Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

é / jókop+Utálan. . . Láthatja,, tanúk előtt mon­dom,­­ utána is lehet nézni igaz-e? Huszonharmadikán, amikor az a marha sok hó esett, éjszaka mentem haza­felé. Fenn lakom a Magaslati út környékén. Szép az a vi­dék, szeretem nagyon. Olyan jó lenézni onnan, az ember a város fölött érzi magát. De nem erről akartam beszélni. Megyek fel, szolgálatból, tud­ja én taxisofőr vagyok. A JA 14—80-as kocsit vezetem, megnézheti a táblát. Ballagok. Éjszaka, minden csendes, még a távoli motorzúgás is alig hallatszik ide. A Juhász Gyula utcában lakom. Mennyi le­het? — Hát nyolcvan, száz méter hosszú. Befordulok az utcába, hát látom, hogy egy idősebb férfi lapátolja a ha­vat. Nagyon nekigyürkőzött, a fél utcáról már eltakarította. De a járdát is, meg az út­testet. Odaérek, megállít. _ Jöjjön ide, elvtársi Mit akarhat? Rosszat nem, hát odamentem. — Legyen tanúm, hogy én ezt az utcát egyedül, társadal­mi munkában ma éjszaka le­takarnám. — Mit csinál? Maga? Egye­dül? — Ne beszéljen olyan han­gosan, mert felébred a fele­ségem. Éppen m­ai házunk előtt vagyunk. Reggel felébredek, látom ám, hogy tényleg letakarította az egész utcát az öreg. A ház­számot megnéztem, a Juhász Gyula ötben lakik. A nevét is mondta, de elfelejtettem. Hogy milyen emberek vannak! Elmondta: Nagy Tibor gépkocsivezető 1 NAPLÓ Pezsgőgyárból oltóház A márkás borairól híres Villány-Siklósi Állami Gazda­ságban évente mintegy 350— 400 hold szőlőt telepítenek. 1967-ben — a terv szerint — már körülbelül két és fél ezer hold szőlője lesz a gazdaság­nak, vagyis ugyanannyi, mint a felszabadulás előtt az egész történelmi borvidék szőlőterü­lete volt. Ezzel párhuzamosan az ország egyik legnagyobb, legkorszerűbb szőlészeti és bo­rászati komplexumát alakít­ják ki Villányban. A szőlő­vesszők oltásától kezdve a borok tárolásáig minden mun­kafolyamat itt zajlik majd le. A II* millió forintos beru­házás — a szükségletnek meg­felelően — fordított sorrend­ben történik. Először elkészült az új, nagy pincészet. Három egy­mástól távollevő borospincét alagúttal kötöttek össze és ily módon egy kilométer hosszú­ságú pincerendszer jött létre. Ezt követően nagy teljesítmé­nyű, automata szőlőfeldolgo­zót helyeztek üzembe. Itt 15 000 mázsa szőlőt dolgoz­nak fel szüretkor és 34 óriási betonkádban erjesztik a vö­rösbort. Most került sor a komplexum utolsó részének megépítésére: ez lesz az olt­ványkészítő üzem. Erre a cél­ra egy fél évszázados, hatal­mas épületet alakítanak át, az egykori Teleki-féle birtok pezsgőgyárát. A téli és a ta­vaszi hónapokban öt-hatmil­lió oltvány készül majd itt. Kihasználják az oltóházat az év többi szakában is. A hűtő­­berendezésekkel ellátott ter­mekben nyáron csemegesző­lőt, ősszel pedig őszibarackot tárolnak majd. Tíz szocialista brigádot avatott a Mecseki Erdőgazdaság Tizenöt napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak ki A Mecseki Állami Erdőgaz­daságnál, ahol még szeptem­ber 30-án lezárták a gazda­sági évet, lezajlottak a szoká­sos termelési értekezletek. A Vállalat vezetői sikeres mun­káról számoltak be. A gazda­ság dolgozói ugyanis az el­múlt évi nehéz tél ellenére — amely az erdészetekben erősen éreztette hatását —, minden fontos termelési mu­tatószámukat teljesítették, il­letve túlteljesítették, s