Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-01 / 139. szám

Világ proletárjai» egyesüljetek! gpio ............ ........ Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A ma embere és a könyv ötszáz éve nyomtatnak köny­vet Magyarországon. Gondo­lom, mindenkinek nagyon isme­rős már ez a mondat, jónéhány­­szor megjelent az elmúlt he­tekben, hónapokban az újsá­gok hasábjain, elhangzott a rá­dióban, televízióban. Éppen ezért nem a hazai könyvnyom­tatás kezdeteit akarom most felidézni, s nem is az azóta el­telt éveket vallalni. Sokkal ér­dekesebb, milyen kapcsolatban van a ma embere a könyvvel? Ha a statisztikai adatokat nézzük, jogosan büszkélkedhe­tünk. Megsokszorozódott az el­múlt években a könyvvásárlás. Közkönyvtárak tucatjai épültek, korszerűsödtek. Nemrég fejező­dött be a „száz falu — száz könyvtár" mozgalom, s máris itt az újabb, a Hazafias Népfront „500 év és 500 iskolai könyvtár” jelszóval indított nagyszabású társadalmi akciót. A Szépiro­dalmi Könyvkiadó az idei könyvhéten kezdi megjelentetni Magyar Remekírók című soroza­tát, amely nemzeti irodalmunk egészéhez vezető kalauz, egy­ben bibliofil külsőbe öltöztetett tömegkiadvány. Hosszasan so­rolhatnám, de megállok. Mindez, amit eddig felsorol­tam, s ami még hozzá tartozik," igaz és nagyszerű. Csakhogy: a könyvvásárlás valóban megnö­vekedett, de még nem mindig a fajsúlyos irodalom talál leg­nagyobb példányszámban gaz­dára. Gyakran előfordul, hogy nagyszerű regények, valós iro­dalmi értéket képviselő verses­kötetek szerénykednek 3—5 ez­res példányszámukkal 80—100 ezer példányban kiadott, saját műfajukban sem mindig színvo­nalas krimik és gyenge lektű­rök mellett. Akadnak olyan em­berek, akik már vásárolják a könyveket, de csak ritkán olvas­sák őket. Sokkal nyugtalanítóbb ez a jelenség, amelyet leg­utóbb egy megyei felmérést kö­vető jelentésben olvastam, de — sajnos — máskor, máshol is találkoztam már vele. Idézek a jelentésből: „Az olvasók mint­egy 50—60 százaléka tanuló. Az ipari és mezőgazdasági dolgo­zók aránya, létszámukhoz viszo­nyítva, igen elmarad a többi rétegétől.” Könyvtári olvasókról van szó, de tévedés ne essék, nem diák-, hanem nyilvános közművelődési könyvtárakra vo­natkozik ez a megállapítás. Ugyancsak nyugtalanító az a jelenség, amelynek egyfajta megnyilvánulásával egyik üzemi könyvtárban találkoztam. Ott időző, képeslapokat forgató szakmunkástanulókkal kezdtem beszélgetni, akik beiratkozott olvasói voltak az adott könyv­tárnak. 16—17 éves fiatalok. Ki­derült, hogy öt beszélgető part­nerem közül egyiknek sem vett még a kezében irodalmi folyó­irat. Mint mondták, az ottani könyvtáros nem hívta fel ilye­nekre a figyelmüket. Hozzájuk tehát a legfrissebb irodalom sajnos nem ért­el holott a fo­lyóiratodban talált olyan vers vagy novella, amelyik tetszett nekik, elvezethetné őket a mű írójának könyveihez. Szándékosan soroltam nega­tív példákat. Elkeseredésre en­nek ellenére nincs okunk, hiszen ha „olvasó nép” — így általá­nosságban fogalmazva — még nem is vagyunk, tény, hogy év­ről évre növekszik a rendszere­sen olvasók és az olvasottakat hasznosítók száma. Egyre töb­ben értik meg, hogy a könyv, mint az ismeretek tárháza, mun­kaeszköz is. Nemcsak az iroda­lommal foglalkozóknak, hanem mindenkinek. Mert amikor könyvről, olvasásról beszélünk, akkor sem csak a szépirodalom­ra gondolunk, hanem például a szakirodalomra is. Mégsem elé­gedhetünk meg eredményeink emlegetésével, nagyon komo­lyan számba kell vennünk a hiányosságokat is. Először is — nagyon leegysze­rűsítve — még újabb, korsze­rűbb könyvtárakra van szükség, s egyre