Dunántúli Napló, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

Vég proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXIX. évfolyam, 78. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. április 1., szombat Alapszabály-módosítás az ÁFÉSZ-eknél/ Nemrég fejezték be fogyasztási szövetkezeteink mérlegjóváhagyó küldöttgyűléseiket. A szövetkezeti tagság igen nagyfokú aktivitását és a szövetkezetek ügye iránti érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint a gyűléseken megjelent több mint háromezer küldött és a háromszáz felszólaló. Még alig fejeződtek be e szövetkezeti küldöttgyűlések, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek ismét nagy munka előtt állnak. Az elmúlt év szeptemberében alkotta meg az Országgyűlés az 1971. évi III. sz. törvényt, közismert nevén a szövetkezeti törvényt. Ma már egyértelmű, és ez a törvényben is kifejezésre jut, hogy a szövetkezeteknek, és ezen belül a fogyasztási szövetkezeteknek is jelentős szerepe van és lesz a jövőben is a szocializmus építésében. A törvény egyik leglényegesebb kitétele az, amelyben a szövetkezeti és állami tulajdont egyenrangúnak nyilvánítja. Ma már valamennyi szövetkezeti ágazatnak a maga területén számottevő jelentősége van, nemcsak a tagság, hanem az egész népgazdaság számára is. A fogyasztási szövetkezetek tevékenysége szinte az egész megyére kiterjed, a kereskedelmi forgalomnak közel egyharmadát bonyolítják le. A törvényben, illetve e törvényerejű rendeletben foglaltak szerint 1972. június végéig módosítani kell az ÁFÉSZ-ek alapszabályait. Az alapszabály elkészítése a szövetkezeti közgyűlések, részközgyűlések hatáskörébe tartozik. Jelenleg már javában folynak az előkészítő munkálatok. A szövetkezetek létrehozták az alapszabály-szerkesztő bizottságokat. Ezek a bizottságok a megyei szövetségtől kapott segítséget felhasználva megkezdték az alapszabály-tervezet kidolgozását. Az alapszabály készítése ma már nem kizárólagosan jogi, hanem nagyrészt szövetkezetpolitikai munka, amelyben résztvesznek a tagság, a vezetőség és a szövetkezeti dolgozók egyaránt. Mindannyiukra felelősségteljes munka hárul. A most készülő alapszabályban teljes egészében érvényesíteni kell a korszerű szövetkezetpolitikai elveket, valamint a tagság érdekeit. Az új alapszabály, mint a szövetkezetek alkotmánya, így hosszú távon megfelel a követelményeknek. A szerkesztő bizottságok által elkészített és a vezetőséggel megvitatott tervezetet rövid időn belül el kell juttatni a tagsághoz tanulmányozás céljából. A széles körű ismertetés érdekében célszerű az alapszabály tervezetet közszemlére kitenni a tanácsi hivatalokban, illetve valamennyi szövetkezeti egységben. Az ily módon megismert alapszabályt a köz-, illetve a részközgyűlések elé terjesztik, ahol a tagság megvitatja, illetve elfogadja. A részközgyűlések előkészítése igen gondos, alapos és lelkiismeretes munkát igényel, annál is inkább, mert ez az első alkalom arra, hogy közvetlenül a tagság vitat meg egy ilyen nagyjelentőségű kérdést. A tagságra hárul az a feladat, hogy már a részközgyűléseket megelőzően, majd pedig a részközgyűléseken őszintén nyilvánítson véleményt, bárki mondjon bírálatot A szövetkezet feladatainak meghatározásánál célszerű figyelembe venni a helyi sajátosságokat, ezt szem előtt tartva szükséges meghatározni a szövetkezet tevékenységét. A tulajdonosi akarat elsősorban a részközgyűlési rendszerben jut kifejezésre, ennek következtében a részközgyűlések, a belső önkormányzat igazi kifejezői, és egyben a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztői. A törvény a szövetkezetek