Dunántúli Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

DUNÁNTÚLI XI. ÉVFOLYAM, M. SZÁM vaAc motETÁojuu Ecmouemn MAI SZÁMBAN: Kiújult az ellenségeskedés Costa­ Rica és Ni­caragua határán (2. o.) — A begyűjtési mi­niszter rendelete a beadási kötelezettség el­engedésének szabályozásáról (2. o.) — Rendez­zék az ellendi „kizártak” ügyét (3. o.) — Ön­kormányzati bizottság a vasasi legényotthon­­ban (3. o.) — Taggyűlés után a Kokszművek DISZ-szervezetében (2­. o.) — Verui-film az operaköltészet olasz mesteréről (4. o.) MOP BAD ANYA MEGYEI BIZOTTSA­GAINAK LAPJA ARA SO FILLÉR KEDD, 1955 FEBRUAR 1 A dolgozó nép sajtója Négy év óta minden február elsején megünnepe­jük a ma­gyar sajtó napját. Ez a nap a Szabad Nép első számú megje­lenésének évfordulója. 1942. február 1-én először szólt for­radalmi hangon, az igazságot megmutatva és az országot a romlás felé vezető Hitler-csat­­lósokat leleplezve a magyar néphez a kommunisták lapja. A később kínhalállal kivégzett Rózsa Ferenc szerkesztette ezt a lapot, amely nevével is a magyar nép jövőjére, az immár tíz esztendeje élvezett szabad életre, a magyar nép felszaba­dulására utalt. Az évforduló napja is vilá­gosan kifejezésre juttatja, hogy nem általában ünnepeljük a magyar sa­jót, hanem arról a harcos, a nép igazságáért síkra szálló sajtóról, azokról az újsá­gokró­l és újságírókról emléke­zünk, akik a magyar nép új, boldog életéért vívtak és vív­nak ma is csatát napról-napra. Nem ünnepeljük ma a régi sajtót, az úri világ sajtóját, amely a „szenzációkon” való émelyítő csámcsogáson kívül arra volt jó, hogy félrevezesse és butítsa a népet, s hol az akkori vezetők dicsőítésével, hol látszól­agos ellenzékieske­déssel szilárdítsa meg a nép­­nyúzó kormányok helyzetét. Emlékezhetünk a tizenöt évvel ezelőtti sajtó ordító címeire, amelyek öles betűvel adták hírül a „borzalmas családir­­tést”, a „furfangos és vakmerő bankrablást” és ha ilyesféle szenzáció nem akadt, a „két­fejű borjúról” és egyéb furcsa­ságokról közöltek hosszú „lé­­lekzetelállító” riportokat. Ez a sajtó nem a mi sajtónk, nem a nép saj­tója volt. A naponta hírüladott „borzalmas" és „ér­dekfeszítő’’, de minden nap »rendkívüli” események szen­­zációs tálalása arra volt csak jó, hogy elterelje az olvasók figyelmét a legfontosabb és leg­égetőbb problémákról Ha pe­dig az akkori sajtó mégis kény­telen volt felvetni ilyen prob­­lémát, ahogyan a háború ide­jén nem lehetett elhallgatni a háború tényét, akkor szemen­­®edett hazugságokkal, meg­rendelésre írt soviniszta uszí­­tással állt ki a nagytőkések és a fasizmus ügye mellett. A Mai újságírók és újságolvasók Megvetéssel gondolnak a régi Ajtóra. Nem azt ünnepeljük Ma. Február elsején a mai ma- EVar sajtót ünnepeljük, amely­et előhírnöke volt a Szabad N Nép első száma. A nép sajtója az, amely akkor is tántoríthat­atlanul harcolt a dolgozók érdekeiért, a békéért, a szabad­ságért, a fasiszta terror és Minden népelnyomás ellen, a mikor a forradalmi hangú, igazat író új­ságnak nemcsak serkesztéséért, hanem még ovasásáért is börtön, interná­­halálbüntetés járt. . Az új magyar sajtó a felsz­a­­badulás óta eltelt tíz év alatt hatalmassá nőtt. A Szabad r­ép, amelynek sokszorosított Példányait a háború alatt csak fogva adhatták tovább egy-­másnak a legjobb magyar ha­­zafiak, ma az ország