a vál­lalat 11,6 millió forint nyere­séget fizetett be a népgazda­ságnak. Jellemző a munka- és közszellemre, hogy a de­cemberi termelési tanácskozá­sokon 6 brigád nyerte el, 4 brigád pedig még az elmúlt évtől megőrizte a szocialista brigád címet. Ezenkívül 38 jelvényes és 39 okleveles ki­váló dolgozót avattak a ta­nácskozásokon. A jó munkának köszönhető, hogy magas összegű pénzju­talmakat osztottak ki. A ki­fizetett nyereségrészesedés ösz­­szege 1 millió 165 ezer, a prémium összege 532 ezer, a jutalmak összege pedig 375 ezer forint volt. Több mint 1700 dolgozó részesült külön­böző pénzjuttatásokban, az egy főre jutó nyereségrészese­dés összege 15 napi fizetésnek felel meg. t December közepén indultak útnak a Duna alsó szaka­szára a Vízügyi Főigazgatóság jégtörő hajói, hogy megkezd­jék munkájukat a zajló Dunán. Bár a Duna alsó szakaszán a jég helyenként már beállt, a hajók nap mint nap dol­goznak, a zajló részeken törik a jeget. A legénység vízen töltötte a szilvesztert, és az új esztendő első napján is dol­­­­goztak. Baleseti krónika Telefonon érdeklődtünk az ügyeletes klinikáikon, a men­tőiknél és a közlekedésrendé­szetnél, hogy mit mutat a szilveszter baleseti krónikája. A II-es számú sebészeti kli­nikát néhányan kisebb sérü­léssel keresték fel. A mentők sem szállítottak súlyosabb sé­rültet. Mindössze három ré­szeg embert vittek be az ideg­­kliniikáb­a szilveszter éjjelén. Az elmúlt év utolsó napján egy közlekedési baleset tör­tént. Több dolguk a­kad­t a tűz­oltóknak. 31-en három tűzhöz vonultak ki. Pécsett a Borbá­la telep 55. szám alatt egy füstölő gyulladt ki, több mint 15 ezer forintos kár keletke­zett. Pécsbányatelepen egy fö­démtűz volt. Matty községhez tartozó Viszla tanyán egy fö­démtűz 1566 forintos kárt okozott. Csütörtökön a kora reggeli órákban ismét két tűz keletkezett a megyében: Egerág községben a födémtűz 14 ezer forintos kárt okozott. Szajkón egy pajta gyulladt ki, a kár több mint 20 ezer forint. Kiselejtezik az AC kombájnokat Valamikor ezek a kombáj­nok voltak a sztárok. Ha vé­gigmentek egy falun, akkor nemcsak gyerek, de felnőtt­had is kísérte őket. Most meg kondították felettük a haran­got. A múlt évben még sokat segítettek az aratásban, de már nagyon öregesen mozog­tak, törtek, zúztak, sok he­lyütt nem is szívesen látták őket. Most nyugdíjba mennek. Helyüket az új, korszerű, nagyteljesítményű szovjet SZK 4-es kombájnok foglalják el. Ezekből a múlt év őszén nem kevesebb, mint ötvenöt érke­zett a megye gépállomásaira és még újabb húsz érkezését várják. Ha megjönnek, kise­lejtezik a régi AC kombáj­nokat. Ezek a magyar kom­bájnok az idén már nem vesz­nek részt az aratásban. A televízió műsora január 3-án, pénteken. 9.30: Mezőgazdasági filmműsor. Zöldségtermesztés nagyüzemek­ben (ism.). — 10.00: TV-híradó (ism.). — 10.15: Tudós az ezer­egyéjszaka földjén. Germanus Gyula útiélményei (ism.). — 10.40: Forró pillanatok. Stockhol­mi súlyemelő világ- és Európa­­bajnokság (ism.). — 10.55: Mi­niszternő asszony. Jugoszláv film. — 12.15: A jövő hét mű­sora. 48 as honvédtárnagy al­ma­fájával kísérletezik a hidasi dédunoka Hidason különleges almafá­kat ültetett el Adorján And­rás kertész. Az úgynevezett Orbay-fajtát a dédmagyapja honosította meg Erdélyben. Orbay Mihály honvédőrnagy az 1848/49-es