Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-05 / 104. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámul! napió ----- Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja XXI. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. MÁJUS 5., SZERDA Sürget a fejlődés Valamikor régem a paraszt­ember nemigen mérte, szá­molgatta, mennyi időt fordít szántásra, boronálásra, beta­karításra, hát még azt, hogy mennyi munkaóra van egy mázsa búzában, almában vagy sajtban. Az órák helyett azt nézte, mennyi a tennivalója és addig dolgozott, ameddig erővel bírta. Egy régi feljegyzés szerint a múlt század közepén Hol­landiában egy földművelő évente 200 munkanapot fordí­tott szántásra, vetésre, beta­karításra, növényápolásra és 24 napot szénakaszálásra. Eh­hez jött még jónéhány tenni­való az istállóban, kertben, gyümölcsösben. Nálunk is ha­sonló lehetett akkoriban a helyzet. Persze, a munkanap nem 8 vagy 18 órás volt, ha­nem legalábbis napkeltétől napnyugtáig tartott. Az előál­lított érték viszont aligha állt ala­ínyban ezzel a sok fárado­zással. A munka termelékenysége a mezőgazdaságban hosszú időn át csak igen lassan fej­lődött, messze elmaradt az ipari méretektől. Egyesek sze­rint ez ma is így van. A va­lóság azonban rácáfol erre és azt mutatja, hogy az iparban a munka termelékenységének fokozódása csak bizonyos szintig gyorsabb, attól kezdve viszont az előrehaladás vala­melyest a mezőgazdaságé mö­gött marad, ahol a gépek és az ipartól vásárolt eszközök csökkentik a közvetlen mun­karáfordítást, vagyis a gyári munka egy része a mezőgaz­daság eredményeiben ölt tes­tet. Így aztán az USA-ban 1950 és 1963 között a terme­lékenység a mezőgazdaságban évente átlagosan 6 százalék­kal, az iparban pedig csak 2,9 százalékkal növekedett. Fran­ciaországban az arány 4.2,3,2 százalék a mezőgazdaság ja­vára. Hazánkban is ezt ta­pasztalhatjuk az utóbbi idő­ben. 1963-ban az egy főre jutó termelési érték — 1957-hez vi­szonyítva — az iparban 25 százalékkal, a mezőgazdaság­ban pedig 35 százalékkal volt magasabb. Ez a gyorsuló ütem még nem sokat hozott be hosszú évtizedek lemaradásából. A század elejétől 1938-ig a mező­­gazdaságban nem történt túl nagy változás a termelékeny­ségben, s ehhez mi 1957-ig összesen 10 százalékos növe­kedést tettünk hozzá. És az azóta elért előrehaladás elle­nére még mindig messze el­maradunk a kívánalmaktól. Az USA-ban például a mező­­gazdasági munka termelékeny­sége — az 1960-ban közölt adatok szerint — olyan fokot ért el, hogy országos átlagban 1 mázsa szemestermény elő­állítására összesen fél mun­kaórát fordítanak, 1 mázsa cukorrépára 25 percet, 1 kg marhahúsra öt percet, 1 kg sertéshúsra 4 percet, 1 liter tejre 2 percet, 1 tojásra pe­dig háromnegyed percet. Egy mezőgazdasági dolgozó hány másik ember ellátására ele­gendő élelmiszert termel? Az USÁ-ban ez a szám 33, Auszt­ráliában 32, Kanada: 26, Ang­lia: 20, Dánia: 16, Franciaor­szág: 10, Olaszország: 7. Hazánkban ez a mutató va­lamivel kedvezőbb, mint Olasz­országban. Nálunk tehát még sok tennivaló akad. A növek­vő igények miatt az ország­nak egyre több élelmiszerre, nyersanyagra van szükségé­ig,­ a munka termelékenysé­gének növelése nélkül nem ér­hetjük el céljainkat. Ennek legfontosabb eszköze: a gépe­sítés. A 60-as években ezen a területen jelentős előrelépés történt. A traktorok száma most meghaladja az 55 ezret, a gabona- és kukoricabetaka­rító