Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
* 1994. JÚLUS 1. AZ: MSZMP-BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM,Akai - pillék 152. SZÁM Rejtett tartalékok Egészen furcsa ellentmondások jelentkeznek a megye munkaerő helyzetének tanulmányozása közepette. Amíg egyfelől munkaerőhiány van, másutt meglehetősen magas a munkaerőtartalék. Megyénkben például közel 8000 nő kíván elhelyezkedni. Zömének azonban nincs semmiféle szakmai képesítése, s elhelyezésük ezért meglehetősen nehéz. Súlyosbítja a problémát, hogy a nők fokozottabb munkába állítása feltétlenül költséges beruházásokat igényel. Bölcsődéket a napközikél kellene létesíteni. A bölcsődék fejlesztése magas fenntartási költségeket és nagy munkaerőráfordítást is követel. Bármilyen szép eredményeket is tudunk felmutatni ezen a területen, az ilyen irányú problémák teljes megoldása még időbe telik. Mindezen felül még a lakáshiány is gátló körülményként jelentkezik és így nem csoda, hogy a Pécsi Kesztyűgyár siklósi üzeme, amely korábban a siklósi női munkaerőtartalékokat felszippantotta, ma már a távoli falvakban toboroz munkásokat, munkásnőket kevés sikerrel. Ugyanezzel a problémával találkozhatunk a drávaszabolcsi lengyárban is. Nyilvánvaló, hogyha ezeken a helyeken lakások, bölcsődék, napközik épülnének, a munkaerőhiány gondjai feltétlenül enyhülnének. Az ilyen nagyarányú beruházások azonban ma még sokáig váratnak magukra, a megoldást tehát másutt kell keresni. A nők elhelyezését ugyanazokkal a módszerekkel kell megoldani, amely módszerek ahhoz szükségesek, hogy a másutt jelentkező munkaerőhiányt felszámolhassuk. Ezek a módszerek pedig nem mások, mint a munkaerővel való célszerű gazdálkodás, körültekintő belső átcsoportosítás, üzemszervezés és mindenek fölött hatékony műszaki fejlesztés. A Bm. Építőipari Vállalat februári munkaerőhiánya 800 fő volt, 1400- zal több idénymunkásra tartanak igényt a megye állami gazdaságai, de több száz fő a munkaerőhiány olyan fontos üzemnél is, mint a Mecseki Ércbánya Vállalat és ha a megye valamennyi építőiparának azonos problémáját vesszük figyelembe, akkor akár holnap az építőipar több ezer embert tudna foglalkoztatni. Ezen belül pedig a legnagyobb baj az, hogy kevés a szakmunkás, s következésképpen a szakmunkások iránti kereslet igen nagy. A fémipari vállalatot az utóbbi években közel 200 szakmunkás hagyta ott, a megye építőiparát pedig az elmúlt esztendőben mintegy 800 szakmunkás és segédmunkás. Egy részük megmaradt ugyan az iparban, pontosabban a városban olyan munkahelyen, ahol magasabb órabért adtak számukra, a zöme azonban falun a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban helyezkedett el szakmunkásként. Eljárásuk érthető. Korábban faluból jártak be a városba, de most megszabadultak a napi vagy hétvégi utazgatással járó fáradalmaktól, költségektől, otthon viszont háztájita kapnak, ami minden bizonnyal fedezi az esetleges kevesebb keresettel járó különbséget A mezőgazdaság ma már nemcsak növényápolásban és állattenyésztésben jártas embereket igényel, hanem ipari szakmunkásokat is, lakatosokat szerelőket villanyszerelőket asztalosokat, kőműveseket A mezőgazdasági üzemek érthető módon tárt karokkal várják a visszavándorolt szakmunkásokat, s ezt megakadályozni nem is szabad, elvégre senkit sem lehet meggátolni abban, hogy saját maga válassza meg munkahelyét Azonban a munkaerőhelyzetben egyre égetőbben jelentkező problémákat mégis meg kell oldani. Megyénkben körülbelül 2000 férfit tartanak nyilván a munkaerőgazdálkodási hivatalok tartalék jelleggel. Ezeknek az embereknek többnyire nics szakmájuk, másrészt válogatnak a munkalkalmak között vagy vándorolnak az üzemek, vállalatok között és csupán kis hányada kíván komoly szándékkal elhelyezkedni, ami — természetesen — sikerül is. Számuk azonban túlzottan kevés ahhoz, hogy érdemben befolyásolják a munkaerőhiányt Ezért tehát feltétlenül az „üzemen belül” kell enyhítenünk a munkaerőgondokon. A termelési érték