Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
T Diplomáciai eszmecserék New Yorkban Az ENSZ közgyűlése alkalmat ad a New Yorkban tartózkodó külügyminiszterek sűrű találkozóira. — Képünkön: Gromiko szovjet, Singh indiai és Rogers amerikai külügyminiszter az indiai államférfi által rendezett fogadáson. Díszdoktorrá avatták Kekkonent Bensőséges ünnepség zajlott le kedden a budapesti Eötvös loránd Tudományegyetemein: dr. Urho Kaleva Kekkonent, a finn Köztársaság elnökét az állam- és jogtudományok díszdoktoráváavatták. Az egyetem ünnepi közgyűlésén részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter és dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Jeen voltak az elnök kíséretének és a budapesti finn nagykövetségnek tagjai is. ♦ TOKIÓ: Gyors- és teher-vonat ütközött össze Japánsizuoka tartományában. Kitncvenen megsebesültek. DENVER: Egy donor szívet és két veséjét három különböző ,ze mélybe ültették át hétfőn a enveri katonai kórházban. A tervadó és a befogadók nevétem hozták nyilvánosságra. ♦ SYDNEY: Tűz ütött ki keddeti Sydney egyik raktáregyedében. Tizenegy gépkosigtrázs leégett. A keletkeett károkat többmillió dollárét becsülik. 4 BELFAST: Az észak-írországi parlament kedden kezdi meg az utat a tartományban kirobbant polgárjogi zavargásokról. Jan Wisley lelkész a szélsőséges pro- . ■stánsok vezetője bejelentette, egy tömegtüntetést szervez a parlamenti vita ellen. Földrengés ___________CQ Fokváros: Hétfőn este heves földrengés rázta meg Dél-Afrika két tartományát, Fokföldet és Natált. A földmozgások helyi idő szerint este 10 órakor kezdődtek. Nagymértékben kilengtek a magas épületek, az afrikaiak rosszul épített kunyhói közül sok összeomlott. Az emberek vak rémületben rohantak az utcára, sokan a parkokban töltötték az éjszakát. A legtöbbet szenvedett vidék — mint kedden reggel jelentették — Tulbagh és környéke, a földrengés eddig bebizonyosodott tíz halálesetét innen jelentették. A fokvárosiak elmondták, hogy a földrengés közvetlen közelben leszáguldó gyorsvonat robajával tört a városra. 9- PRÁGA: A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Prágába érkezett a Magyar Szocialista Munkásárt Központi Ellenőrző Bizttságának küldöttsége, élén arinkai Oszkárral, a bizott- ság titkárával. ♦ DALLAS: Egy őrült barikázta el magát hétfőn Dallasban, ajd vaktában lövöldözni kezdett ar. utcai járókelőkre. Az őrült go- tól egy embert megöltek, hatot misebesítettek, míg végül ötagát egy rendőrgolyó sebezte Iiába. ♦ VANCOUVER: Többszáz kanadai tüntető vonult fel hétfőn este Vancouverben, az Egyesült Államok konzulátusa lett, hogy tiltakozzék a keddre tervezett amerikai atom-robbantási kísérlet ellen. + MEXIKÓ: Armstrong, Aldrin , Collins, az Apolló 11. három űrhajósa hétfőn befejezte mexikói togatását. Az asztronauták keden világkörüli útjuk következő lomására, Bogotába repültek. Elutazott hazánkból a JKSZ küldöttsége Befejezte magyarországi látogatását a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége, amely Milos Szindzsicsnek, a Szerb KSZ KB titkárságának tagja vezetésével a magyar gazdasági reform társadalmi-politikai vonatkozásait tanulmányozta. A küldöttséget fogadta Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A küldöttséget — amely kedden elutazott hazánkból — Bálint József, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője búcsúztatta. •9 NICOSIA: Makariosz ciprusi elnök hétfőn Nicosiában megnyitotta a közel-keleti menekültek megsegítésével foglalkozó nemzetközi értekezletet. A tanácskozáson hatvan külföldi delegáció vesz részt, köztük Libanon, Szíria és az EAK képviselői. ♦ SANTIAGO DE CHILE: A chilei belügyminisztérium hétfőn bejelentette, hogy Chile menedékjogot ad Salinas megdöntött bolíviai elnöknek. jourveniou naplo Újabb Nixon bejelentés amerikai katona távozik Thaiföldről Washington . Az Egyesült Államok közölte NATO