Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
Építsd a nép országát, védd a magyar frigyellenséget, oltalmazd a hétét, jegyezz békekölcsönt! PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Erősödünk a békekölcsönjegyzésben Szeptember 27 óta már hat nap telt el. Azóta naponta a dolgozók tízezrei tesznek tanúbizonyságot, hogy szeretik hazájukat, építeni akarják, hogy szebb, erősebb legyen, boldogabb legyen benne az életük. Fülöp Dávidné lippói tszcs-tag, amikor a férje jegyezte a békekölcsönt, még ő is odament a jegyzésgyűjtőkhöz és így szólt: — Nekem 5 gyermekem van. Boldog vagyok, amikor láthatom vidám, jókedvű arcukat. Azt akarom, hogy békében éljenek, ne ismerjék meg soha a háború borzalmait. A békéjük biztosításához én is hozzájárulok 300 forintommal. Fülöpné, a többi sok anya, és a dolgozók tömegének az eddigi példái arra mutatnak, hogy megértették, hogy a Második Békekölcsön-jegyzés mindannynyiunknak erős fegyvere, a béke biztosításáért folyó harcban. A békekölcsön-jegyzés eredményei mögött egész sor dolgozó van, akik ebben a harcban tűntek ki. Felszínre kerültek új, kiváló népnevelők, akik élenjárnak a kölcsönjegyzésben és felvilágosító munkájukkal a dolgozók ezreit nevelik a béke aktív harcorsaivá. A hetvehelyi népnevelőkre azért hallgat szívesen a falu népe, mert látják, hogy nemcsak meggyőző szavakkal, hanem meggyőző tettekkel is agitálnak. A népnevelő értekezletükön egyhangúlag elhatározták, hogy felemelik a falu egy főre eső átlagos jegyzését, és ők voltak az elsők, akik újabb felajánlásokat tettek. Naponta születnek újabb és újabb érvek, népnevelő módszerek. Kankány György, mohácsi népnevelő, mielőtt elmegy a dolgozó parasztokhoz, megérdeklődi, mit kap az a terület, ahová megy, milyen sorban élt régen az a gazda, akivel beszélgetni szándékozik. Simics István délszláv dolgozó parasztot is úgy nyerte meg a békekölcsön-jegyzésre, hogy megmagyarázta neki, hogy emlékezzék vissza, az öregapja, de még az apja is, vesszőből font, sárral tapasztott házban élt, ő már a felszabadulás óta szép házat építtethetett, most pedig a békekölcsön az egyik biztosítéka annak, hogy megkapják hamarosan a régóta vár villanyvilágítást is. Hidason a békekölcsön jegyzését ügyesen összekötötték a termelőcsoport fejlesztésével. A vasárnapi rendkívüli csoportértekezletre egyénileg dolgozókat is meghívtak. Tóth Ferenc ezen a gyűlésen elmondta, hogy a csoportjuk az államtól eddig 140 ezer forint értékű juttatást kapott. Ez is hozzájárult ahhoz, — mondta— hogy míg a múltban nincstelen ember voltam, most van mindenem, de hogy még jobb legyen a sorom, 500 forint békekölcsönt jegyzek. Az értekezleten 6000 forintot jegyeztek, és a csoportba vettek fel új belépőket,, akik ezen az értekezleten határozták el, hogy közös gazdálkodással, még jobban védik ezentúl a békét. Szellőn az I. és III. típusú csoport tagjai is közös értekezletre jöttek össze. Közösen határozták el, hogy versenyre hívják a pécsváradi járás valamennyi termelőcsoportját, a 350 forintos fejenkénti átlagos jegyzés eléréséért. A komlói Kossuth-aknán a bányászok az ezres mozgalom megindításával mutattak példát a többi bányatelepeknek is. Ilyen helyzetben, amikor a becsületes dolgozók kiállnak a békekölcsön mellett, hamar lelepleződik az ellenség. Maer nevezetű, kétszáz holdas kulák csemetéje sem sokáig mondogathatta, hogy nem érdemes jegyezni, hamar rájöttek arra, ki ő tulajdonképpen. Leleplezték: íme a kulák, aki nem azért harcol, hogy Komló szebb legyen, fejlődjön, hanem a 200 hold és a cselédek világát kívánja vissza. Ki is tették a szűrét. Ahol a pánicvezetőség éber, és figyeli a dolgozta parasztok hangját, ott „nem él meg" a kulák. Hosszúhetényben is megpróbálkoztak elhinteni a dolgozó parasztok között a siránkozás, a panaszkodás, megelégedetlenség magvait. A pártszervezet azonban idejében felfedezte