Dunántúli Napló, 1956. november (13. évfolyam, 259-286. szám)

1956-11-01 / 259. szám

2 DUNÁNTÚL" Fontos határozatok a Baranya Megyei Munkások Nemzeti Tanácsának tegnapi ülésén A Baranya Megyei Mun­­* késők Nemzeti Tanácsa tegnap folytatta tanácskozá­sait. Elhatározták, hogy a me­gyei és a városi tanács mellé 3—3 tagú munkástanácsi bi­zottságot küldenek ki, amely a tanácsok ténykedését ellen­őrzi. A megyénél ennek tag­jai: Haff­ár Rudolf, Békés László és Vér Elemér. A város­nál: dr. Csolosz Jenő, Varga István és dr. Abay Gyula. A délelőtt folyamán meg­alakult a baranyai értelmiség forradalmi tanácsa, amely képviseletet kért a megyei munkástanácsban. Ezt a ta­nácsülés egyhangúlag megsza­vazta. Komlón még mindig van­nak politikai foglyok. Ezeknek kiszabadítására egy bizottságot jelölt ki a megyei munkásta­nács Ez a három tagú bizott­ság azonnal elindult Komlóra a politikai foglyok legrövidebb időn belüli kiszabadítására. A tanács javasolta, hogy a jelenlegi karhatalmi szerveket új igazolvánnyal lássák el és a nemzetőrség karszalagjain tüntessék fel, hogy az illető nemzetőr melyik vállalattól vagy intézménytől való. Ennek végrehajtásával a katonai ta­nácsot bízták meg. A munkástanács előtt meg­jelent a taszári repülőtéri lé­gierők forradalmi tanácsának küldöttsége és bejelentette, hogy ők szíves­ lélekkel a for­radalom oldalán állnak- A ta­szári és más légierők egységei ellenőrzés céljából légi felderí­tést végeznek a Dunántúl fe­lett, hogy megállapítsák a szv­jet haderők mozdulatait. A megyei munkástanács utasította Csikor Kálmán al­ezredest, a baranyai fegyveres erők parancsnokát, hogy gon­ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 2 3 4 5 6 7 8 9­doskodjék Pécs városának vé­delméről, idegen, szovjet csa­patok esetleges behatolása ese­tén. A munkástanács helyben­hagyta Nemes Alajos rendőr­­őrnagy azonnali leváltását és őrizetbevételét. A Baranya Megyei Munká­sok Nemzeti Tanácsa csatla­kozott a győri rádió felhívásá­hoz, mely nem tartja idősze­rűnek különböző politikai pár­tok szervezését addig, amíg a forradalmi követelések nem valósultak meg. Egyben kér­ az összes munkás, ifjúsági paraszt, értelmiségi tanácsokat hogy ezt az álláspontot mesz­­szemenően képviseljék. Erre azért van szükség, mert a for­radalom teljes győzelmének kivívásához a nemzeti egység megtartására van szükség. A forradalom teljes győzelméig egy párton vagyunk, a forra­dalom pártján. A megyei munkástanács utasította a katonai tanács parancsnokát, hogy minden fegyverrel ellátott egyént lás­son el újkeletű katonai iga­zolvánnyal. Egyben elrendelte azt is, hogy kezdje meg mind­azoknak a személyeknek azon­nali lefegyverzését, akikről feltételezhető, avagy köztudo­mású, hogy a jelenlegi nemzeti forradalommal szembenállnak, vagy a bűnös sztálini restau­rációra törekednek. A tanács ülése alatt beérkezett az MTI munkatársa útján a Dunántúli Nemzeti Tanács rádióközlemé­nyének szövege, melyet a ta­nácsülésen ismertettek és a ta­nács ezt egyhangú lelkesedés­sel magáévá tette. A közle­mény lényege, hogy a Dunán­túli Nemzeti Tanács megbízot­tai jelenleg is tárgyalnak a budapesti kormánnyal, és ha