kombájnoké pedig a 16 ezret. A gépesítés hozzájárult ahhoz, hogy egy-egy dolgozó kevesebb munkaráfordítással több terméket képes előállí­tani. Csökkent az egyes mun­kák elvégzésének időtartama, ami enyhíti a munkacsúcsok, például a szántás-vetés idő­szakában jelentkező — ko­rábban sokszor leküzdhetetlen — feszültséget. Vannak gazdaságaink, ahol a gabonatermesztésben a ter­melékenység már világszín­vonalon mozog, hiszen a gé­pesítéssel együtt a jó agro­technika, a gondos növény­­ápolás és a talajerő-utánpót­lás elősegíti a hozam növeke­dését, ami kedvezően befolyá­solhatja azt, hogy egy dolgozó mennyi idő alatt mennyi ga­bonát termel. Ezekben az üzemekben azonban általában nemcsak a szántást-vetést és a gabona levágását gépesítet­ték, hanem a közbeeső mun­kákat is: a trágyázást, a szal­mabegyűjtést, a szállítást, sőt esetleg a raktározást is. Az ilyen komplex gépesítés emeli a munka termelékenységét a legmagasabb fokra. A termelékenység növelése azonban nem várhat sokáig És nem is vár, hiszen sok le­hetőségünk van arra, hogy más eszközökkel érjünk el eredményeket. Az, amit a „többet ésszel, mint erővel” közmondás kifejez, sokszor a gépnél is értékesebb. Olyany­­nyira, hogy bizonyos értelem­ben a termelékenység mércéi között is szerepel. Lengyelor­szágban például a szczeczimi vajdaság területén összeha­sonlító vizsgálatokat végeztek a mezőgazdasági dolgozók szakképzettsége és a terme­lékenység alakulása között. Kitűnt, hogy ahol az emberek szakmailag műveltebbek, ott a termelékenység — egyéb­ként azonos feltételek mellett — magasabb. A tudás, a gya­korlottság tehát jelentős sze­repet játszik a termelékeny­ség javulásában, s elősegíti azt, hogy a munka szervezet­tebben gördüljön. Sok gazdaságunkban pél­dául nagy gondot fordítanak a gépek jobb kihasználására. A nehéz traktorokhoz több munkaeszközt kapcsolnak, így gazdaságosabban dolgoz­tatják őket, igénybe veszik teljesítőképességük maximu­mát. Olyanról is hallottunk, hogy szüretkor géppel hord­ják ki a szőlőt a tábláról és ezzel sok drága, na meg fá­rasztó munkát takarítanak meg. Vagy, hogy pótkocsik oldalára házilag készített ma­gasítófalakat szerelnek és ez­zel szóródás nélkül több ter­ményt szállítanak. Ez különö­sen fontos, hiszen a szállítás igen sok gondot okoz ország­szerte; minden hasznos újítás, ötletes megoldás jelentősen­­ előmozdítja a termelékenység és gazdaságosság javulását Ezért helyes, ha a gépesítést megfelelő ütemben, kellő kö­rültekintéssel, az anyagi adott­ságainkat és az önköltség ala­kulását szemmel tartva bonta­koztatjuk ki. Ha ez párosul a leleményességgel, a jó szerve­zőkészséggel és a szaktudás növekedésével, akkor az el­következő években jelentősen emelhetjük a mezőgazdaság­ban, különösen az állatte­nyésztésben a munka terme­lékenységét. A BNV szovjet kiállítása A Budapesti Nemzetközi Vá­sár leglátogatottabb kiállítása minden évben a Szovjetunió pavilonja, ahol külkereskedel­münk legfőbb kereskedelmi partnerei, a szovjet vállalatok bemutatják exportra ajánlott újdonságaik széles választé­kát. A mostani vásáron a tava­lyi tizenhattal szemben tizen­nyolc szovjet kiállító jelent­kezik. Először képviselteti ma­gát a SZUDOIMPORT kül­kereskedelmi vállalat, amely Diesel-motorokat és különbö­ző elektromos berendezéseket mutat be. Szintén új kiállító az atomenergia békés felhasz­nálásával foglalkozó bizottság és az atomfizikai eszközöket, műszereket