Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

DUNÁNTÚLI , NAPLÓ XII ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYTJŰZJETEK] ! '' ^ Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk megyénk dolgozó népének M­DP B­A­RAN­YAM­EG­YE­I BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZOMBAT, 1955. JANUAR 1 Sikerekben gazdag, boldog új évet Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Baranya Megyei Bizottsága sikerekben gazdag, boldog új évet kíván a megye minden pártszervének, állami és tömegszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, kommunista elvtársa­inknak, pártonkívülieknek, megyénk minden becsületes dolgozójának, munkásoknak, parasztoknak, termelőszövetkezeti tagoknak, értelmisé­gieknek, alkalmazottaknak, dolgozó kisembereknek, diákoknak, az ifjú­ságnak és nőknek. Az 1955-ös év további nagy feladatok éve. Kövessük még szilárdab­ban, még egységesebben pártunk Központi Vezetőségét, kormányunkat, igazi népi politikájának megvalósí­tásában. Tiszta szívből kívánjuk, hogy az új esztendőben még nagyobb sikereket érjenek el a párt- és kormányhatározatok megvalósítása, az állami tervek teljesítése, a me­zőgazdaság fejlesztése, az életszínvonal emelése terén. Jó munkát, sok sikert, boldog új esztendőt, kedves Elvtársak! MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA A megye valamennyi dolgozójának és tanácstagjának sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván a Baranya Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Boldog újévet Ma reggel és egész nap számlálat­lanul hangzik el a köszöntés: „Bol­dog Újévet!*' Illő, hogy a Dunántúli Napló is ezzel köszöntse olvasóit. Nem formálásán, nem úgy, hogy csak éppen kimondjuk ezt a két szót, s nem gondolunk mögéje semmit, ha­nem igaz szívvel kívánjuk, hogy ez az új év még boldogabb legyen szá­munkra, az egész dolgozó nép szá­mára. Mi teszi valóban boldoggá életün­ket ebben az új évben? Elsősorban a béke, az a tansény, hogy az embe­riség békéje tartja lesz, nem szakítja meg esztelen, vajul romboló és pusz­tító háború. Békét kívánunk tehát először a boldogsághoz. Amikor ezt mondjuk, szájaik ízét megkeseríti az a tudat, hogy békénk komoly ve­szélyben forog. A francia nemzetgyű­lés engedett a nemzetáruló francia kormánynak és megszavazta a pári­­zsi egyezményeket. Az amerikai­angol imperiatiáa körök erőszak­politikája, fenyegetésekkel operáló diplomáciája ideiglenes sikert ért el az új háború előkészítésében. A hang­súly azonban az ideiglenes szón van. Nem lehet ez a siker végleges. Az a huszonhét szavazat, amellyel a francia nemzetgyűlés háborúpárti ki­sebbsége többsége lett, nem halvá­nyíthatja el tarban azt a sokszáz­­milliós szótöbbséget, amely a világ békeszerető embereinek szavazatát jelenti, s amely tántoríthatatlanul a béke mellett, a háború ellen áll ki. Amikor ma a boldog újévhez első­sorban békét kívánunk, azt kíván­juk: győzzön a sokszázmilliós több­ség. Győzzön a békeszerető embereik hatalmas mozgalma. Jusson kifeje­zésre a népeknek­ az az óhaja, hogy békében akarnak élni s ez az óhaj tegyen bilincset a háborús kalando­rok kezére, akadályozza meg, hogy az új fasiszta német hadsereget fel­szerelve idézzék fel újra a háború rémeit. Ez a kívánság mindannyiunk kívánsága, mihilen békét szerető emberé s ha bí­izik abban, hogy megvalósul — a magunk erejében bízunk. Amikor ma hideg újévet kívá­nunk — a gondtalan életet kívánjuk, azt, hogy mindenki kapja meg mind­azt, amire szükége van: élelmet, ruhát, szórakozási művelődési lehe­tőségeket. Azt lánjuk, hogy ne okozzon senkinek­ gondot a szüksége­­s­ek beszerzése, sőt telsék azon felül is, kevésbé szükséges, de az életet megszépítő dolgosa is. Szerényen hangzik ez a kívánság, de ne kíván­junk többet, mint amennyi megvaló­sulhat, s annyi valósulhat meg, amennyit m magunk megvalósíthatunk. Annál kevesebb lesz a gondunk, minél gazdagabb lesz az ország, de mi magunk gazdagítjuk, a mi mun­kánktól függ, hogy mennyire gya­rapodunk, mennyi gondot tudunk felszámolni a most elkezdett új év­­ben. A boldogság elképzelhetetlen köl­csönös megértés, jóindulat nélkül Senki se igyekezzék más rovására boldogulni, keressük valamennyien, közös erővel azt az utat, amelyen leggyorsabban, legrövidebben és a legkevesebb döccenővel érünk el a boldog életig. Ez is benne van ab­ban a két szóban, hogy „Boldog Újévet”. És még mi minden van benne? Egész változatos, mindig új, meg új oldalával bemutatkozó életünk, a mindennapi élet kicsi és nagy bosz­­szúságaival, akadályaival, örömeivel és szépségeivel. Aligha lehet vala­kinek az élete egy teljes évig egy­folytában változatlanul boldog. Ha mégis azt kívánjuk, ma újévkor, hogy egész évünk boldog legyen, úgy kell ezt értenünk, hogy több legyen az örömünk, mint a bosszúságunk, több szépséget találjunk az életben mint nehézséget. Ma mindenki boldog újévet kíván mindenkinek. Kevesebben gondolnak