legna­gyobb, legtekintélyesebb, leg­népszerűbb lapja. Százezrek olvassák és sohasem támad kétely azi­ránt, hogy az igazat olvashatják benne. Nem har­sog öles betűkkel nagy „szen­zációkat”, mint a burzsoá sajtó lapjai, hanem arról ad számot, ami a legfontosabb, ami a leg­jobban érdekli az olvasókat: a mindennapi életről, az életet adó munkáról; tanácsot ad a jobb és egyre javuló élet meg­teremtéséhez, útmutatást nyújt a mindennapi problémák kö­zötti tájékozódáshoz. A ma szenzációi a munkaversenyben elért nagyszerű eredmények, a békeharc győzelmei. A mi saj­tónk nem pocsékolja a papírt holmi bűnügyi érdekességekre, hanem a legnagyobb bűnösö­ket leplezi le: az imperialista köröket, amelyek új háborúba akarják sodorni az emberisé­get, a háborúra uszító politi­kusokat, a belső kártevőket és a nép ellenségeit, akik akadá­­lyozni próbálják népünk roha­mos felemelkedését. Lehet, hogy a mi újságjaink kevésbé „érdekesek”, mint a burzsoázia sajtótermékei, mert nem tálalnak mindennap ideg­borzoló szörnyűségeket, s nem fecsegnek össze mindenféle „pikáns titkokat”. Mégis, ha csak megyénkben nézünk kö­rül azt láthatjuk, hogy a Du­nántúli Naplót egymagában naponta háromszor annyian vá­sárolják és fizetik elő, mint a felszabadulás előtt a megyében megjelent sokféle, egymással szüntelenül és értelmetlenül perlekedő burzsoá lapocskákat összesen. Az a közel harminc­ezer olvasó, aki naponta ke­zébe veszi lapunkat, minden­napi életét látja benne tükrö­ződni: a harcot a jobb életért, a békéért, a szabadságért La­punk igyekszik segíteni ezt a harcot, maga is részt vesz a megye dolgozói problémáinak megoldásában, segít az ellen­séges kártevők leleplezésével, a harcban élenjárók példájá­nak ismertetésével Dícsér és buzdít az újság, ha eredmé­nyek születnek, bírál­ja azr? Van szükség. És dicsérnek vagy bírálnak az új­ság közve­títésével maguk az olvasók is, akik százával küldik leveleiket a szerkesztőségbe. Az újság és olvasói egymásra találtak, egy­mást segítik. Ebben van a ma­gyar sajtó éltető ereje, ez szi­lárdítja meg írásaink hitelét az olvasók előtt. A­ mai magyar sajtó segítője és útmutatója minden becsü­letes magyar hazafinak, ezért a magyar sajtó napja sem az újságok szerkesztőségeinek bel­ső ünnepe. Az egész dolgozó nép köszönti ezen a napon sa­ját sajtóját, amely tizenhárom évvel ezelőtt a Szabad Nép el­ső számával született, s amely­től ezután is azt várja, hogy segítsen mindennapi munkáj­á­­ban, segítsen életünket egyre szebbé és jobbá tenni. Tíz év tapasztalatai alapján mondhat­juk, hogy a magyar sajtó ez­után is — minden évben még jobban — eleget tesz dolgo­zóink kívánságának. Kitüntették a többszörös véradókat A Magyar Vöröskereszt mes városi szervezete az el­­s­írt héten véradó propaganda ***et rendezett. Ez idő alatt egészségügyi dolgozók az 2 eletcben ismertették a Ma- Vöröskereszt célkitűzé­­seit, az aktívák pedig felkeres­­i , a lakosságot és a véradás fűtőségéről tájékoztatták. jog véradó propaganda-hét r-il, T 29-én, szombaton zá­­r- *■ Ez alkalommal délután 6 te. . 