Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

1955 ÁPRILIS 6 ­VAPCO «. Minden eredményünk forrása a Szovjetuniótól kapott szabadság Megyénk dolgozó népe lelkesen ünnepelte felszabadulásunk 10. évfordulóját Három napig tartott a felszabadulási ün­nepségek sorozatai. Pécs és a megye dolgozói a hatalmas eredményekkel zárult munkaver­seny után a megérdemelt pihenés és szóra­kozás óráiban is megmutatták, milyen mé­lyen él lelkükben a hála felszabadítóink iránt és a boldogság, az öröm a szabad élet első évtizedében eltírt eredmények miatt. Benső­ségesen, megg­yőződésü­k és­­érzéseik őszinte­­ kifejezésével­­ünnepeltek dolgozóink. Felejt­hetetlen marad a tízéves évforduló ünnepé­nek minden órája. A szombati baráti talál­kozó, amelye­n dolgozóink igaz szeretettel ké­szített ajándékaikat nyújtották át szovjet elv­társainknak, sokáig kitörölhetetlen nyomot hagy elvtársaink emlékezetében. Vasárnap­ délelőtt a sisrt- és tömegszervezetek, a tárni­csok, üzemek, hivatalok, intézmények küldöt­tei megkoszorúzták a szovjet hősök emlékmű­vét. A krszorúzási ünnepségen Györkő H An­­tal városi tanácselnök mondott ünnepi belyé­det. Vasárnap este 7 órakor kezdődött meg ez a díszünnep még a Nemzeti Színházban, amelyen Katona Lajos megyei tanácselnök megripító­­beszéde után Gádor Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára mondott ünnepi beszédet, majd magas színvonalú kultúr­műsor szólt felszabadítónkról és szabad életeinkről. A tizedik évforduló ünnepnapjának derűs reggelein zenés ébresztő köszöntötte Ifiécs és az egész bányavidék dolgozóit. Lelkes készü­lődés indult, hogy az ünnepli nagygyűlésre, amelyről üzemekben és iskolákban, hivatalok­ban és mindenütt már több, mint egy hete folyt a beszélgetés, mindenki idejében eljus­son. Sűrűn követték egymást a Széchenyi­ tér felé tartó minden úton és utcán a nagygyű­lésre igyekvők zászlókkal, zenekarral, népvi­seletbe öltözött táncosokkal, sportolókkal tar­kított tömör oszlopjai. Megtelt a Széchenyi tér, sőt a beletorkoló utcákban is hatalmas tömeg torlódott össze. Senki sem számolta, de min­denki láthatta: e­kkora tömeg mostanában nem gyűlt össze Pécsett. Akik találgatni igye­keztek, úgy becsülték, hogy legalább ötven­ezer ember várta az ünnepli nagygyűlés meg­nyitását, igaz volt tehát a dolgozók előző­heti nyilatkozata, amely szerint ezen a napon csak a gyermekek és betegek maradnak ott­hon. A sokezer ember vidám beszélgetése a ten­ger morajlásához hasonló zúgással töltötte meg a teret, de egy­­pillanat alatt elült a zaj, amikor Katona Lajos elvtárs, a megyei ta­nács elnöke megnyitotta az ünnepi nagygyű­lést és átadta a szót Gábri Mihály elvtársnak, a Központi Vezetőség póttagjának, a Köz­ponti Vezetőség párt- és tömegszervezeti osz­tálya helyettes vezetőjének. Gábri Mihály elvtárs beszéde ’ Tisz­telt Ünnepi Nagygyűlés! Kedves Elvtársaik és Elvtárs­nők ! Tíz évvel ezelőtt, 1945 ápri­lis 4-én a Szovjetunió dicső­­ségei és Vörös Hadserege kiver­te hazánkból a német hódító­nkat és a magyar fasisztákat. V­alóra vált a magyar nép legjobbjainak,­­ Rákóczinak, J Bocskaynak, az 1948-as sza­badságharc hőseinek, Petőfi­nek és Kossuthnak, a dicsősé­ges 1919-es Magyar Tanács­­köztársaság vezetőinek legd­í­szebb álma, a magyar szabad­ság és függetlenség. Az a na­p, amelyen az utol­­­só német megszálló csapato­t ú­ kiverték országunkból, április 4-e bevonult a ma­gy­a­r­­ történelemibe, mint a magy­a­r nép legnagyobb történelmi ese­ményének napja. 