Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-01 / 255. szám

.de NfiPiO Pé­ntek­en indulnak Pécs és Baranya dolgozó népének küldöttei a Magyar Békekongresszusra Az üzemekben és falvakban fokozzák a munkát a Kongresszus tiszteletére Péntekem indulnak békekül­döt­tesek Budapestre. Város- és megye­­szerte nagy a készülődés a Magyar Békekongresszusra. Most, Rákosi elvtárs beszéde után még nagyobb lendülettel fognak munkába béke­­bizottságaink, hogy tettekkel erősít­ei, a béke frontját. Üzemeinkből, a bányákból egyre-másra érkeznek győzelmi jelentések a felajánlások teljesítéséről, új békeőrök szerve­zéséről, időgyűlésekről, és az agi­táció.., a felvilágosító munka terü­letéről. Dolgozóink egyre világosabban látják a béke megvédésének kérdé­sét, a harcot, cselekvő tetteket. Erről tanúskodik az a hozzánk ér­kezett számos nyilatkozat is, mely elmondja, hogy harcolnak dolgo­­zóink a békéért. Vasárnap választották meg a pé­csi és megyei küldötteket a Magyar Békekongresszusra. A pécsi Dohány­­gyárból Tokaji Károl­yné kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy üze­mlét, mely egyik élenjárója a pécsi békeharcnak, a kongresszuson kép­­veselje. A Dohánygyárban már 86-ra emelkedett a békeörök száma — én, mint a gyár képviselője — mondja nyilatkozatában Tokaji Ká­­rolyné — mindent megteszek, hogy a k­ongresszusra és azután is minél többet teljesítsek a termelés front­ján. Ugyanakkor azonban a selejt­­esősek­intésre is ügyelünk.­ Ami meg­választásomat illeti, nagyon szép és megtisztelő feladatot, kaptam, s en­nek a feladatnak meg is kell felel­nem. Át fogom adni a dohánygyári munkások és munkásnők harcos üdvözletét, békeakaratát, mely tét­­telében is megnyilvánul. Nekem 7 gyermekem van és még fokozottabb felelősséget érzek a béke megvédé­sében, melyért minden erőmmel küzdök. így van ez a Dohánygyárban, mely versenyre hívta ki összes üzemünket a Kongresszus tisztelé­sért­. Békeőreik számát a felaján­lott 7 helyett 86-ra emelték, akik­­fele több, mint 60 százaléka nő. Ezek a dolgozók valamennyien 100 ■aázalékon felül teljesítenek s egy­százalékos felajánlásukat mind túl­­telejsítik, legutóbb 2 békebrigádot is alakítottak. Küldöttnek lenni nemcsak megtiszteltetés, példát is kell mutatni a békeharcban . De a Zsolnay-gyáriar­ sem marad­nak le. Ferc­e An­to­ine, egyik kon­gresszusi küldöttük így beszél: — Számomra, aki egyszerű mun­­k­ásasszony vagyok, nagyon nagy ki­tüntetés, hogy részt vehetek a novem­ber 4-én Budapesten tartandó bék­e­­kongresszuson. Ezt a kitüntetést to­vábbra is jó munkámmal fogom meg­hálálni és méltó akarok lenni dolgozó társaim bizalmára, akik megválasztot­tak küldöttnek. Hogy ezt megérhet­tem, a nagy Szovjetunió felszabadító hadseregének és Pártunknak köszön­hetem, mely Rákosi elvtárs vezetésé­vel visz bennünket a békéért folyta­tott harcban. ■ Szebenyi Jánosné, a Soplana gép­gyár sztahanovista vasesztergályosa, s­zintén küldött — Sztahánovista vagyok — írja le­velében. — Engem az a kitüntetés sért, hogy munkatársaimat képvisel­hessem a Békekongresszuson és ne­vükben felemelhetem szavamat az im­perialista háborús gyujtogatók ellen, akik meg akarják gátolni a népi de­mokratikus országok szocialista fej­lődését én minden