Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-01 / 255. szám
.de NfiPiO Pénteken indulnak Pécs és Baranya dolgozó népének küldöttei a Magyar Békekongresszusra Az üzemekben és falvakban fokozzák a munkát a Kongresszus tiszteletére Péntekem indulnak békeküldöttesek Budapestre. Város- és megyeszerte nagy a készülődés a Magyar Békekongresszusra. Most, Rákosi elvtárs beszéde után még nagyobb lendülettel fognak munkába békebizottságaink, hogy tettekkel erősítei, a béke frontját. Üzemeinkből, a bányákból egyre-másra érkeznek győzelmi jelentések a felajánlások teljesítéséről, új békeőrök szervezéséről, időgyűlésekről, és az agitáció.., a felvilágosító munka területéről. Dolgozóink egyre világosabban látják a béke megvédésének kérdését, a harcot, cselekvő tetteket. Erről tanúskodik az a hozzánk érkezett számos nyilatkozat is, mely elmondja, hogy harcolnak dolgozóink a békéért. Vasárnap választották meg a pécsi és megyei küldötteket a Magyar Békekongresszusra. A pécsi Dohánygyárból Tokaji Károlyné kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy üzemlét, mely egyik élenjárója a pécsi békeharcnak, a kongresszuson képveselje. A Dohánygyárban már 86-ra emelkedett a békeörök száma — én, mint a gyár képviselője — mondja nyilatkozatában Tokaji Károlyné — mindent megteszek, hogy a kongresszusra és azután is minél többet teljesítsek a termelés frontján. Ugyanakkor azonban a selejtesősekintésre is ügyelünk. Ami megválasztásomat illeti, nagyon szép és megtisztelő feladatot, kaptam, s ennek a feladatnak meg is kell felelnem. Át fogom adni a dohánygyári munkások és munkásnők harcos üdvözletét, békeakaratát, mely téttelében is megnyilvánul. Nekem 7 gyermekem van és még fokozottabb felelősséget érzek a béke megvédésében, melyért minden erőmmel küzdök. így van ez a Dohánygyárban, mely versenyre hívta ki összes üzemünket a Kongresszus tisztelésért. Békeőreik számát a felajánlott 7 helyett 86-ra emelték, akikfele több, mint 60 százaléka nő. Ezek a dolgozók valamennyien 100 ■aázalékon felül teljesítenek s egyszázalékos felajánlásukat mind túltelejsítik, legutóbb 2 békebrigádot is alakítottak. Küldöttnek lenni nemcsak megtiszteltetés, példát is kell mutatni a békeharcban . De a Zsolnay-gyáriar sem maradnak le. Ferce Antoine, egyik kongresszusi küldöttük így beszél: — Számomra, aki egyszerű munkásasszony vagyok, nagyon nagy kitüntetés, hogy részt vehetek a november 4-én Budapesten tartandó békekongresszuson. Ezt a kitüntetést továbbra is jó munkámmal fogom meghálálni és méltó akarok lenni dolgozó társaim bizalmára, akik megválasztottak küldöttnek. Hogy ezt megérhettem, a nagy Szovjetunió felszabadító hadseregének és Pártunknak köszönhetem, mely Rákosi elvtárs vezetésével visz bennünket a békéért folytatott harcban. ■ Szebenyi Jánosné, a Soplana gépgyár sztahanovista vasesztergályosa, szintén küldött — Sztahánovista vagyok — írja levelében. — Engem az a kitüntetés sért, hogy munkatársaimat képviselhessem a Békekongresszuson és nevükben felemelhetem szavamat az imperialista háborús gyujtogatók ellen, akik meg akarják gátolni a népi demokratikus országok szocialista fejlődését én minden erőmmel békénkért, építésünkért, gyermekeink jövöjéért harcolok. Harcolok az üzemben munkaversennyel, harcolok a felvilágosító munkával is. Nekem a béke mindennél drágább, mert ez jelenti az én és gyermekeim boldogságát, dolgozó társaim és az egész világ dolgozóinak boldogságát. A néphez hű papok is részt vesznek a kongresszuson De állást foglalnak a néphez hű papok is békénk ügyében. Patócs József mohácsi lelkész így ír a Békekongresszusról: — November 4-5-én a Budapesten tartandó Magyar Békekongresszusra ▼aló előkészület örömmel tölti el minden haladó szellemű, katolikus papnak a lelkét, annál is inkább, mert ebben is azt látjuk, hogy a világ dolgozói, sős hívek és papok a béke védelmének érdekében aktív szerepet vállalhatnak. Nekünk, baranyamegyei katolikus papoknak különösen örömünkre szolgál a Békekorgresszus megrendezése, mert a nemrég megalakult Baranyamegyei Katolikus Papok békebizottságának több papja örömmel vesz részt a kongresszuson. A kongresszus után az egész megyében beszámolunk a kongresszus célkitűzéseiről a megegyezés alapján és még odaadóbb szellemben végezzük munkánkat a béke megszilárdítása érdekében. — Kisnyárád dolgozó népe sem marad ki a békemozgalomból. A békekölcsönjegyzésnél is megmutatta a falu minden dolgozója, hogy szilárdan áll a béke nagy ügye mellett. Ezt bizonyították a tanácsválasztáson is, amikor egy emberként szavaztak a Népfrontra. A béke megerősítését szolgálta Kisnyárád népe, mikor úgy a tizcs, mint az egyéni dolgozó parasztok október 11-re elvégezték a búza vetését. Most azon fáradozunk, hogy az őszi mélyszántást a kitűzött határidő előtt elvégezzük. Színpompás látvány tárul azok elé, akik belépnek az MNDSZ megyebizottságának székházába. Az egyik szobában köröskörül gyönyörű ajándékok. A baranyai dolgozó nők, az MNDSZ asszonyai készítették a békekongreszszusra szeretetük jeléül azoknak a hős szovjet asszonyoknak, bátor koreai nőknek és a nyugati imperialista országokban élő elnyomott asszonytestvéreiknek, akik élenjárnak a béke megvédésének nagy ügyében. Nem akadt olyan falu, amely valamilyen ajándékkal ne fejezné ki háláját azok iránt, akiknek köszönhetik megváltozott életüket. Az ajándékok gyönyörűbbnél gyönyörűbbek, szinte alig lehet köztük különbséget tenni. Az egyik asztalon hatalmas, piros bársonyszív közepén címerünkkel ékeskedik. A Káptalan utcai óvódások küldik azoknak, akik vigyáznak az ő életükre, megóvják az emberiséget a háború vérontásától. A komlói MNDSZ-csoport szénlapátoló bányászt ábrázoló művészi szobrot küld. A városi, tanács asszonyai fából Amíg a néphez hű papok és lelkészek szilárdan kiállnak a béke ügye mellett és ők is részt vesznek, a kongresszuson, addig dolgozó parasztságunk üzemeink dolgozóihoz hasonlóan, fokozott munkával készülnek békénk megerősítésére. Nagy János Kisnyárádról így ír, hogy ezzel is kifejezzük elszánt békeakaratunkat, ígérjük, hogy továbbra is munkánkkal fogunk tanúbizonyságot tenni, hogy a béke megvédéséről nemcsak beszélünk, hanem harcolunk is érte. És így sorolhatnék még példákat, a nyilatkozatokat és leveleket. Mindegyikükből egyetlen akarat szavai szólnak, mindegyikük tettekből születnek. A béke harcos védelmére készülnek dolgozóink, mintázott kazettát küldenek szeretetük jeléül. A dohánygyári nők különböző cigarettafajtákból állítottak össze csomagot. A Zsolnay-gyári nők természetesen eozin-vázával büszkélkednek. Az Egyetem utcai általános iskola szülői munkaközössége szintén egy eozinszobrot küld, amely egy gyermekét féltő anyát ábrázol. A belvárosi MNDSZ- szervezet egy kiváló kidolgozású hímzett asztalkendővel rukkolt ki. De kiteltek magukért a falusi MNDSZ-aszszonyok is. Kásád dolgozó asszonyai egy nagy babát küldenek népviseletbe öltöztetve. Hímzéssel diszticil, képesalbumot küldenek Old község asszonyai. A lovászbelényiek hatalmas vörös selyemzászlóval, rajta a békegalambbal fejezik ki elszánt békeakaratukat. Az ajándékok mellett a levelek tömegei is arról tanúskodnak, hogy megyénk dolgozó asszonyai lelkesedéssel várják a kongresszust, amely majd új lendületet ad rendíthetetlen békeharcuknak. Kisnyárád dolgozói is tettekkel válaszolnak a háborús uszítóknak Az MNDSZ asszonyok ajándéka a Békekongresszus külföldi küldötteinek aiÜnnepélyesen megalakult a pécsi járási tanács A délszláv dolgozók egy emberként küzdenek a szocializmusért és harcolnak Tito bandája ellen Kedden délelőtt tíz órakor ünnepi külsőségek között tartotta meg a járási tanács alakuló