Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

SAWVK, st f II IPEO „Menni!! szélesebb fronton bontakozik ki a békeharc, annál sikeresebb lesz erőfeszítésünk a béke megvédésére”1 Egri Gyula elvtárs pártnapi előadása a nemzetközi helyzetről Bőrgyár, c­sütörtök délután négy óra. Befejeződött a munka. Más­kor mindenki is két haza, most sokan a hatalmas kultúrterembe mennek. Férfiak, asszonyok, idősebbek és fiatalok töltik meg a széksorokat. Ka­marás László e elvtárs meg is jegyzi. ..Ilyen sokan még nem voltak párt­napon, különö-sen, amikor nemzetközi kérdésekről volt szó.*’ Érdeklődés­sel hallgatják­­ Ugri Gyula elvtárs, a Központi Vezetőség tagjának, a bel­­ü­gyminiszter első helyettesének előadását. — A felsza­ba­­dulás óta sokszor na­pirendre ker­ül­ a nemzetközi hely­zet problémája,, Érthető, hisz a szo­cializmust épít­tő ország egyetlen percre sem volt fakoztathatja el műn­ Icáját a nemze­­tközi helyzet alaku­lásától. Mindig,­ fontos volt ez, ezek a körülmények­ is számottevőik a belső politikába­n. De vannak idősza­­koső, ar mikor ki k­ülönösképpen előtérbe kerül. Ilyek a­z imái is, amikor sors­döntő napokat élünk, amikor az Egyesült Állam­­k vezette imperialis­ta körök minde­­nt megtesznek Nyu­­gat-Ném­e­tor­szám­­­ felfegyverzése ér­dekében egy, ij­­s, esztelen világégés kirobbantására. Ezután arról beszélt Egri elvtárs, hogy az elmúlt esztendő gazdag si­kereket hozott, ,a béketábor nagy ere­jéről tanúskodott. A hidegháború helyett egyre­­"jobban normalizálód­nak a vi­szonyok ; a kapitalista orszá­gokkal, a fegyv­­erek szava helyett tárgy­aló­asztali­­g kénysz­erítettük az imperialistákat. 1. — Ne higgje senki, hogy a béke­­táboni harca le­szerelte az amerikai imperialistáikat, ők esztelenebbek an­nál, hogy megé­­ítsék az idők szavát. Az, imperialistá­k háborút akarnak.­­Fegyverkeznek,, különböző támadó blokkokat tákolnak össze, folytatják a hidegháborúk. Az Egyesült Álla­­mok maximális profitra éhes mono­polistái, politiku­sai a háború felé tol­ják országukat. Szerződések megkö­tésével Csang H­­aj-sek bandájával írt háborús tűzfész­ereket hoznak létre Ázsiában. Nyugaton minden erővel el akarják fog­adtatni az országok- stal a párizsi szerződést, amellyel feltámasztják a­­német militarizmust. Ezután, arról beszélt, hogy az el­múlt évszázada­k­ban mily hatalmas károkat, szenves­üléseket okozott a vi­lágnak a német­ militarizmus. Euró­pa, majd­­mindi­en népe saját bőrén tapasztalta az­­írnséget, a pusztulást. Tudják, tehát harcolnak ellene min­denütt, köztük­­ Nyugat-Németország becsületes em­be­­rei, fiataljai is. — A német kérdés, komoly prób­ába. Németor­­szág két részre van szakítva s tagoltsága alkalmat ad a háborús polítilki­usoknak arra, hogy az..egyesítés hat ngozttatásával háborút robbantsanak ki. Mindkét tábor a maga módján­­­ értelmezi a német kér­dés megoldását,, A Szovjetunió­ vezet­te bék­etábor egységes, békeszerető, baráti Németországot akar, az Ame­rikai­ Egyesült Államok viszont há­borús tűzfészekké akarja változtatni és a német kérdést