Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-04 / 104. szám
VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI XIII. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM NAPLÓ BARANYA MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGGÁRA 50 FILLÉR MEGYEI TANÁCS LAPJA Az árleszállításról tömött kirakatok, áruházi polcok, bő választék és kétszer annyi vásárló. Ez a mérlege annak a megelégedésnek és örömnek, amellyel a munkások, parasztok, értelmiségiek, dolgozó kisemberek ezrei fogadták a minisztertanácsnak a párt Központi Vezetőségének javaslatára hozott határozatát a közszükségleti cikkek árleszállításáról. A Pécsi Állami Áruház egyetlen nap, csütörtökön mintegy félmillió forintos forgalmat bonyolított le, leginkább a konfekció- és kötöttárukból. Kézzelfogható jele ez annak, hogy a párt és a kormány máris hozzákezdett a napokban kibocsátott második ötéves terv irányelveinek megvalósításához. A mostani árleszállítás részleges. De minden túlzás nélkül megállapíthatjuk: nagyon jelentős árcsökkenésről van szó. A baranyaiak érezték igazán, mit jelentett a pusztító jeges áradat, a zord téli időjárás, amely gátolta, késleltette az üzemek, falvak munkáját, az ország más részeiben viszont földrengés sújtotta a lakosságot. Az országra nehezedő nagy terhek ellenére — népgazdaságunk egészséges fejlődését igazolva — mintegy 6 500 cikkre kiterjedő, a dolgozóknak évi 900 millió forint megtakarítást jelentő árleszállítás történt. A férfi lódenkabát 610 forint helyett 490, a nylon harisnya 105 forint helyett 72, a sportöltöny 585 forint helyett 480 forintba kerül, a kitűnő Pobjeda és más márkájú karóra közel kétszáz forinttal lett olcsóbb. A megtakarításnak mintegy 60 százaléka a városi és 40 százaléka a falusi lakosság kiadását csökkenti, minden család kimutathatja a maga hasznát, de különösen a városban élő alacsonyabb jövedelműek, mert a különböző leszállított árucikkekből ők vásároltak a legtöbbet. Az árleszállítás elsősorban az iparban gyártott közszükségleti cikkekre terjed ki, az élelmiszereknél — a vaj kivételével — csak a tejtermékekre. Ez érthető is. A párt és a kormány hathatós intézkedéseinek, mindenekelőtt a tavaly márciusi és novemberi határozata, a dolgozók áldozatkész, szorgalmas munkájának hatására jelentősen emelkedett a munka termelékenysége, csökkent a termelés önköltsége. Ez év első negyedében is túlteljesítettük terveinket, többet, jobb minőségben és olcsóbban termelünk. Ez tette lehetővé az árleszállítást s továbbra is ez az egyetlen helyes, megalapozott útja az életszínvonal növelésének. Ha ellenkezőleg tennénk, akkor zsákutcába jutnánk, homokvárra építenénk. Mindenki emlékszik arra, hogy 1953-ban is volt árleszállítás. Néhány hónap múlva a dolgozók joggal elégedetlenkedtek, hogy ezek a cikkek hamar elfogytak, eltűntek az üzletekből. Ez azért történhetett meg, mert az árleszállítást nem mindenben támasztotta alá a termelés, hisz azokban az években az ipar egyhelyben topogott, sőt némely ága erősen visszaesett, évről-évre nem teljesítettük begyűjtési terveinket. Ma nincs ilyen veszély: a párt és a kormány a reális helyzetet figyelembevevő intézkedése biztosítja, hogy az árleszállított cikkekből folyamatosan, megfelelő mennyiségű készlet álljon a vásárlók rendelkezésére. A megnövekedett forgalom nagy feladatokat ró a kereskedelem vezetőire, dolgozóira. Dicséret illeti őket azért, hogy