Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2 mapi, 6 Megrendítő bányaszerencsétlenség Tatabányán A bánya- és energiaügyi minisztérium mély fájdulmival jelenti, hogy Tatabányán, a XII. sz. aknán 1850 (lecchiusi 30-án éjjel, eddig még ki nem derített okból súlyos sújtólégrohbam is történt, melynek S1 hős bányász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szerencsétlenség után, alanék talmiul megindultak s a mentésben részvevők a munkálatokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek köszönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. ■ bányaszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának képviseletében a helyszínre utazott (Jeró Ernő főtitkárhelyettes, államminiszter, Vas Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke és Czollner Sándor, a Központi Vezetőség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat aszerencsétlenség pontos okának felderítésére tovább folyik. A minisztertanács a bányaszerencsétlenség áldozatait aMagyar Népköztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temetésükről állami költségen gondoskodik. A kötelességük teljesítése közben hősi halált hutt bányászok hozzátartozóinak a miniszteritusáé,s családonként kétezer forint gyorssegélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül az összes árvák neveltetését 18. életévük betöltéséig állami, költségen biztosítja. A bányászszerencsétlenség tiős áldozatainak temetése 1851 január 2-án 13 órakor volt Tatabányán. A temetésen a MagyarNépköztársaság minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. Eltemették Tatabányán a munka hősi halottait Kádár János elvtárs mondott búcsúbeszédet Pártunk Központi Vezetősége nevében kedden délben a tatabányai újtelepi temetőben helyezték örök nyugalomra a tatabányai bányaszerenssétlenség hites halottait. A temetésen megjelentek: Gerő Ernő, Révai Józ ■séf, Kádár János elvtársak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettesei, RónaiSándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Czottner Sándor elvtárs bánya- és energiaügyi miniszter, Apró Antal elvtárs, a SZOT főtitkára, Péter Gábor elvtárs altábornagy, az államvédelmi hatóság vezetője, Hurrán István elvtárs, a bányáé. -7.ak.-szervezet főtitkára, Osztrovszky György elvtárs, a Tervhivatal vőnökhelyettese, Bárdi Imre evtárs, a Kosváromegyei Pártbizottság titkára, az MDP tatabányai szervezetének, a helyi hatóságoknak, szakszervezeteknek és tömegszervezeteknek képviselői, a tatabányai nyémmedence dolgozói. A sírok előtt a néphadsereg, az államvédelmi hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoztak fel. Csajkovszkij gyászindulójának hangjai után Kádár János elvtárs, az MDP Központi, Vezetősége nevében búcsúztatta a munka hősi halottait. —■ A megrendítő súlyos szerencsétlenség, amelynek áldozatul esett 80 tatabányai bányász dolgozó, gyászba haszitott számos családot. A munka hősi halottai között fiatalok, meghitt korúak és idősek is vannak. Ki testvérét, ki szülőjét, aki élettársát gyászolja az elhunytakban. De a szé■.■nesétlcnsóg híve a közvetlen rokonokon túl, mély gyásszal tölti el egész iunkósasztrágunkat, egész dolgozó népünket, bányásztestvéreink halála mély gyásszal és együttérzésben tölti el munkásosztályunk dicső pártját, harcos vezetőnket, a kommunistái, százezrestömegeit hazánkban, a Magyar Dolgozók Pártját, törjön meg minket, tegyen még acélosabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és elszántságunkban,, abban az eltökéltségünkben, hogy szabad életünket, békénket tüzön,Ezen át minden nehézség leküzdésével győzelemre visszük. . . Ezek