követeléseiket nem teljesítik 24 órán belül, a budapesti kor­mányt még feltételesen sem ismerik el. A megyei nemzeti tanács elhatározta, hogy három tagú küldöttséget meneszt az egy­házak vezetőihez és felszólít­ja őket, nyilatkozzanak ate­­kintetben, hogy a forradalmi tanácshoz csatlakoznak-e? És egyben felhívja őket, hogy egyházi képviselőiket Baranya Megye Dolgozóinak Nemzeti Tanácsába azonnal küldjék el. A küldöttség tagjai: dr. Bago­­si Sándor, Vörös István és Kecskés Károly. Minthogy a Dunántúli Nem­zeti Tanács álláspontja az, hogy a fennhatósága alá tar­tozó üzemeknél és intézmé­nyeknél jelenleg munkabe­szüntetés legyen s mivel a Ba­ranya Megyei Munkások Nem­zeti Tanácsa is csatlakozott a Dunántúli Nemzeti Tanácshoz, azért a munkabeszüntetésre vonatkozó jelenlegi rendelke­zés érvényben marad. A me­gyei tanács legközelebbi ülése időpontjául 1956. november 1- ének délelőtt 9 óráját hatá­rozta el A Dunántúli Nemzeti Tanács határozata 1. A Dunántúli Nemzeti Ta­nácsok Győrben megjelent ki­küldöttei 1956. október 30-án megalakították a Dunántúli Nemzeti Tanácsot. A Dunán­túli Nemzeti Tanács jelenlegi székhelye Győr. A tanács tel­jes mértékben azonosítja ma­gát a szabadságharc hőseivel. 2. A Dunántúli Nemzeti Ta­nácsban a csatlakozott megyék nemzeti tanácsai 4—4, vala­mint a megyei jogú városok nemzeti tanácsai és Győr vá­ros nemzeti tanácsa 2—2 kül­döttel képviselik magukat 3. A Dunántúli Nemzeti Ta­nács maga állapítja meg szer­vezetét és ügyrendjét. 4. A Dunántúli Nemzeti Ta­nács csatlakozásra hívja fel az ország összes nemzeti tanácsát és megállapítja, hogy Borsod megye nemzeti tanácsa, a Bács Kis-Kún megyei tanács és Csepel munkástanácsa csatla­kozott. 5. A Dunántúli Nemzeti Ta­nács elhatározta, hogy a kor­mánnyal 24 órán belül tárgya­lásokat kezd a nemzet követe­léseinek teljesítése érdekében. 6. A Dunántúli Nemzeti Ta­nács bizonyságot kíván szerez­ni és biztosítékokat kapna a kormány ígéreteinek valóra­­váltásáról. Elsősorban a szov­jet haderőnek az ország terü­letéről való kivonásáról és an­nak időpontjáról. 7. A Dunántúli Nemzeti Ta­nács tudomásul veszi a pápai, a győri, a tatai és a zalaeger­szegi honvéd alakulatok csat­lakozását és azt a határozott ígéretét, hogy a népet minden idegen támadás ellen esetleges felsőbb utasítás ellenére is megvédi. A Dunántúli Nem­zeti Tanács kívánatosnak tart­ja a Dunántúlon egységes ka­tonai vezetés megszervezését. 8. A kormány a szovjet csa­patok kivonása után, de leg­később 1957. január végéig több párt részvételével írjon ki általános és titkos válasz­tást. 9. A kormány a helyi illeté­kes nemzeti tanácsok jóváha­gyásával hozza létre a helyi karhatalmi szerveket. 19. Az országgyűlés összehí­vásáig a honvédség és egyéb fegyveres testületek, ezredes és ettől magasabb rendfokozati­ tisztjeit a megalakítandó nem­zeti tanács jóváhagyásával ne­vezze ki. 11. A nemzeti tanács a kor­mány összetételére vonatkozó­an tárgyalásokat kíván foly­tatni és biztosítaná a szabad­ságharcosok részvételét a kor­mányban. 12. A kormány jelentse be az ENSZ felé Magyarország sem­legességét. 13. Követeljük biztosítaná a szólás-, sajtó-, gyülekezés- és vallásszabadságot. 