Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

DUNÁNTÚLI XII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM v jíás pmaÁBwrEcműuernn A MAI SZÁMBAN: Díszünnepség az Operaházban hazánk felsza­badulásának 10. évfordulója alkalmából. (1—1. o.) — Megyénk dolgozó népe lelkesen ünne­pelte felszabadulásunk 10. évfordulóját. (5. o.) — Még nagyobb sikerekkel köszöntsük május 1-ét. (7. o.) — V. M. Molotov nyilatkozata Valerij Luszikov ügyében. (6. o.) — Megyénk életéből. (7. o.) M­DP BARANYA MEGYEI BI­ZOTTS A'OA'N­A­K LAPJA ÁRA: 50 FILLÉR SZERDA, 1955 ÁPRILIS 6 hála a felszabadító Szovjetuniónak! Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából h­azánk felszabadulásának 10. évforduló­­ja alkalmából a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az MDP Budapesti Bizottsága és Budapest Főváros Tanácsa vasárnap este díszünnepséget rende­zett az Állami Operaházban. A díszünnepség elnökségében foglaltak he­lyet Rákosi Mátyás, az MDP Központi Veze­tőségének első titkára, Dobi István, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mekis József a Politikai Bizottság póttagjai, Végh Béla és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, továb­bá a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége és a Minisztertanács tagjai, poli­tikai, gazdasági és kulturális életünk számos vezető személyisége. Az elnökségben foglalt helyet Kliment Jef­­removics Vorosilov marsall, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága El­nökségének tagja, a szovjet kormányküldött­ség vezetője, a szovjet, a kínai és a népi de­mokratikus országok kormányküldöttségeinek vezetői. Jelen voltak az ünnepségen a külföldi kor­mányküldöttségek tagjai és a Budapestre akkreditált diplomáciai testületek vezetői. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmával rendezett díszünnepséget Dobi Ist­ván elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke nyitotta meg. Majd Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára mondott ünnepi beszédet. A felszabadulás korszakalkotó fordulópont, új fényes fejezet kezdete a magyar történelemben Rákosi Mátyás elvtárs ünnepi beszéde Kedves Elvtársak! Ma tíz esztendeje, hogy a felszabadító Szovjetunió hős katonái kiverték hazánk terü­letéről a német fasiszta had­sereget és a magyar nyilas hordák maradványait, és fel­szabadították hazánk egész te­rületét. E nap népünk életé­ben korszakalkotó forduló­pont, új, fényes fejezet kez­dete a magyar történelemben. Szabad lett végre a magyar szép! Nemcsak abban az­ érte­lemben, hogy az évszázad is osztrák gyarmatosítás, a nyu­gati imperialisták függősége alól szabadult fel, de abban is, hogy történelme folyamán a dolgozó nép először lett az ország gazdája, először vehet­te kezébe sorsának intézését Sok évszázad után végre nem­zetünket nem nyomja el se külső gyarmatosító vagy im­perialista, ellenség, se a nagy­birtokosok, tőkések uralma. Ezeréves történelme folyamán először fejtheti ki szabadon mindazt a teremtő életerőt­, energiát, mely elnyomva szunnyadt benne. Először ván m­­.’'a-,Va'-ra a szabad, boldog életről szőtt álmait. És először élvezi a nyugodt, szabad, jobb jövőre­ biztató életet, melynek eléréséért a múltban army, hazafi antotta vérét. A magyar nép története: sza­badságharcok története. Az e­­­mus fél ezredév alatt szaka­­harcolnia kellett lé­téért: a török hódítás, a né­£ i.elnyomás ellén. Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth har­cai az 1919-es proletárforra­­dalom a magyar nép minden hősiessége dacára, nem tudták tartósan kivívni a szabadsá­got. Nemcsak a kedvezőtlen nemzetközi viszonyok követ­kezménye volt ez, nemcsak ab­ból adódott, ho­gy a magyar szabadságharcok legtöbbére elszigetelten, megbízható szö­vetségesek nélkül folytak le, hanem azért is, mert a nem­zeten belül mindig volt olyan nemzetellenes, hazafiatlan osz­tály, mint a földbirtokosoké, vagy a tőkéseké, amely kész volt saját szűk, önös érdekei­ért eladni az országot és az ország függetlenségét. A magyar függetlenség, me­lyet hazánk évszázados elnyo­matás után újra visszanyer, hasonlíthatatlanul magasabb­­rendű, mint valaha is volt!