megyénkre vonatkozóan tavaly 6 százalékkal emelkedett, de 4 százalékkal nőtt a munkáslétszám is. Mit jelent ez? Azt hogy elsősrrban létszám növelésével értük el a termelési érték emelkedését. Ez viszont nem üzlet, főleg akkor, amikor az iparban mellékesen munkaerőhiány van. Vagyis: a termelésiérték növelését ne a létszám, hanem a termelékenység emelésével szorgalmazzuk. Közismert, hogy a termelékenység növelésének legfontosabb emeltyűje a műszaki fejlesztés. Szinte minidévi gyárunkban megoldásra vár az anyagmozgatás. Meg kell vizsgálni, miképpen lehet lerövidíteni és meggyorsítaná az anyag- és áruszállítási útvonalakat illetve magát a szállítást hogyan lehetne egyszerűsíteni. Lényegesen enyhíthet a gondokon a megfelelő üzemszervezés. Számtalan munkahelyen tapasztalható, hogy egy bizonyos munkafolyamatot a szükségesnélnagyobb léttszámú csoport végez el s ez főleg vonatkozik a segédmunkát igénylő munkahelyekre. Minden bizonnyal akad talán valamennyi üzemben olyan munka, amelyet férfiak végeznek, holott a munka — éppen könnyű jellege miatt — nőnek való. Alapelvként fogadhatjuk el: ahol csak lehet, nőket kell foglalkoztatni. Furcsa munkaerő-gazdálkodásra vall az is, hogy egyes helyeken szakmunkás dolgozik irodai beosztásban, s méghozzá olyan pozícióban, aminek szakmai képzettségéhez semmi kösze nincs. A kereskedelem — ez már napjainkban tapasztalható — felduzzasztott létszámmal dolgozik. Magas létszám nélkül elavult rendszerű boltokban a tülekedő vásárlók , valóban nem lehet De az üzlethálózatot korszerűsíteni lehet kell is, hiszen az önkiszolgáló boltok, bisztrók üzemeltetésének eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez a helyes üzemszervezési intézkedés bevált Számos lehetőség kínálkozik tehát mindenütt a munkaerőhiány enyhítésére. Ezeket ki kell használni. A legfontosabb volna olyan lehetőségeket teremteni a munkahelyeken, hogy a dolgozó ■megszeresse munkáját, ragaszkodjon munkaköréhez. Meg kell könnyíteni a dolgozó ember munkáját. Nemcsak külföldön, hanem hazánkban, de még itt, Pécsett is már egyes üzemek vezetői szinte tudományos igényekkel vizsgálják: az adott lehetőségeken belül milyen műszaki eljárásokkal, technikai fogásokkal lehetne részben megkönnyíteni a munkát, részben fejleszteni a termelést. A jövő évi tervek most készülnek. Soha jobbkor, mint most kell felmérni minden munkahelyen — és feltétlenül a munkásodó ötleteinek, véleményeinek figyelembevétele alapján — e belső lehetőségeket. A műszaki fejlesztés ne maradjon jegyzőkönyvekben megülepedett frázis, hanem reális, élő eszközévé váljon a termelés növelésének, az emberi munka megkönnyítésének. n. t. LEMONDOTT a kongói kormány Az utolsó ENSZ-katonák is elhagyták Kongót Lázas politikai tanácskozások Leopoldville-ben Leopoldville. A keddi nappal véget ért a kongói ENSZ-katonák megoízatása és a kéksisakosok utolsó alakulatai is elhagyták az országot Míg Mobutu csapatai az ország legkülönbözőbb részeiben rendszertelen és vereségekkel tarkított háborút vívnak a partizánokkal, Leopoldville-ben lázas politikai tanácskozásokat tartanak. Folytatódik az országos népszavazás is az új alkotmánytervezetről, amely jóváhagyás esetén átmeneti kormány létrehozásáról intézkedik. Érekasztal-kormányának létre- s hozása áll. Részt vesz a megbeszéláson Adoula miniszterelnök és Kaszavubu elnök, továbbá a két szakadár vezető, a katangai Moise Csembe , és dél-kaszai tartomány egykori diktátora és „istencsászára” Albert Kalondzsi. A leopoldville-i tárgyalások homlokterében az „országos megbékélés” úgynevezett ke-Az UPI értesülése szerint már Leopoldville-i diplomáciiai megfigyelők is arra hajlanak, hogy Moise Csejnbét „tippeljék” új miniszterelnöknek. Csembe — mint ismeretes — egy ideje azt állítja magáról, hogy ő az ellenzéki erők öszszefogásának szószólója. Beleillik a képbe hétfőn este el, hangzott nyilatkozata, amely szerint Adoula miniszterelnök biztosította őt, hogy Gizenga volt miniszterelnök helyettest, akit a központi