Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

1971. júniusi. DUNÁNTÚLI NAPLÓ3 Szemelvények törzsgárdaszabályzatokból A­ régi munkások megbecsülése Az újságok hirdetés oldalait, a gyárak, üzemek, intézmények kapuit elborítják a munkalehetőségeket felkínáló, világgá kürtölő plakátok. Számtalanszor szóltunk már arról, hogy a munka­erőhiány miatt végszükségbe került vállalatok mennyi kedvezményt biztosítanak az új dolgozók számára. Úgy tűnik — a mostani kollektív szerződés­tervezetek legalábbis ezt bizonyítják — a gaz­­dasági vezetők rájöttek: sokkal okosabb, s talán olcsóbb is, a régi munkásokat megtartani, mintsem újakat szerezni. Ennek jegyében kérdeztünk meg néhány baranyai vállalatot a törzsgárda meg­becsülésére vonatkozó terveiről, a következő 5 évre javasolt intéz­kedésekről. Kesztyűgyár Mecseki Szénbányák A nyereségrészesedés szétosz­tásakor itt is megkülönböztetett megbecsülésben részesülnek a 10 éve, vagy annál régebben a vállalatnál dolgozó munkások. Tíz és ötven százalék közötti, 5 évenként differenciált többlet nyereséget kaphatnak. Ugyanez vonatkozik a pótszabadságra is.­­ Tizenegytől huszonöt évig, 5 évenként 3—6—9 nap pótsza­badság jár, 25 felett pedig két teljes hét. A felmondási időt is az évek függvényében állapítot­ták meg. A 25 éves munkavi­szonnyal rendelkezők számára például 8 hét a felmondási idő, amelyet természetesen nem kell ledolgozni, a Szénbányák pénz­ben kifizeti. A mostani kollektív szerződés tervezet is meghatá­rozza a 25 és 40 éves jubileumi jutalmakat — pótszabadság és egy havi átlagkereset —, vala­mint a bányászati szolgálati ér­demérem jutalmait, nuló felvételeknél, t­k 5—10—15 vagy 25 éves mun­kaviszonyuktól függően. Az egyébként azonos feltéte­lek mellett a törzsgárda tagok előnyben részesülnek a bel- és külföldi üdülések, külföldi kikül­­­­detések, kormány- és kiváló­­ dolgozó kitüntetések esetén. A­­ vállalat régi munkásai ugyan­csak előnyt élvezhetnek gyer­mekeik bölcsődei és óvodai fel­vételénél, a tanulmányi ösztön­díjak elnyerésénél, az iparita­ Az öt évnél régebbi munká­saikat, a nyereségrészesedések­kor eddig is hűségjutalmat kap­tak. Nos, a közeljövőben a Kesz­tyűgyárban eltöltött évek még fokozottabb anyagi megbecsü­lést jelentenek, öt és tíz év kö­zött az eddigi 25 százalék he­lyett 30, tíz és tizenöt év között 40 százalék helyett 50, tizenöt és húsz év között 40 helyett 55, húsz és huszonöt év között 50 helyett 65, 25 és 30 között 75 százalék helyett 90 és végül a 30 évnél hosszabb ideje a vál­lalatnál dolgozók 100 százalék többlet nyereséget kapnak. Ezen kívül a 20 éves munka­­viszony után egyszeri 3 nap ju­talomszabadság és 1000 forint, 25 és 30 év között 4 nap juta­lomszabadság és egyszeri 2000 forint jutalom, a három évtize­des munkaviszony megbecsülé­seképpen pedig hat nap juta­lomszabadság és egyszeri 3000 forint jutalmat kap a dolgozó. Az anyagi megbecsülésen kívül az 5—10 és 15 éves munkavi­szonnyal rendelkezők bronz, ezüst és arany törzsgárda jel­vényt, 15 év után pedig emlék­tárgyakat kapnak. A Kesztyű­gyár törzsgárda-szabályzata meghatározza azt is, ki lehet a törzsgárda tagja. Ennek a fe­jezetnek talán legérdekesebb ré­sze, hogy a gyár régi dolgozói, akik családi okok miatt kény­telenek voltak munkaviszonyu­kat megszakítani, visszatérésük után nem kell, hogy elölről kezdjék az évek számlálását — a régebben munkában töltött időt is beszámítják. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat Az év végi részesedéskor a törzsgárda tagjait a hűségjutal­mon kívül 20—30—40—50 szá­zalék külön jutalomban részesí- MÁV Pécsi Igazgatóság A vasutas törzsgárda tagja 10 éves munkaviszony után a Szol­gálati emlékérem bronz, 20 év után ezüst és 30 év után az arany fokozatot kapják. A Szol­gálati emlékéremmel kitüntetett dolgozókat elsődlegesen kell fi­gyelembe venni a MÁV-lakások elosztásánál, vagy a lakásépítési akciók vállalati anyagi támoga­tásánál. Ugyancsak előnyben részesülnek a rendkívüli előlép­tetések, béremelések és az épí­tőipari vállalatnál is javasolt, az előbb felsorolt kedvezmények­nél. A Szolgálati emlékérem aranyfokozatával 2000 forint ju­talom és a MÁV összes vonalára szóló állandó szabadjegy jár a dolgozó nyugállományba vonu­lásáig. L. J. Kiállítás a Pécsi Kisgalériában Hétfőn este kiállítás nyílt a Pécsi Kisgalériában Török János keramikus művész alkotásaiból. A Pécsi Porcelángyár fiatal ter­vezőjének térplasztikai munkái parkjainkat, faliképes kórháza­kat, iskolákat és művelődési in­tézményeket, eozin- és porcelán figurái pedig otthonainkat dí­szíti. Pályája egyenesen ívelő, nem térítik el a különféle irány­zatok. A művészi igény, az esz­tétikai szempontok mellett igen dicsérendően a praktikusságra való törekvés jellemzi. Éppen ezért jelent rangot a városnak is, hogy a pécsi tervező alkotá­sai már négy esetben nyerték el ez év legszebb terméke címet. Az üzletekből és a kiállítások­ról már ismert alkotások ezút­tal hiányoznak. Török János a legújabb munkáival állt a ke­rámiakedvelők elé. Amint azt Mándoki László, a Janus Panno­nius Múzeum osztályvezetője megnyitójában hangsúlyozta, a szuggesztív hatású pirogránit - szobrok, a szigorúan szerkesztett­­ kerámia faliképek és finom vo­nalú porcelán figurák a mű­vész sokoldalúságát, az állan­dóan változó igényekhez való nagyszerű igazodását bizonyít­ják. Ez a kerámia már kitört a­­ lakások falai közül és szerves része lett az építőművészetnek. k 7 A BARÁTSÁG II. ÚTJÁN Emberek és milliárdok A cső, a B. II. északkeletről, a szovjet határtól délnyugatnak, Százhalombattára tart, napi kb. 550 méteres sebességgel. A stáb követi útján az acélkígyót, a kiszolgáló munkásokat több­nyire ott veszik fel, helyben, ahol éppen haladnak, amely faluhoz éppen közel érnek. Szép, izgalmas, de fárasztó utazás. Jelenleg Mándok térsé­gében marják a földet, hegesz­­tik, fektetik a csövet. 1970. ok­tóber 27-én kezdték a túrát a nullpontról. A null „fokot” Tala­­bérnál jegyzik, mint Greenwich­­nél a hosszúsági köröket és az időt. Talabér a szovjet határ­tól 800 méterre van. A szovjet kollégák vállalták, hogy 800 méter vezetéket áthoznak ma­gyar földre. Egyébként az egészet a Sió­foki Kőolajvezeték Vállalat épí­ti, KISZ-védnökség segítségével. A B l-et is ők készítették. Ak­kor 1958-ban ajánlották fel szovjet barátaink, hogy lengyel, cseh, NDK és magyar területen hozzák át Százhalombattáig a Volga-vidéki olajat. Magyar földön 1961. július elsején lát­tak munkához a siófoki szak­emberek. És 1962. szeptember 19-én 9 óra 22 perckor Száz­halombattán megcsillant a nap­fény az első csepp volgai ola­jon. Azóta több, mint 17 millió tonna kőolaj érkezett a 400 mil­liméteres csővezetéken, amely magyar területen 128 kilométer hosszan húzódik. Egy kis olajvezeték történe­lem. Az első