Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-01 / 285. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ XI. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM VIlÁC PROLETÁRJAi EGYtsÜlJETEK A MAI SZÁMBAN: Molotov elvtárs az atomkérdésről szovjet emlékiratot nyújtott át a moszkvai amerikai ügyvivőnek (2. o.) — Ho Si Minh elnök találkozója a bonnai miniszterelnökkel (2. o.) — Német sajtóhangok Adenauer választási vereségéről (2. o.) — Újabb könnyítés a beadási hátralékok rendezésére (2. o.) — A babarci állami gazdaság téli gépjavítási versenyre hívja a megye valamennyi állami gazdaságát (3. o.) — Mit vásárolhatunk karácsonyra? (3. o.) — Garabonciás diák (4. o.) DP BARANYA MEGYEI BIZOTTSA'CA'NAK LAPJA ARA 50 FILLER SZERDA, 1951 DECEMBER 1 Részleteiben is teljesítsük a tervet! Még egy hónap és vége az évnek. Végetér az ötéves Terv ötödik éve. Ideje körülnézni, hogyan állunk atervek teljesítésével. Túlzott optimizmusnak nincs helye, üzemeink többsége nem maradt el tervétől, munkásaink igyekszenek eleget tenni kötelességeiknek — de még az utolsó hónapra is marad pótolnivaló mindenütt. A tervteljesítés egyébként sem olyan egysíkú dolog, mint ahogyan azt sokan képzelik. Az úgynevezett „globális“ tervteljesítés, a tervek „általában és egészében“ való teljesítése nem elég. „Igaz, hogy ezzel a gyártmánnyal lemaradtunk — viszont ebből, meg ebből túlteljesítettük a tervet“’ — szokták mondani, egyesek, s bizonygatják, hogy a túlteljesítés „kiegyenlíti“ a lemaradást. S ezenkívül nemcsak termelési terv van, hanem bevételi-, beruházás -, szociális- és egyéb terv is és ezekben a tervekben is előfordulnak túlteljesítések, lemaradások, amelyek azonban „kiegyenlítődnek“, ha csak globálisan nézzük a tervteljesítést. Ebből következik, hogy a tervteljesítés kérdését — ha nem akarjuk önmagunkat becsapni — nem globálisan, hanem részletenként, alaposan és lelkiismeretesen kell megvizsgálnunk. Ugyanígy az egy vállalathoz tartozó üzemek és üzemrészek tervteljesítését is külön-külön kell megvizsgálnunk, hogy még idejében kiküszöbölhessük az aránytalanságokat. Megyénk üzemei közül legfontosabbak a szénbányák. A Pécsi Szénbányászati Tröszt a napokban befejezte évi és ötéves tervét. De ha megnézzük, mi van a „globális“ számadat mögött, kiderül, hogy több mint 8000 tonna szenet István-akna dolgozói helyett András- és Széchenyiakna bányászai szállítottak. Komló még mindig 40 ezer tonnánál több szénnel adósa az országnak. De ennek az adósságnak is nagy része az 1., a 11. üzemet és Anna aknát terheli, míg Béta-akna és a 111. üzem rendszeresen teljesíti és túlteljesíti tervét. Régi, de rossz módszer „azt a lovat ütni, amelyik a legjobban núz." A Komlói Szénbányászati Tröszt "Sem várhatja, hogy majd legjobb üzemei pótolják a rosszabbak lemaradását és törlesztik a tröszt adósságát. Az is helytelen lenne, ha az István-aknaiak most a többi akna dolgozójával együtt ünnepelnék a tröszt nagyszerű munkáját, az időelőtti tervteljesítést, és nem harcolnának saját lemaradásuk gyors felszámolásáért. Számos más üzemünknek van azonban még pótolnivalója. A Pécsi Porcelángyár például még mindig nem oldotta meg teljes sikerrel az olcsó és jó minőségű porcelán használati tárgyak gyártására való átállást. Pedig a Porcelángyár ilyen készítményei, művészi kivitelű gyártmányai régebben világhírűek voltak és ma is igen nagy keresletnek örvendenek nemcsak az országban, hanem külföldön is. A Mohácsi Selyemgyár becsületesen teljesíti tervét, de sok baj van a gyártmányok minőségével. A Pécsi Kesztyűgyár igen nagy gondot fordít exporttervének teljesítésére, de közben gyakran megfeledkezik önköltségcsökkentési tervének teljesítéséről, Így sorolhatnánk még a példákat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy terveink teljesítése még sok körültekintést, sok, alaposan meggondolt intézkedést, kemény munkát követel. A tervek teljesítése természetesen egész évben feladatunk. Most, az évvége felé közeledve azonban megnövekszik ennek a feladatnak a súlya és jelentősége. Nem mindegy, hogy milyen eredményekkel fejezzük be az évet és hogyan lépünk át az új esztendőbe. Az évi és ötéves tervek teljesítésétől függ, hogy a jövő évben milyen lendülettel fejleszthetjük tovább a lakosság