Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

964- JÚNIUS 2 ni APLo Befejeződött az ünnepi könyvhét Több százezer forintos forgalom • A legkeresettebb könyv a Muzsikáló zenetörténet Érdekes, hogy a könyvhét évek óta hónap végére, vagyis a fizetés előtti „szűkösebb napokra” esik, és amikor aztán összeszámolják a boltok, sátrak forgalmát, mégis hatalmas összegek derülnek ki, jóval nagyobbak, mint más időszakoké. Beszéltem könyvszerető emberekkel, akik bánatosan mondták: itt a könyvhét és nincs pénzem, aztán pár nap múlva boldogan mutogatták a szerzeményt: 4—5, néha még több frissen megjelent kötetet. Persze, jobb volna, ha még többet lehetne ilyenkor elkölteni, de úgy látszik, a szervezésnek ez az apró melléfogása sem tudja feltartóztatni a dolgok természetes menetét. A dolgok természetes menete pedig az, hogy minden évben többen és többen válnak a könyv barátaivá, s válik számukra létszükségletté a betű. A Magyar Írók Könyvesboltja és a Széchenyi téren felállított sátor együttesen 60 ezer forintért, a Széchenyi téri 101. könyvesbolt 50 400 forintért adott el könyveket az egy hét alatt. Mindkét szám felülmúlja a tavalyit. Ez annak is köszönhető, hogy jóval nagyobb példányszámban jelentek meg a könyvek, mint azelőtt, vagyis nem az történt, ami szokott, hogy a harmadik-negyedik napon már csak sajnálkozni tudtak, könyvet eladni az érdeklődőknek nem. De ahogy az üzemek ellátására berendezkedett 110. könyvesboltban mondják, még ez is kevés volt. Ez a bolt a pécsi üzemekben és az üzletben folyó árusítással egyébként 167 834 forintos forgalmat csinált, kb. 15 százalékkal magasabbat a tavalyinál, örültek annak, hogy egy-egy könyvből több jelent meg, de például a 5000 példányszámú Muzsikáló zenetörténetből kapott mennyiség szinte pillanatok alatt elfogyott, most csomagolják ki a következő szállítmányt, amelynek már rég van gazdája, s még így is sok a ki nem elégített vásárló. — Pedig a könyv — igaz, hogy 14 hanglemez is van hozzá—, 176 forintba kerül, vagyis nem fillérekbe. S ugyanakkor a legjobb vásárló üzemekben — például a porcelángyárban, kesztyűgyárban, a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál és másutt — a könyvásárlók túlnyomó többsége munkás. Ez egyszer tehát az egyik nagy eredmény, amit lemérhetünk: többen vásárolnak és többet. A másik jelenség azt mutatja, hogy egyre inkább nő az igényes, széles érdeklődésű olvasók tábora, azoké, akik nem találomra választanak egy boltra való hatalmas könyv- s mennyiségből, hanem nagyon is tudatosan, nagyon is igényesen. Évekkel ezelőtt mindig az volt a probléma, hogy a mai magyar írók iránt jóval kisebb az érdeklődés, mint a klasszikusok iránt, hogy a verseskötetek olvasottsága messze-messze elmarad a regények, sőt, még az elbeszélések mögött is. Ez a kép természetesen annak bizonyítéka volt, hogy az olvasók nagy része még csak éppenhogy olvasó, hiszen aki még nem igazi barátja a könyvnek, az a felszíni tulajdonságok szerint ítéli meg az irodalmat: „izgalmas”, „szerelmes”, „fordulatos” kategóriákban gondolkodik. Most azonban annyi verseskönyvet adtak el, különösképp pedig annyi mai magyar költő kötetét, mint még soha. Aragont, Baudelaire-t szétkapkodták az üzemekben és a könyvesboltokban, de Váci Mihály „„Szegények hatalma” c. kötete és Benjamin László „Világ füstje” című gyűjteményes verseskönyve is szinte egy szálig elkelt. Erről a szélesebb érdeklődésről, mélyebb igényességről tanúskodik az is, hogy Faulkner: Sírgyalázókja, Karinthy Frigyes naplója, Darvas József: Részeg esője, Sántha Ferenc: Húsz óra című könyve még sokkal nagyobb példányszámban is elfogyott volna. S még egyszer meg kell említeni a Muzsikáló zenetörténetet, amelyet valósággal szétkapkodtak, nyilvánvalóan azért, mert nemcsak az irodalomban, hanem a zenében is