Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXVIII. évfolyam, 217. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. szeptember 15., szerda A munka szerint A kabarékban is helyet kap­tak jó ideje a munkaerkölcs vadhajtásai.­­A komoly szó ere­jével és hitelével szólt erről az augusztus 20-i ünnepségek egyik szónoka, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. „Jövedelempoli­tikánkat, bérrendszerünket úgy kell megjavítani, hogy aki dol­gozik, az keressen is, aki pedig csak dolgozgat, az csak keres­gessen ...“ Megyénk ipari, mezőgazda­­sági üzemeiben, különféle mun­kahelyein is tapasztalható, hogy ez a jogos és kézenfekvő igény nem mindig valósul meg telje­sen. Vannak munkaterületek, munkatípusok, ahol a bérezés­ben elmosódik a különbség a lagymatag, a buzgó semmitte­vés és a kitűnő, szorgalmas munka honorálása között. Bár­mennyire is korszerűbb, a szo­cialista elveket jobban megkö­zelítő az általános bérpolitika, még nem mindenütt kaptak pol­gárjogot a munka szerinti dí­jazás, a differenciálás követel­ményei. Miért idegenkednek tőle? Miért nyújtanak akarva­­akaratlanul is tisztes megélhe­tést a lustáknak, miért nézik el, hogy a kiválók munkakedvét, egészséges, többet akarását jócskán megvámolja az egyen­­lősdi? Erre könnyebb elméleti vá­laszt adni, mint egy adott mun­kahelyen gyakorlatban változ­tatni az áldatlan helyzeten. De ahol már a válaszokat kutat­ják - gazdasági, párt-, szak­­szervezeti vezetők, természete­sen együtt a munkásokkal -, ott a megoldás programja is hamarabb elkészülhet. Aztán elkezdődhet a korrigálás, vagy ahol szükséges, az új alapok elkészítése. Ahol az üzem, a vállalat, vagy éppen a tsz légköre jó, az emberek közérzete megfele­lő, ott a dolgozgatás, keresgé­lés problémáját is könnyebben meg lehet oldani. Ahol a bri­gádmegbeszélésen, termelési értekezleten, vagy éppen párt­­csoport-vitán szembenéznek a dolgozgatókkal - akik az igyek­vőknél mindig kevesebben van­nak ott a bérek igazságos alakulása, a munka szerinti dí­jazás kevesebb fejfájást okoz a vezetőknek. Az üzem demokra­tikus légköre kedvező körülmé­nyeket teremt a jól dolgozók megbecsülésének, a munkát ke­­rülgetők pedig - ha maradni akarnak -, fokozódó kényszert éreznek arra, hogy becsülete­sebben dolgozzanak. Ideig-órákig - s munkahe­lyenként válogatva - ma még az ügyesek, a taktikázók dol­­gozgatással is szép bérhez tud­nak jutni. De ahogyan előreha­ladunk az igazságosabb, a va­lóban szocialista elvek szerinti jövedelempolitika, bérrendszer alkalmazásában, egyre keveseb­ben lesznek azok, akik ilyen módon - kisebb munkával - magasabb jövedelemhez juthat­nak. A kevésért sokat várók az élet minden területén szorítóan érezni fogják, hogy egyre szű­kül helyük a nap alatt. Gazdasági kérdéssé válik, hogy egyetlen munkahelyen se tartsanak életben olyan bére­zést, amely lehetőséget, sőt ösztönzést adhat a lanyha mun­kával is elérhető, magas kere­sethez. Viszont sürgető, hogy a becsületesen dolgozók a jelen­leginél többet keressenek, mert többet adnak a társadalomnak. Losos­czi Pál Habarovszkba érkezett Ma érkezik az Elnöki Tanács elnöke Phenjanba Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, útban a KNDK felé, kedden, rövid irkutszki idézés után , a szovjet