Dunántúli Napló, 1954. március (11. évfolyam, 55-76. szám)

1954-03-06 / 55. szám

DUNÁNTÚLISÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! -----------------------------------------------------------------------------V A MAI SZAMBAN: T. M. IMotor eFotvrg nyilatkozat* a berlei értékérzet eredményeiről (2. o.) — J. Ty. Lessiak rtvtárs Komlón és Villányban (S. o.) — in: Fonyó Miklós vágalom. .. (3. o.) — „Biztosítják a gazdag termés előfeltételeit, a jó vetőmagot“ (3. o.) — Ünnepélyesen megnyitották a Szevjet Film Ünnepét (4. o.) — Védekezzünk az árvizek és belvizek ellen (4. o.)_________________________________________________" AZ MDP BARANYAMEGYE! PÁRTBIZOTTJÁGÁNAK LAPJA X*. ttn.ÉVFOLYAM, 55. SZÁM ARA 50 FIXER SZOMBAT, 19*4 MÁRCIUS « Állattenyésztési szakembereink nagyszerű feladata Négyhónapos munkára tekintenek Ez a állatenyésztésünk új irányta szerved — a járási állattenyésztő- 11 állomások és megyei igazgatóság.A A negyedévnél is alig több idő rövid ahhoz, hogy munkájuk eredménye már a termelt tej tízezer literben visszatükröződhetne —bár a villányi járásban, ahol jórészt az ő közreműködésük nyomán 5.2 literr® 5,7 Literre emelkedett a termelős Vetkezeti tehenészetek fejési átlaga " erre is volt példa. A négy hó- E rövid idő — de mégis elegendő Baik megállapítására, hogy dere- 888 munkájukkal megoldották földjeik első részét. Kormányunk a szovjet példa nyomán azért hozta létre a járási állattetnyésztési álomások hálózatát, hogy állattenyésztő szakemberek közveténül segíthessenek a dolgozó parasztoknak és a termelőszövetkezeti Ebtenyésztőknek jófajtájú, bőtejelő Epora állatok kis tenyésztésében. Aegalakulásukkal szakkáderhiány-al küzdő állattenyésztési állomét?k hármas feladat megoldásával tadják szemben magukat: biztosítani ? jó takarmánytermés alapos felhasználását — jól átteleltetni a jóságokat, megindítani a tenyésztői Erikát és harmadszor — segíteni a Enelőszövetikezetek állattenyésztési Evei elkészítésében. Az átteleltetés előkészítésében is- Ítttték meg először termelőszövet, ■'-eteink a járási állattenyésztő áldások körzeti ellenőreit.. Megállapították a jószágok létszámát, kongóját, felmérték a takarmánykészletét és elkészítették a takarmánysrleget. Ez volt az első alkalom, mikor jóformán minden termelőkövetkezetben tudományos megalapítottsággal kezdődött, a jószágok tadományozása. Sok termelőszövetkezeti elnök és állattenyésztő tanulta be tőlük az egyéni parasztgazdafokban még dívó okszerűtlen, pa-lómai karmányozás helyett a metzdasági nagyüzem állattenyésztések számító, pontos irányításéit. — Est, a tavasz, a legelőrehajtás kü-nbén megállapítható: álLatállományunk jól átívelett, nemcsak létszámuk, de termelésük is növekedett. Az átteleltetés megszervezésével hígidőben teremtették meg a tenyésztő munka megindulásának feltételt is. Az új kormányprogram m meg■klenése előtti esztendőkben lanyhult a tenyésztőmunka, alábbhagyott a tenyésztői kedv. A mezőgazdasági Enelés fellendítéséről hozott hatá- P°zat után gyökeres fordulat történt: a Parasztság új kedvvel, rég nem lá- Egykezettel kezdett a tenyésztő- Enkának. A járási állattenyésztési állomások feladata volt, hogy a régi Ező könyvi adatok rendbehozásával, 82 új törzskönyvi megfigyelés alá v°at jószágok ezreivel, jó minőségű ronállások irányításával, siessen sejkségükre. A téli időjárás viszontagjjaival megküzdve alapos munkát végeztek. 