Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-20 / 145. szám

fIlM JONHJS SC If* PCS 3 Az országgyűlés pénteki és szombati ülése Az országgyűlés pénteki ülésén befejezte a költségvetés vitáját. A felszólalásokra Olt Károly pénzügyminiszter válaszolt. Módosító A költségvetési vita során a költ­ségvetés kiadásaival és bevételeivel kapcsolatban néhány módosító javas­lat hangzott el — mondotta Olt Ká­roly pénzügyminiszter. — Szíj­jártó ha jós javasolta a tanácsok költség­­vetési keretének 30 millió forinttal való felemelését. Javaslata szerint 12 millió forint fordítandó a helyi ta­nácsok gazdasági jellegű kiadásainak emelésére, 10 millió forint kulturá­lis és oktatási intézmények felújítási és felszerelési szükségleteire, 8 mil­lió forint pedig egészségügyi és szo­ciális intézmények további fejleszté­sére. Javasolta egyben, hogy a taná­csok bevétel előirányzatát hasonló összeggel emelje fel az országgyűlés. Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter indítványozta, hogy a ko­hó- és gépipari vállalatok 80 millió forint forgóalapot fizessenek vissza a költségvetésnek. A visszafizetendő összeg mögött 60 millió forint ér­tékben olyan anyagkészletek felsza­badítása áll, amelyek a kohó- és gépipari vállalatoknál nélkülözhetők és átirányíthatók a termelés más te­rületére. Dr. Bene Zoltán javasolta, hogy a vállalati gyermeküdültetés to­vábbi kiszélesítésére az üdültetési ki­adások között az eddigi tételeken fe­lül még ötmillió forintot szavazzon meg az Országgyűlés. Tekintettel arra, hogy az említett javaslatok alátámasztják azokat a cé­lokat, amelyek a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsát a költség­­vetés összeállításakor vezették, azok­kal egyetértek és elfogadásukat ja­vaslom. Eszerint a kiadások összesen 35 millió forinttal, a bevételek pe­dig 110 millió forinttal emelkednek. A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa nevében kérem az Or­szággyűlést, hogy az 1954. évi költ­ségvetést a javasolt módosítások fi­gyelembevételével, továbbá az 1953. Molnár Erik, a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt a törvényjavaslat elő­adója. Bevezetőben méltatta az ügyész­ség szervezetéről szóló 1953. évi 13. sz. törvényerejű rendelet és a Ma­gyar Népköztársaság bírói szerveze­téről szóló 1954. évi II. törvény je­lentőségét, majd így folytatta: A jelenleg érvényben lévő büntető eljárási jog- és igazságszolgáltatási gyakorlat nem felel meg teljesen az em­lített­ új jogszabályoknak, az azokban érvényesülő új alapelveknek. Főleg ez tette szükségessé, hogy az 1951: III. törvényben foglalt büntető per­­rendtartás szabályait is módosítsuk és ezzel összhangba hozzuk büntető perrendtartásunkat az ügyészségi és bírósági szervezetről intézkedő új jogszabályokkal. A büntető perrend­tartásnak most tárgyalt novelláris módosítása nagyrészt ilyen természe­tű rendelkezéseket tartalmaz. Ezen túlmenően azonban a novel­la, a szocialista jogalkotás szellemé­nek megfelelően, arra törekszik, hogy az állampolgárokat minél teljesebben biztosítsa az alaptalan zaklatásokkal szemben. Ezért sok vonatkozásban ki­terjeszti a büntető eljárási biztosíté­kokat, kitágítja a védelemhez való jog érvényesülésének körét és ezen­kívül is számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely elejét veszi annak, hogy kellően meg nem alapozott ügyek kerüljenek bírói tárgyalásra. Az új ügyészségi szervezet megal­kotásával az ügyészség elsőrendű fel­adata a törvényesség feletti felügye­let lett. A novella elsőrendű feladata tehát ezzel