Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

DUNÁNTÚLI N­APLÓ * Yja fiKa n9V4 wírrtSSníi j HM wn jpS; '•"írs « wa H flMg Ok * In Qp*jjftv A iSfö . XII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR WAS. A MAI SZAMBAN: A moszkvai jugoszláv nagykövet estebédet adott a jugoszláv gazdasági küldöttség tiszte­letére (2. o.) — Külföldi hírek (2. o.) — Három kultúrotthon készülődik... (2. o.) — Újítások­ból több, mint két millió forint megtakarítás (3. a) — Éjjel-nappal csépelnek Égerágon (3. o.) — Őszi feladatok (4. o.) CSÜTÖRTÖK, 1955 SZEPTEMBER 1 . Számolják fel a hátralékokat! A párt, a munkásosztály ezekben a napokban választ vár a községi pártszervezetek titkáraitól, a tanácselnökök­től és begyűjtési megbízottak­tól: miért veszteglünk szégyen szemre az ország utolsó hat megyéje között? Miért csak 57 százalékra teljesítettük ga­bonabegyűjtési terveinket ak­kor, amikor a cséplésnek már háromnegyedén is túl va­gyunk? Miért tartozik máris 3500 baranyai hátralékos 600 vagon gabonával? Semmi eset­re sem a tényleg mérték fe­lett leesett csapadék ennek a „minden erőfeszítést keresztül húzó”, legfontosabb oka. Az esőre való állandó hivatkozás kapóra jött leple alól kilát­szik a mögötte meghúzódó megalkuvás és tehetetlenség. A villányi, mohácsi és sellyei járásokat sem kerülték el a felhők, mégis 20—25 százalék­kal több gabona futott be rak­táraikba, mintegy bizonyítva, hogy nem a felhőkben, ha­nem az emberekben kell ke­resni a többi járás tűrhetet­len elmaradásának okát is. Nem is kell messzire men­­nünk a keresésben. Ha nedves gabonáját begyűjtőhelyre viszi a gazda, a Terményforgalmi Vállalat szakemberétől határ­időt kap szárogatásra, mely­nek lejártáig semmiféle hát­rány sem érheti, csak akkor járnak el vele szemben, ha a határidő után sem teljesíti be­adását. Ez eddig helyes is, elő­írásos is, de az az általános megyei jelenség már csak a nép kenyere iránti bűnös köz­zömbösséget mutatja, hogy ezeket a határidőket sok he­lyen, de főleg a siklósi és pécs­­váradi járásokban semmibe sem veszik a tanácsok és így nyugodtan áthágják a gazdák is. Mecseknádasdon sok olyan termelő van, aki augusztus 4-től szeptember elsejéig sem tudta megszárítani­i búzáját, a községi tanács meg azért nem szólította fel eddig rá, mert elromlott a hangoshír­­adó(a), dobolni meg nem lehet, ha_ fel van szerelve a hang­szórói!!!). Mi ez, ha nem egye­nes kigúnyolása törvényes rendelkezéseinknek? A gazda köteles az előírt határidőn belül megszántani gabonáját !­s ha ezt elmulasztotta, akkor kötelezettségeit tíz százalékkal meg kell emelni, három nap hiúiva el kell számolta­tni és ett­ő költségén a terményfor­­galmi gépeivel szárogassák meg az illetékesek. Tudtak er­ről a községi és járási funkcio­náriusok? Bizonyára tudtak róla. Miért nem szereztek ak­kor érvényt törvényeinknek? Nem mehetünk el szó nélkül a forintosított hátralékok ügye mellett sem. Ismeretes, hogy mostani gabonatermésük­ből kell kiegyenlíteni tartozá­sukat azoknak az 1954-ről ma­radt hátralékosoknak, akik július elsejéig pénzben nem rendezték kötelezettségüket. S bár a beadási kötelezettség közismerten minden egyebet — a siklósi járásban községben, a pécsváradi járásban pedig Hidason -hogy csak a nagyobbakat em­lítsük — bőségesen meghagy­ták háztartási szükségleteit is azoknak, akik már két esz­tendő óta nem voltak hajlan­dók teljesíteni állampolgári kötelezettségeiket. Mi nem