a párizsi szer­ződéssel „megoldani . A párizsi szerződés jóváhagyja Németország kettészakítását és elő­segíti felfegyverzését, növeli a nem­zetközi feszültséget. Az imperialista köröknek ez persze tetszik, mert a gyárukban előállított töméntelen fegyvert el kell adniok. Eladják Nyu­­gat-Németországnak. Az Egyesült Államok támadó terveihez. bázis teli: itt van Nyugat-Németország. Egri elvtárs részletesen elemezte Nyugat-Németország szerepét, az imperialisták­­háborús tömbjében. Mindenekelőtt egy lövészárok, ahon­nét elindíthatnák támadó hadjára­tukat a szocialista országok leigá­zására, ugyanakkor fékentartja az úgynevezett „partnereit.” Egy fel­fegyverzett, revansra éhes Nyugat- Németország Damokles-kardjaként függne a „rakoncátlant­odó” orszá­gok feje felett. Természetes, a pári­zsi szerződés szövege nem ezt mond­ja hanem a Szovjetunió támadásá­ról beszél az „erőegy­ensúly” politi­káját hirdeti, a fegyverkezést „véde­lemnek” híreszteli. — Reális-e­­ az a sodrat hangozta­tott „erőpolitika”, igaz-e, hogy ez­zel különösebben ijesztgethetnek bennünket? — mondotta a továbbiak­ban Egri elvtárs. — 1918-ban a fia­tal szovjet államot az erőpolitikával akarták legyőzni —­ fejvesztetten me­nekültek a szovjet állam területé­ről. A második világháborúban az erőpolitikával akarták megsemmisí­teni a szocializmus országát — a szov­jet nép­ saját földjén semmisítette meg a náci betolakodókat. A kínai forradalom elleni harc, a koreai há­ború, a vietnami ellenségeskedés mind-mind kudarcba fulladt. A szo­cializmust építő országoknak már nemcsak igazuk de erejük is van! Képesek megvédeni ,függetlenségü­ket országuk békéjét a világ népei­nek békéjét! Ezután arról beszélt Egri elvtárs, hogy a párizsi szerződés elfogadása nem jelenti a háború kezdetét. A béke erői tovább harcolnak, hogy megakadályozzák a háború kirobba­nását, készek minden erejükkel küz­deni a tartós béke megszilárdításá­ért. Az elmúlt évek mindenkit meg­győzhettek arról, hogy ma már nem lehet letiporni a szabadságot, nem lehet ágyútömelétőnek felhasználni az embereket. De a vitás kérdéseket el lehet intézni békés úton, tárgya­lások útján. A moszkvai értekezlet is bizonyította, hogy a béketábor ezen az úton jár, az egyetemes béke ügyét szolgálja.­­• A békeszerető népek — köztök a magyar nép is — levonják a meg­felelő tanulságokat. A helyzet ko­molyságának megfelelően sokkal na­gyobb éberséget kell tanúsítanunk, fokozni kell gazdasági és védelmi erőnket. Egységesen kell követni pártunk és kormányunk politikáját, dolgozni azon, hogy a júniusi hatá­rozatokat végrehajtsuk. Mennél szé­lesebb fronton bontakozik ki a béke­harc, annál sikeresebb lesz erőfeszí­tésünk a béke megvédésére, függet­­lenségünk, szabadságunk, jólétünk biztosítására, — fejezte be Egri Gyula­­elvtárs előadását. Egy idős munkás, Herke István, kért szót elsőnek. A bőrgyári dolgo­zók véleményét, álláspontját mond­ta el: „Soha többé háborút! S ezért készek vagyunk többet, jobbat adni a hazának.