Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek Dunanmnn napja ________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXI. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1964. DECEMBER 1. KEDD A nemzetközi közvélemény határozott fellépésére eltakarodtak Kongóból a belga ejtőernyősök Ben Bella bejelentése : Russell világhírű tudós nyilatkozata Csembe és pártfogói tagadják az intervenció tényét A Kongóból érkezett leg­újabb hírügynökségi jelenté­sek arról tájékoztatnak, hogy a szabadságharcosok szilárdan tartják magukat, sőt az utób­bi időben jelentősebb katonai sikerekre is szert tettek. A harcokban jelenleg már nem vesznek részt a belga ej­tőernyősök, mert — mint is­meretes — a nemzetközi köz­vélemény határozott fellépése meghátrálásra kényszerítette Brüsszelt. Vasárnap amerikai katonai repülőgépeken a belga ka­tonaságot elszállították Kon­­góba. Az ejtőernyősök Ascension- sziget útbaejté­­sével kedden érkeznek visz­­sza a brüsszeli katonai re­pülőtérre. Stanleyville térségében je­lenleg Csombének körülbelül ezer katonája t­artózlkodik, kö­zöttük 200—300 zsoldos. A sza­badságharcosok szívósan küz­denek, hogy visszahódítsák az átmenetileg elvesztett terüle­teket és — mint a hírügy­nökségek elmondják — meg­szállva tartják Stanleyville repülőterét. A város belsejé­ben is harcok vannak. Az ország más vidékein a szétszórt felkelők ismét gyü­­­­lekeznek és mindinkább ki­szélesítik az ellenőrzésük alatt álló területeket. A Reuter­ hírügynökség becslé­se szerint a felkelők 409 000 négyzetkilométernyi terüle­tet tudhatnak magukénak és a jövőben is igen elkesere­dett harcokra lehet számí­tani. Csembe megismételte azt az álláspontját is, hogy elutasít­ja az Afrikai Egységszervezet ad hoc bizottságának dönté­sét, kereken tagadta, hogy ha­zájában külföldi intervenció zajlott le, majd szidalmazta az arab államokat, mivel sze­rinte „anarchiát­­ akarnak előidézni”. A hírügynökségek Brüsszel­ből kelt jelentései szerin Spaak belga külügyminiszter vasárnap jegyzéket adott át Geraszimov szovjet nagykö­vetnek és a jegyzékben meg­ismételte kormánya álláspont­ját a kongói kérdésről. A belga külügyminiszter az­zal próbált érvelni, hogy a katonai intervencióra „em­beriességi szempontok miatt” volt szükség. További jelentések Ball amerikai külügyminiszter-he­lyettes Londonba érkezéséről adnak hírt. Ball rövidesen tár­gyal Wilson miniszterelnökkel és más angol politikusokkal, tárgyalásai két napig tartanak. Megérkezésekor újságíróknak nyilatkozván ő is az amerikai belga intervenció szükségessé­gét bizonygatta és ő is embe­riességi okokat emlegetett. Russell angol filozófus, a vi­lághírű tudós vasárnap nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat azért, mert korszerű gépekkel, ra­­katékkal, napalm és foszfor bombákkal segíti a kongói zsoldosokat és nagy szám­ban küld katonai tanácsadó-­­­kat is Kongóba. Ben Bella algériai elnök va­sárnapi beszédében bejelentet­te, hogy hazája fegyvereket szándékozik a szabadsághar­cosok rendelkezésére bocsáta­ni, sőt ha kell az algériaiak maguk is elmennek Kongóba, hogy harcoljanak az imperia­lista agresszorok ellen. Az „emeletnek“ is szól... „ .. . Ha mi felenetünk az emeletre, hirtelen nem te tudjuk, hol vagyunk: gyár­ban-e, vagy pedig a pres­szóban ...” (Idézet egy taggyűlés felszó­lalásából). Cseng egyet a