Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek 1 Dunántúli napló XXIX. évfolyam, 258. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. november 1., szerda Halottak napján krizantémok, lobogó gyer­tyák. A hála, a szeretet, az emlékezés napja ez — a tegnap és a ma nagy találkozása. Én a nagymamámhoz jöttem, a há­borúban elveszett apámhoz, más a testvéréhez, feleségéhez, fiához. Itt mindenkinek van va­lakije, mindenki ismer valakit az itteniek közül, s mindenkin úrrá lesz valami megfogalmaz­­hatatlanul szomorú, s ugyan­akkor megfoghatatlanul szép érzés. Letesszük a csokrokat, el­simítjuk a földet, gyertyát gyújtunk. Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz az érzés évszázadok óta. A holtak mind egyformák, de ebben a percben egyformáig az élők is. Ez a szembenézés pillanata. Szembenézés apánk­kal, szeretteinkkel, mindazokkal, akik áldoztak értünk, s akik életük utolsó percéig vártak tő­lünk; szembenézés önmagunk­kal, s szembenézés a kikerül­hetetlen­séggel. Ebben a pil­lanatban nincs jelentősége az álarcnak, az önámításnak, nincs súlyuk a napi apró kis örömöknek és gondoknak. A teljesség pillanata ez. Ez az a pillanat, amikor visszakanyaro­dunk ahhoz a ponthoz, ahon­nan elindult életünk, s újra fel­­lobognak bennünk a valamikori érzések és vágyak. Simogató szavak útravalóul, fogadkozás, erőt adó emlékképek, s közben nagy, hideg és üres terek. Az az igazság, hogy egyikünk sem lett maradéktalanul olyan, mint ígérte. A szülők, hozzátartozók, ro­konok mellett barátok, ismerő­sök. Ahogy múlnak az évek, úgy lesz egyre több az olyan sír, mely közös munkát, közös él­ményeket, közös barátokat idéz. A tegnap így ölelkezik látha­tatlanul a mával. Nincs határ­vonal. Akit ismertünk, akit sze­rettünk, aki tanított bennünket, aki ott volt életünk egy-egy je­lentős eseményénél, az el is vitt magával életünkből egy-egy darabot. De fordítva is így van. Akit ismertünk, akit szerettünk, aki ott volt életünk egy-egy jelen­tős pillanatánál, aki alkotott, aki ránk hagyott valamit, az most is velünk van, az itthagyott valamit az életéből, s ez a va­lami most szerves része a mi életünknek. Lobognak a gyertyák. Betölti a fény a várossá nőtt temető utcáit, s ebben a fényben kü­lönös szépségben és különös élességgel állanak elénk az egyszer­ volt ezrek arcai. Most látni csak, mennyi szépség és mennyi jóság volt mindenkiben. Ebben a különös fényben a lényeg látszik csak, s a lényeg az, amit a jóért, valamennyi­ünk hasznára tettek elődeink. Talán nincs is sír, mely ne ne­mes vágyakat, nagyszerű célo­kat, s tisztes életművet takarna. A tudós professzort felfedezései őrzik, az orvost a meggyógyí­tottak ezrei, a tanárt volt nö­vendékei tudása és jelleme, de nem múlt el nyomtalanul az asztalos, a kőműves, a lakatos, a szürke kis irodista élete sem. Mindenhez közük van, amit ma a kezembe veszek, ahhoz az autóhoz is, mely a temető­be vitt... És itt vannak a katonák. Ne­vek, rendfokozatok, vagy sem­mi sem, egyszerűen csak egy jelvény, egy nemzet, egy nem­zedék becsületének jelképe. Kik voltak nagyapám idejéből való hősök? S ti, akik egyidő­sek lennétek apámmal, s akik­nek most mégis azt mondom akaratlanul is: honnan jöttetek, fiúk? Magyarok, bolgárok, oro­szok, németek, olaszok, bosnyá­­kok, szerbek ... Egyformák a sírok, egyformák a gaz közé tű­zött virágok, s egyformák a tra­gédiák is, mint ahogy nem volt különbség anya és anya fáj­dalma között