“ Tóka István egy tanulságos törté­netről számolt be a hallgatóknak. Az elmúlt héten röpgyűlést tartottak a műhelyben, tiltakoztak a felfegy­verzés ellen. A végén odament hoz­zá egy elvtársinő: „Van értelme an­nak, hogy mi harmincöten tiltako­zunk?" — kérdezte. Toka elvtárs ar­ról beszélt neki, hogy az ő műhelyük­ben harmincöten, az egész gyárban ezren, Pécsett tízezren, az országban milliók, az egész világon százmilliók hangja szól és ennek van értelme. Rajtuk kívül még sokan elmondták véleményüket, nézetüket a nemzet­közi helyzetről. Mások, Szakala Fe­renc, Horváth József, Harnik Ist­ván főmérnök, Schneider József vi­tás, vagy nem értett kérdéseikre kér­tek választ. A pártnap hangulatát, az emberek érzéseit, azok vélemé­nyét is, akik nem szóltak, fejezte ki Kamarás László elvtárs. — Azt kérjük, hogy sokkal több­ször tartsanak ilyen pártnapot, ahol megismerjük életünket, munkánkat érintő problémákat, vitatkozni, be­szélgetni tudunk róluk. 7^ s Koreai fiúk, görög lány­ok , magyar anyák Szél zörrenti a Nagy Lajos Gimnázium ablakait. Bele-beleosörrent a feszülő üvegekbe és jeges fuvallata elveszik valahol a város környéki síkon__ Szállj szél, szállj vijjogva át a Kárpátokon, tél Szi­bérián, vidd a 44-es szoba tizennégy koreai diákjának üdvözletét « ott­honi földre... Nodi folyónk fetynyes habja, nem felejtünk, nem mi soha ... Han-Szon-Fa énekel. Az ágyon felkönyöklő tizennégy fit mormolja, dúdolja utána, hangjuk fel-fel támad, mint a szilveszteri szél .. . Nálunk még az óévben elkészítette anyánk a párolt, mézzel íze­sített takot — az ünnepi rizs eledeit... Január elsején reggel odamen­tem nagyapám elé, meghajolva köszöntöttem: — Boldog újesztendőt, hosszú életet... Megszakad az emlékezés folyama — Han-Szon-Ta, ez­­-sui földm­­­­ves fia 1950-re gondol — az utolsó családi újév ünnepre. Mert utána dörgőmotorú repülők lepték el az eget. — Apám! Anyácskám . . . ... Nincs itt a Nodr folyó, a hullámzó rizs, a kacitán földek — csak a bolthajtásos épület rideg hidegsége. A darabos magyar nyelv, ame­lyen már két-három esztendeje birkóznak, a fizika, a bányászat és a geodézia törvényeivel. Nehéz, borzalmasan nehéz... Koreai nyelvre for­díta­ni a magyarul feltett kérdést, megtalálni rá a koreai választ, majd átültetni az idegen nyelvre ... De Kim Ir-Szen népének, Koreának bá­nyatechnikusok kellenek és ezért éjről-évre, amikor már minden ablak­ban kihunynak a világló fények, amikor a magyar fiúk mér alszanak, a 44-es szoba lakói a késő éjszakáig tanulnak. ...Fehér nyír áll a Nodr folyó partján — Vízre nyúló hosszú fehér ágai — Kössétek össze a habbal iramló ifjúságot — Hogy bennünk maradjon, ne fogyjon »oh«... Tizennégy koreai fiú hangja buggyan fel a bolthajtások !*(*t* — Hogy bennünk maradjon, ne fogyjon el soha ■­­.­­ A pedellus lábára tekeri pokrócát, eligazítja fejét ésszak­a tét* karja vánkosan és álmában átlibben az új évbe. A negyvennégyes szobából tizenkétezer kilométerre röppen s dal « gondolat: Nodr folyónk selyme* habja, nem felejtünk, nem mi soha.,, l^eved? ■L' — Kad­nbari SzUmatta. — Édesanyád? Kitörik a gyermekmosoly ív*. — Meghalt. Apám? Börtönben, Kpk­osban,»»­­..A partizánok a templomnál gyűlést tartottak- Megmondták, ide csakhamar betörnek a királyiak, aki akar, külföldre mehet. A­pátik feliratok­... Menjetek olyan országba, ahol jobban fogtok élni... A határnál visszaparancsolták és azóta, 1950 óta nem láttam édesanyámat..