kapcsolatban az, hogy a Bűnvádi Perrendtartás rendelkezéseit összhangba hozza az ügyészség új jogkörével. A büntető perrendtartás novellája — a korábbi szabályozás­tól eltérően — kimerítően felsorolja a nyomozóhatóságokat. A nyomozó­hatóságoknak ez a felsorolása annyit jelent, hogy a bűnügyekben nyomo­zást kizárólag ezek a hatóságok vé­gezhetnek, illetőleg a nyomozásban más államigazgatási hatóság csak e nyomozóhatóságok jóváhagyásától függően, vagy azok esetenkénti meg­bízása alapján működhetik közre. A nyomozás a vádirat megszer­kesztésével fejeződik be. Itt a tör­vényesség különleges védelmét a no­vellának az a rendelkezése szolgálja, amely szerint az egyéb nyomozóha­tóságok által készített vádiratot az ügyésznek jóvá kell hagynia és az ilyen vádiratot is az ügyész nyújtja b­e a bírósághoz. Ezáltal biztosítva van az, hogy az ügyészség minden esetiben felülvizsgálja a vádiratot, s hogy következésképpen csak kel­lően megalapozott ügyek kerülhesse­nek a bíróság elé. Végül a törvényes­ség érdekében került a javaslat­ba az a rendelkezés is, hogy az ügyész ak­kor is előterjeszthet polgári jogi igényt, ha a magánfél annak érvé­nyesítését a büntető eljárásban el­mulasztja. Az ügyészségről szóló törvényerejű rendelet értelmében a legfőbb ügyész a törvényesség legfőbb őre, a bün­tető eljárásiban kiemelkedő szerepet játszik. A legfőbb ügyész emel vádat a Legfelsőbb Bíróság előtt kiemelkedő fontosságú ügyekben elsőfokon in­duló eljárásban és ugyanő látja el a vád képviseletét a Legfelső Bíró­ság, mint fellebbezési bíróság előtt. A szocialista törvényességgel legszo­rosabban összefügg a legfőbb ügyész­nek az a joga, hogy törvényességi óvást emelhet a Legfelsőbb Bíró­ságnál. A bíróságok összetételét illetően a büntető perrendtartás novellája ugyancsak a bírósági szervezeti tör­vény rendelkezéseit valósítja meg, amikor kimondja, hogy az első­fokon eljáró bíróságok egy hivatásos bíró­ból és két népi ülnekből, a másod­fokon eljáró bíróságok pedig három hivatásos bíróból álló tanácsokban működnek. Ez megfelel a szocialista igazságszolgáltatás ama alapelvének, amely a tényállás szempontjából a közvetlen észleletét követeli meg. A tényállás megállapításánál szükség van a népi ülnökök sokoldalú élet­­tapasztalatára és a helyi viszonyok­ban való jártasságára. Ezzel szem­ben a másodfokú eljárásban, ahol jogi kérdésekben döntenek, a hiva­tásos bíró jogi szakképzettsége a leg­fontosabb. Itt tehát a népi ülnökök bevonását mellőzni lehet és a bíró­sági tanácsnak hivatásos bírákból való összeállítása a megokolt. A novella a járásbíróság hatáskö­rét tovább bővíti a megyei bírósá­gok hatáskörének rovására. A javas­latnak ezzel a rendelkezésével, amely szintén a bírósági szervezeti törvény elvi jellegű szabályain nyug­szik, az ítélkezés ismét közelebb ke­rül az igazságszolgáltatásban részve­vő dolgozó néphez. Ezáltal fokozot­tan megvalósul az az alapelv, hogy a bűncselekményt az elkövetésének helyéhez legközelebb fekvő bíróság bírálja el, amely a legjobban ismer­heti azokat a helyi viszonyokat amelyek között a bűncselekmény megszületett. Ezek a büntető perrendtartás mó­dosításáról szóló törvényjavaslat főbb rendelkezései. Megvalósulásuk hozzá fog járulni az állampolgárok alkotmányszerű jogainak védelmé­hez, de ugyanakkor népi demokrá­ciánk rendjének védelmét is szilár­dabb alapokra helyezi. Éppen ezért kérem a törvényjavaslat elfogadását — mondotta Molnár Erik, majd több módosítást terjesztett elő. Ma álló határidő vele szemben is eredménytelenül telt el. A különleges