Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)
1955-04-06 / 80. szám
1955 ÁPRILIS 6 VAPCO «. Minden eredményünk forrása a Szovjetuniótól kapott szabadság Megyénk dolgozó népe lelkesen ünnepelte felszabadulásunk 10. évfordulóját Három napig tartott a felszabadulási ünnepségek sorozatai. Pécs és a megye dolgozói a hatalmas eredményekkel zárult munkaverseny után a megérdemelt pihenés és szórakozás óráiban is megmutatták, milyen mélyen él lelkükben a hála felszabadítóink iránt és a boldogság, az öröm a szabad élet első évtizedében eltírt eredmények miatt. Bensőségesen, meggyőződésük ésérzéseik őszinte kifejezésévelünnepeltek dolgozóink. Felejthetetlen marad a tízéves évforduló ünnepének minden órája. A szombati baráti találkozó, amelyen dolgozóink igaz szeretettel készített ajándékaikat nyújtották át szovjet elvtársainknak, sokáig kitörölhetetlen nyomot hagy elvtársaink emlékezetében. Vasárnap délelőtt a sisrt- és tömegszervezetek, a tárnicsok, üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. A krszorúzási ünnepségen Györkő H Antal városi tanácselnök mondott ünnepi belyédet. Vasárnap este 7 órakor kezdődött meg ez a díszünnep még a Nemzeti Színházban, amelyen Katona Lajos megyei tanácselnök megripítóbeszéde után Gádor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára mondott ünnepi beszédet, majd magas színvonalú kultúrműsor szólt felszabadítónkról és szabad életeinkről. A tizedik évforduló ünnepnapjának derűs reggelein zenés ébresztő köszöntötte Ifiécs és az egész bányavidék dolgozóit. Lelkes készülődés indult, hogy az ünnepli nagygyűlésre, amelyről üzemekben és iskolákban, hivatalokban és mindenütt már több, mint egy hete folyt a beszélgetés, mindenki idejében eljusson. Sűrűn követték egymást a Széchenyi tér felé tartó minden úton és utcán a nagygyűlésre igyekvők zászlókkal, zenekarral, népviseletbe öltözött táncosokkal, sportolókkal tarkított tömör oszlopjai. Megtelt a Széchenyi tér, sőt a beletorkoló utcákban is hatalmas tömeg torlódott össze. Senki sem számolta, de mindenki láthatta: ekkora tömeg mostanában nem gyűlt össze Pécsett. Akik találgatni igyekeztek, úgy becsülték, hogy legalább ötvenezer ember várta az ünnepli nagygyűlés megnyitását, igaz volt tehát a dolgozók előzőheti nyilatkozata, amely szerint ezen a napon csak a gyermekek és betegek maradnak otthon. A sokezer ember vidám beszélgetése a tenger morajlásához hasonló zúgással töltötte meg a teret, de egypillanat alatt elült a zaj, amikor Katona Lajos elvtárs, a megyei tanács elnöke megnyitotta az ünnepi nagygyűlést és átadta a szót Gábri Mihály elvtársnak, a Központi Vezetőség póttagjának, a Központi Vezetőség párt- és tömegszervezeti osztálya helyettes vezetőjének. Gábri Mihály elvtárs beszéde ’ Tisztelt Ünnepi Nagygyűlés! Kedves Elvtársaik és Elvtársnők ! Tíz évvel ezelőtt, 1945 április 4-én a Szovjetunió dicsőségei és Vörös Hadserege kiverte hazánkból a német hódítónkat és a magyar fasisztákat. Valóra vált a magyar nép legjobbjainak, Rákóczinak, J Bocskaynak, az 1948-as szabadságharc hőseinek, Petőfinek és Kossuthnak, a dicsőséges 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vezetőinek legdíszebb álma, a magyar szabadság és függetlenség. Az a nap, amelyen az utolsó német megszálló csapatot ú kiverték országunkból, április 4-e bevonult a magyar történelemibe, mint a magyar nép legnagyobb történelmi eseményének napja. 