kormány börtönben tart, „néhány órán belül” szabadon fogja bocsátani, mégpedig az ő közbenjárására. Ugyancsak az UPI jelenti, hogy Adoula miniszterelnök legközelebb lemondásra készül. Mandátumának lejártával lemondott a kongói kormány. Kaszavubu köztársasági elnök kedden rádióbeszédben jelentette be, hogy a lemondást elfogadta, de az ügyek vitelével átmeneti időre továbbra is Cyrille Adoulát és kabinetjét bízta meg. Kaszavubu néhány napon belül kormányalakítási megbízást ad egy szerinte alkalmas és „senki által sem gyűlölt, erőskezű politikusnak. Az általa vezetett kormány fogja előkészíteni „a lehető legrövidebb időn belül” a második kongói parlament tagjainak megválasztására az új általános választásokat. Kaszavubu közölte azt is, hogy személyesen vette át a kongói hadsereg főparancsnokságát — „szoros együttműködésben” Mobutu főparancsnokkal. Villáminterjú munka közben Kellős küzdelem Nyolcezer forintot szeretnék keresni Nyög a kombájn. A tarlón mély nyomot hagy. Megáll, melléje áll a pótkocsi. ~ U] a kombájnt' *— kérdem az SZK 4 felirat láttán. — Nem. Tavaly már dolgoztam vele. Nagyon jó gép — mondja Nagy Lajos, az ócsárdi gépállomás kombájnosa, aki a szalántai tsz őszi árpáját vágja. •— Mennyit áradott tavaly? •— 650 holdat. •— És idén mennyi lesz? — 520 holdat vállaltam, de ezt szeretném túlteljesíteni. •— Nehéz lesz. *— Nehéz. Most sokkal jobb a termés. A szalma is erősebb. Látja ez a tábla nyolcvannégy hold. Azt mondják, hogy ennyi. Egy kerülővel megtelik a tartály. Üríteni kell. Gondolom, 16—18 mázsás termés lesz itt. — És meddig dolgoznak? — Ameddig lehet. Ha lehet, még este tizenegykor is. Attól függ, hogy mikor kezdődik a harmat. — Váltótársa van? — Van persze, a Tóth József. Ő a tsz-től van. De most a gépállomástól is kap fizetést. — Mennyit keresett tavaly az aratásban? és 5800 forintot. És mennyit akar az idén? *■— Legalább nyolcezret. Szépek a gabonák, sok a szem, de nagy a szalma is. Nem lehet úgy menni, mint tavaly. Tavaly háromban is futhatott a kombájn, most csak egyben nyöszörgünk. De a lassúságot kárpótolja a több szem. Felmászik a gépre. Kint az út szélén megáll egy motor. Trenfcz János, az ócsárdi gépállomás brigádvezetője érkezett — Hol aratnak még kombájnok? — Ebben a tsz-ben három kombájn dolgozik. A másik kettő még lent van, nem láthatja. Boksán kettő és Görcsönyben is kettő. Az eső nem nagyon enged dolgozni. Úgy látom, hogy az idén az időjárással is, a nagy terméssel is meg kell birkóznunk. Nem lesz könnyű. — A többi kombájnos is tett felajánlást? — Igen. Van, aki 510, van, aki 520, és van, aki 530 holdat vállalt. Reméljük mindannyian teljesítik is. Siklós felől nehéz fekete felhők úsznak a Mecsek felé. Megint esni fog. A kombájn motorja felbúg. Megremeg és elindul a gép. Küzdeni az időjárással és a nagy terméssel. Szalai János. Megkezdődtek a norvég—szovjet tárgyalások Os 16: Kedden délelőtt megkezdődtek a norvég—szovjet tárgyalások. A megbeszéléseken Hruscsov és Gerhardsenen kívül részt vesz a két ország külügyminisztere, Gromiko és Lange, valamint számos szakértő. Lapjelentések szerint elsősorban a két ország kereskedelmi és kulturális kapcsolatai állnak majd az előtérben, de természetesen szó lesz a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről is. Hruscsov, mint ismeretes, már Dániában hangsúlyozta, az adott körülmények között a Szovjetunió nem kívánja a NATO-ban részt vevő skandináv államoktól azt, hogy kilépjenek a szervezetből. Ezt a kérdést az általános és teljes leszerelés, illetve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetei között megnemtámadási egyezmény keretein belül találja megoldhatónak. A délelőtti politikai tárgyalások befejeztével Hruscsov az oslói Grand Hotelben ebédet adott Gerhardsen tiszteletére. Délután részt vett az Oslói Városi Tanács fogadásán, este pedig beszédet mondott a norvég külügyi intézetben. OSLO: N. Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök hiteget az őt üdvözlő tömegnek.