a határozat megjelenésének másnapján pihenőnapjukat feláldozva, fáradtságot nem kímélve végezték el az árazás nehéz munkáját. De most törekedjenek arra, hogy a megrendelések, igénylések pontosan, időben megérkezzenek az elosztókhoz, hogy a leszállított árucikkek ne fogyjanak ki a raktárakból. Ez nem csupán gazdasági, hanem rendkívül fontos politikai kérdés is. A vásárlók megláthatják, hogy az árleszállítás nem valami „készletkiárusítása, elfekvő áruk eladása, hanem valamennyiünk életkörülményeinek megjavítását szolgálja. Ha jól dolgoznak, zökkenőmentesen ellátják áruval a vásárlókat, a párt és a dolgozó emberek közötti bizalom szálait erősítik. Bizonyára sokan felteszik a kérdést: nagy örömmel vettük volna, ha tej és tejtermékek mellett a hús, zsír, stb. árát is csökkentették volna, miért nem került erre sor? őszintén meg kell mondani hogy erre ma még nincs lehetőség. Igaz ugyan, hogy 1955- ben — az előző évekhez viszonyítva — jó termést takarítottunk be. A korábbi években azonban olyan alacsony volt a mezőgazdasági termelés, hogy az igények kielégítésére rendszeresen importálni kellett bizonyos mezőgazdasági termékeket. A mezőgazdasági termelés színvonalának elmaradottsága miatt ma nincsenek olyan hatalmas mennyiségű készleteink, hogy egy mindenre kiterjedő árleszállítással megnövekvő szükségletet kielégítsünk. Ha viszont csökkentenénk e cikkek árát, akkor ez jelentősen növelné a keresletet, amelyet a kínálat mértéke nem tudna kielégíteni. Ez nem vezetne jóra, a néhány évvel ezelőtti hibákat ismételnénk meg. A párt és a kormány megfontolt, helyes döntése érthetően mutatja a tennivalókat. A második ötéves terv napokban kibocsátott irányelvei kettős feladatot állítanak a mezőgazdaság elé: jelentős mértékben fokozni a terméshozamokat és uralkodóvá tenni a nagyüzemi gazdálkodást. Csakis ez biztosítja majd, hogy az elkövetkező években több mezőgazdasági terméket juttassunk a lakosságnak, hogy mintegy háromszázezer tonnával növelhessük a vágóállat termelést és mintegy ötmillió hektoliterrel a tejtermelést. A szövetkezeti gazdaságok elterjedése és megszilárdulása olcsóbbá, jobbá teszi majd a mezőgazdasági cikkek előállítását. A mostani árleszállítás — ha részleges is — joggal teszi bizakodóbbá a dolgozók hangulatát. A párt és a kormány következetesen és mind jelentősebb tettekben igazolja, hogy alkalmazza és hasznosítja munkájában a XX. pártkongresszus tanításait. Ötven pécsi egyetemista indult Mohácsszigetre Május 3-án délután Mohácsra utazott az Orvostudományi Egyetemről 50 hallgató, hogy a mohácsszigeti újjáépítésben résztvegyen. A hallgatók többsége kitűnő és jelesrendű. Az búcsúztatáson a pályaudvaron az egyetemi és főiskolai pártbizottság részéről Kovács Zoltán elvtárs, az egyetem részéről dr. Kun Lajos elvtárs, dékánhelyettes, professzor búcsúztatta a fiatalokat. A fiatalok nevében Kóbor József orvoskari DISZ-ttkár tett ígéretet arra, hogy munkájukkal méltóan képviselik az egyetemet. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége elutazott Belgiumba (2. o.) — Amerikai Legfelső Bíróság: Törvénytelen a Kommunista Párt üldözése (2. o.) — Brentano londoni tárgyalásai (2. o.) A technika világa (2. o.) — Árvíz — Garami László naplója (2. o.) — Több, mint félmillió forint (3. o.) — Bikali ezermesterek (3. o.) — Szántó Tibor: Sorsok nyomában (3. o.) — Páratlan forgalom Szentlőrincen (3. o.) — Pécsi Muzsikáló Május (3. o.) — Jobb sora lesz végre (4. o.) A MAI SZÁMBAN: PÉNTEK, 1956 MÁJUS 4 Lelkesen ünnepelték május elsejét Pécs dolgozói Május 1. reggelén csalódottan csukták be az ablakot a zenés ébresztő hangjára frissen ébredők, őszies szürke felhőket kavart a meleg napok után szokatlanul hideg szél. — Talán csak kitisztul — mondták azért a bizakodók és elindultak. De nem tisztult ki, sőt a csendesen szemerkélő esőt mind erősebben csapta a szél a Széchenyi tér felé siető emberek szemébe. Szél tépázta, eső áztatta a nagy gonddal rajzolt és festett jelmondatos táblákat, ünnepi jelképnek szánt díszítményeket. Akadtak kishitűek is, akik azt jósolgatták, hogy ilyen kutya időben nem is lesz felvonulás. Persze, aki így pattogó vezényszóra indult a Dózsa tisztiiskola díszzászlóalja. Zsinóregyenes sorokban, kemény, katonás léptekkel, fegyelmezetten vonultak a néphadsereg leendő tisztjei, fittyet hányva az arcukat verő hideg esőnek. Közben megtelt már a Széchenyi tér is. Minden járdán, s mindenütt a felvonulók útja mentén hatalmas embertömeg feketé lett. Pécs dolgozói kíváncsian várták, mi készült a nagy előkészületek idején, melyik üzemi csoport milyen meglepetést hoz. És érdemes volt ezért kiállni a hideget, az esőt. Közvetlenül a katonák után a sportolók csoportját tapsolták meg, majd sorra jöttek az üzemek, iskolák, intézmények, hivatalok csoportjai. Melyik volt szebb? Amikor az úttörők dobja perdült, nekik örvendezett a tér sokezer főnyi tömege, s amikor virágok repültek a tribünre, ennek a kedves gondolatnak szólt a taps. Piros léggömböket kapott fel a szél, az után néztek csodálkozó szemmel, de odalenn már újabb látványosságot ígért a népviseletben felvonult kultúrcsoportok táncos forgataga. Mintha a legragyogóbb tavaszi nap sütött volna... A kellemetlen idő persze nyomot hagyott a táblákon, ízléssel elkészített dekorációkon. De az esőáztatta, széttépte transzparensek talán még segítettek is éreztetni ennek az ünneplésnek a harcos, magabiztos hangulatát. Jósolt, az nem ismerte a pécsieket. A díszemelvény, amelynek drapériáit vánkossá dagasztotta, tarka zászlóit csattogva lobogtatta a szél, hamarosan benépesült. Sorra foglalták el helyüket, Farkas László elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottságnak első titkára, Gábri Mihály elvtárs, a Központi Vezetőség póttagja, a belügyminiszter első helyettese, a megye és város vezetői, tudományos életünk kiválóságai, a kiváló dolgozók, vendégek. Baráti beszélgetés indult, megelevenedtek a régi májusi felvonulások, ünneplések emlékei, s várták a felvonulás kezdetét. Melyik volt a legszebb? Nehéz eldönteni, hogy a Porcelángyár nagy vázái vagy az Áramszolgáltató Vállalat élethű távvezetékei jelképezték-e jobban azt, hogy május elseje nálunk az alkotó, a felszabadult munka ünnepe. De a legnagyobb sikert mégiscsak a Bőrgyár aratta, a békét jelképező életképével. A pálmaágat tartó fehérruhás lány, a béke jelképeként és a békeharcot kifejező dekorációk, jelszavak jól kifejezték a világszerte május elsejét ünneplő tömegek békevágyát és törhetetlen akaratát. A Bőrgyár felvonulói érdemelték ki a felvonuláson legjobb csoportnak szánt serleget. Aligha akadt valaki a teret zsúfolásig megtöltő tömegben, aki ne nézte volna elismeréssel az ipari tanulók és diákok lelkes, fegyelmezett menetét. De hiábavaló kísérletezés lenne felsorolni valamennyit, hiszen több, mint