sem, amikor meg­érkezett a hír... Kik voltatok, fiúk? Mit tudtatok és mit gon­doltatok erről a földről, ami­kor ellenvetés nélkül elindulta­tok beláthatatlan jövőtök felé? Idegenként jöttetek, s most, lám, ez a hazátok, mint ahogy ti is mieink vagytok. A név nem számít, a nemzetiség sem. Ah­hoz, hogy mi élünk és milye­nek vagyunk, nektek valameny­­nyiötöknek közötök van. Sírok, nevek, arcok. Ki hogy és mikor halt meg — erről be­szélgetünk, pedig a lelkünk egészen mással van tele. Ho­gyan kell élni? — ezt dübörgik bennünk a sejtek, mert ez a nap legalább annyira az élőké, mint a halottaké. Mi ad értel­met, mi tesz igaz emberré? Lobognak a gyertyák, s ez a fény kijózanít. Elkülönül egy­mástól a valódi és a hamis ér­ték, tisztábban felismerhetők az álsikerek. Van aki előbb, van aki később, de egyszer minden­ki rájön, csak a becsületesen végzett munka boldogít. Az ügyesség, a lehetőségek felis­merése és meglovagolása csak szappanbuborék. A halottakhoz jöttünk, s az élőkre gondolunk. A szeretet, amit érzünk a mieink, a hoz­zánk közelállók iránt, most szinte kézzel fogható. S talán ez is ennek az ünnepnek az egyik legfőbb mondanivalója. Szeressük és becsüljük egy­mást, s legyen bármily rohanó tempójú is a világ, néha áll­junk meg egy-egy elismerő szó­ra azok mellett, akiket megil­let Békés Sándor A tartalomból: »■! Múzeum és népművelés (3. old.) Rögtönzött beszélgetés Weöres Sándorral (3. old.) Műemlékek fotókon (3. old.) Ülést tartott a Pécs városi Tanács vb (5. old.) Napirenden Komló téli ellátása (5. old.) Korszerű óvodát avattak Mohácson (5. old.) Abdusz Szamod Azad, a Bengáli Népi Köztársaság külügyminisztere magyarországi látogatása során megkoszorúzta a Hősök Emlékművét. Ma hazánkba látogat Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és feleségének meghívá­sára ma hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztár­saság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja és felesége. Hamarosan költözhetnek az új kertvárosi lakók Működik a BCM második gyártóvonala Októberben újabb létesítményekkel gazdagodott Baranya A sor elejére a BCM máso­dik gyártóvonalának beindítá­sa kívánkozik. Október 11-én gyújtották be a 2-es kemencét, amely háromnapos próbafelfű­­tés után e hónap közepén megkezdte a kanker előállítá­sát. A hónap közepén indult meg a cement vasúti szállítá­sa, s csomagolt cementet is adott már a BCM. Október 10- én helyezték üzembe a BCM szállítási igényeit kielégítő korszerű vasúti pályaudvart Kista­polcán. A pécsieknek a legörvende­­tesebb hír, a hónap utolsó napjára elkészültek a kertváro­si lakótelep közműlétesítmé­nyei. Az építők befejezték a kazánház és a hőközpontok szerelését. November első nap­jaiban kezdődhet a próbafűtés. Megtörtént a kertvárosi 2500 köbméteres víztározó műszaki átadás-átvétele. Kész a lakóte­lepen belüli vízvezeték-hálózat és gázvezeték. Már van vil­lany, és üzembe helyezhető az átadásra került lakásoknál a szennyvízelvezető csatornahá­lózat. Minden remény megvan arra, hogy a közeljövőben be­költözhessenek Pécs legfiata­labb lakótelepének első lakói. A szigeti városrész új 10 emeletes épületébe már meg­kezdődött a költözködés. A Szalai utcai toronyházak kör­nyékén véget ért az út- és te­reprendezés. A PIK október folyamán hétmillió forintos költséggel öt épületet újított fel, amelyekben 65 lakás van. A tv-torony elérte végleges — 190 méteres — magassá­gát, felszerelték a második