Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA: 6U FILLER CSÜTÖRTÖK, 1959. JANUÁR 1. » iM»mMnn·Minnnm­mmnm»Mimmii»iiiniiii·Mii­nni­m»«»«»Nt«mnM4 ̋ .I Boldog úr éves kedves olvasóián­ak ÚJ ÉV KEZDETÉN Az ó év búcsúztatása, az új esztendő kö­szöntése idején mindenki telve van vágyak­kal, terveikkel. Boldog, békességes életet kí­ván magáénak, másoknak, hogy folytathassa eddigi munkáját, hogy családjának, szerettei­nek orom teli napokat szerezhessem. Ennek jegyében vet számot a távozó év eseményei­vel és tervezi meg a jövő tetteit. Az elmúlt év gazdag volt nagy jelentőségű eseményekben. A rohanó, szinte egymást ker­gető események közepette nehéz lenne eldön­teni, hogy melyik a legjelentősebb? Talán az iraki forradalom győzelme és az amerikai flotta zsarolási kudarca? Vagy a Fekete-Af­rika erőteljes megmozdulása? Lehet, hogy a tajvani kérdést, vagy a berlini helyzet napi­rendre tűzését illeti az első hely? Talán a gigászi „utolérni és elhagyná“ szovjet prog­ram meghirdetése, Kína hatalmas nekirugasz­kodása nyomja rá bélyegét a most távozott esztendőre? Bármelyik eseményt is emlegeti majd az utókor az 1958-as esztendővel együtt, egy tény: ez az év ismét a szocialista tábor megerősödésének, imperialist tá­bor gyen­­­gülésének az esztendeje volt. A most zárult év tanúja volt annak, hogy a gyarmati uralom fenntartás­ának hagyomá­nyos módszerei rendre kudarcot vallottak. Az Arab-Kelet izmosodó egysége, a Bagdad nélküli bagdadi paktum, az indonéziai láza­dás kudarca, Algéria és Ciprus népének nem alkuvó harca bizonyítja, hogy új távlatok nyíltak a gyarmati rendszer viszonylag gyors felszámolására. Ezek az eredmények nem tehettek volna elérhetők a Szovjetunió vezette béketábor nélkül. A magyar dolgozó nép munkája sem gyümölcsözhetett volna a nagy testvér, az ön­zetlen barát, a szovjet nép szerető gondolko­dása, segítsége nélkül. A magyar dolgozó nép nyugodtan végzi munkáját, mert tudja, hogy nincs erő, amely a most járt helyes útról le­­térü­thetné­ Ezt a magabiztosságot, ezt a határozott ál­lásfoglalást — amelyet az elmúlt évek ered­ményei még csak tovább mélyítettek — tük­rözte az elmúlt esztendő kiemelkedő esemé­nye, a választás is. Ismételten bebizonyoso­dott, hogy a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek egyetértenek a párt politikájá­val, amelynek helyességéről nap mint nap a gyakorlatiban győződnek meg. Pártunknak soha nem volt ilyen egészséges és mély tömegkapcsolata mint napjainkban e érmék a tömegkapcsolatnak erősödését az 1958-as év jelentősen elősegítette. Ennek konkrét b bizonyítéka­ volt a párt és a kormány vezetői,­­ de különösen Kádár elvtárs­­ iránt megnyilvánuló szeretet és megbecsülés, amellyel megyénk dolgozói látogatásukkor körülvették őket. A Párt és a kormány politikája iránti bi­zalom kifejezésre jutott az 1958-as év gazda­sági eredén­yeiben is. Ezek az eredmények ismét tanúbizonyságát adták gazdaságpoliti­kánk helyességének. Pártunk és kormányunk helyesen cselekedett, amikor gazd­as­ágpo­liti- •­á Icánkat reális lehetőségeink­re, a bányászok, a­ munkások, a műszaki- gazdasági értelmiség égi'1­0 növekvő kezdeményezésére, lankadatlan szorgalmára építette. Számolt azzal, hogy a dol­gozók megértik: gazdasági eredményeink fokozás® a érdekük, mert csak jobb munkával teremthetnek jobb életfeltételeket. A h­etman esztendő a magyar nép számtára eredményekben gazdag esztendő volt. Gazda­sági és Politikai vonatkozásban egyaránt je­lentései léptünk előre . 1113 az új év első nap­ján elmondhatjuk: is­mét megtanultunk a ma­gunk lábán állni. Ha gazdasági eredményünket, tesszük a mérlegre, kitűnik, hogy elsősorban a termelés növelése, a teljesítmények emelkedése, a ter­melési költségek csökkentése terén értünk el jelentős javulást A termelés, a tervek telje­sítése e tégré egyenletes volt Ebben az évben már a mennyiségi túlteljesítése mel­lett a gazdaságosságra, a minőség javítására irányuló törekvések sem hiányoztak. Az 1968-as esztendő legnagyobb gazdasági sikere**1* ^Végtelenül a külkereskedelmi és a fizetési T­érségünk kedvező alakulását kell elkönyvelnin*- Köztudomású, hogy az ellen­forradal®11 milyen­ súlyos anyagi károkat oko­zott és h°£y ennek következtében ^kénytele­nek volam* a baráti országok, elsősorban a Szovjeté11­0 segítségét kérni gazdasági életünk nehézségetek­ elhárításába2- Önvendetes, hogy munkás**2**1TM'*. műs­zakú gazdasati értel­miségünk’ ° Kozó parasztságunk 1958. évi szolgal­é8? TM]£*ája lehetővé tette, hogy _ ha kis mértékben is — már ebben az eszten­dőben meg^e^Jük a baráti támogatás viszem- ZÁJS&t Az' lítfMs.