az én búcsúszavaim, ezekkel harcos bányásztestvéreink szellemében búcsúzom Pártom nevében, elhunyt testvéreinktől. Meghajtjuk emlékük előtt a Párt zászlaját — fejezte be beszédét Kádár János. A szerencsétlenség áldozatai a nemzet haláttal A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa nevében Czottner Sándor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter beszélt. — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében veszek búcsút a munka frontján elhúnyt bányász hősi halottaktól . — mondotta. — A Magyar Népköztársaság kormánya legmélyebb részvétét fejezem fei azoknak a bányászcsaládoknak, akiket ez a szerencsétlenség érint A hős bányászhalottak a nemzet halottai. Az özvegyeket és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya messzemenően gondoskodni fog megélhetésükről, új gyermekek felneveléséről. ■ Ma még nem tudjuk határozottan megállapítani, hogy ezt a szerencsétlenséget mi okozta, de folyamatban van a legszigorúbb vizsgálat, amelynek ki kell derítenie a szerencsétlenség okát. Mindent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiztonságát a legmagasabb fokra emeljük, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a bányászok életét fenyegető veszélyeket. 2 .Nagy fájdalom minden magyar dolgozónak, de elsősorban a magyar bányászoknak, társaik halála. Hősi halált halt testvéreink emléke kötelez bennünket arra, hogy ne kisebb, hanem még nagyobb részt vállaljunk az előttünk álló nagy feladatok megoldásánál. — Itt, ezeknél a koporsóknál, halott testvéreink szent emléke előtt, az ő szellemükben fogadjuk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézséget leküzdve — szebbé fogjuk tenni. — Búcsúzom tőletek, drága bányásztestvéreim, a szocializmust építő munka hősi halottat. A Magyar Népköztársaság kormánya, az egész magyar dolgozó nép szívébe zárt benneteket és örökre meg fogja őrizni hősi emléketeketek a koporsókata sírokba, amelyeket csakhamar belepett a koszorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtitkára hatalmas vörös koszorút küldött, amelyet Gerő Ernő elvtárs főtitkárhelyettes helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében Kádár János elvtárs és Révai József elvtárs főtitkárhelyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor elvtárs, Dobi István és Czottner Sándor, a SZOT nevében Apró Antal elvtárs, a Bányaipari Szakszervezet nevében Havrán István elvtárs, a néphadsereg nevében Supka Kálmán őrnagy koszorúzták meg a sírokat . Emtékük, gjawoljuk, hejfyddlel meglíri znk, te dolffozunk és tsareounk Sonha-sí r — Elhunyt bányásztestvéreink a munka hősi halottai. De bennük igencsak a termelés frontjáról kiesett dolgozókat gyászolja Pártunk, hanem drágá tb társainkat, a munkásiosztály forradaalmár harcosait. A magyar kommunistáknak. Pártunknak harca — mint, Rákosi elvtárs mondotta — az illegalitás viszonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története során összeforrott, egy volt a bányásztág legjobbjainak harcával. Az elnyomázi évei alatt a bányászok legjobbjai, nehéz harcát vívó Kommunista Pártunkkal együtt hirdették a reményt, a megtörhetetlen hitet a munkásosztály szívében élő nagy re. «lény»-:éget, a munkásosztály szocialista hazája, a nagy dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. Boldog szívvel köszöntötték a hajnal hasadását, hazánk, munkásosztályunk felszabadulását, Sztálin fiainak,harcosainak eljövetelét . És azóta, 1945 április 4.e óta. Pártunk minden harcában a szárnyakat kapott munkásosztály küzdő seregében, as első sorokban élt-nie. Kelestek bányátztestvéreink, közöltük, ebben a egy