szabadságharc után Törökországba emigrált. Onnan hozta magával később a nálunk addig ismeretlen al­mafajtát. Az erdélyi szárma­zású Adorján András ötven gyökeres sarjat kapott az al­mafáikról, amelyek a három­­széki Kézdiszentléleken ma is szépen díszlenek. A sar­jak egy részét alanyként használta fel: a Batul-faj távad oltotta be. A többit eredeti állapotban ül­tette el. Az Orbay-almának több jó tulajdonsága van, így korán termőre fordul, a fa ak­korára nő, mint egy diófa és igen nagy termést hoz. Fi­gyelemre méltó előnye az is, hogy a legvizesebb helyen is megél, hatalmas gyökérzetet fejleszt, tehát kiválóan alkal­mas partok és lejtők megkö­tésére, nedves talajok befásí­­tására. A hidasi kertész terve az, hogy vizenyős területeken — az eddig telepített nyár és fűz helyett — az Orbay-almát szaporítja el, így nemcsak nagy fatömegb­e tehet szert, ha­nem gyümölcsöt is szüretelhet a fákról minden esztendőben Az édes-savanykás almákból Erdélyben üdítőitalt is szok­tak készíteni. Berta szívében iszonyú ha­rag lobbant, de legyűrte. Le­sütötte a szemét, hogy a fog­lár ne lássa szeme villanását, kinyújtotta a kezét a rácson át, a fazekat a jobb kezébe fogta, baljával magához rán­totta a kétségbeesetten felőr­ölt­ foglárt és az arcába ön­tötte a pörköltet, majd pedig a fejére húzta a fazekat. A sűrű, vörös lé végigcsorgott a börtönőrön. Rendkívül ronda látvány nyújtott és a tizedes meg a társai majd megsza­kadtak a nevetéstől. A foglár se látott, se hallott, az erősen paprikás lé majdnem kimarta a szemét, befolyt szétlapított orrán és fudoklott, mert se­­hogysem tudta eltávolítani a fejére szorult edényt. Nyüszít­ve támolygott a közelii légcső­ig, aztán lebillent az első fok fölött, mert elveszítette lába a­ talajt és va®f banaánc lépcsőn legurult szílajul ko­pogva fazékba szorult fejével a lépcsőfokokon. — Megölhettek, de meg nem alázhattok, dögök! — kiáltotta a tizedes messzecsengő han­gon, amikor kissé elcsitult a tömegcellában a nevetés. A rabok közül senki sem tudta volna elmondani, ho­gyan jött el a hálnál. Kamuti Károly a másik cellában he­vert a kövön, vérbeborult arc­cal. Csupa kék-fekete zúzódás és seb volt az egész teste. La­ci kuporgott a fejénél, zseb­kendőjét mártogatva időnként a cella vizes küblijébe s apja forró homlokán váltogatta a hidegvizes­ borogatást. Nagyon megverték Kamuti Károlyt, amikor foglyul ejtették a sű­rűből előrontó katonák. Egy hisztériás vénasszony, Novák­­né elrohant a bokrok közül és a vájár nyakába csimpaj­­kodva kifordult szemekkel örvhí­ttel .— Ezt az átkozottat verjétek bilincsbe! Ez a krisztustalan pogány gyilkolta meg azt a jó százados urat! A világ teli van az ember jóakaróival. Kócsy ezredes úr sajátkezűleg szedte ki bakái karmai közül Különben ott helyben agyonverték volna Kamuti Károlyt. Kócsy nevetett: — Csuda figura! Azt hitted, megúszod ilyen egyszerű ha­lállal, kisfiam? Téged a hóhér vár, csuda figura! Laci szíve megsajdult az árok oldalában lapultában. Már magához tért, de nem­­tudta eldönteni, rejtőzzék-e to­vább, vagy szaladjon haza, el­­hírelni az esetet az édesanyjá­nak. Eh, döntött, itt maradok, meg kell tudnom, mit csinál­nak édesapámmal, szegény­nyel ... Hanem amikor a hó­hér nevét hallotta, felkapott egy az orra előtt heverő véres bajonétot és kiugorva az