értendőben iparunkban „ ^ rttbbi évékwl­­sokkal jobban érvényesült a gazdaságosság szemlélete. Kormányunk taka­rékossági felhívása széleskörű visszhangra ta­lált. A pécsi és a komlói bányaüzemekben a KISZ takarékossági és anyagmentő brigádjai például jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy mindkét szénbányászati trösztünk a tervezett­nél alacsonyabb önköltséget ért el. A takaré­kosság, a gazdaságosság szemléletének érvé­nyesülése — bár e téren van még tennivaló — tette lehetővé azt is, hogy évközben meg­­emelíhettük a beruházásokat, hogy lehetővé vált olyan fontos létesítmények továbbépítése, mint a tofoáka, vagy a hosszúhetényi ikerak­nák. Külön kell beszélni arról az előrehaladásról, amelyet a bányák, az üzemek, gyárak műszaki színvonalának emelése terén elértünk. Itt nem is annyira az a tény örvendetes, hogy például a Pécsi Szénbányászati Trösztnek már több mint 13 kilométer hosszú vágata van TH-gyű­­rűkkel biztosítva, a komlói trösztnek pedig még ennél is több, hogy megkezdődtek a fém­­támforzttosítási kísérletek, hogy az utóbbi idő­ben fellendülőben van az újítók és feltalálók mozgalma, s­tb., hanem az, hogy hozzákezd­jünk sok év mulasztásának pótlásához, hogy általában mindenütt előtérbe került a műszaki fejlesztés kérdése. S ez a biztató a jövőre nézve. Gazdaságpolitikánk helyességének, gazda­sági sikereinknek köszönhető, hogy a vártnál gyorsabban hozzákezdhettünk pártunknak a munkásosztály helyzetével kapcsolatos határo­zatának megvalósításához, így például máig az 1959-es évben 630 millió forintot fordítunk a nyugdíjak rendezésére, 220 millió forintot a pedagógusok fizetésrendezésére, 45 millió fo­rintot az alacsony fizetésű munkások fizeté­sének javítására és ugyancsak ebben az évben sor kerülhet a családi pótlék, az egészségügyi dolgozók bérének rendezésére is. Ennek kö­­zönhető, hogy az elmúlt esztendőben jelen­­tősem javult munkásosztályunk szociális és kulturális ellátottsága, hogy a bányákban az üzemekben egyre nagyobb gondot fordíta­nak a dolgozókat közvetlenül érintő problé­mák megoldására, a munkások, különösen a dolgozó nők, családanyák helyzetének, életkö­rülményeinek állandó javítására. A mai árle­szállítás minden egyes család életére közvet­lenül kihat és jelentősen emeli a lakosság életszínvonal­át. Nagy lépést tettünk előre az elmúlt évben falun is. Gondoljunk csak arra: termelőszö­­vetkezeteink területe 1958-ban egy év alatt 16 000 holddal gyarapodott. Ezer család ezer­­hétszáz tagja határozta e­l magát arra, hogy munkáját a közösben folytatja. Ma már a m­e­gye összterületének 50 százaléka, a szántóte­rületének pedig 30 százaléka szocialista szek­tor. A szövetkezetek, állami gazdaságok, az aszály ellenére is jól gazdálkodnak: 321 fo­rinttal több értékű gabonát, kapást, takar­mányt termeltek egy-egy holdon megyei át­lagban, mint az egyéniek. Nem ritka az olyan tsz-család, mely a zárszámadáskor közel 100 ezer forint értékű terményt, készpénzt vitt haza az egész évi jó munkája jutalmául. Az 1958-as év ismét bebizonyította, hogy a nagyüzemi, gazdálkodás többre képes, mint a nadrágszi­par cella, hogy a nagyüzemi gazdál­kodásé a jövő. Jelentős eredményeket hozott az elmúlt esz­­tendő megyénk dolgozói kulturális szinvoma­­,áinak emelés­ében a szociális gondoskodás javulásában, igényeinek fokozottabb kielégíté­sében. Melyik szülő nem örül annak, ha gyer­mekét szép napköziben, bölcsődében helyez­heti el, ha gyermeke új iskolában tanul. Az 1958-as évben több mint 3 millió forintot fordítottunk új iskolák építésére, a meglévők berendezéseinek gyarapítására. Ekkora össze­get ilyen célok megvalósítására ez a