több könyvre. Mielőbb el kell érni, hogy a klasszikus alapművek mindenkor megvásá­rolhatók, hozzáférhetők legye­nek. Amikor pedig megfelelő könyvtárak és könyvek állnak rendelkezésünkre, tehát optimá­lisnak mondhatók a tárgyi kö­rülmények, akkor, sőt már ad­digra is el kellene jutnunk oda, hogy valóban egész népünk szükségletévé váljon a rendsze­res és tudatos olvasás. Nagyon nehéz, roppant erőfeszítéseket igénylő feladat ez. Az emberi tudatot kell átformálni, a szemléletet megváltoztatni. Ehhez egyre több képzett, szilárd eszmeiségük szuggesztív egyéniségre van szükség. Olya­nokra, akik megtalálják a leg­megfelelőbb módszereket az ol­vasás megkedveltetésére. Mint például az a tanár, akiről nem­rég olvastam. Látszólag nagyon egyszerű, kézenfekvő dolgot művelt, mégis nagyszerűt, mert eredményest. A tanórán „hirte­len ötlettel" beszélni kezdett egy könyvről, amely nem szere­pelt ugyan a tantervben, de számára kedves — s tegyük hoz­zá: értékes mű volt. Nem a tartalmát mondta el, hanem azt a világot próbálta szavakkal megrajzolni, amelyet a mű hor­doz. S mi történt: néhány nap alatt az osztály minden egyes tanulója elolvasta a könyvet, anélkül, hogy felszólította volna őket erre, vagy bármit ígért volna az elolvasásért. Senki sem ülhet nyugodtan, azt gondolva vagy ki is mond­va: ez a könyvtárosok és peda­gógusok feladata. Nemcsak az övék, mindnyájunké. Közös az érdek, tehát közös a feladat is. Nem mehetünk el vakon és sü­keten amellett a felismerés mel­lett, hogy világunk, életünk egy­re gyorsuló fejlődése közepette mind képzettebb, műveltebb emberekre van szükség. A szak­mai képzettség és az általános műveltség növelése nemcsak egyéni, hanem közérdek is. S mindez nem oldható meg csak az iskolai oktatás során, elen­gedhetetlenül szükség van fej­lett közművelődési hálózatra, szakemberekre. Végezetül pedig az önművelésre, amelynek egyik legfontosabb „kelléke" még nagyon sokáig a könyv marad. A XXX. évfolyam, 139. szám 1973. június 1., péntek óra: 80 fillér Májusban megvalósult Kertváros Panyik István felvétele Budapesten az osztrák pénzügyminiszter Csütörtökön Budapestre ér­­t­kezett Hannes Androsch osztrák pénzügyminiszter, aki Faluvégi­­ Lajos pénzügyminiszterrel tár­gyal időszerű kérdésekről. La­kások, üzletek, utak Turistabisztró nyílt Szigetváron Betonfal a Mecseken • Megerősítették a Széchenyi téri pincét Több új, korszerű létesítmény­nyel gazdagodott Pécs és Ba­­ranya májusban. Országos je­lentőségű: átadták a forgalom­nak a 220 millió forintos költ­séggel épült abaligeti vonal­­szakaszt és alagutat, amely le­hetővé teszi a vasúti közleke­dés meggyorsítását. A Godisa —Abaliget között elkészült 5,3 kilométeres pályatest s a 667 méter hosszú alagúton kívül nyolc vasúti műtárgy, közel egy kilométeres közút korrekciója és a vízrendezés is megvalósult, Pécsett, a kertvárosi lakótelep távfűtését ellátó vezetékrend­szer első, 850 méteres szakasza elkészült, megtörténtek a nyo­máspróbák. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat dol­gozói műszakilag átadták a kertvárosi 57-es számú épületet, amelynek nyolcvan lakásába június közepén költözhetnek. A Péter utcában ugyanakkor tizen, két háromszobás és ugyanennyi kétszobás lakás készült el a KISZ által szervezett akció első ütemeként. Pécsváradon, a Rad­nóti utcában tegnap adott át műszakilag a Pécsváradi Épí­tőipari Szövetkezet négylakásos­­ társa­sházat. A Baranya megyei Vendég­látóipari Vállalat „Oroszlán” elnevezéssel bisztrót nyitott Szi­getváron, ahol gyorsan és ol­csón étkezhetnek a városba lá­togató turisták, diákok és a köz­pontban