Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-01 / 153. szám
DUNÁNTÚLI(1.0 Xn. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM ypfr.DnmcTABmitJi! A MAI SZÁMBAN: A helsinki béke-világtalálkozó felhívása a világ népeihez (2. a) — Felhívás az ifjúsági cséplőmunkacsapatok második országos versenyére Cr (x) — Párt és pártépítés (3. oj — Növelik a munka biztonságát Pécsbányán (3. oj ) Köszöntjük kitüntetett orvosainkat! (4. oj MDP BARANYA MEGYEI TT/A' CA'NAK LAPJA ARA: 50 FILLÉrt PÉNTEK, 1955 JÚLIUS 1 Lehetséges a megegyezés — harcoljunk érte! Nagy munka folyik nálunk. Megkezdtük a kenyérgabona aratását A jólétért, a nagyobb darab kenyérért indult harc a földeken. Kombájnok, aratógépek, aratóbrigádok indulnak a gabonatáblákra minden reggel. A nagy munka hevében kevésbé figyelünk a nagyvilágban zajló eseményekre. Pedig éppen ezekben a nyári hónapokban nagyjelentőségű események, a békéért vívott harc egymást követő csatái folynak, s ezek eredményétől is függ, hogy békében élvezhetjük-e a következő években növekvő jólétünket A nemrég lezajlott események azt bizonyítják, hogy nagyok és folytonosan növekszenek a béke erői. Elég, ha a két legutóbbi eseményre gondolunk: a Helsinkiben megtartott Béke-Világtalálkozóra és az ENSZ jubileumi ülésszakára, amelyen Molotov elvtárs beszámolóját azért fogadták nagy tetszéssel, mert a béke érdekében teendő lépéseket jelölte meg. Mindkét esemény azt bizonyította, hogy a béke híveinek hatalmas tábora és a háborúra spekuláló imperialisták által befolyásolt csoportok erőviszonyai egyre jobban eltolódnak — a béke ügyeire kedvező irányban. Helsinkiben 68 ország majdnem kétezer küldötte fejezte ki a rég"pik békevágyát. Ezen a Béke-Világtalálkozón az eddigi akinél is erőteljesebben bizonyosodott be, hogy a békét illető legfontosabb kérdésekben azok is egyetértenek, akik egyébként a legkülönbözőbb pártokhoz, válási felekezetekhez, társadalmi osztályokhoz tartoznak. A Béke- Világtalálkozó kiküldöttei által egyöntetűen elfogadott felhívás megállapítja: „... bebizonyosodott, hogy mely véleménykülönbségek és eltérő világnézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdésekben és hogy tárgyalások útján ma már számos problémát meg lehet oldani.’* Ez a megállapítás különösen fontos most, a négy nagyhatalom kormányfőinek tervbevett találkozása előtt. Az imperialista, háborúpárti csoportosulások ugyanis most is — mint minden hasonló jelentőségű tanácskozás előtt, azt igyekszenek elhitetni, hogy a nagyhatalmak közötti tanácskozás kilátástalan, nem jöhetnek ott létre mélyreható megállapodások a nemzetközi kérdésekben. Azért teszik ezt, hogy előre elhárítsák magukról a felelősséget és eltereljék a figyelmet azokról a mesterkedésekről, amelyek az eredményes tárgyalás meghiúsítását szolgálják. A helsinki Béke-Világtalálkozó küldötteinek szavazása bebizonyította, hogy igenis lehetséges a megegyezés. Lehetséges tárgyalások és kölcsönös egyetértésben tett intézkedések útján csökkenteni a nemzetek közötti feszültséget, meg lehet teremteni a tartós békét. Molotov elvtárs az ENSZ jubileumi ülésszakán fel is sorolta, hogy milyen intézkedések lennének szükségesek ehhez. Hét pontban foglalta össze azokat a teendőket, amelyek a kölcsönös bizalom légkörét teremthetnék meg a nemzetek között, a bizalmatlanság és háborús feszültség légköre helyett. A beszédében