Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-02 / 229. szám

Építsd a nép országát, védd a magyar frigyellenséget, oltalmazd a hétét, jegyezz békekölcsönt! PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Erősödünk a békekölcsönjegyzésben Szeptember 27 óta már hat nap telt el. Azóta naponta a dolgozók tízezrei tesznek tanúbizonyságot, hogy szeretik hazájukat, építeni akar­ják, hogy szebb, erősebb legyen, bol­dogabb legyen benne az életük. Fülöp Dávidné lippói tszcs-tag, ami­kor a férje jegyezte a békekölcsönt, még ő is odament a jegyzésgyűjtők­­höz és így szólt: — Nekem 5 gyermekem van. Bol­dog vagyok, amikor láthatom vidám, jókedvű arcukat. Azt akarom, hogy békében éljenek, ne ismerjék meg so­ha a háború borzalmait. A békéjük biztosításához én is hozzájárulok 300 forintommal. Fülöpné, a többi sok anya, és a dolgozók tömegének az eddigi példái arra mutatnak, hogy megértették, hogy a Második Békekölcsön-jegyzés mindanny­­nyiunknak erős fegyvere, a béke biztosításáért folyó harcban. A békekölcsön-jegyzés eredményei mögött egész sor dolgozó van, akik ebben a harcban tűntek ki. Felszínre kerültek új, kiváló népnevelők, akik élenjárnak a kölcsönjegyzésben és felvilágosító munkájukkal a dolgozók ezreit nevelik a béke aktív harcor­saivá. A hetvehelyi népnevelőkre azért hallgat szívesen a falu népe, mert látják, hogy nemcsak meggyőző szavakkal, hanem meggyőző tettekkel is agitálnak. A népnevelő értekezletükön egyhan­gúlag elhatározták, hogy felemelik a falu egy főre eső átlagos jegyzését, és ők voltak az elsők, akik újabb felajánlásokat tettek. Naponta születnek újabb és újabb érvek, népnevelő módszerek. Kankány György, mohácsi népne­velő, mielőtt elmegy a dolgozó pa­rasztokhoz, megérdeklődi, mit kap az a terület, ahová megy, milyen sorban élt régen az a gazda, akivel beszél­getni szándékozik. Simics István dél­szláv dolgozó parasztot is úgy nyerte meg a békekölcsön-jegyzésre, hogy megmagyarázta neki, hogy emlékez­zék vissza, az öregapja, de még az apja is, vesszőből font, sárral tapasz­tott házban élt, ő már a felszabadulás óta szép házat építtethetett, most pedig a béke­kölcsön az egyik biztosítéka an­nak, hogy megkapják hamarosan a régóta vár villanyvilágítást is. Hidason a békekölcsön jegyzését ügyesen összekötötték a termelőcso­port fejlesztésével. A vasárnapi rend­kívüli csoportértekezletre egyénileg dolgozókat is meghívtak. Tóth Ferenc ezen a gyűlésen elmondta, hogy a csoportjuk az államtól eddig 140 ezer forint értékű juttatást kapott. Ez is hozzájárult ahhoz, — mondta­­— hogy míg a múltban nincstelen ember vol­tam, most van mindenem, de hogy még jobb legyen a sorom, 500 forint békekölcsönt jegyzek. Az értekezleten 6000 forintot je­gyeztek, és a csoportba vettek fel új belépőket,, akik ezen az értekezleten határozták el, hogy közös gazdálkodással, még jobban védik ezentúl a békét. Szellőn az I. és III. típusú csoport tagjai is közös értekezletre jöttek össze. Közösen határozták el, hogy versenyre hívják a pécsváradi járás valamennyi termelőcsoportját, a 350 forintos fejenkénti átlagos jegyzés el­éréséért. A komlói Kossuth-aknán a bányá­szok az ezres­ mozgalom megindítá­sával mutattak példát a többi bánya­telepeknek is. Ilyen helyzetben, ami­kor a becsületes dolgozók