1953 november elején mindössze 1839 törzskönyvezett Szarvasmarhát tartottak nyilván, ez a szám a mai napig 6268-ra — több, minit háromszorosára emelkedett és idbeszedték a régi nyilvántartásot is. . Mutatkoznak már eredmények állattenyésztésünk legelhanyagoltabb épületén — a községi apaállatok áldőzésében is. Az ősszel még olyan 18 előfordulhatott — például Kővágó- Ellősön, — hogy az értékes tenyészálatok elkallódtak és gondozó hiányában — így Vasason — „társadalmi munkában“ etették őket. Az álattenyésztő állomások dolgozói januárban felülvizsgálták a községek 88 termelőszövetkezetek apaállatait, a2 alkalmatlanokat, több, mint negyvenet kiselejteztek, a több éve egy helyen tartott bikákat a tenyésztés megjavítására más községeikbe irányították és gondoskodtak a nagy léket képviselő apaállatok megölelőtakarmányozásáról is. A törzskönyvezés kiterjesztésével s az apaállatok ügyének rendezésével kedvező helyzet alakult a községek és a termelőszövetkezetek állattenyésztésében. Az állattenyésztési állomások ezután bekapcsolódhattak a termelőszövetkezetek éves tervei elkészítésébe, ahol nagy szükség volt rájuk. Legtöbb tsz elnök kiváló egyéni gazda volt, de — mint Kardos Lajos, a zóki Villám tsz elnöke mondotta, — a hatszáz hold nem tizenkettő. A termelőszövetkezet, a mezőgazdasági nagyüzem egyik legfontosabb feladatát — az állattenyésztés és növénytermelés összehangolását, a takarmánytermő területek arányát meghatározni nem könnyű. Itt segítettek a járási állomások ellenőrei — mint Dálnoki Gyula, a bólyi Kossuth tsz-ben, — és közreműködésükkel legtöbb helyen reális, megvalósítható terveket készítettek, melyben jelentőségének megfelelő súllyal szerepel az állattenyésztés is. A kitavaszodás új helyzet, új feladatok elé állítja állattenyésztési állomásainkat. Néhány nap múlva megindul a vetés, beköszönt a legelőrehajtás ideje. A téli időszak lejárta után új fejezet nyílik állattenyésztőink munkájában: segítem a takarmányalap megteremtésében, sokkal határozottabban közreműködni az állattenyésztési hozamok emelésében, az állatorvosokra támaszkodva széles állategészségügyi mozgalmat kell megteremteniük. Az első és legfontosabb — az állattenyésztés alapjának — a takarmányok bőségének megteremtése. Megyénk nagy takarmánytermő területekkel, rendelkezik, földjéből 104.000 hold rét és legelők többségében elhanyagolt, gondozatlan gaztenger. Ha csak azt érjük el az idei tavaszon, hogy megfogásolják valamennyit és kiirtják róla a tüskéket, kökénybokrokat, levezetik a mélyebb részekben összegyülemlett fűgyilkoló vizet — sokezer szarvasmarha egész téli szénáját biztosítják. A járási állattenyésztő állomások — mint ahogy a szigetvári járásban már meg is kezdték — a községi termelési bizottságokkal együttműködve hassanak oda, hogy mint a becafai és nemeskei dolgozó parasztok — trágyázzák meg és hozzák rendbe a legelőket. De nemcsak rétiből és legelőből áll a takarmánytermő terület — nem nélkülözhetjük a szántóföldön termett takarmányféleségeket, különösen a pillangósvirágúakat, lucernát, lóherét sem. Lucerna és lóheremag kevés áll rendelkezésünkre, az állattenyésztő állomások ne csak a meglévő helyes felhasználására, hanem arra is ügyeljenek, hogy elősegítsék a termelőszövetkezetek egymás közti cseréjét az egyéni gazdák egymás közötti cseréjét is. Sok termelőszövetkezetbenn akad még fölösen lóhere és lucernamag, amelyet kisegítésképpen átadhat más, megszorult termelőszövetkezetnek. Az állattenyésztő állomások körzeti ellenőrei segítsék elő ennek a cserének a kialakulását. A