foglaltak szerint a háborús propaganda beszüntetése, az idegen területen lévő katonai támaszpontok felszámolása, az atomerő békés felhasználása, a megszálló csapatok kivonása Németországból, a megoldatlan távol-keleti kérdések rendezése, a megkülönböztető gazdasági rendszabályok megszüntetése, a nemzetközi kulturális kapcsolatok kifejlesztése lenne a kölcsönös bizalom megteremtésének útja. Mindezeket végre lehet hajtani. Csupán arra van szükség, hogy a nagyhatalmakban meg is legyen az őszinte szándék a béke megszilárdítására, a háborús készülődés, fegyverkezés megállítására. A Szovjetunió számtalanszor bebizonyította, hogy benne megvan a szándék a megegyezésre, az egymás kölcsönös tiszteletben tartása és a kölcsönös bizalom alapján folytatott tárgyalásra. Könnyen kiderül az is, hogy viszont melyik állam az, amelyikből hiányzik a szándék. Csak fel kell tennünk a kérdést: melyik államnak vannak idegen területen támaszpontjai? Az Amerikai Egyesült Államoknak. Melyik állam használja fel pusztán háborús célokra az altomenerit? Az Amerikai Egyesültllamok. És hasonló a válasz a többi kérdésre is. Az Amerikai Egyesült Államok monopolistáinak érdekei nem a békéhez, hanem a háborúhoz fűződnek, mert az imperializmus természetéből fakad, hogy a háború hozza a tőkés monopóliumok számára a legnagyobb hasznot. Az imperialista nagyhatalmakból hiányzik a szándék a békés megegyezésre. Ez azonban nem cáfolja a Béke-Világ találkozónak azt a megállapítását, hogy van lehetőség a nemzetközi kérdések békés rendezésére. A népnek, a dolgozó millióknak sehol, a világ egyetlen országában, még az Amerikai Egyesült Államokban sem érdekük a háború, viszont életelemük a béke. Ezt egyre többen látják tisztán és egyre többen fejezik ki hangosan, érthetően, és követelően. Ez az alapja annak, hogy bízunk a béke megszilárdításában, bízunk abban, hogy tárgyalásokkal, megegyezéssel létrejön a nemzetek közötti kölcsönös bizalom, megszilárdul az országok biztonsága. A helsinki Béke-Világtalálkozó újabb biztatást sugároz felénk: mutassuk meg együttes erőnket, küzdjünk tovább, egyesítsük erőfeszítéseinket, mert ezzel legyőzhetjük a háború veszélyét. A szénbányászati trösztök jelentik: Az első félév utolsó előtti napján kiváló eredményeket rtek el megyénk bányászai, s ma a második félév első F^1U^1életlen lendülettel, ugyanolyan lelkesedéssel kell elindítaniok a harcot az éves terv teljesítéséért, mint ahogy azóbaindultak január elsején. Az üzemek közötti párosverseny 29-i eredményei: IFJÚSÁG, sílMM.'K A bólyi fiatalok a gyors aratásért Csupán néhány napja hangzott el a DISZ II. kongresszusán a felhívás a magyar parasztfiatalokhoz, hogy minden erejükkel harcoljanak a szocializmus építéséért falun. Különösen, most az aratás idején vár rájuk nagy és jelentőségteljes feladat. A bólyi gépállomás DISZ-fiataljai emelik a DISZ jó hírnevét azzal, hogy alaposan kiveszik részüket az idei aratásból. Lelkesedésüket mutatja az is, hogy már csatlakoztak a balatonkiliti gépállomás fiataljainak versenyfelhívásához, az ezer holdas aratási versenymozgalomhoz. Máger Ferenc fiatal díszista csütörtökön délelőtt mégegyszer s egyben az utolsó simításokat végezte el kombájnján, hogy a hét utóján vagy a jövő hét elején meginduló nagy aratási munkákban zavartalanul dolgozhassák. Az öttagú kombájnbrigád tagjai: Kész Ottó, Katona