a kulákmesterkedést, a népnevelőkkel együtt kidolgozták az új érveket. Kiszámították a dolgozó parasztoknál, hogy egy pár csirkéért kapnak a piacon 50-100 forintot is, a lisztért pedig 7—8 forintot, tehát nincs okuk a siránkozásra, ilyen bőségben még soha nem éltek, mint éppen most. Könnyen dolgozhat azonban az ellenség ott, ahol a pártvezetők nem törődnek a falujukkal. Fazekasbodán a falu vezetői vadászni mentek inkább, minthogy a népnevelőkkel foglalkoztak volna. Ilyen „munkamódszer" mellett valószínűtlen, hogy a vezetőségek újraválasztásáig képesek lennének megerősíteni a pártszervezetet, amelynek élén állnak. Ahol a vezetők felelősen végzik munkájukat, mint Almamelléken, Szentdienesen, Vásárosbécen, ahol a párttitkár a népnevelőkkel együtt ment a szőlőhegybe a szüretelők közé agitálni, ott komoly eredményeket mutathatnak fel. Példa erre Vásárosbéc, ahol a kukoricatörők között agitálva, nemcsak szén összegben jegyeztettek békekölcsönt, de 80 mázsa kukoricára szállítási szerződést is kötöttek. Itt erősödött a falu, előrébb került a kukoricabegyűjtésben, vele együtt erősödött a pártszervezet, mert közelebb került a dolgozókhoz. Súlyos mulasztások vannak a komlói rendelőintézet építésében, működtetésében A komlói új rendelőintézet hatalmas, szép, csupaüveg épületében az új város minden látogatója gyönyörködik. Az első pillanatban úgy tetézik, valóban jogos is a csodálat, hiszed a® új rendelőintézet komoly, többmilliós költséggel épült és arányai, méretei meg is felelnek ennek ez összegnek. Azonban ha a látogató tüzetesebben megvizsgálja az épületet, a berendezést, fejcsóválva vehet tudomásul olyan jelenségeket, melyeknek nem szabadna előfordulni nem egy ilyen nagyjelentőségű, hatalmas építkezésnél, de még egy családiház építésénél sem. Az épület alapos megvizsgálásánál — az egyremásra halmozódó hibákból és mulasztásokból, — joggal vonhatjuk le a következtetést. Hanyag, gondatlan kezek munkájának az eredménye az, hogy a komlói rendelőintézetet csak hatalmas késéssel lehetett átadni rendeltetésének, bűnös felelőtlenség eredménye az, hogy az épületet máig sem vehette át a még mindig fennálló hibák miatt az egészségügyi osztály. Súlyos mulasztások a rendelőintézet építésénél Milyen hibák, milyen hiányosságok láthatók egyszerű megszemlélésre is az épületen? Az első és legfeltűnőbb baj az, hogy az új épület beázik! Beázik a mennyzet minden emeleti szobában, még a műtőben is, ahol a hatalmas jupiterlámpa fénye mellett már rég a betegeket kellene operálni. Ezt a hibát már augusztusban észrevették a rendelői építkezés vezetői. Észrevették és úgy próbáltak „segíteni“, a bajon, hogy bemészeltették a mennyezetet minden szobában, nehogy az átvételre érkező bizottság a beázást észrevegye! A bizottság azonban a nagy igyekezet ellenére is felfedezte a hibát, mint ahogy észrevette azt is, hogy a tetőn lévő szigetelőlemez néhány hét alatt felhólyagzott, átázott, hasznavehetetlenné vált. Az sem az építésvezetőt dicséri, hogy a vizet egészen egyszerűen„elfeledték" bevezetni az épületbe. A szobákban ott csillogtak a csapok, a fürdőszobákban ott álltak a kádak, zuhanyozók, csak éppen a víz nem folyt sehol. Így fordulhatott elő, hogy a rendelőintézetbe nyitás után két héten keresztül kannákba,, hordták a vizet, még „szerencse“, hogy ebben az időben csupán 1—2 szakrendelés működött, melyekhez nem kellett sok fiz. A műtő melletti helyiségben, ott áll a hatalmas autokláva fertőtlenítő készülék. Úgy áll ott még mindig, ahogy a szállítómunkások odarakták. Hogy azt be is kell kötni, arra úgy látszik már az építésvezetők nem gondoltak! A tervezőiroda helytelen tervezése Az már nem a Komlói Magasépítési Vállalat, hanem a tervezőiroda hibája, hogy a röntgenhelyiséget az épület legvilágosabb, a könyvtártermet pedig a rendelő legsötétebb pontján helyezte el, fittyet hányva az