csővezetéket az USA-ban 1865-ben fektették le, amely mindössze 40 milliméte­res volt és 6,5 kilométer hos­­­szú. Hazánkban először 1937 novemberében fektettek le ha­sonló vezetéket, Bázakerettye és Orosháza között. Később Lovászitól Budapestig is lefek­tettek egy kétszáz milliméteres átmérőjű csővezetéket. Ekkor hazánkban az olajat szállító csövek hossza mindössze 220 kilométer volt. A Barátság II. csővezeték át­mérője 600 milliméter, hossza 298 kilométer lesz. Az elképze­lések, sőt most már az elfoga­dott tervek szerint az 1972. év végén üzembe lépő vezetéken — kezdetként — évi 3,5 millió tonna olaj érkezik hozzánk, 1980-ban új szivattyútelep be­lépésével évi 10 millió tonna olaj jön. Ez már az ország energiaszükségletének mintegy 35 százalékát fedezi. Az első szakaszban több, mint egymil­­liárd forintot költünk a B li­re. Elkészül a teljes vezeték és a fényeslitkai szivattyúállomás. 1972—75 között Hatvan térsé­gében egy újabb szivattyúállo­más lép közbe. És befejezik a Tiszai Kőolajipari Vállalat épí­tését Leninvárosban. A B II. lefektetéséhez kétszáz ember látott. A cső utak, vas­utak és víz alatt pihenve ad majd utat az olajnak. „Csak” először a csőnek kell utat te­remteni. Ebből eddig 12,5 kilo­méter hosszúságú csővezeték készült el. A vállalat import csövekkel dolgozik. A nyugati szállítócégek különböző belső okok miatt akadozva szállítják a kért mennyiséget. Tulajdonkép­pen ezért tűnik csigalassúsá­gúnak a mozgás. Nehéz, emberfeletti munka, a csőkígyó útját egyengetni, száz­kilométereken át, esőben, sár­ban, fagyban, sugárveszélyben. A 600 milliméteres átmérőjű cső falvastagsága mintegy 8 milli­méter, kerülete két méter, sú­lya méterenként 1.5 mázsa. Ol­dalgémes traktorok sora egy­szerre 8—12 méteres csöveket emelnek a helyükre. Beemelés, szigetelés, csőfektetés — veszé­lyes munka ez is. A földmunkát bérmunkában a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt vállalta. Kotrógépei egyszerre közel egy köbméter földet emelnek ki, egy gép 20 perc alatt egy ku­bikos napi munkáját végzi. Há­rom műszakban dolgoznak. A Barátság II-ért nyolcszázezer köbméter földet kell megmoz­gatni. A vezeték árka átlagban két méter mély, ahol szükséges 3—4 méter. Homok, sár, sanyarú idő, de utazik a cső, lassan, de bizto­­tosan Százhalombatta felé. És érkeznek a beépítésre váró csö­vek, „félő”, márciusban cső­­dömping várható, szaporázni­­ kell a munkát. Napi fél kilométeres sebességgel halad az acélkígyó, Százhalombatta irányába A víztakarékosság a ceccatót nem érinti Gépkocsimosás — Duna-vízzel Szombati lapunkban adtunk hírt az átmeneti vízkorlátozásról, amely szerint tilos a kertek öntözése, a gépkocsimosás stb. gumi­csöves vízfecskendezéssel. A gépkocsitulajdonosokat bizonyára kissé kellemetlenül érin­tette a hír. Érdeklődtünk az AFIT 14-es Autójavító Vállalatnál: Szünetel-e a kocsimosás? Meiszterits István az autójavító főmérnöke a következő — megnyugtató — választ adta: — Mivel a Ceccato vize — közvetlen Duna-víz — a víztakaré­­kossági felhívás minket nem érint. Tehát reggel 6-tól este 10 óráig továbbra is várjuk a gépkocsitulajdonosokat­­, akik a rendelet megjelenése után „elmaradtak” a szokásos szervizszolgáltatásról. Valószínűleg, nem tudták, hogy a rendelkezés a ceccatóra nem vonatkozik. BÚCSÚ­gyödön Kandói hivők állíttatták a szobrot 1965-ben a Madonná­nak, amiért megmentette őket a