Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-02 / 127. szám

2 NAPLÓ Igyolceser fiatal­­sínpompás demonstrációja a Széchenyi téren (Folytatás az 1. oldalról) geink még egyszer ed akarnák csavarni a kezetekből, épp úgy védjétek­ meg —­ ha kell elesetek árán — mint dicső kommunista elődeitek tették. Palkó elvtárs meleghangú beszédét nagy lelkesedéssel fo­gadta a tér nyolcezer if­ja Amikor Ibrahim Khereshi lé­pett a mikrofonhoz, nem akart szűnni a tapsorkán. Ibrahim Khereshi ugyanis tőrt magyar­sággal mondott és néhány üd­vözlő szett Ibrahim Khereshi a DIVSZ és az arab ifjúság üdvözletét tolmácsolja repelt „Mecsek Művészegyüt­tes" ének-, zene- és tánckará­nak. Az újmecsekaljai, meszesi és a Tettye téren felállított sza­badtéri színpadokon egymást váltották a város üzemi, kö­zépiskolás kultúrcsoportjai, Vasas I. és II. általános isko­lák tánccsoportjai, énekkarai, zenekarai. Úton-útfélen egyenruhás út­törőktől volt hangos a város és este, miután a szórakozás­ban elfáradt fiataljaink már lassan-lassan álomra hajtották fejüket, helyüket elfoglalták az ifjú szerelmesek, hogy most már ők vegyék át az úttörők helyét és „gyermek­módra” szó­rakozhassanak a karneváli fel­vonulásban, a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek vidám műsorában, hogy utána a szá­mukra mindent jelentő „Utca- A pogány­ délszláv tánccsoport bállal” tegyenek pontot erre az ünneplőbe öltözött tagjai, emlékezetes napra. Ibrahim Khereshi, a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség és az arab Ifjúság üdvöz­letét tolmácsolta, majd megál­lapította: sohasem találkozott Magyarország­on faji előíté­lettel. A DÍVSZ­­ néger tag­jait mindenütt a legbarátságo* sabban fogadják s ez nagyon jól esik nekik. A Jordániád ifjú ezután ke­mény szavakkal ostorozta a nyugati háborús gyújtogató­­kat, síkraszállt a népek közöt­ti barátság és béke eszméje mellett. Részletesen beszélt a világ békeszerető ifjúsága nagy seregszemléjéről, a VII. bécsi VIT előkészü­leteiről. — A világ ifjúsága még egyszer sem készült annyira intenzíven, mint most — mon­dotta az arab ifjú.­ *— Biztosan mondhatom, hogy az egész vi­lág ifjúságának küldöttei részt vesznek a bécsi fesztiválon. Ott lesztek ti is, és találkozni fogtok a világ ifjúságával, közöttük az arab ifjúsággal, a szovjet, kínai ifjúsággal, az al­gériai, a bátor Iraki fiatalok­kal :­ Ibrahim Khereshi a béka, a bécsi VIT és az arab-magyar barátság éltetésével fejezte be felszólalását, amire a nyolc­ezer fiatal viharos lelkesedés­sel válaszolt. Ezután felcsen­dült a DÍVSZ Induló. A dísz­tribün mellől békét szimboli­záló galambrajok emelkedtek a levegőbe. A megyei ifjúsági és úttörő béketalálkozó első része ezzel végetért A gyermeknapi műsor már szombaton délután megkezdő­dött az óvodákban. Iskolákban, hol, bábműsorokkal, mese­délutánokkal és filmvetítéssel szórakoztatták a kacagó fiatal­jainkat A Dózsa legényszál­lásának uszodájában úszóbe­mutatókkal, vidám vízirevük­kel kápráztatták el a nagy­számú, jórészt felnőttekből összeverődött közönséget. A „béke és barátság bál"-on melyet a KISZ és Szakszerve­zetek Doktor