szövetségeseivel, hogy egyelőre nem áll szándékában lényeges csökkentést végrehajtani Európában és különösen Nyugat-Németországban állomásozó erőiben. A Newsweek című hetilap közlése szerint „legalább 1970 végéig” nem kerül sor ilyen lépésre s az amerikai kormány ezzel „biztosítani akarja a nyugat-európai vezetőket az amerikai kötelezettségek folytatásáról abban az időszakban, amelyben a nyugatnémet választásokat s a francia őrségváltást követően bizonytalanság mutatkozik”. A Fehér Ház kedden hivatalosan bejelentette, hogy az Egyesült Államok hatezer amerikai katonát von ki Thaiföldről. A kivonás a két ország között Bangkokban folytatott tárgyalások eredménye. A megállapodás azonban az országban levő amerikai csapatoknak csak töredékét érinti: a haditengerészeti és légitámaszpontokon levő amerikaiak létszáma megközelíti az ötvenezret. Mint ismeretes, Fulbright szenátor és több más amerikai politikus figyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Államok Thaiföldön a vietnamihoz hasonló fegyveres konfliktus veszélyével néz szembe és egyes jelentések szerint az amerikai erők közvetlenül is részt vesznek a partizánok elleni akciókban. Nixon elnök kedden megismételte azt a követelését, hogy az Egyesült Államok népe nyújtson feltétlen támogatást a vietnami politikájához, a bírálat helyett. Az elnök kitüntetést nyújtott át egy tengerészgyalogos alakulatnak a Fehér Házban, s ebből az alkalomból elmondott beszédében azzal érvelt, hogy „a béke csak akkor jön el úgy, hogy óhajtjuk, ha az amerikai nép nem inog meg, nem futamodik meg, hanem szilárdan kitart”. Nem kap fegyverszünetet Nixon a szenátusi demokratáktól a vietnami háború ügyében. Scott szenátor, a republikánus pártcsoport új vezetője hétfőn javasolta, hogy a háborúellenes csoport tagjai hatvan napra függesszék fel a kormány vietnami politikájának támadását, a Nixon által javasolt „egység” céljából. Scott szerint az ilyen magatartás „megkönnyítené az elnöknek a háború befejezésére irányuló lépéseket”. Edward Kennedy szenátor, a demokrata csoport helyettes vezetője azonban haladéktalanul kijelentette, hogy a háborúellenes szenátorok „felelősségük teljes tudatában járnak el”, amikor követelik a kormányzattól a háború azonnali befejezését és a vietnami politika gyökeres felülvizsgálatát. A háborúellenes csoport tagjai október 8-ra egész napos vitát terveznek a szenátusban. A vita egy héttel előzi meg az egyetemi hallgatók által tervezett október 15-i „vietnami moratóriumot”. Szó van arról, hogy a törvényhozásban újabb javaslatot terjesztenek be arról, hogy szabjanak végső határidőt az amerikai csapatok kivonására. FELMENTÉS A „ZÖLDSAPKÁS” GYILKOSOKNAK. Az amerikai hadseregügyi miniszter elejtette a vádat a hírhedt „zöldsapkás” különítmény hat tisztje ellen, akiket azért tartóztattak le, mert gyilkosságot követtek el Dél-Vietnamban. Rhéault, a fővádlott (képünkön baloldali) újságírókkal beszélget a felmentő ítélet után. A vádelejtés oka: a gyilkosság tanúit „nemzetbiztonsági okokból” nem engedték kihallgatni. 1969. október 1. Távirat A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány táviratot küldött a Kinai Népköztársaság Államtanácsához. A Kínai Népköztársaság Államtanácsának, Peking A Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük ■ testvéri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság megalakulása történelmi jelentőségű esemény volt a szocializmus, a haladás és a béke ügye szempontjából. A magyar nép tisztelettel és megbecsüléssel tekint a kínai nép országépítő munkájának eredményeire, s új, nagy sikereket kíván a szocialista haza építésében. Budapest, 1969. október 1. A Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya Húszéves a Kínai Népköztársaság 1949. október elsején a pekingi Tien An-men téren az ünneplő százezrek előtt felkúszott az árbocra az aranycsillagos vörös lobogó, hirdetve