megye még soha nem ruházott be. Osztatlan örömöt keltett megyénk dolgozói között a televíziós adóállomás építésének elkezdése, a művelő­dést, szórakozást kereső színházkedvelőik szá­mára új kamaraszínházat nyitottunk, a mű­vészetek pártolását­­és segítését dokumentálja az új folyóiratnak, a Jelenkornak megjele­nése. Szinte nincsen, a kulturális munkának olyan területe, amely ne mutatott volna je­lentős előrehaladást az elmúlt esztendőben. A művelődési, szórakozási lehetőségek kiter­jesztését célozzák a művelődéspolitikai irány­elvek. E dokumentum alapján a megyei párt­­bizottság is elkészítette a kulturális terveze­tét, mely erjesztő hatással lesz a művelő­dési színvonal emelésére, a falu és a város közelebbhozására. Általános tetszést aratott a részletvásárlási kedvezmények bevezetése, amelyek a dolgozók kulturálta­bb életmódjá­nak segítését szolgálják. Az 1958-as év eredményei alapján megálla­píthatjuk: megteremtettük az alapjait a to­vábbi, az eddiginél gyorsabb előrehaladásnak. Az 1959. évi népgazdasági terv — a 3 éves terv irányelveinek alapján — már ennek meg­felelően készült. Célkitűzéseink persze még mindig igen szerények. Ahhoz, hogy nagyobb ütemben — a baráti országok, a­­Szovjetunió, Kína példájához hasonlóan —léphessünk elő­re, nekünk «sőbb erőt kell gyújtani,­ ki kell javítanunk a még meglévő fogyatékosságain­kat, méghozzá minél gyorsabban. Az idei év — különösen nálunk Baranyában — erre mó­dot is ad és a baranyai bányászoknak, ipari munkásoknak, a műszaki és gazd­asági szak­embereknek az elmúlt két évben végzett szor­galmas, áldozatkész, eredmén­yes munkáit­, kezdeményező készségét figyelembe véve szá­míthatunk és számítunk is arra, hogy a ter­vezettnél gyorsabban haladunk majd előre. Ezért ebben az évben már nemcsak a tervek — értve alatta a különböző gazdasági mutató­kat is — teljesítése, hanem azok túlteljesítése is várható. A baranyai dolgozók is tudják: minél gyorsabban erősödünk, annál gyorsab­ban haladunk előre, vagyis ha jobban aka­runk élni, jobban is kell dolgozni. Különösen takart várnsak ebben az évben a baranyai bányászoktól. A fekete szénre, a jó­ minőségű kokszolható szénre nagyon nagy szükség van. Számítunk arra, hogy a bányá­szok, fizikai és műszaki dolgozók egyaránt lelkes és odaadó munkát végeznek, hogy a ter­vezettnél több, jobb minőségű és olcsóbb sze­net termelnek. Nagy feladattok előtt áll építőiparunk is. Megyénkben 1959-ben nagy beruházásokat végezünk. A pécsi hőerőmű, a bányaüzemi lé­tesítmények továbbépítése, a lakásépítkezések továbbfolytatása, körültekintő, alapos irányí­tást, áldozatkész munkát, az építőanyagokkal való rendszeres takarékosságot igényel. Az építő és az építőanyagiparban dolgozók már sokszor tanúbizonyságát adták annak, hogy tudnak jól, eredményesen dolgozni, képesek megbirkózni a nehézségekkel. Rájuk is szá­mítunk s számítanak rájuk mindazok, akik­nek az új munkahelyét, új lakását építik. A pécsi üzemekben és a megye más terü­letein dolgozó munkásoktól is azt várjuk, hogy ebben az évben nagy gondot fordítanak a tervek teljesítésére, hogy maradéktalanul, lehetőleg határidő előtt teljesítsék az export­feladataikat, hogy takarékosan bánjanak az anyagokkal és termékeik minőségének továb­bi javítására tovább öregbítsék a baranyai gyártmányok, fogyasztási cikkek jó hírnevét. A gazdasági feladatok megvalósításának ugyanakkor együtt kell járnia a munkás­­osztály helyzetéről szóló párthatározat meg­valósításával. Ez a határozat, a munkásosz­tály legalapvetőbb problémáinak a megoldá­sára, a munkásosztály helyzetének állandó ja­vítására irányul és ennek megvalósítása egy­aránt megtisztelő kötelessége a gazdasági ve­zetőknek, a párt- és tömegszervezeteknek, az állami és kereskedelmi szerveknek. Nagy és szép feladatok várnak a mezőgaz­daság dolgozóira is. Termelőszövet­kezeteink mintegy 22 millió, állami gazdaságaink 30. gépállomásaink pedig 6 millió forintot fordí­tanak ebben az évben beruházásokra. A meg­szokott régi gazdálkodási formát a jövőben egyre inkább felváltja az új, a megszokott kultúrák helyébe új kultúrák lépnek. Bízunk abban, hogy 1959 a