Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

2 N­APLA Óriási kiterjedésű pincerendszert találtak a Felső-Malom utcában Újabb felméréseket végez megyénkben a Geodéziai Vállalat Nem falazhat a kőműves, nem szállíthat építőanyagot a vasút, nem tervezhet az építész, amíg a helyszínen meg rém jelennek a Geodéziai és Térképészeti Vállalat szak­emberei. Kevesen tudják,­­ hogy minden tervezést az ő munkájuk előz meg, felmérik feltérképezik a területet, pon­tos útbaigazítást adnak a föld alatt és föld fölött vég­zett munkához. Egyik legérdekesebb munká­juk ebben az évben az Irányi Dániel (illetve Búza téri) piac áthelyezésével kapcsolatban történt. A városi tanács ké­résére feltérképezték az új piac helyét, mely a Felsőma­lom utca, a Kossuth Lajos ut­ca, az Irányi Dániel tér és a Koller utca közötti tömbben lesz. Ezt a részt vásárcsarnok­­szerűen kívánják kiképezni, épületekkel, tárolóhelyekkel. A Geodéziai Vállalat szak­emberei az itt található összes földalatti üreget feltárták. A Felső Malom utca alatt egy óriási kiterjedésű pincerend­szert találtak, melyet több­­száz évesnek becsülnek. Több olyan pincét találtak itt, mely kétemeletes mélységben hú­zódik a föld alatt. Ugyanitt egy tizenöt méter mélységből lefelé haladó kútra is bukkan­tak, melynek 20 méteres üre­gében 3 méter oszlopvastag­ságú kitűnő ivóvíz van. A földalatti labirintusok jó szol­gálatokat tehetnek majd a zöldségfélék tárolásában. A feltárt pincerendszert érde­mes lenne a múzeumi szak­értőknek is megvizsgálniuk, valószínű értékes tapasztala­tokat kaphatnának a régi Pécs múltjának tanulmányozásához Tovább folytatja a vállalat Pécs város felmérését. Ez a munka hat évig tart. 1962-ben a Nyugati városrésztől a pel­­lérdi elágazásig húzódó terüle­teket térképezték fel. A ter­vezők ide már telepíthetnek épületeket. A Magaslati út folytatásaként a Jakabhegyi részt is felmérik, a Kertváros­ban 300 házhely felmérését­­ végzik el. Ezekből 150 már szeptemberben kiosztható lesz. Pécsszabolcsnak 1864-ből va­ló térképei alkalmatlanná vál­tak a tulajdonjogi változások felvezetésére, ezt a területet szintén újból kell térképezni. A telekkönyvi rendezések már az új térképek alapján men­nek végbe. A közkedveltségnek örven­dő abaligeti campingtáborhoz kiegészítésképpen újabb fel­méréseket végeztek, itt to­vábbi építkezésekre lehet szá­mítani. A hőerőműnél csupán az első félévben 160 ezer fo­rint értékű munkát végeztek, az erőmű bővítési, építési mun­káit is ők kezdik meg először, hogy a tervezők figyelembe vehessék a terepviszonyokat. Komlón 1957-ben abbamaradt a térképezés, most a vállalat megkezdte a földalatti köz­művek és csatornák, valamint az építmények felmérését. Siklóson és Palkonya község­ben a községrendezés munkái­hoz adnak segítséget térké­peikkel, de tovább folytatják Harkány felmérését is. Kimagasló termelési eredmény István-aknán Nagy István brigádja 125 méter vágatot hajtott ki júliusban Megszokott már, hogy újabb­­újabb „ismeretlen nevek” tűn­nek fel a kiemelkedő termelési eredmények során. A pártkon­gresszus tiszteletére indult szo­cialista munkaversenyben nem csak a „híres és neves” kol­lektívák produkálnak említés­­reméltó teljesítményeket, ha­nem az egyszerű, addig szeré­nyen, s közepesen dolgozó csapatok is, így történt jú­liusban az István-aknán. Részeredményeket már kö­zöltünk a hónap közepe tá­ján, amikor látható volt, hogy Nagy (20) István elővárosi csa­pata júliusban kitesz magáért és megdönti a régebbi rekor­dot. Tegnap késő este jelen­tették az aknáról, hogy a szo­cialista címért versenyző if­júsági csapat üzemi rekord­­eredményt ért el, teljesítmé­nyük pontosan 125 méter. Nagy István ifjúsági csapa­ta 15 fővel dolgozik a harma­dik szinten levő 32-es telepi légvágatban. A brigád túlnyo­mó része fiatal, a csapatvezető maga is harmincéves ember. A légvágat, amelyet júliusban hajtottak 3000-es TH-gyűrű­­vel van biztosítva, tehát tel­jesítményük mindenféleképpen elismerést érdemel. A brigád tagjai tegnap értekezletet tar­tottak, ahol már a jövő havi tennivalókat beszélték meg.