Távol-Keletre, Habarovszkba érkezett. Magyar idő szerint hajnali négykor hagyta el a nyugat­szibériai Omszkot a MALÉV IL— 18-as különgépe, fedélzetén a hivatalos baráti látogatásra a KNDK-ba tartó Losonczi Pállal. Az Elnöki Tanács elnöke és kí­sérete négyórás repülőút után Szibéria fővárosában, Irkutszk­­ban tartott rövid pihenőt. Az Angara menti nagyváros ennek a távoli vidéknek jelentős ipari központja. Közvetlen közelében épült fel a világ egyik legna­gyobb, hat tagból álló vízierő­műrendszere (a 4,1 millió kilo­watt kapacitással működő ne­gyedik lépcső­­ Bratszk neve gyakran szerepel a magyar saj­tóban is). A Losonczi Pált fogadó terü­leti és városi vezetők me­leg szeretettel említették, hogy számontartott vendégeik között sok magyar államférfi, neves személyiség is van. Újabb négyórás repülés, további két és félezer kilométer: a külön­­gép már Habarovszkban, az út utolsó szovjet állomásán lan­dolt. Az Elnöki Tanács elnökét a repülőtéren a távol-keleti ha­tárterületi székhely vezetői fo­gadták. Losonczi Pál és kísérete Ha­barovszkban tölti az éjszakát, majd szerdán, magyar idő sze­rint hajnali három órakor, to­vábbindul a KNDK fővárosába - Phenjanba. A Szovjetunió területe felett utazva a magyar államfő az alábbi táviratot küldte N. Pod­­gornijnak, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa elnökének: „A testvéri Szovjetunió terü­lete felett átutazva — útban a KNDK felé­­ érezve a szovjet emberek gondoskodását és me­leg vendégszeretetét, forró elv­társi üdvözletemet és legszívé­­lyesebb jókívánságaimat kül­döm önnek és a nagy Szovjet­unió népeinek, őszinte szívből kívánok önnek további eredmé­nyeket felelősségteljes állami tevékenységében, a testvéri szovjet népnek további hatal­mas sikereket a kommunizmus építésében, a világbéke bizto­sításáért folytatott áldozatos küzdelmében. Losonczi Pál." Magyar—indiai megállapodás Elutazott az indiai külkereskedelmi miniszter A magyar—indiai gazdasági tárgyalások befejezéseként Bu­dapesten kedden okmányt írt alá a két ország külkereskedel­mi minisztere, dr. Bíró József és L. N. Mishra. Az 1971—75-re korábban megkötött magyar— indiai kereskedelmi és fizetési megállapodás végrehajtását vizsgálva megállapították, hogy a két ország gazdasági kapcso­latai kedvezően fejlődnek. Egyetértettek abban is, hogy még sok a kihasználatlan lehe­tőség. Ezért 1972. januárjában az Új Delhi-i vegyesbizottsági tárgyalásokon kicserélik a ex­portra felajánlott újabb cikkek listáját. Elhatározták, hogy a magyar, illetve az indiai vállalatokat kapcsolataik elmélyítésére ösz­tönzik, ily módon is elősegítve a hagyományos kereskedelmi kap­csolatokon túlmenően az ipari és műszaki kooperáció szélesí­tését. A tárgyalásokon emlékeztet­tek arra, hogy Magyarország 1966-ban hitelt ajánlott fel In­diának áruk vásárlására. Ezzel a lehetőséggel az indiai partner még csak kis mértékben élt, s mindkét fél helyesnek tartaná, ha ezt a lehetőséget a jövőben jobban kihasználnák. Egyébként a két külkereskedelmi miniszter azzal számol, hogy 1970-hez ké­pest 1975 végéig ötven száza­lékkal, tehát jóval nagyobb mér­tékben nő a két ország külke­reskedelmi forgalma, mint az előző öt évben. Megállapodtak abban is, hogy az árufuvarozáshoz a jö­vőben fokozottan igénybe