Sándor Művelő­dési Házának dísztermében rendeztek, már javában állt a bál, tele volt a terem vidám, táncolni vágyó fiatalokkal; a fal melletti széksorokban öröm­től sugárzó arcú mamák, nagyanyák, már fiaik, lányaik önfeledt szórakozását figyel­ték, mikor megérkeztek a Pé­csett tartózkodó grúz turista­­csapat tagjai is, hogy jelenlé­tükkel még ünnepélyesebbé te­gyék ezt a feledhetetlen estét Rövid ismerkedés, jelvénycse­rék után máris elvegyültek a táncolók tömegében Lipkima I­jugova az Inturisz képvisele­tében jelenlevő, szovjet ide­genvezető és Csipasvili Marga­ret, a Grúz Geológiai Központ geológusa is, akik a tánc után — kissé fáradtan ugyan —, de boldogan mesélik élményeiket. Nagy élményt jelentett szá­mukra, hogy közvetlen meg­ismerhették a szórakozásban is a szocializmust építő fiataljain­kat Ezek a találkozások egy egész életre szóló élményt je­lentettek mindannyiuk számá­ra. Vasárnap az Ifjúsági Béke­gyűlés és az Úttörők megyei díszszemléje és fogadalomtéte­le után filmszínházaink ifjú­sági filmmatinékkal, a Városi Tanács Művelődési Házának vezetősége bábjelenetekkel, az Úttörőház az ifjú úttörők me­gyei kulturális seregszemle döntőjének lebonyolításával tették izgalmassá, eseménydú­­sabbá a vasárnap délelőttöt. Délután a Szabadtéri Színpadon nehezen tudtunk átvergődni a tömegen s kezdetben jóformán azt is nehéz volt eldönteni, va­jon szereplők, vagy csak a megyéből szórakozni vágyó, színes népviseletbe öltözött né­metek, horvátok igyekeznek ide a Káptalan utcába, hogy részt vegyenek az Ifjúsági Kultúrcsoportok díszbemutató­ján. Mindez csak akkor derült ki, amikor helyet foglaltunk a felhők mögül most már végér­vényesen előbújó és a nap me­legétől hirtelen átforrósodott padsorokban. A kezdeti nehézségek és problémák gyors megoldása után, — ha kissé késve is — de már ott vannak a színen a szentmihályi horvát tánccso­port tagjai, hogy utána helyet adjanak a mohácsi cigány, a pogány­ délszláv, kozármisle­­nyi német tánccsoportnak és a közelmúltban nagy sikerrel szó Leöwey Gimnázium labdajátéka a béke és disztomán, ifjúsági Tömör Márta, Wolf Agl és Ki­ticsics Mária úttörők, a me­gyei kulturális seregszemle keretében rendezett szavaló, ének és zenei verseny győztesei. Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács ülése Hétfőn megkezdődött az Or­szágos Föld­m­űvesszövetkezeti Tanács kétnapos ülése. A ta­nácskozást Nyerrs Rezső, a SZÖVOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a legutóbbi tanácsülés óta alakult több mint ezer ter­melőszövetkezeti községiben előtérbe került a k­ereskedel­­mi munka jó megszervezése és változatlanul fontos fel­adata a szövetkezeti mozga­lomnak a felvásárlás zavarta­lan lebonyolítása. A föld­mű­vesszövetkezeteknek el kell látniuk az egyénileg gazdál­kodó parasztokat a zavartalan termeléshez szükséges eszkö­zökkel. Tovább kell javítani a városok és iparvidékek zöld­áru ellátását, s ennek érdeké­ben segíteni kell a termelő­szövetkezetek árutermelését is. A földművesszövetkezeti ke­reskedelem időszerű feladat­­ról Molnár Károly, a SZÖ­VOSZ elnökhelyettese számolt be. 1959. JÚNIUS 