­­ Ugyanis augusztusban új és fontos munkahelyet bíznak Nagy István kiváló képessé­gű csapatára, a második szin­ten levő 14-es telepi alapvá­gatot kell készíteniük. A terv pontosan 70 méteres előreha­ladás, de ők szeretnék megis­mételni a júliusi teljesít­ményt a következő hónapok­ban is. Az üzemi rekord eredmény mellett a múlt hónapban több brigád teljesített még elis­merésre méltó munkát. Ba­­ráth Sándor feltárási csapata amely ugyancsak a szocialista címért versenyez, 4000-es TH- biztosítással az előirányzott 50 folyóméter helyett 68 folyó­métert teljesített. Mészáros Já­nos KISZ-brigádja pedig, — ők fejtésben dolgoznak — 231 csille szénnel termelt többet, mint az előirányzat. Az utolsó munkanap kellemes, hűvös szellő su­han át a sokszínű műanyag­tapétával bevont fodrászüzle­­ten. A gombák körül serény munka folyik, odébb hajmo­sás, szárítás. Minden a meg­szokott. A nyitott ablak előtt őszha­jú asszony ül, szemben vele az ellenőr. — 40 hajszárító, 200 törül­köző ... Átadják a leltárt. Az idős aszony Vég Károly­­né üzletvezető befejezte a munkát. Nyugdíjba vonul. Nagyon nehéz a válás. Ti­zenegy év szorgalmas, sok problémával teli munkáját hagyja maga mögött, amikor utoljára lép ki az üzletből. — Kaptam és adtam... — Jóformán csak ezt tudja mon­dani, mert a sírás fojtogatja. Nem könnyen hatódó termé­szetű, de most, most nem te­het mást. Elavult, régi üzlet­ben, kezdte mint pénztárosnő és a budapestiek által is meg­irigyelt korszerű szalont ad át, amikor eltávozik, mint ve­zetőnő. — Auschwitzban veszett a családom, s itt kaptam meg mindent, amire még vágytam, — mondja miközben anyai szeretettel néz végig serényen dolgozó „gyermekem­”, akik a jó gyermekszeretetével simo­gatják végig tekintetükkel az ősz asszonyt. Gizi néni az itt eltöltött 11 év alatt sokat dolgozott, har­colt, hogy mindenki meg le­gyen elégedve, s munkája nem volt sikertelen. A vendégek épp úgy szeretik, mint mun­katársai vagy felettesei. Az üzlet munkabrigádja örökös taggá választotta, a KISZ- szervezet felkérte, hogy to­vábbra is patronálja őket, és a szakszervezetnél is végez társadalmi munkát. Idejét te­hát ezután sem kell haszonta­lanul eltölteni. Talán nem is tudná. —­40 hajszárító, 200 törül­köző ... Még egy búcsúpillantást ve­tek az ősz hajra, s miközben a ventillátorból kiáramló lég­huzat megcsapja arcom, egy összegyűrt nedves zsebkendő csúszik a földre Gizi néni ölé­ből ... Schmidt Attila Harminchá­rom akvárium az új-mecsekaljai művelődési házban minni ■nmiiiiiiii uunuiiii ...„„„.n Az Új-Mecsekaljai Ságvári Endre Kultúrotthon 40 tagú akvarista köre kiállítást rend­ez. Már egy hete folynak az előkészületek. A szak­kör tagjai saját akváriumaikat hoz­ták el, valamint az Állatkerttül ajándékként kapott két ak­váriumot. A növényeket és az apró halacskákat külön edé­nyekben kellett szállítani, mert akváriummal együtt a rázó­­dás miatt nem lehet. A kiállítás augusztus 4-én este 6 óra­kor nyílik, s augusztus 20-ig minden nap megtekinthető. — EGY PÁR fekete és egy pár magyar rackajuhot ka­pott Budapestről a pécsi ál­latkert. — NAGYARÁNYÚ pálya­építési munka folyik Godisa és Komló között. A régi, avult rendszerű, gyenge felépítmény helyett nehézsúlyú, korszerű síneket helyeznek el. A 19 ki­lométer hosszúságú vonalt és 3 kilométert kitevő állomási vágányzat cseréjére 52 millió forintot fordítanak. A tavasz­­szal megkezdett munkákat előreláthatólag szeptember végén fejezik be. Barátom, még