Mária, Ballangó Sándor, Vajta Pál, és ők elhatározták, hogy egy-egy kombájnnal 200 hold gabonát takarítanak be. Ballangó Sándor kombájnvezető elhatározta, hogy mint az elmúlt években, úgy idén is kifogástalan munka, végez kombájnjával a termelőszövetkezeteknek. A minőségi munka érdekében vállalta, hogy csak 15—20 centiméteres tarlót hagy és a megengedett két százalékos szenveszteséget fél százalékkal csökkenti. Ezért a rostákat állandóan tisztán tartja, mert ez az előfeltétele annak, hogy ígéretét valóra váltsa. Kész Ottó díszista is csatlakozott a brigád többi tagjával egyetemben az ezer holdas aratási versenymozgalomhoz, melynek célja, hogy az öt kombájn mindegyike elérje a 200 holdas teljesítményt. Kombájnja már aratásra készen áll. A munka megkezdésétől az aratás végéig öt százalék üzemanyagot és egy százalék szem megtakarítását vállalta a megengedett két százalékkal szemben. Váradújpusztai fiatalok Egyszer kisüt a nap, utána újra eső zuhog, így megy ez hétfő óta. A váradújpusztai Törekvő termelőszövetkezetben is várták — várták, hogy majd csak végeszakad, szerdán azonban megsokalták, korán reggel megkezdték az árpa aratását. A kévekötő aratógépet húzató traktor éppen most kanyarodik ki a tábla végén, nyergében Z. Vörös József DISZ-taggal, mögötte az aratógépen Bizderi János, a segédvezetője ugyancsak DISZ tag. Ügyesen bekanyarodnak a tábla végén és máris nyargalnának tovább. Amott a lekaszált részen, már a kévék összehordását is megkezdték. Győr Júlia, Bizderi Józsefné és Fejes Etel diszisták két-két árpakévét derékon ragadva rakják keresztekbe. Mire elköszönünk, már a harmadikat kerüli az aratógép megállás nélkül. Szemlátomást kisebbedik a tábla, szaporodnak a kévék, egymást érve állnak katonasorban a keresztek a diszfetérc kezenyomén. K. V. Ha szép az idősorainak — ha szemerkél, kapálnak A gyöngyösmellékd Szabad Nép termelőszövetkezet minden percet alaposan kihasználva végzi az aratást és gyastalanítja közben a kapásnövények tábláit is. Szerdán a vásártéri dűlő árpáját aratták déliig — míg csak az eső ki nem parancsolta őket a dűlőből. Azonmód hazavitték a kaszákat és kapát fogva egy részük a burgonya másodszori töltögetésére, más részük pedig a kertészetbe indult. A kapkodás nélküli, szervezett munkameglátszik kukoricájukon, répájukon és burgonyásöldjüköm, még csak hozzá hasonlót sem látni a környékem. Kaposszekcsőn a tsz kezdte meg az aratás? A Táncsics tsz 14 hold ősziárpáját 15 kaszás egy nap alatt vágta le. Az ősziárpa födjét aratás után azonnal felszántják és másodveteményként csalamádét és takai-mnaiy káposztát. vwii.tk bele. A kenyérgabona aratásáig elvégzik a 35 hold kukorica harmadszori kapálását. A termelőszövetkezet földjein igen szép a gabona, ősziárpából például 16—18 mázsás átlagot várnak holdanként. Számították már a búza holdankénti átlagát is, s megállapították, előreláthatóan egy munkaegységre 6 kiló búzát oszthatnak majd. Befejezték az őszi árpa aratását Várad községben Csutak István 15 holdas egyénileg dolgozó paraszt és Mátyás József, a tanácstitkár édesapja hétfőn délután befejezte az őszi árpa aratását. Bürüsön Deák János 15 holdas egyénileg gazdálkodó, kedden délre az utolsó szálig learatta az árpáját. Kétújfaluban hétfőn délelőtt három egyéni gazda jelentette a községi tanácsnál, — A. Bognár József, Pecsora János és Boós József, — hogy learatták