kiállnak a békekölcsön mellett, hamar lelep­leződik az ellenség. Maer nevezetű, kétszáz holdas kulák csemetéje sem sokáig mondogathatta, hogy nem ér­dem­es jegyezni, hamar rájöttek arra, ki ő tulajdonképpen. Leleplezték: íme a kulák, aki nem azért har­col, hogy Komló szebb legyen, fejlődjön, hanem a 200 hold és a cselédek világát kívánja vissza. Ki is tették a szűrét. Ahol a pánicvezetőség éber, és fi­gyeli a dolgozta parasztok hangját, ott „nem él meg" a kulák. Hosszú­­hetényben is megpróbálkoztak elhin­teni a dolgozó parasztok között a siránkozás, a panaszkodás, megelége­­detlenség magvait. A pártszervezet azonban idejében felfedezte a kulák­­mesterkedést, a népnevelőkkel együtt kidolgozták az új érveket. Kiszámí­tották a dolgozó parasztoknál, hogy egy pár csirkéért kapnak a piacon 50­-100 forintot is, a lisztért pedig 7—8 forintot, tehát nincs okuk a si­ránkozásra, ilyen bőségben még soha nem éltek, mint éppen most. Könnyen dolgozhat azonban az el­lenség ott, ahol a pártvezetők nem törődnek a falujukkal. Fazekasbodán a falu vezetői va­dászni mentek inkább, minthogy a népnevelőkkel foglalkoztak volna. Ilyen „munkamódszer" mellett való­színűtlen, hogy a vezetőségek újravá­lasztásáig képesek­ lennének meg­erősíteni a pártszervezetet, amelynek élén állnak. Ahol a vezetők felelősen végzik munkájukat, mint Almamelléken, Szentdienesen, Vásá­­rosbécen, ahol a párttitkár a nép­nevelőkkel együtt ment a szőlőhegy­be a szüretelők közé agitálni, ott komoly eredményeket mutathatnak fel. Példa erre Vásárosbéc, ahol a kukoricatörők között agitálva, nemcsak szén összegben jegyez­tettek békekölcsönt, de 80 mázsa kukoricára szállítási szerződést is kötöttek. Itt erősödött a falu, előrébb került a kukoricabegyűjtésben, vele együtt erősödött a pártszervezet, mert kö­zelebb került a dolgozókhoz. Súlyos mulasztások vannak a komlói rendelőintézet építésében, működtetésében­ ­ A komlói új rendelőintézet hatal­mas, szép, csupaüveg épületében az új város minden látogatója gyönyör­ködik. Az első pillanatban úgy tet­ézik, valóban jogos is a csodálat, hi­­szed­ a® új rendelőintézet komoly, többmilliós költséggel épült és ará­nyai, méretei meg is felelnek ennek ez összegnek. Azonban ha a látogató tüzetesebben megvizsgálja az épüle­tet, a berendezést, fejcsóválva vehet tudomásul olyan jelenségeket, me­lyeknek nem szabadna előfordulni nem egy ilyen nagyjelentőségű, ha­talmas építkezésnél, de még egy csa­ládiház építésénél sem. Az épület ala­pos megvizsgálásánál — az egyre­­más­ra halmozódó hibákból és mu­lasztásokból, — joggal vonhatjuk le a következtetést. Hanyag, gondatlan kezek munkájának az eredménye az, hogy a komlói rendelőintézetet csak hatalmas késéssel lehetett átadni ren­deltetésének, bűnös felelőtlenség ered­ménye az, hogy az épületet máig sem vehette át a még mindig fenn­álló hibák miatt az egészségügyi osz­tály. Súlyos mulasztások a rendelőintézet építésénél Milyen hibák, milyen hiányossá­gok láthatók egyszerű megszemlélésre is az épületen? Az első és legfeltű­nőbb baj az, hogy az új épület­­ be­ázik! Beázik a mennyzet minden emeleti szobában, még a műtőben is, ahol a hatalmas jupiterlámpa fénye mellett már rég a betegeket kellene operálni. Ezt a­ hibát már augusztus­ban észrevették a rendelői