Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

*ITAO PRO* FT ARJAI EGYESÜLETEKI DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1958. SZEPTEMBER 2. Akaratukból, vagy akaratuk ellenére ? Ez év március 31-én a Szov- igyekeztek csökkenteni kísér­letunió Legfelső Tanácsa beje­lentette, hogy a Szovjetunió minden előzetes feltétel és megállapodás nélkül egyolda­lúan felfüggeszti tová­bbá a töm­és hidrogénfegyver-kísérleteit. A szovjet kormánynak ez a merész huszárvágása egy csa­pásra kettészelte az atomfegy­­verkezési verseny reménytele­nül összegubancolódott gor­diuszi csomóját. Az amerikai atomdiplomácia vereségének előérzete ekkori­ban már szinte benne volt a levegőben, hiszen a „tömeges elrettentés a dullesi koncepció­jára — katonai tekintetben — kiheverhetetlen csapást mért a szovjet szputnyikok fémje­lezte erőeltolódás. A március 31-i szovjet döntés viszont a nemzetközi politika és a köz­vélemény megnyeréséért folyó mérkőzés porondján adta meg a kegyelemdöfést Washington „atomfurkosbot“ diplomáciájá­nak. Az amerikai atompolitika a szovjet bejelentés után hir­telen azon vette észre magát, hogy a világ legégetőbb dilem­máját illetően légüres térbe került, elszigetelődött. Atom­­politikájának irrealitása és­­tarthatatlansága most már nem csupán katonai, hanem politikai tekintetben is telje­sen feltárult. A szovjet javaslatra adott első nyugati válasz ennek elle­nére mégis újabb „nem“ volt. A messzebb tekintő nyugati kommentárok azonban ekkor már világosan látták, hogy kiutat kell keresni az ameri­kai atompolitika zsákutcájá­ból. Az amerikai tagadó válasz úgyszólván csak az addigi me­rev dullesi vonalvezetés ösztö­nös reagálása volt a meglepő szovjet kezdeményezésre. Az elutasító válasz azonban csak legfeljebb pillanatnyi lélegzet­­nyi szünetet hozhatott, de meg­oldást nem: a nyugati hatal­mak kénytelenek voltak meg­kezdeni taktikai visszavonulá­­sukat. Ez a taktika Szemmelátha­tóan két célt tűzött maga elé: először is időt nyerni, hogy a már tervbe vett hatalmas mé­retű és intenzitású robbantási kísérletsorozatokat végrehajt­hassák, másodszor pedig az időnyerést felhasználná új, a mai nemzetközi helyzet reali­tásaihoz jobban simuló atom­politika kialakítására. Az új taktika első lépéseként Wa­shington bejelentette, „esetleg helyeselné“ a további atom­­robbantások megszüntetését, de erre addig nincs lehetőség, amíg nem kötnek megállapo­dást „egy megfelelő ellenőrzési rendszerről“. A szovjet kor­mány azonnal elfogadta a nyu­gati tárgyalási javaslatot, noha szakértői tárgyalások nélkül is ismeretes volt, hogy mérték­adó atomtudósok egybehangzó véleménye szerint a technikai fejlődés jelenlegi szakaszában lehetetlen a nukleáris robban­tásokat „titokban“ végrehaj­tani. Ilyen előzmények után ke­rült sor a keleti és nyugati atomszakértők genfi értekezle­tére. Az amerikai kormányt természetesen nem érte megle­petésként az atomtudósok ér­tekezletének az a végkövetkez­tetése, hogy lehetséges az atom és hidrogénfegyver robbantá­sok hatékony ellenőrzése. El­lenkezőleg: az amerikai kor­mány nagyon is „célszerűen“ kihasználta az atomtudósok kéthónapos tárgyalásaival nyert időt Az ázsiai partok közelében egymás után rob­bantak az eddigi legnagyobb méretű amerikai atom- és hid­­­­rogénbombák Annak ellenére, hogy az amerikai hatóságok letedik jelentőségét, megállapí­tást nyert, hogy „április végé­től július 26-ig az amerikai hatóságok mindössze 14 rob­bantást jelentettek be, holott a szovjet megfigyelőállomások 32 atomrobbantást észleltek ebben az időszakban.” Látniva­ló tehát, hogy az amerikai had­ügyminisztérium nem veszte­gette idejét. A genfi atomszakértői érte­kezlet befejezésének időszaká­ban azonban Washington hely­zetét rendkívül bonyolította, hogy a nemzetközi élet más szféráiban súlyosbodtak az angol—amerikai diplomácia problémái. Most már nemcsak az atomfegyverek betiltása