taglétszámától függően határozza meg a küldöttek számát. A legalacsonyabb küldötti létszám 60 fő, háromezres taglétszámon felül pedig legalább 150 fő. A küldöttek létszámkiegészítése úgyszintén részközgyűlési hatáskör. Jó lehetőség nyílik arra, hogy a nők és a fiatalok számarányuknak megfelelően kapjanak képviseletet a küldöttek sorában, amennyiben ez napjainkig nem volna biztosított. A törvény kötelezően írja elő a Szövetkezeti Döntőbizottságok megválasztását, amely szintén közgyűlési jogkör. A fogyasztási szövetkezetek első ízben választanak a tagsági vitákban való döntésre bizottságot. A közgyűlés, illetve a részközgyűlés tehát a szövetkezet legfőbb fóruma, szerve, a tagok összességéből áll, dönt a szövetkezet legfontosabb kérdéseiről. Részközgyűlésen hagyják jóvá a szövetkezet éves vagy ötéves tervét, amelyet a küldöttgyűlés előzőleg megtárgyalt. Részközgyűlésen választják meg továbbá a vezető testületeket, azok vezetőit és megállapítják a vezetők javadalmazását. A részközgyűlés dönt minden olyan ügyben, amelyet a jogszabály vagy az alapszabály a hatáskörébe utalt. Természetesen a küldöttgyűlésekre is jelentős feladatok hárulnak, így például a szervezeti és működési szabályzat elfogadása, az üzletpolitika megállapítása, a tagsági érdekeltségi alap felosztása, bizonyos fegyelmi jogkörök gyakorlása, különböző — nem kötelező jellegű — bizottságok megválasztása, szakcsoportok létrehozása stb. A fogyasztási szövetkezetek nem első alkalommal tartanak részközgyűléseket. Az elmúlt évben került sor a tisztújításokra. A tisztségviselőket közgyűléseken választották újjá. A tagság részéről már akkor is igen nagy volt az aktivitás, tényleges tulajdonosként vettek részt a szövetkezet munkájában. Feltétlen Indokolt és szükséges, hogy a szövetkezetek már az alapszabály módosítás során is szorosan együttműködjenek az állami felügyeletet gyakorló tanácsi szervekkel, hogy maradéktalanul biztosítsák a törvényes előírások betartását. A megfelelően előkészített alapszabály jól szolgálja majd a belső önkormányzat kiszélesítését, erősíti a vállalatszerű gazdálkodást, segíti a párt és a kormány által előírt célkitűzések megvalósítását. Szilárd alapot teremt a szövetkezeti tagság gazdasági, társadalmi, valamint kulturális igényeinek valóra váltására. A MESZÖV Elnöksége nevében arra kérem a fogyasztási szövetkezetek tagságát, választott vezetőit és dolgozóit, hogy olyan alapszabályt készítsenek, amely biztos alapra helyezi a szövetkezet további fejlődését. Nagy Sándor, a MESZÖV elnöke st Iro: 80 fillér Sikereink alapja a Szovjetunióval és a szocialista táborral való szövetségünk erősítése Ünnepség felszabadulásunk 27. évfordulóján Felszabadulásunk 27. évfordulóját ünnepeljük. A mindig emlékezetes ünnepi esemény színhelye a Pécsi Kesztyűgyár díszterme volt tegnap délután. A gyár szervezte és rendezte a megemlékezést. Az ünnepséget műsor vezette be, melyben az úttörő-zenekar, Marton Ilona szavalattal, a Tanárképző Főiskola női kamarakórusa dalokkal szerepelt Berensek Antalné, a gyár pártbizottságának titkára nyitotta meg az ünnepséget és köszöntötte Bocz Józsefet, a Baranya megyei Pártbizottság titkárát, Ambrus Jenőt, a Pécs városi Pártbizottság első titkárát, dr. Nagy Gyulát, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesét, Szentistványi Gyulánét, a Pécs városi Tanács elnökét, Bogár Józsefet, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának vezető titkárát, Gergely Lászlót, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkárát és Szkripál ezredest, a szovjet hadsereg tisztjét, aki 1944—45-ben részt vett Pécs