észszerűség legelemibb követelményeinek. Az is a tervezőiroda bűne, hogy talajvizes, földomlással fenyegetett I helyre építtette az új rendelőintézetét, annak ellenére, hogy Komlón bő- I ven akadt volna az építésre sokkalinkább megfelelő telek is! Az olyan apróságok, mint az, hogy egyes ajtókból még mindig hiányzik az ablak, hogy rosszak a zárak, hogy a női fektetőben életveszélyes az ablakokat kinyitni, mert azok egyszerűen kiesnek — eltörpülnek a nagy hibák mellett Az viszont említésre méltó és teljesen érthetetlen, hogy az ügyetetes ápolónő szobáját miért tervezték teljesen nyitottnak, üvegfalúnak? Ratkó Anna miniszterasszony komlói látogatásakor kijelentette: „Szükséges, hogy az ügyeletes ápolónő zárt szobát kapjon, ahol át tud öltözni, meg tud mosakodni." Ennek ellenére a szoba ma is úgy áll, mint akkor, azon semmiféle átalakítás sem történt. Amilyen sokáig húzódott az építkezés, ugyanolyan sokáig húzódik a rendelőintézeti orvosok kinevezése. Egyes szakrendeléseknek még ma sincsenek gazdáik. Ez már azért sem csoda, mert hiszen az egyes státuszokra a pályázatokat csak most, néhány hete hirdette meg a megyei tanács egészségügyi osztálya. A rendelés ugyan már jó néhány hete megindult, de kinevezett főorvosa is csak néhány napja van az új intézetnek. Ki a felelős? Így természetesen Komlón „senki“ sem felelős azért, hogy méregdrága, beszerezhetetlen műszerek, gyógyszerek, takarók és lepedők egyszerű zárasval lecsukott ajtók mögött hevernek valósággal várva a tolvajt, aki egészen egyszerűen besétálhat és elviheti azt, amit akar. Akár egy oscillografot, akár egy vérnyomásmérő készüléket, akár sok tucat lepedőt. Éppen úgy besétálhat, -mint azok a birkák, melyeket alig győz kizavarni Benicze Jakab elvtárs, a portás, amelyek a hatalmas, drága ajtóüvegeket állandóan betöréssel fenyegetik. A felelős természetesen az egészségügyi osztály, iletőleg annak vezetője, Abádi Gyula doktor, aki erőnek erejével kivitette a drága gyógyszerkészítményeket és orvosi műszereket, kitéve azokat a tönkremenés és az eltűnés veszélyének. Pedig érdemes drága kincsként bánni a komlói rendelőintézet felszerelésével. Olyan felszerelés az, amilyet valóban megérdemelnek a mi bányászataik, olyan felszerelés, mely eléri, sőt túlhaladja még a klinikai nívót is. Felelősségre kell vonni a hibák elkövetőit Pártunk, kormányzatunk nem sajnálta az áldozatot, hogy bányászainknak korszerű, jól felszerelt, minden követelménynek megfelelő rendelő, intézet álljon rendelkezésére. A komlói bányászok maguk is hozzájárultak terv- és békekölcsönjegyzésükhez, hogy az új rendelőintézet minél előbb elkészüljön. Sem Pártunk, sem kormányzatunk, sem a komlói dolgozók nem hagyják, hogy pénzüket lelkiismeretlen tervezők, ellenséges érzelmű, volt kizsákmányoló építésvezetők kidobják az ablakon. Itt az ideje, hogy a komlói Magasépítő Vállalat és a Megyei Tanács egészségügyiosztálya végre alaposan megnézze, miért húzódik a végtelenségig a rendelőintézet teljes befejezése és átadása, miért nem vonták felelősségre és miért nem büntették meg a törvény szigorával a felsorolt, szabotázsnak is megfelelő mulasztások elkövetőit■ és miért nem javítják ki azokat a hibákat, amelyekre már szinte naponta felhívják a legkülönbözőbb helyekről a figyelmüket! De nézzen körül a Megyei Tanács ellenőrzési csoportja az egészségügyi osztályon is. Nézzék meg, vájjon miért bélyegzi Abádi doktor, az osztály vezetője demokráciaellenesnek azt az orvost, aki kötelességérzetére hallgatva felhívta a pártsajtó munkatársának figyelmét a fennálló hibákra! Vájjon miért fél az egészségügyi osztály vezetője a pártsajtó nyilvánosságától, melyet már réges-régen neki, saját magának kellett volna igénybevennie? Ezekre a kérdésekre várnak sürgős feleletet a komlói dolgozók és elvárják, hogy végre teljes „üzemmel“ induljon meg az új egészségházban a munka. Erről