Dunántúli Napló, 1972. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

i 1972. augusztus 1. DUN ANTOLI NAPLÓ a hónap közepén átjut a Dunán a Barátság 1. kőolajvezeték November 7-re elkészül az óriás vezeték Látogatóban az építőknél A Barátság 11. kőolajvezeték az Uraiból , Romaskimó városból indul. Munkácsnál három felé ágazik: érinti Lengyelországot, Csehszlovákiát, Magyarországot és az NDK-t. A magyar szakasz a határtól a százhalombattai Dunai Kőolajfinomítóig 287 kilométer és 673 méter utat tesz meg. E szakasz hegesztését a napokban befejezték a Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat hegesztői, s az első csoport már el is indult Polgárdiba, az Adony—Mezőszentgyörgy—Papkeszi közötti 67 kilométeres gázvezeték építéséhez. Már csak két nagyobb munka van vissza: egyrészt a Csepel szigeti csőfektetés, majd e hónap közepén a Duna áthidalása. A nagy mű kétévi munka után november 7-re elkészül. Várva, hogy megnyissák a csapokat és az olaj elinduljon Százhalombatta felé. A fényeslitkei fogadóállomástól hat megyén halad majd át, útjában keresztezve a Tiszát — kétszer is — a soroksári Duna-ágat, a Dunát, a Keleti-főcsatornát, a Galgát, Zagyvát. Közben százegy mezőgazdasági üzem földterületét érinti, átbújik 800 dűlőút, negyvennyolc főút és húsz vasútvonal alatt. A későbbiekben megépítésre kerülő másik ág Tiszapalkonyánál ágazik le és a Tiszai Vegyi Kombinátban ér majd véget. 1975-ben 6 millió, 1980-ban már évi 10 millió tonna kőolajat hoz Magyarországra. ♦ A haraszti tábor kihalt, csend van. A dózerokkal legyalult terepen szinte bokáig süllyed az ember a forró homokba. Hevenyészett drótkerítés mögött a lakókocsik katonás sorban állnak, a kapu tárva-nyitva. A bádogvárosban — a Barátság II. építőinek táborában — száznyolcvanan laknak. Már reggel ötkor kivitték őket a kocsik a munkahelyekre. A legközelebbi innen vagy húsz kilométerre, a soroksári Duna-ág túlsó oldalán, a szigeten. Tizenkét órás a munkaidejük — az út nem számít bele, így hat van vagy nyolc is, mire ismét feléled a tábor. Nagy Géza építésvezető és dr. Nánásy István irodavezető a kalauzaim, ígérik, hogy eljutok mindenhova, csak hát a terepjárót éppen most szerelik, a gyújtása vacakol. Meg is unom majd, az előttünk álló nyolcvan-száz kilométert. Az építkezésen közel félezren dolgoznak, a táborok így követik egymást: Kisvárda, Tiszavasvári, Mezőnyárád, Vámosgyörk és Dunaharaszti. Bekukkantunk egy lakókocsiba — hatvan van belőlük. Olajkályha, négy ágy, beépített szekrénysor. Van külön fürdőkocsi, hideg-meleg vízzel, meg konyhakocsi is. Este maguk főznek — leginkább a bográcsban készülő, krumpliból-tésztából álló ,,öhöm"-öt. Az alföldiek kedvenc eledelei harminchatszor forgatják meg fakanállal. Jól jön az otthoni íz: haza minden kilencedik nap után egyszer jutnak, igaz, akkor egy hétre. Legtöbbjük Csongrád megyei, de amerre ment a vezeték, itt is — ott is beszegődött valaki. Háromezer felett lehet keresni... A sofőr Eger környéki fiú, útközben váltig hangoztatja, hogy ott élnek a legszebb lányok. Taksony felé megyünk, s a terv szerint benézünk előbb a Rengő névre hallgató kisvendéglőbe. A falatok közben mesélik a két esztendő történetét. A vezetéket az „öcskös" — a Barátság I. mentén kellett lefektetni, öt méterre. Cövekek jelezték az árkoló útját — egy kis elnézés az üzemelő Vezeték halálát jelentette volna. A csövek tízméteres darabokban érkeztek. Az első száznegyven kilométer olasz és nyugatnémet gyártmányúakat kapott, a többi a Dunai Vasműben készült. Úttól - útig, műtárgytól-műtárgyig összehegesztették őket — egy varrat vizsgálata ezer forintba került —, majd az amerikai gyártmányú szigetelőgép körbefonta a kígyót plkcoflex szigetelővel. Erre ragasztó jött s polipropilén védőfólia két rétegben. A szigetelőmasina menet közben mindjárt forgatta is be a vezetéket az árokba. A dózerek pedig elsimították az Alföld talaját. — A tíz-húsz kilométernyi öszszehegesztett vezeték úgy rángatózik, akár egy vipera . . . Három-négy méteres váratlan