erőmmel békén­kért, építésünkért, gyermekeink jövö­­jéért harcolok. Harcolok az üzemben munkaversennyel, harcolok a­ fel­vilá­gosító munkával is. Nekem a béke mindennél drágább, mert ez jelenti az én és gyermekeim boldogságát, dol­gozó társaim és az egész világ dol­gozóinak boldogságát. A néphez hű papok is rész­t vesznek a kongresszuson De állást foglalnak a néphez hű pa­pok is békénk ügyében. Patócs József mohácsi lelkész így ír a Békekon­gresszusról: — November 4-5-én a Budapesten tartandó Magyar Békekongresszusra ▼aló előkészület örömmel tölti el minden haladó szellemű, katolikus papnak a lelkét, annál is inkább, mert ebben is azt látjuk, hogy a világ dolgozói, s­ős hívek és papok a bék­e védelmének érdekében aktív szere­pet vállalhatnak. Nekünk, baranya­megyei katolikus papoknak különösen örömünkre szolgál a Békekor­gres­­szus megrendezése, mert a nemrég megalakult Baranyamegyei Katolikus Papok békebizottságának több papja örömmel vesz részt a kongresszuson. A kongresszus után az egész megyé­ben beszámolunk a kongresszus cél­kitűzéseiről a megegyezés alapján és még odaadóbb szellemben végezzük munkánkat a béke megszilárdítása ér­dekében. — Kisnyárád dolgozó népe sem ma­rad ki a békemozgalomból. A béke­kölcsönjegyzésnél is megmutatta a falu minden dolgozója, hogy szilárdan áll a béke nagy ügye mellett. Ezt bizonyí­tották a tanácsválasztáson is, amikor egy emberként szavaztak a Népfrontra. A béke megerősítését szolgálta Kisnyá­rád népe, mikor úgy a tizcs, mint az egyéni dolgozó parasztok október 11-re elvégezték a búza vetését. Most azon fáradozunk, hogy az őszi mélyszántást a kitűzött határidő előtt elvégezzük. Színpompás látvány tárul azok elé, akik belépnek az MNDSZ megyebi­zottságának székházába. Az egyik szo­bában köröskörül gyönyörű ajándékok. A baranyai dolgozó nők, az MNDSZ asszonyai készítették a békekongresz­­szusra szeretetük jeléül azoknak a hős szovjet asszonyoknak, bátor koreai nőknek és a nyugati imperialista or­szágokban élő elnyomott asszonyt­est­vé­reiknek, akik élenjárnak a béke meg­védésének nagy ügyében. Nem akadt olyan falu, amely valamilyen ajándék­kal ne fejezné ki háláját azok iránt, akiknek köszönhetik megváltozott éle­tüket. Az ajándékok gyönyörűbbnél­ gyö­nyörűbbek, szinte alig lehet köztük kü­lönbséget tenni. Az egyik asztalon ha­talmas, piros bársonyszív közepén cí­merünkkel ékeskedik. A Káptalan­ ut­cai óvódások küldik azoknak, akik vigyáznak az ő életükre, megóvják az emberiséget a háború vérontásától. A komlói MNDSZ-csoport szénlapátoló bányászt ábrázoló művészi szobrot küld. A városi, tanács asszonyai fából Amíg a néphez hű papok és lelké­szek szilárdan kiállnak a béke ügye mellett és ők is rész­t vesznek, a kon­gresszuson, addig dolgozó parasztsá­gunk üzemeink dolgozóihoz hasonlóan, fokozott munkával készülnek békénk megerősítésére. Nagy János Kisnyárád­­ról így ír, hogy ezzel is kifejezzük elszánt béke­­akaratunkat, ígérjük, hogy továbbra is munkánkkal fogunk tanúbizonyságot tenni, hogy a béke megvédéséről nem­csak beszélünk, hanem harcolunk is érte. És így sorolhatnék még példákat, a nyilatkozatokat és leveleket. Mind­egyikükből egyetlen akarat szavai szól­nak, mindegyikük tettekből születnek. A