1145 április 4-ével új magyar történelem kezdődött. A sokat szenvedett magyar nép ezen a napon, ma tíz éve szabadult fel Az elnyomás, a szolgaság és a nyomor évszis adai után, egy verőfényes tavaszi napon a felemelkedés, c. emberi élet, a szabadság, t nemzeti újjászületés, a szocialista Magyarország építésén c korszaka kezdődött meg. Szabad hazát, boldig életet munkát a gyárban, virágzó jövőt a földeken, ír 11 igbecsülést az értelmiségiek, fejlődést a kultúrában is tudományban — mind .7 .s április V 4-nek köszönhetői ! Ezért legnagyobb* nemzeti ünnepünnk április negyedike. Ezért ünnepük író szerte az országban a munkások, parasztok, értelmiségnek, dolgozó kisemberek, alakaik, a nemzet apraja-nagyjakitörő lelkesedéssel szeretett : hazánk felszabadulásának tizediik évfordulóját, ünnepül f. a felszabadító szovjet hadsereget, legjobb barátunkat a nagy szovjet népet és azcák dicsőséges kommunista példját. A mi népünk tudja, h * *gy Magyarország felszabadásáért a hős szovjet katonák nagy áldozatokat hoztak. Számosan a legdrágábbat — életüket adtál; hazánk felszabadításáért Sok szovjet anya , hitves, testvér és gyermek kutatta gyászköny- 4 nyeit az életteltekért. Ezeknek a hősöknek a kiöntött nemes véréből vircnlgzott ki mai életünknek minden szépsége. A magyar nép nem feledte és soha nem fogja elfelejteni azt a sok áldozatot, amit legjobb barátunk, nagyobbik testvérünk, a Szovjetunió hozott értünk. Mi snét , jól emlékszünk arra, hogy milyen volt országunkban a, helyzet 1915 előtt! A murukáj munka nélkül kőbérért vagy éhbérért dolgozott A háromimillió koldus országának nevezték akkor hazánkat- fiz értelmiség helyzete sivár, s kilátástalan volt. A filszabadulás előtt a magyar ipar, a bányák, a nagybanknk néhány dúsgazdag tőkés ,és azok kiszolgálói birtokában voltak. Magyarország legnagyobb nehézipara vállalato, az aluminiumkohók, hengeművek, gépgyáraik, repülődépgyárak, posztó és konzervgyárak a Weisz Manfréd csapa tulajdonában voltak. Nem volt jobb a helyzet a mezőgazdaságban sem. Magyarország mezőgazdasági területének a fele a 109 holdon felüli birtokosok kezében volt. Hetvenfkilenc tulajdonos birtokolta a termőföld 27 százalékát. Egyedül Eszterházy herceg földbirtoka 223 ezer hold volt. E nagybirtokok árnyékaiban százezrével tengődtek a nincstelenek a szegényparasztok, akiket a bankok, az uzsora, az adó, az árverés, a kulákok napról-napra fojtogattak Hasonló volt a kép, bármerre tekintett az ember. A tőkések, földbirtokosok, bankárok, nagy kereskedők szívták ki a magyar dolgozók vérét, milliók keserves munkájából épültek a paloták és szórták a pénzt a kiválasztottak. S mindezek tetőébe a náci fasiszták és a hazaárulók pusztulásnak tették ki országunkat. Tizenegy évvel ezelőtt, 1944- ben a magyar nép történelmének egyik legtragikusabb korszakát élte. Az ország fasiszta megszállás alatt nyögött, fiaiit gazságtalan háborúba hajszolták nemzetvesztő urai, városainkra repülőgépek szórták a bombát, üzemek, gyárak, házak dőltek romba, harckocsik taposták le termőföldjeinket. A hitleristák és a velük összejátszó nyilas bandavezérek mérhetetlen károkat okoztak az országnak. Magyarország 1945. április előtt, kirabolt, ezer sebből vérző ország volt, amelynek fiait évszázadokon át tartó kizsákmányolás, a horthysta fehér terror gyötört, a hitlerista fasizmus és magyar cinkosaik rémuralma nyomorgatta. Egy évtizeddel ezelőtt Magyarország a nemzeti katasztrófa szélén állott. Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország. A Magyar Kommunista Párt iyen körülmények között tárta elő programját és adta ki a jelszót: „Lesz magyar újjászületés!“ A párt hívó szavára állt talpra az ország, a hősi magyar munkásosztály, amelyet egyre sűrűbb sorokban követtek a dolgozók tömegei. Megindult a munka, a lüktető élet az országban. A párt 1945-ben nem habozott, nem hátrált meg a nehézségek előtt, harcba szólította a népet, figyelmeztetett a feladatok sokaságára ezzel a jelszóval: „Építsük újjá az országot!” Azóta tíz év telt el. Nézzük meg, hogy jól éltünk-e a Szovjetuniótól kapott szabadsággal! A munkásosztály — szövetségiben a dolgozó parasztsággal — megteremtette a dolgozó nép hatalmát. Az elmúlt 10 év során szilárd alapot nyert nemzeti függetlenségünk. A Magyar Népköztársaság ma már egyenjogú tagja a legyőzhetetlen béketábornak. A Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal megkötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményeink kölcsönös védelmet, biztonságot adnak hazánk függetlenségének megvédéséhez. Sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a