Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-17 / 91. szám
. 195® ÁPRILIS . Elterjed-e a vizesfúrás Komlón? Glock József körletaknásszal Indulok el a hetedik szintre. Ott van most nagyobb elővájás a Kossuth-bányai feltárok munkahelyei közül. A kettes ereszkén bukdácsolunk lefelé. A vájat végén alig látszanak az emberek. Csak a három bányászlámpa szűk fényudvara töri meg a torokkaparó kőpor sűrűjét. A fúrók pokoli zajjal koptatják a kemény kőzetet. Olyan ez az elővájás is, mint a többi: forró és egészségtelen. Az emberek meztelen felsőtestén csuszamlós iszappá keveredik a por és az izzadság. De miért van itt ekkora por? Lábunk alatt négy tömlő tekeredik a kalapácsokhoz. A víz és a sűrített levegő tömlői. Rövid szemlélődés után megvan a magyarázat... Ezeknek az embereknek anynyit ér itt a vízesfúrás, mint halottnak a szenteltvíz... Az egyik kalapács csakugyan vizesen fúr... de a másik — az nem. Eltört a víztűje. Hát így nem sok értelme van az egésznek. A megkezdett lyukak elkészülnek, s az emberek leállnak egy-két szóra. Panaszkodnak. Nem jó ez így sehogyse.. . — MÁSODSZOR FÚRUNK VIZESEN — mondja Háhn János csapatvezető. — Sok még vele a bajunk ... Lehet, hogy mi még nem jöttünk rá a fortélyára, de itt valami nem stimmel. Ez a véleménye Kiss Ferencnek és Szrenkó Mihálynak is. — Szeretnénk, ha sikerülne, az egészségünk függ tőle, de mit csináljunk? — problémáznak a feltárók. — Mégis mit tapasztaltok? — kérdezi a körletaknász is. Hahn elvtársék aztán elmondják az eddigi nehézségeket. Legfőbb baj, hogy a víz kimossa a kalapácsból az olajat, az olaj helyére víz nyomul, s akadozik a fúró. Arról már nem is beszélnek, hogy milyen kellemetlen a kifzörsögés. Mert két-három percenként maréknyi iszapot vág ki a fúró a lyukból. Nem a legkellemesebb dolog, különösen, ha szemközt kapja az ember. — No, és valami megoldást nem tudnak? — kérdezem tőlük. — Dehogynem! — válaszolják egyszerre. — A vízelfúrásnak jónak kell lennie, mert Koledáék, akik oda voltak a tapasztalatcserén a télen, nem passzióból hadakoztak érte. Ők látták Gyöngyösorosziban, s dolgoztak is vele itthon, míg náluk volt a felszerelés. Máshol kell itt a bajnak lenni!... — Hol? — Nem tudjuk eléggé a fortélyát.. . Vagy Koledáéknak kellene egy-két helyen bemutatni a fúrást, vagy ha nekik sem sikerül, akkor megkérdezni Gyöngyösorosziból, hogy náluk is így van-e? —. Még egy eset lehetséges — gondolkozik a csapatvezető. Talán a vízzel lesz baj. A víz innen van a bányából. Savas. Lehet, hogy ezért kell annyit olajozni... FELFELÉ MENET megnézzük a csövet. Ahogy meglazítjuk a csapot, zavaros, iszapos, szürke víz bugyborékol ki. Hm. Talán igaza van a csapatvezetőnek ... Ez már a műszakiak feladata, hogy eldöntsék. Érdemes foglalkozni a gondolattal... Az elővájás az ércbányában sem megy másként, csak úgy csinálják, mint itt. Valami nyitjának kell lennie a dolognak. Vagy mégis az a baj, hogy gyakorlatlanok az emberek, s később kialakul a munka helyes módszere, s megszűnnek a zavaró nehézségek? Ezt eldönteni idő és gyakorlat kérdése ... S hogy ez sikerüljön, ahhoz több helyen lehetőséget kell adni a vizesfúráshoz. Ezt kéri a Koloda, Török, Erdélyi és a Lili csapat is. Csakhogy ez