1145 április 4-ével új ma­gyar történelem kezdődöt­t. A sokat szenvedett magyar nép ezen a napon, ma tíz éve­ sza­badult fel Az elnyomás, a szol­gaság és a nyomor évsz­is adai után, egy verőfényes t­avaszi napon a felemelkedés,­­ c. em­beri élet, a szabadság, t­­ nem­zeti újjászületés, a szo­c­ialista Magyarország építésén c kor­szaka kezdődött meg. Szabad hazát, boldi­g életet munkát a gyárban, virágzó jövőt a földeken, ír 11 igbecsü­lést az értelmiségi­­e­k, fejlő­dést a kultúrában i­s tudo­mányban — mind­ .7 .s április V 4-nek köszönhetői ! Ezért legnagyobb* nemzeti ü­nnepünnk április n­egyedike. Ezért ünnepük ír­ó­­ szerte az országban a mun­kások, pa­rasztok, értelmisé­gnek, dolgo­zó kisemberek, al­akaik, a nem­zet apraja-nagyja­­kitörő lelke­sedéssel szeretett : hazánk fel­­szabadulásának tizediik évfor­dulóját, ünnepül f. a felszaba­dító szovjet ha­d­sereget, leg­jobb barátunkat a nagy szov­jet népet és az­c­­ák dicsőséges kommunista pé­l­dját. A mi né­­pünk tudja, h * *gy Magyaror­­szág felszabad­­ásáért a hős szovjet katon­­á­k nagy áldoza­­tokat hoztak. Számosan a leg­drágábbat — életüket adtál; hazánk felsz­a­badításáért Sok szovjet anya , hitves, testvér és gyermek ku­­tatta gyászköny- 4 nyeit az éle­tt­eltekért. Ezeknek a hősöknek a kiöntött nemes véréből vircn­l­gzott ki mai éle­tünknek m­i­nden szépsége. A magy­a­r nép nem feledte és soha nem fogja elfelej­teni az­t a sok áldozatot, amit le­g­jobb barátunk, na­­gyobbik­­ testvérünk, a Szov­jetunió hozott értünk. Mi sné­t , jól emlék­szünk ar­­ra, hogy milyen volt országunk­ban a, h­elyzet 1915 előtt! A muruká­j mun­ka nélkül kőbé­rért va­­­gy éhbérért dolgozott A hár­omimillió koldus orszá­gának nevezték akkor hazán­kat- fi­­z értelmiség helyzete sivár, s kilátástalan volt. A fi­lszabadulás előtt a ma­­­­gyar ipar­, a bányák, a nagy­bank­nk néhány dúsgazdag tő­kés ,és azok kiszolgálói birto­kában voltak. Magyarország legnagyobb nehézipara válla­lato­, az aluminiumkohók, hen­­ge­művek, gépgyáraik, repülő­dé­pgyárak, posztó és konzerv­­gyárak a Weisz Manfréd csap­­­a­­ tulajdonában voltak. Nem volt jobb a helyzet a m­ezőgazdasá­gban sem. Ma­gyarország mezőgazdasági ter­­ületének a fele a 109 holdon felüli birtokosok kezében volt. Het­venfk­ilenc tulajdonos bir­tokolta a termőföld 27 száza­lékát. Egyedül Eszterházy her­ceg földbirtoka 223 ezer hold volt. E nagybirtokok árnyé­kaiban százezrével tengődtek a nincstelenek a szegényparasz­tok, akiket a bankok, az uzso­ra, az adó, az árverés, a kulá­­kok napról-napra fojtogattak Hasonló volt a kép, bármerre tekintett az ember. A tőkések, földbirtokosok, bankárok, nagy kereskedők szívták ki a ma­gyar dolgozók vérét, milliók keserves munkájából épültek a paloták és szórták a pénzt a kiválasztottak. S mindezek tető­ébe a náci fasiszták és a hazaárulók pusz­tulásnak tették ki országunkat. Tizenegy évvel ezelőtt, 1944- ben a magyar nép történelmé­nek egyik legtragikusabb kor­szakát élte. Az ország fasiszta megszállás alatt nyögött, fiaiit gazság­talan háborúba hajszol­ták nemzetvesztő urai, váro­sainkra repülőgépek szórták a bombát, üzemek, gyárak, há­zak dőltek romba, harckocsik taposták le termőföldjeinket. A hitleristák és a velük össze­játszó nyilas bandavezérek mérhetetlen károkat okoztak az országnak. Magyarország 1945. április előtt, kirabolt, ezer sebből vérző ország volt, amelynek fiait évszázadokon át tartó kizsákmányolás, a horthysta fehér terror gyötört, a hitle­rista fasizmus és magyar cinkosaik rémuralma nyo­­morgatta. Egy évtizeddel ezelőtt Ma­gyarország a nemzeti kataszt­rófa szélén állott. Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzet­ben az ország. A Magyar Kommunista Párt iyen körülmények között tár­ta elő programját és adta ki a jelszót: „Lesz magyar újjá­születés!“ A párt hívó szavára állt talpra az ország, a hősi magyar munkásosztály, ame­lyet egyre sűrűbb sorokban kö­vettek a dolgozók tömegei. Megindult a munka, a lüktető élet az országban. A párt 1945-ben nem habo­zott, nem hátrált meg a ne­hézségek előtt, harcba szólí­totta a népet, figyelmeztetett a feladatok sokaságára ezzel a jelszóval: „Építsük újjá az országot!” Azóta tíz év telt el. Nézzük meg, hogy jól éltünk-e a Szov­jetuniótól kapott szabadsággal! A munkásosztály — szövet­ségiben a dolgozó parasztság­gal — megteremtette a dolgo­zó nép hatalmát. Az elmúlt 10 év során szi­lárd alapot nyert nemzeti függetlenségünk. A Magyar Népköztársaság ma már egyenjogú tagja a legyőzhe­tetlen béketábornak. A Szov­jetunióval és a népi demo­kratikus országokkal meg­kötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmé­nyeink kölcsönös védelmet, biztonságot adnak hazánk függetlenségének megvédésé­hez. Sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a felszaba­dító Szovjetunió és a népi demokratikus országok népe­ iránti barátságunk, szerete­tünk ápolása egyben hazánk szabadságának, nemzeti füg­getlenségének további erősíté­sét is jelenti. Erre most nem árt figyel­meztetni, mert az angol-ame­rikai imperialisták újra fel akarják támasztani a hódító német hadsereget, a hírhedt Wehrmacht utódját. Mi két vé­res világ­háborúból, hosszú ideig tartó német elnyomásból, a fasizmus barbárságából jól megismertük a ném­et impe­rializmust. Nem kérünk belő­­le! Teljes erőnkkel tiltako­zunk az új, fasiszta rablóhad­sereg felállítása ellen. Köve­­eljük az atom- és más tömeg­­pusztító fegyverek nemzetközi eltiltását! A felszabadulás nem csu­pán államiságunk, nemzeti füg­getlenségünk újjászületésében j­elent fordulatot. A felszaba­dulás társadalmi fejlődésünk­nek is fordulópontja. A Szov­jetunió nagy történel­mi lehetőséget adott népünk számára ahhoz is, hogy a külső elnyomás után a bel­ső elnyomók és kizsákmá­­nyolók uralma alól is felsza­baduljon. Most a szocializ­must építő dolgozó népé az ország, a népé a hatalom. A nép fiai gyakorolják a hatalmat a tanácsokban, a nép fiainak kezében van a fegyver a rendőrségben és hadseregben. Gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje. A nagybirtokok, a gyárak, a vas­utak, a bankok, a kereskede­lem ma már nem a kizsák­mányolás eszközei hazánkban. Az ipari üzemek, a közlekedé­si eszközök, a bankrendszer köztulajdonba, a munkásosz­tály tulajdonába került. Álla­mi és szövetkezeti lett a keres­kedelem döntő része is. A me­zőgazdaság egyharmadában megvalósítottuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodást és to­vább építjük a termelőszövet­kezeti mozgalmat. Kétszázezer család választotta már Magyar­országon a felemelkedés egyes­­en járható útját: a szövetke­zést, a szocialista nagyüzemi gazdálkodást. Alapjában változott meg 01 ■izágunk társadalmi szerkezete megváltoztak az