Dunántúli Napló, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ AZ MDP BARANYAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KA 50 FtH.ÉKi KEI>1>, ltjő2 JULIUS i IX. ÉVFOLYAM 152. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI A MAI SZAMBAN: A párt felvilágosító munkája a tömegek között. (2 —3. o.) A köresi műszak jelentősége. (3. o | A ■vi’lánykövesdi Uj Alkotmány tsz tagsága befejezte a búzaaratást. (3. o.) — Követeljük az © Fenséges elemek azonnali eltávolitását. (4. o.) — illa lép életbe a gabonaforgalom ideiglenes korláozása, (4. o.)J A párt felvilágosító munkája a tömegek között Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs), 2. A párt munkája az ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs.) A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irányvonalát egyhangúlag jóváhagyta. _________________________ A Központi Vezetőség ülésén tartott ij&zámoló elején Horváth Márton elvtárs a szocializmus építésében elért eredményeinkről beszélt, hangsúlyozva: legjelentősebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatának fejlődése. Kénünk öntudatának fejlődésében döntő része van pártunk felvilágosító munkájának, lendületesebb, állandóbb gazdagabban érvelő és erősebben a termed felé forduló agitációnknak. E kedvező fejlődés azonban nem italános. Pártunk gyakorlata azt bizonyítja, hogy pártszervezeteink és pártbizottságaink elég jelentős része még mindig nem ismerte fel eléggé az agitáció döntő jelentőségét a tömegek nevelésében és mozgósításában — noha pártunk határozatainak egész sora hangsúlyozza ezt. — Mi magyarázza — folytatta Horváth elvtárs — szembetűnő eredményeink,mellett is agitációnk gyengézését? Először: az önelégültség, az eredményeken való megpihenés. Rákosi elvtárs emlékezetes 1930 február H-i beszédében már figyelmeztetett ennek veszélyeire, ajmikor ezt mondotta: „Ahol elharapózik az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a pisit és a tömegek egészséges kapcsolata. Pártunk elszigeteltünk a dolgozó néptől.“ Sok Pártfunkcionáriusunk úgy gondolkotik, hogy a pártvezetés jó politikája, a helyes párt, és állami intézkedések, eddig megszerzett tekintélyünk bizonyog értelemben önmagukért agitálnak. Pártbizottságaink gyakran a könnyebb végén fogják meg a fel■4ratot: túl egyoldalúan támaszkodnak pártunk vezetőinek megnyilatkozásaiaz agitáció központi eszközeire, a ajtóra és rádióra. Túl egyoldalúan támaszkodnak arra, hogy pártunk politikája, államunk intézkedései „önmagért beszélnek“. Természetesen heha minderre támaszkodnak, de ?ra helyes, ha mindez megnyugvás. ’n’j; az eredményekkel való megelégedésben, a helyi politikai tömegminta fébecsülésében nyilvánul meg. Eza párt tekintélye és jó pouikája, a tömegek jó hangulata és ólaadó hűsége nem ürügy a pihenésre, hanem ok az erősebb mozgásfajra, a nagyobb feladatok vállalására és alaposabb elvégzésére. A tömegfeivilágosító munka lebecsülésének másik oka a párt baonopolhelyzetével kapcsolatos. Vannak, akik úgy képzelik, hogy a hatalmon lévő osztály és párt számára nincs olyan jelentősége a meggyőzés és tömagmozgósítás erőfeszítéseinek, mint a álomért vívott harc szakaszában. De ha a kérdés másképpen is állt ,a lényeg ugyanaz maradt. Az el- t szétvertük. A tömegeket megró pártunk és politikánk száma‘'rt’ivott győzelmeinket nem for. Kirwa visszájára semmi más, csak ha „inni,'UuS,izilk kezünket, ha megpihen a bérainkon, ha nem látjuk to,'s elsőrendű harci és napi fe'' meo-eknak és kötelessegünknek a tö».megnyerését és mozgósítását, ebből f Jbaég. az elbizakodottság és az ‘7'yó opportunizmus az ellenség „rr'ífKu 8*-évé válik. Megakadályozza Szrt*yünk kihasználását, a veresését A'nvsdett ellenség megsemmisítés„ ,z ék* politikai és ideológiai «1 ini ° n,Pulásához, gyakorlatias, adrendszabályokkal való ell.Réséhez vezet és egyértelmű fív harc*t"és ideológiákkal vívott ak U - n való lemondással. taktikai nevelőmunka lebecsülé. Szvikm P’újrayugvás hangulatának wő súlyosabb következménye; ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. • A szociáldemokratizmusról Általános jelenség a szociáldemiokmtizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell: ha küzdenünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha a munkaverseny itt ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben , akkor nemcsak általában „polgári