Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-17 / 91. szám

. 195® ÁPRILIS . Elterjed-e a vizesfúrás Komlón? Glock József körletaknásszal Indulok el a hetedik szintre. Ott van most nagyobb elővá­­jás a Kossuth-bányai feltá­rok munkahelyei közül. A kettes ereszkén bukdácsolunk lefelé. A vájat végén alig lát­szanak az emberek. Csak a három bányászlámpa szűk fényudvara töri meg a torok­kaparó kőpor sűrűjét. A fúrók pokoli zajjal koptatják a ke­mény kőzetet. Olyan ez az elő­­vájás is, mint a többi: forró és egészségtelen. Az emberek meztelen felsőtestén csuszam­­lós iszappá keveredik a por és az izzadság. De miért van itt ekkora por? Lábunk alatt négy töm­lő tekeredik a kalapácsokhoz. A víz és a sűrített levegő töm­lői. Rövid szemlélődés után megvan a magyarázat... Ezeknek az embereknek any­­nyit ér itt a vízesfúrás, mint halottnak a szenteltvíz... Az egyik kalapács csakugyan vi­zesen fúr... de a másik — az nem. Eltört a víztűje. Hát így nem sok értelme van az egésznek. A megkezdett lyukak elké­szülnek, s az emberek leáll­nak egy-két szóra. Panaszkod­nak. Nem jó ez így sehogy­­se.. . — MÁSODSZOR FÚRUNK VIZESEN — mondja Háhn János csapatvezető. — Sok még vele a bajunk ... Lehet, hogy mi még nem jöttünk rá a fortélyára, de itt valami nem stimmel. Ez a véleménye Kiss Ferenc­nek és Szrenkó Mihálynak is. — Szeretnénk, ha sikerülne, az egészségünk függ tőle, de mit csináljunk? — problémáz­­nak a feltárók. — Mégis mit tapasztaltok? — kérdezi a körletaknász is. Hahn elvtársék aztán el­mondják az eddigi nehézsége­ket. Legfőbb baj, hogy a víz kimossa a kalapácsból az ola­jat, az olaj helyére víz nyo­mul, s akadozik a fúró. Arról már nem is beszélnek, hogy milyen kellemetlen a kifzö­­rsögés. Mert két-három per­cenként maréknyi iszapot vág ki a fúró a lyukból. Nem a legkellemesebb dolog, különö­sen, ha szemközt kapja az ember. — No, és valami megoldást nem tudnak? — kérdezem tő­lük. — Dehogynem! — válaszol­ják egyszerre. — A vízelfú­­rásnak jónak kell lennie, mert Koledáék, akik oda voltak a tapasztalatcserén a télen, nem passzióból hadakoztak érte. Ő­k látták Gyöngyösorosziban, s dolgoztak is vele itthon, míg náluk volt a felszerelés. Más­hol kell itt a bajnak lenni!... — Hol? — Nem tudjuk eléggé a fortélyát.. . Vagy Koledáék­­nak kellene egy-két helyen bemutatni a fúrást, vagy ha nekik sem sikerül, akkor meg­kérdezni Gyöngyösorosziból, hogy náluk is így van-e? —. Még egy eset lehetsé­ges — gondolkozik a csapat­­vezető. Talán a vízzel lesz baj. A víz innen van a bányából. Savas. Lehet, hogy ezért kell annyit olajozni... FELFELÉ MENET megnéz­zük a csövet. Ahogy megla­zítjuk a csapot, zavaros, isza­pos, szürke víz bugyborékol ki. Hm. Talán igaza van a csapat­­vezetőnek ... Ez már a mű­szakiak feladata, hogy eldönt­sék. Érdemes foglalkozni a gondolattal... Az elővájás az ércbányában sem megy más­ként, csak úgy csinálják, mint itt. Valami nyitjának kell len­nie a dolognak. Vagy mégis az a baj, hogy gyakorlatlanok az emberek, s később kialakul a munka he­lyes módszere, s megszűnnek a zavaró nehézségek? Ezt el­dönteni idő és gyakorlat kér­dése ... S hogy ez sikerüljön, ahhoz több helyen lehetőséget kell adni a vizesfúráshoz. Ezt kéri a Koloda, Török, Erdélyi és a Lili csapat is. Csakhogy ez sem