14. Amennyiben a kormány nem teljesítené főbb irányel­vek szerint lefektetett követe­léseinket, feltételesen sem is­merjük el. *■ .................■■■ Szakadás a nyugati hatalmak között • . .. Anglia és Franciaország megvétózta az Egyesült Államok javaslatát Bécs. A bécsi rádió jelen­tése szerint a Biztonsági Ta­nács kedd esti második ülé­sén, amelyen folytatták a kö­zépkeleti helyzet ügyében az Egyesült Államok által elő­terjesztett határozati javaslat vitáját, nyílt kenyértörésre került sor a három nyugati nagyhatalom között. Nagy- Britannia és Franciaország ugyanis élt a vétójoggal az Egyesült Államok által elő­terjesztett határozati javas­lattal szemben, amely szerint a Biztonsági Tanács mind Iz­raelt, mind pedig Egyiptomot hívja fel az ellenségeskedések azonnali megszüntetésére. Az angolok és franciák egyben bejelentették elhatározott szán­dékukat, hogy a Szuezi-csator­­n­a övezetet az adott körülmé­nyek között mindenképen meg fogják szállni. A Szovjetunió és a Bizton­sági Tanács öt más tagja az amerikai határozati javaslat mellett szavazott, amely fel­szólítja Izraelt, vonja vissza azonnal fegyveres erőit Egyip­tom területéről. Ausztrália és Belgium tartózkodott a szava­zástól. Első ízben történt az ENSZ alapítása óta, hogy a három London A londoni rádió jelentése szerint Eden minisz­terelnök az alsóház keddi ülé­sén nyilatkozott a Közép-Ke­leten kiéleződött helyzetről. Kijelentette: Egyiptom meg­növekedett katonai ereje gya­nakvást keltett, amelyet az egyiptomi kormány nyilatko­zatai és cselekedetei még job­ban kiéleztek. Az angol és a francia kormány sürgős üze­netet intézett Egyiptomhoz és Izraelhez, felszólítva mindkét kormányt, tartózkodjanak min­den háborús cselekménytől, szüntessék be a tüzet és köl­­­­csönösen vonják vissza csapa­taikat tíz mérföldnyire a ny­ugati nagyhatalom között nyílt nézeteltérés támadt egy nagyjelentőségű világpolitikai kérdésben. Ugyancsak első íz­ben történt, hogy Nagy-Brita­­nia élt vétójogával, Szuezi csatornától. Az angol és fr­ancia kormány felhívta az egyiptomi kormányt, járuljon hozzá, hogy az angol és fran­cia fegyveres erők átmenetileg kulcsfontosságú állásokat fog­lalhassanak el Port Szaid, Iz­­mailia és Szuez városok körze­tében. A válaszra tizenkét­­órás határidőt tűztek ki. Nyil­vánvaló — mondotta a minisz­terelnök, hogy ha akár Egyip­tom, akár pedig Izrael, vagy egyikük sem lenne hajlandó ezt a felhívást elfogadni, an­gol és francia fegyveres erők egészen állnak, hogy beavat­ta­­nak és biztosítsák a fel­hívás elfogadását. Eden a középkeleti válságról Most már nyíltan és őszintén megmondom amiről az elmúlt években még a legjobb ismerősökkel, barátokkal is csak súgva le­hetett beszélni. Nem politi­záltam soha, most is csak azt mondom, amit a józan ész diktál. Hogy maga újságíró? Nem muszáj megírni, de ha megírja, azt sem bánom... Helyes József, a sellyei gépállomás esztergályosa megtörli olajos kezét, nekitá­maszkodik a satunak és foly­tatja: Hogy megértsük egymást, magammal kezdem. Hét test­véremmel vagy harminc éve széledtünk szét, igyekeztünk megállni a saját lábunkon. Szakmát tanultam, nem csap­kodtam a