termelőszövetkezeti moz­galom további erősödésének esztendeje lesz. A célért, amelyet az 1959-es év a mezőgazda­ság dolgozói elé állít, érdemes küzdeni, mert valamennyiünk, a megye, az ország javát szol­gáljuk a megvalósításukkal. Jelentős feladatok állnak előttünk a kultu­rális színvonal emelésében is. Tevékenysé­günk arra irányul, hogy elsősorban a munkás - lakta vidékek, a városperem, az új lakótele­pek és munkásszállások kulturális ellátottsá­gát emeljük. Azt akarjuk, hogy minden dol­gozónak még az eddiginél is fokozottabb mér­tékben lehetőséget nyújtsunk a művelődésre. Azt akarjuk, hogy tudása, tapasztalata gyara­pításával — amelyekre a különböző előadá­sok, rendezvényeik, szakkörök látogatása ad­ módot — műveltebb, még kulturáltabb em­berré váljon. Ebben a munkában lényeges szerep jut az értelmiségre, a pedagógusokra. Annak, hogy az elmúlt esztendőről mint eredményekben gazdag évről adhatunk szá­mot, részesei voltak pártunk tagjai, KISZ fiataljai, a munkásőrség tagjai. A kommu­nisták tavaly is elsősorban a munkáb­an, kö­telességteljesítésben mutattak példát. Párt­­szervezetein­k sokkal jobban, sokkal szélesebb körben, foglalkoztak a termelés kérdéseivel, mint a korábbi években, igen jelentős erőfe­szítéseket tettek­ a gazdaságosabb termelés, a termelési költségek csökkentése érdekében. Az elmúlt évben tovább erősödött a pártszer­vezetek és a párton kívüli dolgozók kapcsolata. Ez az év ismét gazdag programot tartalmaz a kommunisták, a pártszervezetek és a KISZ/­ fiatalok számára is. Az elkövetkezendő hó­napok munkáját a párt megalakulásának, a tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordu­lójára való készülődés jegyében végezzük, s utána a párt kongresszusára való készülődés következik. Biztosak vagyunk abban, hogy a kommunistái­ az 1959-es esztendőben is ön­zetlenül, a legnagyobb feladatokat magukra vállalva végzik munkájukat, az egész dolgozó nép érdekében. Ezt várjuk a társadalmi és tö­megszervezetek tagjaitól is. Példájuk, jó mun­kájuk minden bizonnyal eredményes munká­ra lelkesíti a megye többi becsületes dolgo­zóját. Ez az együttes munka, összefogás jelenti nagyszerű terveink valóra váltásának, életkö­rülményeink további javulásának legfőbb biz­tosítékát. Célunk az, hogy a megye dolgozói ebben az évben is békében, biztonságban él­vezhessék jó munkájuk eredményeit. Ehhez erőt, egészséget és boldog új esztendőt kíván a megye valamennyi dolgozójának az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és az MSZMP Pécs véres­ Bizottsága Dobi István elvtárs kitüntetése Az MSZMP Központi Bizottsága és a for­radalmi munkás-paraszt kormány javaslatát a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobi István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének 60. születésnapja alkalmából az állami és társa­dalmi élet vezető posztjain szerzett kiemel­kedő érdemei elismeréséül a Magyar Nép­­köztársaság Érdemrendje­­kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán délben 12 óraikor az Országház Munkácsy termében nyújtot­■i át. A kitüntetés átadásánál jelen voltak­: Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, államminiszter, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-pa­raszt kor­mány elnök­e, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Kállai Gyula és Marosán György államminiszterek, Biszku Béla bel­ügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Somogyi Miklós, a SZOT el­nöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politi­­­­ai Bizottságának póttagja, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Krisitef István, az Elnöki Tanács titkára, az Elnöki Tanács több tagja, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány tagjai, Vass Istvánná és Dinnyés Lajos, az országgyűlés elnökei és más párt- és államf v­zetők. Dobi István elvtárs tiszteletére 60. születés­npja alkalmából, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága szűkkörű baráti ebédet adott. Az ebéden Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára köszöntötte Dobi Istvánt, majd Dobi István elvtért válaszolt a pohár köszöntőkre.

Next