programot sugárzó antenna utolsó főtartóit. Japánból meg­érkeztek a második program adójának értékes műszaki be­rendezései. Az elmúlt hónap elején tar­tották az épülő felüljáró első tartógerendájának sikeres pró­baterhelését. Október első napjaiban a szigeti városrész 7,5 millió fo­rintos költséggel épült bölcső­de-óvoda komplexumát bir­tokba vették a gyerekek. A Pécsi Építő- és Tatarozó Válla­lat befejezte a központi kö­zépiskolai menza felújítását. A Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat 32 millió forin­tos beruházással épülő Verseny utcai telepén elkészült a szo­ciális épület. A Lenin tér 6. szám alatt a TITÁN Kereske­delmi Vállalat 250 négyzetmé­ter alapterületű új vas-mű­szaki boltot nyitott. Befejeződött a Tulipán utcai csapadék- és szennyvízcsator­na, a Budai vám környékén az új vízvezetékcsatorna építése. Új szivattyút kapott a meszesi víztorony, folyamatossá vált a vízellátás a volt Erzsébet-tele­­pen és a Bányász utcában. Korszerű közvilágításhoz jutott a Pólya utca. Megépült a Me­cseki Ércbányászati Vállalat munkásszállójának alagsorá­ban a MÉV klubkombinátja. A Mecseki Kultúrpark új létesít­ménye a társadalmi munkában készített úgynevezett jaguár­ház. Mohácson, Görcsönyben, Vé­­ménden óvodát avattak. Bika- Zon korszerűsítették és bővítet­ték a napközi otthont. Lapán­­csán társadalmi összefogással gyermekjátszóteret létesítet­tek. Bódén új presszót nyitott az ÁFÉSZ. Megvolt a sellyei ABC áruház műszaki átadása. Új községi belterületi utat ad­tak át Nagynyárádon és Ho­morúdon. És még egy útát­­adás: a Közúti Építő Vállalat négymillió forintos ráfordítás­sal a 6-os út és a Pellérd kö­zötti műút egy szakaszán töl­tést épített és felújította az út­burkolatot Mohácson elkészült a város csapadékvízének jelentős ré­szét elvezető Bég-patak szabá­lyozása, valamint a Mohácsi Révátkelési Vállalat szociális létesítménye. Komlón egy 40 lakásos OTP-társasház építését fejezte be a Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. A Ba­ranya megyei Vízmű Vállalat, elkészítette azt a 2600 méter hosszú csővezetéket, amely az orfűi Vízfő-forrás vizét eljuttat­ja Komlóra. Néhány nagy jelentőségű mezőgazdasági beruházás is az elmúlt hónapban valósult meg. A Villány—Siklósi Állami Gazdaság 1900 holdas szőlő­jéből a termés az idén első íz­ben került a gazdaság évek óta épülő 24 ezer hektoliteres toronypincéjébe. A Zengőaljai Állami Gazdaság szakosított sertéstelepének olajfűtését biz­tosító vezetékrendszere, a telep külső villanyhálózata és belső útjai októberben elkészültek. A babarci tsz tehenészeti telepén elletőistállót, 32 vagonos mag­tárt és a szociális épületet ad­ták át. Kémesen felépült a tej­ház, Kovácshidán a 192 férő­helyes szarmasmarha-istálló, Kétujfalun pedig a 72 férőhe­lyes sertésfiaztató. Egyházas­­harasztiban három 60 vagonos silót építettek. Kétujfalu víz­rendezésének egy részével vé­geztek az építők. Egy nagy jelentőségű üzlet­kötésről is hírt kaptunk: a Hol­land KLM-cég 300 000 munka­­ruházati és felsőruházati cikk megvarrását rendelte meg a komlói Carbon Könnyűipari Vállalattól. (M) Ára: 80 f­lift Fejlődő kapcsolások, szélesedő együttműködés hazánk és a Lengyel Népköztársaság között A legutóbbi években állandó gyakorlattá vált a kölcsönös konzultáció, a szocializmus építésével kapcsolatban orszá­gainkban felvetődő konkrét problémákról folytatott tapasz­talatcsere. Ezt igazolják a leg­utóbbi idők magas