Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

DUNÁNTÚLI(1.0 Xn. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM ypfr.DnmcTABmi­­­tJi! A MAI SZÁMBAN: A helsinki béke-világtalálkozó felhívása a világ népeihez (2. a) — Felhívás az ifjúsági cséplő­­munkacsapatok második országos versenyére Cr (x) — Párt és pártépítés (3. oj — Növelik a munka biztonságát Pécsbányán (3. oj ) Köszöntjük kitüntetett orvosainkat! (4. oj MDP BARANYA MEGYEI TT/A' CA'NAK LAPJA ARA: 50 FILLÉrt PÉNTEK, 1955 JÚLIUS 1 Lehetséges a megegyezés — harcoljunk érte! Nagy munka folyik nálunk. Megkezdtük a kenyérgabona aratását A jólétért, a na­gyobb darab kenyérért indult harc a földeken. Kombájnok, aratógépek, aratóbrigádok in­dulnak a gabonatáblákra min­den reggel. A nagy munka hevében kevésbé figyelünk a nagyvilágban zajló esemé­nyekre. Pedig éppen ezekben a nyári hónapokban nagyje­lentőségű események, a béké­ért vívott harc egymást köve­tő csatái folynak, s ezek ered­ményétől is függ, hogy béké­ben élvezhetjük-e a következő években növekvő jólétünket A nemrég lezajlott esemé­nyek azt bizonyítják, hogy nagyok és folytonosan növek­szenek a béke erői. Elég, ha a két legutóbbi eseményre gon­dolunk: a Helsinkiben megtar­tott Béke-Világtalálkozóra és az ENSZ jubileumi ülésszaká­ra, amelyen Molotov elvtárs beszámolóját azért fogadták nagy tetszéssel, mert a béke érdekében teendő lépéseket jelölte meg. Mindkét esemény azt bizonyította, hogy a béke híveinek hatalmas tábora és a háborúra spekuláló imperia­listák által befolyásolt csopor­tok erőviszonyai egyre jobban eltolódnak — a béke ügyeire kedvező irányban. Helsinkiben 68 ország majd­nem kétezer küldötte fejezte ki a r­ég"­pik békevágyát. Ezen a Béke-Világtalálkozón az ed­­digi akinél is erőteljesebben bi­zonyosodott be, hogy a békét illető legfontosabb kérdések­ben azok is egyetértenek, akik egyébként a legkülönbö­zőbb pártokhoz, válási feleke­zetekhez, társadalmi osztá­lyokhoz tartoznak. A Béke- Világtalálkozó kiküldöttei ál­tal egyöntetűen elfogadott fel­hívás megállapítja: „... be­bizonyosodott, hogy mely vé­leménykülönbségek és eltérő világnézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdések­ben és hogy tárgyalások útján ma már számos problémát meg lehet oldani.’* Ez a megállapítás különösen fontos most, a négy nagyha­talom kormányfőinek tervbe­vett találkozása előtt. Az im­perialista, háborúpárti csopor­tosulások ugyanis most is — mint minden hasonló jelentő­ségű tanácskozás előtt,­­ azt igyekszenek elhitetni, hogy a nagyhatalmak közötti tanács­kozás kilátástalan, nem jö­hetnek ott létre mélyreható megállapodások a nemzetközi kérdésekben. Azért teszik ezt, hogy előre elhárítsák maguk­ról a felelősséget és elterel­jék a figyelmet azokról­­ a mesterkedésekről, amelyek az eredményes tárgyalás meghiú­sítását szolgálják. A helsinki Béke-Világtal­ál­kozó küldötteinek szavazása bebizonyította, hogy igenis lehetséges a megegyezés. Le­hetséges tárgyalások és köl­csönös egyetértésben tett in­tézkedések útján csökkenteni a nemzetek közötti feszültsé­get, meg lehet teremteni a tartós békét. Molotov elvtárs az ENSZ jubileumi ülésszakán fel is sorolta, hogy milyen intézkedések lennének szük­ségesek ehhez. Hét pontban foglalta össze azokat a teendő­ket, amelyek a kölcsönös bi­zalom légkörét teremthetnék meg a nemzetek között, a bi­zalmatlanság és háborús fe­szültség légköre helyett. A be­szédében foglaltak szerint a