kötelességszegésre kívánjuk nevelni a dolgozó parasztokat, hanem helytállásra! Ez is és a nedvességre való hivatkozás is azt mutatja, hogy tanácsi és begyűjtési szerveinkben még mindig mélyen gyökerezik a megalkuvás, lagymatagság. — Nincs olyan nap, hogy ne be­szélnénk a jobboldali elhajlás elleni küzdelemről, bizonyára sok szó esik erről a Megyei Begyűjtési Hivatalban is. Még­is — amikor a jobboldali el­hajlás „eredményei” már szin­te kiáltanak — a Megyei Be­gyűjtési Hivatal írd és mondd: összesen egy esetben vonta fe­lelősségre fegyelmi úton egyik község bűnös módon felelőtlen begyűjtési megbízottját. Azt mondják felelős megyei funkcionáriusok, hogy a rak­tárhiány talán nagyobb gond mint a nedves gabona. Tény, hogy az elhúzódott cséplés miatt nehéz elhelyeznünk a bőséges termést, de mi ebből a kiút? Semmiesetre nem az, amit több helyen csinálnak az átvevők, hogy „nedvesség” cí­mén visszaküldik a puskapor száraz búzát is, elodázva a raktározás gondját. Igénybe kell venni az összes közületek: a posta, a tanácsháza, az is­kolák padlásait. Éppen azokon a helyeken, ahol a legnagyobb a panaszkodás a tároló­hely hiánya miatt , ott a legtöbb az igénybe nem vett helyiség A tanácsok a tárolóhelyek elő­teremtése mellett szakadatla­nul ellenőrizzék az egyéni gazdáknál folyó szárítás mene­tét is, úgy viseljenek rá gon­dot, mint az állam gabonájá­ra, a nép kenyerére. Éppen azért, mert az akara­ton, a jószándékon múlik, ép­pen azért, mert a begyűjtési apparátusban csakúgy, mint a gazdák között még bőven meg­találhatók a bomlasztó, köte­lességszegésre és elnézésre ösztökélő elemek — a begyűj­tés nem maradhat tovább pusztán állami feladat. Az egész megyében rendkívül vérszegény a begyűjtés érde­kében folytatott kommunista népnevelő munka, mintha az ország, a munkásosztály, a vá­rosok mindennapi kenyeréért harcbaszállni valami alantas vagy lényegtelen dolog lenne. A kommunisták, a népneve­lők induljanak harcba a hát­ralékok megszüntetéséért,­­együtt az állami szervekkel, állítsák önönmaguk legelső feladatává a begyűjtési ter­vek teljesítését mert más­képpen nem lehet semmiféle előrehaladás. A párt, a munkásosztály vá­laszt kér ezekben a napokban a községi pártszervezetek tit­káraitól, kommunistáitól, a tanácselnököktől és begyűjtési megbízottaktól. Ez a válasz csak kommunista válasz: a hátralékok felszámolása és a tervek teljesítése lehet! Új szociális létesítmények a mecseki szénmedencében A pécsi szénbányák dolgozói­­ idén 139 családi házat épí­­tttek, mintegy nyolcvanban TM mort 1S' A­l­bány'á­nfi­­on Új­ Meszesein újabb 72 te­ást adnak át tulajdonosaik­éi. Új lakások építése m­i­nt jelentős összegeket költe­nek a régiek felújítására: edd­ig 224 lakás felújítását fejez­ik be. A komlói gyermekek Kökö­­rösön új nyolc tantermes is­kolában kezdik meg a tanévet. De gondoskodás történik a leg­­ifjabbaikb­ól is: a kelet-kökönyö­­si városrészben 44 férőhelyes bölcsőde készült el, amelynek átadására a bányásznap utáni héten kerül sor. A hónap kö­zepén adják át a Kendertől­­aon épült — központi fűtéssel, rideg-mateg vízzel, támalgók­­*a\ ~ n?