­­ egységes nép védi, őrzi, szilár­dítja függetlenségét, önállósá­gát, szabadságát. Ha visszatekintünk a felsza­badulás óta eltelt időre, meg­­állapíthatjuk, hogy ezeréves történelmünk folyamán né­pünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint ezalatt az egyetlen évtized alatt. A leg­döntőbb ebben az átalakulás­ban a termelőviszonyok meg­változása, szocialista termelő viszonyok létrejötte és az, hogy a régi burzsoá nemzet helyén napról-napra mindin­kább szocialistává váló ma­gyar nemzet van kialakuló­ban. A dolgozó nép azonosul a nemzettel, a nép és nemzet mindinkább eggyé válik. (Taps.) Mi tette lehetővé nemzetünk életében ez­t a sorsa ön­ző törté­nelmi fordulatot? A Szovjet­unió léte és a dicsőséges Szov­jet Hadsereg győzelme a né­met fasizmus felett! Amióta 1­917-ben a lángeszű Lenin ve­zetése alatt a kommunista párt megdöntötte a burzsoá­zia uralmát és létrehozta a világtörténelemben először a munkásosztály szilárd állam­­hatalmát, a földkerekség dol­gozóinak és elnyomottaknak minden országban a Szovjet­­unió példája mutatott utat adott erőt. A dolgozók minden re­ménye, sóvárgása a békés jobb életre ettől az időtől fog­va elválaszthatatlanul össze­forrott a Szovjetunió fejlődé­sével és növekedésével. Ez volt a magyar dolgozó nép legjobbjainak reménye és bátorítása a 25 esztendős Hor­­thy-rendszer idején, a fasiszta terror legszörnyűbb tombola.--, közepette. S ez a remény nem volt csalóka! A szabadságot a Szovjetunió hozta, melynek dicsőséges hadserege a német fasiszták és magyar zsoldo­saik szétverésével nemcsak ha­tárakat szabadította fel a né­met imperialista elnyomás alól, de halálos csapást mér a magyar kizsákmányoló osz­tályokra is. Ezzel megnyílt az út, hogy az elnyomott mun­kásosztály, szövetségben a dol­gozó parasztsággal a hatalom birtokosává váljon. A Szovjet. Külön erőt és szilárdságot ! unió a felszabadítás után is ad önállóságának az, hogy tíz év óta bizton támaszkod­hat felszabadítójára, a ha­talmas Szovjetunióra, a szo­cializmust építő kilencszáz­milliós táborra, az egész ha­ladó emberiség rokonszen­­vére. (Nagy taps.) szakadatlanul felettünk tar­totta védpajját, s ezzel eleve megóvta dolgozó népünket a tőkés restaurációtól, nem en­gedte, hogy az idegen imperia­listák, vagy a belső ellenfor­radalmi erők véres polgárhá­borút kezdjenek. Ez a véde­lem biztosította az elmúlt tíz esztendő alatt békés fejlődé­sünket! De a Szovjetunió nemcsak felszabadított bennünket, ha­nem a fasiszta hordák ki­űzésének első órájától kezd­ve szakadatlanul baráti, ön­zetlen támogatásban része­sítette dolgozó népünket, tíz tette lehetővé, hogy a ka­pott szabadsággal élni is tudjunk. A hálás magyar nép soha el nem felejti, hogy a szörnyű rombolások közepette, melyeket a német fasizmus hazánkban oko­zott, a Szovjetunió segítsé­gével űztük el az éhség fe­nyegető rémét, kezdhettük meg a romok eltakarítását népgazdaságunk helyreállí­tását. Az elmúlt tíz esztendő alatt nem volt népünk gazdaság kulturális életének egyetlen olyan területe sem, ahol sza­kadatlanul ne kaptunk volna felbecsülhetetlen segítséget, ön­zetlen támogatást a hatalmas Szovjetuniótól. Csak a Szov­jetunió állandó gazdasági, po­litikai, műszaki, tudományos és egyéb segítsége tette lehe­tővé, hogy le tudtuk győzni kezdet szörnyű nehézségeit és a lépten-nyomon felmerülő akadályokat. Ez a támogatás, és a Szovjetunió tapasztalatai­nak kimeríthetetlen tárháza, melyből szakadatlanul merít­hettünk és merítünk, segítet­te elő hazánk talpraállítását, szocialista építőmunkánkat Szabadságunk, önállósá­­gunk, szocialista fejlődésünk minden eddigi eredményünk forrása és kiindulópontja a hatalmas Szovjetunió fel­szabadító harca és állandó támogatása. (Viharos taps.) Ez volt a múltban és ez ma­rad a jövőben is! Ezért gyö­keredzik a magyar dolgozó népben kitéphetetlenül a há­la, a köszönet érzése és tu­data felszabadítója, a Szov­jetunió iránt. S ez az érzés, ez a tudat minden