blokkoló­óra, a szerkezet jelzi a kártyán a belépés időpontját, illetve délután a kilépést. A kártyákról aztán pontosan le­olvasható, ki késett, ki maradt távol, ebből némi statisztika is készíthető aztán, ami majd bekerül a jegyzőkönyvbe. A legelső alkalomadtán az érte­kezleten konkrét bizonyíték­ként szolgál a kis kártyalap a munkafegyelem lazulását ille­tően. Ez a módszer — ha fedi is az igazságot — mégis csak hamis, mert nem ad teljes ké­pet. Hogy a két blokkolás kö­zötti nyolc óra műszakot mi­képpen töltik el egyesek, — annak már nincs nyoma az órakártyán. Az elfecsérelt munkaórákról sajnos statiszti­kát sem lehet kimutatni, mert megfoghatatlan és ködös tü­net, csupán azt tudjuk, hogy van és létezik­ Néha egy egé­szen bagatell pillanatképről kö­vetkeztethet az ember. A vá­rosba beérkező autóbuszról le­száll két hölgy, elbúcsúznak, majd így szól az egyik: „Ha beérsz, hívjál fel szívem és folytatjuk...” Már­mint a cse­vegést, amelyet munkaidő alatt nyugodtan folytathatnak. Van rá idő bőven. Az örökös telefon-csevegéseik aztán fő­leg szombaton délelőtt „tetőz­nek”, amikor már hivatalos ügyet telefonon elintézni — egyszerűen meddő kísérlet, mert a vonal állandóan fog­lalt E cikík fenti mottójában lehet, hogy van némi túlzás, de tagadhatatlan, hogy a hivatali feketézés már-már majdnem polgárjogot nyer ha­zánkban. Ne vegyék üstökénél előráncigált példának, de már a magyar filmekben, vagy színpa­di művekben is mintegy korrajz epizód szer­­epel a duplázás, fe­ketézés- Mert —, ... természe­tes. Enélkül nem hivatal, a magyar hivatal. Sajnos, A lógásra adódik alkalom az esz­tergagép mellett is. De sokkal kevésbé, mint a hivatalban, ahol már a teljesítmény nem ölthet közel sem olyan konk­rét formát, következésképpen az ellenőrzés sem, mint , fent” a műhelyben. És köztudomású, hogy az üzemek zömében olyan feszítettek a munkakö­rülmények, hogy egyszerűen lehetetlen csak egy félórát is mással, mint termeléssel el­tölteni. Hogyan tudnak csak öt percet is feketézés­re vagy cse­vegésre fordítani az autóbu­szok vezetői, kalauzai, vagy az élelmiszer- és tejboltok dolgo­zói, akik — tisztelet nekik! — de hónapok, évek óta állják reggeltől es­tig a vásárlók nem mindig türelmes tömegének­­ rohamát? Hogyan tudná a hétvégi „víkendet” telefonon megbeszélni a porcelángyári , korongos, vagy a Fémipari­­ Vállalat lánchegesztője, vagy­­ a Csemegebolt pénztárosa,­­ amikor az elvégzendő munka-­­ feladat egy percnyi szabadidőt­­ nem enged, mert a gépet etet­ni és etetni kell, megállás nélkül. Egyik üzemünk osztály­­­vezetője ijedten rohant le a­­ műhelybe, mert a gépek el-­­­csendesedtek, leálltak. És áll-­­ tak a munkások is. „Miért áll-­­ nak?” — „Önök nem állnak? ! Látjuk az ablakon keresztül,­­ hogy fél órája csevegnek és­­ kávéznak .. .!” — hangzott a válasz, majd a ..sztrájkolok”­­ megindították a gépeket. Gro­ i­teszk eset, de talán nem jó b­aj, hogy megtörtént, amenn­­yiben az érdekelt személyek szintén levonták ebből a­zükséges tanulságot. A munkaidő-kihasználás mindenkire kötelező, akár esztergályos vagy osz­­ályvezető, akár gépírónő vagy állalati vezető, ez végül is érvény, amelyet világosan igzít a Munkatörvénykönyv,­z igazsághoz tartozik az is,­ogy adott körülmények kö­­zzt a kávéfőzésre is szükség va, hiszen alig akad olyan ivatal, ahol szinte rendszere­in zajlik le