Dunántúli Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

Megkönnyíti munkánkat a pártsajtó A járási pártbizottság és a járás dolgozói számára a sajtó a mindennapos munka nélkü­lözhetetlen kellékévé vált. A Szabad Nép, a Dunántúli Napló és a többi lapok közve­títik a Központi Vezetőség és a megyei pártbizottság határo­zatait, e lapok adnak hírt azokról az országos, megyei és járási tapasztalatokról, me­lyek ismerete mindennapos munkánkhoz elengedhetetlenül­­ szükséges. Néhány évvel ezelőtt még sokat kellett fáradoznunk, har­colnunk azért, hogy a sajtót rendszeresen elolvassák. Ma már egészen más a helyzet, amit jól bizonyít a Szabad Népnek az elmúlt hetekben megjelent rövid híre is. Nem nagybetűs cikket, hanem csak két mondatot közölt a Szabad Nép járásunkról, azt is a so­rok között eldugva, mégis, a kérdések özönével árasztott el bennünket Hegedűs Lajos instruktor, Kovács István ge­­rényesi párttitkár és még több elvtárs. Az előbbihez hasonló figye­lemmel olvassák el járásunk dolgozói az ország, vagy a me­gye más részéről megírt cik­keket is. Az ősszel a Dunán­túli Napló a pécsváradi járás egyik termelőszövetkezetéről megírta, hogy ott különvá­lasztják a fejősteheneket , növendék és selejtes állatok­tól, mert így az állategészség­ügy és a takarmányozás szem­pontjából előnyösebb. A kanassz«*k­­*sói tsz elnök“ o’vtárs és Fábián elv­vesztő elolvasták r.svT.-ot. ismertették a t­v­ ■ tál és elhatározták, hogy ebben az évben ötven fér• ihelyes tehénistállót épí­t­­nek s úgy tesznek mint a pécsváradi járásban. Nagyon sokat segítenek já­rásunknak a sajtó bíráló cik­kei. Itt elsősorban is a Dunán­­­tul: NaDlá..cikkek­Ql. szeretnék •'ni, mert az jellegzetességé­re fogva többet foglalkozhat járásunkkal, mint az országos lapok. Még 54 őszén megjelent a Dunántúli Naplóban egy cikk a szügyi párttitkár és tanács­elnök üzelmeiről, sikkasztásai­ról és egyéb káros tevékeny­ségükről. A cikk nagy tetszést aratott a faluban, a község dolgozói falugyűlésen követel­ték a károkozók eltávolítását és példás megbüntetését, a két leleplezett egyén pedig befüg­gönyözte ablakát és nem mert kilépni az utcára. Az ilyen cikkek után mind szélesebb tömegek mondják meg bátran véleményüket, nemcsak ott, hanem a töb­bi helyeken is. A cikk megjelenése után pél­dául felkeresett bennünket két kishajmási dolgozó paraszt, valamint egy vasutas és el­mondották, hogy a legeltetési bizottság megválasztásánál nem hallgatták meg a dolgozó parasztok véleményét, a tanács egyszerűen csak kijelölte a ve­zetőket, ezért attól tartanak, hogy náluk is a szügyihoz ha­sonló esettel állnak szemben Az ügyet kivizsgáltuk és meg­állapítottuk, hogy a panaszo­soknak igazuk van. Bár a szágyi eset nem jellemző Kis­hajmásra. A Dunántúli Napló cikkei gyakran felhívják a figyelmün­ket járásunk egyes problémái­ra. Mintegy másfél-két hónap­pal ezelőtt írtak a nagyhajmá­­si tsz takarmányozási és egyéb hibáiról, melynek nyomán pártvezetőség, majd pedig tsz közgyűlés összeült, hogy a hibák kijavításáról határozza­nak. A nagyhajmási tsz elnöke — mint mondotta — a napok­ban megírja a Dunántúli Naplóban, hogy