2. Vasárnap is árusítanak utalványos tejet Értesítjük a város lakosságát, hogy a fogyasztók jobb ellátása érdekében 1959. évi június hó 1-től ■ első ízben június 7-én, vasár­nap — az utalványos (csecsemő) tej árusítása céljából vasárnapon­ként a következő boltok 7—10 óra között nyitva tartanak: 374. sz. tejbolt, Irányi Dániel tér 353. sí tejbolt, Engels út 7. sz. 351. sz. tejbolt, Gyárváros, Huba utca 11. sz. 354. sz. tejbolt, Tolbuchin út. 358. sz. tejbolt, Újmeszes, Korvin Ottó utca. 357. sz. tejbolt, Pécsbányatelep. 223. sz. fűszerbolt, Borbála-telep. 32. sz. tejbolt, volt Repülőtér. 145. sz. tejbolt, Doktor Sándor utca 74. sz. 152. sz. tejbolt, Sallai utca 41. sz. 156. sz. tejbolt, Jókai tér 5. sz. 151. sz. tejbolt, Szabadság út 54. sz. 148. sz. tejbolt, Bajcsy-Zsilinszky utca 30. sz. 154. sz. tejbolt, Hunyadi János út 12. sz. 7. sz. vegyes élelmiszerbolt, Kertváros. A tejutalványok beváltása úgy történik, hogy az utalványok „V” jelű (vasárnapi) szelvényeit a va­sárnap is nyitvatartó, fenti bol­tok közül szabadon választott bolt­ban le kell adni. Minthogy a ciú­niusi utalványokat a vásárlók már leadták, az utalványok „V” jelű szelvényeit vissza kell kérni, és a vasárnap nyitvatartó boltnál kell leadni. VÁROSI TANÁCS VB. KERESKEDELMI OSZTÁLYA ­ A VÁCI Forte gyár négy­tagú küldöttsége a mecseki Foto­klub rendezésében ked­den 18 órai kezdettel a Vá­rosi Művelődési Házban (Dé­ryné u.) előadást tart. Az előadás felöleli a Forte gyár készítményeivel kapcsolatos tudnivalókat, technológiai fo­lyamatokat és ismertetik a helyes eljárásokat is. A kér­désekre válaszolnak. A fotó iránt érdeklődőket várja a Me­cseki Fotó­klub. Belépés díj­talan. □ Új kerthelyiség is épül a Misinán. A régi kerthelyiség területe mintegy négyszeresére növekszik a bővítés után. □ A VETÉSFORGÓK kiala­kításán dolgoznak a pécsi já­rás öt termelőszövetkezeti köz­ségében, Belvárdgyulán, Ola­szon, Ócsárdon, Dinnyeberki­ben és Tésenyben a szakembe­rek, a tsz-vezetők és a tagság segítségével. Ezekben a közsé­gekben befejeződtek a földren­dezések, ami nagy segítséget jelent a táblák kialakításában. □ MŰVÉSZI kivitelű tér­képtáblákat helyez el a Mecse­ken a Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A térképtábláik be­mutatják az egész Mecseket átfogó turista és sétautak há­lózatát. Több táblán külön fel­tüntetik a parkerdő sétaútjait, pihenőit, kirándulóhelyeit. Ezeket a táblákat a Mecsek legforgalmasabb helyein, első­sorban az Üdülő szállónál, a Dömörkapunál, a Tettyén, a Misinán, a Fehérkúti turista­­háznál és a Lapisnál helyezik el. □ TURISTA-szállót nyitnak meg rövidesen a volt Francia borozó épületében. A szállót jövőre adják át rendeltetésé­nek. □ ÜLÉST tart a Hazafias Népfront II. kerületi bizottsá­ga szerdán délután hat órakor. — ERŐSEN Ittas állapotban verekedett, • a mentők a pécsi idegklinikára szállították Ku­­rucz Pálné 30 éves, foglalkozás nélküli budapesti lakost. — MEGCSÚSZOTT a piac­téren és térdkalácsát törte Ra­­goncsa Györgyné 63 éves, kő-­ vágószőlősi lakos. A mentők a Megyei Kórházba szállították. A könyv ünnepi estje­ t MA este hét órakor