egy-egy fontos irgyalás, vagy más egyéb, — jellemileg kimerítő — mun­­a. Ellenkező hatást érnénk el­zzal, ha kiirtásra ítélnénk a ávéfőzést. De ahol nincs er­­­ szükség és mégis szinte mndennapi gyakorlattá vált,­­ éppen úgy vall a laza mun­­a erkölcsre, mint a munkaidő atti vásárlások, a fodrásznál­­zajló csevegések és a hiva­­tli szobák egyik eldugott zit­­ában megrendezett tere­m­ek. Kedves, meghitt ünnep­ik számítandók a névnapok, illetéknapok. Hasonlóképpen a lakásavatás, névadás és egyebek. Természetes az is, hogy az ilyen kiruccanások résztvevői végül is a közvet­len munkatársak, akikkel együtt dolgozunk. Csak az ivászat rendszerint már a munkahelyen elkezdődik, tás­kákkal, szatyrokkal több for­dulót is megtesznek az üzemi büfétől az íróasztalig. Nem sokat, csak egy fél órát, az utolsó fél órát lopják el a nyolc órából, de ez már éppen elég. Aki nem hiszi el, hogy így van, az gondoljon csak a hagyományos Katalin-, Erzsé­bet- vagy István- és Sándor­ József-napokra, amikor már közvetlenül a műszak végez­tével spicces emberek láthatók az utcán, kifelé jövet az üzem­ből, vállalattól. Mikor ittak? Már a kabaré-színpadokról is ismerjük a szokásos választ: „Házon kívül van kérem”. A házon­ kívüliség aztán végér­vényesen bonyolítja az ügyet. A kiszálló ember reggel ko­rán, gyakran hajnalban elin­dul, el is végzi — tételezzük fel — a reábízott feladatot, az alsóbb szervnél. Négy óra alatt. Vagy öt óra alatt. A többit már nem nehéz elkép­zelni. Egy kisvendéglő, pince halászlé a helyi kollégákkal. A napidíj és a „dugi-pénz” itt kel lábra. Mindegy, hogy mi­re költi a pénzét, e fölött sen­ki nem dönthet, de hogy mikor?,­­ az már más lapra tartozik. Azaz, hogy pontosan erre a lapra, semmiképpen sem munkaidő alatt-szót kell, hogy értsünk. Magánbeszélgetések al­kalmával kivétel nélkül min­denki falrafesti az ördögöt: „Nálunk ilyen, meg olyan ló­gás van, csoda, hogy kibírja a szocializmus!” Még sóhajt is hozzá, mintha eme gondot éppen ő viselné a vállán. És utána elrohan, mondván, hogy kettőre benéz még a hivatal­ba, mert X-nek névnapja van és már beszerezték a „vinkót”. Kiderül tehát, hogy az ilyen vonatkozású gondoknak még csak a töredékét sem, vagyis ami reá vonatkozik, még azt sem viseli a vállán. Pedig a munkaerkölcs szól az „emeletnek” is. R. F. Új gépek munkába állításával a szalagokon belüli munka jobb megszervezésével jelentősen javult az egy főre eső termelé­kenység a Pécsi Ruhaipari Vállalat József Attila utcai kon­fekció-üzemében. Ebben az évben eddig 26 varrógépet és 10 speciális gépet helyeztek üzembe. Jelenleg a fehérnemű-sza­lagnál az egy főre eső termelés 12 darab. Elhord­ák a nagyharsányi hegyet­ A vulkanikus eredetű, csúcsos süvegű nagyharsányi hegy olda­lában hatvan évvel ezelőtt, 1904-ben nyitották meg a kőbá­nyát. Azóta sokmillió tonna mészkövet szállítottak innen c­u­­korgyárakba, illetve vasművekbe. A nagyharsányi hegy a fi­a az ország legjobb minőségű mészkövét 99,6 százalékos kar­­o­­nát-tartalommal. A szinte teljesen gépesített kőbányából az idén ötvenhatezer vagon terméket indítanak útnak és ezt az óriási mennyiséget alig kétszáz ember bányássza ki. A kép a­ Cseh gyártmányú óriásbaggerek markolói emelik a dömper­be a hegyoldalból lerobbantott követ. Az előtérben „aprítór­a” készítik elő a nagyobb kőtömböket a kőzetfúró