mennyit ha­ladtak előre. A megyei pártsajtó termé­szetesen nemcsak a bírálatok­kal, hanem a dicséretekkel is segít. Néha még egy fénykép is komoly hatást vált ki fal­­vainkban. Jó példa erre a bikali eset. Amikor a Dunán­túli Napló az iparból a mező­gazdaságba induló elvtársak fénykép­ét közölte, közöttük volt Túri Sándor elvtárs is A bikati tsz egyik fD­­it task­amásoló vit­te ki az újságot mntogatv többi elnnek, hogy Íme az elvtárs lesz a mi terme­lőszövetkezeteink elnöke. Járásunk dolgozói szeretik és magukénak érzik a pártsaj­tót. Amikor a Dunántúli Napló valamelyik községünkről cik­ket ír, már előre több példányt kérünk, mert a lapot hamaro­san szétkapkodják. így volt ez akkor is, amikor az „Észak Ba­ranya“ megjelent. Az „Észak Baranya“ megje­lenésével kapcsolatban még azt szeretnénk kérni a járási pártfunkcionáriusoktól, a párt­­szervezetek titkáraitól, a taná­csok és termelőszövetkezetek elnökeitől, a tsz tagoktól és minden dolgozó paraszttól, hogy írjanak többet, mert csak így lesz sokoldalú, színes és valóban járási lap az „Észak Baranya"1. A dicséretek mellett bíráló megjegyzéseket is hallunk a lapokra, közöttük a Dunán­túli Naplóra is. Alig egy hét­tel ezelőtt több mint száz tsz­­tag, asszony tanácskozott Má­­gocson a tsz fejlesztés kérdé­seiről, amelyről a Dunántúli Napló egy sort sem írt. Pedig már kezdeti eredményekről is beszélhetünk, most például a barátok­ tsz-ben, a tanácskozá­son részvevő két asszony ja­vaslatára a mágocsiakhoz ha­sonlóan, már hozzákezdtek az olcsó és egészséges sertésólak építéséhez. Február 3-án az előbbihez hasonló tanácskozás­ra ülnek össze a női tanács­tagok járásunkból és reméljük hogy a Dunántúli Napló eb­ben az esetben nem feledkezik el rólunk. Ifjúságunk is sokat vár sajtótól. Községeink DISZ- szervezetei a pártszervezetek­kel, tanáccsal és a többi tömeg­szervezetekkel egyetemben napokban vitatják meg a já­rási kultúrház tervét. A járási kultúrház a sásdi tanáccsal szemben épül fel, öt­millió fo­rint költséget kitevő társadal­mi munkával. Építésének elő­készítő munkálatai már meg­kezdődtek. Tervek szerint az 500 személy befogadóképessé­gű állandó színház és mozi­helyiség még ebben az év­ben elkészül, s a következő két évben pedig fel kell épülnie a mintegy 500 személyes nagy előadóhelyiségnek és táncte­remnek, továbbá az emeleti részeknek is, ahol a járási könyvtár, olvasóhelyiség, szak­körük, gazdakör és egyebek kapnának helyet. Mi ehhez a nagyszerű fel­adathoz kérjük a pártsajtó se­gítségét, a fiatalokhoz szóló, lelkesítő és dicsérő szót. Gregor Sándor a sásdi járási párt­végrehajtó bizottság első titkára. „Kultúrszervezés“ j ***■ látogatást szervez a kultúrott­hon, tartsa illendőnek, hogy­ erről időben értesítse az ille­t­­ékeseket. Mert mi történt az jelen esetben? Az Iparművé­szeti Múzeumban csak a ja­­­nuár 25-i újságból értesültek,­ hogy látogatók érkeznek a­ Porcelángyárból. az olvasó emberek városa ~ Beszélgetés­eW újságárus saj - zók bevonásával az Iparmű­­v[ a Széchenyi tér képéhez éppen úgy hozzátartozik a vészét! Múzeumba kollektívJ, ‘L sarki újságárus, mint a Kossuth utcához a