Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)
1955-05-01 / 102. szám
Éljen és erősödjék a megkonflaktlan munkás-paraszt szövetség! Teljesítettük vállalásainkat Befejezték a vegyszeres gyomirtást A Bikák Állami Gazdaság dolgozói május elseje tiszteletére elvégezték a több mint ezer hold búza fogasolását, •fejtrágyázásárt és vegyszeres gyomirtószerrel való permetezését. Telepítettek 102 hold gyümölcsöst, megkezdték a káposzta kipalázatázását 900 hold, elvetettek mindent a kukoricán kívül. Terven felül létesítettek egy 27 holdas halastavat. 140 holdas öntözéses kertészetükből már rengeteg salátát és hagymát szállítottak a piacra. Május 1-re már nagyobb mennyiségű sampiongorbát is értékesítenek. Díszebéddel kezdődik az ünnepség, majd fél kettőkor kivonulnak a halastóhoz. A halastó felavatása és az ünnepi műsor után a mezőgazdaság negyven legjobb dolgozója oklevelet és 50 forinttól egészen 200 forintig terjedő pénzjutalmat kap. Ezután tánc kivilágos-kovinradtig. A gazdaság dolgozói méltón ünnepelhetnek, mert jó munkát végeztek. Negyven holdat négyzetesen vetettünk Mi a dunaszekcsői Petőfi termelőszövetkezet vezetői és tagjai örömmel jelentjük, hogy május 1. tiszteletére a 60 holdas kukorica vetéstervünket a mai nappal befejeztük. A területből 40 holdat négyzetesen és ebből 30 holdat fészektrágyázással ültettünk el. A termelőszövetkezet vezetősége. 20 szecskavágót készítettek terven felül Büszkén ünnepelhetnek ma a Sopiaiia Gépgyár vasasai is. Áprilisi tervüket mintegy 103 százalékra teljesítették. Május 1. tiszteletére 20 darab TS 10 típusú szecskavágót készítettek el terven felül, amit a Sztálin városi májusi vásárra küldenek. Legjobb példát a nagy versenyben a szerelőlakatosok mutatták, az üzem két százalék híján másfélszeres normát teljesített Hat brigádunk már teljesítette tavaszi tervét Telefonjelentés: A sellyei gépállomás nyolc traktoros brigádja közül hat teljesítette a tavaszi tervét. A legjobb brigád címet a Dózsa nyerte el, amelynek vezetője Csordás István. A brigád minden egyes tagja kiváló munkát végzett és ennek tudható be az is, hogy a 713 normálhold helyett 811 normálholdat munkáltak meg, ami százalék arányban kifejezve 123 százalékot tesz ki. A legjobb traktoros Palatinacz József, aki az előírt 147 normálhold helyett 312 normálholdon végezte el a munkát és ezzel 219 százalékos eredményt ért el. Utána Serényi István következik, aki 147 normálhold helyett 197 normálholdat munkált meg. GULYÁS JÁNOS főagronómus Az első szabad május elsején Az április 14-én meghirdetett pályázatra érkezett levél 1942. április 13-a volt. Virágba borultak a fák, zöldéll a fű, madár dalolt, méhek zön- t gicséltak a terágakon, pezsgett az élet és a lengyeltóti álló, másról kigördült velünk a vonat. Mi az életet akartuk, de az akkori Magyarország urai a halált, a pusztulást szánták nekünk. A frontra vittek benünket, hogy olyan embereket gyilkoljunk, akiket soha sem láttunk, akikkel még egy rossz szóváltásuk sem volt . Már elhagytuk az állomást, de még mindig láttuk a több, mint ezer anyát és gyermeket, akik a búcsúztatásunkra jöttek ki, még mindig hallottuk a sírásukat. Könny csordult ki a szememből, amikor arra gondoltam, hogy én még el sem búcsúzhattam a feleségemtől, a gyermekemtől, a szüleimtől. Tőlünk még ezt is megtagadták. Akkor még nem tudtam, milyen ünnep is a május elseje, mit is jelent az a munkásoknak. Honnan is tudtam volna! A pap, a tanító, a jegyző, a bíró, a kulák meg a csendőrök puskatusa volt a mi „tanítómesterünk“. De rövidesen megtudtam. 