lévő hivatalok dolgo­zói. Újmecsekalján, a Körösi­­ Csorna utcában 3,5 millió fo­rintos költséggel alakította ki és szerelte fel Pécs legkorsze­­­­rűbb gyorstisztító szalonját a Baranya megyei Patyolat Válla­­­­lat. A szalon üzembehelyezésé-­­ vel megoldódott a városrész, s a vonzáskörébe tartozó Kovács­­telep, Patacs, Pellérd lakóinak ilyen jellegű ellátása. Május utolsó napjaiban fejeződött be Pécsett, a Kun Béla téri, könyv nyitszerkezetes ABC áruház épí­­­ tése. A hárommillió forintos költséggel létesült áruházat a hetekben rendezik be, áruval való „feltöltése” után a Megyeri környék „mindenes" üzlete lesz. Siklóson, a Felszabadulás úton új dohánybolt nyílt. Az iskolai oktatást megköny­­nyítő újdonságokról is beszá­molhatunk. Pécsett, a Karikás Frigyes úti Általános Iskolában — nagymérvű társadalmi ösz­­szefogás eredményeként — tan­medence épült. A Pécsi Tanár­képző Főiskola Alkotmány utcai Gyakorlóiskolájában zártláncú, ipari televízióval felszerelt de­monstrációs termet avattak. Ily módon lehetővé válik, hogy a tanárjelöltek figyelemmel kí­sérhessék a tanórán történteket anélkül, hogy jelenlétükkel za­varnák az oktatást. Egyidejűleg új kémiai és fizikai laborató­riumot is birtokba vettek a gyerekek. Biztonsági okok tették szüksé­gessé a Hegyalja utcában egy 16 méter hosszú, nyolc méter magas beton támfal építését. A hegyoldal két évvel ezelőtt „megindult", beomlott, s a to­vábbi mozgás veszélye állan­dóan fennállt. A napokban el­készülő támfal mintegy bástya­ként védi a környék, a Hegyalja­­ és Bosnyák utca családi házait.­­ A sok bosszúságot okozó pécsi pincék közül kettőt rendbehoz­tak, hosszú időre megerősítet­tek a Bányászati Aknamélyítő Vállalat pécsi üzeme dolgozói. A Rózsa Ferenc utca alatt húzódó 60 méter hosszú, terem tágasságú pince erős boltozatot, új falakat kapott a 2 milliós rekonstrukció során. A Széche­nyi téren, a Virág cukrászdánál, 3 színtnyi mélységben kanyarog az egymás fölé épített újkori, valamint római kori pince, amelynek beomlott részeit, víz­mostó üregeit feltárták, majd betonnal megerősítették. A hé­ten befejeződött munkálatok másfélmillió forintba kerültek, mivel a pincék 450 köbméter­­ cementet és más tömedékelő­­ anyagot „nyeltek el". A TARTALOMBÓL Összeesküvés Bangladesben Nemzetközi Néprandevú Bolyban Piacon a Bőrgyár új termékei Baranyai üzletkötések a BNV.n Az Ajax-diadal után Beszélgetés Kovács István edzővel Még 270 perc izgalom Bonn elítéli Münchent Jiri Götz csehszlovák külügy­miniszter-helyettes, a bonni csehszlovák—nyugatnémet tár­gyalásokon részt vett küldöttség vezetője hazautazása előtt nyi­latkozatot adott a Rudé Právo és a CTK hírügynökség tudó­sítóinak. Megállapította, hogy Cseh­szlovákia számára kulcskérdés volt az úgynevezett müncheni szerződés érvénytelenségének f­elismerése, valamint a diktátum megfelelő erkölcsi-politikai el­ítélése. Ezt a küldöttségnek si­került keresztülvinnie a szerző­dés bevezetőjében és első cik­kelyében. Kifejezte meggyőző­dését, hogy az államközi szer­ződés szövege, amelyet a dele­gációk most jóváhagyás végett kormányaik elé terjesztenek, ki­elégíti mindkét felet. Külön ki­emelte, hogy a diktátum erköl­csi-politikai elítélése kielégítő Csehszlovákia szempontjából. A kapcsolatok normalizálásá­nak távlatairól szólva a cseh­szlovák külügyminiszter-helyettes kifejtette: „Mindenekelőtt az szükséges, hogy a szerződést átültessék a gyakorlatba. Ez feltételezi, hogy ha a kormányok egyetértésüket nyilvánítják a szerződés terveze­tével, úgy azt még júniusban pa­potálják”. Az Építők útja Pécsett Fotó: Eric Jane*

Next