sem könnyű, lehetőséget adni. Felszerelés is kell. Tartályok, tömlők. Kalapácsok vannak. A legtöbb baj a tartályokkal van. A tröszt rendelt a BAGAV-tól (Bányászati és Aknamélyítő Gépesítési Vállalat) harminc tartályt, s csak kettő használható. A többi selejt. Ahogy Sonkoly István főmérnök elmondja, már javítgatják őket... Csak azt volna jó tudni, hogy miért hegesztették rosszul ezeket a tartályokat, s milyen keretből fedezi a BAGAV az újabb költségeket? ... Dehát ez nem a mi dolgunk, hanem az Állami Ellenőrzés Minisztériumáé ... ÍGY ÁLL MOST a vizesfúrás ügye Kossuth-bányán. A főmérnöktől kezdve az egyszerű munkásokig mindenki szeretné ha sikerülne... De legjobban szeretnék azok, akik már több-kevesebb sikerrel, de dolgoztak vele, s rájöttek előnyeire ... Dehát nehézségek mindig vannak . .. Helyes lenne azért megsürgetni a tartályok kijavítását, s ezzel megoldódna a főkérdés. A munka tökéletesítésére pedig megadták az ötletet Kálin János emberei: tapasztalatcsere a jobbakkal, a hozzáértőkkel!... Ha sikerül, néhány éven belül eltűnik a szilikózis a pécsvidéki bányákból is. T. M. Filmvetítéses előadás a kétezer éves Pécsről Április 19-én, csütörtökön este 8 órakor dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúl Tudományos Intézet igazgatója, a földrajzi tudományok kandidátusa, a TTIT elnökhelyettese: „A kétezeréves Pécs" címmel filmvetítéssel egybekötött érdekes előadást tart. Az előadás keretében bemutatják a Pécs műemlékeiről készült dokumentfilmet. NAP Tft Lesz elegendő szikvízünk Az elmúlt nyáron sokszor zavarba jöttek a vendéglátó üzemek, amikor a szombati és vasárnapi nagyobb forgalomnak megfelelően szikvíz hiányában nem tudták hűsítő italokkal ellátni a vendégeket. Mi lesz idén? Hogy készült fel a nyárra a Pécsi Szikvíz és Szeszipari Vállalat? — Ebben az esztendőben, szikvízből minden igényt ki tudunk elégíteni — nyilatkozott Gyimesi József elvtárs, a vállalat igazgatója. — Időben gondoskodtunk szikvizes üvegparkunk bővítéséről: tízezer új szikvizes üveget szereztünk be. Ezekből ötezer máris forgalomban van, a másik ötezer pedig — már részben megtöltve — várja a melegebb napokat. A kibővült üvegpark tette lehetővé, hogy most felhívjuk a vendéglők figyelmét: soha nem volt ilyen nagy lehetőség az előrerendelésre és arra, hogy a fogyasztók szikvíz-igényeit a legmesszebbmenőkig kielégítsék! — A szikvíz gyors kiszállításáról is gondoskodtunk. Télen felújítottukk kocsijainkat, s jó lovaink is vannak. Ezenkívül teherautóink is szállítanak szikvizet. A Pécsi Szikvíz és Szeszipari Vállalat üdítőitalt is gyárt. A tavaly gyártott „Bambi” sem mennyiségre, sem minőségre nem volt kielégítő. — Idén több és jobb Bambit gyártunk a tavalyinál. Üvegeket szereztünk be, létszámot és béralapot kaptunk a gyártáshoz, ezenkívül pedig jobb, cukrosabb és ízesebb szörpből készül majd a pécsiek e kedvenc üdítő itala. Megháláljuk a segítséget Termelőszövetkezetünket teljesen elöntötte a víz: a házaink összedőltek, 35 sertésünk és négy lovunk elpusztult. Nagy veszteség ez, de nem ejt bennünket kétségbe. Egy pillanatra sem álltunk le: átszerveztük és bővítettük a brigádokat, különösen az állattenyésztésit, mert az állataink szanaszét vannak