Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

2 NAPLÓ gig LNÖK „ A proletár, mint elszigetelt egyén — semmi. Min-Néhány évi kemény munka államigazgatási tanfolyamra árán két tehenet és ütött-ko- küldték. Hej, de „megizzaszten erejét, minden haladását, pott házacskát szerzett maga- tották“ a temérdek jegyzeteminden reményét és várakozának. A felszabadulás után léssel! Kutya nehéz volt, de sát a szervezetből, a társaival földet kapott. Szorgalma után megérte. Amikor kijött, már való tervszerű együttműködés- ma már a falu egyik oszlopos könnyen forgatta a ceruzát és ből meríti. Nagynak és erős középparasztja is lehetne, de a tanulást is megszerette. Évnek érzi magát, ha része egy Süveges elvtársat nem csábi- ről-évre részt vett a pártokranagy és erős szervezetnek. Ez tetta a vagyonszerzés délibábtájon, két éve pedig beávatkotó. Belépett a pártba, földet zett a szentlőrinci általános isa szervezet neki fontosabb, ahhoz egyes egyén igen keveset sómindennel képest az osztott, szervezett és vezetett, kora VII. osztályába. Nemrég Az egyik napon a szegéd vizsgázott a VIII-ból, közepes lent számára. A proletár mint nyék hírül vették, hogy a sásdi eredménnyel, 51 éves fejjel, a névtelen tömeg részecskéje, járásbeli Ágon sok a föld. Ti- féléjszakákat tanulva bizony a legnagyobb önfeláldozással zenhét család hajlott az otte nem rossz eredmény harcot, a személyi előnyre, a repülésre, de csak akkor ha 1300 forint a fizetése, feleszemélyi dicsőségre való kiló- Süveges János is velük megy, seége a godisai Ady Endre osztás nélkül, teljesíti a kötelese Süveges elvtárs jól érezte tagja. Beteges, ma már csak sótét minden poszton, ahova magát Sámodon, de az ottani 1 70 munkaegységet teljesít állítják, önként aláveti magát járási pártbizottság felhívásé- egy év alatt. A jövedelemea fegyelemnek, amely egész ra, a 17 család kedvéért ott- hát nem sok de kettecskén érzését, egész gondolkodását hagyta verejtékes munkával embermódra élnek belőle " A’ASN». Sm tmWlnöWW vádait '«'í®1'» T,a*glnk láthatja.. Az idézetet néhány napja olvastam a Társadalmi Szemlében, Zsigmomd László tollából. Nagyon tetszik, mert mélyen igaz. De nem akarok a ben tanácselnöknek ...»«., ,,_, .______ Ják Gyökeret eresztett » falu tudja, hogy ha összamenne a jak. Gyökeret eresztett, a falubenkidolgozó turbinához,népe is megszerette. Ma is ott 2000—2300 forintot ő is megélne elégedetten. 1953-ban keresné. Igazán nem esne ne dolgok elé vágni, a cikkben azonban szól a járási párthi- hezére, csak a régi életét folyó Süveges János godisai tanács ... , nátatná, még pihenésre is több elnökről lesz szózottság, meg a járási tanács, jutna a nyolc óra utjta, hogy menjen át Grodsárs,t!— Mégis itt van, nácselnök kell a községnek. A párt hívta, a kommunista Süveges János ment. Izmos ember, különösen a keze erős. Gyári munkásként kezdte a nagylaki lenfonóban. (Makó közelében fekvő község) Egyszer, egy sztrájkszagú napon bekopogott a tőkéshez és több fizetést követelt a munkások számára. Kidobták. Godisa nem nagy község, lakóinak száma alig haladja meg a félezret. A felnőttek 1950- ben csak a párt rábe- száma talán kétszáz, de ezek „H __ . szélésére fogadta el a tanács- kétszázfélék, s a tanácselnök-így lett vége 15 éves gyári- elnökséget. Nem értett az iro- nek előbb-utóbb mindegyikmunkási pályafutásának. Báró dai munkához, nem is bízott két dolga akad. Ha a tanácskerült magában, házán nem, akkor az „élet 1951- ben, a pécsi kéthetesben’, mert Süvegeselvtárs Biedermann birtokára aratónak, majd a sellyei járásbeli Sámodra költözött és fő- pártiskolán még arról, cikke nem irodabúvó ember, fesbérlője lett egy elaggott gyermektelen parasztházaspár földjének; tett a faliújságon, hogy nehe- A faluhím vag a határban tebb a ceruza a kapánál látni a legtöbb!