pattogó­látogatást szervezett január 4 tott-kukoricát áruló néni, s a Színház térhez a vatta-cukros, 25-én, délután három órára, é vasárnap délutánonként... Akár esik, akár fúj, ők a poszt- Az időpont elmúlt és egyetlen J­jukon állanak, s gyakorlott mozdulattal nyújtják a vevőknek látogató sem jelentkezett. Va­ Joz árujukat: cukrot, vagy újságot. S hányszor kell nyújtani!? jón miért? ) Naponta többszázan megfordulnak a város közepében. * Ezen a napon sok elfoglalt­ egálig akad ember, aki ne venne újságot. Egyiket a legfrissebb CV uujyv.. ~------ _ __ ságuk volt az üzem dolgozói­nak: népnevelő értekezlet, is­meretterjesztő előadást, stb. tartottak számukra. A sokféle elfoglaltság azonban nem zavarta a kultúrotthon vezető­ségét. A Dunántúli Napló ja­nuár­­ 25-i lapszámában meg­hirdették a múzeumlátogatást Nikelszky Géza festőművészt is felkérték, hogy vezesse a látogatókat és „Amit tudni kell a Zsolnay kerámiáról“ cím­mel tartson ismertetőt a Zsol­nay kiállításon. A festőművész hírek érdeklik, a másikat a mozi-műsor, a harmadik éppen lakást keres. Akinek rádiója nincs, az pedig egy szimpla fe­kete mellett a nemzetközi eseményekről olvasgat. Hát hiába, az ember már ilyen... Lót-fut dolga után, de mindenről sze­ret tudni, tájékozódni, hozzászól a napi eseményekhez, meg­vitatja a bel- és külpolitikát, esetleg a Pécsi Dózsa és a Kom­lói Bányász vasárnapi mérkőzését. Mert az is elég érdekes volt. S honnan tájékozódna, ha nem éppen az újságokból?... A minap Lombosz János újságárussal beszélgettem, ő ki­lenc éve árul a Széchenyi tér sarkán, s úgy ismeri a pécsi embereket, mintha mindannyian testvérei lennének. Sőt, még nay kiállításon. A festőművész - vidékiek között is sok ismerőse van, már persze azok közül,­­aki egyébként már nyugdíjas) , akik gyakran megfordulnak a városban piac­napokon, vagy el is jött, fel is készült, csak 4 máskor, egy-egy nagyobb sporteseménynél, vagy új film al­­éppen nem volt kinek e­lm­en­­d Mir tudja, hogy kit mi érdekel, kinek kell „Béke volna i és Szabadság”, ki veszi a „Népsportot”, a „Dunántúl­­t, a ,,Művelt Nép“-et, a „Kisdobos”-t vagy az „Úttörő"-t. Az embernek már szinte napi szükségletévé válik az új­ság. Ha nincs, már hiányzik. Vasárnap is mi történt? Szom­bat éjjel elromlott a rotációs­ gép, s később jelent meg a „Du­' •­­ ’­­­1 „ Vajon nem az lett volna a helyesebb, hogy a kultúrott­hon vezetősége figyelembe ve­szi az üzem programját is? — Ebben az esetben Nikelszky ÖCLt­ejjes eiTtSNIUIASVV V* |V«rv^­­Géza festőművészt is megkí­­­nántúli Napló”. Az emberek tanácstalanul álldogáltak az ut­­mélik a fáradozástól. Kuruczteán, s egymástól kérdezgették: mi történt, miért nem jelent Sándornak, a kultúrotthon­i meg az újság? Végre aztán, mikor megjött a Napló, Lombost l^r'voíni^mlntsd1''ami'mégÍeMárs alig győzte osztogatni a sok vásárlónak. Még kevés is menthető“ elv alapján az iro­ i lett az a mennyiség, ami neki jutott a vasárnapi újságból. Hát­­ákat és műhelyeket végigjár­t még akkor mi van, amikor a Békekölcsön­húzás eredményeit m­a, hogy „mozgósítson“. Ez azé az újság!.. . A S*emte1?AhovAamis­­ide^’ fcüWW5s?n ***** ..............t állni nehány órára ott az Újságárus standja mellett. Sok érde­* * —- — •- —. kését lehet látni. Például, hogy hányan vesznek újságot.. Vajon mennyit is? — Hétköznapokon eladok öt-hatszáz lapot is — mondja Lombosi elvtárs, akit 1948-ban aranyoklevéllel tüntetett ki a Posta Hírlapterjesztő Osztálya, mert jól végzi munkáját. — Vasárnap, másfél ezernek is akad gazdája... Mert kérem, Pécs az olvasó emberek városa!... T. M. Az ócsárdiak új kultúrháza . Találkoztam­­ emberekkel, amikor bekötőutat kapott a község. Napokig, hetekig más­ról sem beszéltek. Tanúja vol­tam annak is, amikor idős parasztember elfújta a kiöre­gedett kormos petróleumlám­pát és hunyorogva nézte a na­gyobb fényt adó villanykör­tét. Sóhajtott egyet és kibug­­­gyant a száján, ezt is megér­tem ... Hasonló örömük van most az ócsárdiaknak. Azt az istál­lót, amely Engel Miklós föld­­birtokos tulajdona volt, kul­­túrházzá alakították. — Ugye szép lesz a kultúr­a Tóth mesőszövetkezet kőművese, aki házunk? - édeklődő Tóth egyben r munkát irány’ítot_ György, a . . .­­ é'e vako­­ta, még az éjszakáit is felál­­ltára. A külső ^k TMeg vako ^ dolgozott_ es„ S tSAA gigi*bri*áddal hisz októberben kezdték az át- $^' Tultúrházunk.­­. ezt hallani bárkivel beszélünk; f1 Valamennyien magukénak ér­ 68 • zik, még akkor is, ha nem a községben van, hanem a gép­állomás udvarában. Ha nem így lenne, talán kevesebbet beszélgetnének a traktorosok­kal és a gépállomás vezetőivel. Ha elmennek a kultúrházba, nem mulasztják el azt sem, hogy körülnézzenek, érdeklőd­jenek az itteni munkákról. — Már most sokan megfor­dulnak a kultúrházban — új­ságolja a gépállomás párttit­kára. — Ötször volt mozielő­adás, tetszenek a filmek a dol­gozóknak ... A nagyteremben katonásan sorakoznak a székek s a men­­­nyezetről vetítővászon függ alá. E mögött épül a színpad. A bejárattól jobbra büféhelyi­ség és ruhatár, ezenkívül itt van a mozigépház is. A szerep­lők részére két öltözőhelyisé­­get és egy másik szobát is építettek. Itt tartják majd a próbákat­ , F. E. alakítást. — Hogy kik építették? termelőszövetkezet tagjai a gépállomás dolgozói mondja Tóth Lajos, a gépál­lomás párttitkára. — Mondha­tom, mindenki derekasan dol­gozott. Schmidt Imre, a tér­ Csongor Árpád Négy éve vagyok szilógépész Béke-aknán. Mint munkáslevelező és szakszervezeti ak­­tvista, írásaimmal és népnevelő munkával igyekszem elősegíteni a termelés növeke­dését. A legutóbbi szakszervezeti választá­son betegellenőrnek és központi bizalmi­nak választottak, örömmel vállaltam a megbízatást, mert szeretem a közösség munkát. Ez az én „sportom.“ A múlt héten végeztem el a villamos és telepkezelői tanfolyamot. Remélem, gyü­­mölcsöztethetem tudásomat. Nagyon szere­tem az elektrotechnikát és szívesen tartok ,égész fejlődésével. o Mivel töltöm szabadidőmet? Feleségem­ül megnézünk egy-egy jó darabot a színházban, moziban, cs­­algatunk, kertünkben dolgozgatunk. Az idén is szeretnénk ket netet eltölteni hazánk egyik üdülőhelyén. Munkámhoz nem szánok mást, csak egészséget és békét, magam és dolgozó tár­saim számára. Haraszti Tamás 1­*­ Hat mázsa vasat