könnyű, lehetőséget adni. Felszerelés is kell. Tar­tályok, tömlők. Kalapácsok vannak. A legtöbb baj a tar­tályokkal van. A tröszt rendelt a BAGAV-tól (Bányászati és Aknamélyítő Gépesítési Válla­lat) harminc tartályt, s csak­ kettő használható. A többi se­lejt. Ahogy Sonkoly István fő­mérnök elmondja, már javít­gatják őket... Csak azt volna jó tudni, hogy miért hegesz­tették rosszul ezeket a tartá­lyokat, s milyen keretből fe­dezi a BAGAV az újabb költ­ségeket? ... Dehát ez nem a mi dolgunk, hanem az Állami Ellenőrzés Minisztériumáé ... ÍGY ÁLL MOST a vizes­fúrás ügye Kossuth-bányán. A főmérnöktől kezdve az egysze­rű munkásokig mindenki sze­retné ha sikerülne... De leg­jobban szeretnék azok, akik már több-kevesebb sikerrel, de dolgoztak vele, s rájöttek előnyeire ... Dehát nehézsé­gek mindig vannak . .. Helyes lenne azért megsürgetni a tar­tályok kijavítását, s ezzel megoldódna a főkérdés. A munka tökéletesítésére pedig megadták az ötletet Kálin Já­nos emberei: tapasztalatcsere a jobbakkal, a hozzáértőkkel!... Ha sikerül, néhány éven belül eltűnik a szilikózis a pécsvi­­déki bányákból is. T. M. Filmvetítéses előadás a kétezer éves Pécsről Április 19-én, csütörtökön este 8 órakor dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunán­túl Tudomá­nyos Intézet igazgatója, a föld­rajzi tudományok kandidátusa, a TTIT elnökhelyettese: „A kétezeréves Pécs" címmel film­vetítéssel egybekötött érdekes előadást tart. Az előadás kere­tében bemutatják a Pécs mű­emlékeiről készült dokument­filmet. N­A­P T­ft Lesz elegendő szikvízünk Az elmúlt nyáron sokszor zavarba jöttek a vendéglátó üzemek, amikor a szombati és vasárnapi nagyobb forgalom­nak megfelelően szikvíz hiá­nyában­­ nem tudták hűsítő italokkal ellátni a vendégeket. Mi lesz idén? Hogy készült fel a nyárra a Pécsi Szikvíz és Szeszipari Vállalat? — Ebben az esztendőben, szikvízből minden igényt ki tudunk elégíteni — nyilatko­zott Gyimesi József elvtárs, a vállalat igazgatója. — Időben gondoskodtunk szikvizes üveg­parkunk bővítéséről: tízezer új szikvizes üveget szereztünk be. Ezekből ötezer máris forga­lomban van, a másik ötezer pedig — már részben megtölt­ve — várja a melegebb napo­kat. A kibővült üveg­park tette lehetővé, hogy most felhívjuk a vendéglők figyelmét: soha nem volt ilyen nagy lehetőség az előrerendelésre és arra, hogy a fogyasztók szikvíz-igé­­nyeit a legmesszebbmenőkig kielégítsék! — A szikvíz gyors kiszállí­tásáról is gondoskodtunk. Té­len felújítottukk kocsijainkat, s jó lovaink is vannak. Ezenkí­vül teherautóink is szállítanak szikvizet. A Pécsi Szikvíz és Szeszipa­ri Vállalat üdítőitalt is gyárt. A tavaly gyártott „Bambi” sem mennyiségre, sem minő­ségre nem volt kielégítő. — Idén több és jobb Bambit gyártunk a tavalyinál. Üvege­ket szereztünk be, létszámot és béralapot kaptunk a gyártás­hoz, ezenkívül pedig jobb, cukrosabb és ízesebb szörpből készül majd a pécsiek e ked­venc üdítő itala. Megháláljuk a segítséget Termelőszövetkezetünket tel­jesen elöntötte a víz: a háza­ink összedőltek, 35 sertésünk és négy lovunk elpusztult. Nagy veszteség ez, de nem ejt bennünket kétségbe. Egy pilla­natra sem álltunk le: átszer­veztük és bővítettük a brigá­dokat, különösen az ál­latte­nyésztésit, mert az állataink szanaszét vannak