munkások. Hóesés, szélviharok, kánikula Észak-Perzsiában, a Kaspi­­tenger partvidékén heves szél­viharok dúlnak, amelyek kö­vetkeztében 60 ház rombadőlt és 300 megrongálódott. A viharos szél következtében különösen nagy erdőtűz is pusztított ezen a vidéken. Az erdőtűznek és a szélviharnak eddig öt halálos áldozata van. Európában előrenyomuló­­ban van a hideghullám. Svájcban vastag hó borítja a zürichi, berni és genfi házte­tőket. Az olasz alpokban a vasárnapra virradó éjszaka óta sűrűn esik a hó. Több hegyi völgyet elzárt a külvi­lágtól a vastag hótakaró. Sondrio környékén a hó vas­tagsága meghaladja a másfél métert. Az Egyesült Államok északi síkságain és közép-nyugati területeinek nagy részén hi­deghullám vonul végig. A hi­deghullámot hóvihar előzte meg, amely közel félméteres hótakaróval borította be az utakat és földeket. Bismarck­ban, Észak-Dakota fővárosá­ban vasárnap reggel mínusz 33 fokot mértek. November­ben ilyen hidegről még soha sem tettek említést a város krónikái. Ugyanakkor az Egyesült Államok nyugati partvidékét váratlanul hőhullám öntötte el. Dél-Kaliforniában vasárnap Palm Springsben 27.8 fokot és Los Angelesben 30.6 Cel­sius fokot mértek. Postagalamb kiállításon Turbékolás, búgás ... Ket­rec ketrec mellett, s bennük szebbnél szebb galambok. És nem is akármilyenek! Postagalambok. A dél-dunán­túli megyék galambtenyész­tőinek legcsodálatosabb, leg­értékesebb kedvencei, példá­nyai a Magyar Postagalamb Sportszövetség Területi Bi­zottsága által rendezett kiál­lítás résztvevői itt, Pécsett, a Széchenyi-aknai pártház­ban. Tízegynéhány férfi figye­li, méregeti komoly, szúrós szemmel a madarakat. Közü­lük kilencen nemrég egy ke­rületi bíráló tanfolyamon vizsgáztak megfelelően, s ez első igazi nagy bemutatko­zásuk. A területi bírálókból később országos, nemzetközi, majd pedig olimpiai bírálók lesznek. Mondom, nagyon szépek a galambok, s bíráló legyen a talpán, aki a sok egyforma közül ki tudja választani a legszebbet. — Nem is olyan egyfor­mák! — ez a véleménye dr. Teremi Gábornak, aki civil­ben szenvedélyes galambte­nyésztő­t. Nemcsak a szí­nük tesz különbséget köztük, hanem sok egyéb, lailais szemnek talán egészen apró tény is. A bírálás nemzetközi stan­dard alapján történik, száz pontos bíráló rendszer sze­rint. Vizsgálják a teljesít­­­ményt: egy tojónak két év alatt 1210 kilométert, a hím­nek 1610 kilométert kell re­pülnie. Ez az olimpiai szint, s mivel az itt kiállított ga­­lambok mindegyike elérte ezt a teljesítményt, pályázhat a londoni olimpián való rész­vételre.­­ Számít még a szépség, az, hogy csontja, izomzata, tollazata milyen — folytatja dr. Teremi Gábor —. Az elérhető pontok száma 92. íme, a bizonyíték: a három­száz résztvevőből sokan meg­kapták a 90—91 pontot, s a legjobbak közülük, ez a kettő utazik majd Londonba. Olyan nagyságok estek ki az olimpián való részvétel­ből, mint a főorvos neve­s galambjai, melyek négy hó­napos korukban lerepülték már a 450 kilométert, a Brünn, Drezda, Berlin útvo­nalon. A kék, sötét kovácsolt, vö­rös, vörös kovácsolt és tarka tollú madarak három napig gyönyörködtették a nézőket, kíváncsiakat, szakértőket. Hazaszállításuk a lezárás miatt nehézségekbe ütközött, de reméljük, emiatt nem tör­ténik semmi bajuk, s Anau­d­ban majd megállják helyüket a Belgiumból és Amerikából származó törzsek unokái, dédunokái.

Next