Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

APILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 1,40 FJ. SZERDA, 1958. JANUÁR 1 MMMM »»•»»»MM ♦ 140 MM*» «*V«m‹mhVk m miVhí·Ií* ú­j titel k'u) ámtnk♦ kedves a m­a fő út k­a ak I­V. ♦ A Szovjet Katonai Parancsnokság üdvözlete! Baranya megye dolgozóihoz A Baranya Megyei Pártbizottság titkárának,­­ Laki István elvtársnak A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága­­ elnökének, Patkó N­ándor elvtársnak Kedves EV társak! A katonai egységek parancsnoksága, párt- és Kom­­szomol-szervezete forrón üdvözli önöket és az Önök sze­mélyén keresztül Baranya megye összes dolgozóit az új év alkalmából. Kívánunk Önöknek és a megye összes dolgozóinak to­vábbi, sikereket a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért folyó harcban. A Szovjetunió mindig baráti viszonyra törekedett a munkaszerető magyar néppel. Kívánjuk, hogy az 1958. év a népeink közötti testvéri kapcsolatok további felvirágzásá­nak éve legyen. Teljes szívből kívánunk Önöknek és az egész magyar népnek boldogságot az új évben! BOLUCSEVSZKI.I BALVASZMKOV MALTSEV KANDIDATOV ♦ ♦ • A „Boldog új év-fa?” Évszázadok óta kiváltják egymásnak egy év eltel­tével, az új kezdetén az emberek. Szép szokás. Egy­ esztendővel ezelőtt e jókívánságban sokan nem hittek. Lemondóan legyintet­tek, vagy csak halvány re­mény pislákolt bennük. Mások még a reményt ’­s elvesztve, felkerekedtek, hogy magukhoz öleljék autóstul, datolyástól az „új hazát*’. Ott — egy év elteltével — az „új hazát“ ke­resők közül nagyít, soknak még reménytelenebb az új év. Becsületesének —­ akik előtt felnyílik a jövőben, a határ­sorompó — az új évi jófkíván­­ság egyet jelent a keserű, ki­ábrándító tapasztalatokból fa­kadó vágyakozással Haza! Haza! Itthon? Szinte Éheteken, hogy csak egy év múlott el. Olyan rövid volt az 1957-es esztendő. A gondokból a ba­jokból a kiút keresés és meg­találás röviddé teszi­k a­ j­ót. Mert gondunk és bajunk ta­valy ilyenkor sok vol­t. Az or­szágban is, szőkébb hazánk­ban, Baranyában is. Az ellenforradalom kártevé­se súlyos helyzetbe zágította hazánkat. Fegyveres­­e­rejük már porra zúzódott, de h­egi, hasági és szellemi kötdés maradványa, a pangás, a rem­enénytvesztés még torát ülte. Alig volt vi­­ !amosenoiigtán£ gyárak álltak tétlenségben.A dolgozok százezrei néztek Ica&szemet a munkaitélkü­liség.. gél. A kezdeti lépéseket m­e­g­­tett termelés csak egyihamhada volt az ezenforradalom­ előtti­nek. Kifogyóban voltak­­ árukészletek, infláció réme fe­­nyegetett. Ebben a nehéz helyzetben a kommunisták mondták ki, hogy fel a fejjel, nem léteik’ olyan nehéz helyzet, amelyből a néppel összefogva ne lehet­ne levezetni az országot. a párt, a kom­munisták mély hittel mondták, mert), tudták, voltak szélsőséges hibák, amit az el­­­enforradalom még szél­­sőségesebben­ eltúlzott, voltak vágyaic közeli teljesítésire tett ígéretek,, amelyek­ nem való­­sultak meg, volt ellenforradal­mi kártevés, ami az elmúlt tucatnyi év eredményeinek el­hallgatásában, beszennyezésé­ben öltött többi között testet, de ez sem tudta kiölni a ma­­gyar nép, közelebbről Pécs és a