a Kínai Népköztársaság megalakulását. A kínai vezetők jelenlegi magatartása a legcsekélyebb mértékben sem halványíthatja el e nagy esemény jelentőségét. Az 1921-ben megalakult Kommunista Párt ihlette és lelkesítette Kína felkelt népét az angol—amerikai—japán imperialisták, valamint a hazai feudálisok és a komprádor burzsoázia elleni harcra. Amikor a japán hódítók 1931-ben egyszerre két szakaszon, Észak-Kínában és Sanghajban támadást indítottak, a hazafias erők tömegesen csatlakoztak a kommunisták szervezte fegyveres ellenálláshoz, mert a kommunisták bizonyultak a nemzeti függetlenség legkövetkezetesebb képviselőinek is. A csaknem két évtizedes népi háborúban a felszabadított területeken földhöz jutottak a parasztok, népi közigazgatás és népi igazságszolgáltatás született. A partizánhadsereg rendkívüli kitartásának talán a legkiemelkedőbb példája a történelmi „hosszú menetelés” volt, amelynek során a forradalom maga mellé állította az ország nagy területeit és közben tovább növelte a felszabadító fegyveres erőket. A harcok valamennyi szakaszán a kínai nép ügye fontos támogatást kapott a haladás nemzetközi erőitől, különösen pedig a nagy szocialista szomszédtól, a Szovjetuniótól. Mint ahogy 1949. október elseje után is a Szovjetunió és a szocializmus útjára lépett, akkor még fiatal népi államok minden lehetséges módon segítették a felszabadult kínai népet. Ez a segítség nagymértékben hozzájárult, hogy a szorgalmas, munkaszerető kínai nép rövid idő alatt komoly sikereket érjen el az ország iparosításában, a mezőgazdaság fellendítésében, az egészségügy, a kultúra fejlesztésében. Az imperialista hatalmak mindent megtettek, s megtesznek, amivel árthatnak a népi Kínának. Arra törekszenek, hogy elszigeteljék, megfosszák alapvető nemzetközi jogaitól, korlátozzák gazdasági kapcsolatait. Mi sem természetesebb, hogy a Kínai Népköztársaság barátokra és szövetségesekre elsősorban a többi szocialista országban találhat. Ellenkezik a kínai nép érdekeivel, hogy vezetőik szembehelyezkednek a szocializmus, a haladás erőinek a békéért folytatott világméretű harcával; ezzel veszélybe sodorják a kínai nép vívmányait, s károkat okoznak a béke és a szocializmus ügyének világszerte. Csakis az internacionalizmus és a marxizmus a leninizmus útját járva, valósulhatnak meg azok a nagy és nemes törekvések, amelyekért a kínai nép oly sok áldozatot hozott. Nemzeti ünnepén azt kívánjuk a kínai népnek, hogy őrizze meg és fejlessze szocialista vívmányait, támaszkodjék a szocializmust építő népek barátságára és szövetségére, — hiszünk abban, hogy a bennünket e harcban összefűző eszmények minden megpróbáltatás felett győzedelmeskednek. Jézus-mária! — mondta egy ismerősöm és összecsapta a kezét, amikor megtudta, hogy Spanyolországban jártam. Jézus-mária! — mondta a madridi áruház kiszolgálója, és keresztet vetett, amikor megmondtam, hogy Magyarországról jöttünk. Jézus-mária! — mondtam én is és a fejemhez kaptam, amikor a párizsi spanyol nagykövetség tisztviselője elém rakta a vízumkérő lapokat és közölte, hogy azt három példányban francia nyelven kell kitöltenünk és személyenként öt darab fényképet kell csatolnunk. Hiába magyaráztuk, hogy ez már hónapokkal ezelőtt megtörtént és hiába győződött meg erről megtalálva a spanyol külügyminisztérium jóváhagyásával ellátott kartonjainkat, mégis neki kellett állnunk a körmölésnek. Fénykép azonban nem volt, de úgy látszik nem is kellett, mert két órán belül a vízumokat „beütötték” az útlevelekbe. És bevallom, addig én is csodának tartottam, ha egyáltalán eljutunk Spanyolországba. Nem mondom, nem ment egyszerűen, de nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek látszott. Egyébként a látszat csal és ez derült ki az említett követségi tisztviselőnek a magatartásából is, aki felháborodottan utasította vissza azt a kérésünket, egy rokonlátogatásra utazó idős