arra, hogy a puszta kívánság, az elröppenő szó — ha szép is, ha jól is esik — önmagában kevés. Kitől kívánjuk mi, hogy ezt az új évet bol­doggá tegye nekünk? A vak vélet­lentől vagy a szerencsétől? Esetleg valami jótevő tündértől? Aki ma el­nyűtt, a porban talált lópatkót sze­gez a küszöbére, az sem gondolja komolyan, hogy az egy évig tartó boldog életet valóban meghozza a kisajátított szerencse. Az új év ak­kor lesz boldog, ha mi magunk tesz­­szük azzá. A béke, a jólét — amelyek nélkül egy boldog évet sem lehet elképzelni — nem önmaguktól és nem egy varázspálca suhintására peremnek. Ha kialudtuk szilveszteri mámorunkat, gondolkozzunk ezen. Az ó­év búcsúztatása, az új év köszön­tése után újra dolgos hétköznapok következnek. Hogy új évünk boldog lesz-e, nem attól függ, hogy éjfélkor milyen lelkesen kiáltottuk el kíván­ságunkat, hanem attól, hogy mit te­szünk érte majd a munka hétköznap­­jain. Nem mástól, magunktól várjuk az új év boldogságát. De bízhatunk ab­ban, hogy meg is tudjuk teremteni Eddig is minden évben tettünk vala­mennyit az élet örömeihez, s amióta szabadok lettünk, tíz év alatt elért­k hogy szebb az életünk, kevesebb a gondunk a hétköznapokon és vidá­mabbak az ünnepnapjaink. Ez a tíz év elegendő alap arra, hogy bátran bízzunk a még boldogabb új évben. Sokat tanultunk is a tíz év alatt. A Párt és a kormány ennek a tíz év­nek a tanulságai alap­án mutatta m­eg, merre vezet az út a boldogság felé. Ha komolyan vesszük kívánsá­gainkat, mi sem tehetünk mást, gon­dolkodjunk el az eddigi tíz év tanul­ságain, vegyük számba mindazt a feladatot, amelyet ezek alapján a párt és kormány elénk állított és együttes erővel, egy úton haladva, igyekezzünk megvalósítani, így lesz újévi jókívánságainkból reális való­ság. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi üdvözlő rádióbeszéde Kedves Barátaim! Kedves Elvtár­sak! Éppen, hogy elütötte az óra az éjfelet és elhangzottak nemzeti him­nuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe vetett biza­lommal köszöntik a magyar dolgo­zók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, né­pünk egy újabb lapot írt a történe­lem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kí­vánunk egymásnak boldog új esz­tendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogságát és fel­­emelkedését építi. Szabadságunk ti­zedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolha­tunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezeté­sével ez alatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és széle­sen kibontakozott népünk alkotó ere­je és lendülete s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érde­kében. Az új év küszöbén a hála és sze­retet szavával köszöntjük a nagy szovjet népet, amely leverte kezünk­ről a rabbilincseket és szabaddá tet­te előttünk az utat a nemzeti fel­emelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejezzük ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kíván­juk, hogy az új esztendő újabb sike­reket hozzon számukra a szocializ­mus építésében, a nép­jólét emelésé­ben. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi népeknek a békéért, a társa­dalmi haladásért folytatott harcuk­ban. Kedves Barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk visz­­sza a megtett út nagyszerű eredmé­­­­nyeire. Az elmúlt évben öregbítet­tük eddigi sikereinket. Munkásosz­tályunk áldozatos munkája, dolgo­zó parasztságunk lelkes munkaked­ve, népi értelmiségünk alkotóereje, megteremtették az alapjait annak, hogy sikeresebben és­­ gyorsabban mehessünk előre a népjólét emel­kedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb választásai, a Hazafias Népfront kibontakozó len­dülete bizonyítják, hogy népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az újév köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb fel­adatok, még felelősségteljesebb mun­ka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, ami­lyen mértékben nő a javak terme­lése, amilyen mértékben gazdaságo­sabban, jobban, szebben dolgozunk! Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban, boldo­gabban élni az új esztendőben.­­ Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosztályunk, dolgozó pa­rasztságunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új éle­tünk építésében. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyőződ­ve arról, hogy előre, és csakis előre fogunk menni az új­ esztendőben. Kedves Barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizakodó hangulatában köszöntjük az új esz­tendőt, ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyugatra, éppen ezekben a napokban lázas tevékeny­ség folyik a népek átkának, a német militarizmusnak a feltámasztása ér­dekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború sötét erőit. Erősítsük né­pünk egységét, összeforrottságát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdít­suk honvédelmünket, mélyítsük ba­rátságunkat a Szovjetunióval, a bé­ketábor összes országaival és a világ minden dolgozójával — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk biz­tonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak, minden magyar dolgozónak teljes si­kert és boldog új esztendőt! Egy év mérlege Mindössze öt DISZ-frontbrigád és öt DISZ elővárosi csapat dolgozott az év elején a Pécsi Szénbányászati Tröszt kerületében. Ezek sem jártak elől mindig jó példával, gyakran több termelés helyett adósságot hal­moztak fel. Ebben hozott változást az, hogy Jelenszki János DISZ-bri­­gádja elindította a fiatalok front­­brigádjainak országos versenyét. Je­lenszki János f­rontm­ester a saját­­ és csapata jó munkájáért meg­kapta a „Szocialista Munka Hőse“ kitüntetést. Utána, november hete­dikén újabb DISZ-bri­gád frontmes­­terét a pécsszabolcsi Szlavek Antalt jutalmazták ezzel a kitüntetéssel. A tröszt DISZ szervezetei felis­merték, hogy még szélesebbkörűvé válhat a verseny, ha a DISZ-brigá­­dok mellett ifi-csapatokat is szer­veznek, így növekedhetett a DISZ és ifi brigádok száma 39-re és a tröszt DISZ szervezete a szénbányá­szat adósságának csökkentésére így tehetett 10.620 tonnás vállalást, me­lyet eddig 13.530 tonnára teljesített. A pécsi szénbányák harminckilenc DISZ és ifjúsági brigádjának ezzel jelentős része van abban, hogy a tröszt ez évben megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét és éves terve felett december 31-ig 34.982 tonna szenet adott. Jelenszki János és Szlávok Antal „Szocialista Munka Hőse“ címmel kitüntetett frontmesterek brigádjai mellett kitűnt az ezévi munkában az augusztus 1-től az év végéig terven felül 1067 tonna szenet adó Mark­wart Ferenc, a 954 tonna szenet ter­­melő Fekete Ferenc pécsbányai frontmesterek DISZ brigádjai Sza­bolcson kitűnt az ugyanezen idő­szak alatt tervén felül 2.500 tonna szenet adó Bencze Ferenc, Varsón pedig a 600 tonna szenet vásártanu­­lókból toborzott brigáddal kitermető Kona Lajos frontbrigádja. Az 1954-es év fiatal hősei mellé az­­ít esztendőben újabbak állnak csatasorba, Szabolcson, Vasason. Pécsbányán decemberben újabb vá­­sértanfolyamok fejeztek be. A vizsgán sikeresen helytállók január 1-től már önálló válás­ként kezdenek munkához. Újabb DISZ és ifjúsági frontbrigádok alakulnak, melyek győzelemre viszik az 1955-06 év cél­kitűzéseit. Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanác­s elnökének válasza a JIJGOPRESS által feltett kérdésre KÉRDÉS: „Hogyan értékeli a je­lenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvalósításának kilátá­sairól és ennek hatásáról a világ békéjére?” VÁLASZ: „Az új, 1955-ös eszten­dőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének to­­vábbi kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a né­met kérdés az, amelynek rendezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a bé­keszerető emberiség fokozza erőfeszí­téseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A bé­kére való törekvésnek állandóan ha­tó tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban, köztük a Magyar Népköztársaságban is, olyan társa­dalmi rendszer valósult meg, amell­­­yel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egy­re nagyobb azoknak a felelős állam­férfiaknak száma is,­­ akik­­ — bár világnézetük különböző — készek kö­zös erőfeszítéseket tenni a béke biz­tosítására. Közismertek a Szovjet­unió és a szocializmust építő orszá­gok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekintélyes po­litikusai is egyre erőteljesebben áll­nak ki a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlament­ben a párizsi egyezmények ratifiká­ciós vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő béke-világmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban ér­vényesült az utóbbi évek számos vi­tás kérdésének megoldásában, így például a koreai és az indokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok kö­zötti diplomáciai, gazdasági, kultu­rális és sportkapcsolatok fejlődésé­ben, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb or­szága viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a kü­lönböző társa­dalmi rendszerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető ösz­­sze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat-Németország felfegyverzésé­vel, a háborús veszélyt növelik. E fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezde­ményezett moszkvai értekezlet, ame­lyen a résztvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megterem­tésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszíté­sekre van szükség az új esztendő­ben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosí­tásában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen béke együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti.” NAGY IMRE a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke . 5070

Next