és így több ember kell a gondozásukhoz. Romeltakarító brigádot is alakítottunk, amely a tsz is­tállóit teszi rendbe, hogy mi­nél előbb visszamehessünk a területeinkre. Csüggedésre nincs okunk, hiszen mindenki segít, hogy újra virágzó élet legyen Mo­hácsszigeten. A villánykövesdi Új Alkotmány Termelőszövet­kezet 40 mázsa terménnyel és 4 500 forinttal, a bólyi Kossuth Termelőszövetkezet négy darab két éves üszővel, a babarci Béke öt darab éves üszővel, tíz mázsa rozzsal, 15 mázsa bur­gonyával, a nagybudméri Pe­tőfi 15,20 mázsa rozzsal és két darab két éves üszővel, az ivándárdai Sarló és Kalapács egy darab hat éves tehénnel sietett termelőszövetkezetünk megsegítésére. A kölkedi Új Élet fogataival segít, patronálónk, a Budapes­ti V. számú Autójavító Válla­lat 30 tagú brigáddal takarítja el a romokat. A mohácsszigeti Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjai és veze­tősége nevében köszönöm a szívből jövő segítséget és ígé­rem, hogy ha a víz lemegy a területünkről, minden talpa­latnyi területet bevetünk és úgy dolgozunk, hogy bebizo­nyítsuk: a segítség nem volt hiábavaló. , CSÖMÖR JÁNOS a mohácsszigeti Petőfi Tsz. elnöke A tsz mozgalom élharcosai Káró Zoltán Nikolausz Mihály Zákányi István „Volt Mozsgón MDP-szerve­zet és volt vezetősége is, de egyszer sem dolgozott még olyan jól, mint most — mond­ja Kékes József, a helyi nép­front bizottság elnöke. — Nem akarom ezért túlzottan dicsérni Zákányi István elv­társat, de el kell ismernem, hogy sok érdeme van benne Amióta ő lett a párttitkárunk, népnevelőgárdánk teremtődött, minden héten összejövünk ta­pasztalatc­serére és megbeszé­lésre. Hogy mi lett ennek ered­ménye, azt csak néhány szám­adattal illusztrálom: kezdetben csak tizenhat volt, nem sokkal később pedig harmincnyolc család lett a csoport tagja. de­tizen sem lehettek azok, akik a termelőszövetkezet megalakulását kívánták febru­ár közepe után Merenyén. És még ezek is kikötötték, hogy Káró Zoltánt haza kell hívni a gépállomásról, „mert amíg ő itt nem lesz, addig szövetkezet sem lesz”. Sok igazság rejlett szavak­ban. Káró elvtárs hazatérte után hamarosan megalakult a csoport, nem tíz és nem is húsz, hanem negyvenkettő taggal, ő a pártszervezet leg­jobb népnevelője, olyan volt minden egyes szava, mint a jó televénybe vetett mag.­ten az ő szavai nyomán léptek a közös boldogulás útjára.” a gerényesi MDP-szervezet tit­kára ez a mosolygósképű em­ber. Éppen a vezetőségi beszá­moló olvasására készül. Ebben határozták el, hogy a termelő­szövetkezeti agitációt újsze­rűen és sokrétűen fogják vé­gezni, olyan politikai munkába kezdenek, amit még a falu nem látott, így is tett. A gerényesi kom­munisták nemcsak jó népneve­lőgárdával és rendszeres agi­tátorértekezletekkel büszkél­kedhetnek, hanem mással is. Ezek közé tartozik a fényké­pészszakkör. Egész sor felvé­telt készítettek a termelőszö­vetkezetről és kifüggesztették, hogy lássa mindenki, hogyan élnek a tsz tagjai. Az új és máshol nem látott agitációs eszközökhöz tartozik a „Gerényesi Híradó” is. Ezt a kétoldalas sokszorosított fa­luújságot az MDP-szervezet vezetősége szerkeszti és hírt ad a falu minden fontosabb ese­ményéről. A márciusi szám­ban például megírják a tíz új belépő nevét, ismertetik az MNDSZ, a sportkör, a DISZ kultúrcsoportjának munkáját, a népfrontbizottság gazdaköré­nek előadásait és a többit. Aki a sorokat olvassa, láthat­ja, hogy a gerényesi MDP- szervezet politikai munkája valóban sokoldalú. Megvalósult az ígéret és ebben élenjárt, példát mutatott Nikolausz elv­társ. Akár a fényképészszakkör­ről, akár a faluújságról vagy gazdakörről van szó, Nikolausz elvtárs mindenütt ott van és mindenhol segít. s Hidat építenének a Karasicán • •­ Ha a nyomjai asszonyok fél kiló sóért, vagy a férfiak egy fröccsre a szövetkezeti boltba mennének, bizony vagy három kilométert kel­lene gyalogolniuk. Gyalogol­nak is, mert hiába van a szö­vetkezeti bolt csak kőhajítás­nyira, a Karasica patak vizén még sem kelhetnek át száraz lábbal. Híd kell tehát a Karasicá­­ra, hogy azon gyalog, szekér­rel, kerékpárral is átmehes­senek. Mi sem természete­sebb tehát: építünk egy hi­dat — gondolta a tanács. — Szederkényben él egy ügyes idős mérnök, Rabatin Gá­bor, aki felajánlotta, hogy minden ellenszolgáltatás nél­kül társadalmi munkában el­készíti a híd tervrajzát. El­készült a tervrajz, amely sze­rint a híd 5 méter széles és nyolc méter hosszú lesz. Köz­ben a tanács innen is, onnan is, összeszedte a pénzt, az építőanyagot, cementet, ho­mokot, vasat, követ. Mi kell még? Kőműves is van, aki vállalta, hogy embereivel megépíti a hidat. A híd azonban a mai nap­ra sem készült el. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy­­ nincs engedély. No, de mit számít ez? A község vezetői a járási tanácshoz fordultak. Ott kijelentették, hogy az engedélyt nem ők adják, el­lenben új tervrajz kell, mert Rabatin Gábor hídja túlmé­retezett, akár vasúti Md«*’' is megfelel. De, hogy ne mondhassák: „a járási tanács sem segít“, elkészítettek egy másik tervrajzot. Engedélyért pedig folyamodhattak egy lépcsővel feljebb,­­ a me­gyei tanácshoz. A megyei ta­nács valamelyik előadója csak a tenyerét forgatta, mondván, hogy az engedély a Város- és Községgazdálko­dási Minisztériumhoz tarto­zik. A minisztérium a Mély­fúró Vállalathoz irányította a küldöttséget azzal, hogy ké­­szíttesenek egy másik terv­rajzot — immár a harmadi­kat — mivel szerintük a második sem megfelelő. El­készült a harmadik tervrajz. Most már bizonyára meg­tesz az engedély is. — által­­‘4k tsi-i’Vat a szederkényi­ek. Hát nem lett engedély. Ugyanis a hídépítést meg kell előznie — a minisztérium szerint — a geológiai vizsgá­éinak, a Víz- és Csatorna­­művek vizsgálatának, majd a kivitelező vállalattól be kell kérni egy költségvetést is A szederkényi tanácselnök hiá­ba mondta, hogy nem ál­l ide költségvetés, hiszen há­zilag, társadalmi munkával egy kis községi hozzájárulás­­sal felépítik ők maguk is,­­ a minisztériumban úgy látszik attól féltek, hogy a híd eset­leg olcsóbban és gyorsabban készül el, mint szokás. A szederkényiek és a nyomtalak tehát továbbra is gondterhesen gyalogolnak ki tudja hányszor felesleg*«"a három kilométeres utat. A község tanácstitkára most egy újabb ötlettel állt elő: a napokban átkerekezik *’~»«é­­letre és tapasztalatcsell-^nt megérdeklődi, hogyan sike­rült nekik bürokráciamente­sen megépíteni a hidat? Egy jó ötletet ehhez mi is adunk: ne várjanak az en­gedélyre ... Bizonyára Erzsé­beten sem hall más választ, mint azt, hogy „nem jártuk végig a bürokrácia