«»*3wnenő igényeket 's kielégítő 600 személyes le­­gényszállást ESZES KÁROLY A bányásnton készütetek Eszes Károly és Győri­ Sán­dor Béla-aknai vájárok is. Mindketten egy munkahelyen dolgoznak, a szén­tel­epet kutat­ják, hogy mindig megfelelő mennyiségű fejtés álljon a Bé­ta-aknai dolgozók rendelkezé­sére. Az elmúlt nyolc hónap során mindig a sztahanovista szint felett teljesítettek s így kiváló dolgozó, illetve kiváló bányász jelvénnyel tüntették ki őket. Eszes Károly az el­múlt dekád tervét 120,2 száza­lékra teljesítette. A bányász­napon több, mint 5 ezer forint hűségjutalmat kap majd ha­sonlóan Győri­ Sándorhoz. GYŐRJES SÁNDOR A járási begyűjtési hivatalok jelentik A sellyei 115,6 százalékra teljesítette A sí­badgabona felvásárlási verseny lendületét bizonyítja, hogy a sellyei járás szabadfel­vásárlási tervét augusztus 28- ig 115,6 százalékra teljesítette. Ifjú Göndör János sellyei la­kos az előírtnak több, mint kétszeresét, id. Sipos Ferenc pedig két és félszeresét adta el az államnak. A termelőcsoportok közül a kemsei Béke, a gyöngyfái Új Idők, valamint a márkád Új járás szabad felvásárlási tervét Tavasz Termelőszövetkezet 1­0 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. A sellyei járás községei közül Kemse és Mar­kóc visszanyerte a szabadpiaci értékesítés jogát. Kisfalu M. József sellyei la­kos pedig a napraforgó kivé­telével mindenből teljesítette egész évi beadását. Siklósnagyfalu 53 mázsa sertést adott be egy hét alatt Matty községben több dolgo­zó paraszt beadási kötelezett­ségén kívül szabad gabona be­adási ter­vét is túlteljesítette. Szklemár István például hét mázsával, Tóth Sándor pedig 13 mázsával adott el többet az államnak az előírtnál. Kórós községben, ahol eddig igen vontatottan haladt a be­adás, a pirosverseny nyomain számos jó eredmény született Szűr József állat- és állati termék.­­ Pintér Ferenc egész évi tojás-, baromfi-, sertés- é­s vágómarhabeadási kötelezett­ségét teljesítette már. Tóth Já­­nosné három, Bausz Jánosné pedig hét mázsával teljesítette túl szabadgabonabeadási ter­vét. Állat- és állati termékbe­adásban az elmúlt héten ki­emelkedő eredményt ért el Sik­lósnagyfalu, ahol 53 mázsa ser­tést és 13 hektóliter tejet adtak be. Eredményes verseny :A községi begyűjtési megbí­zottak jó versenyszervezésé­nek a sásdi járásban is meg­lett az eredménye. Oroszló köz­ség, ahol Kázmér Katalin a be­gyűjtési előadó, elsőnek telje­sítette beadási kötelezettségét a járásban. Bakó Gyula, Török Kálmánna, Keresztes Bálint termelők felesleges gabonáju­kat mind a begyűjtőhelyre szállították. Kaposszekcsőn Herczeg József é­s Markó Jó­zsef egyéni gazdák adtak le több szabadgabonát, mint amennyit tervük előír. 4 Márokon már tizenegy vagon gabonát szállítottak a begyűjtőhelyre Községünkben a sok esőzés ellenére már augusztus 23-án befejeződött a cséplés. A termelőszövetkezet nemcsak gabona­beadását teljesítette, hanem egész évi tojás- és baromfibeadási kötelezettségét is. Az egyéni gazdák közül ezt eddig 26-an szin­tén elmondhatják. A begyűjtőhelyre már 11 vagon gabonát szállítottak a falu gazdái. Akik még nem tudták leadni az ál­lamnak járó részt, a gabona gyors szárításával követik az élen­járók példáját. BÍRÓ GYÖRGY Márok vb.