kicsapásai bizony nem kis veszélyt rejtenek. Az utak alatt külön műtárgyas csoport átsajtolja a földet, majd behúzzák a vezetéket. A csatlakoztatás jelentette a legnagyobb gondot. A soroksári Duna-ág hídján robogunk át. Majd a szántásba. Az árokásót nehéz megközelíteni — pattog a kocsi. — Szépen dolgozik — mutat a távolba Nagy Géza. — Reggel még innen indult. . . Béres György vezeti a gépet. Magányos ember, az árokásón és rajta kívül több kilométeres körzetben egy lélek sincs. Tizenkét óra alatt két kilométert halad előre a már összehegesztett cső mentén. Apró kis piros karók mutatják az útját. Fordulunk, ki az útra, a ráckevei HÉV sínein át. A szigetcsépi tolózárak mentén — itt egymás mellett van mindkét vezeték tolózára — az utat építik. Innen kanyarodik a Barátság mellé az algyő—százhalombattai és a szajoli vezeték is. A Duna haragos. A magas vízállás miatt áll a kotró — a Folyam és Kavicskotró Vállalat gépe. Lemegyünk a partra, átnézünk a túlsó oldalra — Dunántúlra. A domb mögött kivehető a százhalombattai erőmű két kéménye, s jól látszik a Duna parton fekvő csővezeték is. Itt kezdődik a közeljövőben — talán az egyik legnagyobb munka. Vezetékfektetés a víz alatt. A tervek szerint a Duna fenekén egy 15 méter széles, 5—7 méter mély árkot képeztek. Előbb búvárok derítették fel a medret, majd a jobb parton mintegy 100 méteren a Budapesti Hídépítő Vállalat robbantotta a sziklát. A robbantott kőzetet a MAHART úszó markolóival kiszedte, míg a meder többi részét — 620 méter hoszszan — kotrógépek tisztították. A csőfektetés augusztus közepén, végén indul. Az igen érdekes technológia folyamata: előbb kiképeztek a parton 720 méter hosszan egy csúszólapot, erre pántokkal rögzítve három vezeték került. A hosszú „szánkó” végére drótkötél jön, s a túlsó partról öt lánctalpas traktor egyszerűen áthúzza a kiásott mederbe. A Duna alatt az árkot nem kell teptetni — azt a víz elvégzi maga is. A cső behúzása mindössze két óráig tart, összesen hat vezeték kerül a mederbe — így két szánkó készült. Az egyik hármas a főág, a másik a tartalék. A főágba egy 600 milliméter átmérőjű, egy 400-as és egy 300- as cső kerül, a tartalékág 500- as, 300-as és 200-as lesz. Bekiáltunk a kotróra — csónakot szeretnénk. Átmenni a túlsó partra. A válasz: vihar jön, nem érdemes kockáztatni. Visszaindulunk. Az építésvezető azt mondja, ha minden jól megy, november 7-én műszaki átadás lesz. Az 1,6 milliárdos nagy beruházás átadása. Mire visszaérünk a táborba, az eső már veri a ponyvát. Eltelt egy nap — én elfáradtam, az építők minden nap megteszik ezt az utat. A homok sárrá dagad — a kocsik benépesülnek. A csőkígyó, mindannyiuk szeme fénye, a Barátság II. kőolajvezeték ismét közelebb ért a céljához . . . Kozma Ferenc Autós-tábor Dunaharasztiban ... Itt élnek az építők A Dunánál. Előtérben a kotrógép, a túlsó part „kiharapva” Itt szeli át a vizet majd a Barátság II.... A Barátság I, mögötte pedig a Barátság It. szigetcsépi állomása. A két vezeték egymástól öt méterre van ... Miért nem fizet a ? A fizetési fegyelem lazaságai, a késedelmes fizetések nagy száma arra utal, hogy a vállalati gazdálkodásban az önállóság és a felelősség nehezen talál egymásra. A pénzügyi önállóság már adva van s ez azt jelenti, hogy a vállalatok döntenek saját pénzük felhasználásáról. Ezzel összhangban a vállalatok az egymásnak történő fizetés módját is önállóan választhatják meg, azzal a korlátozással, hogy 30 napnál hoszszabb fizetési határidőben nem állapodhatnak meg. A pénzügyi önállóságnak az is lényeges kritériuma, hogy a bank általában csak a vállalat hozzájárulása alapján fizeti ki az eladó követelését. A bankszámla feletti rendelkezési jog deklarálásának az volt a nem is titkolt célja, hogy erősítsük a vevő vállalatok pozícióit az eladókkal szemben. A gazdasági döntőbizottságok elé került jogvitás ügyek azt bizonyítják, hogy a szerződéses kapcsolatok alakulásában még mindig többnyire a szállító az erősebbik fél, ugyanakkor a vevővállalatok igen gyakran visszaélnek a