illését A járási tanácshál nagytermű dolgozó parasztokkal, délszláv népviseletű asszonyokkal, a pécsi járás becsületes dolgozóinak választottjaival telt meg. A tanácsülés kezdete előtt Sarbak Lajos, a választási bizottság elnöke ismertette a szavazás eredményeit és üdvözölte a megválasztott tanácsot. Ezután a Himnusszal vette kezdetét a tulajdonképpeni tanácsülés. Hetesi György felolvasta a megválasztott tagok és póttagok névsorát, majd a tanácstagok felmutatták megbízóleveleiket. Ezt követően Földvári János, a Népfront járási elnöke tartotta meg beszédét. A tanácstagok legközelebbi feladatairól is szólt. — Minden második hónapban tanácsülést tartunk — mondotta, a többi között, — amelyen a végrehajtó bizottság beszámol a tanácstagoknak, hogy mit végzett és mit tervez a dolgozók érdekében. A mi kötelességünk, hogy úgy a járás, mint a községek életét, jól irányítsuk, hogy a munkánkban a Szovjetunió tanácsainak példáit kövessük. Végül beszélt Földvári elvtárs az ellenség, a Tito-banda elleni fokozott harcról. Ezután a tanács tagjai megbízólevelük felmutatásával megválasztották a végrehajtó bizottság tagjait. A VB-tagok a szünet alatt, maguk közül elnökséget választottak. Szünet után a beérkezett üdvözlő táviratokat olvasták fel. Legforróbban ünnepelték a járási pártbizottság üdvözletét, melyben a JB sok sikert kíván az új járási tanácsnak. Ezután az új elnökség: Rácz Béla tanácselnök, Fehérvári Nándor elnökhelyettes, Hetesi György titkár vette át az ülés vezetését. A megyei tanács nevében Sass Miklós üdvözölte a pécsi járás tanácsát. — Döntő feladat, — mondotta — mozgósítani népünket a béke megvédésére. — A beszéd végén hosszan éltették az új tanácstagok a Szovjetuniót, Sztálin elvtársat. Pártunkat és bele a vezérünket, Rákosi Mátyás elvtársat. A szülni nem akaró lelkesedés meleg ünneplésbe ment át, amikor a vasasi úttörők zenekaruk vezetésével, az úttörő induló hangjai mellett vonultak a terembe, hogy műsorukkal, szavalatukkal, üdvözletükkel köszöntsék a tanácsot. Majd az üdvözlések serege következett. A DÉFOSZ, özv. Sasé Károlyné, a kacsetai tanács elnöke, Fehérvári Nándor tszep-tag, helyettes elnök, Vasas község, a hirdi dolgozók, a hirdi kenderfonó ifjúmunkásai,, a járási MNDSZ, Bicsérd, Boda községek üdvözölték az új járási tanácsot. Krisztién Márk a délszláv dolgozók nevében köszönte meg népköztársaságunknak a szép életet, az egyenjogúságot,majd így folytatta: — Sok értékes támogatást kaptunk máris délszlávlakta községeink részére. Kultúrházakat, iskolákat, óvodákat, napköziotthonokat és sok községünk villanyt. Tények bizonyítják tehát, hogy a magyar kormány igenis hathatósan támogatja községeinket. — Minden délszláv dolgozó világosan látja, hogy a Tito-banda hazugsághadjárata légbőlkapott, dolgozó népünk és népköztársaságunk ellen irányul. Mi, magyarországi délszlávok, fokozott felvilágosító munkával, a termelés frontján pedig a mezőgazdasági munkák időelőtti elvégzésével bizonyítjuk be hűségünket és ragaszkodásunkat Pártunk és Rákosi Mátyás elvtárs által vezetett, szeretett magyar népi demokratikus hazánk iránt — mondotta, majd ígéretet tett, hogy a délszláv dolgozók egy emberként küzdenek a szocializmusért, egy emberként harcolnak a Tito-banda ellen. A tanácstagok táviratban üdvözölték Rákosi Mátyás elvtársat, a Megyei Pártbizottságot és a járási bizottságot, valamint a megyei tanácsot, majd az ünnepi illés az Internacionálé elérdeklésével végetért. Hétfőn és kedden a megye többi járási székhelyén ugyancsak ünnepélyes keretek között megalakultak a járási tanácsok. 