és így több ember kell a gondozásukhoz. Romeltakarító brigádot is alakítottunk, amely a tsz istállóit teszi rendbe, hogy minél előbb visszamehessünk a területeinkre. Csüggedésre nincs okunk, hiszen mindenki segít, hogy újra virágzó élet legyen Mohácsszigeten. A villánykövesdi Új Alkotmány Termelőszövetkezet 40 mázsa terménnyel és 4 500 forinttal, a bólyi Kossuth Termelőszövetkezet négy darab két éves üszővel, a babarci Béke öt darab éves üszővel, tíz mázsa rozzsal, 15 mázsa burgonyával, a nagybudméri Petőfi 15,20 mázsa rozzsal és két darab két éves üszővel, az ivándárdai Sarló és Kalapács egy darab hat éves tehénnel sietett termelőszövetkezetünk megsegítésére. A kölkedi Új Élet fogataival segít, patronálónk, a Budapesti V. számú Autójavító Vállalat 30 tagú brigáddal takarítja el a romokat. A mohácsszigeti Petőfi Termelőszövetkezet tagjai és vezetősége nevében köszönöm a szívből jövő segítséget és ígérem, hogy ha a víz lemegy a területünkről, minden talpalatnyi területet bevetünk és úgy dolgozunk, hogy bebizonyítsuk: a segítség nem volt hiábavaló. , CSÖMÖR JÁNOS a mohácsszigeti Petőfi Tsz. elnöke A tsz mozgalom élharcosai Káró Zoltán Nikolausz Mihály Zákányi István „Volt Mozsgón MDP-szervezet és volt vezetősége is, de egyszer sem dolgozott még olyan jól, mint most — mondja Kékes József, a helyi népfront bizottság elnöke. — Nem akarom ezért túlzottan dicsérni Zákányi István elvtársat, de el kell ismernem, hogy sok érdeme van benne Amióta ő lett a párttitkárunk, népnevelőgárdánk teremtődött, minden héten összejövünk tapasztalatcserére és megbeszélésre. Hogy mi lett ennek eredménye, azt csak néhány számadattal illusztrálom: kezdetben csak tizenhat volt, nem sokkal később pedig harmincnyolc család lett a csoport tagja. detizen sem lehettek azok, akik a termelőszövetkezet megalakulását kívánták február közepe után Merenyén. És még ezek is kikötötték, hogy Káró Zoltánt haza kell hívni a gépállomásról, „mert amíg ő itt nem lesz, addig szövetkezet sem lesz”. Sok igazság rejlett szavakban. Káró elvtárs hazatérte után hamarosan megalakult a csoport, nem tíz és nem is húsz, hanem negyvenkettő taggal, ő a pártszervezet legjobb népnevelője, olyan volt minden egyes szava, mint a jó televénybe vetett mag.ten az ő szavai nyomán léptek a közös boldogulás útjára.” a gerényesi MDP-szervezet titkára ez a mosolygósképű ember. Éppen a vezetőségi beszámoló olvasására készül. Ebben határozták el, hogy a termelőszövetkezeti agitációt újszerűen és sokrétűen fogják végezni, olyan politikai munkába kezdenek, amit még a falu nem látott, így is tett. A gerényesi kommunisták nemcsak jó népnevelőgárdával és rendszeres agitátorértekezletekkel büszkélkedhetnek, hanem mással is. Ezek közé tartozik a fényképészszakkör. Egész sor felvételt készítettek a termelőszövetkezetről és kifüggesztették, hogy lássa mindenki, hogyan élnek a tsz tagjai. Az új és máshol nem látott agitációs eszközökhöz tartozik a „Gerényesi Híradó” is. Ezt a kétoldalas sokszorosított faluújságot az MDP-szervezet vezetősége szerkeszti és hírt ad a falu minden fontosabb eseményéről. A márciusi számban például megírják a tíz új belépő nevét, ismertetik az MNDSZ, a sportkör, a DISZ kultúrcsoportjának