02 MSZT-székház nagy Méhen a többszörös vér­adóknak ünnepélyes keretek között adták át az oklevelet és a véradói jelvényt. Csery Istvánné, a Magyar Vöröskereszt Pécs városi szer­vezetének titkára mondott megnyitóbeszédet, majd dr. Hadocsay Lajos, az 1. számú Sebészet tanársegéde a vér­adás jelentőségét méltatta. Utána 50 többszörös véradót jelvénnyel és oklevéllel, 15 jól dolgozó aktívát pedig ugyancsak oklevéllel tüntettek V. M. Molotov elvtárs beszélgetése W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal 1955. január 29-én Moszkva (TASZSZ) A hétfői Pravda közölte annak a be­szélgetésnek a szövegét, ame­lyet V. M. Molotov, a Szov­jetunió külügyminisztere 1965 január 29-én folytatott a jelen­leg Moszkvában tartózkodó W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerheti az orszá­got Kiemelte, mennyire kelle­mes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti maga­tartás, amelyet a szovjet em­berek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lénye­gesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-ame­rikai kapcsolatok megjavítása feltétlenül kívánatos. Ami pe­dig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartá­sát illeti, az mindig barátsá­gos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. Hearst ezután engedélyt kért V. M. Molotovtól, hogy a mos­tani nemzetközi helyzetre vo­natkozó kérdéseket intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott Hearst azt mondotta, hogy fi mai nemzetközi kérdések kö­zül úgy látszik, az utóbbi idő­ben kialakult távolkeleti hely­zet a legfontosabb, majd fel­vetette, az-e Molotov vélemé­nye, hogy a Formoza térségé­ben kialakult helyzet az egye­temes béke ügyének komoly veszélyeztetését jelenti Molotov válaszában rámuta­tott arra, hogy a Tajvan tér­ségében kialakult helyzet ter­mészetesen figyelmet kelt és fel is kell rá figyelni, mert fe­szültséget teremt a Távol-Ke­leten, a béke megbontásának veszélyét, háborús veszélyt rejt magában és rossz hatással van az egész nemzetközi hely­­zetre. Ehhez neki, Molotovnak feltétlenül hozzá kell fűznie, hogy véleménye szerint a fele­lősség ezért az Egyesült Álla­mokat terheli, minthogy be­avatkozott Kína belső ügyeibe. „Mi­t mondott a Molotov — Tajvant Kína elidegeníthetet­len részének tekintjük.” Kingsbury Smith azt mon­dotta, hogy ezzel kapcsolatiban emlékeztetni szeretné Moloto­­vot Edennek a közelmúltban tett nyilatkozatára, amely sze­rint Kína mint olyan, már hosszú évek óta nem ellenőrzi Formozát. „Úgy tűnik, mintegy száz éve” — fűzte hozzá Hearst. Molotov válaszában utalt ar­ra, hogy az Egyesült Államok és Anglia aláírta a kairói dek­larációt és az Egyesült Álla­mok, valamint Anglia aláírta a potsdami deklarációt is. Ezenkívül létezik a Japán fegy­verletételről szóló egyezmény, amelyet az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió írt alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi okmányoknak ér­telmében Tajvan kínai terü­let és át kel adni Kínának. Ezt megerősítették abban a nyilatkozatban is, amelyet az Egyesült Államok elnöke, ké­sőbb, 1950-ben tett. „Kiderül tehát — folytatta Molotov, — hogy korábban ezt a szigetet Japán vette birtoká­ba, most pedig kicsoda? — az Egyesült Államok. Ilyenformán előbb az egyik ország fosztotta raeg Kínát nemzeti területétől, most pedig a másik. Ami pedig Eden nyilatkozatát illeti, arról külön lehet beszélni.’’ Kingsbury Smith közölte hogy Molotovot a jelen idők egyik legnagyobb realistájának ismerik. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formoza védelméről mindad­dig, amíg a távolkeleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy a béke veszélyeztetésének kér­désében — mondhatnánk úgy­szólván a realitás keretei kö­­­zött találjunk megoldást Ez­­zel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne fel­tenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi érte­­kezleten eredményesen töreke­dett az indokínai konfliktus kiterjedésének megakadályo­zására. Felmerül a kérdés, hogy a szovjet kormány haj­landó lesz-e ugyanilyen mó­dom eljárni Formoza esetében. Molotov válaszában rámuta­tott arra, hogy az indokínai és a kínai probléma között ter­mészetesen nagy a különbség. (folytatás a. 1. oldalon) ­ Versenyben április 4 tiszteletére­­ szénbányászati­ trösztök jelentik: január havi eredmény pécsi tröszt 103.3 százalék komiéi ti ősz! 103.3 százalék Egy hónap múlt el az 1055- ö­s esztendőből. Derék bányá­szaink ezt az évet is lelkese­déssel, odaadó munkával kezd­ték. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói a komlóiakat hívták párosversenyre. Az üzemek is felújították a régi párosversenyt. És a felszaba­dulási versenybe hol a pécsi­­ek, hol pedig a komlóiak ke­rültek az élre. A Pécsi Szénbányászati Tröszt hétfőn reggelre 10, 3 százalékra teljesítette január­­havi tervét. Az aknák dolgo­­zói minden eddigi teljesítmé­nyüket túlszárnyalták szomba­ton, hogy­ adott szavukat meg­tarthassák. A Béke-aknaiak 128,2 százalékot értek el. Pe­tőfi-akna dolgozói 125,7 szá­zalékra növelték teljesítményü­ket. De egyetlen akna sem elégedett meg még a 110 szá­zalékkal sem. Nemcsak szom­baton születtek szép eredmé­nyek, hanem egész hónapban becsülettel kivették részüket a munkából a pécsi bányászok. Ennek eredményeként jelent­hették büszkén, hogy éd-én reg­gelre már valamennyi akna túlteljesítette havi tervét. A hétfői napon már havi tervü­kön felül küldhették felszín­re a szenet. Lelkesítse bányá­szainkat az első havi szép ered­mény még több siker elérésé­re. A Komlói Szénbányászati Tröszt dolgozói sem maradtak el páros versenytársuk mögött havi tervük teljesítésében. Az I-es üzem már szombaton reg­gelre befejezte havi tervét. A szombat éjjeli műszak végére már egész Kossuth­-akna je­lentette havi tervének teljesí­tését. Azóta Béta-akna és a szászvári üzem dolgozói is túl­teljesítették januári tervelő­irányzatukat. A­­ma-akna és Nagymányok még elmaradt ugyan tervével, de a többi üzem jó eredménye lehetővé tette, hogy hétfőn délelőtt a Komlói Szénbányászati Tröszt is 103,3 százalékra teljesítse január havi tervét. A­ havi eredmény mindkét trösztnél azonos. Ez — és az egész hónap folyamán szinte naponta változó eredmények — bizonyítják, hogy a két tröszt egyenlő versenytárs a felszabadulási versenyben. A kezdeti sikerek biztatóak a jövőre nézve. A még hátra­lévő két hónapban vátik el majd, hogy melyik tröszt dol­­gozói kerülnek k­ győztesen a felszabadu­lási versenyből. „Teljesítettük export tervünket”6 Pécsi Bőrgyár (Telefonjelen­tés) A Pécsi Bőrgyár már január 25-én teljesítette havi export­tervét. Emellett a hazai szük­ségletet kielégítő cikkekből is túlteljesítette előirányzatát, pedig a tavalyi év azonos idő­szakához viszonyítva hét szá­zalékkal többet kellett gyárta­nia. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik dolgozónak van nagyobb része az eredmények­ben, de az exportterv túltelje­sítése mégis a lakkos üzem kol­lektívájának érdeme elsősor­ban. Az ő munkájukat dicséri az a tény is, hogy az export­­készítmények minőségére ed­dig egyáltalán nem volt kifo­gásuk a külföldi megrendelők­nek. A Pécsi Kesztyűgyár (Te­lefonjelen­tés) A Pécsi Kesztyűgyár sza­bászai és kézi­párrói arra tet­­tek ígéretet a felszabadulási versenyben, hogy export ter­vüket maradéktalanul teljesí­tik. Az első hónapban megtar­tották adott szavukat. Export tervüket 111,5 százalékra tel­jesítették. Megkönnyítette az eredmény elérését a jó anyag­­ellátás és a dolgozók egyre fokozódó munkakedve. A fel­szabadulási verseny csaknem minden dolgozót nagyobb ered­mények elérésre lelkesít. A februári tervük teljesítéséhez még nagyobb ambícióval kez­denek hozzá a kesztyűgyáriók. A legjobb Alig múlt egy hete, hogy a DISZ központi vezetőség éjseli székházában átvette magas korm­ánykitün­te­tését a három komlói DISZ-csapat vezető: Molnár­ István, a komlói tróna­­mélyítők feltárási csapat­veze­tője, valamint Vörös János Béla-aknai és Jász­ka Kttil. K­­es üzemi franti briigádvezető. Munkaérdemrenddel kitün­tetett brigádvezetők azóta még nagyobb kedvvel, lelkesedéssel végzik feladatukat a több és jobb minősségű szén érdekében. Molnár István brigádja, amely december 9-én érte el a zobáki akna szállítóaknáját, most a légakna felé halad tel­jes lendülettel. Pénteken még úgy látszott, hogy a csapat eb­ben a hónapban nem tudja tel­jesítemi vállalását és nem éri el a havi 100 métert. Molnár István ekkor újra felmérte a lehetőségeket és bejelentette, hogy szombaton és hétfőn hat, hat métert kell előrehaladnia, a brigádnak ahhoz, hogy a 190 métert elérje. A brigád tagjai vállalták­­a napi hat méteres előrehaladást s vasárnap reg­gelig egyetlen centiméter sem h­iányz­o­tt az első hat méterből A brigád hétfő délelőttös har­mada is alaposa­n rákapcsolt s rekordidő alatt végzett a fúrási és robbantási munkával s így bebiztosította, hogy régi hírne­véhez méltón január hónapban is teljesítette a vállalt 100 mé­­t­er­es,­­ Vágat hajtást. J­ász­k­ai Emil, a II-es üzem kiváló DISZ frontbrigádveze­­tője a felszabadulási verseny­­ben ezer csille szenet ígért tervén felül Ebből sajnos, ja­nuárban egyetlen egy csillét sem tudott teljesíteni, sőt csa­pata január 31-ig 92 csillés adósságot szerzett. — A hónap folyamán a har­madik napot töltöm csapatom­mal — mondotta hétfőn Jász­ka Emil Távollétemben, saj­nos, nem ment úgy a munka, ahogy kellett volna. Pénteken az­on­ban már 116 százal­ékre teljesített a brigád. Szombaton pedig 62 csillés túlteljesítésünk­kel 143 százalékot értünk el Ezzel elsők lettünk ezen a na­­pon a II-es üzem frontb­rigád­­jai között. Vörös János Béla-aknai DISZ-bri­­gádja hétfőn is jó­kedvvel látott munkához. — Nagyon boldog voltam, amikor a ko­r­mányid tünte­tést átvettem a DISZ központi ve­zetőségének székházában. Per­sze, az első perctől kezdve úgy vetítem ezt a kitüntetést, hogy nemcsak engem éiet, ha­nem csapatom valamennyi tag­­jára nézve is dicsőség. Ez a kitüntetés ösztönöz bennünket hogy adott szavunkat ne csak teljesítsük, h­anem túl is tel­jesítsük. Büszkén jelenthetem hogy csapatom az április 4-én vállalt terven felüli 1500 csil­léből január 31-ig 1100 csillét mér­ed is termelt. DISZ-csapatok versenye

Next