béke harcos védelmére készülnek dolgozóink, mintázott kazettát küldenek szeretetük jeléül. A dohánygyári nők különböző cigarettafajtákból állítottak össze cso­magot. A Zsolnay-gyári nők természe­tesen eozin-vázával büszkélkednek. Az Egyetem­ utcai általános iskola szülői munkaközössége szintén egy eozinszob­­rot küld, amely egy gyermekét féltő anyát ábrázol. A belvárosi MNDSZ- szervezet egy kiváló kidolgozású hím­zett asztalkendővel rukkolt ki. De ki­teltek magukért a falusi MNDSZ-asz­­szonyok is. Kásád dolgozó asszonyai egy nagy babát küldenek népviseletbe öltöztetve. Hímzéssel diszticil, képes­albumot küldenek Old község asszo­nyai. A lovászbelényiek hatalmas vö­rös selyemzászlóval, rajta a békega­­lambbal fejezik ki elszánt békeakara­tukat. Az ajándékok mellett a levelek tö­megei is arról tanúskodnak, hogy me­gyénk dolgozó asszonyai lelkesedéssel várják a kongresszust, amely majd új lendületet ad rendíthetetlen békehar­cuknak. Kisnyárád dolgozói is tettekkel válaszolnak a háborús uszítóknak Az MNDSZ asszonyok ajándéka a Békekongresszus külföldi küldötteinek aiÜnnepélyesen megalakult a pécsi járási tanács A délszláv dolgozók egy emberként küzdenek a szocializmusért és harcolnak Tito bandája ellen Kedden délelőtt tíz órakor ünnepi külsőségek között tartotta meg a járási tanács alakuló illését A járási tanácshál nagytermű dolgozó parasz­tokkal, délszláv népviseletű asszo­nyokkal, a pécsi járás becsületes dolgozóinak választottjaival telt meg. A tanácsülés kezdete előtt Sarbak Lajos, a választási bizottság elnöke ismertette a szavazás eredményeit és üdvözölte a megválasztott tanácsot. Ezután a Himnusszal vette kezdetét a tulajdonképpeni tanácsülés. Het­esi György felolvasta a meg­választott tagok és póttagok névso­rát, majd a tanácstagok felmutatták megbízóleveleiket. Ezt követően Földvári János, a Népfront járási elnöke tartotta meg beszédét. A tanácstagok legközelebbi feladatairól is szólt. — Minden második hónapban ta­nácsülést tartunk — mondotta, a­ töb­bi között, — amelyen a végr­ehaj­tó bizottság beszámol a tanács­tagoknak, hogy mit végzett és mit tervez a dolgozók érdekében. A mi köteles­ségünk, hogy úgy a járás, mint a községek életét, jól irányítsuk, hogy a munkánk­ban a Szovjetunió tanácsai­nak példáit kövessük. Végül beszélt Földvári elv­társ az ellenség, a Tito-banda elleni foko­zott harcról. Ezután a tanács tagjai megbízó­levelük felmutatásával megválasztot­ták a végrehajtó bizottság tagjait. A VB-tagok a szünet alatt, maguk kö­zül elnökséget választottak. Szünet után a beérkezett üdvözlő táviratokat olvasták fel. Legforrób­ban ünnepelték a járási pártbizottság üdvözletét, melyben a JB sok sikert kíván az új járási tanácsnak. Ezután az új elnökség: Rácz Béla tanács­elnök, Fehérvári Nándor elnökhelyet­tes, Hetesi György titkár vette át az ülés vezetését. A megyei tanács nevében Sass Miklós üdvözölte a pécsi járás taná­cs­á­t. — Döntő feladat, — mondotta — mozgósítani népünket a béke megvé­désére. — A beszéd végén hosszan éltették az új tanácstagok a Szov­jetuniót, Sztálin elvtársat. Pártunkat és bele a vezérünket, Rákosi Mátyás elvtársat. A szülni nem akaró lelkesedés meleg ünneplésbe ment át, amikor a vasasi úttörők zenekaruk