1945. május elsején a szovjet katonákkal együtt vonultunk fel a Tüzér utcai sportpályára. Ott tudtam meg, hogy szabadságot, emberi jogokat, mosolygó arcú gyermekeket, jobblétet, szebb és boldogabb jövőt, a munkások és parasztok, a velünk együttérző belcsületes emberek jövőjét jeelenti a szabad május elseje! Vas Zoltán elvtárs a rombadőlt ország felépítéséről, a hidak, a vasutak, a gyárak, az iskolák, a főváros helyreáll ítá■sáról beszélt. Azóta tíz év telt el. Megfogadtuk a párt szavát. Felépítettük a rombadőlt gyárakat, iskolákat, üzemeket, új városok nőttek azóta ki szinte a semmiből olyanok, mint Sztálinváros, Kazilabarcsika, Komló, Újmeszes stb. Az új gyárak, városok, üzemek, a megszépült boldog életünk igazolja a párt, a munkásosztály, egész népünk diadalát... Gál János Pécsi Kokszanflvék. ■ Csakazért is megünnepeltük május elsejét! 1943-at írtunk. A kapitalisták egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek a háború továbbfolytatásáért. Ehhez persze szénre, sok szénre volt szükségük. Ferenc-akna, a mai Béke-akna szene is úgy kellett nekik, mint éhes embernek a kenyér. Bányánkat hadiüzemmé nyilvánították. Ferenc-arenám többségében idős, tapasztalt, harcedzett bányászok dolgoztak. Én is itt buliztam apámmal, rokonságommal együtt. Üzemünk katonai parancsnokáinak egy 50 év körüli alezredest neveztek ki. Feladata volt, h°gy amit csek lehet, kipréseljen belőlünk." Hozzá is fogott. Első lépéseként megkövetelte a heti 1ó órán túl a három fél műszakot. A pótműszakolás nem ment simán. Antal György sem maradt pótműszakon. — Nyomban le is csapott rá, 15 napra bezáratta. Később már tömegesen tüntetitek. Az ellenállás napról-napra fokozódott. A harc különösképpen május közeledtével éleződött ki. Akitor, amikor az „alezredes úr" felállt a felolvasóterem dobogójára és elkezdett fenyegetőzni. — Előre figyelmeztetem magukat, hogy május 1-én mindenki tartsa kötelességének a munkát! Ellenkező esetben... A felolvasó teremben egymásra néztünk. Kovács Péter (4)-re mosolyogtam. Ő volt a csapatvezetőnk. Bólintott. Megértettem, miről van szó. Leérve a sejtésbe, csapatvezetőnk szóvai is elmondta, mire gondol: — Beszéljen a „parancsnok úr“, amit csak akar, apáink sem dolgoztak május 1-én, hát itt sem dolgozunk! Május 1 előtti napon anyám ütött, főzött. Még este elkér■zítettünk mindent. Becsomagoltuk az élelmet, hogy réggé, te legyen rá gond. Egy üveg kürtie szerzett valahol. Elsőémkorán reggel a szabolcsi időben találkoztam társaimnál Nagyon kellemesen telt el a lép. Kisebb-nagyobb csoportokban szórakoztunk, ettünk, ittunk. Azért kisebb csoportokban, hogy ezzel, biztosítsuk a „parancsnok úr“ által várható rajtaütés sikertelenségét. Monocoki jól érezte magát. Estefelé mondtuk is egymásnak: A „parancsnok úr“ beérte ennyivel is. Nem merészelte katonáit értünk küldeni. Ms ár sötét volt, úgy 9 óra tájban érthettem haza. Nem sokkal később, mint a hangyák, úgy lepték el a házakat a katonáik. Hozzánk is „betévedt" egy és rámszegezte fegyverét. Néhány perc múlva már öten voltunk foglyok. Gyerünk dolgozni —ardítottak és hat felfegyverzett