munkáját, a népfrontbizottság gazdakörének előadásait és a többit. Aki a sorokat olvassa, láthatja, hogy a gerényesi MDP- szervezet politikai munkája valóban sokoldalú. Megvalósult az ígéret és ebben élenjárt, példát mutatott Nikolausz elvtárs. Akár a fényképészszakkörről, akár a faluújságról vagy gazdakörről van szó, Nikolausz elvtárs mindenütt ott van és mindenhol segít. s Hidat építenének a Karasicán • • Ha a nyomjai asszonyok fél kiló sóért, vagy a férfiak egy fröccsre a szövetkezeti boltba mennének, bizony vagy három kilométert kellene gyalogolniuk. Gyalogolnak is, mert hiába van a szövetkezeti bolt csak kőhajításnyira, a Karasica patak vizén még sem kelhetnek át száraz lábbal. Híd kell tehát a Karasicára, hogy azon gyalog, szekérrel, kerékpárral is átmehessenek. Mi sem természetesebb tehát: építünk egy hidat — gondolta a tanács. — Szederkényben él egy ügyes idős mérnök, Rabatin Gábor, aki felajánlotta, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül társadalmi munkában elkészíti a híd tervrajzát. Elkészült a tervrajz, amely szerint a híd 5 méter széles és nyolc méter hosszú lesz. Közben a tanács innen is, onnan is, összeszedte a pénzt, az építőanyagot, cementet, homokot, vasat, követ. Mi kell még? Kőműves is van, aki vállalta, hogy embereivel megépíti a hidat. A híd azonban a mai napra sem készült el. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs engedély. No, de mit számít ez? A község vezetői a járási tanácshoz fordultak. Ott kijelentették, hogy az engedélyt nem ők adják, ellenben új tervrajz kell, mert Rabatin Gábor hídja túlméretezett, akár vasúti Md«*’' is megfelel. De, hogy ne mondhassák: „a járási tanács sem segít“, elkészítettek egy másik tervrajzot. Engedélyért pedig folyamodhattak egy lépcsővel feljebb, a megyei tanácshoz. A megyei tanács valamelyik előadója csak a tenyerét forgatta, mondván, hogy az engedély a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumhoz tartozik. A minisztérium a Mélyfúró Vállalathoz irányította a küldöttséget azzal, hogy készíttesenek egy másik tervrajzot — immár a harmadikat — mivel szerintük a második sem megfelelő. Elkészült a harmadik tervrajz. Most már bizonyára megtesz az engedély is. — által‘4k tsi-i’Vat a szederkényiek. Hát nem lett engedély. Ugyanis a hídépítést meg kell előznie — a minisztérium szerint — a geológiai vizsgáéinak, a Víz- és Csatornaművek vizsgálatának, majd a kivitelező vállalattól be kell kérni egy költségvetést is A szederkényi tanácselnök hiába mondta, hogy nem áll ide költségvetés, hiszen házilag, társadalmi munkával egy kis községi hozzájárulással felépítik ők maguk is, a minisztériumban úgy látszik attól féltek, hogy a híd esetleg olcsóbban és gyorsabban készül el, mint szokás. A szederkényiek és a nyomtalak tehát továbbra is gondterhesen gyalogolnak ki tudja hányszor felesleg*«"a három kilométeres utat. A község tanácstitkára most egy újabb ötlettel állt elő: a napokban átkerekezik *’~»«életre és tapasztalatcsell-^nt megérdeklődi, hogyan sikerült nekik bürokráciamentesen megépíteni a hidat? Egy jó ötletet ehhez mi is adunk: ne várjanak az engedélyre ... Bizonyára Erzsébeten sem hall más választ, mint azt, hogy „nem jártuk