árok­ból, rávetette magát az ezre­desre. Három marcona baka is alig tudta kicsavarni a ke­zéből a veszedelmes fegyvert. Kapott két zúgó-nagy pofont, aztán bevágták őt is a fogoly­­szállítmányba. A katonák, La­ci látta, átfésülték a sűrűséget és civilt és Hatost, akit csak előtaláltak, mindenkit össze­tereltek a Szamár kút körüli tisztásra. Aztán amikor már kicsit elcsendesedett a nagy zajgás és az alakulatok már sorakoztak, megcsörrent­­a bo­zót és Kócsy elé vágódott ülés András, akár egy guerilla­­bomba. — Ezredes úr, meldtoerhor­­sét­, grácia­gény fejemnek! — Te­­ vagy? A, a legá­tus őrmester, aki különbékét akartál, mert megijedtél! Nem­ oda Buda! Verjétek vasra ezt a csibészt is! — Ezredes úr alázatosan jelentem, szándékkal marad­tam körünkben! — Micsoda? —­ meredt rá az ezredes dühtől lila arccal. — Így hazudjon valaki! Hal­latlan! — Igenis, szándékkal! Csak így tudtam csapdába ejteni a lázadás kirobbantóját, Berta János tizedest! — Mit mondtál? Csuda fi­gura?! Ha igazat hazudtál, szabad vagy, a hajad szála sem görbül meg! Sőt! Holnap — alhadnagy vagy, csuda fi­gura! Lássuk, hol lappang a bitang? Laci ott állt véresre vert, ájult apja mellett a forrás fölé boruló óriási fa lombko­ronájának árnyékában. Sze­me, mint égő vasrúd fúródott Illés András hátába. Gya­lázatos Júdása! Átkozott le­gyen még fogantatásod pilla­nata is! Hogy haragudtak rád Menkó Gábor bácsi, Kon­to Feri bácsi! Hogyha Jani bátyám engedi, a puszta ke­zükkel megfojtanak, de... nem engedte az a boldogtalan, és te... Te aztán szépen megháláltad a bizalmát, te... te aljas himpellér! Újra lejátszódott a kínos je­lenet lehunyt szemhéjjának eleven vörös vásznára vetítve, mintha csak filmet látott vol­na Szegény Jani bácsit ré­szegen fülelték le, sokat iha­tott szegény nagy-nagy bá­natában Tántorgott amikor vagy öt markos tiszthelyettes az ezredes úr elé lódította. Az egyik góliát bosnyák törzs­­őrmester úgy szorította a ti­zedes nyakát, hogy szederfés­­kéken kibukott már a nyelve a szájából. Kócsy kivont re­volverrel rontott az őrjöngő bosnyákra: — Te vadállat! Ereszd el azonnal, vagy szétlövöm azt az ocsmány pofádat! Még megfojtaná a legfőbb zsákmá­nyomat!? Akivel az ember félelmes példát statuálhat. Laci szíve háborog a felidé­zett rémségektől és csak nem jó álom a szemére. Hallja a nagy csöndet a másik cellá­ban. Úgy szeretne ott leni most Jani bácsi mellett ! Bizonyára annak is jól esne ha valaki megsimogatná a homlokát Lacinak majd ki­ugrik a szíve a torkán ha ar­ra gondol: ez az éjszaka Jani bácsi életének utolsó érája. Ha csak csoda nem történik, hajnalban­­ kivégzik. És ak­kor ... nem lesz többé Jani bácsi. Hihetetlenül kegyetlen dolog, de megváltoztathatat­lan! Nem lesz többé Jani bá­csi! Jön a hóhér, megácsolja a bitófát, felakasztja a horog­ra a kötelet, aztán nekitá­masztja keskeny létráját a gerendalábnak, Jani bácsit meg hátrakötözött kézzel odave­zetik a hurok alá, a nyakába teszi a hóhérsegéd és ... Laci irgalmatlan erővel húnyja le a szemét. Micsoda ember volt ez a drága Jani bácsi! A tegnapi tárgyalás is! (folytatása következik.]) »64. JAVTÁR *. időjárásjelentés Várható időjárás péntek estig a túlnyomóan borult idol, szórván­­yosan hószállingózással. Mérsé­­kelt szél, több helyen újabb köd, zúzmaróképződés. Várható legalacsonyabb éjszakai