tartják meg Pécsett, a város művelődési házában a Könyv Ünnepi Est­jét, a művelődésügyi osztály és a Pé­csi Irodalmi Színpad közös rende­zésében. Az esten részt vesznek Fodor József és Illés Béla Kos­­suth-díjas írók és a Jelenkor fo­lyóirat­­ kollektívája képviseletében Bárdos­ Németh János, Cso­zba Győző, Galambosi László, Lovász Pál, Mészáros Ferenc és Pákolitz István. A klasszikus és modern magyar irodalom válogatott alko­tásait az Irodalmi Színpad tagjai tolmácsolják. A műsort Turán György rendezi, közreműködik: Bánky György zongoraművész. □ MEGJELENT a­ Pécsi Ta­nácshíradó ötödik száma. A lapban beszámolnak a munkás­osztály helyzetének megjavítá­sára hozott határozat végre­hajtásáról. □ ÉLMÉNYBESZÁMOLÓT tart a Városi Művelődési Ház nagytermében Molnár Gábor tudományos kutató „Kalando­zások Brazília őserdeiben” címmel. Molnár Gábor ha­­sonló című könyve a közel­múltban jelent meg. A beszá­molót pénteken este hét óra­kor tartják meg. Bogacsov ezalatt a tükör előtt ülve, a borotvaecsettel sziappanharbot kevert a kis alumínium csészében. Az volt a szokása, hogy ha fellöntött a karaira, nekiült borotválkozni, s utána beparfümözte magát. Befelé fordította gimmasztyor­­kája gallérját, és hosszan szap­panozta az arcát. Fogta a bo­rotvát, hunyorogva megnézte a kés élét a gyertya világánál. Biztos kézzel húzogatta végig az arcán, és hideg szemmel, józanul nézett a tükörbe. Hir­telen elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy most, amikor vé­gigment a futóárkon, szó nél­kül lépett el Tonya mellett, csak gúnyos pillantást vetett rá, szippantott a cigarettából és meg sem állt. Jól tette, hogy nem szólt hozzá. A lányok általában kedvel­ték, nem panaszkodhatott. Sze­rették könnyed természetét, azért, mert sem érzelmeivel, sem pénzével nem fukarko­dott , talán még azért is vol­tak hozzá jó szívvel, mert egyi­kük sem tudta tartósan magá­hoz kötni. Leereszkedően jó­lelkű volt hozzájuk, egyenlően osztotta el szerelmét közöttük. A lányok meg soha semmiért nem hibáztatták. Egymással veszekedtek, de rá nem harar­gudtak. Tonyával azonban nem így alakult a dolog. A lány ,,Petya Bogacsovnak“ hívta, néha pe­dig tréfás­ komolykodón „had­nagy elvtársnak“. Mikor a fér­fi különféle történeteket me­sélt neki a németekről, úgy nevetett, hogy még a könnye is kicsordult. — De szeren­csétlen is lesz az, aki feleségül megy hozzá — mondogatta. Egyszer, mintha csak tréfál­koznék, Bogacsov megkérdez­te tőle: — Persze, te nem akarsz sze­rencsétlen lenni? — Nem, Petya, de mennyire nem! — válaszolt Tonya, és újra csak nevetett. Ezen bi­zony nehéz volt eligazodni. A rákövetkező napon — a Donyecnél álltak akkor és a gyalogság már régóta nem fo­gott „nyelvet”. — Bogacsov anélkül, hogy egy szót is szólt volna bárkinek, belefordított egy gerendát a folyóba, s be­lekapaszkodva, a víz alatt le­felé úszott­ az árral. Két nap múlva visszajött, mezítláb, csuromvizesen — de magával hozott egy félig megfojtott né­metet. Utána három napon át ivott a felderítőkkel, a fede­zékből nótaszó szűrődött ki, s még a kéményfüstből is szesz illata áradt. Tonya arra járva látta, hogy