egyre nagyobb a kulturált, sok mindenre „kíváncsi” olvasók, hallgatók tábora. Sok minden máson is le lehet mérni országunkban az emberek kulturális színvonalának emelkedését. De nem utolsósorban, sőt, a sorban nagyon is elöl ott szerepel ezek között a könyv szeretete, amelyet az idei ünnepi könyvhét is bizonyít. H. E. Szombaton este a Tüzér utcai építők kultúrtermében vidám majálist tartottak a Leőwey Gimnázium fiataljai. A majálison málna mellett vagy táncolva éjjel 1 óráig szórakoztak a fiatalok és a vendégek. i 4 3 MECSEKI TAVASZ Ragyogó napsütés köszöntött vasárnap Pécsbányatelepre. Az ezeréves gesztenyefák árnyékában a Zalka Máté Művelődési Ház parkjában már a reggeli órákban nagy a sürgés-forgás. Piros és kék nyakkendős úttörők zsibongása verte fel a művelődési ház parkjának csendjét. Úttörőavatásra gyülekeztek a pajtások szüleik kíséretében. Az úttörőavatással vette kezdetét a Mecseki Szénbányászati Tröszt szakszervezeti trösztbizottsága rendezésében a „Mecseki tavasz” című kulturális szemle. Az úttörőavatás után a pécsbányatelepi általános iskola úttörőcsapata adott műsort Kárpáti Lászlóné tanár betanításával. Szavalatok, énekszólók, harmonikaszólók, népitáncok és kamarakórus szerepelt a műsorban. Majd a Puskin Művelődési Ház bábjátszói az „Erdei iskola” című bábjátékkal kedveskedtek a hálás pajtásoknak. A délutáni órákban ismét megindult a népvándorlás a Zalka Máté Művelődési Ház felé, hogy tanúi legyenek a mecseki bányászok kulturális seregszemléjének. A nívós műsort az egyesített fúvószenekar nyitotta meg Gorbert Ferenc karnagy vezetésével. Munkásmozgalmi indulókat és operettegyvelegeket adtak elő jó hangszereléssel. A komlói színjátszók a „Vásári komédia” és a „Pathelin mester” című bohózatokat adták elő a közönség nagy hahotázása közben. Polgár István a két tröszt egyesülésével kapcsolatos fonákságokat figurázta ki kedves műsorában, amely általános derültséget keltett. Igen nagy közönségsikert aratott a komlói gitárzenekar, amely twist-koktél címen adott műsort. Egy nagyszerű tánczenekart ismert meg a közönség a komlóiak-, ban. Ugyancsak megérdemelt sikert aratott Ferenci József tánczenekara is. A tánczenekarok sikerei után a Puskin Művelődési Háznak a pécsi rádióból jól ismert vegyeskórusa lépett a színpadra Jandó Jenő vezetésével. Kodály Zoltán, Bach, Erkel Ferenc műveiből adtak elő. Igen nagy sikert arattak. Nagy várakozás előzte meg az országos hírnévre szert tett pécsbányatelepi férfi kórus szereplését. Erre az alkalomra teljesen új műsort tanultak be Ivasivka Mátyás karnagy vezetésével. Magyar népdalkánonokat és Schubert, Verdi és Kodály kórusműveket adtak elő művészi kivitelezésben. A magas színvonalú műsort a lelkes közönség igen nagy tapssal jutalmazta. Viharos taps köszöntötte Fábián Jánost, a pécsbányatelepi férfikórus tagját, aki saját szerzeményét énekelte kóruskísérettel. A kórusok szereplését a vasasi Petőfi Sándor Művelődési Házának szólóménnt követte. Az előadott operetegyvelegek nagy tetszést váltottak ki. A műsor utolsó számaként ismét a komlói színjátszók léptek a színpadra. Karinthy Frigyes: Dráma című egyfelvonásos vígjátékát adták elő. A közönség igen sokat derült a jól sikerült előadásnak és a szereplők méltán megérdemelték a tomboló tapsot. Igen sok látogatója volt a Zalak Máté Művelődési Ház termeiben felállított ipari modellező, barkácsoló, repülő- és hajómodellező, csillagászati, díszítőművészeti, fotó és képzőművészeti kiállításoknak. Elsősorban néhány tehetséges festő képei arattak osztatlan sikert. Dr. Gróf József A vasasi Petőfi Művelődési Ház szalonzenekara szórakoztatja a műsor vendégeit. 01«?íj LepesiRSzi313 ma este Pécsre érkező Olga Lepesinszkaja, a világhírű szovjet baletttáncosnő ma este hat óra tájban Pécsre érkezik. A tervek szerint a Pécsi Nemzeti Színház Balett Együttesének esti gyakorlatát már a vendégművész vezeti. Mint korábban már megírtuk, Olga Lepesinszkája vállalta, hogy a pécsi balett együttesének továbbképzés jellegű minta gyakorlatokat tart. Nemsokára éjfél lesz, a pécsi főpályaudvar nagyórája háromnegyed tizenkettőt mutat vasárnapra virradóra. A mostani éjfél különös jelentőségű: életbe lép az új menetrend. Az állomás különben kihalt. A resti előterében ketten vitatkoznak a BTC győzelmén, a csarnokban egy fiatalember az új menetrendet tanulmányozza, a peronon a portás egy fiatalasszonnyal beszélget és az első vágány mellett a szerelvények összeállítását figyeli Gerecs István felügyelő, az állomásfőnök. A fonyódi szerelvényt állítják össze a hatodikon, a legmodernebb kocsikból válogatják. A szerelvény mellől kiválik egy kocsi fékező és megáll a főnök előtt . Hétfőre kérnék szabadságot, az édesanyámat, meg az édesapámat szeretném meglátogatni a kórházban. Neki most ez a legfőbb gondja — a beteg szülei, a főnöknek az új menetrend pontos bevezetése jelent éjszakai gondot. Röviden intézkedik, azután behív az irodába. — A fonyódi szerelvény érdekli? Minden kocsit kiglancoltunk és ezentúl a vonat menetideje hetven-nyolcvan perccel megrövidül, de a leglényegesebb, hogy tíz órát biztosít a Balatonon az utasoknak. Jó a menetrendünk, ezt a vitom, a vasárnapi budapesti gyors iránt máris nagy Változik a az érdeklődés. Csoportok és egyéni utazók jelentettek be helyfoglalást az 1901/b-re. Ez a vonat tulajdonképpen az 1901-es gyors kisegítője. A délutáni gyors 17.08-kor indul, ez pedig rá másfél órával. Lényegében összeszedi és elszállítja a fővárosba a kirándulókat. Az első vágányon egy gyorsteher robog át megállás nélkül Ez az 1988-as vonat — az éjszakai budapesti személy — viszont Godisán tér át az új menetrendre éppen most — 0 óra 4 perckor. Közben böngésszük az új menetrendet és kiderül, hogy átlagosan minden hatodik percben van egy vonata a pécsi állomásnak. Persze nemcsak személyvonatok, hanem teherszerelvények... — Például gyors-tehervonatoik, amikkel Mohácsról a zöld félét, az élőket, Nagyharsány vidékéről a borsót szállítjuk a fővárosba, hogy reggelre ott lehessen az áru a vásárcsarnokokban. — Mennyi vonattal nőtt az állomás forgalma? — Mintegy tíz százalékkal és havonta csak a pécsi állomáson kétszázezer jegyet szolgáltatunk ki, ebben nincs benne az IBUSZ-nál váltott jó menetrend gyek száma, a bérletesek, a csoportos utazók. A pécsi főpályaudvar egyike az ország legöregebbjeinek. Ezt bizonyítja is az állomásfőnök néhány dokumentummal féltve őrzi ezeket a vasutas emlékeket. Egy barnára előhívott fénykép az egykori pályaudvart ábrázolja, és erről a képről következtettek a mai vasutasok a régi indóház helyére. — Itt a mai pályaudvar mögött, a Ketterer helyén lehetett, jól kivehető a képen a jegykiadó, a régi épület. És nagyítóval nézve a fényképet, az apró alakok megelevenednek. A vasutasok kivétel nélkül valamennyien szakágas, lelógó, hosszú bajusszal és hosszú köpenyben, feszes vigyázzban álltak a lencse elé. Az épület — a mainak elődje — darabokból állt ak akor, csak később egyesítették. Elsőnek a forgalmi szolgálati hely és a resti épült fel, hozzá fedett peron. Aztán néhány régi iratot mutat az állomásfőnök. A címzett: Tekintetes Állomási Főnök Urnak! — és a kérvényben arra kérnek engedélyt, hogy a boroshordókat feladhassák. A feladási költség 2,4 fillér volt mázsánként Másik irat 1875-ből őrzi a Szabad Pécs—Barcsi Vasút) Társulat kétnyelvű szabályzatát. A gyűjtögető szenvedély célja, hogy az ország egyik legöregebb vasútjának múltjá-ról pontos képeit alkothassa- nak. Megszólal a megafan és be- jelenti az új, az 1 óra 22 perc- kor induló gyorshoz a beszállást. És megelevenedik a pe-aran. Indulnak a fővárosban