nappal csak erősödik! (Nagy taps.) Minket a Szovjetunióhoz nemcsak a felszabadítónk és segítőnk iránt érzett hála fűz eltéphetetü a kötelékekkel, de a közös eszmei alap is. A ha­talmas Szovjetunió és dicső kommunista pártjának példá­ját követve minket is az em­beri haladásnak azok a győz­hetetlen eszméi vezérelnek, melyeket Marx, Engels, Lenin, Sztálin írtak zászlajukra, azok az eszmék, melyek bevilágít­ják az utat nemcsak a kilenc­százmilliós szocializmust építő tábornak, de az egész haladó emberiségnek. A hála, a kö­szönet és a szocialista célkitű­zések azonossága, teszik szét­­éphetetlenné és erősítik év­­ről-évre a szovjet-magyar ba­rátságot. Felszabadulás­unk 10 éves évfordulóját nem­ ünne­pelhetjük meg méltóbban, mint hogy megfogadjuk, mint legdrágább kincsünket, mint szemünk "fényét, fog­juk őrizni jobb jövőnk leg­biztosabb zálogát, a magyar­szovjet barátságot! (Hatal­mas tops.) dolgozó nép legjobbjainak azt a sarkára hitét, hogy előbb, vagy utóbb, de bizton felvir­­rad a nap, amikor megszaba­dul bilincseitől, visszanyeri sza­badségét, és megindulhat a fel­emelledés, * jobb jövő, a szo­cializmus útján. És ez a törté­nelmi nap tíz esztendővel ez­előtt *­ is érkezett! (Hosszan tartó taps.) A magyar dolgozó nép leg­jobbjai felszabadulásunk első napjától kezdve bizalommal, s áldozatkészen sorakoztak fel pártunk mögé, mert meg vol­tak győződve róla, hogy nem­csak a jó utat mutatja, de látták, hogy az élen jár a há­ború ütötte sebek gyógyításá­ban, a romok eltakarításá­ban, az újjáépítés megkezdé­sében Pártjunk gazdag forra­dalmi múltja, szoros kapcso­lata a dolgozó néppel, az a becsületes odaadás, az önfel­áldozó harc, az igazi hazafi­­ság, mellyel nemzetünk érde­keit a legnehezebb időkben is szolgálta, kivívta népünk bi­zalmát, melléállította a dolgo­zók zömét­ A munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek szó­Az elmúlt 16 esztendő tör­ténelmi vált­ozásainak és forra­dalmi átalakulásának fő haj­tóereje a felszabadulás első percétől kezdve a kommunis­ta párt vezette munkásosztály volt. A mi harcos, áldozatos, fegyelmezett munkásosztá­lyunk a felszabadulás után, években bebizonyította, hogy elevenen élnek benne azok a forradalmi erők, melyek az 1919-es proletárdiktatúrát lét­rehozták. Hogy törhetetlenül megvan benne a szívósság, a céltudatosság és kitartás, mely­lyen a Horthy-idők 25 eszten­dős véres terrorja dacára meg­őrizte tetterejét, s amikor ütött a felszabadulás történel­mi órája, azonnal élére tudott állni az egész dolgozó népnek Azóta napról-napra, évről-évre bebizonyította, hogy méltó tör­ténelmi nemzetvezető szerepé­re, hogy áldozatkészsége, szor­galma, tehetsége, lendülete ma­gával tudta ragadni, egysé­ges harci szövetségbe tudta kovácsolni a dolgozó paraszt­ságot, az értelmiség legjotáb­b­i tömegei meggyőződtek róla, hogy e párt számára a legfőbb törvény a dolgozó nép szolgálata, a dolgozó nép java, a haza üdve és további felemelkedése. (Vi­haros taps.) A mi pártunk fel volt vér­tezve a marxi­zmus-leninizm­us utat mutató elméletével, tör­hetetlen hűséggel ragaszkodott a mar­xizím­us - teró­n­izmus taní­tásaihoz, határozottam elutasí­tott minden vele ellentétes nézetet. Lelkesítő példájával harcba tudta vinni nemcsak a munkásosztályt, de a paraszt­ságot, az értelmiség legjobb­jait a boldogabb, új, szabad, független Magyarországért! Tíz esztendő óta a Magyar Kommunista Párt — később a munkásegység megvalósítása után a Magyar Dolgozók Párt­ja — vezeti szilárd, biztos kézzel azt a történelmi, egész hazánkat formáló átalakulást, mely az új, szociális,­ Magyar­­országot hozza létre. Hála és dicsőség nemzetünk vezetőjének, a Ma­gyar Dol­gozók Pártjának! (Hosszan­tartó, ütemes taps.) - ja­it, a forradalom és a demok­­­­rácia eleven erőit. Felszabadulásunk első órá­jától kezdve ez a harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosztály volt vezére, hegemónia an­nak az átalakulásnak, mely a nagybirtokosok és tőkések Magyarországát népi demok­ráciává, a kizsákmányolok elnyomó államát a munká­sok és