vezetésé­vel, az úttörő induló hangjai mellett vonultak a terembe, hogy­ műsoruk­kal, szavalatukkal, üdvözletükkel köszöntsék a tanácsot. Majd az üdvözlések serege követ­kezett. A DÉFOSZ, özv. Sasé Károly­­né, a kacsetai tanács elnöke, Fehér­vári Nándor tszep-tag, helyettes el­nök, Vasas község, a­ hirdi dolgozók, a hirdi kenderfonó ifjúmunkásai,, a járási MNDSZ, Bicsérd, Boda köz­ségek üdvözölték az új járási taná­csot. Krisztién Márk a délszláv dolgo­zók nevében köszönte meg népköz­társaságunknak a szép életet, az egyenjogúságot,­­majd így folytatta: — Sok értékes támogatást kap­tunk máris délszlávlakta községeink részére. Kultúrházakat, iskolákat, óvodákat, napköziotthonokat és sok községünk villanyt. Tények bizonyít­ják tehát, hogy a magyar kormány igenis hathatósan támogatja közsé­geinket. — Minden délszláv dolgozó vilá­gosan látja, hogy a Tito-banda ha­­zugsághadjárata légbőlkapott, dol­gozó népünk és népköztársasá­gunk ellen irányul. Mi, magyarorszá­gi délszlávok, fokozott fel­világosító munkával, a termelés frontján pe­dig a mezőgazdasági munkák idő­­előtti elvégzésével bizonyítjuk be hűségünket és ragaszkodásunkat Pár­tunk és Rákosi Mátyás elvtárs által vezetett, szeretett magyar népi de­mokratikus hazánk iránt — mondot­ta, majd ígéretet tett, hogy a dél­szláv dolgozók egy emberként küz­denek a szocializmusért, egy ember­ként harcolnak a Tito-banda ellen. A tanácstagok táviratban üdvözöl­ték Rákosi Mátyás elvtársat, a­ Me­gyei Pártbizottságot és a járási bi­zottságot, valamint a megyei taná­csot, majd az ünnepi illés az Inter­­nacionálé elérdeklésével végetért. Hétfőn és kedden a megye többi járási székhelyén ugyancsak ünnepé­lyes keretek között megalakultak a járási tanácsok. 1­9-50 NOVEMBER 1 Rákosi elvtárs felhíváséra anyagtakarékossági vonzny indult a meszesi építkezéseknél Lázas ütemben épül az ország. Szinte gombantódra nőnik ki a föld­ ből az új gyárak, üzemrészek, tanyaközpontok, iskolák, hidak, óvodák, napköziotthonok, sportpályák, kultúrházak, egészséges, modern lakások, új városok, így Baranyában is eddig soha nem látott építkezés folyik. Komlón új város épül. A pécsvidéki bányatelepeken is új lakások tömege létesül. A nagy országépítő munka közben nekünk, építési dolgozóknak el­kerülte figyelmünket az an­yag takarékosság. Pártunk, forrón szeretett vezé­rünk, Rákosi elvtárs már többízben rámutatott arra, hogy még mindig nagy az an­yagpocsékolás és ezen ötéves tervünk sikere érdekében sürgő­sen változtatni kell. Én és a Vörös Csillag nevet viselő brigádom minden egyes tagja meg­értette Rákosi elvtársunk beszédét. Ezért versenyre hívjuk a meszesi épít­kezés összes brigádját az anyagtakarékosság terén. Figyelembe kell vennünk azt, hogy az egész ország területén bizony igen sok az az építési anyag, ami elpocsékolódik. Okulva Rákosi elvtárs beszédéből, elhatároztuk, hogy ezzel is válaszolunk az imperialista háborús gyujtogatóknak és arra törek­szünk, hogy az anyagtakarékossággal még több új vivinkásh­ázat építhes­sünk fel. SZALAI SÁNDOR a Vörös Csillag sztoljanovista-brigád vezetője. A villányi állami szőlőtelep pártszervezete jól felkészül az eredményes oktatásra Pártszervezeteink előtt a többi je­lentős feladatok, végrehajtása