Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

november­­. PÉNTEK i » a a • AZ VTSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX ÉVFOLYAM,Ara: 60 FILLÉR 856. SZÁM A bamakói egyezmény első visszhangjai . Az MSZMP Központi Bizottságának távirata a Marokkói Kommunista Párt Központi Bizottságához A t­amakói egyezményt a legnagyobb megelégedéssel fo­gadta U Thant, az ENSZ­ fő­titkára. Őszinte tisztelet il­­leti nemcsak az érdekelt kor­mányfőket, hanem a közvetí­tésben a sokat fáradó Hailé Szelasszié császárt és Modibo Keita Mali köztársasági elnö­köt, mert a megállapodással bölcsességükről tettek tanúbi­zonyságot — hangsúlyozza ez alkalommal közzétett ENSZ- közlemény. Tuniszban hivatalosam még nem kommentálták a bamakói egyezményt, de megelégedés­sel fogadták. A hivatalos állás­pont előtt behatóan tanulmá­nyozzák az egyezményből fo­lyó diplomáciai és politikai helyzetet. Jazid, Ben Bella elnök kü­­lünmegbízottja New Yorkban a sajtó képviselői előtt ki­emelte: a tűzszüneti megálla­podás a vitatott szaharai tér­ségben az, amit Algéria kívánt. Reméli, tette hozzá, hogy az északafrikai országok el fog­ják felejteni az elmúlt hetek eseményeit és együtt fognak működni az egységért. A hírügynökségek Colom­b Becharból jelentik, hogy még nem szűn­tek meg a harcok. Az Algériai Honvédelmi Minisz­térium szerda esti közleménye szerint több szektorban erős harcok folynak. A marokkói erők az algériai katonák ismé­telt támadásai elől visszavonu­lásra kényszerültek. Az algé­riai erők október 29-ről 30-ra virradóra erőteljes ellentáma­dásba mentek át A visszavo­­nuló marokkói erőik halotta­kat, sebesülteket és jelentős hadianyagot hagytak a harc­téren. Párizs : Párizsban Ben Bella, valamint a két közvetí­tő államfő, Modabo Keita és Hailé Szelasszié diplomáciai si­kereként értékelik a barnáké­ban létrejött megállapodást. II. Hasszán ugyan elérte, hogy a határkérdés nemzetközi fó­rum elé kerül, de le kellett mondania arról a tervéről, hogy katonai támadásával kész tények elé állítsa a tárgyaló­kat. „A fegyvereknek meg kel­lett hátrálniok a diplomácia elől — állapítja meg a libera­tion. „Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága valamennyi magyar kommunista nevében forró üdvözletét küldi önöknek, pártjuk minden tagjának a Marokkói Kom­munista Párt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. A Marokkói Kommunista Párt megalakulása óta kö­vetkezetesen harcol a gyarmati rendszer és maradványainak felszámolásáért, a nemzeti függetlenségért, a demokratikus szabadságjogok kiszélesítéséért, az ország társadalmi hala­dásáért a békéért és szocializmusért. A Marokkói Kommunista Pártnak a nép, a haza érde­kében kifejtett háborúellenes, bátor és áldozatos erőfeszí­téseire a reakció az elmúlt napokban a párt több vezető­jének, köztük Ali Jata elvtársnak elhurcolásával válaszolt. Pártunk és dolgozó népünk mélységesen elítéli a marokkói reakciónak ezt a tettét és ugyanakkor testvéri szolidaritásá­ról biztosítja pártjukat és annak börtöneiben sínylődő hű fiait. Ezen a napon, amikor a reakció támadásai közepette ün­nepli pártjuk megalakításának 20. évfordulóját, fogadják elv­társak testvéri együttérzésünk és igazságos harcuk győzel­mébe vetett hitünk és jókívánságaink kifejezését. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA” Max Treimann 65 éves Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, október 31-én töltötte be 65. életévét. Ebből az alkalomból is Német Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága, a Német Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa és az NDK számos tömegszervezetének elnöksége üdvözlő levelet in­tézet­­t nagy német hazafi­hoz­. Kánál Gyula külföldi újságírókat fogadott Kállai Gyula, a miniszter­­tanács elnökhelyettese csü­törtökön délután fogadta a harmadik újságíró világtalál­kozón részt vett újságírók hazánkba látogató csoportját és szívélyesen elbeszélgetett velük. A csoportban brazil, perui, ciprusi, ecuadori, ka­meruni és kenyai újságírók voltak. A baráti találkozón részt vett Szakasits Árpád, a MUOSZ elnöke, Naményi Géza, a minisztertanács