katona kísért bennünket az aknára. Ott már nagy volt a zűrzavar: a Ferenc-akmai bányászok 90 százaléka ünnepelt. Együtt volt a mi csapatunk is. Nagy ímmel-ámmal leszálltunk a bányába. Nem volt benne köszönet. Kovács Péter csapatvezetőnknek jó ötlete támadt: — Tudjátok mit, tudok egy helyet, aból nagyszerűen lehet rabolni, érjék be ezzel... Néhányan trpirgáltak, de nem sokáig. A naipszmthsz közel lévő fejtés a rablás következményeiként mozogni kezdett s aztán összeomlott. Na, ezt jól elintéztük — beszélgettünk, míg lassan elérkezett a reggel. Felszállás után az Udvarom gyülekező,ők az embereik Ez mégsem járja, miért nem jár nekünk szabadság?! — ez volt a beszéd fonala. Gyorsan peregtek itt az események. Öttagú küldöttséget válásátéltek. Én is tagja lettem társadrrmnak a küldöttséginek. Kovács Péterrel, Stumpf Józseffel és még két bányásszal — nevükre már nem emlékszem — bem sem tüntet az „oroszláni barka ingba“. A „pánamcsnek úr" prüszkölt a méregtől. Azt hajtogatta, hogy több kárt kináltunk, marat hasznot. Hiába ordítozott, kitartottunk álláspontunk meglett: akik szabadságot kérnek, azt engedjék is el.. Mit tehetett mást az ezredes úr, mikor az ajtó előtt a tömeg egyre fenyegetőbbé vált: — Miénk lett a győzelem! 1 Győzelmünk híre gyorsan terjedt. Megtudhatták az urak, hogy a hányásaik nem ismernek féltelmet. Azt is megtudhatták, ideig-óráig hatásos lehet a terror, a kény,szer, de a többség akaratának előbb-utóbb győzni kell. Május 1-ét, és még május 2-át is megünnepeltük, győzelmesen, időzíthetetlanul... Michelutti Ferenc aztóhanewista vájár. Béke-akna. Üjrujo Itatlak fa szabadok mástva Visszalapozni a múltba, hogy jobban, teljesebben lássuk a jelent, — mindig tanulságos dolog. Félévszázados levegő csapja meg az olvasót, az 1905-ös Pécsi Napló már sárguló lapjairól. Maga a történelem. És tegyük mindjárt hozzá, egy letűnt kor tollforgatói által rögzített események története. A sok nyüzsgő, szenzációs hír között csak nagy ritkán tűnik fel egyegy figyelmünket felhívó cím. Mint például az április 30-i, vasárnapi szám „Hírrovatában“ olvasom ezt a címet: „Vörös május”. Nem csak a cím sokatmondó. Érdemes idézni a szövegből is: „... Pihenőt, ünnepet tart holnap az erő — a munka, a nyomorúság, amely szent hittel várja a jövőtől, hogy eljöjjön a gyümölcshajtás tiszta kora • • ■ A jövőnek be kell váltania mindazt, mit a múlt a becsületes munkától, ettől a hatalmas, nagy erőtől eddig megtagadott. Egy-egy virág máris gyümölcsöt hoz. Ilyen a hétfői nap is: a munka ünnepnapja. Legyen ez a nap a béke, a jövőbe vetett hit tiszta, szent ünnepe. A pécsi szocialisták is, mint felhívásuk hirdeti , békésen ünnepelve fognak tüntetni május elsején, az általános választási jog, a nyolcórai munkaidő és tisztességes munkásvéd törvények törvénybe iktatása mellett.” Békés ünneplésben nem is volt hiány. Mintegy háromezren vonultak fel a Tettyére és ott szórakozva töltöttek a délutánt Ezek után bárki azt gondolhatná, hogy a Pécsi Napló a munkásság szócsöve volt. Igen, néhány hangzatos frázis erejéig, amíg a munkásság „békésen ünnepelt" és szótlanul elnyomását tűrve robotolt. De ezt a vihar előtti csendet ezelőtt pontosan 50 évvel megtörte az 1905 elején kirobbanó orosz, polgári demokratikus forradalom híre. Itt, Pécsett is. Május elsején még csendben vonultak