idehaza, ami­kor elmondtam, hogy Ausz­triában horgászni is szeret­nék, csak legyintett: — Ezért megy ki, hisz ezt itthon is lehet. Ebben igaza van. De ugyan­így idehaza is lehet pihenni, szórakozni, kirándulni, mú­zeumokat látogatni stb. stb. Külföldön is hasonlóan tölti el az ember idejét, mint itt­hon a szabadságát, csak más környezetben. Az ausztriai vizek magán­bérletben vannak. A Drává­nak azt a szakaszát, melyet már az előző napokban ki­néztem magamnak, az egyik Vendéglő tulajdonosa bérel­te. Vendéglője közel volt a folyóhoz, közel a Lieser tor­kolatihoz is, a fenyőerdő ott kezdődött udvara mellett és a hósapkás Goldeck lába a fákig ért. Többször is jártam már nála. Házi kalbászt et­tem, vagy hidegsültet, barna­­kenyérrel. Pincéjéből kifogy­hatatlan volt a Gösser Bier. Pedig a közelben lakó parasz­tok is azt itták Apfelmost he­lyett. Gyakran daloltak is és a sötétben egymást támogat­va indultak haza. A reggel gyönyörű volt — Villach felől szemembe sü­tött a nap. Az út jobb oldalán, a fenyőerdőben már felébred­­tek a madarak. Az elkerített, dús legelőkön szokatlan szí­nű tehenek harsogtatták a fü­vet. S távolabb, a réteken ka­rókra erősített dróton hosszú, egyenes sorokban száradt a széna. Az erdő egyik szakaszán,­­ ahol két éve borzalmas forgó­szél szakította, csavarta ki tö­­vestől a fenyőket, idősebb fér­fi hajladozott Nem epret sze­dett. Gallyat. A második mon­dat után már megkérdezte, hogy külföldi vagyok-e. Ma­gyar volt ő is. Negyvenötben keveredett ki. A húszas évek végén dolgozott a mai István­­aknán. Később hajós lett a Du­nán. Asztmás s havi négyszáz schillingnyi segélyből nehéz megvenni télire a tüzelőt Het­ven schilling egy mázsa bri­kett, így segít magán és köny­­nyű alkalmi munkával. Még két kilométert gyalo­goltam az alsó hídig. Itt kez­dődött a terület Beugró sziklák, forgók, sel­­lők, csörgők, kőgátak. ideális helyek. Ha van hal, csakis eze­ken a helyeken tartózkodik. Márpedig van, hiszen a ven­déglő belső szobájának falán ott díszlettek a trófeák, a ki­készített galóca- és pisztráng­fejek. Műlégyre szereltem és vé­giglegyeztem egy háromszáz méteres szakaszt. Minden do­básnál vártam a rávágást de semmi. Más színű legyet tet­tem fel. Ez sem használt. A kérészt se kívánták. Gilisztát se. Lejjebb ereszkedtem a fo­lyón. A kőgát mellett, mélyen áll­tam, félelmetesen harsogott a Dráva. A gát mögött, olyan kétszáz négyzetméternyi terü­leten, lassabban forgott, ör­vénylett a víz. Ebben a csen­desebb részben próbálkoztam, ott, ahol a folyó a tomboló mederbe visszafolyt. — Fogott-e valamit? — kér­dezte valaki mögöttem. — Eh — legyintettem. Pedig a hal itt van, erősít­gette a panaszt, aki kijött utá­nam a gátra. Azt a huszonöt­kilós galócát is itt fogták. A feje ott van a vendéglő szobá­jában. Tegyem csak fel a leg­nagyobb villantómat, biztatott. Itt csuka is akadhat. És visz­­szafele hívott vagy öt métert a gáton. Letelepedett és invi­tált maga mellé: — Da haben wir es beque­mer. Igaza volt. Kényelmesen el­helyezkedtem és felszereltem a hét centis támolygó villantó­mat. Tán a harmincadik do­básnál olyan nyolcvandekás súlyú hal követte a kanalaimat majdnem ki a partig s amint meglátott bennünket, vissza­vágott a mélybe. — Forelle — dörmögött új­donsült ismerősöm és arra bíztatott, menjek még lefelé a folyón vagy négyszáz mé­tert. Sok arra a csörgő és biz­tosan fogok ott pisztrángot. Felszedelőzködtem. ő meg visszaballagott traktorjához szénát gyűjteni. Már messziről láttam, hogy a második csörgőn valaki hor­gászik. A vízben állt, combig érő gumicsizmában. Később a bokrok eltakarták előlem s mire hozzá értem, már kint ült a fűben. — Petri Keil! — Üdv Péter­nek! — fogadott. Szent Pé­ter is halász volt. Innen a kö­szöntés. Hubertus a vadászoké. Péter a