gyűjtöttem ezárt jutalomként négy napot tölthettem Budapesten. Hatan mentünk a megyéből és igen jól éreztük magunkat. Elláto­ii­ttunk a Parlamentbe, a Bé­­ke szállóban krémesevési ver­­snyen vettünk részt, jártunk a stúdióban, ahol magnetofon­­ra vették hangunkat. — Az anyám olyan volt, mint egy •"trombitáé. A budafoki pa­­p­írgárban érdekes papírgyűj­­tem­­ényt szedtem össze iskolám tárnára. Utolsó nap a várba, tösjd a XI. kerületi uttörőház­­ba mentünk. Az úttörők meg­ Venderreltek bennünket s leg­­­nagyobb örömömre*a tombolán adócsomagot nyerteim. A mi levelezőink Hopp Ferenc Lakatos művezető vagyok a *Sopiana Gépgyárban. Most k­ézem a Gépipari Technikum III. osztályát. Tagja vagyok a MTESZ-nek. Itt már több mű­szaki előadást hallgattam. — Üzemünk ugyanis prototípus­­gépeket gyárt és a Tervező­­iroda értékes előadásokat ren­dezett a MTESZ-ben e gépek problémáival kapcsolatban. Ezek az előadások támponto­kat adtak a problémák meg­oldásához. Szakmámat szeretem és minden alkalmat megragadok, hogy gyarapítsam műszaki tu­dásomat. Legközelebbi célom, az érettségi megszerzése. Kibédi Béla A Bőrgyár Mankos üzemré­szében dolgozom, amely üzem­rész nemcsak a cipőgyárak, hanem újabban nagy mennyi­­s­­ben exportra is dolgozik '953 első negyedévére több p­ . ből álló vállalásit tettem, amelyek közül úgy vélem leg­jelentősebb a rámabőrök szor­timentjének emelése. A meg­engedett minőségi hiba a ta­szításnál nálam 100 darabon­ként 3 darab. Ezt még nem haladtam túl, de a következő negyedévben 2 darabra csök­kentem. Vállaltam még, hogy gépe­met úgy kezelem, hogy ne kell­jen javítani, így 3 hónapig nem veszem igénybe az üzem­. . szerint a por a 14— 15-ös kazán kéményéből száll ................év, lervanei a nőnap­ a környékre. Ezt szeretnénk nem vesz­em '"eJlyt5' szá­ pal előbb szeretném befejezni megakadályozni. lakóink munkáját­­zalékos átlagteljesítményem mellett év, tervemet 3 hónap- Kiel Ferenc Két újításommal kísérlete­zünk a Pécsújhegyi Erőműben. Az egyik a 14—15-6s kazán kéményében a koptatólemezek gazdaságosabb kihasználása, a másik egy rostélyszerkezet, munkatár­saimmal, egy portalanító be- Kultúrtermünk szépen épül rendezésen dolgozunk. Gyár- társadalmi munkával. Már el­városon és környékén igen po- végezték az alapozást. Dolgoz­ás a levegő - mosott ruhát l­ak­ó kőművesek is - ! Vasvári László, a kőbánya például nem lehet az udvarra üzemvezetője,­­ « a munkák teregetni, mert pillanatok alatt fő irányítója — azt szeretné, ellepi a fekete szénpor. Véle- *és>y január végére elkészül­* ményem szerint a por a 14- Pálfi Imre elvtárs, aköz­* *"nács elnöke is segíti a­z * * •> q + CpQl a kultúrterem Nagyharsányban sok a fia­tal és hogy minél többen sze­repelhessenek, két színjátszó­csoport fog működni a köz­■ ■ —>n­agy­­ csoport fog működni a amelynek alkalmazása a tüze­r­ségben. Az egyiket Bandel­la lőanyag jobb kihasználását„ ios vp7pH A *” eredményezi. jól vezeti és ,,A kőszívű ember fiai“-t akarják játszani. — A 1 másik színjátszócsoport Böhö­­nyei Gizella tanítónő irányítá­sával „Tamás bátya kunyhó­­já“-t tűzte műsorra. Molnár József Nagyharsány.

Next