Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XXVIII. évfolyam, 221. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971.szeptember 19.,vasárnap Ára: 1 forint Pályakezdés A fiatal belép a gyárkapun, vagy leül valamelyik hivatal íróasztala mellé, s ezzel életének egy jelentős szakasza egyszer s mindenkorra lezárul. Valami véget ér, s valami új kezdődik a számára, önálló szerephez jutott - bármilyen kicsi is ez a szerep -, s ez vagy megerősíti őt abban a társadalmi helyzetben és környezetben, amelyben eddig szülei, családja révén élt vagy viszszavonhatatlanul eltávolítja attól. Foglalkozása, jobb esetben hivatása lesz, s ez meghatározza élete egészét a továbbiakban. Saját helye van ettől a perctől a társadalomban, de ez a hely sajnos, az esetek többségében egyáltalán nem „testre szabott” ... A Központi Statisztikai Hivatal Társadalomstatisztikai közlemények című rendkívül érdekes és tanulságos sorozatában a legutóbb valamennyi időszerű kérdés közül talán a legidőszerűbbet dolgozta fel, s ez a fiatalok bekapcsolódása a társadalmi munkamegosztásba. Erről a kérdésről eddig többnyire csak leegyszerűsítve beszéltünk, pedig a pályakezdés, a „helyretalálás”, az egyén és a társadalom igényeinek összehangolása a mi viszonyaink között sem egyszerű, konfliktusmentes dolog. A KSH által vizsgált korosztályok 1963— 67. között álltak munkába, öt százalékuk egyetemi, 3,5 százalékuk felsőfokú technikumi végzettséggel rendelkezik, s további 25 százalékuk érettségizett. S mindjárt elöljáróban egy megdöbbentő szám: 7 százalékuk nem végezte el az általános iskolát! A „boldogság-kutatás" alapvető kérdése: azt csinálják-e az emberek, amit szeretnek, amiről álmodtak? Fiataloknál különös jelentősége van ennek a kérdésnek, hisz az idő múlásával minden seb beheged, minden álom megkopik, valamelyest. És most, e tények fényében, vegyük szemügyre a fentebb említett tanulmány legfontosabb számait. A nem érettségizettek közel fele nem tanult szakmát, s az érettségizetteknél is közel egyharmad a szakmanélküliek aránya. Hogy mi minden van e mögött, nehéz lenne tételesen felsorolni, az azonban biztos, hogy aki nem talált magának tetsző életpályát, illetve aki a kiválasztott szakmát nem nyerhette el, s azért mást se tanult — csak a legritkább esetben boldog ember. A nyolc általánost végzett fiatalok mintegy 10 százaléka lett középszintű szakember, míg a szakmát tanultak mintegy 90 százaléka az úgynevezett „nem divatos" kategóriájú szakmák valamelyikét sajátította el. Ezt az önmagában is feszültséggel terhes képet csak tovább variálja, ha szemügyre vesszük az érettségizettek helyét, szerepét a szakmunkás kategórián belül. Az első meglepő adat: 31 százalékuk divatos szakmát tanult. Nem divatos szakmája csak az érettségizett szakmunkások 5 százalékának van, s a mezőgazdaságban is csak 9 százalékuk helyezkedett el. Jó ez, vagy rossz? Igennel vagy nemmel nehéz lenne a válasz, hisz a divatos szakmák zöme egyben a legkorszerűbb szakma is, a legnagyobb ismeretanyagot, intelligenciát követelő — érthető hát, ha a felvételkor elsősorban a jobban felkészített, érettségizett jelentkezők jöttek számításba. De van más is e számok mögött. Az, hogy az érettségizettek zöme a szakmák többségét méltatlannak tartja magához, s vagy bejut valamelyik divatos helyre - vagy nem tanul szakmát. Aggasztó az is, hogy milyen kicsi a mezőgazdaság vonzása. A mezőgazdaság tíz év alatt évszázados utat járt be, erről azonban a jelek legalábbis arra utalnak, a gimnáziumok falain belül nem igen tudnak. Érdemes-e tanulnia a gyereknek? Ez a kérdés minden szülőben felvetődik, s sajnos nagyon gyakran tagadó a válasz. Nézzük hát, mi lett azokból, akik nem végezték el még az általános iskola nyolc osztályát sem? - Ők alkotják a segédmunkások táborát (21 százalék), a mezőgazdasági fizikai munkások