végig a bürokrácia útvesztőit, hanem építettünk!.. A versenytáknál: Baranyajenőn Baráti összfogással gyorsabb a munka szabb, mint a gödreszentmártoniaké. A tavaszi vetést és egyéb munkákat előttük is befejezhetjük. — Nemcsak ő gondolkodott és cselekedett így, hanem legtöbben a faluban. Akinek nincs fogata, vagy nem volt vetőmagja, azt a sógora vagy szomszédja segítette. Horváth Gyula a mezőgazdasági és pénzügyi állandó bizottság elnöke nemcsak noszogatta a körzetét, hanem Imrő Istvánnak egy jó holdat föl is szántott. Az egylovas Varga Károlyt Latyán Péter segítette ki. Csak ilyen önzetlen összefogással sikerült Baranyajenőn április 2-ig az összes tavaszit elvetni. De senki se higgje, hogy a Szabadság Tsz-be hiába kopogtattak be az egyéniek. Pénteken Molnár Gyuri bácsi járt náluk. Répavetéshez kért kölcsöngépet. Délután már vihette is, mert addigra a tsz befejezte a sajátját. A két község vetélkedéseiben a gödreszentmártoni Zrí* ,,nyi Tsz és a baranya Jenői Szabadság versengése szintén külön fejezet. Pénteken a ba- r ranyajenői tsz nemcsak hat Alábbi képünk hőse nem,a hold cukorrépáját vetette el, , , , . ide a burgonyát is elültették. párttitkár, mégcsak nem is egy-két laposabb, vizesebb tenépnevelő, hanem a majsírület kivételével. 15 holdon Táncsics Tsz elnöke. Hogy földben van a fehérhere, a tarner a népnevelők közé ke-i'karmányrépa vetésre sincsen , , , rmár gondjuk es multhoz verült a képe, ennek megvan .a teléig a dohányt is elültették, maga külön oka. Kevés olyan (Tavaszi búzát pedig terven tetsz elnököt lehet találni Bara-fi lül vetettek három holdon, apóban, aki olyan szerencsé-i Megindult a munka a Szásán és jól össze tudja egyeztet-babsát Tsz asszonybrigádjában " , .a 7 holdas konyha- és virágai a vezetés erélyét a meppol-a kertészetükben . Tavaly in szó szóval mint ő Ezért tisztelik ,nen 87 ezer forintot árultak őt az idősebbek és ezért szereti belőle a sásdi piacon, idén még tik úgy a fiatalok, mintha fognak De nemcsak , . . .... a kertészetből! — Mert olyan édesapjuk lenne. Aztánon“Jajc ! elismerten szorgalmas tagok róla, hogy nem is tudnának al- vannak a Szabadságban, mint kalmasabb elnököt találni, mert Hörnyék Mihály és Hornyék vezetésével a megye egyik et-íéli bácsi gyalogmunká ok a seje lett a szövetkezet tavaszié fataLF,leírt.. ak í? munkákban és begyűjtésben, (»csta» Tóth Rozika, Mairesz Féltemné és Deli Jánosné szarvas- i marhagondozók. A legfiatalabbak közül pedig Sziebert Anna és Fliebert Mária sertésigondozók nevét írjuk ide. A napokban is kimeszelték az ólakat anélkül, hogy bárki szólt volna, és ha csak megnyisfan egy malac, már futnak, nincs-e valami baj. 161 ügyelnek a közösre. Ha a megye minden szomszédos községe hasonló módon építene, a dolgozó parasztság versenyző kedvére, biztos, hogy a Somogy—Tolna—Baranya páros versenyben megyénket senki sem hagyhatná maga mögött. A kezdeményező, lelkes gödreszentmártoniakról március 28-án írtunk és erre fel már másnap este összejöttek a baranyajenőiek a mozihelyiségükben. A nyílt tanácsülésen , miután elfogadták a szomszéd község kihívását, elhatározták: egy emberként állják a sarat. Vancsa János például azt mondta: — A mi határunk sem rosz Erdélyi András