lebegett Damokles kardjaiként fejük felett, hanem a Libanon­ban és Jordániáiban elkövetett nyílt katonai beavatkozásuk következtében az agresszor megszégyenítő bélyege ellen is hadakozniuk kellett. A Szov­jetunió javasolta csúcsértekez­let körüli huza­vona sem nö­velte népszerűségüket, az ENSZ rendkívüli közgyűlésé­nek egyhangú határozata pe­dig — mégha enyhe kifejezé­sekkel is — súlyos csall­ást mért politikájukra. Ilyen előzmények után ke­rült sor arra az amerikai an­gol-amerikai bejelentésre, amely szerint október 1-től „bizonyos feltételekkel“ haj­landók egy évre felfüggeszteni a további atom- és hidrogén­­fegyver-kísérleteket A jelen­tést a nyugati sajtó nagy ová­cióval fogadta, „nagyszerű kez­deményezésnek", „kitűnő ajánlatnak“, a „nyugati dip­lomácia osztatlan sikerének“ nevezte. Az újonlás mögtt azonban máris egyre-másra felbukkan­nak azok a megnyilatkozások, amelyek a valódi értékére szállítják le a nyugati „hozzá­járulást.“ A New York Herald Tribune vasárnapi számában például ezt írta: „... tudtára kell adni a világnak, hogy az Egyesült Államokat nem elé­gíti ki a nukleáris ellenőrzés­re tett félintézkedések. Ez annyit jelent, hogy a feltételek el nem fogadása esetén foly­tatni kell a kísérleteket“. Az amerikai lap aláhúzta, a kísér­leteket a nyugati hatalmak csak október 31-től hajlandók felfüggeszteni és a közbeeső tízhetes időszakban további robbantásokat akarnak végre­hajtani, és hogy mi lenne a robbantások egy éves felfüg­gesztésének gyakorlati jelen­tősége, azt világosan elárulja a befolyásos New York Times, amikor megállapítja: „Az Egyesült Államok ötven fajta atomfegyver szerkesztésén dol­gozik, s a kísérletek megszün­tetése nem gyakorol nagyobb hatást erre az átfogó prog­ramra.“ Ezek után tehát teljesen megalapozott az a feltevés, hogy a nyugati „hozzájárulás" nem őszinte. Nos, ha az angol-amerikai lépést csupán újabb taktikai manővernek szánták, akkor ez máris kétélű fegyvernek iszo­nyult. A szovjet diplomácia ugyanis ismét szaván fogta Washingtont, amikor N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke a Pravdának adott nyilatkozatá­ban bejelentette: a szovjet kormány hajlandó tárgyaláso­kat kezdeni az atomfegyver­kísérletek október 31-ével kez­dő­dó általános megszüntetésé­ről és megtiltásáról." A szó most megint Washingtoné és Londoné, a világközvélemény pedig egyértelmű „igen“-t vár tőlük. A párt és a kormány vezetői a bányásznapi ünnepségeken Komlón Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja beszél Szeptember 7-én országszerte megünneplik a VIII. bányásznapot. Ezeken az ünnepsége­ken a párt és a kormány vezetői részt vesz­nek és felszólalnak. Tatabánya: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Salgó­tarján: Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Komló: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Ede­­lény: Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Ajkacsingervölgy: Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Nagylengyel: Czottner Sándor, nehéz­ipari miniszter. Genfben megnyílt a második nemzetközi atomerő-értekezlet Genf (AFP). Mint az AFP jelenti, hétfőn magyar időszámítás szerint 10 óra 37 perc­kor megkezdődött Genfben az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó második nemzetközi értekezlet. Elsőnek Thomas Holenstein, Svájc köztársasági elnöke emelkedett szólásra. Svájc nevében üdvözölte az értekezleten részt vevő kül­dötteket és utalt a­zokra a si­kerekre, amelyeket a nukleá­ris fizikában három év óta el­értek. „A népek reménnyel vegyes aggodalommal figyelik a nuk­leáris fizika tudósainak erőfe­szítéseit. Az embereik, akik­nek túlnyomó többsége nem képes megérteni az ilyen ne­héz tudományt, olyan fáklya­hordozóimat tekintik önöket, amelynek lángja megvilágít­hatja a világot, de pusztulás­ba is dönthetik. „Igen súlyos az önök felelős­sége, mert olyan tudományt