Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

Hruscsov és Castro látogatása egy rakéta­­támaszponton Nyikita Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és Fidel Castro kubai miniszterelnök ellátogatott a stratégiai rakétacsapatok egy támaszpontjára, ahol megis­merkedett a korszerű rakéta­­technika legújabb példányai­val. Hruscsov és Castro ezenkí­vül megtekintette a szárazföl­di csapatok hadgyakorlatát az egyik katonai körzetben. Iiüívü­l súlyos a pápa állapota A vatikáni rádió jelentése szerint a nap során XXIII. János pápa állapota tovább súlyosbodott. Az orvosok lé­nyegében már feladtak minden reményt. A vatikáni rádió szerint már csak az imádság segíthet. A római Szent Péter téren, a pápa betegszobájának ab­laka alatt nagy sokaság vár­ja a Vatikánból érkező híre­­kt . nap során a világ min­den részéről érkeztek üze­netek a pápa betegágyához. Hruscsov szovjet miniszter­elnök ugyancsak táviratban kívánt javulást. A pápa be­tegségének rosszabbodásáról szóló hír „komolyan aggaszt bennünket” — hangsúlyozza a távirat. Hruscsov gyógyu­lást kívánt XXIII. János pápának, hogy a jövőben is sikeresen folytathassa „gyü­mölcsöző tevékenységét a béke megszilárdításáért és a népek közötti együttműkö­­désért ” Lapzártakor jelentették: Telitalálat a lottón A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli, hogy a 22. játékhét szelvényeinek érté­kelése közben öttalálatos szel­vényre bukkantak. A szeren­csés nyertes előfizetéses szel­vénnyel nyert, száma: 648 115. A szelvények értékelése még folyik. -v­­ VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, ÁRA: 60 FILLÉR 126. SZÁM Alapvető változásokat követelnek Argentínában összetűzés a tüntetők és a rendőrség között — Könnygáz­bombákkal támadtak a dolgozókra — Sebesült áldozatok, letartóztatások Buenos Aires: Ma Argentí­nában 24 órás általános sztráj­kot tartanak a munkásosztály tiltakozó hete keretében, amely válasz a reakciónak a nép de­mokratikus jogai ellen intézett támadására. A tiltakozó hét alkalmából az argentin dolgo­zók alapvető változásokat kö­vetelnek az ország gazdasági, politikai és társadalmi szerke­zetében. A megmozdulásokba — mint a TASZSZ jelenti — a lakosság újabb és újabb ré­tegei, alkalmazottak, diákok, kiskereskedők, parasztok kap­csolódtak be, tekintet nélkül a rendőrség megtorló akcióira, a szakszervezeti vezetők letar­tóztatására. Csütörtökön országszerte fi­gyelemre méltó sztrájkokra került sor. Buenos Airesben a munkások nagyszabású tünte­téseket és gyűléseket rendez­tek, amelyeknek békés jellegét semmibe véve a rendőrség könnygázbombákkal és tűzol­tófecskendőkkel támadt a résztvevőkre. A főváros Avel­­laneda külvárosában harminc­­­ezer vasműn t­­­­artott tüntető felvonulást, a­ rendőrség be­avatkozásának itt három se­besült áldozata volt, többeket letartóztattak. Saavedra külvá­rosban kétezren tüntettek. Barracas-ban, Buenos Aires egy másik munkásnegyedében több tízezer textilmunkás, nyomdász és építőmunkás kö­vetelte Alsogaray és Pinedo volt gazdaságügyi miniszter letartóztatását és elítélését a gazdasági élet lezüllesztése és a dolgozók nyomorának foko­­zása miatt. Összeütközéseket jelentettek a tüntetők és a rendőrség kö­zött Rosarioból, Cordoba-ból és az ország több más nagy­városából is. Az éjszaka folya­mán is több összetűzésre ke­rült sor. Külföldi vendégek Pécsett Tegnap délután 2 órakor városunkba érkezett Csaj Ce­­min, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete, Csan