maradványokkal", hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben, üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemokrata nézeteket hangoztatnak és utánpótlást kapnak a mukásosztályba beáramló deklasszált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A legteljesebb mértékben időszerű, amit Rákosi elvtárs a szociáldemokrácia leleplezéséről mondott már a DISZ-kongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrácia áruló magatartását az osztályharc legkiélezettebb történelmi szakaszaiban: az 1914—18-as imperialista háború ügynökei, az 1919-es proletárforradalom orgyilkosai, Horthy fehérterrorjának segédcsapatai, 1945 után a reakció álcázott szövetségesei, akiknek veszélyességét különösen fokozta, hogy a munkásosztályon belül vetették meg lábukat. Meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus támogatásában. Mindezt elsősorban az ifjúság számára amely alig ismeri tevékenységüket, a volt szociáldemokrata munkások számára, akiknek a szociáldemokratizmus elleni élesebb ideológiai harc testvéri segítséget jelent a kommunista ideológia és öntudat megszilárdításához. Ennek az ideológiai harcnak ugyanakkor számottevő napi gyakorlati jelentősége is van. Alátámasztja harcunkat a szociáldemokratizmus helyi, üzemi aknamunkája ellen, amely fegyelmezetlenségre kérel táppénz,csalásra Utczit, rémhíreket terjeszt, de ha kell, szabotál is, önelégültségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizonyos szociáldemokrata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagyüzemekben, amelyekben a fordulat éve előtt erős szervezeteik voltak. Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása arra enged következtetni, hogy egyik, másikban bizonyára szervezett ellenséges szocdem tevékenység folyik. A szociáldemokratizmus elvi és gyakorlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben A klerikális reakcióról Nem kisebb hiba, hogy párt- és állami szervezeteink elhanyagolják a klerkális reakció elleni harcot és íjra ért hódítanak az egyházi reakció , az álmatlanságáról szóló illúziók. A Mindszenty és Grősz-per, a Wall Streeten a Vatikán ma £gyarord ízáízi megbízottaira mért csapások persze az ellenség számára súlyos vérséget jelentettek. az egyházak és az állam kiűzött létrejött megegyezések persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt kirigyük: Mindszenty és Grősz embereiből a tegnapi farkasokból mára ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy pártfunkciónáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártfunkcionáriusok részt vesznek egyházi megnyilvánulások011-Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pártmunkáját, amelynek elválaszthatatlan része a klerikális reakció elleni harc, aki saját gyermekének nevelésébe olyanoknak enged beleszólást, akik a legt terror minden eszközét felhasználják arra, hogy szembefordítsák a gyerekeket az állammal ,az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szülőkkel is. A mi évtársainkat gyakran moogtéveszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenthy és Grősz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok menttt mert elenállással elsősorban ő jár pórul — taktikát változtatott és kényszerűségből résziben „demokracának“ álcázza magát. A mi álláspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos keretek között be is kell vonni őket a békemozgalomba, bár ugyanakkor óvakodni kell a jo> etikai vagy valódi tevékenységükkel kapcsolatos illúzióktól. Sok helyen nemcsak a béke hívének ismerik el az ilyen papot, hanem mindjárt be is vonják a tszcsbe, mint Kuncsorba községben történt (Szolnok megye), sőt felkérik, hogy a tezes vezetőségben lássa el a gazdasági vezetést, mint Nemesbük községben (Veszprém megye). A kerikáns reakció módszerei rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell számolnunk az egyházi reakció állítólagos „békés“ szándékaival kapcsolatos hamis e képzeléseket. Rendszeres propagandamunkával világossá kell tenni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öntudatosabb párttagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a bérein is, egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt azt pártszerű formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik részt vesznek (vagy máskép segédkeznek) egyházi rendezvényeken, vagy gyermekeiket hittanra járatják. Figyelmeztetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, s ahol szükséges, alapos nevelő, felvilágosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot leküzdjék magukban. Nem kisebb aktivitást kell kifejtenünk a kevésbbé öntudatos pervek, a pártonkívüli hívők tömegei közt. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon az az éles lény, amelyet Grósz és cinkosainak leleplezése a klerikális reakció földalatti, sötét tevékenységére vetett és sokkal tervszerűbben és intenzívebben kell felhasználni a népnevelő munkában ennek a pernek a tanulságait. Tovább kell szélesíteni az előadásos természettudományos és világnézeti felvilágosító munkát. Különös figyelmet kel fordítani olyan polltikailag és gazdaságilag fontos rétegre, mint a bányászáig — a nők jelentős tömegeire és az ifjúságra, amely a klerikális reakció erkölcs és fegyelemrontó tevékenységének központjában áll ó kulákok aknamunkájáról se a kulák. Nem nevezhető másttok, mint az osztagérzék eltompulásának az a gyakorlat, hogy gyakran a kuldők beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok vádaira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalévőleg a dolgozó parasztot védik a kutakkal szemben és nem megfordítva. A sertésbeadási kötelezettség elszámoltaibása során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mindössze 10 százaléknál történt igénybevétel Somogyban csak a kulákok 60 százalékára vetettek ki sertésbeadást de ebből is csak 30 százlék teljesített határidőre. Fejér megyében a dolgozó parasztság 88.2 százaléka, a kulákok 45.7 százaléka teljesítette sertésbeadási kötelezettségét. Miközben egyes tanácsaink a kulákokkal k ülő libákat kötnek, a hiányt jogtalanul kivetik a dolgozó parasztokra. Például a seregélyes kulákok 67 sertéssel tartoznak, de ahelyett, hogy rajtuk kelnetek volna, egyszerűen kivetették alsókra a dolgozó parasztokra, akik már teljesítették kötelezettségüket. — Vannak párt- és tanácsszerveink, például a mátészalkai járási begyűjtési osztály, ameyek azt vállaeaolják erre, hogy a kulákok szegények. Természetesen: a kizsákmányolás „jogában“ korlátozott kulák, különösen ha nem nagyon fűzik a foga a munkához, remélhetőleg valóban „szegényebb“, mint vold. S az is természetes, hogy a becsületesen dolgozó parasztok egyetlen kategóriájára sem illik ma már a „szegény“ jelző. Vájjon tudjáke egyes falusi párt- és tanácsszerveirtk, hogy az ilyen „vedd, álról ered“ begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztálypolitikáját helyettesítik észrevétlenül ellenséges osztálypolitikával? A tények azt bizonyítják, hogy tanácsszerveink a kulákok nagy részére nem vetettek ki hízott sertésbe adási kötelezettséget a félévi különkivetés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megíslelő számú állat tartását és eltűrik, hogy a kulákok az allattartomány lecsökkentésével szabotálják beadási kötelezettségüket. A Központi Staisztikai Hivatal jelentése szerint egy év alatt kerek százezer kal. holdira tehető az a kulkföldterület, amelyet a fennálló rendelkezések megsértésével a heti tanácsok különböző címen nem kulákfölddé minősítettek. Eltűnik a kulákföld, sokszor a kulák és az állatállománya- később a kulák megkerül, mint „új belépő dolgozó paraszt a tszcs-be“, a földje pedig valamelyik sógor, vagy koma „dolgozó paraszti tulajdonaként“. Elég ez egyetlen szégyentelen példa erre. A csongrádrutgyei Csorvás község Kiss Imre termelőszövetkezete arról az elvtársról van elnevezve, akit két éve a kulákok átlatiasan meggyilkoltak. Ennnek a szövetkezetnek a vezető tisztségeibe kulákok épültek be és kiüldözték a dolgozó parasztokat. Kuák volt a tsz-elnök a tanácselnök és a tsz párttábkár, akinek a multban 26 hold földje és fűszerüzlete volt. Minderről tudott a járási bizottság, de mindaddig szemet hunyt, amíg a sajtó és a felsőbb pártszervek közbe nem léptek. Amint mondták, attól féltek, hogy a szövetkezet felbomlik, ha a kátétokat kizárják. Fel kell vetni elvtársak: mi az alapja az ilyen nem egyedülálló, rothadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osztályérzék eltompulása és sok esetben cimborálás az ellenséggel. Fel kel lépni a falusi felvilágosító munkában a kutak veszélyességének lebecsülésével, a „szétvert ellenség“ hangulatával szemben. Fel kel tárni a falu népe előtt a mai meghunyászkodó kuiak múltbeli tevékenységét. Meg kell szólaltatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt cselédeit napszámosokat, igakölcsönvevőket A tatusi agiitációban a kulákságot