eljárások körében a törvényjavaslat több rendelkezést tartalmaz az előkészítő eljárás ered­ményeinek hatékonyabb biztosítá­sára a házassági bontóperekben. Az előkészítő eljárás középpontjába a felbontásra irányuló szándék okai­nak tisztázását, valamint a házas­társak kibékítésének megkísérlését állítja. Végül a törvényjavaslat ren­delkezéseket tartalmaz a fizetési meghagyásra nézve, — mondotta, majd módosítást terjesztett elő a A szocialista törvényesség meg­szilárdítása és állandó erősítése fel­tétlenül megköveteli, hogy időről­­időre, a szükségnek megfelelően új jogszabályokat alkossunk, új jogsza­bályokat állítsunk a régiek helyébe, sőt már a felszabadulás után ho­zott jogszabályainkat is állandóan fejlesztenünk kell azoknak a köve­telményeknek megfelelően, amelye­ket népi demokráciánk politikai és gazdasági fejlődése meghatároz. Ed­dig hozott igazságügyi jogszabálya­ink, s emellett más, egyéb tárgyú, na­gyobb jogszabályok is, mint például a munka törvénykönyve módosítása, kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy a kormányprogrammunknak az a ré­sze, amely a törvényesség megszilár­dítására, és fejlesztésére vonatkozik, a jogalkotás vonalán is megvalósul. — mondotta bevezetőben, majd hangsúlyozta, hogy a szocialista tör­vényesség követelményei különösen vonatkoznak az eljárási szabályokra. Ezután a törvényjavaslat részletei­ről szólt, majd­­ a többi között így folytatta: A korábbi szervezeti jogszabályok­kal és a jelenlegi eljárási törvények­kel igazságügyi szervezetünk és el­járásunk az új szakasz követelmé­nyeinek megfelelően lényegében ki­épül és ezzel a szocialista törvényes­ség igen fontos alapjait­ teremtjük meg. Mindez azonban természetesen a dolognak csak az egyik része. Még oly jó törvény is csak az­ egyik — bár döntő feltétele a szocialista tör­vényesség mindennapi gyakorlatá­nak. A másik döntő feltétele azonban az, hogy az el­járó szervek, rendőrség, az ügyész­ség és a bíróság egyaránt jól alkal­mazzák a gyakorlatban ezeket sza­bályokat, úgy, ahogy azt a szocia­lista törvényesség megköveteli. A szocialista törvényesség egyik oldaláról azt jelenti, hogy az álla­mi szervek feltétlenül tartsák be a törvényeket, semmilyen vonatkozás­ban ne sértsék a törvényt. Ha pedig egy-egy állami szerv, vagy állami funkcionárius ezt mégis megtenné, akkor azt követeli a törvényesség, hogy feltétlenül felelősségre kell vonni. Elválaszthatatlan azonban et­től a szocialista törvényesség másik oldala, az tudniillik, hogy az állam­polgárok tartsák be a törvényeket, teljesítsék kötelességeiket, ne éljenek vissza jogaikkal, s ha ilyet mégis el­követnek, alkalmazni kell velük szemben a törvényes következménye­ket, a büntető, vagy egyéb szankció­kat. A kormá­nyprogramm óta a törvé­nyességnek az az oldala került elő­térbe, hogy az állami szervek fel­tétlenül tartsák tiszteletben a tör­vényeket, ne sértsék az állampolgá­rok jogait. Ugyanakkor azonban sok esetben elfeledkeztünk a törvényes­ség másik oldaláról, s ezt nemcsak a bírákról és az ügyészekről mond­hatjuk el, hanem az irányító szer­vekről, elsősorban az igazságügymi­nisztériumról is. Nem fordítottunk elég figyelmet a törvényesség tiszte­­letben tartására, a törvényes köteles­ségek teljesítésére és szükség ese­tén a törvényes szankciók alkalma­zására az állampolgárok oldalán. Ez természetesen azzal a következmény­nyel járt, hogy még a jóhiszemű, be­csületes állampolgárok is kezdték könnyen venni a törvényt, lazán fog­ni fel törvényes kötelezettségeiket, ellenséges elemek pedig egyenesen