szükségleteinek kielégítését szolgáló iparágak termelését, hogy további célkitűzéseink megvalósítása során milyen eredményekre támaszkodhatunk. Minden munkásnak saját érdeke is, hogy üzeme minden adósság nélkül lépje át az újév küszöbét, nemcsak azért, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassa társai nevében is: „Megtettük a magunkét*“, hanem elsősorban azért, mert nem fogyaszthatunk többet, mint amennyit termelünk, magunk teremtjük meg magunknak a szebb, a jobb életet. Nem csak a Sörgyárban igaz ez, amely 40 ezer literrel teljesíti túl idei tervét, hanem például a Harsényi Kőbányában is, amely 30—40 százalékkal kevesebb kohókövet termel, mint amennyit terve előír. A kohókő hiánya az acéltermelést gátolja, ha kevés az acél, nem tudjuk ellátni a mezőgazdaságot a tervezett mennyiségű géppel, annak hiánya pedig gátolja a mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztését. Egész népgazdaságunk hatalmas láncolat, összefüggő egész, amelyben nagy zavarokat okozhat bármely láncszem kiesése is. Ezért kell most, még idejében megnéznünk, mit tudunk még tenni évi tervünk teljesítéséért, ötéves tervünk befejezéséért. A tanácsválasztások tiszteletére, felszabadulásunk tízéves évfordulójára kezdeményezett termelési versenyekben munkásaink nagy eredményeket értek el és ezzel bebizonyították, mire képesek. Most arra fordítsuk energiánkat, hogy az év végén ne maradjon befejezetlen terve, ne maradjon adóssága a néppel szemben egyetlen üzemnek se. 99December 10-re elérjük az aknát(( Mint ahogy legtöbben, akiket az országos hír szárnyára vett, Molnár István csapatvezet A vájár is szerényen beszél csapatának nagy tetteiről. A közelmúlt küzdelmeiről a víz és a fúró alatt szikrázó sziklák ellen, a neves ezer méterről már nem szívesen emlékezik, inkább a jövő érdekli — a csapat további mond Óvatosan kell most főrehaladniok, nehogy szerepesszék a szállítóaknát, amelytől kb 32 toéterre vannak. December 10-re lyukasztanak. Kedden a délelőttös harmadban négyen dolgoztak: két vájár- Mrsával és egy csillés, ácsoltak, 25 csillét töltöttek és berepesztették az „ott“-ot. 100 centimétert — az előrefagadt kétszerese —* •’•toldtak előre. De a csapat nemcsak magával törődik. Tettek és most is sokat tesznek azért, hogy „Nevelj új bányászt “mozgalom ne csakk szavakban éljen. Nem önző a vezető, a csapat sem az. Kalányos Ferenc, akit Molnárék neveltek vájárrá, és, akit azután a szorgalom sztahanovista vájárrá is tett, a napokban megy át a napos csapathoz harmadvezetőnek. Arról is beszélt Molnár elvtárs, hogy nem érhették volna el ezeket az eredményeket, ha nem kaptak volna meg minden támogatást a felügyelettől. — Tapasztó Ferenc technikus, Kovács József és Regős György főmesterek mindig ott voltak, ahol az ő erejük nem bizonyult elegendőnek. örültek a csapat sikereinek, segítettek léptem nyomon. Szirtzi Ignác üzemvezető helyettes naponta ellenőrzi a munkájukat, de ez sohasem marad pusztán ellenőrzés, mindig kézzelfogható segítséggé párosul. Dr. Huszár György üzemvezető látogatásai ugyancsak ilyen természetűek. — Nem igaz, —mondja Molnár István, • — hogy a műszakiakról csak akkor beszélnek, ha nincsenek meg a munkafeltételek. Akkor leginkább — de én csak a dicséret hangján említhetem őket. Nélkülük bizony nem sokra mennénk. A csapatvezető azonban nemcsak a munkáról tervez... Magántérré is varrnak: januárra autót vesz. Fél évi keresetéből futja..* Megnyílt Moszkvában az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet Molotov elvtárs nyilatkozata a moszkvai értekezlet első ülésén V. M. Molotov elvtárs nyilatkozatában rámutatott, hogy azt a javaslatot, amelyet a szovjet kormány a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányának egyetértésével intézett az európai államokhoz, valamint az Egyesült Államok kormányához, hogy vegyenek részt egy általános európai értekezleten az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatban, az Európában most kialakult helyzet diktálta. Ez a helyzet jogos aggodalmakat kelt az európai népekben. Az európai események fejlődése — mondotta V. M. Molotov, — a békét veszélyeztető úton halad, mert egyes nyugati államok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, de Anglia és Franciaország