a munkások, rá két hónapra július elsején száznegyven munkás lép sztrájkba a Heffler testvérek bőrgyárában. Húsz százalékos béremelést követelnek, s többek között azt is, hogy „május elseje legyen ünnepnap” , mert nem volt az, csak munkaidő után ünnepelhettek a munkások. S a hír írója, miután nem győzi dicsérni a gyár tulajdonosainak méltányosságát, jószívűségét, rosszallan sóhajt fel az utolsó mondattal: „így csak ki nem fogyunk Pécsett a munkásmozgalmakból.” De meg kell hagyni, igaza volt. Már július 4-én egyetemesen beszüntették a munkát a Hirschfeld-féle sörgyár munkásai. Követeléseik: „10 órai rendes munkaidő, úgy ezen órák, mint a túlórák 25 fillérjével fizetendők. A munkaidő reggel 6-tól este 6-ig tartson, közben félórai reggeli és egy félórai ebédidővel. Vasárnap és ünnepnapokon reggeli 6-tól 8-ig akarnak dolgozni, az órabér fizetése mellett, szintúgy május 1-én is. Norma napok előtt a munkaidő csak délután 4 óráig tartson, de az egész nap fizettessék. Ismerjék el a bizalmi férfi rendszert és csak szervezett munkást fogadjon fel a gyár. A gyáros a munkások követeléseire még nem válaszolt. Értesülésünk szerint nem hajlandó a munkások eddigi'84 krajczár napi bérét felemelni, hanem kidoboltatta a közeli falvakban, hogy aki akar, jöhet a gyárba napszámosnak...” — fejeződik be a hír. Az értesülés nem vált valóra. A sörgyári és bőrgyári munkások néhánynapos sztrájkja eredménnyel járt öszszes követeléseiket teljesítették. És a Pécsi Napló ekkor az osztályharc békülékenységének tanítójaként nyilatkozott: „...a munkás és munkaadó között a megértés nem oly távoli már, mint az előtt...” Aztán egy hét múlva az egyre erősödő építőmunkás és arató sztrájkok hatására vezércikket szentel e kérdésnek, melynek végén látnoki erővel nyilatkozik annak írója: „Végre mégis csak rendet kell teremteni, mert utóbb csak ugyan kiüt a forradalom a nagy paszszív resszisztencia mellett”. A két héttel későbbi „A lejtőn" című minden szóvirágtól mentes vezércikkben pedig már ezt olvashatjuk: „A folyton növekvő erőszak ellen: erőszakot! Szemet szemért, fogat fogért, mondja az írás. Szép szóval nem mehetünk már semmire.” A munkások a saját bőrükön győződtek meg az utóbbiról, és néhány év múlva 1919 márciusában győzött a magyar proletárforradalom. Ahogy a sörgyár kádjaiban erjedt, forrt a nyersanyag, úgy parázslott állandóan munkásaiban a szabadság, az emberibb élet utáni Vágy. Kreka János, a Pannónia Sörgyár a. b. elnöke még jól emlékezik a felszabadulás utáni első május elsejére, amikor három olyan táblát is vittek a felvonuláson, amelyeket a tanácsköztársaság valójában legelső szabad május elsejétől őriztek meg a sörgyári munkások. Milyen büszkék voltak ezekre a táblákra, amelyeket a fehér terror üldözésétől is megvédtek elődeik! Az idén is, a gyár összes dolgozói elsősorban jó munkával köszöntik a világ munkásainak nagy ünnepét, május elsejét, és örülnek az immár egy évtizedes szabad életnek. Együtt azokkal a lipcsei sörgyári dolgozókkal, akiknek szakszervezete zászlócskát küldött nekik a proletár nemzetköziség szimbólumaként. És a sörgyáriak felvonulása? Lényegében titok volt még pénteken. Kreka elvtárs is megkérdezte Hernesz Józsefet, az ászokpince művezetőjét: — Na mi lesz, hogyan készültök? — Nem árulom el, de azt mi fogjuk megnyerni... — válaszolta. Lehet, hogy