halászok, horgászok pártfogója. Legalábbis az osz­trákok szerint. Falatoztunk. Beszélgettünk. Szakmunkás volt, asztalos az egyik szomszédos községben. Tíz schillinges órabérrel. Már hajnalban tó jött a vízre, de halat se látott. Napijegyem árát, a húsz schillinget sokall­ta, de megjegyezte, hogy kül­földiektől általában ennyit kér­nek. Ő kétszáz schillinget fi­zet egész esztendőben. A Fecs­ke, amivel megkínáltam, íz­lett neki, és később ólmozott szárú horgot is adott, kisha­lat is szerelt rá és végig már­­togattuk a csorgok szikláinak kisebb forgóit Eredményte­lenül. Tizenkettőkor hazament, de lelkemre kötötte, hogy 2 nap múlva már hajnalban menjek rá. Szabadnapos lesz. Egyedül maradtam. Fürdő­nadrágra vetkőzve folytat­tam a mártogatást. Majd visz­­szaszereltem azt a nagy vil­­lantót. Azt legalább követte egy. És dobáltam fáradhatat­lanul, csökönyösen. S végre fél kettő tájban a jól ismert rávágás, és már hajolt is a bo­tom spicce. Nyugtalanul do­bogó szivel, izgulva vezet­tem partközelbe és végre szá­­kolhattam életem első piszt­rángját. Ott vergődött áram­vonalas teste a szákomban. — Oldala ezüstös volt, jellegze­tes piros pöttyökkel tarkí­tott. Hazafelé találkoztam az öre­gedő orvossal. Már messziről érdeklődött, hogy mit fogtam és én örömmel mutattam a mintegy hatvandekás halat és arról áradoztam, hogy micsoda finom húsa lesz. — Igen, igen — hagyta rám nagyon jó ízű hal a pisztráng. De jártam már önöknél és ba­latoni fogast is ettem. Az az­tán a kitűnő ízű hal. És én még este is az örege­dő orvosra gondoltam. Mily különös is az ember. Én, amíg élek, a pisztrángot emlegetem majd, ő meg a ba­latoni fogast. (Folytatjuk) - Pál József AUSZTRIAI NAPLÓ in. 1962. AUGUSZTUS 1. — IDÉN 264 mázsa méz ter­melésére kötöttek szerződést a sellyei járásban működő mé­hész szakcsoportok és 293 má­zsát szállítottak az Országos Méhészeti Szövetkezeti Köz­pontnak. Legtöbb mézet a sellyei szakcsoport adta, mely­nek tagjai a tervezett 90 má­zsa helyett 120 mázsa mézet értékesítettek. — MEGKEZDŐDÖTT a szokásos évi nagykarbantartás az Agrária Keményítőgyár­ban. Idén tizenöt napig tart ez a munka a szokásos egy hónap helyett. — 189 KATASZTRÁLIs holdon termelnek Baranyá­ban görögdinnyét. Ebből 31 hold termését, mintegy 500­ mázsát szerződésben kötött le a MÉK.­­ A BARANYA megyei KISZÖV és a Megyei Szövet­kezeti Bizottság augusztus 4- én este 8 órakor rendezi meg a pécsi szabadtéri színpadon a kisipari termelőszövetkezetek III. Országos Táncfesztiválját. A fesztiválon budapesti, ka­puvári, kalocsai, makói, mis­­kolci, nagykállói és pécsi szö­vetkezeti tánccsoportok kép­viseltetik magukat . ROHAMOSAN nő a te­levízió előfizetők száma Pé­csett és Baranyában. 1961 vé­gén 9043, 1962 június végéig már 12 995 televízióelőfizetőt tartottak nyilván városunkban és megyénkben. A csaknem 13 ezer készülékből 7941-et Pécsett használnak. — CORNWALL sertések te­­nyésztésére tér át a hidasi Jó szerencsét Termelőszövetke­zet. Az edzett mostohább kö­rülmények között is jól te­nyészthető fajtából rövidesen 40 koca-süldőt vásárolnak. — FELÚJÍTOTTAK a kom­lói kenyérgyár gőzkemencért ezért néhány hónapig nem sü­töttek kilós fehér kenyeret. Most újból megkezdték a ter­melést és naponta 25—30 má­zsa egy kilós kenyeret külde­nek a komlói üzletekbe. — A PÉCSI Szikra Nyom­dában dolgoznak Barabás Ti­bor „Rákóczi hadnagya” és Szabó Pál „Ahogy lehet” cí­mű történelmi regényein. A „Rákóczi hadnagya”, amely­ből a nagysikerű film készült már a közeljövőben megjele­nik a könyvesboltokban. — REKORDTERMÉST Ígér a szederkényi Karasica Gyön­gye Termelőszövetkezet har­minc holdas öntözéses cukorré­pa táblája. A holdankénti 70 —72 ezres növényállományból a szakemberek becslése alap­ján 350—400 mázsa termést várnak.

Next