háborús propaganda beszün­tetése, az idege­n területen lé­vő katonai támaszpontok fel­számolása, az atomerő békés felhasználása, a megszálló csa­patok kivonása Németország­ból, a megoldatlan távol-ke­leti kérdések rendezése, a megkülönböztető gazdasági rendszabályok megszüntetése, a nemzetközi kulturális kap­csolatok kifejlesztése lenne a kölcsönös bizalom megterem­tésének útja. Mindezeket vég­re lehet haj­tani. Csupán arra van szük­ség, hogy a nagyhatalmakban meg is legyen az őszinte szán­dék a béke megszilárdítására, a háborús készülődés, fegyver­kezés megállítására. A Szov­jetunió számtalanszor bebizo­nyította, hogy benne megvan a szándék a megegyezésre, az egymás kölcsönös tiszteletben tartása és a kölcsönös biza­lom alapján folytatott tárgya­lásra. Könnyen kiderül az is, hogy viszont melyik állam az, amelyikből hiányzik a szándék. Csak fel kell ten­nünk a kérdést: melyik állam­nak vannak idegen területen támaszpontjai? Az Amerikai Egyesült Államoknak. Melyik állam használja fel pusztán háborús célokra az altomener­­it? Az Amerikai Egyesült­llamok. És hasonló a válasz a többi kérdésre is. Az Ame­rikai Egyesült Államok mono­polistáinak érdekei nem a bé­kéhez, hanem a háborúhoz fű­ződnek, mert az imperializ­mus természetéből fakad, hogy a háború hozza a tőkés mono­póliumok számára a legna­gyobb hasznot. Az imperialista nagyhatal­makból hiányzik a szándék a békés megegyezésre. Ez azon­ban nem cáfolja a Béke-Világ találkozónak azt a megállapí­tását, hogy van lehetőség a nemzetközi kérdések békés rendezésére. A népnek, a dol­gozó millióknak sehol, a világ egyetlen országában, még az Amerikai Egyesült Államok­ban sem érdekük a háború, viszont életelemük a béke. Ezt egyre többen látják tisz­tán és egyre többen fejezik ki hangosan, érthetően, és követelően. Ez az alapja an­nak, hogy bízunk a béke meg­szilárdításában, bízunk abban, hogy tárgyalásokkal, megegye­zéssel létrejön a nemzetek kö­zötti kölcsönös bizalom, meg­szilárdul az országok bizton­sága. A helsinki Béke-Világtalál­kozó újabb biztatást sugároz felénk: mutassuk meg együt­tes erőnket, küzdjü­nk tovább, egyesítsük erőfeszítéseinket, mert ezzel legyőzhetjük a há­ború veszélyét. A szénbányászati trösztök jelentik: Az első félév utolsó előtti napján kiváló eredményeket rtek el megyénk bányászai, s ma a második félév első F^1U^1életlen lendülettel, ugyanolyan lelkesedéssel kell elindítaniok a harcot az éves terv teljesítéséért, mint ahogy azóbaindultak januá­r elsején­. Az üzemek közötti párosverseny 29-i eredményei: IFJÚSÁG, síl­MM.'K A bólyi fiatalok a gyors aratásért C­­supán néhány napja hangzott el a DISZ II. kongresszusán a felhívás a magyar parasztfiatalokhoz, hogy minden erejükkel harcoljanak a szocializmus építéséért falun. Különösen, most az aratás idején vár rájuk nagy és jelentőségteljes feladat. A bólyi gépállomás DISZ-fiataljai emelik a DISZ jó hírnevét azzal, hogy alaposan kiveszik részüket az idei aratásból. Lelkesedésüket mutatja az is, hogy már csatlakoztak a bala­­tonkiliti gépállomás fiataljainak versenyfelhívásához, az ezer holdas aratási versenymoz­galomhoz. Máger Ferenc fiatal díszista csütörtökön délelőtt mégegy­­szer s egyben az utolsó simí­tásokat végezte el kombájn­ján, hogy a hét utóján vagy a jövő hét elején meginduló nagy aratási munkákban za­vartalanul dolgozhassák. Az öttagú kombájnbrigád tagjai: Kész Ottó, Katona Mária, Bal­­langó Sándor, Vajta Pál, és ők