egy óra hoszozat, kettős oszlopokban jöttek szüntelenül az ünneplők, s közöttük is sokan piros, pettyes kendőben asszonyok, lányok. Talán soha eddig május elsejére nem készültek olyan ünnepi hangulatban a pécsiek. Amikor már félórája hömpölyögtek szüntelenül a sűrű sorok, voltak akik találgatták. Húszezer? Huszonötezer? De a menet egyre tartott, s ha már számokkal is ki akarjuk fejezni az ünnep hangulatát, elmondhatjuk, hogy legalább harmincötezer ember ünnepelt ezen a szeles, esős május elsejei délelőttön a Széchenyi téren. — De szép lett volna mindez napsütésben — sóhajtottak sokan a járdaszélen állók közül. Pedig szép volt így is. Ha olvashatatlanná vált is jónéhány jelmondat, ha összekuszálta is a szél a dekorációk színes szalagjait — szép volt, hogy Pécs dolgozóinak, fiataljainak ezrei ilyen vidáman és lelkesen, fegyelmezetten és öntudatosan ünnepelték május elsejét. Lehet, hogy napfényes, derült időben még többen lettek volna, lehet, hogy akkor még ünnepélyesebb és még vidámabb lett volna a felvonulás, de a derűs látvány helyett kárpótolhatott minden résztvevőt és érdeklődőt az az érzés, hogy május elsejét mégiscsak megünnepeltük, mégiscsak felvonultunk, méghozzá nem akárhogyan, hanem nagy tömegben, s a rossz időben is vidáman. A lelkesedésre, bizakodó mint idén és felszabadulásunk óta egyszer sem volt ilyen hangulatrontó csúf idő — de aki ott volt, aki látta, megtudhatta, milyen mélyen él Pécs lakóinak szívében a munkásosztály ügye, a béke és a szocialista építőmunka iránti odaadás és lelkesedés, hangulatra könnyű magyarázatot találni. Nem egyszer hangzott el a tribün előtt elvonulók ajkáról: „Éljen a párt!“ S a pártot éltetve a kommunistákra gondoltak, akik nem havas esővel, de ólomesővel, csendőrszuronnyal is dacolva ünnepelték a harcos május elsejéket, hogy ma, a mi fiataljaink így ünnepelhessenek. A párt iránti bizalom, a boldog jövőbe vetett hit, a saját erőnkből fakadó bizakodás jellemezte ezen a felvonuláson a tömegek hangulatát és ez több volt, mint egyszerű külsőség. Ma már újra folyik a munka a bányákban, az üzemekben, újabb tételeket tanulnak a diákok, folytatják türelmes kutatómunkájukat a tudósok, zajlik az élet a hivatalokban. Dolgozóink a második ötéves terv irányelveit vitatják és terveink megvalósításán munkálkodnak. A május elsejei felvonulás azonban nem múlt el nyomtalanul. Aki ezen a seregszemlén részt vett, bizonyos abban, hogy terveink valóra válnak, célunkat elérjük, mert akik így tudnak ünnepelni, azok erejében bízhatunk, azok képesek a mi új világunk, a szocializmus megteremtésére. Fél tizenegykor Hányán lehettek a felvonulók ? Színes, hangulatos kultúrműsorok Ha nem is minden sikerült úgy a kedvezőtlen időjárás következtében, mint ahogy azt a gazdag május 1-i műsor hirdette, mégis jól ünnepeltek a pécsiek. A Balokány-ligeti szabadtéri színpadon a délutáni órákban két tánccsoport szerepelt. A nagykozáriak színes délszláv táncszámokat mutattak be. A birjániak a „Lakodalmas"-sal szerepeltek. Műsor után a Doktor Sándor Kultúrotthonba mentek, ahol tánc kezdődött. A többi kultúrotthonban is mindenütt tánc volt. A Tettyére hirdetett műsort május elsején délután a November 7 Kultúrotthonbn rendezték meg. A népi zenekar négy órától muzsikált, majd a hásságyi német énekes tánckar, valamint a fúvószenekar adott műsort. Az előadást fergetes tapssal jutalmazták a jelenlévők. Talán