­­. Látja, ott az a férfi a csónak végében édesapám ... A tétova gyermekül) a markáns férfiarcról egy gyászba öltözött fejkendős **»• tzonyra­­mutat: — Édesanyám .­­. Az elvásott fénykép hátán furcsa görög betűk. Kiolvassa, szívesen elolvassa görögül, de magyarra nem.i fordítja le... Nem — azt csak neki írták... Futundzsi Alexandrának egyedül... hogy tanulj kislányom, hogy ember legyen belőled, mire felszabadulunk. .. Addig nincs apai szeretet, anyai csók. * ** Csak egy elvásott fénykép ... Tizenegy néhány fészkéből kihullott kismadár lebben a vakációra vrí­­ten maradt leányotthon folyosóin... A Csinkó utca hét és « Kossuth Lajos írtea­d6. szám alatt Káré­­széknél és Pajor Ildikóéknál ma két-két személyre többet főznek- Vendégek jönnek! — Évi és Ildikó görög osztálytársai! Mert nem árvák ezek a­ drága kislányok — az epiruszi, grammoséi és florinai mamák helyett Kérészék és Pajorék viszik őket saját lányuk mellett moziba, azután szilveszterezni, együtt köszöntem villanyoltáskor az új esztendőt. Elvtársak, a grammoszi börtön mélyén! Irányotokkal együtt köszöntünk: Sze eshorne harumevi ProtohronM Boldog, győzelmes új esztendőt! Messzi hazájuktól, győzelmet várva köszöntenek a koreai fiúk­, görög lányok és a magyar anyák — 1955! A KISUJBAN TAIAK három istene «»apástól félte­k eddig. Az első a hölgyből kivetítő szurdokokat eldu­gaszoló téli h­­ófúvás, amely való­sággal elrercesi ki­ a helyi favágókat, erdőkerülőket­­a hosszúhetényi pék­ség kenyerétől, a kilenc kilométer­nyire fekvő ku­litúrh­áztól, — egyszó­val, az egész v­­ilágtól. Nem leheltett ellene semmit, hall­­gattak,' nyögtél ... A második annak a tömérdek szarvasnak, vö­­ddisznónak, lompos rókának képes; ez jelentkezett, me­lyek csak úgy nyüzsögtek elő nya­k­at­ a hegyüket koronázó erdők­ből, a kukoricit, a lábon álló termés és a baromfi pusztítására. Nem tehette­­k ellene semmit, hall­gattak, nyögté­­k. A harmadik istencsapását —­ és ez volt a Bagsúlyd isatok — nem a Zengő felől fúvó szek­ek hozták, hanem itt élt faluvégi hi­m teáiban. Nem a gazdák termését t­ö­rte le, de első ellen­kező szavukra a derekukat. — Amíg a rókák­ csak éjszaka setten­kedtek a kakicsüleik körül — ő fé­nyes nappal tiu­lajdonított el disznót és vágómarhát.. Tíz esztendeig hallgattak — azután «nőst' a tanács' választásoknál úgy ki­­hajíatották vi­­selt tisztségeiből, hogy « lába sem é­rte a földet. Hanem Amint bekócol S hozzá a néphadsereg­ből nemrég k­i­­zenett új tanácstag. Szauer György" Ruszlauer Józseffel " marhalevelekért, bélyegzőkért, köz­ségi pénzekért­­ kiderült, hogy könnyebb a hi­rfuvástól és a rókáktól m­egszabadulni, mint tőle. Nem adta­­ harmadszorra, negyed­­ezerre sem. A­ hosszúhetényi végze­­főbizottság felszólítására Sem. Akkor keresik­­ fel szerkesztőségün­­ket a kisújbá­­nyai küldöttség — se­gítsünk megszabadítani falujukat az történ­yezésétől."