visszaéltek ezzel a helyzettel, sok esetben pedig szinte ostromot indí­tottak vélt jogaik érvényesítése ér­dekében és népi demokráciánk alap­vető intézményei ellen olykor való­ságos támadást indítottak. Elsőrendű feladatunk nyilvánvaló­an, továbbra is éberen őrködni afe­lett, hogy az állami szervek betart­sák a törvényeket — folytatta. — Az államigazgatási szervek munkájá­ban, de az igazságügyi szerveknél is még mindig fordul elő zaklatás, még mindig találkozhatunk nem eléggé megalapozott eljárással és nem ki­elégítően alátámasztott bírósági ítéle­tekkel. Most az a feladatunk, hogy az új eljárási jogszabályok alapján tovább javítsuk a munkát és érjük el azt, hogy a törvényességnek min­den ilyen természetű megsértését a törvényjavaslat 35. paragrafusához. Mivel a törvényjavaslat a szocialista törvényességet erősíti, az eljárást egyszerűsíti, a polgári bíráskodást a dolgozókhoz közelebb viszi és ezzel könnyebben juttatja őket az igazság­hoz — mondotta végül — a törvény­­javaslatot a jogi bizottság által el­fogadott módosítással általánosság­ban és részleteiben elfogadásra aján­lom. A törvényjavaslathoz elsőnek Ha­­rustyák József, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tag­ja szólt hozzá, lehető legnagyobb mértékben kikü­szöböljük. Semmivel nem kisebb, sőt a leg­utóbbi idők tapasztalatai alapján még sürgetőbb feladatunk, hogy a törvényesség másik oldalát is erősít­sük és feltétlenül érjük el azt, hogy az állampolgárok részéről is minden körülmények között érvényt szerez­zünk a törvények tiszteletének és minden törvénysértést a megfelelő szankcióval sújtsunk. Különlegesen fontos kötelességünk e téren az, hogy az igazságügyi szervek megtanulják minden esetben felismerni a törvé­nyek megsértésének, a törvényekkel való visszaélésnek minden fajtáját, különösen azokkal szemben, akik kártevő szándékkal, ellenséges cél­zattal helyezkednek szembe törvé­nyeinkkel, vagy ki akarják játszani azokat. Az utóbbi idők tapasztalatai alapján különös gondot kell fordíta­nunk arra, hogy legyenek éberek igazságügyi szerveink az osztályel­­lenséggel, a deklasszált elemekkel szemben és fokozott felelősséggel nyújtsanak védelmet népi demokrá­ciánk legfontosabb intézményeinek. Tehát védjék a termelőszövetkezete­ket, óvják a társadalmi tulajdont és sújtsanak le mindazokra, akik állam­polgári kötelezettségeikkel, a társa­dalmi tulajdonnal, az állampolgárok személyi és vagyonbiztonságával szembehelyezkednek. Végül világo­san kell látnunk az igazságügyi szer­veknek azt a nagyon fontos feladatát is, hogy a törvényesség minden irá­­nyú megsértésével szemben egyide­jűleg legyünk résen. Nagyon fontos feladata az igazságügyi irányításnak az, hogy megtanítsa az apparátust egyidőben, egyszerre érvényesíteni a törvényesség követelményeit, mind az állami szervek eljárása, mind az állampolgárok magatartása tekinte­tében. A sikeres munka előfeltétele min­denekelőtt az, hogy az elsősorban ér­dekelt államhatalmi szervek, a bel­ügyminisztérium szervei, az ügyész­ség és a bíróságok állandóan javít­sák együttműködésüket és egymás­sal szemben is kölcsönösen teljesít­sék törvényben megszabott köteles­ségeiket. A legdöntőbb azonban —­ ami a szocialista törvényesség ál­landó fejlesztéséhez szükséges — az igazságügyi szervek kapcsolata a dolgozó néppel és a helyi szervek­kel. Mindent el fogunk követni — fe­jezte be szavait, — hogy feladatain­kat teljesítsük és e törvényeket a gyakorlatban is a szocialista törvé­nyesség szilárd alapjává tegyük. (Nagy taps.) Az országgyűlés ezután az előadó által előterjesztett módosítással elfo­gadta a törvényjavaslatot a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról, majd áttért a belkereskedelmi minisztérium és a külkereskedelmi minisztérium felál­lításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalására. A törvényjavaslat előadó­ja Nánási László, a SZÖVOSZ fel­­ügyelőbizottságának elnöke volt. Hazánkban a bel- és a külkeres­kedelem irányító munkáját jelenleg egy minisztérium végzi — mondot­ta.