megye dolgozói többségéből a szocializmushoz való ragasz­kodás­ . Bíztunk és bíztattunk. Hittünk és hitet adtunk. Opti­mizmusunkat úgy ültettük az emberek fejébe, mint kertbe a palántát. Tudtuk, hogy gyü­mölcsöt hoz, mert közben nem fáradva irtottuk a gazt,­­ami a munka eredményét veszélyez­tette. Az 1957-es évre fordulás minden hete új eredményeket hozott. Az év felére sem ér­tünk, amikor a testvéri orszá­gok segítségével, a dolgozók nagyszerű erőfeszítéseinek eredményei nyomán, elkerülve az inflációt és a munkanélkü­liséget — ami 300 000—400 000 em­be­t t­enyérnélk­üliségét je­lentette volna — az országos pártértekezlet örömmel szám­mo­lhatott be, hogy sokkal gyorsabb a konszolidáció az élet minden területén, mint meg. vácm­­ehetett. jelentős si­kerek születtek a proletárdik­tatúra megvédésében, megerő­sítésében és gazdasági életünk a vártnál gyorsabban normali­zálódik.­ Most­, hogy számot vetünk a mögöttünk hagyott év fárad­ságos munkáival­ elért eredmé­nyei fölött, jogos öröm, büsz­keség és jövőbe vetett biztos hit töltheti el hazánk, megyénk és Pécs dolgozóit. Országosan is, megyénkben is az 1957. évi tervet nemcsak teljesítjük, de néhány iparágban többet adunk, mint a terv előírása. E nagyszerű eredményben oroszlánrésze van a megye bányászainak, akik viszonylag gyorsan megteremtették az üzemek újraindításának lehe­tőségét és az év végére több­ezer tonna szenet­ adtak ter­ven felül. Van árnyoldala is ennek az eredménynek. Ipa­runk hal­d részletekben átla­gosan kevesebbet termelt, ódát az 1956-os év első három negyedévében. De a­­bányák­ban, gyárak­ben, üzemekben elért eredmények bizonyítják: a megye munkásosztályának, dolgozóinak többsége is követ­te, k követd a párt útmutatásait, erőfeszítéseket tett és tesz, hogy mielőbb végleg begyó­gyuljanak az elím­ forradalom ütötte­sével. Az eltelt év elején nélkülö­zés, nyomor, elesettség lesel­kedett ránk, de elűztük e ve­szélyt. Nagyszerű eredmény, hogy a sokmilliárdos kártétel ellenére is, mintegy 14 száza­lékkal sikerült emelni a dol­gozók reálbérét és ezt meg is tartottuk. Ez magában is so­kat mond. Ha hozzátesszük azokat az intézkedéseket, ame­lyeket pártunk és kormá­nyunk hozott 1957-ben, akkor nem csoda, ha az egész haladó világ örömmel, az imperialis­táik, ezek külföldön és közöt­tünk élő ügynökei pedig ke­serűen állapítják meg: Ma­gyarországon a mérleg a szo­cializmus javára billent. Hoz­zátesszük, hogy véglegesen Nem múlott el 1957-ben egy hónap sem, hogy ne látott vol­na napvilágot nagyj­elentőségű határozat, rendelet, intézke­dés. Ennek során biztosítottuk a megfelelő árukészletet, amely sok tekintetben meg­haladja az ellenforradalom előttit és — néhány nem élet­fontosságú cikk kivételével — minden kapható. Változott gazdasági életünk szerkezete, növekedett a vállalatok, kü­lönböző szervek, intézmények önállósága, mind erősebb gyö­kereket ereszt az az igazság, hogy legdöntőbb a gazdaságos termelés és szemétre kell dob­ni az elkápráztató számokat, amely mögött nem egyszer az húzódott, hogy drágább volt a termelt áru, mint amennyiért, eladtuk. Az élet — e nagy per­döntő — igazolta a párt és a kormány