és Dél-Dunántúl felszabadításában. Köszöntötte a megye és a város párt, állami és társadalmi vezetőit, akik eljöttek az ünnepségre. Huszonhét év alatt életünk és helyzetünk gyökeresen megváltozott. Az ünnepség szónoka Hut János, a gyár üzemvezetője áttekintést adott népünk történelmi útjáról, a szabadságért folytatott harcairól. Ebben sikerek, veszteségek, vereségek, győzelmek és bukások kísérték népünk sorsát A történelem úgy hozta, hogy népünk nem szabadulhatott fel önerejéből, szabadságát a Szovjetuniónak köszönheti. Az emberiség — mondotta — nem felejtheti el a Szovjetunió világtörténelmi szerepét, a fasizmus elleni harcban és azokat a bolgár, román, jugoszláv és magyar hősöket sem, akik a mi szabadságunkért harcoltak, áldozták életüket A felszabadulás eltéphetetlenül összekapcsolta a magyar és a szovjet népet, a szocializmust építő és szabadságukért küzdő népeket. Huszonhét esztendős szabadságunk, fejlődésünk legfőbb tapasztalata, hogy a szocialista szövetség ápolása és erősítése biztosítja szabadságunkat, építő munkánkat, fejlődésünket — — mondotta Hut János. Szólott a kommunisták áldozatos küzdelmeiről, a munkások és parasztok több mint negyedszázados harcáról, a haladó értelmiség nagyszerű gazdasági és politikai tetteiről, majd így folytatta : " Alapvetően megváltoztak a dolgozók életkörülményei és ebben legfontosabb, hogy a nép az ország gazdája lett. Amilyen változások történtek az országban, olyan mértékű a változás gyárunkban is. A régi, hagyományos tőkés vállalkozásból kialakult egy világhírű, szocialista gyár, mely a világ egyik legnagyobb kesztyűgyártója. Ez is tükrözi a huszonhét éves változást, fejlődést, melyet bejártunk mi és a mi hazánk. Ezután arról beszélt, hogy hazánk olyan haza, mely a nemzetközi elismerést méltán váltja ki, mert hosszú, történelmi idők múltán most jutottunk el az elismerésig. Ezekre a mindenütt található, fejlődést és haladást bizonyító tényekre kell a következő hónapokban és hetekben is gondolni, az ünnepség utáni dolgos hétköznapokon. Az ünnepség hangulata kellemes, felemelő, de nem feledheti azt ami előttünk áll, amit el kell végeznünk. A jót tovább kell fejleszteni, a rosszért bátran el kell vetni, hogy a jövőben ne kísértsen, mert az előrehaladás nem tűrheti a visszahúzó erőket. Hat János a magyar—szovjet, a nemzetközi barátság éltetésével fejezte be beszédét. Az ünnepségen a Munkaérdemrend ezüst fokozatát Biskup Gyula, bronz fokozatát Aradi Ferencné kapta. A Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést Párkányi József, Marczi Mihály, Mohos Jánosné, Biró Lajosné és Burbéki András vette át. A kesztyűgyári ünnepség résztvevői Befejezte munkáját a mezőgazdasági tsz-ek második országos kongresszusa A Parlamentben pénteken megkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek második országos kongresszusának záró ülése. Győri Sándor, az abonyi Ságvári Tsz elnöke nyitotta meg a kongresszus pénteki ülését. A munkaértekezlet záró napján megjelent a tanácskozáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a kormány több tagja, valamint a hazai gazdasági, politikai és társadalmi élet sok kiválósága. Hárman szólaltak fel a vitában, majd az elnöklő Győri Sándor lezárta a háromnapos munkaértekezletet, s felkérésére Szabó István, a TOT elnöke adott választ a hozzászólásokra, a vitában elhangzott kérdésekre, javaslatokra. Köszönetet mondott az MSZMP Központi Bizottságának és a kormánynak a nevükben elhangzott felszólalásokért, amelyek elismerést, bátorítást és útmutatást adtak a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomnak. Kifejtette, hogy