ó Rendszere- Válasz: 1964-ben öthónapost meglátogatja a téglagyári Minden poszton Könnyebb lenne géppel „legyalulni“ „Nehezebb a ceruza a kapánál“ ,,,,,,.........ummn mimifristurgit, hogy nincs-e valami panaszuk az áruellátásra, megkeresi a mezőn munkálkodó parasztokat. Se vége, se hossza ilyenkor a heccelődésnek! Ha teszem fel rétet kaszálók közé megy ,— mint Lenhart Antal esetében, — akkor azzal ugratják, hogy nem is tud kaszálni. Ilyenkor csak a tettek segítenek és vág is olyan rendeket, hogy szemüket meresztgetik az emberek. A tanácselnöki tekintély egycsapásra megnagyobbodik, s egy kis cigarettaszünet közben megindul a beszélgetés, aminek a vége az, hogy ezt a füvet bizony könnyeb lenne géppel „legyalulni Persze ezt csak a termelőszövetkezetben lehet megcsináli . . . így megy ez állandóan. Süveges elvtárs a termelőszövetkezet egyik legfáradhatatlanabb agitátora. Minden alkamat megragad a szociálist út népszerűsítésére, soka tanulhatnának tőle. „Nem tesz kivételt“ Különben ne vádoljon senk elfogultsággal. Miért dicsérjem én Süveges elvtársat? Mondják el véleményüket a falubeliek!ök élnek vele. Először Illés Pál hatholda kommunista kisparaszthoz kopogtam be, így beszélt: — Jó elvtárs és jó tanácselnök. Az ellenforradalom uta azonnal belépett a pártba nem ingott meg egy pillamatt sem. A tanácson egyforma beszél mindenkivel... A fal kultúrházának építésében éppúgy részt vesz mint bárki más a minap úgy hordta a malter mintha segédmunkás volna. Brumeschein András bácsi pártonkívüli nyolcholdas dolgozó paraszt: — Nagyon türelmes ember én még nem láttam mérgesen Akár este, akár reggel megyünk hozzá, mindig foga bennünket, a hivatalos idő kívül is. Jól járt vele a falu nehogy elvigyék! Diószegi József pártonkivül középparaszt: — Én még nem hallottam hogy különbséget tett voln pártonkívüli és pártember között. Azt sem hallottam, hog rosszindulatú. Amit az állat kér, azt igazságosan megkívánja. Sokat jár az embere között, szépen beszélget velük, sőt, a szomszédomnak kötözni is segített. Kommunist elve mellett is kitart.. . Én nem tudok rá rosszat mondan és akármelyik házba megy mindenütt ezt fogja hallani... Nem mentem el, minek mentem volna? Gondolom, most már érthető hogy miért idéztem a Társadalmi Szemléből a cikk elejét azt a proletár-magatartásra szóló részt Nádmagot gyűjtenek a baranyai holt-Duna mentén A Duna baranyai szakaszán ján — az ottani kísérleti telep Kölked község közelében — pen — vetik el. Onnan pedig tíz kilométer hosszú holtág a kölkedi kísérleti telepre hozhúzódik. A holt-Duna partjáznak majd magvakat, így akármintegy háromszáz holdnyi fák megállapítani, hogy misűrű nád borítja. A nádrenképpen viselkedik, hogyan fergeteg közepében terül el a lőddk idegen környezetben a Könyiteleni^mnd , illetve a fertál nád. Nádkutató Intézetének kísérleti telepe. A kísérletezések az idén indultak meg itt: öt parcellán figyelik állandóan, hogy milyen hatással vannak a nád fejlődésére a talaj, az iszap, a víz mélysége és hőfoka, valamint egyéb tényezők. A kísérletezés, amelyet Bogyó Gyula főagronómus irányít, most érdekes szakaszba érkezett. A négy és fél, öt méter magasra is megnőtt nád ezekben a napokban kezd virágozni. A kutatóintézet magot gyűjtet be a holt-Duna menti nádasból. Két-három szépen fejlett nádlombot sűrű tüllfátyolba burkolnak, nehogy a szél kirázza belőlük a magvakat. Jellemző a munka nehézségére, hogy egy-egy nádmag hossza egy milliméter, a középátmérője pedig 0,3 milliméter. Egy kilogrammban körülbelül öt és félmillió mag van. A dunai holtág mentén gyűjtött nádimagot a Fertő-tó part Csökkent a műszakmulasztás Komlón A Komlói Szénbányászati Tröszt sok rendbontó, huligán elemtől szabadította meg körültekintő munkájával a bányákat és eredményeként az elmúlt egy év alatt hatodára csökkent az igazolatlan műszakmulasztások száma és az eddigi legalacsonyabb szintet érte el. A komlói törzsgárda kialakítása a termelés alakulására is jó hatással van. Ez mutatkozik abban is, hogy az év eleje óta már csaknem 30 000 tonna szenet adtak terven felül, amit viszont a teljesítmények növekedésével értek el. Az első félévben összesen kitermelt szén 1,327 500 forinttal került