politikájának, intéz­kedéseinek helyességét Ez történt a mezőgazdaság­ban is. Ma már az egy évvel ezelőtt még kétségbeesettek és siránkozók is elismerik, hogy a beadás eltörlése, a kötelező Etetési tervek megszüntetése, a szövetkezeti gazdálkodás szervezésében múltban, elköve­tett hibák felszámolása és a terüind elvek érvényesítése meghozta és meghozza az eredményt. Részletezni hossza­dalmas lenne. A tények má­sokért beszélnek. Megyénk mezőgazdasága több terméket adott, mint 1956-ban és sok területen olcsóbban Rentábi­lisak lettek az állami­ gazda­ságok, mert magában is nagy Ezek egy része is recsegett, ro­pogott, az ellenforradalom tá­madása nyomán. De még nem értünk az év végére, amikor üdvözölhettük megyénkben a századik termelőszövetkezetet. Bizonysága, ez annak, hogy a jó szövetkezetét, szereti az egyénileg dolgozó paraszt és ilyen alakítására, az ilyenbe történő belépésre szívesen vál­lalkozik. Bízunk benne, hogy a zárszámadások eredménye­ként az új év elején még sok szegény- és kisparaszt választ­ja a nagyüzemi gazdálkodás útját. Sokáig lehet még sorolni városból, faluból az elmúlt év eredményeit. Azt, hogy a gyárak dolgozói — mert anya­gilag is érdekeltebbé váltak — jobban magukénak érzik a gyárat. Azt, hogy az állatte­nyésztés, a növénytermelés általában a belterjességre tö­rekvész mind szélesebb mére­teket ölt. Azt, hogy új tarta­­lommal kezd nemes hajtásokat növeszteni a munkaren­ng, amit az ellenforradalom a ma­gyar mun­kástól „idegennek ” kiáltott ki. Hosszú lenne foly­tatni. Ezernyi tény bizonyítja, a becsületes munkásoknak és parasztoknak—miez azi elsöprő többség — tetszik a népi de­mokrácia, tetszik nekik a párt és a kormány politikája, in­tézkedése, vezetése. Azért tetszik, mert a párt, a kormány klvetete a régi róla, hogy sem a kultúra, sem az élet más területén mi­előbb egyáltalán ne legyen. A magyar dolgozó nép tör­ténetének, a szocializmushoz, a haladáshoz hű erők történe­tének egyik aranylapja :az 1957-es év. A költő gondola­tával élve: majdnem a sír szé­léről lépett dolgozó népünk a párt vezetésével az élet, a fel­virágzás, a jövő, a szocializ­mus útjára. Most, hogy mögöttünk az ó év és előttünk az új és ismét boldog új évet mondunk egy­másnak, mi kommunisták hozzátesszük: bízunk benne, hogy boldogabb lesz, jobb, szebb, eredményekben gazda­gabb lesz, mint az elmúlt. Zá­loga van máris, hogy így le­gyen. Igaz, nem lesz könnyű. Továbbra is harcolnunk kell a jobb- és baloldali támadók­kal, „kritikusokkal“,­­kishitű­­ekkel. De a győzelem nem az övék lesz. Záloga ennek né­pünk szilárd hite a szocializ­musban, pártunk és az, hogy az eltelt, egy év is megtanított bennünket egy és másra. Zá­loga az a baráti, erkölcsi és gazdasági együttműködés, se­gítség, ami összeköt bennün­ket, a szocialista táborral, a világ minden haladó emberé­vel. Záloga a föld lakosságá­nak nagyobb részét kitevő bé­ketábor és békéért harcolni készek serege, ami nap mint nap növekszik, erősödik és erőit összefogva képes arra, hogy lefogja a békére törők kezét. Záloga az 1957. év sok szép eredménye. Mit várhatunk 1958-tól? Va­lamivel — 7—8 százalékkal magasabb termelést, a nem­zeti jövedelem 4 százalékos emelkedését, a lakosság fo­gyasztásának fele 5 százalékos növekedését, 1957-hez viszo­nyítva. Remélhetjük, hogy eredményesen nekikezdhetünk külföldi esedékes tartozása­ink törlesztéséhez saját erőnk­ből, amit ebben az évben a baráti országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól kapott köl­csönök kiegyenlítettek. 