— Az ország lakosságának szük­séglete állandóan növekszik és az utóbbi időkben jelentősen kiszélese­dett külkereskedelmünk. A megnö­vekedett és tovább növekvő bel- és külkereskedelmi feladatok szükséges­sé teszik a bel- és külkereskedelmi minisztérium széjjelválasztását. In­dokolttá vált, hogy a belkereskede­lem irányító munkáját önálló minisz­térium végezze és ugyancsak indo­kolt ez külkereskedelmünk szempont­jából is. Minisztériumaink számát az alkot­mány 24. paragrafusa határozza meg. Ezért a bel- és külkereskedelmi mi­nisztérium kettéválasztása szükséges­sé teszi az alkotmány 24. paragrafu­sának módosítását is — mondotta, majd kérte, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot fogadja el. Az országgyűlés a belkereskedelmi minisztérium és a külkereskedelmi minisztérium felállításáról szóló tör­­vényjavaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel az országgyűlés ülésszaka végetért, javaslatok­ ró jelentést változatlanul fogadja el A pénzügyminiszter felszólalása után szünet következett. Szünet után Nezvál Ferenc, a gazdasági és pénz­ügyi bizottság előadója ismertette a bizottság javaslatát. A gazdasági és pénzügyi bizottság a költségvetési vita során elhangzott javaslataikat megvizsgálta és javasol­ja, hogy azokat az országgyűlés fo­gadja el. Ennek megfelelően a ki­adások emelkednek a helyi tanácsok előirányzatánál a gazdasági ágazat­ban 12 millió forinttal, a kulturális ágazatban 10 millió forinttal, a szo­ciális ágazatban 8 millió forinttal. A szociális ágazat ezenkívül a gyermek üdültetésre fordított további 5 mil­lió forinttal fog emelkedni. A bevé­telek a helyi tanácsoknál emelked­nek 30 millió forinttal. A kohó- és gépipari minisztérium forgóalapbe­­fizetése a költségvetésbe 80 millió fo­rinttal nő. A kiadások növekedése tehát ösz­­szesen 36 millió forint. A bevételek emelkedése összesen 110 millió. A költségvetés egyenlege 75 millió fo­rinttal emelkedik. A javasolt módo­sítások alapján a költségvetés fő összegei a következőképpen alakul­nak: Bevételek­­ 49,794,413.000 Ft Kiadások 47,925,721.000 „ Egyenleg 1,868,692.000 „ A gazdasági és pénzügyi bizottság ja­vasolja az országgyűlésnek a költ­ségvetés fentiek alapján történő el­fogadását. Ezután az országgyűlés egyhangú lelkesedéssel, a javasolt módosítá­sokkal együtt általánosságban és részleteiben elfogadta az 1954. évi állami költségvetést és az 1953. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, majd áttért a bün­tető per­rend­tartásró­l szóló 1961. évi III. törvényt módosító törvényjavas­lat tárgyalására. évi költségvetés végrehajtásáról szó­ Molnár Erik, a Legfelsőbb Bíróság elnöke: A büntető perrendtartásról szóló törvény módosítása tovább szilárdítja a szocialista törvényességet Ezután Erdei Ferenc igazságügyminiszter emelkedett szólásra Az országgyűlés szombati ülése Az országgyűlés szombati ülésén elsőnek Keleti Ferenc, az MDP Köz­ponti Vezetőségének osztályvezetője szólalt fel, majd Nagy János, az MDP pest megyei pártbizottságának első titkára emelkedett szólásra. A következő