elhatározták, hogy egy-egy kombájnnal 200 hold gabonát takarítanak be. Ballangó Sándor kombájn­vezető elhatározta, hogy mint az elmúlt években, úgy idén is kifogástalan munka, végez kombájnjával a termelőszö­vetkezeteknek. A minőségi munka érdekében vállalta, hogy csak 15—20 centiméteres tarlót hagy és a megengedett két százalékos szenveszteséget fél százalékkal csökkenti. Ezért a rostákat állandóan tisz­tán tartja, mert ez az előfel­tétele annak, hogy ígéretét va­­lóra váltsa. Kész Ottó díszista is csatla­kozott a brigád többi tagjával egyetemben az ezer holdas aratási versenymozgalomhoz, melynek célja, hogy az öt kom­bájn mindegyike elérje a 200 holdas teljesítményt. Kom­­bájnja már aratásra készen áll. A munka megkezdésétől az aratás végéig öt százalék üzemanyagot és egy százalék szem megtakarítását vállalta a megengedett két százalékkal szemben. Váradújpusztai fiatalok Egyszer kisüt a nap, utána újra eső zuhog, így megy ez hétfő óta. A váradújpusztai Törekvő termelőszövetkezet­ben is várták — várták, hogy majd csak végeszakad, szer­dán azonban megsok­alták,­­ korán reggel megkezdték az árpa aratását. A kévekötő aratógépet hú­­zató traktor éppen most ka­nyarodik ki a tábla végén, nyergében Z. Vörös József DISZ-taggal, mögötte az ara­tógépen Bizderi János, a se­gédvezetője ugyancsak DISZ tag. Ügyesen bekanyarodnak a tábla végén és máris nyar­galnának tovább. Amott a lekaszált részen, már a kévék összehordását is megkezdték. Győr Júlia, Bizderi Józsefné és Fejes Etel diszisták két-két árpa­kévét derékon ragadva­­ rakják keresztekbe. Mire elköszönünk, már a harmadikat kerüli az arató­gép megállás nélkül. Szem­látomást kisebbedi­k a tábla, szaporodnak a kévék, egy­mást érve állnak katonasor­­ban a keresztek a diszfetérc kezenyomén. K. V. Ha szép az idősorainak — ha szemerkél, kapálnak A gyöngyösmellékd Szabad Nép termelőszövetkezet min­den percet alaposan kihasznál­va végzi az aratást és gya­sta­­lanítja közben a kapásnövé­nyek tábláit is. Szerdán a vá­sártéri dűlő árpáját aratták déliig — míg csak az eső ki nem parancsolta őket a dűlő­ből. Azonmód hazavitték a ka­szákat és kapát fogva egy ré­­szü­k a burgonya másodszori töltögetésére, más részük pedig a kertészetbe indult. A kapko­dás nélküli, szervezett munka­meglátszik kukoricájukon, ré­pájukon és burgonyás­öld­jüköm, még csak hozzá hasonlót sem látni a környékem. Kaposszekcsőn a tsz kezdte meg az aratás? A Táncsics tsz 14 hold őszi­árpáját 15 kaszás egy nap alatt vágta le. Az ősziárpa fö­djét aratás után azonnal felszánt­ják és másodveteményként csa­lamádét és takai-mnaiy ká­posztát. vwii.tk bele. A kenyérgabona aratásáig el­végzik a 35 hold kukorica har­madszori kapálását. A termelőszövetkezet föld­jein igen szép a gabona, őszi­­árpából például 16—18 mázsás átlagot várnak holdanként. Számították már a búza hol­dankénti átlagát is, s megálla­pították, előreláthatóan egy munkaegységre 6 kiló búzát oszthatnak majd. Befejezték az őszi árpa aratását Várad községben Csutak István 15 holdas egyénileg dol­gozó paraszt és Mátyás József, a tanácstitkár édesapja hétfőn délután befejezte az őszi árpa aratását. Bürüsön Deák János 15 holdas egyénileg gazdálkodó, kedden délre az utolsó szálig learatta az árpáját. Kétújfaluban hétfőn délelőtt három egyé­ni gazda jelentette a községi tanácsnál, — A. Bognár József, Pecsora János és Boós József, — hogy learatták az árpájukat. t­i gyakorlatban megmutassa és Hétfőn