így lesz. Ma dől el. Amelyik üzemrész dekorációja a legszebb, legötletesebb és legkifejezőbb, az kapja az elsőnek kijáró pénzjutalmat. Egy már biztos, a gyár dolgozói kedves ajándékkal lepik meg az elnökséget, egy kis hordócska sörrel. De az egész várost is. Az áprilisban terven felül készített sok százezer pohárnyi sörrel is gondoskodtak arról, hogy jó kedvben se legyen ma hiány. WEIDINGER Boldogan ünnepelünk Ittíz éve dolgozom a Pécsi Porcelángyárban. Tízszer vonultam fel üzemünkből gazéival együtt a május elsejében, s büszkén mondhatom, hogy az utóbbi években mindig az első sorokban. Sok jót hozott életemben ez a tíz év és énn mindig úgy érzem, hogy ezt viszonozni kell jó munkámmal. Igyekszem is. Sikerült elérnem, hogy teljesítményem mindig a kétszáz százalék felé jár, sőt sokszor azon felül is jut. Számtalan elismerést kaptam ezért. Nevem majdnem mindig az elsők között szerepel a versenytáblán. Kaptam oklevelet, éimunkás kitüntetést Bekövetkezett az a nagyszerű pillanat is, amikor elvtársaim felvettek a párt tagjai közé, s azután már kötelességemnek is éreztem, hogy mindig példamutatóan dolgozzak. Teljesítettem a sztahanovista szint követelményeit, elnyerteim a „Szakma kiváló dolgozója’” és a „Szakma legjobb dolgozója” címet is. A legutóbbi ternácsválasztáson azzal is megtiszteltek, hogy tanácstagnak választottak. Ilyen tíz év után csak természetes, hogy a tizenegyedik szabad május elsejét is méltóképpen meg akarom ünnepelni. A felszabadulási versenyben 180 százalékos teljesítményt értem el s elhatározítáim, hogy május tiszteleteire legalább további öt százalékkal növelem ezt az eredményt. Május elsején most is ott akaroik menetelni dolgozó társaim soraiban, úgy, mint az eddigi tíz május elsején. Kisfiam a szabadság éveibennőtt fel. Tizenegy éves legényke lett belőle, nem velem jön már, hanem az úttörőkkel vonul fel. A felvonulás után taléncolunk majd újra, de délután már együtt ünnepel az egész család. Igaz, hogy délutánra, kettőtől hat óráig biztonsági szolgálatot vállaltam a gyárban, de onnan idején hazaérek ahhoz, hogy legyen még időnk együtt szórakozni. Már szombaton elkészítema jó ünnepi ebédet, torta és sütemény is lesz hozzá, így aztán zavartalanul, boldogan és vidáman ünnepelhetünk. Jó arra gondolni, hogy így ünnepelhet ma hazánkban sokmilló ember, s hogy együtt ünneplünk ezen a napon az egész világ dolgozóival. ARANY FERENCZVÉ Négy zászló tulajdonosai a sásdi fiatalok Négy versenyzászlót megszerezni nem könnyű, megtartani még nehezebb. Nem kell azonban félteni a sásdi gépállomás DISZ brigádját: ha megszerezték, meg is tartják, mert olyan kommunista traktorosok őrzik azt, mint Horváth Ferenc, Fogarasi József meg Balatoni József és olyan pártonfívüliek mint Végh László, valamint Viszlovszki Antal, akik nemcsak itt a gépállomáson küzdenek az elsőségért, a május elsejei versenyben, hanem az országos ifjúsági traktoros verseny résztvevői is. Hogy ott is elsők tesznek-e, a jövő titka, de hogy itt a gépállomáson állók a május elsejei versenyben, azt bizonyítja, hogy tavaszi tervüket 110 százalékra teljesítették szombaton estig. Az ifjúsági brigádban dolgozik a gépállomás legjobb traktorosa is: Horváth Ferenc elvtárs. Segédvezetőjével, Juhász Jánossal együtt 133 százalékra teljesítették május elsejére tavaszi tervüket.