Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
I 1959. MÁRCIUS L Munkás és paraszt származású fiatalokat az egyetemekre !hozzászólás Az elmúlt hetekben több írás látott napvilágot a napisajtóban — a Népszabadságban és a Dunántúli Naplóban is —■, amelyek a munkás és paraszt származású tanulók egyetemi továbbtanulásának kérdésével foglalkoztak. Érdeklődéssel olvastam ezeket az írásokat, hozzászólásokat, hiszen én is munkásszármazású értelmiségi vagyok, aki a középiskola elvégzése után szakmát tanult és a főiskolai tanulmányokat megelőzően, mint kőműves szakmunkás dolgozott 1953-ban fejeztem be főiskolai tanulmányaimat, azóta a pécsi Pollack Mihály Építőipari Technikum KISZ tanácsadó tanára vagyok és mellékhivatású nevelője vagyok a technikum diákotthonának is. Én is azt tapasztaltam, hogy az elmúlt években megcsappant az egyetemre jelentkező munkás és paraszt származású tanulók száma. Oka nagyon sokoldalú, én ezek közül kettővel kívánok foglalkozni. Természetes, iskolámat veszem alapul vizsgálódásomma. Először: a technikum biztos, jó és azonnali kereseti lehetőséget nyújt elvégzése után, másodszor: az egyetemi felvételeknél a technikumról jelentkezettek háttérbe kerülnek a gimnáziumot végzettekkel szemben. Ennek oka abban keresendő, hogy az oklevéllel rendelkező, szakmai végzettségű technikus elhelyezése nem jelent gondot, míg a gimnáziumi érettségi egymagában nem adja meg a lehetőséget az azonnali elhelyezkedésre és az egyetemre fel nem vettek gondot jelentenek állami szempontból is. Véleményem szerint ez a szempont helyes is, és nem is, mert minden arra érdemes munkás és paraszt származású tanulónak meg kellene adni a lehetőséget az egyetemi tanulmáségi, képesítő után magától nyolcra, függetlenül attól, hogy gimnáziumot vagy technikumot végzett-e. Az a tény, hogy a technikusi oklevél azonnali elhelyezkedést biztosít, egy elég helytelen szemléletet alakított ki tanulóban és szülőben egyaránt, és hozzá kell tennem, elsősorban a munkás és paraszt származású szülőkben. Ez a szemlélet pedig igen sok vonatkozásban anyagias felreértetődő legyen a tanuló továbbtanulási szándéka és a felkészülése is megfeleljen a kívánalmaknak. S bár két kérdést említettem meg, mégis szóvá teszek egy harmadikat is, ami szervesen hozzátartozik a másodikhoz és ez a diákotthonok kérdése. Lényegében egy helytelen szemlélet megváltoztatásáról van szó és ebben nagy szerepe lesz a kollégiumokkan. Valahogy így lehetne átépülő diákotthonoknak. Önkonkrétabban megfogalmazni:amikor népi kollégista voltam „Miért tanuljon a fiam tovább, és így nagyon jól látom a kalamikor kereshet? — Ha tolégiáim szerepét a tanuló szevább tanul, pénzbe kerül, így léletének alakításában. Világviszont ő keres.” — Nem vi nézetem alapjait, mely alakítatkozva azzal a ténnyel, hogy tója szemléletemnek, lelkesevannak olyan családok is, ahol désemet a közös ügyek, az ifa gyermek keresete fontos téjúság iránt, mind-mind onnan nyerője a család anyagi éle- hoztam. Ma, sok jó tapasztalének, meg kell állapítanom, lattal a NÉKOSZ-mozgalom hogy ma már a munkás és óta, ma még többet adhatunk paraszt családok anyagi hely- fiataljainknak minden térenzete lehetővé teszi kevés kivé- A szülők szemléletének alatellel, hogy — az állami tákításával nem foglalkozom, riogatást is figyelembe