exportáló TEH­­SZANBEXPORT, együttesen 50 olyan berendezést mutat­nak be, amely mind az atom­energia békés célokra szolgáló felhasználását szemlélteti. A Szovjetunió válasza A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa két házának elnökei le­vélben válaszoltak arra a fel­hívásra, amelyet a Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlése intézett a kü­lönböző országok parlament­jeihez a vietnami kérdés bé­kés rendezése érdekében. A levél kifejti, hogy a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa tel­jes mértékben támogatja a vietnami békés rendezés ér­dekében a felhívásban foglalt javaslatokat és felszólítja a többi ország parlamentjeit, hogy szintén támogassák a felhívásban foglaltakat. Ha az Egyesült Államok agressziója a VDK ellen fo­kozódni fog, a szovjet kor­mány szükség esetén, a VDK kormányának felhívására meg­engedi, hogy Vietnamba utaz­zanak azok a szovjet állam­polgárok, akik harcolni kí­vánnak a vietnami nép igaz­ságos ügyéért, a VDK szocia­lista vívmányainak fenntartá­sáért — mondja befejezésül a levél — Kétszázhatvan új lakás Ebben az évben újabb lakásokkal gyarapodik legfiatalabb városrészünk, Új-Mecsekalja. A Bánki Donát út alatt múlt év végén átadott 30 lakással együtt összesen 300-at építe­nek­, amiből az első negyedév­ben hatvanat már átadtak és további 150-et a második ne­gyedben adnak át. Az építők munkásszállója mellett idei átadásra épül négy 30 lakásos panelépület, a bolgárkertben pedig két 20 lakásos kockaház. Ugyanitt még az idén, de jövő évi befejezéssel megkez­dik egy ABC-áruház, egy 8 tantermes általános iskola, egy óvoda és egy bölcsőde építé­sét is és ezzel befejeződik a bolgárkert építése. Az Építők útján ez évben adnak át 210 lakást az út északi részén, az úgynevezett F-tömbben, ve­le szemben pedig jövő évi át­adással újabb 120 lakás építé­sét kezdik meg. A befejezés előtt álló hétemeleteseken kí­vül tehát 760 kétszoba, össz­komfortos, távfűtéses lakással gazdagodik idén, illetve 1966 elején az új városrész.­­ A képen­ épülnek az ÉM-mun­­kásszálló melletti panelházak. Fotó: ERB Öttégisezer éves buzogány Kevés postai hivatalvezető asztalán fekszik négyezer éves buzogány. Persze, első látásra ártatlan kődarabnak tűnik egy ilyen régi fegyver, de Pápai Jenő, a sellyei posta vezetője mégis nagyon büszke erre az egykilós csiszolt márványtömb­re. — Hétéves voltam, mikor ráakadtam. Persze, akkor még nem sejtettem, milyen ritka kődarab akadt a kezembe ... A szépen csiszolt kő láttán első gondolata az volt, vajon mit adnak érte? Persze, nem a muzeológusokra gondolt, ha­nem gyerektársaira, akiknél pár nap alatt minden gazdát cserélt. — Egy bagolypillér mindenképpen megér — gon­dolta, de még egy koszos ve­rébfiókát se adtak érte. — Először gyertyatartónak használtuk — mondja —. 1942 körül tudtam meg mi is áll az asztalomon. Dombai Já­nos, a pécsi múzeum későbbi igazgatója, fedezte fel. Pápai Jenő e neolitkori bu­zogány révén jött rá, milyen sok titkot rejteget a föld. Elő­­ször csak szórakozás volt szá­­r é­v­a a kutatás, később szen­vedély lett, mely a mai napig minden szabadidejét kitölti. A honismereti szakkör 1963- ban alakult. Pápai Jenő tulaj­donképpen maga sem bízott annak idején a kezdeménye­zésben, de azért összeírta a jelentkezőket. A községben ak­kor már híre volt, hogy ha valami régi kő vagy cserép jön elő szántás közben, azt Pápai Jenőnek kell vinni, így hát