irányítanak, amely az energia egy újabb hatalmas forrását nyújtja. Az egyes ötszögek kormányaira hárul azonban annak eldöntése, hogy ezt az erőt az emberiség javára vagy kárára használja-e fel". Svájc elnöke hangsúlyozta a nemzetközi együttműködés szükségességét az atom terüle­tén, amely együttműködés ér­tékes hozzájárulás a népek szolidaritásának megerősítésé­hez. „Ha valamennyi ország között méltányosan osztják meg az atomenergia felhaszná­lásából származó előnyöket és megszilárdítják a gazdasági jólétet, ez hozzá fog járulni az ország békéjéhez. Svájc népe nevében legjobb kívánságain­kat tolmácsolom az önök érte­kezletének sikeréhez. Legyen az önök munkájának eredmé- *************........" »'».................................... nye jótétemény az egész embe­riség számára" — mondotta befejezésül Holenstein Ezután a hatvanhat nemzet körülbelül háromezer küldött­je nagy érdeklődéssel hallgat­ta végig Hammarskjöld ENSZ- főtitkár megnyitó beszédét. A főtitkár világméretű együttműködést sürgetett az atomenergia békés felhaszná­lásában s rámutatott arra, hogy az atomenergetika fejlő­désének számos területe nem­zetközi megegyezést tesz szük­sé­gessé, így az egész világra kiterjedő szabványokat kell el­fogadni az atomerőművek és finomító üzemek biztonsága érdekében. Az ENSZ-főtitkár felszólította az egybegyűlt tu­dósokat, hogy „értékeljék reá­lis módon" a világ energia­­problémájának megoldását az atomfúzió segítségével. Dr. Francis Perrin, a francia atomenergia-főbiztos, a konferencia elnöke mondott ezután beszédet Wß* é **1» W&'a’i&árwlnwm Egy­ Izikolaavatás ma mér nem lenne különös szenzáció, hiszen megyénkben is egyne­­másra épülnek az új tanter­meik. Ez az esemény azonban mégis többet érdemel, mint egyszerű tudomásulvételt. Bikái a sásdi járás alig másfélezer lakosú kác községe. Ennek a kis községnek lakói az összefogásnak olyan példá­ját mutatták, amelyre méltán lehetnek büszkék. A község több mint másfél­száz iskolásgyermeke tavaly még 3 tanterembe zsúfolódott. S az új tanévben? Hat, vilá­gos, korszerűen berendezett tanterem vágja a tanulókat. A régi, csaknem 100 éves épület megfiatalodva és kétszeresére nőve pompázik a falu köze­pén. A három tanteremmel bő­vült iskola most 1 millió fo­rintot ér. Szinte nem volt a községben olyan család, aki gyalogmaip­­számmal, fogattal ne segítette volna az iskola építését. A bi­­kali AG pedig kőművesbrigád­­dal, asztalos-és ácsmunka vég­zésével, fuvarral sietett segít­séget nyújtani. Kivették részü­ket az iskola nevelői is az építkezésből. S vasárnapira, az iskolai év kezdetére elkészült az épület. Az avatás napja ünnepet je­lentett a községben. Az udvaron, a székeken már ott ültek a szülők. Ott volt a megnyitáson Szekeres László elvtá­rs, a sásdi járási pártbi­zottság titkára, a község párt­os állami vezetői, Bernics Fe­renc elvtá­rs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, Reit János elvtárs, járási tanulmányi fel­ügyelő. Az ünnepség mintegy 150 kisiskolás díszfelvonulásával kezdődött. A Himnusz éneklé­se alatt lassan kúszott fel az udvar közepére épített zászló­­rúdon a bikali úttörőcsapat gyönyörű hímzésű zászlaja. Ünnepi beszédet Ambran­­szky Ferenc elvtárs, a községi tanács elnöke mondott, majd Kovács Lajos elvtárs, az isko­la igazgatója külön is megkö­szönte a község­i­­kódnak azt az odaadó munkáját, amellyel közös erővel sikerült felépíte­ni az új tantermeket. Bernics Ferenc elvtárs beszédében sok sikert és jó tanulást kívánt a tanulóknak. Ezután került sor a tanter­mek ajtóit elzáró nemzeti szí­nű szalagok ünnepélyes ketté­­vágására, a tantermek meg­nyitására. Csillogó szemű isko­lások futottak be a tanter­mekbe elsőnek, majd a község lakói járták végig az ízlésesen berendezett, virággal díszített tantermeket. Mindenki kíván­csi volt arra, hogy milyen most az a tanterem, az a folyosó, ahol ő is nem egy napot dol­gozott, kubikolt vagy maltert kevert. Egy adat: ha az iskola bőví­tését például egy KTSZ végez­te volna, akkor mintegy fél­millió forintba került volna az építés. S ennek az összeg­nek csaknem felét a község dolgozói összefogásának ered­ményeként megtakarították. Az ünnepség végén az isko­lások kultúrműsorral kedves-­ kedtek a megjelenteknek. (—*­y) ! Megkezdődött a nemzetközi börverseny Hétfőn a városli­geti Vajdahuny­ad várában megnyílt a nemzetközi borver­seny. Az ünnepi be­szédet Magyari And­rás, földművelés­­ügyi miniszterhe­lyettes mondotta. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi bor­versenyen képvisel­ve van a világ csak­nem valamennyi je­lentős bortermelő állama, összesen 18 államból érkeztek borminták. A mi­niszterhelyettes a továbbiakban meg­emlékezett Mathi­­ász János világhírű magyar szőlősneme­sítő születésének 120. évfordulójáról és Mathiász emlék­érmet adott át a leg­kiválóbb szőlészek­nek és borászok­nak. Ez alkalommal nyílt meg a Mező­­gazdasági Múzeum­ban a Mathiász Já­nos emlékkiállítás és az állandó borá­szati kiállítás is, amelyet Tömpe Ist­ván, a földművelés­­ügyi miniszter első helyettese nyitott meg. Az albán nagykövet átadta megbízólevelét Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn, szeptember 1-én fo­gadta Edip Cuci rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Albán Népköztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Decemberben megkezdi működését a dunai vízmű A mohácsi dunai vízkivételi mű gépeinek szerelése meg­kezdődött. A vízkivételi mű első két szivattyúja már de­cemberben megkezdi működé­sét, hogy az ekkor induló Mo­hácsi Farostlemezgyárnak vi­zet adhasson.­ Növelték a bányásznapi vásárok árukészletét A bányásznapon több mint fedő­cseréppel és négyszáz egymillión­ forint értékű árut, köbméter fűrészáruval növelte­ az ünnepi vásárok történeté­nek legnagyobb árumennyisé­gét, kínálja majd eladásra a kereskedelem. A Belkereske­delmi Minisztérium a­z óriási érdeklődésre való tekintettel többek között az eredetileg húszmillió forintos bútorkere­tet huszonkettőmillióra, az építőanyagok mennyiségét egy­millió-kétszázezer darab tető­Ez a cserép- és famennyiség körülbelül ötszáz ház befedé­sére elegendő. A bányásznapra szánt 1150 motorkerékpárt és 50 Skoda- Spartak személygépkocsit a bá­nyászok régesrégen túljegyez­ték, ezért újabb 164 darab 230 köbcentis Jáva motorkerék­párt, személygépkocsiból pedig újabb 70 Spartakot, 10 P 70-es kocsit és 5 Wartburgot, össze­sen tehát 135 autót küldenek a vásárokra. N­­­ap felép terem mezőgazdasági ökonómiai és üzemszervezési bizottsága. Er­dei Ferencnek, az Akadémia főtitkárának vezetésével egész napos látogatást tartott a pé­csi állami gazdaságban. A bizottság megvitatta a gazda­ságban évek óta folyó üzem­­gazdasági kísértetek eddigi tapasztalatait és megállapítot­ta, hogy azok máris értékes támpontot adnak az állami gazdaságok tervezési és gaz­dálkodási rendszerének to­vábbfejlesztéséhez. A bizott­ság végül állást foglalt a kí­sérletek folytatása mellett és tanácsokat adott azok további menetéhez. CKomLó szüttel házban A Bólyi Állami Gazdaság bázi kerülete jelentette, hogy lényegében leszedték komló termésüket. A Bólyi Állami Gazdaságnak 20 holdon terem ez az értékes sör-alapanyag, 53 hold pedig új telepítésként díszült az állami gazdaság táb­láin. Holdanként 2,5—3 mázsa száraz komlót takarítottak be be ebben az esztendőben. A gazdaság 75 holdas telepí­tése még nem hoz teljes ter­mést, mert nagyobb része fia­tal és nemcsak komlót termel­nek, hanem dugványt is állíta­nak elő. A dugványok egy ré­szét termelőszövetkezetek, m­ kis részét az ország komlóter­melő állami gazdaságai között osztják szét. A jövőben könnyebb lesz a komló termelése, mert a na­pokban érkezik a gazdasághoz két Holder-traktor, amely a kapálás mellett hozzájárul kü­lönböző mun­kafórum 11 n/sz könnyítéséhez is.

Next