hömér° séklet mínusz 4, mínusz 8, 1 egy magasabb nappali hőmérséklet holnap 0,mínusz 5 fok között« — JÁTSZÓTÉR építésre szer­vezi a társadalmi erőket a Ha­­zafias Népfront gödrekeresztri bizottsága. A játszótér avatási ünnepségét 1964. április 4-én, hazánk felszabad­ulásának évfor­dulóján rendezik meg. — VÍZTORONY épül a komlói c Somogtetőn, amely a központi vízelosztó hálózatra is rákap­csolható, s amellyel ötszáz po­­rtyaszárkás és a közelben lejlő gimnázium vízellátása zavartala­­nul biztosítható. — CSERFÁVAL ültetik be a pécsváradi erdészet dolgozó, als­óbányai völgy déli fekvésű me­redekét. Az ültetéshez saját cseme­metekertjükben magiak nevel­ték a facsemetéket. — 1963-BAN KÖTÖTT szerző­dései alapján 80 000 hektoliter bort vásárol fel a Mecsekvidéki Állami Pincegazdaság. — 702 000 FORINTRA emelke­dett Mohács városban az 1963- ban végzett társadalmi munka értéke, miután megtörtént az Uj Út és a II. Rákóczi termelőszö­vetkezetek által végzett útjaví­tási munka felmérése. Ezzel az egy dolgozóra eső társadalmi munka értéke eléri a 75 fo­rintot. Kisipari szövetkezeter­ új biztosítása A kisipari szövetkezetek részére új biztosítási for­mát vezetett be az Állami Biz­­tosító. Ez a biztosítás ma­gában foglalja a tűz-, a sza­vatossági-, betöréses lopás­­rablás, továbbá az irodák, üzletek, raktárak üvegbizto­sítását, valamint a szövet­kezeti áruküldemények biz­tosítását is. Az összevont biztosítás előnye: az eddig külön-külön kötött ilyen biztosítások díja mintegy 25 százalékkal olcsóbb, s a szövetkezet valamennyi va­gyontárgyára kiterjed. A biztosítás tűzkár és betöré­­­­ses lopás esetén a szövet­kezeti tagoknak és alkalma­­­­zottaknak a munkahelyre­­ vitt személyi ingóságaira is­­ vonatkozik Az új biztosí­­í­tási forma január 1-én lépett életbe. — MEGKEZDŐDÖTT Mohi­­cson a Kossuth Lajos utca ,vilá­­gításának korszerűsítése. Az Áramszolgáltató Vállalat dolgo­zói a régi világítótestek helyett nagyobb fényt adó higanygőz­­lámpákat szerelnek fel — 1964 TAVASZÁRA elkészül Pécs város levegő­véd­el­mének biztosítására a városi tanács rendelet-tervezete, amelyet a ta­nács plénuma elé terjesztenek jóváhagyásra. — JANUÁR 8-án, pénteken délelőtt 9 órakor ülést tart a pécsi városi tanács vég­e a.Hu bizottsága. Az ülésen Cser­­les József igazgató beszámol a Pé­csi Köztisztasági és Útkarban­tartó Vállalat munkájáról majd a kereskedelem és a helyi ipar kapcsolatát, a kereskedelmi szol­gáltatások helyzetét, feladatait vitatja meg a végrehajtó bizott­ság. A JANUÁR első hetében el­készül a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat új hajt­­ó­­háza. A 400 ezer forintos be­■ húzással készülő hajtatóház­­am 12 ezer­­ szál szegre és 6­0 szál rózsát tudnak m­ajd­­tetni. Sok a róm­án tő a Köztársaság téri korcsolyapályán A Köztársaság téri általános is­kola udvarán 60x40 méteres kor­csolyapályát létesített a szülői munkaközösség. A gyerekek hamar megkedvelték a pályát és edig több ezren keresték fel, talán azért szeretik, mert a város leg­nagyobb pályája és bőven van hely a jégen. Újabb kéréssel fordultak a Mil­iők az iskolához, kérték a kor­csolya oktatásának bevezetésé* Sikerült megfelelő szakoktató* szerezni és pár napon b­elül in-ft­­indul az oktatás, amelynek kere­tében kicsik és nagyok kezdő és haladó fokon korcso­

Next