véve erre sem hely, sem lehetőség — minden jóképességű munk most nincs, annyit azonban lekás és paraszt származásúra kell szögeznem, hogy négy nuló egyetemi, főiskolai tanul- éven át éppen úgy foglalkoznmányokat végezzen. Ez a tény kell velük, mint a tanulóval, már meg is szabja feladatán gyermekükkel, hát mind a tanuló, mind annek a feladatnak a végszülő felé. Mindenekelőtt az behajtásához természetesen kiegyetemi, főiskolai beiskolázás halástudattal eltelt nevelőkre kampányjelleget kell megszün- van szükség, akik tisztán láttennünk legalábbis a munkják a munkásosztály vezető kis-paraszt származású tanú- szerepének fontosságát, jók esetében és a kampány- STELCZ ISTVÁN jelleget úgy kell megváltoztat- tanál. Kiváló dolgozókat jutalmaaztak meg a bőrgyárban Szombaton este bensőséges ünnepség keretében adták át a Bőrgyár kiváló dolgozóinak az okleveleket, jelvényeket és a pénzjutalmat, amely a jelvények és oklevelek velejárójaként kerül évről évre a legjobbak zsebébe. A gyár dolgozói közül öten kaptak „kiváló dolgozó" jelvényt, a vele járó kétheti bérnek megfelelő összeggel és harmincketten „kiváló dolgozó" oklevelet, egyheti keresetnek megfelelő pénzjutalommal. Az ünnepségen kedves vendégként részt vettek a Bőripari Dolgozók Szakszervezete száztagú központi művészegyüttesének tagjai is, akik nívós műsorral szórakoztatták a gyár dolgozóit. Felhívás a csökkent munkaképességnek,két Pécs megyei jogú városi Tanács Munkaügyi Osztálya felhívja a csökkent munkaképességű, Pécs város területén lakókat (15—60. év életkorig), akik elhelyezkedni akarnak, jelentkezzenek a munkaügyi osztályon (városi tanács félemelet 25-fős ajtó, 9—12 óráig). Jelentkezési határidő március 3-tól 9-ig. Jelentkezéskor a következő okmányokat kell bemutatni: a) orvosi bizonyítvány (ebben legyen benne a munkaképesség csökkenése, oka és annak mértéke), b) személyi igazolványa, c) akik valamely szerv által megállapított (rokkantsági nyugdíj, kegydíj, közsegély, stb.) nyugdíjban részesülnek, hozzák magukkal az ellátás megállapítására vonatkozó határozatot. Akinek ilyen határozata van, annak az a) pontban megjelölt orvosi bizonyítványt nem kell bemutatnia. Pécs mj. városi Tanács Munkaügyi Osztálya. NAPLÓ 3 „Csak azt bánom, hogy nem iratkoztam be előbb”” Közel két hónapja jelent meg a KISZ Központi Bizottságának a munkásifjúság helyzetéről szóló határozata. A határozat kitér az ifjúmunkások politechnikai képzésére szakmai és műszaki tudásának emelésére is. Amint a DÉDÁSZ egyik fiatal munkása mondotta, náluk a határozat valósággal lázbahozta a műhelyt. Az ifik el voltak ragadtatva attól, hogy a KISZ Központi Bizottsága erre is gondolt. Felébredt bennük a régóta szunynyadó tanulási vágy, nap minit nap tervezgetnek. Az alábbi cikkünket a továbbtanuló ifjúmunkások „veteránjainak“ szenteljük, azoknak, akik már a határozat megszületése előtt elindultak a tanulás nehéz, de tág horizontot ígérő útján. Vegyészmérnök akarok lenni nem bírná a bőre a nikotinos behatásokat. Mamája, munkatársai és „Mária néni“ (a pártiitkámot hívják így a gyárban) alig tudták megvigasztalni, hogy sebaj, a gimnáziumba beiratkozhat, s ha úgy tetszik mérnök is lehet még... A bíztatás megkeményítette az akaraterejét, s ma a Nagy Lajos Gimnázium esti tagozatának egyik legszorgalmasabb tanulója. 