felszólaló Bárczi Gusztáv, a Gyógypedagógia Tanárképző Fő­iskola igazgatója volt. A törvényjavaslat előadója Harrer Ferenc országgyűlési képviselő volt. Bevezetőben hangsúlyozta: alkot­mányunk, a Magyar Népköztársaság feladatává tette annak a szervezet­nek és eljárásnak megteremtését, illetőleg a vonatkozó jogszabályok megalkotását, amelyek népi demo­kratikus állami és társadalmi ren­dünket, valamint az állampolgárok­nak jogait és elismert érdekeit ha­tásosan megvédik. Törvényhozásunk evégből megalkotta az 1952. évi III. törvényt a polgári perrendtartásról, az 1953. évi 13. számú törvényerejű rendeletet az ügyészségről, és az 1954. évi II. törvényt a bírósági szervezetről. Ezek a jogszabályok megvalósították ugyan a bírósági szervezetet és eljárást illetően az al­kotmányban előírt szabályoknak a teljes végrehajtását, de miután kü­lönböző időben léptek életbe, elke­rülhetetlenül összhangba kellett őket hozni. Szükségessé vált továb­bá a gyakorlati alkalmazás során Az országgyűlés ezután az előadó által előterjesztett módosításokkal elfogadta a törvényjavaslatot a bün­tető perrendtartásról szóló 1951. 3. törvény módosításáról és hozzákez­dett a polgári perrendtartás módo­sításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalásához. mutatkozott több rendelkezés töké­letesítése részben a bíróságoknak a néphez közelebb juttatása, részben az eljárás pontosabbá és könnyebbé tétele végett. Az említett feladatok megoldására hivatott a polgári per­­rendtartásról szóló 1952. évi III. tör­vény módosításáról szóló törvényja­vaslat, — mondotta, s ismertette a javaslat lényeges rendelkezéseit. A javaslat szerint az ügyész nemcsak pert, hanem bírói útra tartozó bár­milyen eljárást indíthat, kivéve, ha a jog érvényesítése valamely fél sze­mélyéhez van kötve, pél­dául nem indíthat apasági pert, há­zassági bontópert. Az ügyész korlát­lanul jogosult bármilyen fél érde­kében fellépni. Lényegesen bővül a járásbíróság hatásköre, különösen az állami, társadalmi és szövetkezeti szervek pereiben, melyek ezentúl akkor is a járásbíróság hatáskörébe tartoznak, ha a per értéke a tízezer forintot eléri. Ennek megfelelően természetesen módosul, vagyis szűkül a megyei bí­róság hatásköre. A rendelkezéssel a bíráskodás közelebb kerül a dolgo­zókhoz. Módosításokat tartalmaz a törvényjavaslat a perújításra és a törvényesség érdekében való peror­voslatra nézve. A legfőbb ügyész, vagy a legfelsőbb bíróság elnöke bár­mely polgári ügyben hozott jogerős határozat ellen törvényességi óvás­sal élhet, ha a határozat törvénysér­tő, vagy megalapozatlan. A törvé­nyességi óvást a legfelsőbb bíróság­nál kell benyújtani. Újból szabályozza a javaslat a meghatalmazottak körét s a perkölt­ségek tekintetében a dolgozók érde­két szolgálja a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a bíró­ság előtt való megjelenésből szár­mazó keresletkiesést a pervesztes félnek perköltségként meg kell té­rítenie. Ez a rendelkezés minden félre vonatkozik, akinek a tárgya­láson való megjelenés keresetkiesést jelent. Részletes rendelkezéseket tartal­maz a törvényjavaslat az elsőfokú eljárás mozzanatai, — a keresetin­dítás, a tárgyalás, a bizonyítás és a határozatok — tekintetében. A ha­tározatok jogerejét illetően kimond­ja a javaslat, ha a fél érdekében az ügyész, vagy valamely állami szerv indít pert, abban hozott határozatok a féllel szemben csak akkor emel­kednek jogerőre, ha a határozatot vele közölték és a fellebbezésre nyit­ A polgári perrendtartás módosításáról szóló törvény­javaslat

Next