Csen keresekedelmi tanácsos, valamint a nagykövetség két munkatársa és a Hszin­hua, a kínai hírügynökség ma­gyarországi tudósítója. A ven­dégeket a Nádor Szálloda előtt Körösi Lajos elvtárs, a Pécs város Tanácsa Végre­hajtó Bizottságának elnöke fogadta. A nagykövet és kí­sérete később hivatalában kereste fel Körösi elvtársat, aki tájékoztatta a vendégeket a város életéről, fejlődéséről A vendégek ezután városné­zésen vettek részt, amelyet ma délelőtt tovább folytatnak és a déli órákban térnek visz­­sza a fővárosba. Csütörtökön és pénteken városunkban tartózkodtak a Budapestre akkreditált követ­ségek katonai attaséi és meg­tekintették a város neveze­tességeit, kirándulóhelyeit, környékét. Ugyancsak csü­törtökön rövid látogatást tett városunkban a Bolgár Nép­­köztársaság budapesti nagy­követe. Csaj Ce­min és Körösi Lajos a baráti beszélgetésen. Fotó: Erb. Széncsere Csehszlovákia és Magyarország között Kitűnő példája volt az év elején a baráti országok rugal­mas, gyors és eredményes együttműködésének az a meg­állapodás, amelynek értelmé­ben a magyar villamosenergia­ipar 50 megawatt erőművi teljesítmény átengedésével segítette Csehszlovákiát, a szomszédos ország pedig en­nek mgfelelő értékű háztar­tási darabos szenet adott cserébe a magyar lakosság ellátására. Most újabb hasonló, kölcsö­nösen hasznos együttműködés­re kerül sor a két ország bá­nyászata és energiagazdálko­dási szervei között, a KGST együttműködési elveinek szel­lemében. A csehszlovák tüzelőanyag­ügyi minisztérium nemrég széncserét javasolt a­­ magyar nehézipari minisztériumnak, hogy a két ország egyes vidé­kein kölcsönösen gyorsíthas­sák, gazdaságosabbá tehessék a szénszállítást és ezzel javít­hassák a lakosság ellátását. Csehszlovákia keletszlovákiai részét ugyanis a távoli Most vidékéről kell ellátni háztartá­si tüzelővel, ami gyakran ne­hézségekbe ütközik, mert az Ostrava—Kassa közötti nagy­forgalmú vasútvonal nem győzi a szénszállítmányok át­­bocsátását. A két miniszté­rium elvi megállapodást kö­tött, hogy Kelet-Szlovákiát a jövőben Magyarországról, a szomszé­dos borsodi szénmedencéből látják el háztartási szénnel, Hidasnémetin keresztül, mi pedig a mosti bányavidék­ről kaptunk háztartási dara­bos szenet Budapest lakossá­ga részére, a pozsonyi vona­lon, Komáromon és Szo­bon át. A megállapodás mindkét fél­nek előnyös, mivel tetemes szállítási költséget takarít meg és zavartalan, biztonságos tüzelőellátást tesz lehetővé. Havonta 8000—10 000 tonna háztartási darabos szén cseré­jét tervezik ilyen módon. A próbaszállítások megkez­dődtek, értékelésük most van folyamatban. Az értékelési adatok alapján fejlesztik majd ki rendszeresen a két ország szénszállítási cseréjét Megtalálták a Thresher roncsait Elton Grenfell altenger­­nagy, az Atlanti-óceáni ame­rikai tengeralattjáró flotta parancsnoka csütörtökön kö­zölte, hogy megtalálták a Thresher atommeghajtású tengeralattjáró roncsait, amely április 10-én 129 utasával egy mélytengeri merülési kísérlet alkalmával elsüllyedt. A Co­lumbia egyetem egyik labora­tóriumának oceanográfiai ku­tatóhajója Boston környékén ahol a hajó elsüllyedt , részt vett a kutatási munká­latokban, s víz alatti fénykép­­felvételeket készített, ame­lyekből megállapítható, hogy a mintegy 2500 méter mély­ségben megtalált roncsok valóban a Thresher marad­ványai. A képeket most Ports­­mouthba szállítják és átadják annak a haditengerészeti bí­róságnak, amely a hajó ügyé­ben vizsgálatot folytat. PEDAGÓGUSNAP ■/prad­y, ünneplőr­uhás Ölésiek, pontosan szö­­vegezett ünnepi beszédeik, meghatódott diákcsofkrok, és az az érzésem, hogy az egész napot, június első vasárnap­ját, amióta ez a pedagógu­sok napja — állandóan át­keresztezi valami különös, feszélyezett hangulat, mert az ember emlékezetében minduntalan felbukkannak a régi tanítók és a kamasz­­korunkban oly fölényesen le­nézett tanárok tételekkel, szótárakkal, nyelvtani sza­bályokkal és különös, ke­gyetlen gúnynevekkel, ami­ket csak a nyers, de teljesen tiszta gyermeki fantázia tud megteremteni. Az ember, túl az iskoláin, a pedagógust és a tantermeket már képtelen úgy maga elé képzelni, mint az iskolai szemléltető eszkö­zöket vagy a merev szobro­kat az akadémiák és más középületek homlokfalán. Hosszú ideig töprengtem, hogy elkerüljem az ünnep kapcsán veszélyeztető köz­helyeket, amiket tö­bb mint tíz éve szinte minden peda­gógusnapi cikkben leírnak, ünnepi beszédben elmonda­nak, de ha a régi tanítóimra gondolok, újra és újra eszembe­­kell, hogy jusson mindaz, amit tőlük tanultam, amire tulajdon­képpen fel­építhettem mindazt, amit tu­dásban magaménak mond­hatok. Eszembe kell, hogy jussanak az idegies figyel­meztetések — légy becsüle­tes, szeresd a munkát, ta­nuld meg elválasztaná a jót a rossztól, becsüld meg és szeresd az embereket, min­dig légy erős és következe­tes . .. . Az ünnepség előadója tu­lajdonképpen egy kicsit hiá­ba mondogatja olyan szer­vezetten és okossal, hogy mi­lyen a megyében a tanul­mányi eredmények átlaga, hogy a pedagógusok nagy többsége ilyen vagy olyan formában részt vesz a felnőttoktatás nagyszerű ak­ciójában, hogy a pedagógu­sok mennyi társadalmi mun­kát vállaltak és vállalnak, hogy mennyi részük volt az idei Helikon nagyon meg­nyugtató baranyai sikerei­ben és más kulturális moz­galmakban, hogy szakadat­lanul képezik magukat, hogy Baranya megyében — Pécset leszámítva — hat pedagógus megyei tanácstag van, negy­venhat járási tanácstag és 273 községi tanácstag, vagy­is gyakorlatilag szinte min­den baranyai község vezeté­sében ott van a pedagógus is, számítanak tudására, ér­telmére, tapasztalataira — de­­hát tisztelettel megkérde­zem: melyik ünnepi szónok vállalkozna arra, hogy ki­számítja — mennyit ér a pedagógus és a munkája? — Azt hiszem, hogy egyik se.­i — régi, új és­­jöven­dő diákok — akik ki­­sebb-nagyobb­ nyomokat hagy­va magunk után tulajdon­képpen egy kicsit átvárhat­­tunk egy-egy pedagógus éle­tén, mint a betegek az orvos műtőasztalán, és sietve, zú­golódva magunkhoz vesszük mindazt, amire feltétlenül szükségünk van ahhoz, hogy szervezett, tájékozott és korszerű ember lehessen be­lőlünk — évenként egyszer meghallgatjuk az ünnepi szónoklatot, elolvassuk az újságban az ünnepi tudósí­tásokat, és ha a kitüntetett pedagógusok névsorában ne­tán valamelyik régi tanítónk­ra bukkanunk, talán még csodálkozunk is, aztán hall­gatunk, mert n­em szeretünk a közhelyekkel dobálózni. A közhelyekre valóban nincs szükség, de ha valameny­­nyire is fel akarjuk mérni a korszerű szocialista peda­gógia, a magyar nevelők közösségének munkáját, ak­kor tömegével kell olyan dolgokra gondolnunk, mint oktatási reform, úttörőmoz­galom, nevelés, eszmei-poli­tikai egység, szocialista if­júság, a szülők és az iskola kapcsolata, az iskola­­és a köznapi élet kapcsolata, a különböző kulturális és más mozgalmak ... Ezek bizony néha elég ködösen fogalma­zódnak meg bennünk, nehe­zen tudjuk megállapítani eb­ben a sűrűségben egy-egy pedagógus helyét, és