kevesebbe az előirány- Kiváló tehenészet Mezőgazdasági szaklapokban olvashattuk, hogy a Zengőaljai Állami Gazdaság tehenészete az országos tejtermelési versenyben a harmadik helyre került Szentlőrinc és Magyaróvár után. Azért is érdekes ez a hír, mert a zengőaljai tehenészet alig néhány évvel ezelőtt bizony nem valami fényesen állt. A mai állomány alapját 1951—52-ben gyűjtötték össze és a törzskönyvi ellenőrzés is csak 1953- ban kezdődött. Ebben az évben az egy tehénre eső tejtermelési átlag még csak 1910 liter tej volt. A gazdaság fokozatosan javította az állományt és tavaly már 4191 literes átlagot értek el Ennek a hatalmas fejlődésnek az okait vizsgálgatva több dolog ötlik az ember szemébe. A szakszerű takarmányozás, a modern istállók, lyvászhetényben, ahol az állomány gerince van, új, modern istállókban tartják az állatokat. Minden istállóban önitató berendezés van. Amikor az állat megszomjazik, csak belenyomja az orrát az itató kagylóba, az orrával megnyom egy billentyűt és máris megindul a víz. Most építettek egy karámot, ott tartják a növendékmarhákat. Ebben az évben állították fel a mesterséges megtermékenyítő állomást. Ennek számtalan előnye van. Lehetővé teszi a legjobb egyedek keresztezését, az állandó állatorvosi ellenőrzést s ezen felül szükségtelenné teszi a gazdaságnak a bikatartást. Ami a bikák vásárlására kiadott összegen kívül több mint százezer forintos megtakarítást jelent. Természetesen a jó takarmányozás, a korszerű istállóik, az egyedi kiválasztás még nem minden. Nagyon sok múlik az embereken. És Lovászhetényben jó szakemberek és kiváló állatgondozók vannak. Erről nagyszerűen tanúskodik az eredmény. A brigádvezető, Varga János kiváló szakember is szenvedélyesen szereti a foglalkozását. Az állatgondozók is mind nagyon jól dolgoznak, de közülük is kiemelkedik lelkiismeretes, jó munkájával Fischer József és Kopp József. Kopp József például egyénileg is részt vesz a fejőgulyások országos tejtermelési versenyében és valószínűleg előkelő helyen végez majd, mert az eddigi eredményeik alapján úgy látszik eléri az évi 6 ezer literes átlagot. A gazdaság természetesen még mindig javítani igyekszik az eredményeken, szeretnének a tejtermelési versenyben még előbbre jutni. Valószínű ebben az évben 5000 liter körüli átlagot érnek el. A növendékmarha-állományuk is nagyon szép. 132 kiváló származású törzskönyvezett üszőjük és néhány szép növendékbikájuk van. „Cigány“, a gazdaság legjobban tejelő tehene, gondozójával, Fischer Józseffel. „Cigány” napi tejhozama 37,5 liter Kopp József éppen kedvencét, a 36 literes tejhozamú „ó”-t feji ,For 1958. AUGUSZTUS 1. Műszaki-gyakorlati (politechnikai) nevelés a Széchenyi Gimnáziumban A múlt tanévben hírt adtunk arról, hogy a Széchenyi Gimnáziumban a kezdeti nehézségek ellenére milyen eredményesen végzik a politechnikai képzést, amely újat jelentett a nevelés és a tanítás terén. Az volt a cél, hogy a szocialista nevelés szerves részét képező gyakorlati ismeretek és foglalkozások előtérbe kerüljenek a nevelőmunkában , továbbá az, hogy az életre való gyakorlati nevelés fejlesztését érjék el és szorosabb kapcsolatot építsenek ki a természettudományok tanítása és a termelés között. Arra törekedtek, hogy a tudás tartalmát és a jellemet alakító tényezőként szerepeljen a politechnikai képzés. Az első évre kitűzött célt sikerült elérni és a jövő tanévben a Széchenyi Gimnázium már politechnikai gimnázium lesz. Az elmúlt év tapasztalatairól, a politechnikai képzés jelentőségéről dr. Czéh Károly, az iskola igazgatója így nyilatkozott: — A politechnikai képzés nem jelentett külön területet iskolai munkánkban, hanem átitatta azt teljes egészében, szinte az iskola levegője lett. Megvalósítása iskolánkban egyben a természettudományos tárgyak alaposabb oktatását, szertáraink korszerűsítését is jelenti. Ezért indítottuk meg a KISZ szervezésében az „Iskoláért” mozgalmat. Mindinkább tudatosítottuk ezt tanulóinkban és ennek következtében vált lehetővé az