Bogacsov króm­csizmás lábát a piices széleié rakta, s művészi pózban egyik kezével a térdére támaszko­dott, a másikkal meg vezé­nyelt. Egy hét múlva a Hig­gadt Goroskóval együtt gép­puskát hozott a németektől és egy gramofont lemezekkel Éj­jelente még többször átkúszott hozzájuk, kockáztatta életét, adatokat szerzett, s elhozta a zajtalanul másvilágra küldött nácik fegyvereit. Tanyát jófor­mán figyelemre se méltatta. Egyszer, mulatozás közben, a hadosztály­­tüzértechnikusa csupa barátságból a fülébe súgta: — Őrnagy kel neki. Neked még hibádzik egy-két csillag. De lehet, hogy egyből alezre­des ... — Felkacagott, s egy közismert anekdotára célzott. — Hallgass csak rám, én ilyen dolgokban szakértő vagyok. Bogacsov hallgatta, s köz­ben nagyújjának körmével az asztal lapját karcolgatta. Rá se nézett a technikusra. Hirte­len bal kézzel vállon ragadta, s anélkül hogy lendületet vett volna, az arcába vágott. A technikust fel kellett locsolni. A „nyelvért“ kitüntetett Bo­­gacsovot, Tonyával azonban maradt minden a régiben. Telt-múlt az idő, s ő ismét vi­dám történetekkel szórakoz­tatta a lányt, újra könnyekig megnevettette, és Tonya elhi­tette magával, hogy most let­tek igazi barátok. Aztán ami­kor az üteghez új parancsnok került, Belcsenko százados, a jóbarátok száma háromra sza­porodott. Legelőször Bogacsov olvasta ki Tonya szeméből, amely egészen másként tekin­tett Belicsenkóra, mint reá, hogy hármuk közül ki a feles­leges. De azért barátja ma­radt Belicsenkona­k. Rajta kí­vül az embereket . Bogacsov két kategóriára szokta felosz­tani: felderítőkre ás egyebek­re. A harcokban az ő szakasza volt a legjobb. De ha egységét hátravitték, az első vonal mö­gé, a legtöbb szabálytalanság az ő szakaszában fordult elő. Egyszer megjelent náluk a­­fa­lun éjszaka átvonult lövészez­red parancsnokának sápadt, szánalmas adjutánsa (ütegük a faluban állomásozott), és pa­naszkodott, hogy ellopták a lovát. Nagyszerű ló volt, a kül­dönc maga legeltette, lábát a sajátjához kötötte és esküdö­­zött, hogy nem aludt el. Vala­melyik felderítő kúszott­­oda, levágta­ a lábáról a kötelet, fel­pattant a lóra és elvágtatott. Noha senki sem tudta, ki lehe­tett ez a felderítő, Rebrov őr­nagy természetesen Bogacso­­vot hivatta. Megismételtette előtte a történetet. Bogacsov higgadtan hallgatta, csak a részletek után érdeklődött. Volt a szakaszban egy lóbo­lond, Alsejev, aki ha tehette volna, az egész világról össze­szedte volna a legjobb lovakat az ütegnek. Bogacsovot, az esztergályost, a lovak hidegen hagyták. De becsülte a felde­rítők találékonyságát. Amíg a front mögött tartóz­kodtak, Bogacsovot többször is hivatták a parancsnokságra. Aztán egységét a frontra irá­nyították, és minden vétkét egyszerre leírták ... ... Bogacsov befejezte a bo­rotválkozást, teletöltötte a markát pár fémmel,­­ prüszköl­ve bedörzsölte kivörösödött ar­cát és helyes ádámcsutkás nya­kát. Aztán csizmája orrát a pinces szélére rakta, s a kefál v» köpve, kifényesítette, pyönyör­­ködött benne egy darabig, majd ledobta a csizmát és­­le­feküdt aludni. " ■" (Folytatunk) «neoni9'3ftftti.ro*f m

Next