osztályok is Mint osztályt megszüntettük a feudális földbirtokosok és az ipari burzsoázia osztályai.. Korlátozzuk kizsákmányoló és politikai tevékenységét az utolsó kizsákmányoló osztály­nak, a kulákságnak is. Döntő változás ment végbe a munkásosztály életében. Nem elnyomott, kizsákmányolt proletár, hanem nemzetünk vezetőereje, a hatalom birto­kosa. Számbelileg is megnőtt. Megszűnt a munkásosztály so­rainak évtizedes kettészakított­sága, hatalmasan megnöveke­­dett műveltsége, szervezettsé­ge, politikai öntudata. Gyökeresen megjavultak a munkásosztály életkörülmé­nyei is. Az elmúlt év első felében a gyári munkások egy kereső­re jutó reálbére 57 száza­lékkal volt magasabb, mint 1938-ban. Szocializmust építő nép, de­mokráciánkban már évek óta ismeretlen a munkanélküliség, az inségkonyha, a nyomor, a kilátástalanság. Dolgozó parasztságunk életé­ben­­is sorsdöntő változások történtek a felszabadulás óta. A Kommunista Párt, a mun­kásosztály segítsége lehetővé tette számára, hogy győztesen fejezze be az évezredes pert: a föld azé lett, aki megműveli. A hárommillió koldus, a kiván­dorlás, a csendőrsortűz ma már a múlté! Az elmúlt tíz esztendő egyik legnagyobb vívmánya, hogy szilárd, tartós munkás-pa­raszt szövetség jött létre­. Ez népi demokráciánk alapja. Minden munkás és dolgozó paraszt hazafias kötelessége ennek a szövetségnek szün­telen erősítése. Új, a népből származó és a néppel vállvetve küzdő értel­miség született az eltelt évti­zed alatt. A­ régi értelmiség — együtt az újjal — vállvetve dolgozik hazánk felvirágozta­tásán. Az értelmiség súlya és szerepe napról-napra növek­szik szocializmust építő orszá­gunkban. Az­­értelmiség társa­dalmunk megbecsült rétege. Április negyedike, hazánk felszabadulása volt a kiinduló­pontja a nők társadalmi egyen­jogúsí­tás­ásnak, felszabadításá­nak is. A n­ők a népi demo­kráciáiban teljes egyenjogúsá­got élveznek a politikai, gaz­dasági és­­kulturális élet min­den területén. Az ifjúság élete is alapjában megváltozott. A tanulás, a művelődés, a munka széles le­hetőségei állanak az ifjúság előtt. Az állam szüntelenül se­gíti a magyar ifjúságot, amely a DISZ-ben megtalálta azt a tömegszervezetet is, amely leg­alkalmasabb az ifjúság egysé­gének megteremtésére, a mai ifjak szocialista emberré való nevelésére. A DISZ­ szervezetek egyre nagyobb súlyt kapnak, egyre nagyobb szerepet ját­szanak a falvak és üzemek életében. A felszabadulással vette kez­detét egész népünk kulturális felemelkedése, a kútúrforra­da­lom is. Hazánk minden ré­szén épültek kult­úrházak, film­színházak, művész- és kultúr­­csoportok alakultak, könyvtá­rak jöttek létre. Magyarországon meg soha­sem jártak ennyien moziba, színházba, sohasem olvastak ennyi könyvet, újságot, s nem hallgattak annyian rá­diót, mint most. Népünkben mind nagyobb az érdeklődés és igény a születő új szocialista-realista művészet alkotásai iránt. A magyar nép műveltebb, öntudatosabb­, sok­kal messzebb lát, mint tíz év­vel ezelőtt. A felszabadulás után az a pár év alatt helyreállítottuk , háborús pusztítások által tönkretett mart, közlekedést és mezőgazdaságot. A pártunk útmutatási ,nymáén megszüle­­ett három és ötéves terv so­­rán stho­mm látott szocialista építőmunka bontakozott ki. En­nek folytán Magyarország­­’■maradót* országból fejlett id­éz- és gépiparral rend­e­­­ező ipari-agrárországgá lett. Pécs, e nagymultú, kedves­­város