felszabadító Szovjetunió és a népi demokratikus országok népe iránti barátságunk, szeretetünk ápolása egyben hazánk szabadságának, nemzeti függetlenségének további erősítését is jelenti. Erre most nem árt figyelmeztetni, mert az angol-amerikai imperialisták újra fel akarják támasztani a hódító német hadsereget, a hírhedt Wehrmacht utódját. Mi két véres világháborúból, hosszú ideig tartó német elnyomásból, a fasizmus barbárságából jól megismertük a német imperializmust. Nem kérünk belőle! Teljes erőnkkel tiltakozunk az új, fasiszta rablóhadsereg felállítása ellen. Köveeljük az atom- és más tömegpusztító fegyverek nemzetközi eltiltását! A felszabadulás nem csupán államiságunk, nemzeti függetlenségünk újjászületésében jelent fordulatot. A felszabadulás társadalmi fejlődésünknek is fordulópontja. A Szovjetunió nagy történelmi lehetőséget adott népünk számára ahhoz is, hogy a külső elnyomás után a belső elnyomók és kizsákmányolók uralma alól is felszabaduljon. Most a szocializmust építő dolgozó népé az ország, a népé a hatalom. A nép fiai gyakorolják a hatalmat a tanácsokban, a nép fiainak kezében van a fegyver a rendőrségben és hadseregben. Gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje. A nagybirtokok, a gyárak, a vasutak, a bankok, a kereskedelem ma már nem a kizsákmányolás eszközei hazánkban. Az ipari üzemek, a közlekedési eszközök, a bankrendszer köztulajdonba, a munkásosztály tulajdonába került. Állami és szövetkezeti lett a kereskedelem döntő része is. A mezőgazdaság egyharmadában megvalósítottuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodást és tovább építjük a termelőszövetkezeti mozgalmat. Kétszázezer család választotta már Magyarországon a felemelkedés egyesen járható útját: a szövetkezést, a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. Alapjában változott meg 01 ■izágunk társadalmi szerkezete megváltoztak az osztályok is Mint osztályt megszüntettük a feudális földbirtokosok és az ipari burzsoázia osztályai.. Korlátozzuk kizsákmányoló és politikai tevékenységét az utolsó kizsákmányoló osztálynak, a kulákságnak is. Döntő változás ment végbe a munkásosztály életében. Nem elnyomott, kizsákmányolt proletár, hanem nemzetünk vezetőereje, a hatalom birtokosa. Számbelileg is megnőtt. Megszűnt a munkásosztály sorainak évtizedes kettészakítottsága, hatalmasan megnövekedett műveltsége, szervezettsége, politikai öntudata. Gyökeresen megjavultak a munkásosztály életkörülményei is. Az elmúlt év első felében a gyári munkások egy keresőre jutó reálbére 57 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. Szocializmust építő nép, demokráciánkban már évek óta ismeretlen a munkanélküliség, az inségkonyha, a nyomor, a kilátástalanság. Dolgozó parasztságunk életébenis sorsdöntő változások történtek a felszabadulás óta. A Kommunista Párt, a munkásosztály segítsége lehetővé tette számára, hogy győztesen fejezze be az évezredes pert: a föld azé lett, aki megműveli. A hárommillió koldus, a kivándorlás, a csendőrsortűz ma már a múlté! Az elmúlt tíz esztendő egyik legnagyobb vívmánya, hogy szilárd, tartós munkás-paraszt szövetség jött létre. Ez népi demokráciánk alapja. Minden munkás és dolgozó paraszt hazafias kötelessége ennek a szövetségnek szüntelen erősítése. Új, a népből származó és a néppel vállvetve küzdő értelmiség született az eltelt évtized alatt. A régi értelmiség — együtt az újjal — vállvetve dolgozik hazánk felvirágoztatásán. Az értelmiség súlya és szerepe napról-napra növekszik szocializmust építő országunkban. Azértelmiség társadalmunk megbecsült rétege. Április negyedike, hazánk felszabadulása volt a kiindulópontja a nők társadalmi egyenjogúsításásnak, felszabadításának is. A nők a népi demokráciáiban teljes egyenjogúságot élveznek a politikai, gazdasági éskulturális élet minden területén. Az ifjúság élete is alapjában megváltozott. A tanulás, a művelődés, a munka széles lehetőségei állanak az ifjúság előtt. Az állam szüntelenül segíti