szerencsétlenségben most elhunyt dolgos kezű, harcos bányásztestvéreink is. Győzelemre visszük a nagy ügyet, amelyek életüket áldozták Ezután Varga Barnabás, Kossuthdíjas sztahanovista vájár, Tatabánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hősi halottaktól. — Mi, bányászok, még soha sem voltunk olyan megbecsült emberek, olyan megbecsült tagjai a társadalomnak, mint a felszabadulás óta . ... . , egyre fejlődő népi demokratikus — Emlékükül gyászoljuk es k . .. . előtte! megőrizzük, de dolgozunk országunkban mondotta, majd ' így folytatta: — Most itt, sírótoknál fogadalmat teszünk arra, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal továbbvisszük a harcot. Helyetekbe állunk, drága barátaink. Vállvetve,sziklaszilárd helytállással és kemény akarattal visszük előre a szocializmus építését, hazánk, népünk boldogabb jövőjét. Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban, termelésünk fokozásával erősíteni fogjuk a népek szabadságáért harcoló embermilliók szilárd béketáborát, amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet. Fogadjuk, hogy azokat a feladatokat, amelyeket győzelmeink szervezője és vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak bölcs vezére, Rákosi Mátyás elvtárs elénk tűz, maradéktalanul teljesíteni fogjuk. Ezután dr. Kriegler György esperes-plébános gyász-szertartást végzett el és gyászbeszédet mondott a síroknál.. A gyász-szertartás végeztével az Internaciomre és a Chopin-gyászinduló hangjai mellett keresztetharcolunk tovább. Küzdenünk kell, mert elhunyt, bányásztestvéreink özvegyei, árvái. Inítruliturgolai boldogabb jövőjét építenünk és védelmeznünk, az elhunytakkal szembeni szent kiztelenségeink. — A legnagyobb tiszteletet emléküknek akkor adjuk meg, ha a soktól kiesetteket pótolva, erőinket, tudásunkat megfő-*.'!nlég nagyobb lendülettel, elszól rá', dolgozunk és harcolnak továbá. ' Pár: Központi Vezetőcége nevében fogadom itt a meghalt bányászok sírján», hogy rájuk gondolva, még magasabbra emeljük a munkásosztály szent zászlaját amely alatt ők te éltek, dolgoztak és harcoltak. Győzelemre visszük a nagy ügyet, ahrdty dolgoztak és életüket eldozták e — JTankdetrusaim. i-'vtársak. elv társnők! Legyetek erősek. A Hhatat. osak é,~ szilárdak. Mutassátok meg barátin i'nensértte elfvaránt, hogy a bányászok hősi népu é--- a dicsőséges munká-oszt,i.ly. e szerincvétlenség nyomán, bár szivünkben gyász van, még keményebben, még eredményesebben dolgozik és harcot megy előre, új harcok, új győzelmek idh- Szetencséttermeg és bánat ne A bányászok minden erejükkel és tudásukkal tovább folytatják a széncsatát Vu Siu-Csuan Pekingbe érkezett Vu Siu-Csuan, aki a Kínai Népköztársaság küldötte volt az ENSZ Biztonsági Tanácsában, visszaérkezett Pekingbe. Fogadására megjelent Kuo Mo-Zso, több magasrangú személyiség és a népi szervezetek több mint 200 képviselője. Kuo Mo-Zso üdvözlő beszédében kijelentette: „Bár a Biztonsági Tanács az amerikai imperialisták nyomására elvetette igazságos indítványunkat, a világ népei tisztán láthatták, hogy az Egyesült Államok agressziós hatalom, amelyet meg kell büntetni. mi JANUÁR 5 Az évvégi zárszámadások is mutatják, hogy a nagyüzemi gazdálkodás az egyedüli helyes út kapunk levelezői hírt adnak arról, hogy nem volt hiábavaló a munkájuk — ezt írja levelében dunaszekesői levelezőnk, Oroszlán Teréz is. — A dunaszekesői Petőfi termelőszövetkezeti csoport jó munkájának meglátszik az eredménye. A csoport tagjai az évvégi zárszámadáskor 24 forint munkaegységgel tudtak elszámolni. 