kedvező körülmények között szabadult fel. Itt nem­­h­eillett látni romokat a há­zak épek voltak, a lakások ab­lakai sem voltak betörve. Az utakon, kertekben, parkokban nem voltak bombatölcsérek Becsapódásoknak, a háborúnak alig lehetett nyomát találni. Ép volt a város, épek voltak a családi otthonok, a gyárak, a közüzemek , mert megkímél­te a várost a Szovjet Hadsereg. Ennek ellenére is nagy fi­gyelmet fordított a párt és a kormány a város fejlesztésére. Jelentős beruházásokkal fej­lesztették a pécsi bányákat. Pécs-Meszesen új, modern vá­rosrész épült fel, mintegy­ ezer lakással. Számos szociális, kulturális, egészségügyi, tudo­mányos létesítmény jött létre. Komoly intézkedések történtek és történnek a vízellátás meg­javítására. Villamosították a Tolbuchin utat. Számos új, mo­dern üzlet, szórakozóhely­ nyílt meg. Erőteljesen fellendült Pécs sportélete, s joggal sorol­hatjuk az eredmények között, hogy ma NB I-es labdarúgó­­csapata is van. Most, 10 év távlatából jól­eső, büszke érzéssel állapít­hatjuk meg, hogy jó munkát végeztünk. Mindaz, amit a párt vezetésével csináltunk, alapjában helyes volt, na­gyon helyes volt, a nép ér­dekeit szolgáló cselekedet volt. Nincs miért szégyen­keznünk! Felemelt fejjel, tisz­ta lelkiismerettel állhatunk ország-világ előtt, ha az el­múlt 10 év alatt végzett munkánkról kell számot ad­­nunk. Amint tudják, nem volt köny­nyű elérni eddigi sikereinket. Ehhez nagyon sok fáradozás, erőfeszítés, becsületes munka kellett. Eredményeink kemény harcok nyomán születtek meg. Harcolnunk kellett az ellen­ség, a kishitűség, a siránkozás, fegyelmezetlenség és a nehéz­ségek ellen. Nyugodtan álla­píthatjuk meg, hogy népünk anyagi és kulturális helyzete gyökeres meg­javulásának kulcsa a magyar nép milliói­nak fáradthatatlan termelő, építő, alkotó fizikai és szelle­mi munkája volt. A nép for­málta a maga történelmét! Eredményeinket a követke­ző években tovább fejlesztjük és meg­védjük! Egy ujjal sem engedünk hozzájuk nyúlni! E nagy eredményekben a mi becsületes munkánk mellett benne van az a nagy és állan­dó segítség, amiben felszaba­dulásunk óta a Szovjetunió részesített minket. Népünk azért volt képes dia­dalmasan folytatni ezt a gi­gászi építőm­unkát, mert új életünk első percétől, 1945. április negyedikétől kezdve mellettünk állt és önzetlenül támogatott minket a szocia­lizmus országa, a kommu­nizmust építő hatalmas Szov­jetunió. Ez a baráti segítés és támo­gatás tette lehetővé számunk­ra, hogy úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. A Szovjetunió élelmiszert adott az éhező Budapestnek, vetőmagot és jószágot az újgaz­dáknak. Segített felszedni az aknákat a földekről segített megszervezni közlekedésünket, megépíteni hídjainkat. A Szov­jetunió segített iparosítási ter­­veink megvalósításában, leg­modernebb üzemeink építésé­ben, átadta legjobb gépeit, gyártási eljárásait és nagylel­kűen rendelkezésünkre bocsá­totta legjobb tudósait és él­munkásait. Nálunk jártak a legkiválóbb szovjet mérnökök és technikusok, akik átadták sok évtizedes gazdag tapaszta­lataikat. A magyar munkásosztály jól Ti Bhrov­-n ''kronmikus­­nak, a kiváló kohásznak, Bi­­kovnak, a híres gyorsvágónak, Maks­imenko gyorsfalazónak, Dubjága kiváló textilmunkás­­nőnek, Pányin mozdonyvezető­nek és másoknak a neveit. A magyar parasztok számos küldöttsége tanulmányozta a Szovjetunió fejlett mezőgazda­ságát, a