a magyar ifjúságot, amely a DISZ-ben megtalálta azt a tömegszervezetet is, amely legalkalmasabb az ifjúság egységének megteremtésére, a mai ifjak szocialista emberré való nevelésére. A DISZ szervezetek egyre nagyobb súlyt kapnak, egyre nagyobb szerepet játszanak a falvak és üzemek életében. A felszabadulással vette kezdetét egész népünk kulturális felemelkedése, a kútúrforradalom is. Hazánk minden részén épültek kultúrházak, filmszínházak, művész- és kultúrcsoportok alakultak, könyvtárak jöttek létre. Magyarországon meg sohasem jártak ennyien moziba, színházba, sohasem olvastak ennyi könyvet, újságot, s nem hallgattak annyian rádiót, mint most. Népünkben mind nagyobb az érdeklődés és igény a születő új szocialista-realista művészet alkotásai iránt. A magyar nép műveltebb, öntudatosabb, sokkal messzebb lát, mint tíz évvel ezelőtt. A felszabadulás után az a pár év alatt helyreállítottuk , háborús pusztítások által tönkretett mart, közlekedést és mezőgazdaságot. A pártunk útmutatási ,nymáén megszüleett három és ötéves terv során sthomm látott szocialista építőmunka bontakozott ki. Ennek folytán Magyarország’■maradót* országból fejlett idéz- és gépiparral rendeező ipari-agrárországgá lett. Pécs, e nagymultú, kedvesváros kedvező körülmények között szabadult fel. Itt nemheillett látni romokat a házak épek voltak, a lakások ablakai sem voltak betörve. Az utakon, kertekben, parkokban nem voltak bombatölcsérek Becsapódásoknak, a háborúnak alig lehetett nyomát találni. Ép volt a város, épek voltak a családi otthonok, a gyárak, a közüzemek , mert megkímélte a várost a Szovjet Hadsereg. Ennek ellenére is nagy figyelmet fordított a párt és a kormány a város fejlesztésére. Jelentős beruházásokkal fejlesztették a pécsi bányákat. Pécs-Meszesen új, modern városrész épült fel, mintegy ezer lakással. Számos szociális, kulturális, egészségügyi, tudományos létesítmény jött létre. Komoly intézkedések történtek és történnek a vízellátás megjavítására. Villamosították a Tolbuchin utat. Számos új, modern üzlet, szórakozóhely nyílt meg. Erőteljesen fellendült Pécs sportélete, s joggal sorolhatjuk az eredmények között, hogy ma NB I-es labdarúgócsapata is van. Most, 10 év távlatából jóleső, büszke érzéssel állapíthatjuk meg, hogy jó munkát végeztünk. Mindaz, amit a párt vezetésével csináltunk, alapjában helyes volt, nagyon helyes volt, a nép érdekeit szolgáló cselekedet volt. Nincs miért szégyenkeznünk! Felemelt fejjel, tiszta lelkiismerettel állhatunk ország-világ előtt, ha az elmúlt 10 év alatt végzett munkánkról kell számot adnunk. Amint tudják, nem volt könynyű elérni eddigi sikereinket. Ehhez nagyon sok fáradozás, erőfeszítés, becsületes munka kellett. Eredményeink kemény harcok nyomán születtek meg. Harcolnunk kellett az ellenség, a kishitűség, a siránkozás, fegyelmezetlenség és a nehézségek ellen. Nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy népünk anyagi és kulturális helyzete gyökeres megjavulásának kulcsa a magyar nép millióinak fáradthatatlan termelő, építő, alkotó fizikai és szellemi munkája volt. A nép formálta a maga történelmét! Eredményeinket a következő években tovább fejlesztjük és megvédjük! Egy ujjal sem engedünk hozzájuk nyúlni! E nagy eredményekben a mi becsületes munkánk mellett benne van az a nagy és állandó segítség, amiben felszabadulásunk óta a Szovjetunió részesített minket. Népünk azért volt képes diadalmasan folytatni ezt a gigászi építőmunkát, mert új életünk első percétől, 1945. április negyedikétől kezdve mellettünk állt és önzetlenül támogatott minket a szocializmus országa, a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunió. Ez a baráti segítés és támogatás tette lehetővé számunkra, hogy úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. A Szovjetunió élelmiszert adott az éhező Budapestnek, vetőmagot és jószágot az újgazdáknak. Segített felszedni az aknákat a földekről segített megszervezni közlekedésünket, megépíteni hídjainkat. A Szovjetunió