építkezés vezetői. Észrevették és úgy próbál­tak „segíteni“, a bajon, hogy­­ be­­m­ész­eltették a mennyezetet minden szobában, nehogy az átvételre ér­kező bizottság a beázást észrevegye! A bizottság azonban a nagy igyeke­zet ellenére is felfedezte a hibát, mint ahogy észrevette azt is, hogy a tetőn lévő szigetelőlemez néhány hét alatt felhólyagzott, átázott, haszna­vehetetlenné vált. Az sem az építésvezetőt dicséri, hogy a vizet egészen egyszerűen­­„el­feledték" bevezetni az épületbe. A szobákban ott csillogtak a csapok, a fürdőszobákban ott álltak a kádak, zuhanyozók, csak éppen a víz nem folyt sehol. Így fordulhatott elő, hogy a rendelőintézetbe nyitás után két hé­­ten keresztül kannákba,, hordták a vizet, még „szerencse“, hogy ebben az időben csupán 1—2 szakrendelés működött, melyekhez nem kellett sok fiz. A műtő melletti helyiségben, ott áll a hatalmas autokláv­a fertőtle­nítő készülék. Úgy áll ott még min­dig, ahogy a szállí­tómunk­ások oda­rakták. Hogy azt­ be is kell kötni, arra úgy látszik már az építésvezetők nem gondoltak! A tervezőiroda helytelen tervezése Az már nem a Komlói Magasépí­tési Vállalat, hanem a tervezőiroda hibája, hogy a röntgenhelyiséget az épület legvilágosabb, a könyvtárter­met pedig a rendelő legsötétebb pont­ján helyezte el, fittyet hányva az ész­­szerűség legelemibb követelményei­­­­nek. Az is a tervezőiroda bűne, hogy talajvizes, földomlással fenyegetett I helyre építtette az új rendelőin­téze­­­­tét, annak ellenére, hogy Komlón bő- I ven akadt volna az építésre sokkal­­inkább megfelelő telek is!­­ Az olyan apróságok, mint az, hogy egyes ajtókból még mindig hiányzik az ablak, hogy rosszak a zárak, hogy a női fektetőben élet­­veszélyes az ablakokat kinyitni, mert azok egyszerűen kiesnek — eltörpül­nek a nagy hibák mellett Az viszont említésre méltó és teljesen érthetet­len, hogy az­ ügyetetes ápolónő szo­báját miért tervezték teljesen nyitott­nak, üvegfalúnak? Ratkó Anna mi­­niszterasszony komlói látogatásakor kijelentette: „Szükséges, hogy az ügyeletes ápolónő zárt szobát kapjon, ahol át tud öltözni, meg tud mosa­kodni." Ennek ellenére a szoba ma is úgy áll, mint akkor, azon semmiféle átalakítás sem történt. Amilyen sokáig húzódott az építke­zés, ugyanolyan sokáig húzódik a rendelőintézeti orvosok kinevezése. Egyes szakrendeléseknek még ma sincsenek gazdáik. Ez már azért sem csoda, mert hiszen az egyes státu­szokra a pályázatokat csak most, né­hány hete hirdette meg a megyei tanács egészségügyi osztálya. A ren­delés ugyan már jó néhány hete meg­indult, de kinevezett főorvosa is csak néhány napja van az új intézetnek. Ki a felelős? Így természetesen Komlón „senki“ sem felelős azért, hogy méregdrága,­­ beszerezhetetlen műszerek, gyógysze­­­­rek, takarók és lepedők egyszerű zára­s­val lecsukott ajtók mögött hevernek­­ valósággal várva a tolvajt, aki egé­szen egyszerűen besétálhat és elvihet­i azt, amit akar. Akár egy oscillografot, akár egy vérnyomásmérő­ készüléket, akár sok tucat lepedőt. Éppen úgy besétálhat, -mint azok a birkák, me­lyeket alig győz kizavarni Benicze Jakab elvtárs, a portás, amelyek a hatalmas, drága ajtóüvegeket állan­dóan betöréssel fenyegetik. A felelős természetesen az egész­­ségügyi osztály, iletőleg annak veze­tője, Abádi Gyula