ve­szik a két ország hajóparkját. Elhatározták, hogy a kapcso­latok további elmélyítésére mindkét országban javaslatot terjesztenek a kormány elé mi­niszteri szintű magyar—indiai együttműködési bizottság létre­hozására. Az indiai külkereskedelmi mi­niszter dr. Bíró Józsefet indiai látogatásra hívta meg. A ma­gyar külkereskedelmi miniszter a meghívást elfogadta, az idő- 1 pontról később döntenek. L. N. Mishra miniszter és kí­­í­sérete kedd délután hazánkból tovább utazott Frankfurtba. Bú­csúztatásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter, valamint C. B. Muthamma asz­­szony, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. A Thant búcsú­­sajtóértekezlete A Thant ENSZ-főtitkár ked­den délben, az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának megnyitását megelőző szokásos sajtóérte­kezlet keretében elbúcsúzott a világszervezet New York-i köz­pontjában akkreditált újság­íróktól. Közölte, hogy amennyi­ben az 1972. január 1-gyel le­járó főtitkári megbízatásának végéig különleges események nem indokolják, akkor ez a mostani sajtóértekezlete egy­szersmind az utolsó, amelyet ebben a minőségében tart. U Thant ismételten és kate­gorikusan kijelentette: megmá­síthatatlan és visszavonhatatlan az az elhatározása, hogy jelen­legi mandátumának lejártával visszavonul tisztségéből. író­­m mi?» Tímár Mátyás chilei tárgyalásai Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfőn he­lyi idő szerint délelőtt Cantua­­rias bányaügyi miniszterrel tár­gyalt. A megbeszélésen szóba­­került a chilei rézbányászat fej­lesztésében való közreműködé­sünk lehetősége, tárgyaltak a bányászati berendezések ma­gyar exportjáról is. Salvador Allende elnök hét­főn az elnöki palotában ebédet adott Tímár Mátyás és kísérete tiszteletére. Az ebéden megje­lent Clodomiro Almeyda kül­ügyminiszter és sok más chilei vezető személyiség. Az ebéden Salvador Allende és Tímár Má­tyás pohárköszöntőt mondott. Tímár Mátyás a délutáni órákban Carlos Concha egész­ségügyi miniszterrel tárgyalt. A megbeszéléseken a magyar gyógyszerek és gyógyszer alap­anyagok, továbbá orvosi műsze­rek és kórházi berendezések szállításának kérdései kerültek szóba. Hétfőn a késő délutáni órák­ban ismét tanácskozott a ma­gyar—chilei gazdasági vegyes­bizottság. Este Császár Ferenc, hazánk santiagói ideiglenes ügyvivője fogadást adott a nagykövetsé­gen Tímár Mátyás és kísérete tiszteletére. A fogadáson meg­jelent Salvador Allende köztár­sasági elnök, a kormány több tagja, a földreform bizottság el­nöke és a chilei társadalmi és kulturális élet sok más vezető személyisége. Bizonylatos időre lekerült a napirendről a harkányi vasútvonal megszüntetésének ügye A pécsi Közúti igazgatóság néhány hónappal ezelőtt meg­bízatást adott a Baranya me­gyei Tervező Vállalatnak az új pécs—harkányi — vonatpótló — közút tervezésére. A megbízást nemrégiben visszavonták. Az új útra egyelőre nincs szükség, a vasútvonal - úgy néz ki - ma­rad. Ám ez csak ideiglenes pont a mondat végén, a téma nincs végleg lezárva. Ismeretes, hogy a közelmúlt­ban felvetődött a pécs-harká­­nyi vasútvonal megszüntetésé­nek gondolata a gazdaságta­lan üzemeltetés miatt. 