1949 őszén alakult a csoportunk — írja levelében Oroszlán Teréz , jobbára agrárproletár meg újgazdacsaládokból. Földet a kormányzatunk adott, vetőmagot és műtrágyát szintén az államunk adta, a gépállomás meg felszántott és elvetett. Az első bevételhez július 20-án jutottunk, amikor az első zöldborsót szállítottuk. Csogrortunk minden egyes tagja szorgalmasan dolgozott, összetartók voltunk és azon igyekeztünk, hogy a járásban az elsők legyünk, így már a tavaszi munkáknál megkaptuk a megyei vándorzászlót, május elsejére. De nemcsak a tavaszi munkákban, hanem a gabonabetakarításban és a beadásban is az elsők lettünk. Munkánk elismeréséért díszoklevelet, könyvtárat, szobrot, képeket, ezenfelül újból megyei vándorzászlót kaptunk. Az őszi munkát is idejében elvégeztük, így már nyugodtan vártuk az elszámolást, amelyben már az új tagjaink is részesültek. Nekik jó jól esett az a pénz, amit a teljesített munkaegységükért kaptak. Most, hogy a zárszámadás megtörtént, nagyobb érdeklődéssel fordulnak középparasztjaink is a termelőszövetkezet felé. Látják azt, hogy jól dolgoztunk, így jól is végződött a zárszámadás. December 22-án osztottuk ki a munkaegységekért járó összeget. Minden asszonynak jutott csizma és új ruha. A férfiaknak bakancs, meg télikabát. Minden tagunk boldog örömmel ment az újonan épült szövetkezeti boltba, hogy aztán nagy csomagokkal térjenek haza otthonukba. Ez évben én 3322 forintot kaptam. Jutott ruha, cipő és ami a legnagyobb vágyam volt: szép selyempaplant is vettem, amiről a múltban még álmodni sem mertem volna. Náhver Mihály 5350 forintot kapott, Klenovics Pál kocsis 306 munkaegységet ért el, így 7344 forintot kapott Minden tagnak jutott mindenre, amire csak szükségük volt. Nem kell egyikünknek sem éhezni, sem fázni. A népi demokrácia segített ezen. Mindezt a Szovjetuniónak, a Pártnak és Rákosi elvtársnak köszönhetjük. A lippói Béke preszes nem eszi meg jövőjét — Ha végigmegyünk a Lippó felé vezető országúton — írja levelében Horváth Ibolya elvtársnő — jobbról és balról elterülő egytagban felszántott 800 kataszteri hold földet látunk. Ha bemegyek a faluba, a legszélsőbb házban 74 darab szép sertést, látok. Megyek tovább, akik szépen gondozott szarvasmarha tűnik elém, megszámolom: 54 darab. A lóistállóban 20 darab lovat számlálhatunk össze. Ez a gazdaság a miénk. Még saját magunk is csodálkozunk azon, hogy milyen nagyot fejlődtünk. Egy éve, amikor a csoport megalakult 10 család 128 kataszteri hold földdel, három lóval, tíz tehénnel. Szegényen és gyámoltalanul indultunk el. Ezzel szemben most két év után erősek és gazdagok vagyunk. Most volt meg az év végi zárszámadás, a természetbeni juttatások mellett egy munkaegységre 15 forint esik. Több tag zúgolódott amiatt, hogy csak ennyi pénz esik egy munkaegységre. Azonban ez csak kevés ideig tartott, addig, amíg megértették, hogy az elszámolás miért volt ennyi- Ma már, nálunk a tagság látja azt, hogy amikor a közösség vagyonát növeljük, akkor növeljük a saját magunkét is. A lippói „Béke Őre” tszes tagsága, ebben az évben nagyban növelte a vagyonát ami megmutatkozik abban is, hogy saját erőnkből 19.208 forinttal növeltük a gépek és berendezések értékét, az állatokét 7.000 forinttal, a szaporulatot 14.600 forinttal. Most már ezt a fejlődést látja minden tagunk és meg van elégedve a 15 forintos munkaegységgel. Bernáth Józsefné, akinek 138 munkaegysége van, 2.071 forintot kapott „Érdemes csoportban dolgozni” — mondta Csősz József, kinek 238 munkaegysége van, ezért 3.583 forintot kapott. Mészárosék is meg vannak elégedve: 290 munkaegységre 4.761 forintot kaptak. Vettek egy rádiót mert mint mondta Mészáros elvtárs, abból sokat lehet tanulni. A