zöldtakarmány lehetővé teszi majd, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsanak állattenyésztőink a hozamok emelésére. Ahol elegendő takarmány áll rendelkezésre, segítsenek a háromszori fejés és más, a termelést fokozó módszerekbevezetésében és az abraktakarmányoknál valamennyi termelőszövetkezetben vezessék be a hozamokhoz mért egyedi takarmányozást., Az állattenyésztő állomások már eddig is foglalkoztak szakmai oktatással, hiszen a tél folyamán 27 községben tartottak esti tanfolyamot, de a tavasztól kezdve a gyakorlatbankel megtanítani állattenyésztőinket az állattartás és tenyésztés csinjára-binjára, hogy a szakértelem növekedésével emelkedhessen az álatok termelékenysége is. A tavasz új feladatait állattenyésztő állomásaink, ha bátran támaszkodnak a pártszervezetekre, a községi termelési bizottságokra — a dolgozó parasztokra, — éppen olyan jól meg tudják oldani, mint az átteleltetést, parasztságunk hasznára, egész népgazdaságunk javára. A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Versenyben az adott szó teljesítéséért Nagy figyelemmel kíséri most az országban mindenki a szénbányászok hősies munkáját. A pécsi szénbányák munkásai átérzik ezt a felelősséget, a komlóiakkal való versenyük napról-napra új gyümölcsöt hoz. A pécsi aknák versenyében a Széchenyi-akna vezet idáig, március 4-ig 100,1 százalékos teljesítményével. Körletek és csapatok dolgozói eredményéből tevődik össze ez a siker. Fenyvesi Károly körlete havi esedékes tervét 4-ig 107,9 százalékra valósította meg. Napi teljesítménye ezt jóval meghaladja. Gulyás István köreti Fenyvesiéket is elhagyja, havi esedékes tervét már eddig is 13,5 százalékkal haladta túl. Béke-akna a pécsi bányák versenyének második helyezettje. Most azonban elmaradnak előirányzatuktól, esedékes havi tervük teljesítésében 2,6 százalékra állnak. Tóth József (22) körlete már 1-e óta őrzi a pécsi szénbányák körletei versenyében az elsőséget. Napi 120 százalékos teljesítményük is igazolja lelkes munkájukat. A csapatok közötti vetélkedésben is nagyszerű eredmények születtek 4-én. Pernecseer Jakab István aknai csapata ezen a napon kétszeres előirányzatot teljesített, 200 százalékot. Az András-aknán dolgozó Bukovszki Gyula csapata havi esedékes tervét 125 százalékra valósította meg. István-akna dolgozói tudják, úgy emelkedik aknájuk teljesítménye is, ha ők maguk helytállnak a termelésben. Mészáros Sándor vájár 275 százalékos teljesítménye híven tükrözi ezt a felismerést, Horváth Lajos (3), Kordé Pál (5) és Kreutzer Ilajos váll-váll mellett halad, mindhármuk teljesítménye egyenként 209 százalék. István-akna márciusban nem akar adós maradni A pécsszabolcsi István-akna dolgozói februárban nem teljesítették fogadalmukat, sőt adósai maradtak az országnak, a havi tervüket 98 százalékra teljesítették. A fizikai és műszaki dolgozók e csorbát márciusban ki akarják köszörülni, terven felül akarnak szenet adni a hazának és fogadalmukat is valóra akarják váltani. Aműszaki vezetők máris jelentős intézkedéseket tettek, hogy a terv teljesítését biztosítsák. A nyugati bányamező fejtései februárban elmeddültek, s nagyrészt ez az oka a februári lemaradásnak. E hónapban két nagyteljesítményű fejtést indítanak be, amelyek műszakonként 260- 280 csille szenet szállítanak. Ezenkívül új fejtést készítenek elő a keleti bányamezőben is. A termelő csapatok sokszor panaszkodnak azért, hogy akadályozza munkájukat egyes éjszakai műszakban dolgozó előkészítő csapatok