dolgozó parasztok szocialista államává változ­tatta. (Nagy taps.) Ez a munkásosztály szám­ban egyre gyarapszik: az ipa­ri munkások száma 19­54-ben elérte az 1.270.000 főt, azm 1­938-hoz képest 78,1 százalé­kos emelkedést jelent. Még inkább növekszik műveltsége és öntudata. Súlya, vezető sze­repe hazánk életében egyre nagyobb és a jövőben még csak tovább emelkedik. Hála és dicsőség nemzetünk vezetőerejének, a magyar munkásosztálynak! (Hosszan tartó taps.) A harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosztály országunk átalakulásának vezére Pártunk szilárd, biztos kézzel vezeti a szocialista építést A Szovjetunió felszabadító harca és segítsége volt az a sziklaszilárd alap, amelyen az elmúlt 10 esztendő minden eredménye nyugszik. De nem tudtunk volna visszanyert sza­badságunkkal népünk feleme­lésére sikerrel élni, ha nem lett volna hazánkban olyan politikai szervezet, olyan poli­tikai párt, mely nemzetünk szörnyű elesettsége közepette is bizton látta a kivezető utat. Ez az erő a magyar kommu­nisták pártja volt! (Nagy taps) Azokban a nehéz hónapokban amikor az ország a háború szörnyű csapásai alatt elesért, amikor annyi igaz hazafi jog­gal emlegette Mohácsot, a Magyar Kommunista Párt volt az, amely kimunkálta a legsürgősebb feladatokat meg tudta nyerni, fel tudta lelkesíteni e feladatok meg­oldására a munkásosztályt a parasztságot, az értelmi­séget, a dolgozó nép mil­lióit. Hosszú évtizedek áldozatos, nehéz harcaiban szerezte meg pártunk azokat az ismereteket, amelyek lehetővé tettéit szá­mára, hogy a legbonyolultabb helyzetekben is biztos kézzel mutassa az utat, lelkesítő pél­dájával magával ragadja a dol­gozók százezreit és millióit a küzdelemre, az új, szabad független Magyarországért. — Dicső pártunk örököse és to­vábbfejlesztője mindannak a haladó hazafias hagyomány­nak, amely a magyar történe­lemben a szabadságért és a nép felemeléséért vívott har­cokban évszázadokon keresz­tül felhalmozódott. Gyökerei közvetlenül visszanyúlnak az 184­8—19-es szabadságharc esz­méiig. Pártunk vezetésével, a Szovjetunió népeinek példáján fellelkesülve valósult meg az 1919-es dicső proletárforrada­­lom. Ezt a forradalmat a kül­földi imperialisták és a ma­­gyar reakció egyesült erői megfojtották, de nem tudták megsemmisíteni a magyar kom­munisták pártját, s a magyar kommunistáiknak, a magyar A párt­ vezet­te forradalmi munkásosztály nem tudta vol­na elvégezni a 10 esztendő ha­talmas feladatait, ha nem te­remtette volna meg a városi munkások és a falu dolgozói­nak szilárd, baráti szövetsé­gét. A magyar munkásosztály pártunk vezetésével meg tud­ta győzni a dolgozó parasztság sokszázezres tömegeit arról, hogy a földbirtokosok és tő­kések évszázados jármáből csak úgy szabadulhatnak meg, ha szoros szövetségre lépnek az ipari munkássággal. Ennek a szövetségnek régi, évtizedes hagyományai vannak hazánk­ban. Már 1919-ben az ipari munkások és a falu dolgozói, fegyverrel a kézben vállvetve, küzdöttek az idegen imperia­listáik és saját elnyomóik, a tőkések és nagybirtokosok el­len. A falusi szegénység, „a há­rommillió koldus“ legjobbjai kéz a kéziben harcoltak a Horthy-rendszer nehéz évtize­deiben a kommunista ipari munkásokkal. A felszabadulás után e dolgozó parasztság — az ipari munkásság támogatá­sával — ellenállhatatlan erő­vel, úgyszólván hetek alatt birtokába vette jussát, a föl­­det. A földosztás a munkások és dolgozó parasztok nagyszerű, közös forradalmi tette volt, a munkás-paraszt szövetség megvalósulásának gyümöl­cse. E­z a szövetség azóta csak erősödött, mert a dol­gozó parasztság számtalan­szor tapasztalhatta azt a test­véri segítséget és nélkülöz­hetetlen támogatást, ír ilyet a közös ellenséggel számbeli, valamint anyagi és kulturá­lis felemelkedése érdekében az ipari munkásság nyújtott számára. E szövetég megszilárdításá­hoz az utolsó esztendőkben új, hatalmas tényező járult. A do­gozó parasztság egy része fc (Folytatás a 2. oldalon) A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége népi demokráciánk szilárd alapja

Next