nagyüzemi termelést, a kolhozokat és szovh­ozokat. Több kolhozparaszt-delegáció járt nálunk. A moszkvai mező­gazdasági kiállítást számosan megtekintették a magyar dol­gozó parasztok közül. Nagyarányú kulturális segít­séget is kaptunk a Szovjetunió­tól. Ellátogattak hazánkba a legjobb kultúr- és művészcso-­­­portok. Gyönyörködhettünk szép filmjeikben, olvashattuk regényeiket, könyveiket. Az imperialista hatalmakkal szemben, amelyek tíz év óta egy percre sem mondtak le a hazánk elleni agresszív szán­dékaikról, amelyek polgárhá­borút akartak szítani orszá­gunkban, hogy visszaültessék a nép nyakába a reakciós úri osztályokat — a Szovjetunió volt szabadságunk és függet­lenségünk legfőbb védelmezője. A Szovjetuniónak köszönhet­jük, hogy békés alkotó mun­kában építhettünk egy év­tizeden át és építhetünk a jövőben is. A Szovjetunió tette lehetővé számunkra, hogy a szabad né­pek nagy családjában elfoglal­hassuk helyünket, hogy tagjai lehetünk a hatalmas, 900 mil­liós béketábornak, hogy orszá­gunk egy legyőzhetetlen erő részévé vált, amely az imperia­listák minden mesterkedésével szemben sziklaszilárdan áll. Nincs az életnek olyan terü­lete, ahol szüntelenül ne ta­pasztalnánk a Szovjetunió ba­ráti segítségét. Egész népünket nyugodt önbizalommal tölti el az a tudat hogy mint a múlt­ban, a jövőben is számíthatunk a Szovjetunió és a szocialista tábor baráti támogatására. A Szovjetunió barátsága nagy erőforrás a mi számunk­ra. Mi szeretjük a szovjet né­pet, mert szeretjük a magyar népet. Nem lehet jó és igaz, hazafi, nem szeretheti igazán hazá­ját, népét az, aki nem sze­reti a Szovjetuniót és annak nagyszerű népét, amelytől a felszabadulást és ezt a sok baráti támogatást kaptuk. Mzért minden erőnkkel azon leszünk, hogy még szorosabb legyen az örök szovjet—ma­gyar barátság. Mi, amikor felszabadulásunk 10 éves évfordulóját megünne­peljük, nemcsak a múltra gondolunk, hanem a jövőre is. Elért eredményeinkből új erőt merítve, új nagy feladatok megoldásához fogunk hozzá Tovább építjük azt a nagy mű­vet, amelyen t­íz évig fáradtha­tatlanul munkálkodtunk. Az elmúlt tíz év eredményei azt bizonyítják, hogy feltétle­nül helyes politika volt pár­tunknak a szocialista iparosí­tásra irányuló politikája, a nehézipar és alapanyagipar el­sődleges fejlesztésére irányuló politikája. Ezt a politikát kell folytatnunk továbbra is, ha hőre akarunk, menni! Pártunk változatlanul fő cél Elűzésének tartja a szocia­­l­izmus építését, népünk jólé­tének következetes emelését, szociális és kulturális igényei­nek mind nagyobb mérvű ki­elégítését. 10 célkitűzés minde­nekelőtt a nehézipar, az egész szocialista pár s a mező­gaz­daság fejlesztése alapján bizto­­­tható. A nehézipar megfelelő ará­nyú fejlesztése nélkül nincs tartós jólét, nincs állandó jellegű életszínvonalemelke­­dés. A nehézipar az eljö­vendő évekre és évtizedek­re alapozza meg a növekvő árubőséget és szocialista rendszerünk megingathatat­lan erejét. A népgazdaság fejlszlesé­­■len, fontos szerep jut a szén­nek. Lenin elvtárs rámutatott: „Szén­ipar nélkül semmiféle korszerű ipar*, semmiféle gyér és üzem nem képzelhető el; „A szén az ipar kenyere”. A mi pártunk ebből az elv­ből kiindulva szakadatlanul gondoskodott a szénipar fej­­esztéséről, a bányászok életé­nek, munkájának megkönnyí­téséről. Erre a szeretetteljes gondoskodásra válaszolva bá­(Folytataa a­z 2. oldalon)

Next