19-50 NOVEMBER 1 Rákosi elvtárs felhíváséra anyagtakarékossági vonzny indult a meszesi építkezéseknél Lázas ütemben épül az ország. Szinte gombantódra nőnik ki a föld ből az új gyárak, üzemrészek, tanyaközpontok, iskolák, hidak, óvodák, napköziotthonok, sportpályák, kultúrházak, egészséges, modern lakások, új városok, így Baranyában is eddig soha nem látott építkezés folyik. Komlón új város épül. A pécsvidéki bányatelepeken is új lakások tömege létesül. A nagy országépítő munka közben nekünk, építési dolgozóknak elkerülte figyelmünket az anyag takarékosság. Pártunk, forrón szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs már többízben rámutatott arra, hogy még mindig nagy az anyagpocsékolás és ezen ötéves tervünk sikere érdekében sürgősen változtatni kell. Én és a Vörös Csillag nevet viselő brigádom minden egyes tagja megértette Rákosi elvtársunk beszédét. Ezért versenyre hívjuk a meszesi építkezés összes brigádját az anyagtakarékosság terén. Figyelembe kell vennünk azt, hogy az egész ország területén bizony igen sok az az építési anyag, ami elpocsékolódik. Okulva Rákosi elvtárs beszédéből, elhatároztuk, hogy ezzel is válaszolunk az imperialista háborús gyujtogatóknak és arra törekszünk, hogy az anyagtakarékossággal még több új vivinkásházat építhessünk fel. SZALAI SÁNDOR a Vörös Csillag sztoljanovista-brigád vezetője. A villányi állami szőlőtelep pártszervezete jól felkészül az eredményes oktatásra Pártszervezeteink előtt a többi jelentős feladatok, végrehajtása mellett elsőrendű feladatként áll az őszi oktatási évad sikeres beindítása és általában az elméleti színvonal emelése. A most ferlődő oktatási évad küszöbén a villányi állami szóló- és oltványtelep pártszervezetének vezetősége kiértékelte az elmúlt évad tapasztalatait. Okultunk annak hibáin és eredményein. Most messzemenő gondossággal válogattuk ki a különböző oktatási formákba bekapcsolódó, dolgozókat és még nagyobb gonddal a propagandistákat. Elsősorban is azokra a dolgozókra terjedt ki figyelmünk, akik a békekölcsön-jegyzésben és a választási harcban kiválóan megállták helyüket. De ez még nem minden. Megnéztük azt is, ki milyen képességű, i milyen fejlett és ezzel biztosítottuk, hogy dolgozóink képességüknek megfelelő — fejlődésüket biztosan elősegítő — fokon kapcsolódnak be a most induló politikai oktatásba, így az oktatás első percétől kezdve olyan alaposan tudjuk figyelemmel kísérni az oktatásban részvevő dolgozók fejlődését, hogy annak alapján már az oktatás menete során felismerjük azt is, kit, milyen vonalon áldhatunk be az oktatási évad befejeztével. Ennek megfelelően módunk nyílik arra is — alaposan ismerve minden kádert, — hogy menetközben jól kitapasztaljuk a szükséges elméleti kérdéseket, esetenként az egyes kérdéscsoportoknál tovább időzzünk, bővebb irodalmat hasznosítsunk. Mindezt többszöri személyes beszélgetések segítségével tudjuk biztosítani.Semmivel sem kisebb jelentőségű a további — talán aprólékosnak tűnő — előkészület sem. Most nem irodahelyiségben, hanem külön erre a célra igénybevett ,kényelmes, szépen feldíszített, világos teremben tartjuk meg az előadásokat. Súlyos hiba volt a múlt évadban, hogy az előadók egy része nem készült fel maga sem kellően. Nem követelte meg a jegyzetelést. A tavalyi lemorzsolódást ez nagyban elősegítette. Most először is megtanítunk valamennyi dolgozót jegyzetelni, a tanulók megbírálják az előadót és olyan elvtársakat válogattunk ki propagandistáknak, akik érzik azt, hogy tanító, nevelő munkájukkal minden órában a béke hadseregét fejlesztik. Természetesen ez még nem elég a lemorzsolódás megelőzésére. Ezért minden egyes propagandista, előadó már az oktatás megkezdése előtt felkeresi a hozzá tartozó tanulókat. Már az oktatás beindulását megelőző napon megválasztjuk a szemináriumfelelősöket. Beosztjuk a tanköröket, megválasztják a tankör-vezetőket. Az ő feladatuk éppoly felelősségteljes, mint a propagandistáé. Ezért az elméletileg legképzettebb, a termelésben élenjáró dolgozókat választják meg ezekre a tisztségekre. Ezek a