is beszéljenek a népnevelők Felsőmindszenten Varga Jenő 9 holdas, Ádámfi József 7 holdas dolgozó parasztok 1000 forint békekölcsönt jegyeztek fejenként ők a saját példájukkal mutatják meg, milyen hazug az a hang, hogy: nincs egybérünk sem, nem tudunk kölcsönt adni, mert ki vagyunk zárva a szabadpiacról, nem tudjuk eladni a portékánkat. Varga Jenő és Ádámfi József a beadási kötelezettségeiket isven példamutatóan teljesítették, ők elvárják a többi dolgozó paraszttól is, hogy teljesítse beadási kötelezettségét, akkor vihetik az árujukat a piacra, és a kapott pénzen jegyezhetnek békekölcsönt is. Tolnai Vera ivándárdai DISZ-tag, ahová csak megy a békekölcsönjegyzésgyűjtő ívvel, mindenütt megmutatja az ő jegyzésüket is. Az apja 1000 forintot jegyzett, pedig kilencen vannak testvérek. Majd egy tucatnyian ülnek egyszerre az asztalhoz, mégis jól élnek. Régen kilenc gyermekikét kín lett volna az élet, nehéz lett volna kilenc éhes szájnak mindennap enni adni. Ma már ez nem gond, sőt Tolnainék arra gondolnak már, hogy a gyermekeket taníttatni is fogják, hadd legyenek ők már iskolázott, művelt emberek. * Harkányban a párttitkár elvtárs a népnevelőértekezleten nemcsak a békekölcsönről, hanem a kukorica szerződéskötésről is beszélt. Ismertette az előnyeit: aki szerződésre leköti a kukoricáját, annak az állam felárat is űzet, ezenkívül mázsánként 35 forint értékű pamutéra és lábbeli utalványt is kap. Kalnicz József, amikor meghallotta, milyen előnyös a szerződéskötés, 2 mázsára azon nyomban leszerződött. Emellett békekölcsönt is jegyzett 500 forintot. Népnevelő munkája során ezentúl ő is beszél a kukoricábagyűjtésről is, hiszen a leszerződött kukorica felárából létig már ki lehet üzetni a békekölcsönt. „Harc a másodpercekért!“ ! " így értem el jó eredményemet Gépállomásunk a nyári idényterv teljesítésében megyei viszonylatban második helyezést ért el. Az őszi idényben sem szeretnénk elmaradni, és igyekezetünk arra irányul, hogy most is határidő előtt teljesíthessük tervünket. Én az őszi idénytervemet ezidáig már 79 százalékra teljesítettem, s az új norma bevezetésével teljesítményemet mindinkább fokoztam, úgyhogy jóval túlteljesítettem a normát. Ehhez nagyban hozzásegített az is, hogy a munkát igyekeztem jól megszervezni, hogy ezáltal gépállás ne legyen. Tszcs-kel megbeszéltem, hogy úgy legyenek segítségemre, hogy üzemanyag- és vízszállítással nekem idő- és üzemanyagkiesésem ne legyen, így elértem azt, hogy egy bódét építettünk a munkaterületem közelébe, ahol állandóan egy heti vízszükségletem volt elkészíteni és ide szállították az üzemanyagot is, így azt az üzemanyagot, süiit a víz szállítására kellett volna felhasználnom, több normál hold megszántására fordíthattam. Ebédidőben megnéztem a közelemben lévő gépet és vezetőjét Vizsgázgatásom során észrevettem, hogy az eke szélessége nincs teljesen kihasználva, ezért segítettem az ekevonórúd fogaslécén a UBbard, amely által a gép szélesebben fordította a földet és ezzel az állítással minden fordulónál csaknem másfél ekefej szélességgel növelhette teljesítményét. Megmagyaráztam az elvtársnak, hogy milyen módszereket alkalmazok én, hogy teljesítményemet növelhessem. Az ilyen irányú látogatásomat ebédidőm, szabadidőm közben rendszeresítettem. A gépemet leálláskor minden alkalommal úgy lekezeltem, hogy ezzel a gépállást minimumra csökkenthessem. Vasárnapi és éjszakai műszakokkal igyekeztem az esőzés miatti gépállást helyrepótolni, így elértük azt, hogy a brigádvezető elvtárssal, ki szaktudásával, segítségével állandóan köztünk volt, a gyengébb tudású elvtársakat munkamódszer, átadással oktatni tudtuk és így brigádunk a megyében első helyre került. Arra fogok törekedni, hogy teljesítményem fokozásával a megye összes traktoristájának élére kerüljek. Kapitány András újpetres gépállomás traktorosa. Miért áll