4,71 százalékos átlageredménzép szál legény Molnár Csaba, a DÉDÁSZ transzformátorszerelője. Aki nem ismeri, el sem hinné, hogy csak huszonegy éves. Életútja meglepően hasonlítik. Mégis tanul, mert érzi, hogy sok művelt munkásfiatalra van szüksége a dolgozók hazájának. A lyukásástól a technikumig Keller Erzsiké a dohánygyár kedveltje. Mindenki ismeri és szereti ezt a 19 éves szerény és igyekvő lányt. Munkásfamíliájukban régi hagyomány a tanulnivágyás. Már édesanyja is (ugyancsak a gyár munkásnője) beiratkozott a gimnázium esti tagozatára és el is végzett két osztályt. Erzsi a Leőwey Klára Gimnázium nappali tagozatára járt annak idején. Az első osztályt négyes átlageredménnyel zárta le, a másodikba már nem tudott beiratkozni. Édesapja elveszett a háborúban, édesanyja akkor csak 8 900 forintot keresett. A nagymamája is élt még, s hárman nem tudtak kijönni a szeriskolába járni. (Délutános művény fizetésből, szak is van.) Takarítónő lett, s Erzsinek nagyon fájt a csa- miközben az irodákat mossa és pás, de nem adta meg magát, súrolja, arról álmodik, hogy Dolgozni kezdett a gyárban, vegyészmérnök lesz. Közben felébredt az érdeklő- Senki sem kételkedik abban, csupa vinákodás volt a kérlérdése a dohánygyári technikum hogy sikerül a tervezhetetlen idővel, amely Damoklevelező tagozata iránt, ám Éles kardjaként lebegett a feje újabb csalódás érte: az orvosi tanulás szerelmese felett. És a munka is próbára eltiltotta a beiratkozástól, mert tette, hiszen a villamosipari nye van, s szinte szemlesütve a dohánygyári Keller Erzsi mondja, hogy földrajzból hár életútjára. Az ő édesapját is masa volt. (A többi jeles). Ra elvitte a háború, ő is azért jul ejtette a megismerés vágya nem tudott továbbtanulni, mert és nem riad vissza a tanulással édesanyjaa színház öltöztetőjáró áldozatoktól. Amíg neje akkori szűkös kereseteugyanis a gépnél dolgozott, bőr nem futotta iskolára. Pe 1000—1050 forintot keresett, mig de szeretett volna techmimost pedig 860-at kap havonta, kumba járni! mert a gép mellől nem tudna Eleve azzal a szándékkal iratkozott be az ipari tanulóiskolába, hogy elvégzése után esti technikumba megy. Most már az érettségi előtt áll. Hej, de nehéz volt idáig! A négy év jól bevett ...............T- -T-T-T......tTtmttTTtmtm....................................... , Rajczy Lajos, a Szikra Nyom pálya legelején, a lyukásásnál tos nevelési feladat legyen. •»«"•»»»»••»»»»»«»»"»»»»»»»»»da kézifedőjeT meglett ember A» hasra. ut után jutott tanuló és szülő felé. Négy év hosszú idő és négy év alatt megismeri az osztályfőnök a tanulót, megismeri olyannyira, hogy azt is meg tudja állapítani, alkalmas-e egyetemi tanulmányokra, avagy sem. Ez a megismerés azután arra is kötelezi az osztályfőnököt, hogy úgy foglalkozzék vele négy éven át, hogy négy év után, vagyis az érett már. Betöltötte a 28. évét, ötéves házas, másféléves kisfia vám Szigetváron lakik, a Zrínyi Gimnázium levelező tagozatára jár. Érdekes módon került be. Nagyon szeretett sportolni, jól kosarazott. Drávai Lajos, a kezdte és hosszú út után jutott el a mai, bonyolultabb munkát jelentő trafószerelőségig. Emelni való azért itt is akad, s délutánonként, amikor iruolába megy, megálljt kell parancsolnia a kemény igénybevételhez szokott izmoknak és ujjaknak, hogy a rajzok is-PVSK