­elnöke. Plantyó R­ádi búí­vását ! Boly a múlt században nem tej, hanem asztalos iparáról volt híres. Ezt a hírnevet egy kissé megkoptatta a mindjobban fejlődő tej­ipar, de a környékbeliek még mindig a legszí­vesebben a bólyi „tischlereket" keresik fel. Van munka bőven, annyi, hogy még ki sem tudják elégíteni a rendelőket. Dehát ki az ör­dög látott már olyat, hogy egyszerre megbo­londul a fél falu, mint Monyoródon is, ahol mindenki ki akarja cserélni a régi bútort új­jal?! — Az elmúlt két évben a tagok negyven százaléka vett magának új bútort. — meséli a monyoródi Új Élet Termelőszövetkezet el­nöke, Bősz Flórián elvtárs. — Felcserélték a régit az újjal — teszi hozzá kisvártatva és int, hogy menjek utána, mutat majd valamit. Amíg átérünk az utca túlsó oldalára, be­nyitunk Hollósi Istvánék kapuján, addig is folyton-folyt magyaráz. Neveket sorol: Hol­lósi Lajos, Hollósi István, Hollósi Sándor, Rum­sza­uer György, Hengl Kálmán, Biliczki Miklós, Keipel Vilmos, Mészáros Ferenc, ifjú Horváth György nevét említi csakúgy kapás­ból. Ők is a bútorvásárlók közé tartoznak. — Pécsről hozták — mutat a szobában lévő I diószinti hálószoba bútorra, — 13.000 forintba­­ került, a konyhabútor meg 2.900 forintba — s megyünk Hollósiék egyik szobájából ki, a ma­­i síkba be. Mint általában egy-egy beszélgetés alkal­­­­mával, itt is szóba kerül minden: a tagok egy­­ része Pécsről, Péstváradról, Bólyból, sőt még­­ Bajáról is hozott bútort. Bősz elvtárs ezután elmondja, honnan is van annyi pénzük a tagoknak. Három tenyész­­i kanjukkal első díjat nyertek a pécsváradi me­­­­zőgazdasági kiállításon. Most eladják őket. Huszonhét forintot kapnak kilójukért. A ka­­­­lászosokról, a kapásokról is szó esik. A búza 110 mázsát, de 26 holdon 12,S mázsát fizetett­­ holdanként. A kukorica is megadja a negy­venet. Jut bőven a tagoknak. Hiszen, ha csak I a búzát nézzük, több, mint egy kilóval kapnak­­ többet egy-egy munkxiegységre, mint 1953-ban, I pedig akkor is jó termés volt. — Nyolcszáz hektó borra számítunk — felel a kérdésre és azonnal kiigazít. — Nem har­minc, hanem negyvenkét hold szőlőnk van, amely terem. A szőlő a mi kincsesbányánk. Gondolja csak el, mennyi pénzt kapunk mi a nyolcszáz hektó borért? Most azon gondolko­dunk, hogy Pécsbányán egy borkimérést léte­sítünk, ezenkívül nyitunk italboltot Monyoró­don és a szederkényi út mellett lévő tégla­gyárunknál is — ez amolyan kis csárdaféle lesz. — És mindezt elgyőzik majd borral? — El! — felel határozottan. — Tavaly öt és fél holdat telepítettünk, az idén pedig még tíz holdat ültetünk be. Persze mindezt állami köl­csönnel, állami támogatással. — Jövőre 25 százalékkal szeretnénk meg­emelni a termésátlagot — így az elnök. — És ezt meg is tudjuk csinálni. Itt van az idei példa, elég bizonyíték ez erre — és elmeséli, hogy tavaly egy 26 holdas területet szarvas­­kereppel vetettek be, utána leszántották, vetés előtt és vetés után jól megszórták a földet szuperfoszfáttal, utána megboronálták, meg­­hengerelték és míg a másik földeken — ahol ettől eltérően, „régiesen" vetettek — 10, itt 12,8 mázsás átlagtermésük volt búzából. — Most is így csináljuk — szólal meg egy kis idő múlva. — Nem kevesebb, mint száz hold földet trágyázunk meg istállótrágyával. A trágya már a földek szélén van szarvasok­ban, tól befejeződik a cséplés, azonnal hozzá­látunk az eltérítéséhez... Mennyi terv! És mindez megvalósul. Jövőre is vetnek cukorborsót, mert az idén ebből 70.000 forintot kaptak, pedig hetven mázsát — ami az indán maradt és megszáradt — tel­etették a jószágokkal. Az­ expresszborsó is jól bevált: 13 mázsás átlaguk volt és 69.000 fo­rintot kaptak érte. Persze, hogy vetnek ebből is jövőre ... Annyi pénzük lesz, hogy nem tud­ják hova tenni. Elteszik ők! Csak erre fel kell készülni a bólyi „tischlereknek", mert jövőre a további hatvan százalék is új bútort akar. Így járja ez már Monyoródon: új élet mellé, új bútor kell, a

Next