Pécsvárad, Véménd, Hosszúhetény begyűjtési versenye ? Pécsvárad, Hosszúhetény, Véménd, ez a három község már a begyűjtés kezdte óta versenyben van egymással. Most a pécsváradi dolgozó parasztok vezetnek a versenyben, de ez a vezetés nem valami példamutató. Pécsvárad csak 70 százaléknál tart a begyűjtésben, pedig a 100 százalékon felül is teljesíthetné kötelezettségét és a lehetőségük megvan rá. Csakhogy Pécsváradon nem foglakoznak eléggé a gabona begyűjtésével. Ha a népnevelők elmennek a dolgozó parasztokhoz beszélgetni, akkor csak a kukorica és a napraforgó begyűjtéséről folyik a szó. A kenyérgabona begyűjtéséről, mint „rég elavult“ dologról beszélnek. Pedig érdemes lenne beszélgetni róla és elmondani az olyan dolgozó parasztoknak, mint Szép István dolgozó paraszt, akinek nyolc mázsa felesleges gabonája van, vagy Vörös Lajos 14 holdas, akinek két mázsa a felesleges gabonája, hogy érdemes C-jegyre beadni a gabonát, hiszen még most is sok kedvezményben részesül az a dolgozó paraszt, aki C-jegyre visz a begyűjtőhelyre gabonát, 50 forintos vásárlási utalványt, őrlési engedélyt kap. Már egy hónapja lassan, hogy a pécsváradi népnevelők azt hangoztatják, hogy „nincs gabonafelesleg“, a versenytáblán is csak a kukorica begyűjtéséről írják fel az eredményt. Arra pedig nem gondolnak — pedig helyes lenne —, hogy lehet teljesíteni a tervet kenyérgabonából is, csak jó népnevelő munkát kell végezni, felvilágosítani a dolgozó parasztokat. Ilyen körülmények között megállt a kezdetben oly lelkes verseny is. A jelentések, amelyeket hetenként kétszer átadnak egymásnak, lerövidült egyszerűen a község elért százalékának megadására. Nem tudatják egymással az eredmény elérésében a jó módszereket. Pedig mindhárom község dolgozói tudják tapasztalatból, hogy milyen hasznos volt az, amikor kiírták mindhárom községben a versenytáblára, hogy olvassa az egész falu dolgozó parasztsága azt, hogy melyik községben, ki a legjobb gazda és hogy érte el eredményét. Itt még az olyanokat is kiírták, aki korán vetette el a gabonát és az úgy kapott jó termésből könnyen tudta túlteljesíteni kötelezettségét. Ez már nem így van, és ez is egyik odva annak, hogy mindhárom község lemaradt a begyűjtésben, sőt az őszi munkák, a vetés végzésében is. Hosszúhetény 68, Véménd 60 százalékon áll a begyűjtésben, de a vetésnél még jobban lemaradt mind a három község. Különösen Véménd, ahol még hozzá sem fogtak a rozs vetéséhez. Pedig jól ismerik a minisztertanács határozatát, amelyben benne van, hogy a rozs vetését szeptember 30-ig kell befejezni, a jövő évi jó termés érdekében. De nagyon kevés, sem értek el jobb eredményt a hoszszúhetényieik, akik most kezdték el a vetést. Úgy Hosszúhetényben, mint Véménden helytelenül nem példamutatóak a népnevelők, sem a termelőszövetkezeti csoportok, így nem csoda, ha a dolgozó parasztoknak nincs alkalmuk meggyőződni arról, hogy helyesebb a korai vetés, hanem ragaszkodnak ahhoz a régi megszokottsághoz, hogy „ráér a búza vetése október végén is“, pedig tavaly is számtalan példa volt arra, ahol korán, időben vetettek, jobb volt a termésátlag és időben lehetett vetni a másodnövényt. Legfontosabb feladatul kell, hogy álljon a három versenytárs előtt versenyük újjászervezése. Úgy, hogy a pécsváradiak is adják át tapasztalataikat, eredményeiket és azok elérésének módját. Ne titkolják el, mint utóbbi időben tették, hogy a hosszúhetényi és véméndi dolgozó parasztok jelentését elolvasták, de ők nem adtak hírt magukról. Ha mindhárom község egymást segítve versenyben indul a begyűjtési terv túltelejsítéséért és a vetés mielőbbi elvégzéséért, akkor biztos nem kel szégyenkezniük amiatt hogy megyénk községei között az utolsók között vanak, hanem büszkén írhatják ki mindhárom községben a versenytáblára: „Pécsvárad, Hosszúhetény, Véménd elsők a verés elvégzésében és a kötelezettség teljesítésében.“