azzal, és hogy azért tanító a tanító, hogy tanítson , gyakran mindent ráhagyunk a peda­gógiai tanulmányokra, a szü­lői munkaközösségekre, az iskolára és a pedagógusokra. Azt egy kevés utánjárás­sal meg lehet állapítani, hogy az országban mennyi sző­nyeg, mosógép, aktatáska, televízió meg motorkerékpár van, de azt összegezni, hogy egy-egy pedagógus százával, ezrével engedi ki a tante­remből a többé-kevésbé oko­san, korszerűen felvilágosí­tott fiatalokat — ezt össze­gezni bizony nagyon nehéz. Köztudomású, hogy nálunk mennyien járnak egyetemre, mennyien középiskolába, mennyi könyvet vásárolnak és olvasnak, tanúi vagyunk egy általános és teljes szel­lemi felemelkedésnek. Nem véletlen jelenség, ha az em­ber, mondjuk egy képzőmű­vészeti kiállításon vitatkozó bolti elárusítókat, gépészeket, technikusokat vagy sofőröket lát. Nálunk az ember szel­lemi ereje együtt emelkedik a társadalmi színvonallal, az ember nálunk mindent tud­­ni akar, mindent meg akar ismerni, ami a munkájához, az élethez, a világhoz kap­csolja vagy a világtól tör­vényszerűen taszítja. Az em­berek szellemi tudása, gyara­podása társadalmi hajtóerő­vé válik, visszafut a nagy vérkeringésbe a munkapad­hoz, a szerszámokhoz, így gyarapítja kenyérben, alumí­niumban, mosógépben és energiában az országot. A pedagógusok szerepe és jelentősége? íme! Ahogy egyre mélyebben és tudato­sabban nyomulunk beljebb és beljebb a szocializmusba, egyre inkább előtérbe kerül­nek a köz és egyéni élet­­tünkben az általános és tel­­jes kulturális feladatok — a korszerű közoktatás, az ugyan­csak korszerű, barlangmentes népművelés, a különböző kul­turális akciók — egyre fon­tosabb alapvető tényezővé válnak a pedagógusok, mun­kájuk, felelősségük állandóan növekszik. Azt mondjuk: a legjobb " nevelők tevékenyked­nek a KISZ-ben, az úttörő­­szervezetekben, az ifjúság, nevelése jó kezekben van, de ugyanakkor azt is mondhat­juk, hogy egyre több „leg­jobb nevelőnk” van. És ez nagyon jó, nagyon fontos. A szocializmus építése roppant nagy feladat, és ezt a nagy feladatot többek között csak korszerű iskolai, ifjúsági ne­veléssel, jó és céltudatos nép­műveléssel oldhatjuk meg — a pedagógusok egyetemes se­gítségével korszerű, eszmei­leg és sza­kmailag teljesen szilárd pedagógusokkal. A szocializmus építéseihez szám­szerűen is sok értelmiségre van szükség, ugyanakkor a mai magyar értelmiség bel­ső szerkezetében már évek óta tart az átalakulás , a munkás- és paraszfiatalok­­ból lett értelmiség egyre in­kább döntő többséget alkot, és ez a döntő többség okos, elméletileg jól felszerelt if­júság, szocialista neveléséért a pedagógusok nagyon so­kat tettek és tesznek. A feladat hazai és világ­­viszonyatban is világos. Fel­építjük a szocializmust, a magunk lábén akarunk meg­állni. A szocializmus és a kapitalizmus nagy békés ver­senyének első vonalában sze­repel a tudás, a szakember­­képzés, a technika és a tudo­mány és döntő jelentőségű, hogy ki rendelkezik erősebb, képzettebb és korszerűbb szakembergárdával. A Szov­jetunió nem az utóbbi há­rom-négy évben nyerte meg a rakétacsatát az Egyesült államokkal szemben, hanem a tömeges szakember­képzés idején. Dolgaink természetesek, érthetőek és tiszták a peda­gógusok feladata is. Szerve­zett, tájékozott és korszerű ifjúságot vár az élet, a tár­sadalom az iskolától, és mindezt ■— ahogy Kádár elvtárs mondta más vonatko­zásban az egyik nagygyűlé­sen — egy kicsit többet, egy kicsit jobban és egy kicsit gyorsabban. Yhiets Árpád

Next