segített iparosítási terveink megvalósításában, legmodernebb üzemeink építésében, átadta legjobb gépeit, gyártási eljárásait és nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátotta legjobb tudósait és élmunkásait. Nálunk jártak a legkiválóbb szovjet mérnökök és technikusok, akik átadták sok évtizedes gazdag tapasztalataikat. A magyar munkásosztály jól Ti Bhrov-n ''kronmikusnak, a kiváló kohásznak, Bikovnak, a híres gyorsvágónak, Maksimenko gyorsfalazónak, Dubjága kiváló textilmunkásnőnek, Pányin mozdonyvezetőnek és másoknak a neveit. A magyar parasztok számos küldöttsége tanulmányozta a Szovjetunió fejlett mezőgazdaságát, a nagyüzemi termelést, a kolhozokat és szovhozokat. Több kolhozparaszt-delegáció járt nálunk. A moszkvai mezőgazdasági kiállítást számosan megtekintették a magyar dolgozó parasztok közül. Nagyarányú kulturális segítséget is kaptunk a Szovjetuniótól. Ellátogattak hazánkba a legjobb kultúr- és művészcso-portok. Gyönyörködhettünk szép filmjeikben, olvashattuk regényeiket, könyveiket. Az imperialista hatalmakkal szemben, amelyek tíz év óta egy percre sem mondtak le a hazánk elleni agresszív szándékaikról, amelyek polgárháborút akartak szítani országunkban, hogy visszaültessék a nép nyakába a reakciós úri osztályokat — a Szovjetunió volt szabadságunk és függetlenségünk legfőbb védelmezője. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy békés alkotó munkában építhettünk egy évtizeden át és építhetünk a jövőben is. A Szovjetunió tette lehetővé számunkra, hogy a szabad népek nagy családjában elfoglalhassuk helyünket, hogy tagjai lehetünk a hatalmas, 900 milliós béketábornak, hogy országunk egy legyőzhetetlen erő részévé vált, amely az imperialisták minden mesterkedésével szemben sziklaszilárdan áll. Nincs az életnek olyan területe, ahol szüntelenül ne tapasztalnánk a Szovjetunió baráti segítségét. Egész népünket nyugodt önbizalommal tölti el az a tudat hogy mint a múltban, a jövőben is számíthatunk a Szovjetunió és a szocialista tábor baráti támogatására. A Szovjetunió barátsága nagy erőforrás a mi számunkra. Mi szeretjük a szovjet népet, mert szeretjük a magyar népet. Nem lehet jó és igaz, hazafi, nem szeretheti igazán hazáját, népét az, aki nem szereti a Szovjetuniót és annak nagyszerű népét, amelytől a felszabadulást és ezt a sok baráti támogatást kaptuk. Mzért minden erőnkkel azon leszünk, hogy még szorosabb legyen az örök szovjet—magyar barátság. Mi, amikor felszabadulásunk 10 éves évfordulóját megünnepeljük, nemcsak a múltra gondolunk, hanem a jövőre is. Elért eredményeinkből új erőt merítve, új nagy feladatok megoldásához fogunk hozzá Tovább építjük azt a nagy művet, amelyen tíz évig fáradthatatlanul munkálkodtunk. Az elmúlt tíz év eredményei azt bizonyítják, hogy feltétlenül helyes politika volt pártunknak a szocialista iparosításra irányuló politikája, a nehézipar és alapanyagipar elsődleges fejlesztésére irányuló politikája. Ezt a politikát kell folytatnunk továbbra is, ha hőre akarunk, menni! Pártunk változatlanul fő cél Elűzésének tartja a szocializmus építését, népünk jólétének következetes emelését, szociális és kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését. 10 célkitűzés mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista pár s a mezőgazdaság fejlesztése alapján biztotható. A nehézipar megfelelő arányú fejlesztése nélkül nincs tartós jólét, nincs állandó jellegű életszínvonalemelkedés. A nehézipar az eljövendő évekre és évtizedekre alapozza meg a növekvő árubőséget és szocialista rendszerünk megingathatatlan erejét. A népgazdaság fejlszlesé■len, fontos szerep jut a szénnek. Lenin elvtárs rámutatott: „Szénipar nélkül semmiféle korszerű ipar*, semmiféle gyér és üzem nem képzelhető el; „A szén az ipar kenyere”. A mi pártunk ebből az elvből kiindulva szakadatlanul gondoskodott a szénipar fejesztéséről, a bányászok életének, munkájának megkönnyítéséről. Erre a szeretetteljes gondoskodásra válaszolva bá(Folytataa az 2. oldalon)