is. határozottan irányt vett Nyugat-Németország felfegyverzésére és saját katonai csoportjába való bevonására, amely szemben áll a többi európai állammal. Ez a Londonban és Párizsban kidolgozott egyezmények alapgondolata. Most ezeket az egyezményeket ratifikálás alá bocsátják, hogy azután rátérjenek az egyezmények végrehajtására. Molotov megállapította, hogy teljesen világos az a veszély, amellyel e tervek az európai béke ügyét fenyegetik- Molotov kijelentette, hogy e veszély kiküszöbölése, a német kérdés megoldásának hathatós elősegítése az európai béke és biztonság biztosítása céljából a Szovjetunió javasolja, mondjanak le ezekről a tervekről és jussanak megegyezésre a következő alapfeltételek alapján: 1. Semmilyen körülmények között ne engedjék meg, hogy feltámasszák a német militarizmust, amely felidézte az első és második világháborút és fogjanak végre hozzá a német kérdés állhatatos és türelmes megoldásához a megegyezésre való törekvés szellemében, elsősorban annak a négy hatalomnak megegyezése alapján, amely különleges felelősséget visel ezért és egyúttal az európai béke és biztonság biztosításáért. 2. Teremtsék meg az európai kollektív biztonsági rendszert a béke megőrzésében és megszilárdításában érdekelt valamennyi európai állam részvételével, függetlenül állami és társadalmi berendezésüktől, ehhez a legteljesebb figyelemmel tanulmányozzák mind az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés“’ szovjet tervezetét, mind más országok olyan javaslatait, amelyek e kérdésre vonatkoznak. Amint V. M. Molotov a továbbiakban megjegyezte, a Szovjetunió javaslatainak egy közös céljuk van: biztosítani az európai béke fenntartását és megszilárdítását. A párizsi egyezmények alapját viszont másfajta célkitűzések képezik. A párizsi egyezmények abból indulnak ki, hogy egyes európai államokat szembeállítsanak más európai államokkal, kiélezzék a közöttük fennálló ellentéteket és folytassák a fegyverkezési versenyt, amit csak egy újabb agresszió és egy újabb háború előkészítésére irányuló tervek diktálhatnak. V. M. Molotov rámutatott, hogy a Szovjetunió megegyezésre törekszik Franciaországgal, Angliával és az Egyesült Államokkal a német kérdésben, elsősorban a német állam egysége helyreállításának kérdésében. Ilyen megegyezés elérhető, ha mind a négy hatalom Kelet- és Nyugat- Németország egymáshoz való közelebrekozása irányában fog cselekedni és arra törekszik, hogy az egyesült Németország valóban békeszerető, demokratikus állam legyein. Molotov utalt arra, hogy jelenleg erőltetett ütemű előkészületek folyó párizsi egyezmények — hangsúlyozta V. M. Molotov — további, különösen veszélyes szakaszt jelentenek egy újabb európai háború előkészítésében. Kijelentette, hogy a békeszerető európai államoknak saját biztonságuk szilárd biztosítása érdekében tömöríteni és jelentősen fokozni kell erőiket a párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása esetére. E célból védelmi képességük növelésére irányuló olyan intézkedéseket kell kellő módon előkészíteniük, amelyek megfelelnek a jelenlegi helyzetnek. Ez együttes intézkedéseket követel a jelen értekezleten résztvevő államoktól fegyveres erőik és azok parancsnokságának megszervezése terén, de megkövetel más intézkedéseket is, hogy megbízhatóan védelmezzék népeink békés munkáját, szavatolják határaink sérthetetlenségét és biztosak a párizsi egyezmények ratifikálására, majd kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása komoly bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben. A szovjet kormány ebben az évben három ízben javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak, hogy együtt tárgyalják meg az európai kollektív biztonság égető és igen megérlelődött kérdéseit, de ezek a javaslatok egyetlen alkalommal sem találtak támogatásra az említett kormányok részéről. E kormányok nemcsak, hogy nem hajlandók megvizsgálni az összeurópai kollektív biztonsági szerződésnek a Szovjetunió által előterjesztett tervezetét, hanem semmiféle saját javaslatot sem terjesztenek elő ebben a kérdésben. V. M. Molotov megjegyezte, hogy ez nem véletlen. Ismeretes, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak jelenlegi tervei a párizsi egyezményekben öltenek testet, amelyek célja