lábam száráról a legyeidet, nem ittam el a ke­resetemet. Sokan voltunk így, akik ma már kezdünk öregedni. Namármost tizenöt-húsz év alatt összedolgoztam egy cséplőgépre valót. De másom nem volt. Amikor aztán tö­megével csinálták a kuláko­­kat, önként leadtam a gépet, így nem lettem kulák, de mit számított, amikor éve­ken át hiába törtem magam. És a sok barátom és paraszt­társam­, akiket gyalázatos módon rátettek a listára?! Ugyanúgy fájt az nekem is, és csak gyenge vigasz, hogy kifosztva őket, majdnem mindenükből, áthúzták most a nevüket. Mert én csak megvoltam valahogy• A szaktudást nem lehet elvenni. De itt is, a gépállomáson, mi mindenért nem kell mérgelődnie az em­bernek! Kértem én is egy hold földet. De mivel 600 négyszögölnél több bérelt földem van, nem adtak. Ugyanakkor a járásban több ezer hold fekszik parlagon, a kutya se törődik vele. Hát nem pocsék egy gazdálkodás ez?! Nem engedik, hogy én ebből a rettenetes parlagból egy holdat bevessek kukori­cával és hizlaljak belőle két hízót az államnak. És még másoknak sem engedik, csak egyes kiváltságosok, akik kö­zel ülnek a tűzhöz, halász­nak zavartalanul, ebben a parlag dzsungelben, akiket OFA-grófoknak nevez itt a nép. Mondok mást. A beadási kálváriáról. Drávafokon az ergyik gazdaismerősöm nem szállította be rögtön a géptől a gabonáját. Elvitték két év­re. A másik gazda, aki erre megijedt, mindjárt leadta a gabonáját. Aztán ősszel vet­nie kellett volna, de csak kellett volna, mert nem volt neki mit. Őt emiatt zárták el két évre: „megtagadta a ve­tést“. Hát gazdálkodhat így egy ország?! A két esetben mindegy, hogy beadták, vagy nem adták be a gabonát, mind a kettőt elzárták• Vagy Itt van a drávaiványi — ha jól emlékszem — Pék József esete. Télidőben vá­rosba járt be kenyérért. Hogy ne kelljen annyiszor ázni-fáznia, tíz kilót hozott egyszerre, őt ezért csukták le két évre, aztán egy év után amnesztiával kiengedték. De egyáltalán hogyan akarják, hogy dolgozzon a falusi em­ber, ha még elég kenyeret sem ehet? Amit ő termel. Érthetetlen és elkeseredést szül az ilyen eset minden falusiban, akár a földet mun­kálja, akár mást. Cipökeres változás kell ide, és nem is késhet soká, mert addig hiá­ba beszélünk a mezőgazdaság felvirágzásáról. Mit mondjak még?... Beválasztottak a gép állo más munkástanácsába. A bu­dapesti népforradalom első napjainak eseményeiről szól­va hazudott a rádió. Nem el­lenforradalmi és reakciós bandák tüntettek és fogtak fegyvert, hanem olyan fiata­lok, munkások és a többiek akik úgy érezték: egy életem, egy halálom, de már csak a hazáért! Mert egyes embe­reket meg lehet alázni és gyalázni a végletekig, de egy nemzetet soha. ■ • WEIDINGER VILMOS 1959 NOVEMBER 1 " Nemzeti egységet, független Magyarországot! Várjunk a pártok alakításával, intézkedjünk nyugodtan, higgadtan! Értelmiségi tanácskozás Pécsett Szerdán, a délelőtti órák­ban a volt MSZT-székházban tanácskozásra gyűltek össze a város értelmiségének képvise­lői. Résztvettek" a politikai helyzet megbeszélésében egye­temi tanárok, orvosok, ügyvé­dek, mérnökök, írók, művé­szek, közép- és általános isko­lai tanárok, tisztviselők, s minden értelmiségi, aki