alattak, s­ze­rdán már, a tai.féllinés­sel­ lehet jól tárcsázni. A tsz-elnök­­ 1 '­i ugyanis azzal érvelt, hogy: is­­tézedek Benedeczki Andtásék­ a tárcsák. Ami az utóbbit illeti, Vigasztalanul esik az eső. Az emberek fedél alá bújtak, gya-­­ log, kocsin, vagy ke­­rékpáron hazamen­­­tek, mondván, hogy­­ma már úgy sem le­het dolgozni, aratni,­­ kapálni. A Az elnéptelenedett határban csak egy embert látni, amint az ázott lovakat no­szogatja, mintha csak­­ azt mondaná nekik: még csak egy-két forduló, mindjárt me­gyünk haza. A lovak bólogatnak a noszo­gatásra és egyenle­tesen húzzák maguk­­ után a koronát. ? — Hányat fordulsz még? — dugja elő a 109,4 102,8­­ fejét rejtekhelyéről, az eperfa alól, ahova az eső elől menekült Benedeczky András­­né. — Még egyet és kész! — felel a kér­­d­ezett, kovácshidad rokon. — Rövid tenyész­­idejű kukoricát vetet­tünk bele — hordoz­za végig tekintetét a nyolcszáz négyszög­öl földön Benedeczki­­né. A föld jobb olda­lán még ott sorakoz­nak az árpakeresz­tek. — Az árpát még nem hordtuk be — kapja el tekintetemet — mert arra még nem volt idő. Most arattuk le hétfőn. — Hétfőn“’ De hi­szen m­a még csak szerda van!? — Mit csodálkozik ezen? Bevetettük vol­na mi már tegnap is, csakhogy nem adhat­ta oda bátyám a lo-VOJt. Az eső szaporáz, a lovak megfordulnak, és mintha csak tud­nák, gyorsabban jön­nek az utolsó fél for­dulón. Benedeczkiné meg csak beszél, azt meséli, hogy nekik kis darab földjük van, mert az ára csa­­tornaőr, de erről a kis földről is lehet sok termést betaka­rítani. — Tavaly, meg az azelőtti években is így csináltuk. Meg is volt az eredménye. Annyi kukoricánk termett tavaly a má­sodvetésből, mint sok másnak az elsőből. Irigyeltek is bennün­ket, azt mondták:­­„Jó nektek, sok ku­koricátok termett és a másodvetés után nem kell beadni sem!” Persze mi meg is dolgoztunk ezért! Ha letakarítottuk az A árpát, akármennyi­­ dolgunk is volt, elő­ször a tarlóhántást végeztük el, mert csak akkor jó a má­sodvetés, ha nedves földbe kerül. — Hát akkor most jó termést várhat­nak, mert esőben ve­tik a kukoricát, — búcsúzok Bernedeczki Dótól. — Jót bizony, olyan jót... — keresi az­­ összehasonlító szót. Nem találja, hát én kimondom helyette,­­­ hogy legalább két disznót meghizlalhas­­j­t­sanak belőle­ ! Eke vagy tárcsa ? A kérdés a magyarbólyi Tarlós Béke termelőszövetk­e­­zetben vetődött fel teljes sú­lyával. Mert, — szinte hihetet­len — a Tartós Békében még sosem tárcsázták a tarlót, ha­nem mindig ekével mentek ne­ki. E hét szerdáján aztán meg­tört a jég. De milyen nehezen! Hegedűs Vince elvtárs, a já­rási tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője munkaruhá­­ban ment ki a tsz-be, hogy a­z igaza volt. De Hegedűs elv­társ éppen azért ment ki, hogy ne fussanak egymásra azok a rakoncátlan tárcsák. Nem is futottak. Súlyokat helyeztek rájuk — földdel megtöltött ócska zsákokat — úgy eloszt­va, hogy egyenletesen nyomód­janak a földbe, — és az egy­soros tárcsa előírásszerűen ha­sogatta és borogatta az árpa tarlót. — IgY igen, ezt elfogadom — mondta a látottak alapján Szo­­kolovics Mile elvtárs, a tsz­­elnök, és még hozzátette: — No, hát mi sem vagyunk ellenségei az újnak... szóval ez már munka, így jó. Ezután bizonyára annak je­lentőségét is jobban látja a tsz-elnök — és Fehér elv­társ, jó növénytermelési brigádveze­­­­tő is,­­hogy a tópárkányi kar gyorsabb a­gyait csak ekével, követke í®t akik gyó­­csóbb is. 507°

Next