szintű köl­csönös látogatásai is. A magyar—lengyel kapcsola­tok egyik fontos alapja az 1948-ban megkötött és 1968. május 16-án megújított barát­sági, együttműködési és kölcsö­­nös segítségnyújtási szerződés, amelynek szellemében számos megállapodás jött létre a kü­lönböző területeken folytatott tevékenység összehangolására. A két ország fontosabb állami szervei egyezményekben rögzí­tették az együttműködésből rájuk háruló kölcsönös kötele­zettségeket. Csupán az elmúlt két esztendőben tucatnyi jelen­tős megállapodás született, egyebek között a postai együtt­működésről, az egészségügy területén való közös munkálko­dásról, az 1971—75 évi gazda­sági együttműködésről és a népgazdasági tervek egyezte­téséről stb. A tudományos kap­csolatok fejlődésében kiemel­kedő fontosságú a két ország akadémiái közötti — 1972 — 1975-re szóló — együttműkö­dési egyezmény. S a közel­múltra visszatekintve: alig né­hány hete született meg a ma­gyar—lengyel kulturális és tu­dományos együttműködési ve­­gyesbizottság létesítéséről szóló megállapodás, amelynek fel­adata minőségileg új, maga­sabb szintre emelni a két or­szág ilyen jellegű kapcsolatait. Hazánk és a Lengyel Nép­­köztársaság párt- és állami szerveinek sokoldalú együttmű­ködéséhez hasonlóan a két or­szág társadalmi és tömegszer­vezeteinek egymáshoz való vi­szonyát is a kölcsönös jóakarat, a barátság és a szívélyesség jellemzi. A magyar szakszer­vezetek, az ifjúsági szövetség, a hazafias népfrontmozgalom gyümölcsöző kontaktusokat lé­tesített a lengyel partnerszer­vezetekkel. Ami a Lengyel Népköztársa­sághoz fűződő gazdasági kap­csolatokat illeti: az 1950—1971. es időszakban a kölcsönös áru­csereforgalom csaknem hatszo­rosára emelkedett. A külgazda­sági kapcsolatok évről évre bő­vülnek, a kétoldalú hosszú le­járatú árucsereforgalmi meg­állapodás 1971. és 1975. között, a korábbi tervidőszakhoz mér­ten, mintegy 65—70 százalékos növekedést irányzott elő, ezt azonban­­— mindkét ország kí­vánságára — a felek időará­nyosan is túlteljesítik. A ma­gyar kivitel különösen dinami­kusan bővül gépipari termékek­ből: a Beloiannisz-gyár például öt év alatt 130 millió deviza­forinttal több árut szállít az eredetileg tervezettnél. Népsze­rűek Lengyelországban a ma­gyar szerszámgépek, villamos forgógépek, ipari elektromos ke­mencék, különböző nagy- és kisfeszültségű készülékek, de bővül a vegyipari és a mű­­anyagipari berendezések, a könnyűipari és az élelmiszer­gazdasági gépek értékesítése (Folytatás a 2. oldalon! A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatainak fejlődésében újabb, jelentős állomás a len­gyel államfő magyarországi lá­togatása. A mostani magas szintű találkozó a testvéri ba­rátság újabb kifejezője, s egy­ben meggyőzően bizonyítja: a két ország viszonyában érvény­re jutó alapelvek egyaránt megfelelnek hazánk és a Len­gyel Népköztársaság nemzeti érdekeinek, határozottan hoz­zájárulnak a szocialista orszá­gok egységét szolgáló törek-­ vésekhez. Közös érdekeink jut­nak kifejezésre többek között a két országnak a Varsói Szer­ződés szervezetében és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsában kifejtett konstruktív tevékenységében, s a két or­szág együttesen munkálkodik az európai biztonság megte­remtésén is. A két nép történelmi hagyo­mányokban bővelkedő kap­csolata az elmúlt negyedszá­zadban teljesedett ki, a közös célért, a szocializmus felépíté­séért való munkálkodás során. I

Next