tudott tanácskozásról, s tenni, al­kotni akar a szabad Magyar­­ország felvirágzásáért. Elemi erővel tört fel a fur­­ó hangulatú hozzászólásokban a magyarság nemes érzése, a haza végtelen szeretete, a ten­ni akarás, az ország sorsa iránt érzett rendkívüli felelősség. Azok a magyarok mondhatták el őszinte szóval érzéseiket, akiket hallgatásra kényszerí­­tett az elmúlt évek tévesen ér­telmezett kommunista inter­nacionalizmusra támaszkodó, a hazafias érzelmeket, az igazi nemzeti múltat elferdítő, erő­szakos politika. Azok az em­berek, igaz magyar hazafiak, akiket a honfibú éveken ke­resztül lehangol­­tá, pesszimis­tává tett, s már-már minden­ben elvesztették hitüket, új­­erővel, lelkesedéssel, Magyar­­ország jövőjébe vetett derült bizakodással, felszabadult, bol­dogító magyar öntudattal állí­tották képességeiket, energiá­jukat, törhetetlen hitüket a megújhodott nemzet szolgála­tába. Ahány hozzászólás, any­­nyi okos javaslat. Ahány szó, alanyi hitvallás a magyarság mellett. A hozzászólóik nagy része amellett foglalt állást, hogy nem szabad felszítani a bosz­­szú érzését. Nem tömeges fele­lősségrevonást kell végrehaj­tanunk, hanem acélkeménnyé kell kovácsolnunk a magyar nemzeti egységet, s egy bol­dog országot kell varázsol­nunk ebben a sokat, szenve­dett hazában. Ennek a gondolatnak képvi­selésére, a magyar népi-nem­zeti törekvések mind nagyobb térhódítására a munkástaná­csok aktív támogatására ala­kult meg az értelmiség forra­dalmi bizottsága, amely kép­viseli a város, de ezen túlme­nően az egész megye értelmi­ségét. Javaslattételkor a leg­nagyobb tekintélynek örvendő politikusok, szakemberek, mű­vészek és tisztviselők neve hangzott el. Az intézőbizott­ság megválasztása előtt köz­­felkiáltással kívánták a jelen lévők dr. Esztergár Lajos volt polgármester beválasztását. — Ugyanígy, közfelkiáltással, s általános helyesléssel válasz­­ották meg dr. Abay Gyula professzort. S ezután egymás után röppentek fel a nevek, azoknak az embereknek a ne­ve, akikben legink­ább megbí­zik a pécsi értelmiség, s akik­nek feltétlen forradalmiságé­­hoz és magyarságához semmi kétség nem fér. A választás sorrendje: a Dunántúli Tudo­mányos Intézet a múzeumot s könyvtárak képviseletéhez Csernády Ferencet javasolták az egyetem jogi karáról dr Begré Alajos egyetemi tanárt az orvosi kar részéről dr Szentágothai János egyetem­­en írt. Az írók Pákolitz Ist­vánt jelölték ideiglenesen. A opászok dr. Somogyvári Jó­zsefet és dr. Mateovics Feren­cet, a Keresztény Demokrata Párt sokat szenvedett volt képviselőjét választották meg A képző- és zeneművészeket Aratai András grafikus és Er­­dőssy András festőművész­, az iskolákat dr. Harcos Ottó és Pálffi József, a MTESZ-t Há­­da Sándor vegyészmérnök Taksonyi Zsolt mérnök és Zambach Károly statikus kép­viselik. A Pedagógiai Főisko­­la dr. Péczely László adjunk­tust jelölte. A TTIT-szervez­e­­tet továbbra is dr. Bácskán János képviseli. A gyógyszeré­szek képviseletében dr. Né­­kám Károly foglal helyet. A megválasztottak között a szín­ház, a sajtó, a rádió, a Petőfi kör és a MEFESZ helyét fenn­tartják. Választás közben szétnyílt az ajtónál helyet foglaló résztve­vők