hölgy vízumát küldje át Rómába, hogy a hölgynek ne kelljen Párizsba utaznia. „Ez nekem nem kötelességem — mondta —, és engem csak a kötelességeim teljesítéséért fizetnek. Ennél egy fillérrel sem kapok többet, tehát hagyjanak békén.” Békén hagytuk. Üzentünk, is a hölgynek, hogy menjen el Párizsba. Jézus-mária! — mondhatta ő is, amikor megtudta, hogy az udvariatlan tisztviselő mégis csak átküldte (biztos fekete túlórában) a vízumot Rómába. Szerencsére ezt csak későbben tudtuk meg, különben nem ültünk volna olyan nyugodtan az Ibériai Expresszen és nem élveztük volna a Loire völgyének csodálatos szépségét. A vonat 856 km-t 8 óra alatt tett meg, és emellett az óriási sebesség mellett hallatlanul kényelmes volt. Szükségünk is volt a pihenésre a sok előizgalom után. Pedig akkor még nem is tudtuk, hogy az izgalmaknak még nincs vége. Említettem, hogy vonatunk milyen nagy sebességgel ment, és ha ezt összevetjük azzal a nemzetközi gyorssal, amellyel 3 hét múlva Velencéből Dombóvárig 640 km-t 22 óra alatt tettük meg, láthatják az óriási különbséget. Na, de a mi vonatunk a lehetőséghez képest igen lassú volt. Az ugyancsak Párizsból induló Sud Express a Párizs—Irun-i utat 5 óra alatt teszi meg. Persze ezen a vonaton csak első osztály van és az is felemelt díjazással. Ezt a mi pénztárcánk nem engedélyezte, amúgy is eret vágott rajta a vízumért fizetett 4,5 dollár, nem is beszélve az íránk Madrid távolságra szóló hálókocsi jegyről, amelyért 10 dollárt fizettünk. A vámvizsgálat ennyiből állt, a vámtiszt megivott egy deci jó magyar rumot és rárajzolta a bőröndökre krétával a kriksz-krakszot. De hogy az asszonyok lássák, hogy ő mégis csak többet tud mint a krétázás, felsorolta mindazt, amit Magyarországról tud emigyen: Puskás, Kocsis, Czibor, így aztán már meg is volt a közös téma egy időre. A legfrissebb benyomást azok a spanyol utasok tették rám, akik a francia állomásokon felszálltak a vonatba. Lármás, erőszakos emberek voltak tele batyukkal és mindenféle cukmókkal, akik talán mint vendégmunkások dolgoztak Franciaországban, vagy egyszerűen vásárolni mentek át pereputtyostól. Veszekedtek, lökdösődtek, még a folyosón sem lehetett lépni tőlük, szünet nélkül fogyasztották az elemózsiát a csomagokból és pillanatok alatt megtöltötték szeméttel az addig ragyogóan tiszta vonatot. Iránban a vámvizsgálat után ez a vagy 150— 200 emberből álló sokaság nyomtalanul felszívódott. Az utcákon csendes, tiszta, rendesen öltözött férfiak és nők sétáltak. A kirakatokban rengeteg áru, mely ha nem is érte el a francia vagy nyugatnémet termékek színvonalát , meglehetősen szépnek és választékosnak tűnt. A város modern és rendezett, mindamellett magán viseli a déli jelleget. A nyüzsgő embertömeg az utcán, felnőtt, gyerek egyaránt, az élelmiszerüzletek primitív zsúfoltsága és áruösszetétele, na meg a modern nagyvárosokhoz illő fények hiánya. Mindenkitől azt hallottuk itthon és a nyugati országokban egyaránt, sőt különböző gazdasági szakirodalomban vagy turisztikai leírásokban is azt olvashattuk, hogy Spanyolország Európában a legolcsóbb. Ezt mondták párizsi barátaink is, akik minden évben egy hónapot a spanyol tengerparton üdülnek. Mi az árakat nem tartottuk olcsónak. Később aztán Olaszországban kiderült, hogy az árak mégis csak olcsók voltak, különösen a szolgáltatáss sokat illetően. Összehasonlításul hadd mondjam el, hogy Madridban egy elegáns panzióban szép két ágyas, erkélyes, melegvizes, közös fürdőszobás szobát kaptunk a belvárosban, két személyre reggelivel 3,5 dollárért. Velencében szezon után egy tizedrendű panzióban udvarra néző, hideg szobát kaptunk reggeli nélkül ugyanennyiért. Vagy egy komplett ebéd előétellel két személyre 3 dollárba került Madridban, viszont egy turista menüért Olaszországban ugyanennyit kellett fizetnünk. A szolgáltatott ételek mennyisége és minősége között óriási különbség volt. HUN