nem az európai kollektív biztonság és béke biztosítása, hanem olyan katonai csoportosulások létrehozása az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország bevonásával, amelyek Európában a háborús veszély fokozódásához és a nemzetközi feszültség újabb kiéleződéséhez vezetnek, sítják a védelmet egy esetleges agresszióval szemben. V. M. Molotov kifejezte azt a meggyőződését is, hogy az európai országoknak ez a jelenlegi értekezlete kétségtelenül fontos szakasz lesz az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján, annak a rendszernek, amelyet Európa és az egész világ népei támogatnak és így elsőrendű jelentőséggel bír egy új világháború megakadályozása szempontjából. V. M. Molotov befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosítása ügyében megtartott moszkvai értekezlete becsülettel megbirkózik majd a reá váró feladatokkal.* Ezután J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője tett nyilatkozatot. Az értekezlet következő ülése november 30-án délután 3 órakor lesz. A békeszerető európai államok erőinek tömörítéséről Az Elnöki Tanács határozatai a tanácsok üléseinek előkészítéséről, összehívásáról és tanácskozásának rendjéről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1954 évi 16. és 17. számú határozatában szabályozza a fővárosi, megyei, megyei jogú városi, járási, járási jogú városi és a fővárosi (városi) kerületi tanács, illetve a községi tanács üléseinek előkészítését, összehívását és tanácskozásának rendjét A határozatok megállapítják, hogy a tanácsok tevékenysége a dolgozó tömegeket képviselő tanácstagok összességének együttes munkáján alapul. A tanács tevékenységének alapvető szervezeti formája a tanácsülés, amely határoz a társadalmi gazdasági és kulturális élet irányításával járó legfőbb feladatok megoldásáról és ellenőrzi a végrehajtás módját és eredményét. A határozatok értelmében a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanács szükség szerint, de legalább háromhavonként, a járási, a járási jogú városi, valamint a fővárosi (városi) kerületi tanács legalább kéthavonként, a községi tanács legalább havonként tart ülést. Az ülések általában nyilvánosak. A végrehajtó bizottság szakigazgatási szerveinek vezetői — községekben a hivatali szervezet ügyintéző dolgozói — kötelesek az ülésen résztvenni és az ügykörüket érintő kérdésekre felvilágosítást adni. Meg kell hívni az ülésre a tanács alá nem rendelt szervek vezetőit is, ha az ilyen szerv beszámolóját vagy javaslatát tárgyalák. Tanácskozási joggal részt vehetnek a tanácsülésen a felsőbb államhatalmi szervek tagjai és kiküldöttei, a minisztertanács tagjai és kiküldöttei, a felettes végrehajtó bizottságok tagjai és kiküldöttei, a területileg illetékes ügyész és felettesei, valamint azok, akiket a tanács vagy a végrehajtó bizottság tanácskozási joggal meghív. Az ügykörüket érintő napirendi pont tárgyalásán a felsőuzokon felül tanácskozási joggal résztvehetnek a minisztériumok és az egyéb országos hatáskörű szervek kiküldöttei, valamint a felettes szakigazgatási szervek kiküldöttei. A tanácsok összehívásáról a végrehajtóbizottság gondoskodik. Első esetben a megválasztást követő tizenöt napon belül köteles összehívni a tanácsot. Az ülésen szavazati joguk csak a tanácstagoknak van. A határozatokat szótöbbséggel hozzák. A tanácsülés elnöke mindig részt vesz a szavazásban. Szavazategyenlőség esetén azt a javaslatot kell elfogadni, amelyre a tanácsülés elnöke szavazott. A tanács nyílt szavazással, kézfelemeléssel határoz. A szavazatokat és ellenszavazatokat össze kell számolni. A tanács ülésének napirendi tervezetét a végrehajtó bizottság állítja össze. Figyelembe kell vennie az összeállításnál az előző ülés határozatait, a felsőbb államhatalmi és államigazgatási szervek rendelkezéseit, a bizottságok és a tanácstagok indítványait, a Hazafias Népfront helyi bizottságának, a tömegszervezeteknek, a községekben a termelőszövetkezeteknek, valamint a termelési bizottságoknak, végül a tanács alá rendelt és a tanács alá nem rendelt szerveknek javaslatait. Az előző ülésen meghatározott napirendi pontokat, valamint mindazt, aminek felvételét a felsőbb államhatalmi szervek, a minisztertanács és a felettes végre(Folytatás a 2. oldalon)