mohácsi árvíz rettenetétől. Köréje terméskő lábazatot húz­tak. Pünkösd előestéjén ezer és ezer gyertyát égetnek a foga­dalmukhoz hű hivek és a ko­rom vékony gyászlepellel borít­ja a terméskő falat. Méteres gyertyák égnek csonkig, meg­gyullad a száraz fű, fojtás, ké­kes füstfüggönybe öltözik a Ma­donna. Misztikus szertartás, tér­deplő­­ ajkaikat hangtalanul mozgató­­ asszonyokkal, rok­kant, elesett férfiakkal, csípőfi­camos, szikkadt arcú vén cigá­nyokkal. Szombat estére szinte tízper­ces időközökben érkeznek a „presenciók", a környező fal­vakból, a megye távolabbi vi­dékeiről, aztán az Alföldről, tá­voli megyékből, Budapestről, Jugoszláviából. Autóbuszokkal, személyautókkal, közelebbiek gyalog. Alacsony, sovány férfi, hatvan fele, tömött aktatáská­val, lábán a cipő és a pantalló is poros. Gyalog jött, Szentlő­­rinc mellől. — Mikor indult? — Hajnalban. — Miért jött? — Fogadalom. Megmenekül­tem a Don-kanyarból, igaz, ke­zem szétlőtték, de megúsztam. Kolbász János a neve. Az ak­tatáskában rántott csirke, egy pinzes üveg, félig borral — két­szer töltötte az úton­­ retek, hagyma és 280 forint.­­ Hol alszik? — Meghalok valahol. Talán a templomban, ha van még hely... A máriagyűdi templomban szombat este már nincs hely: a padokat elfoglalták, imádkoz­nak, énekelnek, sokakat ülve nyomott el az álom, kissé le­ereszkedve, fejüket a padnak támasztják. Tíz-, tizenkétezer ember kö­­­­rülbelül. Ennyi az idegenek­­ száma, akik megszállták szom­­­­bat-vasárnapra a községet. Va­­­­sárnap a „csúcs”, de lovassze­keret összesen talán húszat szá­­­­molhatok össze. Személykocsit ! ;­­ Opel, Skoda, Moszkvics, | | Wartburg, FIAT, Taunusz, Vol­­f­ga, aztán rozzant Pobjeda — ! ! vagy nyolcszázat. Volkswagen ■ — nem éppen a legújabb ki­­­­­­adású­­ a park alatt áll meg. | ! A színesruhás cigányasszony ! | három meztelen fenekű gyere­­­­két halászik elő a hátsó ülés­ről, sivalkodnak, nyafognak, míg plédet terít a fűre, piros­­cihás dunyhával takarja őket, a férfi a motornál babrál, az­tán kibontják a batyut és va­­i­csoráznak. Húst és sört. Az as­­­szony később ülve imádkozik, a­­ férfi fölballag a büféhez.­­ Bizarr ellentétek. Tömjén és­­ gyertyaillat - autók kipufogói­nak gáza. A sátraknál alkudo­zó tömeg, a borozó zsúfolt és hangos — a templom környéké­­­­ről a község fölé úszik a szent­­j ének és az orgonaszó. A gyer­­­­tyák vibráló fénye sugarat vet­­ az égboltra — a házak ablakai­­ mögött kékesen villog a televí­zió. Dózsa-Fradi mérkőzés. A szentkút csapjánál asszonyok állanak sort, üvegeket tartanak a csap alá és gondosan elcso­magolják. öregasszony a rózsa­füzért hinti meg a szent vízzel. Tinédzser fiú adja át a táska­rádiót (Korda énekel) a deré­kig hasított maxi-szoknyás lány­nak, iszik jót a csapból, aztán egymást átkarolva eltűnnek a céllövölde sátor irányában. Ott kapom el a fiút: — Ismersz templomi éneket? — Nem. — Honnét jöttetek? — Bács megyéből, téesz-bus­­szal. — Egyenesen ide a kegyhely­re? — Fenét. Csak az öregek. Mi fiatalok, meg többen mások is, Harkányban fürödtünk. Az öre­geket tovább hozta a busz Gyűdre. Holnap megyünk ha­za. Hol szállásolnak el tízezer embert? A pénztelenek a kál­vária-domb fái alatt töltik az éjszakát. A házaknál kiadnak minden tenyérnyi helyet: kony­hát, istállót, padlást, gyümöl­csöst. Szalmát terítenek, egy fekvőhely 15—20 forint! Az au­tótulajdonosok a kocsiban al­szanak. A buszsofőrök paraszt­szobákban, nekik megjár, ép­pen úgy, mint a napidíj. Más nem érdekli őket. Szolgálatban vannak. Máriagyűdi fiatalember. — Tud-e a csodáról?