hanyagsága. E téren, is van javítanivaló István-aknán, de javítani kell az elővájási és termelési csapatok rendszerezetét is. Ugyanis előfordul, hogy az elővájási és a termelő csapatok a légvágatokat rendetlenül hagyják és emiatt az előkészítő csapatoknak hosszú órákat kell eltölteniök, míg rendbe hozzák a vágatot és megkezdhetik a faadást. A műszaki vezetők, hogy emeljék a fej teljesítményt, az eddiginél jobb beosztással szervezik meg a csapatokat. E jobb beosztás biztosítása érdekében meghallgatják a dolgozók véleményét, tanácsait, mérlegelik az egyes dolgozók munkateljesítményét. Ezek az intézkedések kétségtelenül sokat jelentenek ahhoz, hogy István-akna mielőbb teljesítse tervétés fogadalmát. Komoly harc folyik minden csilleszén kitermeléséért. Március hónapban a tervüket túlteljesítők sorát Rózsa Ferenc elvtárs 17 tagú csapata nyitotta meg, amely az első műszakon 100 csille szén helyett 108 csillét termelt. Jól segítik a fejtési csapatokat Bányákban — így István-aknán is, — fontos feladata: kell edvége vannék a mozdonyvezetőknek. Apró, sűrített levegővel mozgó mozdonyaikkal járják a vágatokat és összegyűjtve a csapatok által megtöltött, csaliékel, az aknához vontatják, hogy onnan aztán a napszintre kerüljenek. István-aknán Bugyuk Géza, Böröcz Mihály és Falóert Károly elvtársak feladatuk tudatában végzik munkájukat. Ott, ahol ők dolgoznak, a csapatok nem panaszkodnak ürescsillehirányra. A három mozdonyvezető azt tekinti, hogyan tud legtöbbet tenni a széntermelés fokozásáért. Például nem várják meg, hogy a rendezőn összegyűljön 60 lirescaille, hanem, ha kell, elindulnak a fejtésekhez 40—60 darabbal is. Fáradságot nem ismerő munkájukkal jól segítik a fejtési csapatokat Felhívási tsz-ek nőtagjaihoz A tavasz közeledtére a mágnest Ruikosi termelőszövetkezet asszonyai elhatározták, hogy a peírtkongresszus tiszteletére ők is monvafelajánlást tesznek is versenyre hívják megyénk vilamennyi termelőszövetkezete asz., szornyait, lányait. Versenykihívásuk így hangzik: Vállaljuk a III. pártkongresszus tiszteletére, hogy valamennyi asszonytársunkkal a növénytermesztésben az év folyamán 200 munkaegységet szerzünk. Vállaljuk, hogy a háztáji után járó egész esztendei baromfi- és tojásbeadásunkat már az első negyedévben teljesítjük. « Vállaljuk■ hogy résztveszünk • Kelless több baromfit‘‘ mozgalomban és ezzel is hozzájárulunk népünk jobb ellátásához. Párosversenyre hívjuk a közelünyiben lévő kaposszekcsői Táncsics tsz asszonyait is. Mi, a mágocsi Rákosi tsz MKDSZ tagjai győztesként akarunk kikerülni ebből a lersenybőll. FODOR ISTVÁNNÉ, CSONGRÁDI JÁNOSNÉ, DUDÁS ZOLTÁNNÉ. Lelkiismeretlenség a pécsi ÁFORT kirendeltségen, amelynek felelősei Kaposváron vannak Panasz kíséretében került szerkesztőségünkbe az V-ös Ásványolaj Értékesítő Vállalat kaposvári köz- A levél nyomában idultunk el, hogy megnézzük, kinek is szól az ilyen ultimátumszerű felszólítás. Sok vizsgálódás nem kellett hozzá. Ezek az emberek becsületes dolgozók és azért fáradoznak, hogy ideiben eljusson a gépkocsivezetőknek, motorosoknak a szükséges benzin és olaj, hogy pillanatnyi fennakadás se legyen a gépjárműközlekedésben. Tehát az alkotmány biztosította jogok és kötelességek éppen úgy megilletik őket is, mint a többi dolgozót. Ezzel sajnos, úgy létszik, vajmi keveset törődnek a kaposvári központban. Beszéljenek a tények. Kelemen Tibor, a Rákóczi úti benzinkút kezelője mar a negyedik éve dolgozik az ÁFORT-nál. Arról azonban még