­ HÁROM HÍ­­GYET másztunk meg fcz. ügyészekké! a sötét erdő félszárig taplató sarában, de megérte. A tag­baszakadt, surjyi pislantású alakban olyan kiveszőben lévő emberfajtát ismertünk meg, amelyből szerencsé­re már keveset hord hátán a föld, összeüti klumpájét, bemutatkozik: — Akác József. — A tűzoltó parancsnok? — Az. — A kisbíró, a növényvédelmi zár­­szolgálatis felelős, a cukorrépa ter­melési felelős... — Az, mondom már, hogy az... — A helyi marhalevélkezelő, OFA föld felelős, legeltetési bizottsági he­lyettes elnök, a vadkárbecslési és erdőbirtokossági elnök, a­­ jégkár ,becsl­ő bizottság elnöke, a .. . Kifulladok a lélekzetemből, elége­dettségre rándult arccal helyesel. Bizony nehéz az élet ennyi elfoglalt­sággal ... Nehéz bizony: 1945 óta a párt ne­vével visszaélve magához kaparintott minden jövedelmet hozó tisztséget, illetve egyet neon. — a postásságot. Ki is­ a helyi kézbesítő?­­ A lányom, Strung Györgyné­­nek hívják. Miért kérdi a kortárs? EGY’ SZEMPILLANTÁS ALATT bec.durran.tapak a tanácsterem kály­hájában és mire a pénzügyi ellen­őrzés munkához kezdhetne, már el­terjedt a falu drótnélküli távíróján: kivizsgálják az Akác dolgait! Attól a perctől kezdve szakadatlanul nyí­lott az ajtó. Viaszsárga arcú, gör­­nyedthátú vénember érdeklődik az új tanácstagoktól, — hol tehetek pa­naszt? — is­yomorék ember létemre tűz­oltószolgálatra osztott be. Megyek a lakására felmentést kérni, szó nél­kül beleta­szí­tok­ egy gödörbe és esz­méletlenre vert. Hogy mikor? Május másodikén... — Nyilvános tanácsülésein pofozott meg! — Amíg az öreg Rapp Vendel jegyzőkönyvbe diktálja sérelmeit, egy fiatalember, Pohnl Alajos kia­bál. — Mondtam neki: úgy tanultam a néphadseregben, hogy nincs ro­bot! Ő meg gyütt nekem... Robot?! Hűha! Hiszen legtöbb köz­munkára hiánytalanul felvette a meg­jázó pénzt a hosszúhetényi községi tanácstól, melynek itteni felelőse volt . .. Hol egy nyugta? A tanács­­titkár aktatáskájéból előkerült papí­ron Fuchs Mária neve. Indokolás: a rendőrpihenő takarításáért. Negyedóra múlva Fuchs Mária már ott­ tiltakozik előttünk, egy fil­lért sem kaptam. Méghogy ötven forintot? — Sajátkezű aláírása ez? — Mutassa ... Ez? Ezt nem én ír­tam alá.. . Nézzék, én így írom a nevem .. . Másik nyugta. Szauer György vet­te fel a százhetven forintot útjaví­tásért. 1933 augusztus 3-án. — Már hogy javíthattam volna én utat Kisk­­őbányán tavaly nyáron, amikor Nagyorosziban voltam kato­na, ide kétszázötven kilométerre?! Hamis ez is ... AKAD. KISUJBÁNYA KORONÁ­ZATLAN CSÁSZÁR , szörnyen iz­zad. Míg az ügyész felolvassa előtte a határozatot, ho­gy hivatali halalom­mal való visszaélésért és okirat,hami­sításért terheltként felelőssségre von­ja. úgy összetöttyed a nemrég nagy­­sak­érű ember, mint napon a hó mint. a sötétségben viharlámpák fé­nye imbolyog, — a tehéntartó gazdáik­­küldöttsége érkezik meg a szakadó csőben és várakozik kint a