bankszámla feletti rendelkezési jogukkal s pénzügyi kötelezettségeiket késedelmesen teljesítik. KÉSEDELMES FIZETÉS SZÁZEZER ESETBEN A fizetési fegyelem az utóbbi években szembetűnő módon romlott. Az esedékesség időpontjában ki nem egyenlített követelések behajtását célzó peren kívüli eljárást 1969-ben vezették be. 1970-ben a vállalatok mintegy 70 000 esetben s összesen mintegy 9 milliárd forint értékben kérték a gazdasági döntőbizottságoktól fizetési meghagyás kibocsátását, mert adósaik nem fizettek. Az elmúlt évben a fizetési meghagyás-ügyek száma már jóval meghaladta a 100 000-et, s az esedékes időpontban nem teljesített kötelezettségek összege pedig a 20 milliárd forintot. A tisztánlátás érdekében néhány kiegészítő adatra is hivatkoznunk kell. A vállalatok közötti áruforgalom, a termelési kapcsolatok menynyisége több száz milliárd forint értékű, csupán az ipari termékek vállalati kapcsolatokban megtestesülő forgalma 400 milliárd forintra becsülhető. Ezekhez az adatokhoz kell viszonyítanunk a fizetési fegyelem 20 milliárd forintos nagyságrendű lazaságát. A GAZDÁLKODÁSI NEHÉZSÉGEKÉRT FIZESSENEK A PARTNEREK? A fizetési fegyelem megbomlásának, majd romlásának alapvető okai egyértelműen a vállalati gazdálkodás területén találhatók meg. A vállalatok saját pénzeszközei és az igénybevehető hitelek általában elegendőek a zökkenőmentes gazdálkodás finanszírozásához. Ha azonban annak bármelyik fázisában — készletezés, termelés, értékesítés, beruházási zavarok támadnak, felborul a vállalat pénzgazdálkodásának egyensúlya, a bevételek és a kiadások összhangja. Ez természetesen csak átmeneti állapot, hisz a vállalatok túlnyomó többségének éves szinten nyeresége is van. A pénzgazdálkodás átmeneti nehézségeit azonban úgy hidalják át, hogy az előírt fizetési határidőket nem tartják be, s tartozásaikat csak a fizetési meghagyás kibocsátása után — ez kb. 3—4 héttel toldja meg az eredeti határidőt — egyenlítik ki. Ezzel tulajdonképpen nehézségeik következményét a partnervállalatokra hárítják át. TOVÁBB GYŰRŰZŐ FIZETÉSKÉPTELENSÉG — EREDMÉNYTELEN RENDSZABÁLYOK Az átmeneti fizetésképtelenség jelensége 1968-ban viszonylag szerény méretekben mutatkozott; elindult néhány felelőtlenül gazdálkodó vállalattól, s minden intézkedés ellenére vállalatról vállalatra, sőt évről évre tovább gyűrűzött. A fizetési figyelem megszilárdítása érdekében került sor a már említet peren kívüli eljárás bevezetésére, a késedelmi kamat 10 százalékról 15 százalékra való fermelésére, a határidőre történ fizetés különböző biztosítékának — fedezetigazolás, bankgarancia, kezességvállalás meghonosítására. A késedés fizetések számának és értékéne növekedése azt bizonyítja, hog ezek a rendszabályok eddi nem voltak hatásosak. Ebbe minden bizonnyal annak is szerepe van, hogy a vállalati gazdálkodás pénzügyi problémái kiéleződtek. 1968—1969-ben késedelmes fizetések lényegében a folyó gazdálkodás — beszerzés, termelés, értékesítés pillanatnyi zavarait tükrözte azóta azonban a vállalati felesztési alapokat terhelő adósság is megnőtt, sok vállalatnál a fejlesztéssel kapcsolatosan vállalt kötelezettségek meghaladják a felhasználható alapokat. Hiba lenne azt állítani, hogy fizetési fegyelem a vállalaté magánügye. Éspedig azért nem mert a késedelmes fizetés önkényes áruhitel igénybevételét jelenti, ami nemcsak elvben sért a bank hitelmonopóliumát, hanem a gyakorlatban is, mert fizetés elmulasztásával kikényszerített hitel népgazdasá szinten terven felüli vásárlóéként jelentkezik. Más kérdé, hogy a fizetések késleltetése az átmeneti fizetésképtelensé az egyébként gondosan gazdálkodó vállalatok gazdálkodása is veszélyezteti. HATÁROZOTTABB INTÉZKEDÉSEKET A FIZETÉSI MORÁL HELYREÁLLÍTÁSÁRA Több esztendő negatív tapasztalatai alapján a kérdés ok módon is felvethető: lehetséges-e egyáltalán a fizetési fegyelmet, a fizetési morált helyreállítani, megszilárdítani? Úgyéljük van rá mód. Végső soron viszonylag kevés, úgynevezet túlköltekező vállalatot kell a józan gazdálkodás útjára