anyagi feltételek lényeges részének biztosítása. Sok fáradsággal jártak ezek, de megérte. A tanulóifjúság legnagyobb része valósággal szomjazza a politechnikai ismereteket. Százával vették körül például az iskola udvarára beálló kis gyakorló gépkocsit. A kormánykerék mellé az egyik H1-es diákot, hátra pedig két I. osztályost ültettem. Nagy volt az izgalom, a diákság feszülten figyelt. A gépjárműoktató magyarázni kezdett, a III-as diák pedig megindult a gépkocsival. Néhányszor fordultak az udvarban. Aztán megálltak, órára csengettek. A tanulókat alig lehetett a tantermekbe irányítani. Éppen matematika órám következett a III. osztályban. Visszafojtott, feszült érzéssel ültek a diákok a helyükön. Szinte várták, hogy mondjak valamit. Meg is kérdeztem a tanulót, aki vezette a gépkocsit: milyen érzés volt számára a vezetés? A tanuló így felelt: Igazgató elvtárs — nem is annyira a vezetés hatott rám, hanem inkább az, hogy éppen engem, az iskola egyik legroszszabb tanulóját tüntetett ki azzal, hogy az iskola diákjai előtt vezethettem. Úgy éreztem, ennél a diáknál megtaláltam jellemalakításának kezdő szálát i s tudjuk, a politechnikai oktatásnak ez is döntő láncszeme. Közelebb jutottam ehhez a fiúhoz, az intézet diákjaiban pedig az érdeklődés magvát hintettem el a gyakorló gépkocsi bemutatásával. S sorolhatnám még a példákat. Az 1957 novemberében Pozsonyban megtartott nemzetközi politechnikai konferencián megvitatott gondolatok is iránymutatók voltak számunkra, és nagy gonddal állítottuk össze az előttünk álló feladatokat: a politechnikai oktatás anyagi feltételeinek megteremtését, a szükséges óra- és tann terv-változások kidolgozását, a megfelelő pedagógusképzést, a politechnikai oktatás meghonosítását az ifjúsági szervezetekben, a politechnikai oktatás egész rendszerének igénnyel történő kidolgozását, valamint a széleskörű felvilágosító és propagandamunka irányítását. Az új tanévben az iskola területén négy műhely működik majd — asztalos, üvegtechnikai, a gépjárműszerelés és vezetés, a gyenge- és erősáramú szerelések és a fototechnikai műhelyek. A reál-politechnikai osztályt végzett tanulók a IV. év végén sokoldalú gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek majd. Szerzett ismereteikkel könnyebben helyezkedhetnek el a gyakorlati, mezőgazdasági és ipari pályákon. Ugyanakkor a főiskolai és egyetemi képzés területén is kellő tájékozottsággal dolgozhatnak és használhatják fel politechnikai ismereteiket Tanárainkat fokozatosan, állandóan képezzük. Jelenleg egy Miskolcon erősáramú, egy Debrecenben mezőgazdasági, kettő Budapesten gyengeáramú, egy tanárunk pedig Budapesten biológiai tanfolyamon vesz részt. Tapasztalataim szerint a tanulóifjúság érdeklődése nagy. Többen kérik, hogy ilyen természetű osztályba kerülhessenek. A szülők érdeklődése is eleven. A tanulók mindinkább megkedvelik a mezőgazdasági és ipari munkát. Ezt mutatja az a jelenség is, hogy alig van tanuló, aki a nyári szünetben ne helyezkedett volna el valahol. A munkára jelentkezéskor komoly munkalehetős ívet kérnek, főleg teljesítménybérért szándékoznak dolgozni. Az idén több általános iskolában is bevezetik a politechnikai képzést. Ez véleményem szerint ideológiailag is időszerű. A korszerű technika feltétlenül igényli az általános műveltség fogalmának kiszélesítését. Erre megadja a lehetőséget a politechnikai képzés. A mi iskolánkból nem kerülhet ki egyetlen tanuló sem, aki például a filmezőgép kezelését, vagy a hangerősítő, a mikrofon, a rádió kezelési technikáját ne ismerné. Ugyanez áll a magnetofonra és televíziós készülékre is. Nem arról van itt szó, hogy ezeket a műszereket részleteiben ismerjék, de lépést ítélt tartannuk a korszerű technika fejlődésével, amely ma már az általános műveltség nélkülözhetetlen tartozéka. Mindez természetesen a nevelőkre is vonatkozik. Szocialista optimizmussal dolgozunk tovább, hisszük és tudjuk, hogy elképzeléseink gondos tervezés mellett fokozatosan, reálisan meg is valót szibtak.