nemcsak személy szerint, hanem mint ellenséges osztályt is le kell leplezni, amely a nagybirtokrendszer utóvédje, az imperialisták háborús terveinek szövetségese. Háború árán szeretné visszanyerni régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok, s a csendőr terrorral, a dolgozó parasztok nyomorává, együtt. A kulák „passzivitása“ — ha ugyan azt az elbújást passzivitásnak lehet nevezni — csapda, amii allyel a dolgozó parasztságot akarja megtéveszteni. A törvény teljes szigorával, kell lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadási és a földmegművelést szabotáló, a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe csalárd módaTs befurakodó kutakra. Az egészségvédelem kérdéséről Az osztályérdek eltompulása nem csupán a falusi osztályharc, hanem az ipar területén is jelentkezik. Egyre gyakrabban találkozunk különösen atkrári és szakszervezeti funkcionáriusoknál olyan jobboldali opportunizmussal, amely nem keres „elvi“ alátámasztásit, de anná sűrűbben jelentkezik a napi munka gyakorlatában, a dolgozók Irányában tanúsított létekben, bürokratikus magatartásban, különösen a munkavédelmi intézkedések bűnös elhanyagolásában. Hasonló nemtörődömség mutatkozik a túlóráztatások területén. A munkások pihenési jogának egyik egdurvább megsértése, ha az igazgatók nem biztosítják a dolgozóknak a heti rendszeres szabadnapot. Mindez nem egyéb, mint a dolgozóknak. a kollektív szerződésre, a munka biztonságára a pihenésre vonatkozó elemi jogainak semmibevétele. Nem kis számban akadnak egyébként becsületes, munkássorból kikerült elvtársaink, akik az igazgatói és minisztériumi íróasztalok mellett nem csupán új munkakörükhöz szükséges szaktudást igyekeztek elsajátítani, hanem rájuk tapadt va ami a régi igazgatói és minisztériumi hivatalok fölényes, a dolgozókat lebecsülő, a munkások életbiztonságát és jogait semmibe vevő szelleméből. Vannak szakszervezeti funkcionáriusok, akikre mintha ráragadt volna valami a rógi szakszervezeti vezetők — enyhén szólva — bürokratikus magatartásából. Az ilyen elvtársaikat alaposan fel kell ébreszteni. Az az igazgató, aki az AB és gyakran a pártszervezet hallgató*lagos jóváhagyásával ,elsősorban a munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarol a dolgozók életével és egészségével és nrem méltó arra, hogy a proletárért* latéra idején igazgató legyen. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, hanem ostoba is. Miféle „takarékosság“ az, ha ennek következtében sok munkanap esik ki és munkabér helyett táppénzfizetés terheli az államot. Nem véletlen, hogy Komló egyszerre „vezet“ a munkavédelem bűnös elhanyagoásában és a terv nemteljesítésében. A munkavédelem elhanyagolása, a termelésre is káros túlóráztatás, a törvényes pihenőnapok semmibevétele, a szállások, üzemi konyhák,, elemi higiénia elhanyagolása egyútta a munkásosztálytól való elszakadás tünetei az ilyen jelenségekért felelős funkcionáriusok részéről. E jelenségek természetesen nem általánosak, de eéggé elterjedtek ahhoz, hogy a lélektelen bürokratizmus visszataszító megnyilvánulását lássuk bennük amely ellen felvigasztó munkánkban is fel kell vennünk a harcot. A vezetés színvonalához A tömegek meggyőzésének legkirívóbb hiányossága, amely szorosan összefügg az ellenség elleni harc gyengülésével és agitációnk elkényelmesedésével, az, hogy pártbizottságaink nagy részénél a tömegmozgósítás és poitikai nevelőmunka helyett az állami feladatok közvetlen végzést kerül előtérbe. Ez a hiányosság olyan jelentőségű, hogy nemcsak a tömegmunkát, hanem az egész helyi pártvezetés jó kialakítását akadályozza. • Sztálin elvtárs így határozza meg a vezetés legfontosabb fő adatát: „Mit jelent a vezetés, ha a párt politikája helyes, s az élcsapát és az osztály közti helyes viszony zavartalan? A vezetés Uzen feltételek mellett azt jelenti, hogy meg tudjuk győzni a tömegeket a párt politikájának helyességéről, olyan jelszavakat tudunk kiadni és megvalósítani, amelyek a tömegeket (Folytatás a 2. oldalon) Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formája az a megengedhetetlen liberalizmus, amelyet falusi párt és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szemben tanúsít. a falusi osztályharc első vonalában harcoló ovtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől Megfeledkiseinek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok legerősebb és utolsó képviselői rendszerrel.