1970 ja­nuár óta alapos elemző vizsgá­latokat végeztek, s ezek egy­értelműen bizonyították, hogy az elavult és mindenképpen fel­újításra szoruló vasútvonalon minimális áruszállítás bonyoló­dik, s komoly fuvaroztatóként egyedül az új görcsönyi tégla­gyárral lehetne számolni. Bebi­zonyosodott azonban az is, hogy más hasonló, megszünte­tendő — kisforgalmú — vasútvo­nalakkal ellentétben itt megle­hetősen nagy a személyforga­lom. Egyrészt sokan járnak Pécsre munkavégzés céljából, másrészt a közúti személyszállí­tás teljesítőképességének ez idő szerinti elégtelensége miatt a Harkányba utazók túlnyomó ré­sze a vasutat veszi igénybe. A vizsgálati anyagokat, a gazdaságossági számításokat több szinten tárgyalták és leg­utóbb a KPM koordinációs bi­zottsága elé került döntésre. A bizottság úgy találta, hogy a vonal­megszüntetéssel kapcso­latban több olyan kérdés me­rült fel, amelyek megnehezítik a végső elhatározást, ezért az előterjesztésben foglaltakat nem tárgyalta meg. Más szóval ez azt jelenti, hogy a pécs-harká­­nyi vasútvonal megszüntetésé­nek ügye bizonytalan ideig le­került a napirendről. A bizottság mostani állásfog­lalásában említett kérdések kü­­lön-külön is beleszólhatnak a forgalom közútra terelésébe. Semmi esetre sem lehet meg­szüntetni a vasútvonalat addig, amíg a Siklósi úti felüljáró el nem készül. Ugyanígy a meg­szüntetés egyik lényeges előfel­tétele a korszerű, nagy átbo­csátó képességű pécsi autó­busz-pályaudvar. S ha e kettő megvan, még mindig kérdéses, hogy a Volán rendelkezik-e elegendő szállító-kapacitással. Itt most természetesen nem az autóbuszokra gondolunk, hiszen az csupán elhatározás kérdése, hogy adott célra adott időpont­ban Pécs 20—30 autóbusszal többet kapjon. Sokkal inkább arról van szó, hogy abban az időpontban lesz-e elegendő gépkocsivezető, akit erre a több autóbuszra ültethet a Volán. Van azonban még egy kérdés és végül is ez nyom legtöbbet a latban. A földvédelmi törvény jelenleg kötelezi a MÁV-ot a megszüntetett vasútvonalak ter­mővé tételére. Ez a kötelezett­ség a harkányi vasútvonal ese­tében mintegy 180 millió forint költséget jelent. Ha viszont fenntartják a vasútvonalat, s ez esetben elvégzik a megfelelő pályakorszerűsítést, az „csupán" mintegy 62 millió forintba ke­rülne. Ez egyébként a vonatok számára 60 km-es sebességet biztosítana, ez a jelenlegi 40 km­­hez képest - valljuk be - „for­radalmi” változást jelentene. Ha a földvédelmi törvény előírásai­hoz ragaszkodnak, a MÁV min­den bizonnyal az olcsóbb meg­oldáshoz nyúl, ez pedig a kis­forgalmúnak mondott harkányi vasútvonal fenntartásával lesz egyenlő. Budapest ajándéka Helsinkinek Helsinki egyik új városrészé­nek parkjában hétfőn leleplez­ték Ortutay Tamás magyar szobrászművész A világ terem­tése című alkotását, Budapest városának ajándékát. A szobrot Hantos János, a Budapesti városi Tanács végre­hajtó bizottságának elnökhe­lyettese adta át. Helsinki nevé­ben az alkotást Teuvo Aura pol­gármester vette át. Az ünnepségen jelen volt Jo­hannes Virolainen, a finn nem­zetgyűlés első elnökhelyettese, Rónai Rudolf, a Magyar Nép­­köztársaság helsinki nagyköve­te. A Hőszolgáltató Vállalat brigádjai rendszeresen ellenőrzik, illetve javítják a távvezetékeket. Képünkön: a vezeték Volán-tele,­, alatti részén, a tolózárnál javítják a vezeték sérült részét Erb János felvétele

Next