azok, akik messzebbre, Deb- brecenbe, Győrbe, Miskolcra, vagy külföldre utaznak. Nek kik kedvez ez az új gyorsmo-torvonat. Az átállás megtörtént , az új menetrend szerint közle-kednek már a vonatok. A foj nyódd szerelvényt is összeállították a hatodikon, a forgalmi szolgálattevőnek egy kis léleg- szetvételnnyi szünetje van. „Ebédel” éjjel egy órakor felvájgottat zöldhagymával... és a 12 órai szolgálat után 24 óra pihenő következik. Az állomásfőnök kikísér a Lenin térre. Nemcsak udvariasságból, hanem azért is, hogy megmutassa, hol búgatják éjszakánként a motorokat az autóbuszok, és ő, meg a környékbeliek nem igen tudnak aludni tőle. Ezt viszont csak úgy — me- S netrenden kívül — jegyezimeg. Gáldor. ' } Botrányhősök Mind a ketten fiatalok még. Szombaton délben bemennek a Napsugár preszszóba, bizonytalan járással, hogy már messziről lesír róluk a részegség. Az ajtónál Szabó Pálné — a fagylaltos rájuk is szól: — Az isten áldja meg magukat, ne jöjjenek be ittasan, megfulladnak ebben a melegben! — Mi köze hozzá? — vág vissza Terhes István és maga előtt taszigálja barátját, Farkas Géza Mihályt. Bent a tükör, alatt keresnek helyet, , de zsúfolt a presszó, hát randalíroznak az asztalok között. Majd kikötnek egy társaságnál. Farkas odaszól valamit — azok vissza, aztán a legény egy legyintéssel felborítja a konyakos poharat. A következő pillanatban a sört is kiönti Farkas, majd billen az asztal. Ekkor lép közbe az üzletvezető, Horváth Józsefné. — Hagyják el azonnal a helyiséget! — Mi köze hozzá? Honnan tudja azt maga, hogy mi részegek vagyunk? És egyébként is... A két ittas legényt Békési Ferenc viszi ki a presszóból, de csak az ajtóig érnek, ott összeverekednek. Farkasék durván sértegetik Békésit meg a presszó személyzetét— amaz pedig behúz nekik, hogy elkékül a szemük alja. Ekkor már nagy tömeg áll a presszó előtt és vagy hatvanan figyelik a dulakodást. Az üzletvezető rendőrért szalasztja a tanulólányt és ezt a dulakodók megbeszélik. A két botrányokozó a villanyrendőr felé menekülne, de a rendőrségi kocsi megelőzi őket Ezután már gyorsan peregnek az események: előállítás jegyzőkönyv és eljárás a botrány következménye. A jegyzőkönyv szerint Terhes István az Ércbánya Vállalatnál csillés, havi keresete 1600 forint. A Sallay utca 28 szám alatt lakik és mindössze húsz esztendőtg. Társa — Farkas Géza Mihály — ugyancsak csillés a bányánál, Kővágószőlősön van lakása és 1700 forint a keresete. Csak egy évvel fiatalabb Terhesnél. A botrány azért tört ki, mert a presszóban nem akarták kiszolgálni a részeg fiatalokat, sőt már be sem akarták engedni őket. És ez nagyon helyes. Horváth Józsefné szerint ilyesmi gyakran előfordul, de a legtöbb esetben sikerül csendben eltávolítani az ittas személyt. — Mindig azt kérdezik tőlem, honnan veszem, hogy ők részegek. Na és honnan? — Meglátom én azt már tapasztalatból a beszédükből viselkedésükből és a járásukból. — Részeget egyáltalán nem szolgálnak ki? — Az attól függ. Mert ha ittas is valaki, de nem kötekedő, hanem csendben helyet foglal és kávét, szódát, gyümölcslevet, üdítőitalt rendel, akkor természetesen kiszolgáljuk. Azonban ha azt látjuk, hogy már az ajtóban kötekedve, hangoskodva lép be, akkor még szódavizet sem kap. Ebből van azután a legtöbb baj. Vitatkoznak velünk és bizonyítást követelnek tőlünk. Az ilyen — jóhiszeműnek induló — vitákból következnek aztán a botrányok s verekedések. Vita helyett — az első felszólítás után — legjobb hívni a rendőrséget. A hirtelen bejött meleg idő, a fokozott sörfogyasztás botrányos „virtusra” hevíti a fiatalokat. Vasárnap további két botrányosan viselkedő, fiatalokból álló csoportot fékezett meg rövid úton a rendőrség. Velük szemben a legszigorúbban eljárnak, először pénzbüntetés, később pedig átadják a bíróságnak. sf.b.