­­ Volt valami. Állítólag egy mohácsi 14 éves kislány szemét a vadméhek mézével kenték be. A vadméhek a boltív alatti fe­szület alatt tanyáztak. Szóval, a lány mondta, hogy lát. Min­dent lát. — Elhiszi? - Anyám mondta, hogy így volt. De úgy is magyarázzák, hogy a szentkút vize is meg­gyógyított egy mankós embert. Azt viszont láttam évekkel ez­előtt, hogy vagy harminc man­kó és bot a templomkertben hevert. Nem itt gyógyultak meg­­ persze, hanem talán otthon, de elhozták a mankókat és a pro­téziseket. A sátornál beszélgetünk. A körülöttünk állók hallják, egy pesti asszony mondja: - Az én uram is itt gyógyult meg. — Hogyhogy itt? — Hát . . . volt szanatórium­ban is, az igaz, a tüdejével mű­tötték is. Benne vagyunk az OTI-ban. Boltív alatt a feszület. Sort állanak a hívek. Szép lassan csordogál az emberfolyam. Fel­néznek némán a feszületre, az­tán megcsókolják a lábfejet és térdet. Éppen ott, ahol egy te­nyérnyi darabon megfeketedett­­­­ már a gipsz. Egy perc alatt­­­­ nézem az órámat — 29 nő és 1 férfi érinti ajkával a szobrot.­­ És a sor nem szűnik meg sem szombaton, sem vasárnap. A templom körüli létesítmé­nyeken a hívektől származó fel­­­­iratok, krétával, fadarabbal,­­ késsel, elszenesedett faággal­­ megörökítve: „Somogyi Imre ! Washington, Kakas József New­­ York. Vak­ halott!!! Szűzanyám, megsegítettél a fronton! Sz. J. Pécs, Felső­ Kalokány utca. Omega a világ legklasszabb együttese. Szeretlek Pisti! Ge­ , mini!..." Márványtábla: „Égi­­ patrónánk e kegyhelyének egész területe újjáépült, az ország hí­vőinek és a Ferences-rend ál­dozatkészségével, a Dunántúli Pécsi Napilap lelkes munkájá­val. 1935-1938." Pecsenyesütő sátor: - Mérjed már ki a kolbászt nekik! - Nyers még az! - Mit számít?! Fe hogy me­leg. Bábos mester: - Két-háromszáz forintért is elvisznek egyszerre gyertyaköte­­get. Fogy a mézeskalács is. Pe­dig a szakma kihalóban van... De amíg hívek lesznek, meg le­het élni ebből is ... Szalántai öreg, fehér bajszú parasztember. Fekete ünneplő­ben, nyakán gombolt fehér ing­ben. Zacskóból eszik valamit, a községi iskola verandáján.­­ Dolgom elintéztem, már­i­s mennék, ha jönne a barátom értem taxival. — Milyen dolgot? — Misén voltam, imádkoztam is. Eltűnődve nézi a verandán pingpongozó gyerekeket: „Ezek­nek nem kell búcsú. Nem is­mernek se istent, se semmit...” Féllábú férfi áll elém. — Egészség megvan-e mér­nök úr? — így mondja, „e"-vel. — Kifogástalan - félelem. — Akkor ajándékozzon meg valamivel. A búcsú kedvéért. Nem koldulok, csak kérek. Ajándékba. Mondjuk, egy ket­test. Megered az eső. Hirtelen el­sötétül az ég, a tömeg megló­dul, templomba, borozóba, sát­rak, fák, ereszek alá. A fiata­lok visonganak, kiállanak a nyári zápor alá. A szél előbb fölkapta az úttestet borító sze­metet, most az eső leveri és kis patakocskák kapják hátukra az elázott cukorkászacskókat, fe­hér szalagokat, papírtrombitát, papírpelenkát, rongyokat, zsí­rospapírt. A búcsút vasárnap este szétverte az eső. Kisütött ugyan a nap, de ez már nem az igazi. Egy férfi - kiválik népes tár­saságból a sarkon - kisfiának ordít: -Szaladj haza Lacika,anyád­tól kérd el a pincekulcsot meg a demizsont . . . Kezdődik a búcsú második éjszakája .. . Rab Ferenc

Next