tömege, s megjelent a ta­nácskozók körében a város hajdani vezetője, dr. Esztergár Lajos. Nem lehet meghatódottsá­g nélkül leírni azt a felemelő pillanatot, amikor dr. Eszter­­­fár Lajos belépett a terembe. Ősz feje, kopott kabátja, sze­rénysége, egyszerűsége és ked­­ves, meghatott mosolya olyan volt, hogy a tengerek önkén­telenül verődtek össze. A sza­badság, a szabad magyar ha­za megtestesítője volt abban a pillanatban. Élete — a fa­siszták, nyilasok, rákosisták bőr­önében ült — amely mintegy Magyarország eddigi keserű sorsát jelképezte, — késztette az egybegyűlteket a Szózat el­­éneklésére. Szem nem maradt szárazon, de a megilletődés és a könnyek mögött a Témám­ért a szívekben. És ez a re­mény biztosan valóra válik mert segítik azok, akik részt­­vettek ezen a gyűlésen, s az ■egész magyar nép. Röviddel dr. Esztergár La­jos megérkezése után megjelent, tanácskozáson dr. Mateovics Ferenc is. Nyolc évi kínzaté­­sáról nem beszélt, de megtört arca és fáradt tekintete be­széltek helyette. Az oly sok évi kegyetlen szenvedés ezt az embert nem tudta megtörni. Tudását, lelkesedését, össze­köttetéseit, s töretlen hitét, Magyarország felvirágzásáért vívott harc szolgálatába aján­­otta. A heves viták és forróhon­­­latú felszólalások és szava­­zások után a kora délutáni órákban sor került a Pécs Vá­ros és Baranya Vármegye Ér­­dmisége Forradalmi Tanácsa vezetőségének megválasztásá­­ra, s a határozat megszövege­zésére. Az elnök: dr. Szent­­gothai János titkár, dr. Bács­­ay János. A vezetőség tagjai: Taksonyi Zsolt, dr. Somogy­­ári József és dr. Harcos Ottó. Az értelmiség forradalmi ta­nácsa a Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsába a követke­­ő delegációt választotta: dr. Esztergár Lajos, dr. Abay Gyu­­a, Háda Sándor, dr. Somogy- Zári József, Zambach Károly és Antal András. Az értelmiség forradalmi ta­nácsa a következő határozatot hozta: „1. A győri nemzeti tanács 14 pontjában foglalt követéé­rt magunkévá tesszük és azt teeljes mértékben támogatjuk. 2. A Baranya Megyei Mun­­ásság Nemzeti Tanácsának munkáját támogatjuk és abban részt veszünk. 3. Javasoljuk, a Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsá­nak, hogy munkája megköny­­nyítésére, gyorsítására, illetve a halasztást nem tűrő sürgős ügyekben történő azonnali in­­ézkedés lehetősége végett végrehajtó bizottságot (szűk­­körűt!) alakítson. 4. A­ forradalom jelenlegi helyzetében nem tartjuk idő­szerűnek politikai pártok ala­kítását és szervezését a nem­zeti egység megőrzése érdeké­ben. Meggyőződésünk az, hogy rennek ideje csak akkor fog be­következni, ha követeléseink élesítésére garanciákat ka­punk. 5. Az értelmiség forradalmi tanácsa nem tekinti magát az értelmiség érdekképviselté­nek, hanem szaktudását a nemzet egyetemének, munkás­ságának, parasztságának egy­aránt kívánja rendelkezésére bocsátani.“ Így szól az értelmiség hatá­rozata, amelyet dr. Szentágo­­thai János egyetemi tanár írt alá. Az értelmiség jelenlévő kép­viselői megvitatták a megye­ sajtó helyzetét és az ott dol­gozó munkatársakkal kapcso­­atos észrevételeket is. \ q kp*'''’ Ip1-itárai órákban ért vége. Teokelyz Miklós—Igaz. Béláné

Next