doktor, aki erőnek erejével kivitette a drága gyógyszer­készítmény­eket és orvosi műszereket, kitéve azokat a tönkremenés és az el­­tűnés veszélyének. Pedig érdemes drá­ga kincsként bánni a komlói ren­delőintézet felszerelésével. Olyan fel­szerelés az, amilyet valóban megérde­melnek a mi bányászataik, olyan fel­szerelés, mely eléri, sőt túlhaladja még a klinikai nívót is. Felelősségre kell vonni a hibák elkövetőit Pártunk, kormányzatunk nem saj­nálta az áldozatot, hogy bányászaink­nak korszerű, jól felszerelt, minden követelménynek megfelelő rendelő, intézet álljon rendelkezésére. A kom­lói bányászok maguk is hozzájárul­tak terv- és békekölcsönjegyzésükhez, hogy az új rendelőintézet minél előbb elkészüljön. Sem Pártunk, sem kor­mányzatunk, sem a komlói dolgozók nem hagyják, hogy pénzüket lelki­­ismeretlen tervezők, ellenséges érzel­mű, volt kizsákmányoló építésvezetők kidobják az ablakon. Itt az ideje, hogy a komlói Magasépítő Vállalat és a Megyei Tanács egészségügyi­­osztá­lya végre alaposan megnézze, miért húzódik a végtelenségig a rendelő­intézet teljes befejezése és átadása, miért nem vonták felelősségre és miért nem büntették meg a törvény szigorával a felsorolt, szabotázsnak is megfelelő mulasztások elkövetőit■ és miért nem javítják ki azokat a hi­bákat, amelyekre már szinte naponta felhívják a legkülönbözőbb helyekről a figyelmüket! De nézzen körül a Megyei Tanács ellenőrzési csoportja az egészségügyi osztályon is. Nézzék meg, vájjon miért bélyegzi Abádi doktor, az osztály ve­zetője demokráciaellenesnek azt az orvost, aki kötelességérzetére hall­gatva felhívta a pártsajtó munkatár­sának figyelmét a fennálló hibákra! Vájjon miért fél az egészségügyi osz­tály vezetője a pártsajtó nyilvánossá­­gától, melyet már réges-régen neki, saját magának kellett volna igénybe­­vennie? Ezekre a kérdésekre várnak sürgős feleletet a komlói dolgozók és el­várják, hogy végre teljes „üzemmel“ induljon meg az új egészségházban a munka. Erről is beszéljenek a népnevelők Felsőmindszenten Varga Jenő 9­ holdas, Ádámfi József 7 holdas dol­gozó parasztok 1000 forint békekölcsönt jegyeztek fejenként ők a saját példájukkal mutatják meg, milyen hazug az a hang, hogy: nincs egy­­bé­rünk sem, nem tudunk kölcsönt adni, mert ki vagyunk zárva a szabadpiac­ról, nem tudjuk eladni a portékánkat. Varga Jenő és Ádámfi József a beadási kötelezettségeiket is­­ven példamutatóan teljesítették, ők elvárják a többi dolgozó paraszttól is, hogy teljesítse beadási kötelezettségét, akkor vihetik az árujukat a piac­ra, és a kapott pénzen jegyezhetnek békekölcsönt is. Tolnai Vera ivándárdai DISZ-tag, ahová csak megy a békekölcsönjegy­­zésgyűjtő ívvel, mindenütt megmutatja az ő jegyzésüket is. Az apja 1000 forintot jegyzett, pedig kilencen vannak testvérek. Majd egy tucatnyian ülnek egyszerre az asztalhoz, mégis jól élnek. Régen kilenc gyermekikét kín lett volna az élet, nehéz lett volna ki­lenc éhes szájnak mindennap enni adni. Ma már ez nem gond, sőt Tol­­nainék arra gondolnak már, hogy a gyermekeket taníttatni is fogják, hadd legyenek ők már iskolázott, művelt emberek. * Harkányban a párttitkár elvtárs a népnevelőértekezleten nemcsak a békekölcsönről, hanem a kukorica szerződ­éskötésről is beszélt. Ismer­tette az előnyeit: aki szerződésre leköti a kukoricáját, annak az állam felárat is űzet, ezenkívül mázsánként 35 forint értékű pamutéra és lábbeli utalványt is kap. Kalnicz József, amikor meghallotta, milyen előnyös a szerződéskötés, 2 mázsára azon nyomban leszerződött. Emellett békekölcsönt is jegyzett 500 forintot. Népnevelő munkája során ezentúl ő is beszél a kukoricába­­gyűjtésről is, hiszen a leszerződött kukorica felárából létig már ki lehet üzetni a békekölcsönt. „Harc a másodpercekért!