tereli Elképzelhetőnek tartjuk példáulz ilyen vállalatok vezetőine felelősségrevonását a szerződéses kötelezettségek nem teljestéséért. Legeredményesebbnek látszik gazdasági-pénzügyi eszköze alkalmazása. Ha például a vevővállalat az esedékes időpontig nem rendelkezik a fizetésről, a bank a tartozást a adós vállalat terhére meghitelezi. Ebben az esetben a fizetésképtelenség továbbgyűrűző hatása mérséklődik, sőt bizony idő múltán teljesen megszűnt és teljes bizonyossággal kimutathatók a „fertőzés" gócai pontos diagnózis birtokába, részben a felügyeleti szerv, részben a bank feladata lenne, hogy megfontolt, a gazdasági döntések pénzügyi felelősségét, konzekvenciáit is vállaló gazdálkodásra szorítsa a túlköltekezésre hajlamos vállalatokat. Egyébként az a megoldási lehetőség sem hagyható figyelmen kívü amelyet a fizetési forgalom é a fizetési módok korszerűsítő jelenthet. Érdemes ezt is mérlegelni, annál is inkább, mert a vállalatok többsége igényli és sürgeti ennek a problémának biztonságos megoldását. Garamvölgyi István Erősödött az üzemi demokrácia az építőiparban Ülést tartott a SZOT elnöksége Hétfőn ülést tartott szervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Többek között foglalkozott a vállalati és szakszervezeti testületek jog- és hatáskörének érvényesüléséről és a további feladatokról előterjesztett jelentéssel. Az anyagot megfelelő kiegészítés után a SZOT legközelebbi ülése elé terjesztik. Az elnökség részletesen tárgyalt a kivitelező építőiparban érvényesülő szakszervezeti és üzemi demokrácia helyzetéről, a kedvező és kedvezőtlen tendenciákról. Az építőiparban a szakszervezeti vezetőtestületek jog- és hatáskörét az ágazati sajátosságok szerint alakították ki, tehát figyelembe vették, hogy a sok, egymástól távoleső munkahely miatt a szakszervezeti taggyűléseket csak decentralizáltan tarthatják, s a a Szak- s helyi lehetőségeknek megfelelően lehet irányítani a különböző műhely- és munkahelyi bizottságokat is. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az építőipar szakszervezeti testületei éltek jogaikkal és a tagok érdekeit messzemenően figyelembe véve rendszeresen véleményt nyilvánítottak és döntöttek a vállalatok gazda- sági munkáját alapvetően meghatározó kérdésekben is. A gazdasági vezetők megítélésével kapcsolatos szakszerve-zeti jogkör növelte a választott testületek tekintélyét és felelősségét. A minisztériumok általában megkeresik és igénylik az illetékes szakszervezeti testület véleményét. Újabban gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői tekintik fontos politikai kérdésnek a munkások véleményének meghallgatását, a közös tanácskozásokat. Az üzemi demokrácia fórumain, a termelési tanácskozásokon, a műszaki konferenciákon, a szocialista brigádvezetői értekezleteken előterjesztett fontos vállalati feladatok megtárgyalásával a korábbinál szélesebb körben vonták be a dolgozókat a vezetésbe. A demokratikus vezetésben azonban még nem kapott méltó helyet az üzemi demokrácia fórumai között az újítók, a törzsgárda-tagok, a fiatal műszakiak tanácskozása, amely egyegy témakörben nagyon sok segítséget nyújthatna a vezetésnek. A jelentés végül összegezésként megállapította, hogy a közvetlen fórumokon, a képviseleti demokrácia útján és a demokratikus vezetési módszerek erősödésével fejlődött az építőiparban az üzemi demokrácia. Anna-bál Harkányban Szombaton este egy hirtelen jött hatalmas zivatar után zsúfolásig megtelt ismét a harkányi Bányász vendéglő kerthelyisége. Az Anna-bál óriási közönséget vonzott, nagyon sokan a kapukon kívül rekedtek. A hagyományos szépségversenyen 12 induló volt. Az első helyet Agárdi Éva pécsi, a másodikat Ary Mariann, a harmadikat az ugyancsak pécsi Fenyőházi Klára nyerte. A versenyben hét tagú zsűri döntött, akik közül ötöt a közönség soraiból sorsoltak. Harkány szépe négy napos teljes ellátással a Napsugár Szállóba nyert beutalót egy üveg pezsgővel és egy hatalmas virágkosárral. A bál egyébként reggel 5 órakor, majdnem telt házzal ért véget.