zömét (35 százalék), s belőlük kerülnek ki a betanított munkások is zömmel, ami persze már bizonyos tanulságok levonását jelzi, hisz a betanított munkásnak is tovább kell képeznie magát — akármilyen alacsony is ez a szint. Hol találnak maguknak munkát a fiatalok? Ez is alapkérdés, olyan problematika, mely az egyének további életét sorsdöntő módon befolyásolja. A fiatal keresők 24 százaléka a fővárosban talált, illetve vállalt munkát a vizsgált időszakban, 29 százaléka más városokban, s 47 százaléka valamelyik községben. Az összes keresőknél ezek a számok 21, 25, illetve 54 százalék, ami arra utal, hogy ha nem is túl nagy ütemben, de folytatódik a fiatalok városba vándorlása. Hogy kiből mi lesz, ezt egyrészt az egyéni vágyak, az alkalmasság, a mindenkori divat, az összeköttetések, illetve a józan számvetés dönti el: hol, mennyit lehet keresni? A vizsgálat ezzel kapcsolatos része meglepő eredményt hozott: az indulás időszakában nincs jelentős különbség a szellemi munkakörben dolgozó fiatalok és a fizikai munkát végzők keresete között. Az előző kategóriához tartozók átlagosan 1440 forintot, az utóbbiak 1490 forintot kerestek havonta, s hasonlók az arányok akkor is, ha a szakképzettek, illetve a szakképzetlenek kereseti viszonyait vetjük össze. Más azonban a helyzet, ha négy-öt évvel a munkába állás után vizsgáljuk ugyanezt. Az értelmiségiek ekkor már 2300 körül keresnek, míg a szakmunkások alig többet 1700-nál. Kik a szülők, milyenek a gyerek egyéni képességei, ki hol lakik, illetve hol nevelkedett, kinek milyen tanárai voltak, illetve ki hol végezte iskoláit, kinek adtak segítséget a pályaválasztás során, s kinél döntött a véletlen - ezek mind olyankérdések, melyeket fel kell tennünk egymásnak, s melyek a társadalom egésze számára komoly tennivalókat tartalmaznak. Az Országgyűlés következő ülésszakán napirendre kerül az új ifjúsági törvény, készülünk a KISZ Vik. kongreszszusára, s egyáltalán: életünk egésze egyre inkább gyerekcentrikus, éppen ezért elérkezettnek látszik az idő, hogy a szeretet és féltés néha már szólamszerű hangoztatása helyett ezt a kérdéskomplexumot is tudományosan vizsgáljuk, válaszoljuk meg. Nálunk még nincs ifjúság-kutatás, nincs őszinte ifjúság-szociológia, pedig ha azt akarjuk, hogy valóban elégedett és boldog nemzedékek nőjenek fel, erre is szükség van Békés Lénett. 13 millió dolláros szerződés Peruval Tímár Mátyás, a minisztertanács elnökhelyettesének látogatása során pénteken délután a perui fővárosban aláírták azt a szerződést, amely külkereskedelmünk utóbbi években létrejött egyik legnagyobb latinamerikai export üzletkötését jelenti. A szerződés kétesztendős tárgyalássorozatot hoz tető alá. A Metrimpex és a perui közoktatásügyi minisztérium megállapodása értelmében a magyar ipar 13 millió dollár értékben szállít berendezéseket a középiskolai program végrehajtásához. A szállítások méreteit jellemzi, hogy a gyártásban több hazai iparág hozzávetőleg 50 üzeme vesz részt. A tárgyalások egyébként folytatódnak, most már főiskolai berendezések szállításáról. A szerződést ünnepélyes keretek között írta alá a perui oktatásügyi minisztérium épületében Herkner Ottó, a Metrimpex vezérigazgatója és Guabloche közoktatásügyi miniszterhelyettes. Megjelent Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese és kísérete, Francisco Morales Bermudez gazdasági és pénzügyminiszter, valamint Carpio Becerra közoktatásügyi miniszter. Az Elnöki Tanács elnöke vidéki körútra indult Koreában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki kíséretével hivatalos baráti látogatáson tartózkodik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, szombaton reggel a Dél-Hamgjong tartomány központjába, Hamhongbe érkezett. Vidéki útjára elkísérte Szu Cset, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnökségének alelnöke, Kong Dzun The, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának elnöke, Li Man Szok külügyminiszter-helyettes, valamint Pak Csun Guk, vezérőrnagy. A magyar államfőt a protokoll előírásait messze túlszárnyaló fogadtatásban részesítették Hamhong lakói. A pályaudvartól a város főteréig vezető út mentén csaknem negyedmillióan üdvözölték az elhaladó gépkocsisort: tíz- és tízezer színes zászlócskát lengetett a szél. A szivárvány minden színében pompázó legyezőkkel integettek a népviseletbe öltözött leányok. Sok helyen valóságos virágszőnyeget terítettek az aszfaltra, másutt magyar és koreai zászlókkal, lampionokkal tették ünnepélyessé az utca képét. A főtéren kora délelőtt magyar—koreai barátsági nagygyűlést tartottak. Az elnökségben helyet foglalt Losonczi Pál és kísérete, valamint Hjon Mu Gvan, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a Dél-Hamgjong tartományi pártbizottság felelős (első) titkára is. A magyar és a koreai himnusz elhangzása után Kim Sze Bong lépett a mikrofonhoz. Tolmácsolta a tartomány lakosságának forró, testvér üdvözletét. Ezután Losonczi Pál mondott beszédet. Az Elnöki Tanács elnökének szavait hosszan tartó taps követte. A nagygyűlés az Internacionáléval ért véget. Losonczi Pál ezután üzemlátogatásra indult. A magyar államfő elsőként a vinalon-üzemet kereste fel. A hatvan hektáron elterülő gyáróriás automata gépsorai a környéken bőven található antracitból és mészkőből évente 20 ezer tonna vinalonvattát, textilalapanyagot állítanak elő. Losonczi Pál az üzem munkáskollektívájának zászlót adott át a következő felirattal: „A szocialista Magyarország építői a hős koreai munkásosztálynak." Az Elnöki Tanács elnöke ezután a tengerparton épült rjongszoni gépgyárba látogatott. A nagyméretű gépi berendezések készítésére specializált gyár munkásainak kezéből kerül ki a KNDK-ban használt bányagépek, gyári berendezések, esztergapadok tekintélyes része. A magyar államfő tiszteletére este fogadást adott a tartományi népi bizottság. A szívélyes baráti hangulatú találkozón Losonczi Pál és Kim Sze Bong mondott pohárköszöntőt. Az Elnöki Tanács elnöke vasárnap egy Hamhong-környéki termelőszövetkezet életével ismerkedik meg, majd kíséretével visszaindul Phenjanba. Hétfőn 17 órakor az aulában Életünk - utunk Az Életünk-útunk című kiállítás első dicsérői és magyarázói fiatalok, az Orvostudományi Egyetem hallgatói voltak. Az első tabló felállításától az utolsó fotó kasírozását alkalmuk volt megnézni, hisz tantermeik az emeleten arra a 450 négyzetméter alapterületű aulára néznek, ahol helyet kapott mintegy 250 fehér - fekete, kb. 33 színezett fotó és több diahatást keltő kép. Az aula méltó környezet a tárlat anyagának befogadására. A kiállítás tervezői, rendezői művészi igénnyel láttak hozzá és fejezték be munkájukat. Művüket szeptember 20 és október 2 között tekinthetik meg Pécs és Baranya lakói. A kiállítás hat fejezetből áll. De összekapcsolódnak, összefüggenek, mozaikszerűen rajzolják meg tíz év alkotását és bemutatják szocialista jelenünket Választ adnak társadalmi fejlődésünk főbb mutatóira, az államélet, a szocialista demokrácia fejlődésére, a szocialista gazdálkodásunk összefüggő kérdéseire, életszínvonal-politikánkra, a tudomány, a közoktatás, közművelődés, kultúránk helyzetére, valamint a nemzetközi kapcsolatainkra. A kiállítás kifejező eszközei közül leggyakoribbak a képek, a művészi fotók. A tablókra írt rövid szövegek, tömör adatok és a tények képekkel történő illusztrálása kitűnő közlési formának bizonyult. Az MTI Fotó elismerést érdemlő kollektívája által készített fényképek hangulatossá, önállóvá teszik az egyes részeket. A szöveges tablók nyelvezete egyszerű, csak a legjellemzőbb adatokat, tényeket tartalmazza. Az országos eredmények bemutatása mellett ott látjuk megyénk dolgozóinak kezemunkáját is: fotókon, maketteken, melyek montázsszerűen villantják fel eredményeinket. A helyi kiállítási anyag a címében is kapcsolódik az országos képhez. Ez a felirat olvasható: „Közös ügyünk a szocializmus teljes felépítése”. A kiállítást Egri Gyula, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára nyitja meg hétfőn délután 5 órakor. Késztet a nagyszabású MOÚstás baranyai anyagából Szerdára összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1971. szeptember 22-én, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Hazánkba érkezett a horvát miniszterelnök Dr. Tímár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására a Vadászati Világkiállítás megtekintésére feleségével együtt Budapestre érkezett Dragutin Haramija, a Horvát Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke. Dragutin Haramija szombaton délelőtt megtekintette a Vadászati Világkiállítást, majd hivatalában kereste fel Vályi Pétert, a Minisztertanács elnökhelyettesét, aki ezt követően ebédet adott a vendégek tiszteletére. . Jól haladnak az őszi munkák 23-24 mázsás kukoricatermésre számítanak Bőségesen van műtrágya Szombaton délelőtt tartotta meg első ülését a megyei mezőgazdasági operatív bizottság, hogy felmérje az őszi betakarítási, vetési munkák állását. Az OB megállapította, hogy az őszi munkák a kívánt ütemben haladnak. Szeptember közepéig az állami gazdaságok befejezték asilózást. Ez a gyengébb termés miatt 5 százalékkal kevesebb a tervezettnél. Az őszi vetések talajelőkészítését 71 százalékban fejezték be az állami gazdaságok, az őszi szántással pedig 27 százaléknál tartanak, s megkezdték az őszi árpa vetését. A napraforgót már 90 százalékban learatták és a 21 ezer hold kukoricából kétezer hold termését takarították be. A termelőszövetkezetek is megkezdték az őszi árpa vetését, a takarmánykeverék 22 százaléka már a földben van. A burgonya 80 százalékát szedték fel s több helyen már betakarították a kukoricát. A búza vetését a baranyai hagyományoknak megfelelően csak október elején kezdik meg. Burgonyából jó a termés. Megyei átlagban 81,7 mázsa holdanként. Napraforgóból közepes, átlag 8 mázsa várható, míg a cukorrépa gyengébb termést ad a tavalyinál, 170 mázsa várható megyei átlagban. A kukorica területe tízezer holddal nagyobb, mint az elmúlt évben volt, várható termése is biztató: a tervezett 22,5 mázsával szemben átlag 23—24 mázsa hozamot várnak a tsz-ek és ez igen jó eredmény lesz ebben az aszályos esztendőben. Az állami gazdaságok átlag 28 mázsás kukoricatermésre számítanak. Az őszi műtrágya- és gépellátás jobb a tavalyinál. Jelenleg 16 ezer tonna kálium és 40 ezer tonna nitrogénműtrágya van raktáron az AGROKER-nél. Jó a kínálat növényvédő és talajfertőtlenítő szerekből, valamint erőgépekből is. Pillanatnyilag 40 különféle típusú traktor vár vevőre. Jelentős készletük van pótkocsiból is. Komoly gondot okoz azonban, hogy a megrendelt kukorica betakarító gépek még nem érkeztek meg. A makói gépgyár szeptember 20 utánra ígéri az adaptereket, ugyancsak a hónap végén, október elején érkeznek meg a francia adapterek és a Zmás csőtörők is. összesen 49 kukorica adapterrel adós a kereskedelem. Az ablakhelyzet a várakozásnál jobban alakult, hisz kb. 3 ezer vagonnal nagyobb lesz a készlet, mint tavaly. Ezzel szemben majd százezerrel több a sertés is, és ebből a szempontból nézve inkább hiányról beszélhetünk. Legnagyobb gond mégis a szálastakarmány biztosítása. Az aszály miatt itt legnagyobb a kiesés, ami a szarvasmarha-állományt sújthatja. Az idén minden arra alkalmas melléktermék, főként kukoricaszál, besilózásra, téli betárolásra kell, hogy kerüljön. Az OB javasolta, hogy a Gabona Vállalat és az AGROKER az őszi szezonban is tartson a nyárihoz hasonló ügyeletet az áruátvétel meggyorsítására, illetve a zökkenőmentes gépalkatrész ellátás biztosítására.