Szigetváron lakó birkónomra sikerüljenek, zóedzője egyszer felbíztatta. No de őt sem faragták apuhogy iratkozzon be a gimnáhányok fajtájából, és megedziüm levelező tagozatára, mert tette akaratát a tanulás is, így alkalma lesz az iskolai Szélesre tágult előtte a világ, sportolásra is... Megfogadta a technikumi évek múlásával a jó tanácsot, s néhány hónap í°tt rá, hogy milyen keveset múlva azt tapasztalta, hogy fed az még 32 ember. Még nanem is a sport, hanem a tanú- gy°bb lett a tudáséhsége, s ha más vonzza igazán. Fel is ha az érettségi sikerül, egyetemre gyott a sportolással, illetve menni. Még KISZ-munkára is kitolta az erejéből. A vezetőség egyik szorgalmas tagja, elismerő oklevéllel és töltőtollal jutalmazták meg a holnap technikusát, aki sohasem fogmár csak a tanulás kedvéért jár be. Ő a nyomda „öreg diákja“. Ha szabad perce akad, fizikai és matematikai fogalmakról vitatkozik a munkatársaival, elfelejtetni, hogy milyen versengve veti papírra a bo- L , ---------,i.chéz a hálózati villanyszerelő munkája,nyolult szerves vegyületek képleteit. A tanulás szerelmese lett, s amint mondja, azt bánja, hogy nem iratkozott be előbb. Második osztályba jár, mű- Várható időjárás vasárnap sodik beszámolóját 4,71 századestig- Kisebb felhőátvonulások lékés eredménnyel végezte el, eső nélkül, helyenként reggeli (Két négyese volt csupán.). Tér, ködképződés, mérsékelt szél, ves? Ha leérettségizik, jogot az enyhe idő tovább tart, tanul. Ez persze még nem lesz- Várható legalacsonyabb érzés. Nem akarja otthagyni a szakai hőmérséklet mínusz 1 nyomdát, szereti a szakmáját —plusz 2 fok között, helyen— majd meglátja ... ként mínusz 1 fok alatt. Leg-Az érettségi bizonyítvány magasabb nappali hőmérséklet megszerzésének puszta ténye vasárnap 12—15 fok között egy fillérrel sem növeli a he- Távolabbi kilátások további esetét, a munkája után fize rá is enyhe idő. Nagy az érdeklődés a divatbemutató iránt Mint ismeretes, a megyei és propagáló plakátok megjelent városi tanács március ötö- tek az utcákon, el is keltek a dikén kereskedelmi reklámbemutató jegyei és többen körkonferenciát rendez Pécsett, téli a tanácsot, hogy ha mód amelyen részt vesznek más van rá, két bemutatót tartsamegyék kereskedelmi szaknak Pécsett. Az illetékesek a emberei is. Ebből az alkalomkérést meghallgatták és teljéből a Ruhaipari Tervezőkái- sítették is. Ezek szerint hatdalat bemutatja a brüsszeli indikán délután fél hat órakor lágkiállításon résztvett és az is tartanak egy bemutatót a idei tavaszra tervezett modell- nagyközönség számára. így tett a szakembereknek és a többen is megismerkedhetnek nagyközönségnek. már idejében a tavaszi divat-Alig hogy a divatbemutatót tál. tgyiU $&aUem6&ui*tU Gyerekkorában is csak ez a két dolog érdekelte: a gép meg a föld. A gép persze elsősorban, de ha valaki 10 éves és „férfi“, akkor ezen nincs semmi csodálkozni való. Mégis mikor választanida kellett, a másikat választotta. — Agronómus leszek — jelentette ki egy kamasztól nem várt határozottsággal. S a meglepett szülők, akik már rég elkönyvelték, hogy fiúkból mérnök lesz, még sohá nem tudtak belenyugodni az új körülménybe. A mezőgazdasági technikumban aztán jól tanult, de egyetemire nem jelentkezett. Alig várta, hogy dolgozhasson. Képesítő után tsz-agronomusnak jelentkezett, mert