őt kérték fel a szakkör vezetésére is. — Tizenöt tagunk van — mondja —. Diák és traktoros, ipari tanuló és pedagógus ... — Mivel kezdték a mun­kát? — Elsőnek azt kellett eldön­teni, mit is akarunk? Múzeu­mot akarunk csinálni? Ása­tásokat akarunk folytatni? — Nem. Maradt az egyetlen reá­lis feladat: összegyűjteni lakó­helyünkről minndazt, ami még fellelhető, s az itt élt emberek életmódjáról tanúskodik. — Milyen nehézségek adód­tak? — A fényképek, régi szer­számok, ruhadarabok és egyéb használaton kívüli tárgyak ál­talában csak porfogónak van­nak a lakásban, de ha arról van szó, hogy oda kell adni, mindjárt kedvesek lesznek. Meg kellett nyerni az emberek bizalmát. Ami hozzánk kerül, annak nem szabad elveszni... Sellye egykori mezőváros voltáról ma már kevesen be­szélnek. A helyismereti szak­kör működése óta azonban Pápai Jenő bizonyítani is tud­ja. — Él itt egy idős bácsi. Sok régisége van. Egyszer mutat egy pecsétet. A község egy­kori céhpecsétjét, Tűzoltó szt. Flóriánt ábrázolja két olda­lán cédrasággal. Közben pedig a szöveg: Sellye mezőváros. Egyesített céhpecsét, 1844. Hosszú évekig őrizgette az öreg, s most nekünk adta, azt mondta: jobb helyen lesz... A honismereti szakkör meg­nyerte az emberek bizalmát. Nem terveznek vitrines mú­zeumot, s nem ásnak az ős­ember nyomai után: saját je­lenüket és múltjukat kutatják. Most áprilisban volt első be­mutatkozásuk. A fotó-szakkör­­rel közösen kiállítást rendez­tek Tegnap és ma címmel, bemutatva a község átalaku­lását. De már újabb terveik vannak: összegyűjtik és meg­írják lakóhelyük legújabbkori történetét. (békés) g—Bill—IW—R—— A Biztonsági Tanács vitája az Egyesült Államok dominikai agressziójáról iyozta, hogy az Egyesült Álla­mok nyílt agressziót követett el a Dominikai Köztársaság ellen. Rámutatott arra, hamis az amerikaiak azon érvelése, hogy csupán a Dominikában élő amerikaiak védelmére küld­tek csapatokat az országba. Valójában egy kis ország el­leni agresszióról van szó, amelynek célja, hogy hatal­mon tartson egy, az Egyesült Államok érdekeinek megfele­lő népellenes diktatúrát; az a­ célja, hogy Dominikában egy idegen állam katonai erejével fojtsák el a nép függetlenség­re irányuló törekvését. Felelős amerikai személyek cinikus nyíltsággal elismerték azt a tényt, hogy a dominikai intervenció célja az Egyesült Államok számára megfelelő „rend” fenntartása. Amerikai részről nem titkolják, hogy vannak olyan tervek, ame­lek értelmében amerikai haderő­­­ket tartanak a Dominikai Köztársaságban azután is, hogy ott helyreállították a rendet. Fedorenko hangoztatta, hogy az Egyesült Államok inter­venciója nem csupán az ENSZ alapokmányának, ha­nem az Amerikai Államok Szervezete alapokmányának is a legsúlyosabb megsértését je­lenti. Az Egyesült Államok az AÁSZ-t imperialista céljainak érdekében akarja felhasznál­ni. A szovjet küldött az Egy­e­­sült Államok külügyminiszté­riumának egyik kiadványát idézte, amelyből kiderült: 1812 és 1932 között az Egye­sült Államok 85 ízben hajtott végre fegyveres intervenciót más államok ellen. Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa — mint már jelentettük —, hétfőn, ma­gyar idő szerint 20.20 órakor megkezdte a Szovjetunió pa­naszának vitáját az Egyesült Államok dominikai agresszió­járól. A Tanács hozzájárult ahhoz, hogy a vitában Kuba képviselője is részt vegyen. Elsőnek Fedorenko szovjet küldött szólalt fel és hangja- 1

Next