ugyanezekben az órákban csattant fel a taps és köszöntötte a Pécsi Nemzeti Színház művészeit, akik Nagyárpádon és Ürögben szerepeltek. A városi kulturális seregszemle Balokány-ligetbe hirdetett táncbemutatóját május 2-án a Liszt Ferenc hangversenyteremben rendezték meg. A Doktor Sándor Kultúrotthon úttörő tánccsoportja Palóc leányjátékokkal és csapótánccal szerepelt. A Fürdő utcai délszláv iskola úttörői délszláv táncokat mutattak be, majd a Doktor Sándor Kultúrotthon és az Építőipari Technikum közös tánccsoportja következett a hosszúhetényi táncokkal. A pécsszabolcsi Puskin Kultúrotthon DISZ tánccsoportja moldvai tánccal szerepelt. A KPDSZ Kultúrotthon tánccsoportja drágszéli és kisterenyei táncokat mutatott be. Ugyancsak május 2-án, a November 7 Kultúrotthonban este 6 órától a honvédzenekar adott szórakoztató zenét. Ezután a KISZÖV és a Cementáruipari Vállalat tánccsoportjai szerepeltek. Könnyebb, biztonságosabb lesz a munka Börzsei Mihály, Pécsbánya igazgatójának nyilatkozata Második ötéves tervünk programjába vette a feketeszén-termelésnek legalább 33 százalékos emelését. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az irányszám ránk nézve is igen fontos és nagyjelentőségű feladatok végrehajtását jelenti. A magunk kis ötéves tervében ezért olyan műszaki és egyéb intézkedések megvalósítását tűztük ki, amelyek eredményeképpen könnyebb és biztonságosabb módon tudjuk emelni a termelést, így iszapolással visszük előre az András-aknai 11-es telepeket. Ennek következtében a vastag széntelepet omlás- és tűzveszély nélkül biztosabban tudjuk lefejteni. A veszély kiküszöbölése érdekében fogjuk tömedékelni ezentúl a meredek fejtéseket is. Tervbe vettük a Vasgyármező lefejtését is, ami András akna kapacitása megmaradásának érdekében szükséges. De mivel ez a fejtés a lakótelep egy bizonyos részét aláfejti, így szükségesnek tartjuk itt is a tömedékelést. Az idei esztendőtől kezdve nagyobb szintekkel dolgozunk. Az egyes szintek 65 méterre lesznek egymástól, így kevesebb kihajtott szintes vágattal nagyobb bányamezőt tudunk feltárni. A dolgozók egészségvédelme érdekében kírésleteket folytatunk a fejtési szénfal átnedvesítésére. Ez azért vált szükségessé, mert a szénpor is tartalmaz szilikátot s így a fejtésben dolgozó bányászokat is megóvhatjuk a szilikózistól — fejezte be nyilatkozatát Börzsei Mihály. Újjáépül Mohácssziget A mohácsszigeti falvak újjáépítése érdekében — a DISZ Központi Vezetőségének felhívására — ezrével jelentkeznek a fiatalok önkéntes munkára. Az egyetemisták és főiskolások az elsők között akartak lenni: ők szervezték meg az első építőbrigádokat, s nyolcszázan már el is indultak a táborokba: Pécsváradra, Dunaszervcsére, Mohácsra, Homorúdra, Dunafalvára és Új-Mohácsra. Az újjáépítésben résztvevő budapesti egyetemi fiatalok első csoportja több vidéki egyetem építőbrigádjával együtt csütörtökön a déli órákban hajóval indult Mohácsszigetre. A fiatalok Petőfi-szoborgyülekeztek, ünnepibúcsúzőket. Az ünnepségen megjelent Apró Antal, az MDP Politikai análahel lyesen Jatták Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének helyettese. Az egyetemistákat és főiskolásokat az Ifjúsági Szövetség nevében Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára üdvözölte. A fiatalok a DÍVSZ induló hangjai mellett vonultak a hatórállomásra, ahonnét Mohácsig a Petőfi személyszállító hajón teszik meg az utat.