mellett elsőrendű feladatként áll az őszi ok­tatási évad sikeres beindítása és ál­talában az elméleti színvonal eme­lése. A most fe­rlődő­ oktatási évad küszöbén a villányi állami szóló- és oltványtelep pártszervezetének veze­tősége kiértékelte az elmúlt évad ta­pasztalatait. Okultunk annak hibáin és eredményein. Most messzemenő gondossággal válogattuk ki a külön­böző oktatási formákba bekapcsolódó­, dolgozókat és még nagyobb gonddal a propagandistákat. Elsősorban is azokra a dolgozókra terjedt ki figyel­münk, akik a békekölcsön-jegyzésben és a választási harcban kiválóan megállták helyüket. De ez még ne­m minden. Megnéztük azt is, ki milyen képességű, i milyen fejlett és ezzel biztosítottuk, hogy dolgozóink képes­ségüknek megfelelő — fejlődésüket biztosan elősegítő — fokon kapcso­lódnak be a most induló politikai ok­tatásba, így az oktatás első percétől kezdve olyan alaposan tudjuk figye­lemmel kísérni az oktatásban részve­vő dolgozók fejlődését, hogy annak alapján már az oktatás menete során felismerjük azt is, kit, milyen vonalon áldhatunk be az oktatási évad befe­jeztével. Ennek megfelelően módunk nyílik arra is — alaposan ismerve minden kádert, — hogy menetközben jól kitapasztaljuk a szükséges elmé­leti kérdéseket, esetenként az egyes kérdéscsoportoknál tovább időzzünk, bővebb irodalmat hasznosítsunk. Mindezt többszöri személyes beszél­getések segítségével tudjuk biztosí­­tani.Semmivel sem kisebb jelentő­ségű a további — talán aprólékosnak tűnő — előkészület sem. Most nem irodahelyiségben, hanem külön erre a célra igénybevett ,kényelmes, szé­pen feldíszített, világos teremben tartjuk meg az előadásokat. Súlyos hiba volt a múlt évadban, hogy az előadók egy része nem készült fel maga sem kellően. Nem követelte meg a jegyzetelést. A tavalyi lemor­zsolódást ez nagyban elősegítette. Most először is megtanítunk vala­mennyi dolgozót jegyzetelni, a tanu­lók megbírálják az előadót és olyan elvtársakat válogattunk ki propagan­distáknak, akik érzik azt, hogy taní­tó, nevelő munkájukkal minden órá­ban a béke hadseregét fejlesztik. Természetesen ez még nem elég a lemorzsolódás megelőzésére. Ezért minden egyes propagandista, előadó már az oktatás megkezdése előtt fel­­keresi a hozzá tartozó tanulókat. Már az oktatás beindulását megelőző na­pon megválasztjuk a szeminárium­felelősöket. Beosztjuk a tanköröket, megválasztják a tankör-vezetőket. Az ő feladatuk éppoly felelősségteljes, mint a propagandistáé. Ezért az elmé­letileg legképzettebb, a termelésben élenjáró dolgozókat választják meg ezekre a tisztségekre. Ezek a felelő­sök, tankör-vezetők együttesen vég­zik­ feladatukat a propagandistákkal. Figyelemmel kísérnek minden egyes hallgatót, hogyan halad előre. Amim egy előadást elhanyagol, azonnal fel­keresik és felhívják figyelmét a­ ta­nulás jelentőségére, megtudják az akadályoztatás okát. Minden egyes előadás után 15—20 perces munka­értekezletet tartunk, amikor a hallgatók tökéletesíthetik kritikai érzéküket, ahol megbírálják az előadások lefolyását, módszerét, magát az előadást és elmondják saját fejlődésüket, esetleges hibáikat. V mt'iszercij «*«•«* n­or/,«vs«* n túl, pártszervezetünk azáltal is állan­dóan tájékozódik minden egyes poli­tikai iskola