“ ! " így értem el jó eredményemet Gépállomásunk a nyári idényterv teljesítésében megyei viszonylatban második helyezést ért el. Az őszi idényben sem szeretnénk elmaradni, és igyekezetünk arra irányul, hogy most is határidő előtt teljesíthessük tervünket. Én az őszi idénytervemet ezidáig már 79 százalékra teljesítettem, s az új norma bevezetésével teljesítmé­nyemet mindinkább fokoztam, úgy­hogy jóval túlteljesítettem a normát. Ehhez nagyban hozzásegített az is, hogy a munkát igyekeztem jól meg­szervezni, hogy ezáltal gépállás ne legyen. Tszcs-kel megbeszéltem, hogy úgy legyenek segítségemre, hogy üzem­­anyag- és vízszállítással nekem idő- és üzemanyagkiesésem ne legyen, így elértem azt, hogy egy bódét építet­tünk a munkaterületem közelébe, ahol állandóan egy heti vízszükségletem volt elkészíteni és ide szállították az üzemanyagot is, így­­ azt az üzem­anyagot, süiit a víz szállítására kel­lett volna felhasználnom, több nor­mál hold megszán­tására fordíthattam. Ebédidőben megnéztem a közelem­­ben lévő gépet és vezetőjét Vizs­­g­á­zga­tásom során észrevettem, hogy az eke szélessége nincs teljesen ki­használva, ezért segítettem az eke­­vonórúd fogaslécén a UBbard, amely által a gép szélesebben fordította a földet és ezzel az állítással minden fordulónál csaknem másfél ekefej szélességgel növelhette teljesítmé­nyét. Megmagyaráztam az elvtársnak, hogy milyen módszereket alkalmazok én, hogy teljesítményemet növelhes­sem. Az ilyen irányú látogatásomat ebédidőm, szabadidőm közben rend­szeresítettem. A gépemet leálláskor minden alkalommal úgy lekezeltem, hogy ezzel a gépállást minimumra csökkenthessem. Vasárnapi és éjsza­­kai műszakokkal igyekeztem az eső­zés miatti gépállást helyrepótolni, így elértük azt, hogy a brigádvezető elv­társsal, ki szaktudásával, segítségével állandóan köztünk volt, a gyengébb tudású elvtársaka­t munkamódszer, átadással oktatni tudtuk és így bri­gádunk a megyében első helyre ke­rült. Arra fogok törekedni, hogy tel­jesítményem fokozásával a megye összes traktor­istájának élére kerüljek. Kapitány András újpetres gépállomás traktorosa. Miért áll Pécsvárad, Véménd, Hosszúhetény begyűjtési versenye ? Pécsvárad, Hosszúhetény, Véménd, ez a három község már a begyűjtés kezdte óta versenyben van egymás­sal. Most a pécsváradi dolgozó pa­rasztok vezetnek a versenyben, de ez a vez­etés nem valami példa­mutató. Pécsvárad csak 70 százaléknál tart a begyűjtésben, pedig a 100 száza­lékon fel­ül is teljesíthetné kötele­­zettségét és a lehetőségük megvan rá. Csakhogy Pécsváradon nem fog­lakoznak eléggé a gabona begyűjté­sével. Ha a népnevelők elmennek a dolgozó parasztokhoz beszélgetni, ak­kor csak a kukorica és a napraforgó begyűjtéséről folyik a szó. A ke­nyérgabona begyűjtéséről, mint „rég elavult“ dologról