sohasem kérdezték meg, mikor szeretne szabadságra menni. Nem is csoda, mint ez kiderül szavából: — Mi csak bejövünk ide dollani, aztán hazamegyünk, felvesszük a fizetésünket s így zajlik az élet. — A szakszervezet? Megbízottai még egyetlen egyszer sem kerestek fel bennünket munkahelyen. Pedig lenne mit elmondani nekik. Nem kapunk mosdószereket. Ruhát meg olyat adnak, ami egy nagyobb növésű gyereknek sem felel meg. De őszintén szólva nem is tudom, ki az pontjának körlevele. A pécsi kirendeltség dolgozói küldték, így szól néhány sora: VB-elnök. A Kórház téri benzinkút kezelőjének, Berta Imrének is régi vágya, hogy eljusson egyszer gyógyvizű fürdőre. 1927 óta dolgozik ebben a szakmában, s mikor kérte, hogy ezt tegyék lehetővé, neki és felesége számára, kereken kijelentették, erről szó sem lehet. Régóta gyotri már tüdő- és szívtágulás, ráadásul gyomorsavhiány is, de panaszával hiába fordult akár a kirendeltséghez, akár a központhoz. Még szerencse, hogy hallgatólagosan beleegyeztek, hogy egy kis benzinnmelegedőt készítsek télire. A kirendeltség telepén sem különb a helyzet. — Korábban kellett volna jönni az elvtársnak — mondják csaknem egyszerre az olajkiadók. Mikor a szabadságra terelődik a szó, lemondóan intenek. — Nem kérdezik meg azt tőlünk sosem, mikor szeretnénk kivenni azt a 13—14 napot. Egyszer csak jön az ukáz, s ha tetszik, nem tetszik, menni kell, így mondja Font Ádám. Megértjük — folytatja tovább, — hogy a nyári szezon idején nagy szükség van a munkánkra, de egyszer már jó volna, ha elmehetnénk nyáron is szabadságra. — A fizetéssel is baj van, —avatkozik a beszélgetésbe Krisztián István. — Kétszázféle olajat és benzint kezelünk, ennek ellenére mégis csak segédmunkási állományban vagyunk. A fizetésünk pedig az éjjeliőrét sem éri el Hogyan lehetne változtatni? Régóta feszegetjük mi már ezt. Voltam a központban és Kaposváron, de ott újabban már szóba sem állnak velem, vagy pedig letorkolnak. Már egy éve lehet annak, hogy javasoltuk, vezessék be nálunk a teljesítménybért. Számolgattak is akkoriban, de változás csak nem történt. — Régi óhaja már a telep dolgozóinak, hogy kapjanak egy egészséges mosdót, öltözőt és ebédlőt. Jelenleg csak 25x3,5 méterrel füstös helyiség szolgálja mindezt. A kézmosót egyszerűen a drága benzin helyettesíti. Mindezek a problémák régóta ismertek a kaposvári központban. Értesültek erről táviratban, levélben, február elején pedig eljutott hozzájuk a dolgozók kollektív szerződésének tervezete is, melyben fürdőt, mosdót, ebédlőt s a többi problémák rendezését kérik. Időszerű lenne ezen elgondolkozni a kaposvári központ vezetőinek, s főleg cselekedni. Ehhez azonban az szükséges, hogy ne íróasztal mellett gyártsanak rosszul megfogalmazott önkényes hangú végrehajtási utasításokat, hanem jöjjenek a dolgozók közé. A szabadságolás ügye is megoldódnék, ha látnák a központ vezetői — és ezért a helyi kirendeltség vezetője, Kővári Ede is teltetne lépéseket —, hogy most minden intézkedés mögött a dolgozó ember áll, így elejét lehet venni azoknak az állapotoknak, melyek jelenleg uralkodnak a pécsi AFORT kirendeltségen. „Valamennyi kirendeltségnek és kútnak! Közöljük, hogy a mai napon kiküldöttünk (így!) az 1954. évi szabadságolási engedélyeket. A szabadságolási engedélyek betartásához a legszigorúbban ragaszkodunk és indok nélküli eltérésekért a kirendeltségvezető elvtársakat fegyelmileg fogjuk felelősségre vonni.. Kaposvár, 1954. február 22. Léhmann Antalné igazgató."