látta, hogy társai ettől félnek a legjobban. Lovász Jenő ekkor 18 éves volt, nagyon fiatal és nagyon tapasztalatlan. Ezzel szemben betéve tudta, hogy mi az az „Arany-féle“ talajkötöttségi szám, és hogy a csibék vakbélkokoidiózisát egy Elmeria tenella nevű spórás véglény okozza. Nemsokára azt is megtudta, hogy a magyartéleki tsz elfogadta pályázatát. Agronómus lett. Napokban a senyeci járón tákra hallottam emlegetni a nevét. — „Egyik legjobb szakemberünk“ — mondogatták a járási vezetők. És elhatároztam, hogy felkeresem. Hirics és Kisszentmárton között csak három kilométeres a távolság, de ilyenkor tavasszal a földút ezen a részén merő sártenger. Delet harangoztak, mire a faluba értem. Lovász Jenő éppen ebédelt. Egy darabig a nagy sárról beszélgettünk, meg a konok szentmártomi öregekről, akik kereken megtiltották az egyszer nagylelkűinek mutatkozó Majláth grófnak, hogy a köves útját az ő falujukon keresztül vezesse. — A mi utcáinkon bizony nem fognak száguldozni holmiféle automobilok — mondogatták makacsul nem sejtve, hogy egyszer unokáim, ezért még nagyon kinevetik őket. — Bizony sok cipőmet megejti már ez a finom ormánsági sár — kezdte valkimását félig komolyan, félig tréfásan a fiatalember. — Azok a legnehezebb percek, amikor kerékpáromat a hátamon cipelem. Ilyenkor arra gondolok hogy talán mégiscsak rosszul választottam. — El van keseredve? — Csöppet sem. Nálam az ilyen, kételyek csak addig tartanak, amíg kiérek a kövesútra. Végeredményben öt községem közül csak kettő ilyen úttalan és most már azok se sokáig. Ezután cigarettát vett elő, rágyújtott és beszállni kezdett. Elmondta, hogy hat éve agronómus s ez idő alatt sokszor oka lett volna az elkeseredésre. Főleg az első év volt nagyon nehéz. A magyarteleki tsz-ben kamasznak meg kifutó fiúnak használták és ha szaktanácsot akart adni, leintették. Akkor úgy érezte, hogy csalódott a szakmában, de most, hogy visszagondol rá, tudja, ez minden kezdőnő így van, ha nem elég szívós és nem képes kiharcolni a maga igazát. Később a siklósi tanácshoz került mezőgazdásznak, de 1956-ban racionalizálták. Ezután majdnem egy évig kubikos volt. Nem bánta a nehéz munkát, de a szíve fájt a szakmája után. Most újra agronómus, gazdasági felügyelő. Dicsérik is a munkáját, de ő nincs megelégedve magával. — Felaprózódik az erőm — mondogatja, — öt községem van és egyikben sem tudok teljes munkát végezni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mégis mit szeretne tenni, így válaszolt: — Legszívesebben egy 1 000 holdas tszbe mennék agromómusnak. Furcsán hangzik, de legfőképp az első kudarcom ösztönöz erre. Helyhez nem ragaszkodom, de Sámod mindenféle szempontból megfelelne. Jobban, ismerem mér, mint a szülőfalumat, minden darabka földje személyes ismerősöm. A falu gazdáival meg — akik most már mind isztagok —, jó barátságban vagyok. Úgy érzem, akár egy életet le tudnék élni ezen az egy helyen. Megkérdezem, hogy nem fél egy másodikkudarctól? S erre nevetve, de határozottan nemet mondott. És Lovász Jenő most újra pályázni fog. De a pályázatát most már meg tudja indokolni. Ismeri a földet, a lehetőségeket, megvannak az elképzelései egy nagy gazdaság kialakításáról Hasznos tapasztalataival és tanácsaival nagy hasznára lehetne Somodnak. ...• Időjárás jelentés 1959. április 3-án megjelenik