beszélnek. Pedig érdemes lenne beszélgetni róla és elmondani az olyan dolgozó parasz­toknak, mint Szép István dolgozó paraszt, akinek nyolc mázsa felesle­ges gabonája van, vagy Vörös La­­jos 14 holdas, akinek két mázsa a felesleges gabonája, hogy érdemes C-jegyre beadni a gabonát, hiszen még most is sok kedvezményben ré­szesül az a dolgozó paraszt, aki C-jegyre visz a begyűjtőhelyre ga­bonát, 50 forintos vásárlási utal­ványt, őrlési engedélyt kap. Már egy hónapja lassan, hogy a pécsváradi népnevelők azt hangoz­tatják, hogy „nincs gabonafelesleg“, a versenytáblán is csak a­ kukorica begyűjtéséről írják fel az eredményt. Arra pedig nem gondolnak — pedig helyes lenne —, hogy lehet teljesí­­teni a tervet kenyérgabonából is, csak jó népnevelő munkát kell vé­gezni, felvilágosítani a dolgozó pa­rasztokat.­­ Ilyen körülmények között megállt a kezdetben oly lelkes ver­seny is. A jelentések, amelyeket he­tenként kétszer átadnak egymásnak, lerövidült egyszerűen a község elért százalékának megadására. Nem tu­datják egymással az eredmény el­érésében a jó módszereket. Pedig mindhárom község dolgozói tudják tapasztalatból, hogy milyen hasznos volt az, amikor kiírták mindhárom községben a versenytáblára, hogy ol­­vassa az egész falu dolgozó paraszt­sága azt, hogy melyik községben, ki a legjobb gazda és hogy érte el eredményét. Itt még az olyanokat is kiírták, aki korán vetette el a gabo­nát és az úgy kapott jó termésből könnyen tudta túlteljesíteni kötele­­zettségét. Ez má­r nem így van, és ez is egyik odva annak, hogy mindhárom község lemaradt a begyűjtésben, sőt az őszi munkák, a vetés végzésében is. Hosszúhetény 68, Véménd 60 száza­lékon áll a begyűjtésben, de a vetés­nél még jobban lemaradt mind a há­rom község. Különösen Véménd, ahol még hozzá sem fogtak a rozs veté­­séhez. Pedig jól ismerik a miniszter­­tanács határozatát, amelyben benne van, hogy a rozs vetését szeptember 30-ig kell befejezni, a jövő évi jó termés érdekében. De nagyon kevés, sem értek el jobb eredményt a hosz­­szúhetényieik, akik most kezdték el a vetést. Úgy Hosszúhetényben, mint Véménden helytelenül nem példa­­mutatóak a népnevelők, sem a ter­melőszövetkezeti csoportok, így nem csoda, ha a dolgozó parasztoknak nincs alkalmuk meggyőződni arról, hogy helyesebb a korai vetés, ha­­nem ragaszkodnak ahhoz a régi megszokottsághoz, hogy „ráér a búza vetése október végén is“, pedig ta­valy is számtalan példa volt arra, ahol korán, időben vetettek, jobb volt a termésátlag és időben lehetett vetni a másodnövényt. Legfontosabb feladatul kell, hogy álljon a három versenytárs előtt versenyük újjászervezése. Úgy, hogy a pécsváradiak is adják át ta­­pasztalataikat, eredményeiket és azok elérésének módját. Ne titkolják el, mint utóbbi időben tették, hogy a hosszúhetényi és véméndi dolgozó parasztok jelenté­sét elolvasták, de ők nem adtak hírt magukról. Ha mindhárom község egymást se­gítve versenyben indul a begyűjtési terv túltelejsítéséért és a vetés mi­előbbi elvégzéséért, akkor biztos nem kel szégyenkezniük amiatt hogy megyénk községei között az utolsók között vanak, hanem büsz­­kén írhatják ki mindhárom község­ben a versenytáblára: „Pécsvárad, Hosszúhetény, Véménd elsők a verés elvégzésében és a kötelezettség telje­sítésében.“­­

Next