felelősök, tankör-vezetők együttesen végzik feladatukat a propagandistákkal. Figyelemmel kísérnek minden egyes hallgatót, hogyan halad előre. Amim egy előadást elhanyagol, azonnal felkeresik és felhívják figyelmét a tanulás jelentőségére, megtudják az akadályoztatás okát. Minden egyes előadás után 15—20 perces munkaértekezletet tartunk, amikor a hallgatók tökéletesíthetik kritikai érzéküket, ahol megbírálják az előadások lefolyását, módszerét, magát az előadást és elmondják saját fejlődésüket, esetleges hibáikat. V mt'iszercij «*«•«* nor/,«vs«* n túl, pártszervezetünk azáltal is állandóan tájékozódik minden egyes politikai iskola menetéről, hogy a propagandisták rendszeresen tartják a kapcsolatot a pártszervezettel. Esetenként, de legalább minden két hétben — a felelősök és tankörvezetők a propagandistával megbeszélésre jönnek össze. Megtárgyalják az iskola menetét, eredményeit, hiányosságait. Elmondják, hogy tanulókörüknél kik a legaktívabbak. Viszont azok közül, akik az előadásokon, szemináriumokon nem szólalnak fel, kik ismerik mégis az anyagot és kik azok, akik csak egy bizonyos kérdéscsoportot ismernek jól, így a propagandista is mindig tisztán látja az elvégzett munkát. Nem kell majd az évad végén kapkodni, találomra elkészíteni a jellemzéseket. Menetközben azonnal ki tudjuk javítani a hiányosságokat és állandóan tökéletesíthetjük munkánkat-Ha mindezt meg tudjuk valósítani, pártszervezetünk eleget tesz feladatának, dolgozóink elméleti felkészültségük kiegészítése után még eredményesebben folytathatják békeharcukat, győzelemre viszzük ötéves tervünk célkitűzéseit. Mezővári Gyula üzemi pártszervezeti titkár. „Rákosi elvtárs beszéde után tagjelöltnek jelentkeztem“ Én is, mint a többi sokmillió dolgozó, meghallgattam Rákosi elvtárs beszédét. Amikor beszéde vége felé közeledett, beszélt a legfontosabb kérdésről, a pari építésről. A hallottakon elgondolkoztam és vágyakozás fogott el. Gondoltam, de szép is lenne, de jó is lenne párttagnak lenni. Azok sorába tartozni, akik elmondhatják, hogy tagjai a munkásosztály élcsapatának, a Magyar Dolgozók Pártjának. 1949 novemberében kerültem a vállalathoz, azóta látom csak, hogy Pártunk Rákosi elvtárs vezetésével, milyen hatalmas feladatokat old meg és többek között milyen sok munkáslakást épít a dolgozó nép számára. Amióta így, tisztán látom a hatalmas feladatok megoldását, elhatároztam, hogy én magam is az új társadalom kialakításában részt fogok venni. Eddig pártonkívüli népnevelő voltam, most Rákosi elvtárs beszédének hatása alatt úgy érzem, hogy a Magyar Dolgozók Pártját még az eddiginél is jobban kell szeretnem és az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell kivennem részemet a munkából. Részél Rákosi elvtárs ez ellenségről, elcsodálkoztam azon, hogy milyen út győri ismeri az ellenség aljas navikáját, menynyire ismeri minden lépésüket, menynyire tisztában van sötét terveikkel. Rákosi elvtárs mindent tud, mindent lát, valóban ő az ország gazdája, ő az, aki gondoskodik rólunk is, a fiatalokról. Nem hagy minket elkallódni, ezért mondta azt, hogy helyet kell adni a fiataloknak a Pártban. Abban a Pártban, amelyet ő vezet győzelemről-győzelemre. Gyűlölettel gondolok az ellenségre, azokra, akik ugrásra készen állnak, hogy tönkretegyék a mi szép országunkat, hogy gyilkoljanak, mint Koreában. Nem, én ezt nem akarom. Én békében akarok dolgozni, ki akarom venni részemet, a békeharcból, az építő munkából. Ezt éreztem, évikor elindultam a pártiroda felé. Még ekkor is hallottam Rákosi emtárs szavait, bejelentettem, hogy én is tagjelölt akarok lenni, én is az élcsapat sorai közé akarok kerülni. A Pártban szívesen meghallgattak és úgy éreztem, ezekben az ünnepélyes percekben, mintha Rákosi elvtárs mellettem lenne és bátorítana. NAGY KLÁRA Pécsi Magasépítési Vállalat