az árpájukat. ti gyakorlatban megmutassa és Hétfőn alattak, szerdán már, a tai.féllinéssel lehet jól tárcsázni. A tsz-elnök 1 'i ugyanis azzal érvelt, hogy: istézedek Benedeczki Andtásék a tárcsák. Ami az utóbbit illeti, Vigasztalanul esik az eső. Az emberek fedél alá bújtak, gya- log, kocsin, vagy kerékpáron hazamentek, mondván, hogyma már úgy sem lehet dolgozni, aratni, kapálni. A Az elnéptelenedett határban csak egy embert látni, amint az ázott lovakat noszogatja, mintha csak azt mondaná nekik: még csak egy-két forduló, mindjárt megyünk haza. A lovak bólogatnak a noszogatásra és egyenletesen húzzák maguk után a koronát. ? — Hányat fordulsz még? — dugja elő a 109,4 102,8 fejét rejtekhelyéről, az eperfa alól, ahova az eső elől menekült Benedeczky Andrásné. — Még egyet és kész! — felel a kérdezett, kovácshidad rokon. — Rövid tenyészidejű kukoricát vetettünk bele — hordozza végig tekintetét a nyolcszáz négyszögöl földön Benedeczkiné. A föld jobb oldalán még ott sorakoznak az árpakeresztek. — Az árpát még nem hordtuk be — kapja el tekintetemet — mert arra még nem volt idő. Most arattuk le hétfőn. — Hétfőn“’ De hiszen ma még csak szerda van!? — Mit csodálkozik ezen? Bevetettük volna mi már tegnap is, csakhogy nem adhatta oda bátyám a lo-VOJt. Az eső szaporáz, a lovak megfordulnak, és mintha csak tudnák, gyorsabban jönnek az utolsó fél fordulón. Benedeczkiné meg csak beszél, azt meséli, hogy nekik kis darab földjük van, mert az ára csatornaőr, de erről a kis földről is lehet sok termést betakarítani. — Tavaly, meg az azelőtti években is így csináltuk. Meg is volt az eredménye. Annyi kukoricánk termett tavaly a másodvetésből, mint sok másnak az elsőből. Irigyeltek is bennünket, azt mondták:„Jó nektek, sok kukoricátok termett és a másodvetés után nem kell beadni sem!” Persze mi meg is dolgoztunk ezért! Ha letakarítottuk az A árpát, akármennyi dolgunk is volt, először a tarlóhántást végeztük el, mert csak akkor jó a másodvetés, ha nedves földbe kerül. — Hát akkor most jó termést várhatnak, mert esőben vetik a kukoricát, — búcsúzok Bernedeczki Dótól. — Jót bizony, olyan jót... — keresi az összehasonlító szót. Nem találja, hát én kimondom helyette, hogy legalább két disznót meghizlalhasjtsanak belőle ! Eke vagy tárcsa ? A kérdés a magyarbólyi Tarlós Béke termelőszövetkezetben vetődött fel teljes súlyával. Mert, — szinte hihetetlen — a Tartós Békében még sosem tárcsázták a tarlót, hanem mindig ekével mentek neki. E hét szerdáján aztán megtört a jég. De milyen nehezen! Hegedűs Vince elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője munkaruhában ment ki a tsz-be, hogy az igaza volt. De Hegedűs elvtárs éppen azért ment ki, hogy ne fussanak egymásra azok a rakoncátlan tárcsák. Nem is futottak. Súlyokat helyeztek rájuk — földdel megtöltött ócska zsákokat — úgy elosztva, hogy egyenletesen nyomódjanak a földbe, — és az egysoros tárcsa előírásszerűen hasogatta és borogatta az árpa tarlót. — IgY igen, ezt elfogadom — mondta a látottak alapján Szokolovics Mile elvtárs, a tszelnök, és még hozzátette: — No, hát mi sem vagyunk ellenségei az újnak... szóval ez már munka, így jó. Ezután bizonyára annak jelentőségét is jobban látja a tsz-elnök — és Fehér elvtárs, jó növénytermelési brigádvezető is,hogy a tópárkányi kar gyorsabb agyait csak ekével, követke í®t akik gyócsóbb is. 507°