1957- ben a külkereskedelem terén tehát nagy lépést kell előre tennünk, mert két-három év alatt le kell venni váltónkról e terhet, hogy ezzel is biztosít­suk a népgazdaság további fellendítését, az életszínvonal jelentősebb emelését. Ehhez még sok minden kell. Jobban kell felhasználnunk tartaléka­inkat, véget kell vetni az ál­lami fegyelemben fejét fel­­jelütő lazaságoknak, fel kell számolnunk az ellenforrada­lom hatására felduzzadt spe­kulációt, korrupcióit, a társa­dalmi tulajdon herdálását, a lopást. E bonyolult feladatok­ban joggal vár sokat dolgozó népünk és pártunk a népi el­lenőrzés rendszerének megte­remtésétől A becsületes dol­gozók nem nézik jó szemmel a hirtelen­ gazdagokat, akikről előbb-utóbb kiderül, hogy a nép pénzét lopták el. Jó len­ne, ha 1958 meghozná a nem becsületes úton nagy összegek­hez jutók alkonyát. Hisszük, hogy így lesz. Sokat, nagyon sokat jelent további erősödé­sünkben és fejlődésünkben a gazdasági és műszaki egyez­mény, amelynek keretében a Szovjetunió hosszúlejáratú hi­tellel lehetővé teszi, hogy ipa­runk strukturális helyzetén gyorsabban javítsunk. Az 1957- ben hozott intézkedések közül több, 1958-ban érezteti majd igazán hatását a dolgozók éle­tében, a piacon, az áruválasz­tékban és másutt. Készül a 3 éves terv, amely a gazdasági élet, a fizetéské­pesség, az életszínvonal stabi­litását hivatott szolgálni, illet­ve az utóbbi kisebb mértékű emelését, hogy a stabilizálás végeztével az életnívó gyor­sabb, nagyobb emelését biz­tosíthassuk. Rövid és vázlatos a közeljö­vőről szóló néhány sor, mert ennél több történik ez évben. De elég ahhoz, hogy bizakod­va, bátran nézzünk a követ­kező hónapok elébe.­Idái­g jutottunk, hogy az el­lenforradalom után egy évre már tervezhetünk, eredmé­nyes munkát hagyva magam­ mögött, élőre nézhetünk. Sok kapitalista ország dol­gozója — nem beszélve veze­tőikről, politikusaikról —­ örül­ne, ha úgy nézhetne az 1958- as esztendő elé, mint ahogyan a magyar dolgozó nép nézhet. Mert mire jutottak? A burzsoá politikusok és közgazdászok példaképe Nyugat-Németor­­szág elérte a konjunktúra te­tejét.­ 1958. m­ár nem ígér any­­nyit, mint 1957; ígért. Felhői, árnyékol­ják már a gazdasági élet talmi csillogását Francia­­országban, ha tömény és igaz­ságos mérleget készít valaki, akkor így foglalhatja össze: növekvő adóterhek a nép vál­lán, újabb és újabb gazdasági vereségek, infláció fokozódás, az USA vezető köreinek való behódolás, erkölcsi és politi­kai gyengülés a nép előtt, a haladó erők izmosodása. Ne­künk, a szocializmust építő népeknek e mérleg nem rossz, de rossz az ott élő munkások­nak, dolgozóknak és nem sok jót ígér — enyhén szólva — a vezető köröknek, így van ez több kapitalista országban. Erősödő gazdasági és politi­kai harcok a munkások