termelőszövetkezeti tagság, okulva az eddigi hibákon, a jövőben még jobban fog dolgozni, hogy magasabb legyen a munkaegység, hogy magasabbra emelkedjék életszínvonaluk. Az eddigi befektetés jövőre kamatozni fog, többet hoz minden tagnak, ezen keresztül az egész országnak is. Az új esztendő küszöbén még nagyobb lendülettel fogunk neki a munkának, hogy minél nagyobb eredményt érjünk el 5 éves tervünk, békénk és a szocializmus építésében. Még jobban készüljenek fel továbbjutott falusi kultúrcsoportjaink a téli verseny járási bemutatóira A Téli Falusi Kultúrverseny körzeti bemutatói Baranya megyében véget értek. Az elmaradt Zalára és Kemse, Felsőszentmárton és Révfalu, Kozármislény és Birján kultúrcsoportja központi körzeti versenyt megtartották. Egyedül a pécsi járásban rendezik meg január 6-án Görcsöny, Bükkösd és Személy közti versenyt. Bár a megye körzeteinek összesítő kiértékelése még nem készült el, megállapítható, hogy a körzeti bemutatók ott sikerültek a legjobban, ahol a pártszervezetek megértették a kultúrverseny fontosságát, s ahol a helyi tanács tagjai szívügyüknek tekintették falujuk kultúrcsoportjának szereplését, a verseny jó előkészítését és szervezését. _ _ Nem véletlen, hogy a mohácsi járás Majd községben (melynek tánccsoportja versenyre hívta ki a megye összes tánccsoportját) nagyszerűen sikerült a körzeti bemutató. A tanácselnök mindenben támogatta a népművelési ügyvezető munkáját, ugyanolyan tájékozott volt az egész kultúrcsoport munkájáról, a helyi körülményekről, mint az ügyvezető, akiszintén jól dolgozott. Majson a helyi kultúrcsoporton kívül a nagynyárádiak, külkediek és sátorhelyiek szerepeltek még. A népi tánccal benevező majsi kultúracsoport, erősen felkészült a versenyre, munkáját példának lehet állítani. De jól felkészültek a sátorhelyi népi táncosok is s csak nagy, mindvégig kitűnő küzdelem után jutottak a második helyre. A niursi kultúrcsoport tagjai saját maguk készítette csasztukákban kiénekelték azokat a gazdákat, akik a terménybeadásban lemaradtak s megdicsérték azokat, akik élenjárnak. A fegyelmezettségben a sátorhelyiek emelkedtek ki különösen. A szervezésre jellemző, hogy a körzeti bemutatót mintegy 1.000 ember nézte meg, sőt három mázatt kint rekedtek, mert semmi, mely nem maradt a zsúfolt kultúrotthonban. A körzeti versenyek során kiesett csoportok nagy része már a helyszínen kijelentette, hogy a teljesítményversenyben továbbra is részt vesz. Ez nagyon helyes is, mert a teljesítmény,versenyben a versenyszerű bemutatóktól függetlenül kitűnő eredményt érhetnek el. Vannak azonban olyan csoportok, melyek helytelenül dolgoznak. A körzeti bemutatókról elmaradt Mária és Diósviszló kultúrcsoportjai kijelentették, hogy „nem baj, majd a teljesítmény versenyen részt veszünk." Az valóban „nem baj", hanem helyes, hogy résztvesznek, csak az a hiba, hogy emellet nevezésük ellenére elhanyagolták a versenyszerű bemutatókon való részvételt. A járási bemutatókra, melyeket január 7-én, 14-én és 28-án rendeznek, minden továbbjutott csoportunk úgy készüljön fel, hogy a bemutatóverseny legmagasabb formája, a megyei bemutató, a tét.Különösen nagy szükség van a kultúrversenyre való nevezésekben és a körzeti bemutatók megrendezésében elmaradt pécsváradi, komlói és szigetvári járásokban. Különös nyomatokkal hívjuk fel a pécsváradi járási tanács figyelmét a kultúrverseny, a járási bemutató jó megszervezésére. A járási pártbizottság hasson oda, hogy népünk kultúrforradalmának és békéért folytatott harcának fegyverét, a Téli Falusi Kultúrversenyt, a helyi tanácsok és tömegszervezetek felismerjék és használják is."