tájé­koztatási hivatalának vezetője és Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára ­Szombaton Nyikolajev Sugár András, az MTI moszkvai tudósítója jelenti. A Magyar Távirati Iroda a világon elsőként adhatja hí­rül: a 34 éves Andrijan Nyi­­kolajev, a harmadik szovjet űrhajós, a napokban feleségül veszi a 26 esztendős Valentyi­­na Tyereskovát, a világ első női űrhajósát. Csütörtökön már egész Moszkva erről be­szélt ... Az esküvőt előreláthatólag az egyik moszkvai házasság­­kötő palotában tartják meg, s a fiatal pár kívánságára csak egy-két újságírót, fotóriportert hívnak meg, hogy minél ben­sőségesebb, meghittebb legyen a világ első űrhajós lakodal­ma. Hír szerint már szomba­ton, november 2-án sor kerül az esküvőre. Természetesen ott­ lesznek az űrhajós kollégák, s a ma még ismeretlen űrha­jós-jelöltek is. A Moszkvában évek óta dol­gozó tudósítók jól emlékeznek arra a nyári napra, amikor a Vörös téren köszöntötték a moszkvaiak a többnapos föld­­körüli útjukról visszatérő Tye­reskovát és Bikovszkijt. Ami­kor az űrhajósok Hruscsov miniszterelnök társaságában felléptek­­a mauzóleum mell­védjére, Nyikita Szergejevics hamiskás mosollyal kézenfog­­ta Valentyinát és atyás moz­dulattal Nyikolajevhez vezet­te. A harmadik és a hatodik szovjet űrhajós szokatlan gyen­gédséggel fogott kezet... Emlékezetes az is, hogy Tyereskova űrrepülése közben a földi követő és megfigyelő állomásról Nyikolajev igen gyengéd, féltő hangú rádió­üzeneteket küldött Váljának. Ezek közül egész Moszkva jól emlékszik a következőre: „Vi­gyázz magadra, Valjusa! Vi­gyázz magadra!”. Néhány napon belül a szov­jet nép és a világ egyedülálló házaspárt köszönthet: férj is, feleség is megjárta a világűrt. Ezúttal talán időszerűen hang­zik a régi mondás: a házassá­­ gok az égben köttetnek. Koz­mikus nászút most valószínű­leg nem lesz, de azt már sen­ki sem garantálhatja, hogy az újdonsült házaspár egyszer a jövőben nem indul el együtt, egy űrhajóban földkörüli, vagy távolabbi űrutazásra. A „ROHAMBRIQAD"­ inden pályaudvarnak van valami különös varázsa. A távolálló órákig el tudná nézni a tolató tehervo­­natokat, az induló, érkező utasok áradatát. A pályaudva­ron dolgozó ember mindent más szempontból néz. A rit­kábban utazók gyönyörködnek a táj változatosságában. A vasutasok behúzódnak a ma­guk kis sarkába, aztán a ko­csi oldalának vetve vállakat szundítanak egyet. A pécsi pályaudvarra is így járnak be tizenkét órai szol­gálatra a „rohambrigád” em­berei. Megtalálni őket szeren­cse dolga. Mintha az állomás vagonjai nyelné el őket, vagy Beremenden, Siklóson, de nem egyszer Mohácson találkozni velük, attól függ, hol szorít a cipő. Nekik a vasútállomás csak teheráruval érkező, in­duló vagonokat jelent. Ma is csak hűlt helyük ma­radt, más állomásra vezényel­ték őket. — Pedig megérdemelnék, hogy bek­erüljenek az újságba — mondták róluk. — De van­nak itt adatok­, beszélnek he­lyettük azok. Negyed ívnyi vonalas papír­lap, sorjában a nevek, vago­nok száma, mázsák, órabérek, idő megjelölés. Azt mondják a brigádvezető, Hartmann Ádám vékon­yd­ongájú, kissé hajlott ember. Szeptemberben egyedül 4569 mázsa anyagot rakott ki a vagonokból. Volt ebben sóder, homok, kavics, iszap­ és darabos szén, gépek és még sorolhatnánk az áruk széles skáláját. Hartmann Jánosról azt is el lehet mondani, hogy egy perc nyugvása sincs soha. Ha ne­tán egyik vagonnal végeznek, s nem jött az „ukász”, hogy hova menjenek, „vagon után néz”. Nem maradhatnak tét­lenül az emberek, hiszen ak­kor nincs értelme a fáradsá­gos utazásnak, nincs értelme itt tölteni a 12 órát. S nem utolsó sorban a vagonokra is nagyon sok­an várnak. Úgyis elég sok az állás még mindig annak ellenére, hogy egyre sürgetik a kocsik kirakását. A számok erről is árulkod­nak. Szeptemberben 545 kocsi 5655 órát állt áruval rakottan a pályaudvaron. Több, mint tíz órát vesztegeltek kocsin­ként. Igaz, hogy a vállalatok 69 704 forint állásdíjat fizet­tek, de ezzel még nem lett előbb üres a vagon. Csupán a TÜZÉP 121 kocsija 1443 órát, a MÉK 58 kocsija 388 órát rostokolt. Ha a „roham­­brigád” is lazsálna, ezek a