és tő­kések között, dráguló élet, fegyverkezési hajsza a dolgo­­zók munkájából, pénzéből. Ez év végére a kapitalista orszá­gok közül számos eljutott a­z USA nyílt katonai támasz­­pontjáig, mert vezetőik bele­­egyeztek a nép akarata elle­­nére a rakéta-támaszpontok létesítéseibe. Bízunk benne, hogy nyugaton is felülkereke­­dik a józan ész a vezetők ké­­részerte 1958: minden bizonnyal sok hasznosat, újat és érdekeset hoz az egész emberiség, a mi szá­munkra ír 1957-ben k­ét szput­­nyik került a világűrbe föl­dünk jobbik feléről. Vajon mi­­­lyen „csodákat” élünk meg az új esztendőben? Meglátjuk. Ezt előre nem tudjuk. Azt azonban igen, hogyha­­zánkban é élünk, életünk to­­vább­i javulása, szépülése tő­lünk, dolgozóktól függ. Boldo­gabb új éveit akarunk. Aki ezt akarja, tegyen is érte, hogy ez a természetes emberi vágy valósággá váljon. Boldog új évet! Ezt­ kíván­juk a munkásoknak, akik a hatalom birtokosai és a múlt évben ország-világ előtt bi­zonyságát adták, hogy élni is tudnak vele. Jó egészséget, szebb, jobb életet, munkás elvtársak nektek és kedves családotoknak. Hozzon sok si­kert a munkában 1958. Boldog új évet! Ezt kíván­juk a mezőgazdászban dol­gozóknak, az állami gazdasá­gok, gépállomások dolgozói­nak, a termelőszövetkezetei, tagjainak, az egyénileg dolgo­zó parasztoknak. Hozzon be termést, jó egészséget, sok szép munkasikert az új esz­­tendő! Eredményekben gazdag új esztendőt! Ezt kívánjuk az ér­telmiségieknek. Hisszük, hogy e jókívánságunk valóra is vá­lik. Jó egészséget hozzá! Boldog új évet! — fiatalok Tiétek a jövő, amelyet ma szüleitek építetek. Becsüljétek meg­ az apák, anyák munká­ját! Szeressétek ezt a sokat szenvedett, de ma a felvirág­zás útján haladó hazát, mert mi olyan társadalmi rend épül amely minden másnál többet, jobbért tud nyújtani nektek is. Vállaljatok minél többet, ebből a munkából. Jó tanulást,­­­ minden jót, fiata­lok az új esztendőben! Boldog, békés új esztendőt' Asszonyok, anyák! Több jót, kevesebb gondot, több örömöt adjon az új esztendő. Mi kommunisták, akik ma egész­­megyénk dolgozóinál­ boldogabb új esztendőt kivo­nunk, rajta leszünk, hogy m­eg­­tegyünk minden tőlünk telhe­tőt, ami céljaink eléréséhez szükséges. Boldog új évet megyénk minden «Hitben voik’ • Ill­esztendő Irta: Laki István eredmény. A felvásárlás min­den termékféleséginél sikert aratott. Az állam is, a terme­lő is megtalálta számítását. Tele vannak raktáraink és pincéink és még tovább tel­nek begyűjtés nélkül. Igaz, van néhány terményféleség, amelynek termelése vissza­esett, de ez nem okoz komo­lyabb gondot. Majd itt is hely­re jövünk. Tavaly ilyenkor az 1956. év közel háromszáz ter­melőszö­vezet és hibáit, ingadozás nél­kül halad a hibák kijavításá­nak útján, de magáénak vallja az elmúlt 12 év minden ered­ményét és erre támaszkodva, bízva a dolgozókban a szocia­lizmushoz vezeti népünket. Megyénk kulturális élete is fellendülőben van. Kezdenek e téren is új, egészséges haj­tások nőni. Ig­az, itt-étt még felüti fejét a revizionizmus hol belső forrásból, hol „im­port“ útján, de sok talaja, már e téren sincs. Gondoskodunk vetkezetéből csak 31 volt.

Next