menetéről, hogy a pro­pagandisták rendszeresen tartják a kapcsolatot a pártszervezettel. Eseten­ként, de legalább minden két hét­ben — a felelősök és tankör­vezetők a propagandistával megbeszélésre jönnek össze. Megtárgyalják az iskola menetét, eredményeit, hiányosságait. Elmondják, hogy tanulókörüknél kik a legaktívabbak. Viszont azok közül, akik az előadásokon, szemináriumo­kon nem szólalnak fel, kik ismerik mégis az anyagot és kik azok, akik csak egy bizonyos kérdéscsoportot ismernek jól, így a propagandista is mindig tisztán látja az elvégzett munkát. Nem kell majd az évad vé­gén kapkodni, találomra elkészíteni a jellemzéseket. Menetközben azon­nal ki tudjuk javítani a hiányosságo­kat és állandóan tökéletesíthetjük munkánkat-Ha mindezt meg tudjuk valósítani, pártszervezetünk eleget tesz felada­tának, dolgozóink elméleti felkészült­ségük kiegészítése után még eredm­é­­nyesebben folytathatják békeharcu­kat, győzelemre viszzük ötéves ter­vünk célkitűzéseit. Mezővári Gyula üzemi pártszervezeti titkár. „Rákosi elvtárs beszéde után tagjelöltnek jelentkeztem“ Én is, mint a többi sokmillió dolgozó, meghallgattam Rákosi elvtárs beszé­dét. Amikor beszéde vége felé közele­dett, beszélt a legfontosabb kérdésről, a pari építésről. A hallottakon elgon­dolkoztam és vágyakozás fogott el. Gondoltam, de szép is lenne, de jó is lenne párttagnak lenni. Azok sorába tartozni, akik elmondhatják, hogy tag­jai a munkásosztály élcsapatának, a Magyar Dolgozók Pártjának. 1949 novemberében kerültem a válla­lathoz, azóta látom csak, hogy Pártunk Rákosi elvtárs vezetésével, milyen ha­talmas feladatokat old meg és többek között milyen sok munkáslakást épít a dolgozó nép számára. Amióta így, tisztán látom a hatalmas feladatok megoldását­, elhatároztam, hogy én ma­gam is az új társadalom kialakításában részt fogok venni. Eddig pártonkívü­li népnevelő voltam, most Rákosi elvtárs beszédének ha­tása alatt úgy érzem, hogy a Magyar Dolgozók Pártját még az eddiginél is jobban kell szeretnem és az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell kiven­nem részemet a m­unkából. Részé­l Rá­kosi elvtárs ez ellenségről, elcsodál­koztam azon, hogy milyen út győri is­meri az ellenség aljas navikáját, meny­nyire ismeri minden lépésüket, meny­nyire tisztában van sötét terveikkel. Rákosi elvtárs mindent tud, mindent lát, valóban ő az ország gazdája, ő az, aki gondoskodik rólunk is, a fiatalok­ról. Nem hagy minket elkallódni, ezért mondta azt, hogy helyet kell adni a fiataloknak a Pártban. Abban a Párt­­ban, amelyet ő vezet győzelemről-győ­­zelemre. Gyűlölettel gondolok az ellenségre, azokra, akik ugrásra készen állnak, hogy tönkretegyék a mi szép országun­kat, hogy gyilkoljanak, mint Koreá­ban. Nem, én ezt nem akarom. Én bé­kében akarok dolgozni, ki akarom ven­ni részemet, a békeharcból, az építő munkából. Ezt éreztem, évikor elin­dultam a pártiroda felé. Még ekkor is hallottam Rákosi em­társ szavait, be­jelentettem, hogy én is tagjelölt aka­rok lenni, én is az élcsapat sorai közé akarok kerülni. A Pártban szívesen meghallgattak és úgy éreztem, ezek­ben az ünnepélyes percekben, mintha Rákosi elvtárs mellettem lenne és bá­torítana.­­ NAGY KLÁRA Pécsi Magasépítési Vállalat

Next