tornácon. — Úgy történt kérem, hogy mi, tehéntartó gazdák annak idején saját pénzünkből vettünk egy jó bikát. Az apaállatot Akác megkérdezésünk nél­kül a tenyészkannal együtt eladta és a pénz­ nem tudjuk hol van. — Nó Akác, hol van? — A Franciz-kávés skatulyában. — Csak négyszáz maradt a majd háromezerből? Hol a többi? — Hát kérem, egyszer jött egy elvtárs, megmutattam neki a hossz­ú­­hetényi utat. Csak megjár nekem azért ötven forint?! — sort van fel.... Egy rakás papírt borítunk az asz­talra a skatulyából. Haj, de jó len­ne, ha most itt lenne a pácsváradi járási tanács pénzügyi osztályveze­tője! Megkérdeznénk tőle, miért ve­szi fel a fizetését, ha kerek öt éven keresztül elfogadott ilyen nyugtákat, hogy: „Nekem 500 forint. Akác József.” Hogy mire? Hát a boldog isten tud­ja! A kalapom szélére! Nyert a gazdák kötvénye? Sebaj! Akác felhatalmazást irat alá velük a pénz felvételére ás zsebre a kétezer nyolcszáz forinttal! Ezrek jöttek be a Tege­tetézi Bi­zottság pénztárába? Ide vele, nincs róla elszámolás egy sem! — Van! Ott van a Kungl Boldi­zsárnál. El­szal­asztunk érte. Csakhamar visz­szájon, hogy az asszony alighanem eltüzelte... De megvolt, elhihetik! Aznap este, későn aludt el Kisúj­­bánya. Éjszaka egy órakor még ja­vában világlott a tanácsterem abla­ka, a „tizenkétszeres funkcionárius" éppen arról adott számot, miiként hajtotta el távollétéiben és szúrta le IVagneder Jánosné disznaját. * REGGELRE KELTE ft ♦Jfoényai csapás kettőre elradt Ki»­­radt , a vadkár meg az uthalan saue* dók­ok téli hótorlaszának gondja. — Abből, már a row. útból egy*v két év múlva semmi sem lesz.. Mert itt elvtársak — megjött a terv —■ Magyaregregy felől kövesutat építe­nek be a faluba. Kövesért! — úgy mondja ezt az Új tanácstag, mint » hajós, föld! Csodálatos a falu életereje és biza­kodása. Tagnap még elnyomták, rú­­nehezedtek Akác gazemberségei, vir­radatra már elfelejtette őket és fel­tört terveivel az eddig visszatartott élet. A bölcsőiben felsír a háromhó­napos gyerek? Terv születik ebből is: már két hónapja nem járt nálunk orvos . .. Kiharcoljuk, hogy heten­ként tartsanak rendelést! Addig is, míg villanyt kapunk, elhozzuk Akác­tól a falu egyetlen rádióját, azt a kis telepes készüléket, amely az ifjúságé és zenét­­hallgatunk rajta, meg beszédeket. Eddig favágásból éltek, de ha bejön a keveset, azon elviheti őket Komlóra a­­ munkás­busz — a villannyal mozigép költöz­het ide és fény. DISZ -lesz itt én MNDSZ! Élet! SZILVESZTERKOR még egyelőre nem jelezték a kihunyó villanyok Kisúj­bá­nyán az új esztendő kezdetét. De amikor Szaueréknál, Ruszlaue­­réknál eltik-takkolta a tizenkettőt az óra, amikor összecsendültek a bor­ral teli poharak, az úri életre Ittak, az új kisúr­bányai életnek vágtak neki, ahol végetért Akác uralma, ahol ezentúl tizenkét derék ember fordítja a község javára mindazt, amit éveken keresztül egyetlen egy csak saját gyarapodására használt fed... Eredményes munkát az új esztendő­ben, kisújbányai elvtársak! Írásai én Imre Leveleink nyomában: Új élet sarjad Kisújbánya

Next