a mezőgazdaságban érvényesülő közgazdasági szabályozók összességükben jól szolgálták a gazdaságok fejlődését. Kifogásolta azonban, hogy esetenként évente többször is módosítják az érvényben lévő rendelkezéseket, ami zavarja a gazdálkodás stabilitását. A gazdaságok információs rendszeréről az volt a véleménye, hogy a termelők ma még kevés információval rendelkeznek, igen gyakran hiányos is- smereteket kapnak lényeges gaz-dasági kérdésekről. A termelőszövetkezeti vezetők tájékozta- jását azért a jövőben rendsze- ressebbé kell tenni. Az üzemek differenciálódásá- ról azt tartotta: a különbségeknek nem szabad megszűnniük, a differenciálódás ugyanis egyfajta hajtóerő, amit a gazdasági élet egész rendszere sem nélkülözhet. Emlékeztetett arra, hogy az egészségtelen különbségek megakadályozására több intézkedés látott napvilágot; utalt arra, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek földadóját elengedték és sok esetben a hitelvisszafizetéstől is eltekintettek. Meg kell azonban vizsgálni, hogy a gyenge tsz-ek segítésére fordított 1,1 milliárd forintot miképpen lehetne úgy felhasználni, hogy a legjobban szolgálja a gazdaságok boldogulását. Helytelenítette, hogy gyakran késik a tsz-eknek kiutalt állami támogatás kifizetése. Az élelmiszergazdasági kooperációk kialakításánál tiszteletben kell tartani a kialakult tulajdonformákat — hangsúlyozta a TOT elnöke, majd arról szólt, hogy egész sor jó példa bizonyítja az együttműködés létjogosultságát, így van ez egyebek közt a baromfiiparban. Dicsérően szólt a többéves szerződéskötés lehetőségéről és azt tartotta: ebben kiaknázatlan lehetőségek vannak. A partnereknek minden előítéletet félre kell tenniük akkor, amikor az együttműködésről tárgyalnak. Kitért a szarvasmarha-tenyésztés helyzetére. Figyelmeztetett: ezt a kérdést nem lehet leegyszerűsíteni azzal, hogy csak a pénzügyi vonatkozásait feszegetik, többről van szó. Az állattenyésztésnek ez az ágazata csak úgy dolgozhat a jövőben az eddiginél eredményesebben, ha a fejlesztésre komplex intézkedéseket dolgoznak ki. A legnagyobb baj az, hogy a háztájiban jobban csökken az állatállomány, mint ahogyan a közösben növekedett. Bejelentette: egy részletkérdésben máris sikerült előbbre lépni. A MÉM kilátásba helyezte: az állami szervek rövidesen felvásárolják az egyelőre eladhatatlan üszőborjakat. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti vezetőknek reális célokat kell kitűzniük a tagság elé. Meggyőződését fejezte ki, hogy a meglévő termelőeszközökkel is javítani lehet a gazdálkodást, és hogy a lehetőségekkel él is a termelőszövetkezeti parasztság. Szabó István zárszava után szavazás következett. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a beszámolót, a vitában elhangzott javaslatokat, a választ és állásfoglalást. Szintén egyhangúlag fogadta el a kiadott alapszabály-tervezetet és az ehhez fűzött javaslatokat. A kongresszus állásfoglalása összegezi a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomnak az utóbbi öt évben — az 1967. tavaszán tartott I. kongresszus óta - elért fejlődésének tapasztalatait. Az eredményeket és a gondokat felelősséggel mérlegelve foglalt állást a kongreszszus a mozgalom fejlődését és jövőjét érintő kérdésekben. A kongresszuson elnöklő Győri Sándor ezután felkérte Fierpasz Károlyt, a jelölő bizottság elnökét, az agárdi Gárdonyi Géza Tsz elnökét, hogy ismertesse annak a 23 jelöltnek a névsorát, akikkel 125-re egészül ki a termelőszövetkezetek tanácsa. A bizottság javaslatát a kongresszus elfogadta, a jelöltek nevét felvették a szavazólapokra. (Folytatás az 3. oldalon.)