útvesztőit, hanem építettünk!.. A versenyták­nál: Baranyajenőn Baráti ö­ssz­fogással gyorsabb a munka szabb, mint a gödreszentmár­­toniaké. A tavaszi vetést és egyéb munkákat előttük is be­fejezhetjük. — Nemcsak ő gondolkodott és cselekedett így, hanem leg­többen a faluban. Akinek nincs fogata, vagy nem volt vető­magja, azt a sógora vagy szom­szédja segítette. Horváth Gyu­la a mezőgazdasági és pénz­ügyi állandó bizottság elnöke nemcsak noszogatta a körze­tét, hanem Imrő Istvánnak egy jó holdat föl is szántott. Az egylovas Varga Károlyt Latyán Péter segítette ki. Csak ilyen önzetlen össze­fogással sikerült Baranyajenőn április 2-ig az összes tavaszit elvetni. De senki se higgje, hogy a Szabadság Tsz-be hiá­ba kopogtattak be az egyéniek. Pénteken Molnár Gyuri bácsi járt náluk. Répavetéshez kért kölcsön­gépet. Délután­­ már vihette is, mert addigra a tsz befejezte a sajátját. A két község vetélkedése­­i­ben a gödreszentmártoni Zrí* ,,nyi Tsz és a baranya Jenői Szabadság versengése szintén­­ külön fejezet. Pénteken a ba- r ranyajenői tsz nemcsak hat Alábbi képünk hőse nem,a hold cukorrépáját vetette el, , , , . ide a burgonyát is elültették. párttitkár, mégcsak nem is­ egy-két laposabb, vizesebb te­­népnevelő, hanem a majsí­­­rület kivételével. 15 holdon Táncsics Tsz elnöke. Hogy földben van a fehérhere, a ta­rner a népnevelők közé ke-i'karmányrépa vetésre sincsen , , , rmár gondjuk es mult­hoz ve­rült a képe, ennek megvan .a t­eléig a dohányt is elültették, maga külön oka. Kevés olyan (­Tavaszi búzát pedig terven te­­tsz elnököt lehet találni Bara-fi lül vetettek három holdon, apóban, aki olyan szerencsé-i Megindult a munka a Szá­sán és jól össze tudja egyeztet-­babsát Tsz asszonybrigádjában " , .­­a 7 holdas konyha- és virág­ai a vezetés erélyét a meppol-a kertészetükben . Tavaly in s­zó szóval mint ő Ezért tisztelik ,nen 87 ezer forintot árultak őt az idősebbek és ezért szeret­i belőle a sásdi piacon, idén még tik úgy a fiatalok, mintha­­ fognak De nemcsak , . . .... a kertészetből! — Mert olyan édesapjuk lenne. Azt­ánon“Jajc ! elismerten szorgalmas tagok róla, hogy nem is tudnának al-­ vannak a Szabadságban, mint kalmasabb elnököt találni, mert­­ Hörnyék Mihály és Hornyék vezetésével a megye egyik et-íéli bácsi gyalogmunká ok­ a seje lett a szövetkezet tavaszié f­ataLF,l­eírt.. ak í? munkákban és begyűjtésben, (»csta» Tóth Rozika, Mairesz Fé­ltemné és Deli Jánosné szarvas- i marhagondozók. A legfiatalab­bak közül pedig Sziebert An­na és Fliebert Mária sertés­­igondozók nevét írjuk ide. A­­ napokban is kimeszelték az ólakat anélkül, hogy bárki szólt volna, és ha csak meg­­nyisfan egy malac, már fut­nak, nincs-e valami baj. 161 ügyelnek a közösre. Ha a megye minden szom­szédos községe hasonló módon építene, a dolgozó parasztság versenyző kedvére, biztos,­­ hogy a Somogy—Tolna—Bara­nya páros versenyben megyén­ket senki sem hagyhatná ma­­ga mögött. A kezdeményező, lelkes gödreszentmártoniakról már­cius 28-án írtunk és erre fel már másnap este összejöttek a baranyajenőiek a mozihelyisé­gükben. A nyílt tanácsülésen , miután elfogadták a szom­széd község kihívását, elhatá­rozták: egy emberként állják a sarat. Vancsa János például azt mondta: — A mi határunk sem rosz­ Erdélyi András

Next