számok még szomorúbb képet mutatnának. Maga a lapát nyolc kilóé — mondják a rakodás szolgálat­­tevői. — Elképzelhető hány­szor kel megmeríteni, amíg egy vagon áru „placcra” vagy a gépkocsiba kerül. „ És ha megnézzük a jegyzéküket, ak­kor azt látjuk, hogy Lieb György 5023, Lieb János 5156, Gyurics Szilveszter 5312, Vö­rös Pál 4767 mázsa árut ra­kott szeptemberben e „placc­ra”. Huszonhárman 488 kocsit ürítettek ki. Hajnalban kelnek. Fázósan kuporognak a kocsik sarkai­ban. Este úgyszintén szundít­va mennek haza. A gondosan becsomagolt gyümölcsök pedig útnak indulnak a nagyvilág­ba, a szén néhány nap múlva a lakásokba, a gabona a ma­lomba kerül. Megkopott, szür­ke a munkásruhájuk, egysze­rű, szűkszavú emberek. Senki sem hinné róluk, hogy a „ro­hambrigád” tagjai, hogy mil­liókat érő áruk cserélnek gaz­dát kezükön keresztül a pécsi, a megye nagyobb állomásain. Nem sikerült beszélni velük, de úgy érzem mások sokat mondtak róluk, az őszi forga­lom szerény katonáiról. Csépányi Katalin A jövőben távfűthető lakásokat adnak át Új-Mecsekalján Két hete üzemel a távfűtés. A Meteorológiai Intézet idő­járás előrejelző szolgálata minden délután közli a Pécs területre várható időjárást, s ennek megfelelően biztosítja a Hőerőmű a lakások gőzellátá­sát. . A tavaly bekapcsolt lak­ások­ban még a nyáron elvégezték a karbantartási munkáikat, úgy a fűtés zavartalan. De mi lesz, az idén készült lakásokkal, amelyekben már laknak, vagy amelyeket még december 31-ig ad át az építőipari vállalat? A 142-es és a 141-es panel­épületben 90 család lakik, s most végzik a szerelők a szi­getelést, a csövek hegesztését, s előreláthatóan mindkét épü­letet november 15-ig rákap­csolhatják a távfűtésre. Miért nem készült el előbb a távvezeték? Fő oka az, hogy a mélyépí­tés későn kezdhetett munká­hoz. Az épületek elemeinek szállításához utat kellett biz­tosítani, mivel a panel elemek szállítása súlyuknál és terje­delmüknél fogva körülményes. A többi vezetéktől eltérően a panelépületeknél 4—5 méteres mélységben húzódnak a me­legvíz vezető csövek. Ez rengeteg földmunkát igényelt, az építőipari válla­lat pedig nem rendelkezett kellő létszámú kubikossal, majd később szerelővel. A kubikosok munkáját az is akadályozta, hogy a régebbi harmadosztályú talaj helyett ötödosztályút találtak, s en­nek megmunkálása még na­gyobb erőfeszítést kívánt. Jelenleg a vezetékek olyan állapotban vannak, hogy no­vember közepén az említett két épületbe bekapcsolják a távfűtést. A másik három épü­letben pedig előreláthatóan december közepén. Ide a la­kók már fűthető lakásokba költözhetnek. A bolgárkertben épülő „A” és „B” tömb házaihoz most­­ egy kerülő utat építenek. Ez­­­­álltal szabaddá válnak azok a területek, amelyeken a köz­művesítés­, gáz és villan­yve­­zeték, majd a távfűtés vezeté­­ke húzódik. Az építőipari vállalat kar­bantartó részlege pedig fel­készült arra is, hogy a ve­zetékhez szükséges tolózára­kat, amelyeknek hiánya a szerelési munkát akadá­lyozta — időben elkészít­hessék. Tehát a jövőben ar­ra törekednek, hogy az épületeket fűtésre beállítva adhassák át tulajdonosaik­nak. De az új épületek bekap­csolása nemcsak az Építőipari­ Vállalat dolgozóinak jelent ne­hézséget, hanem a Hőszolgál­tató Központ dolgozóinak is. Minden új épület bekapcso­lásával a többi, már régebben bekapcsolt épületek fűtését újra kell szabályozni, hogy minden lakásban egyenlő hő­mérsékletet biztosíthassanak. Ezért fontos, hogy egyszerre több épületet kössenek be a távfűtésre. Ezért tervezik, a 140-es, 139- es és a 138-as épületek, a jövőben pedig egész tömbök egyszerre történő bekapcso­lását. Még az idén átadásra kerülő új panelépületeknél most az egyik fő probléma a központi fűtésen kívül a szennyvíz és a csapadékvíz levezető csator­nák beépítése. Jelenleg a há­rom épülethez még legalább 500 folyóméter 20-as beton­csőre lenne szükség. Segítséget várnak az építők a Cement­ipari Vállalat dombóvári telep­helyétől, mert ha a csövek nem érkeznek meg rövid időn belül a lakásokat nem tudják az idén átadni tulajdonosaik­nak. Kérésüket továbbítják a Cementipari Vállalat vezető­ségéhez.

Next