Dunántúli napló, 1975. március (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-01 / 59. szám

2 Dunántúli napló Dr. Polinszky Károly nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) talános iskolai végzettség nélkül kezd dolgozni. A szakrendszerű oktatásban részesülő felsősök aránya 94,3 százalékról 96,6 százalékra növekedett. Ezzel egyidőben — lényegében — megszüntettük a negyvennél nagyobb létszámú tanulócsoportokat. A tantermek gyarapodása — mennyiségében — megfelel a kitűzött céloknak. Az általános iskolás diákotthonokban 1969-70-ben még mindössze 6431 gyermeket tudtunk elhelyezni, 1973-74- ben viszont már 8351-et. Ez alatt az 5 év alatt a diákotthonok száma is 90-ről 114-re emelkedett. Míg 1969-70-ben az általános iskolás diákoknak 17,3 százaléka lehetett csupán napközis, 1973-74-ben már 25,1 százalékuk, vagyis átlagosan minden negyedik tanuló. Az általános iskolát befejező fiatalok az úgynevezett középfokú oktatási intézményekben - és ebbe a szakmunkásképzők is beletartoznak — 1969-70-ben még csak 83,7 százalékos arányban tanultak tovább, az elmúlt tanévben már 90 százalékuk folytatta tanulmányait. A múlt tanévben a 14—18 évesek közül a gimnáziumokban 26,5, a szakközépiskolákban 26,9, szakmunkásképzőkben pedig 46,6 százalékuk tanult. Tovább folytatódott a középiskolák szerkezeti átalakulása, aminek eredményeként az első osztályba felvett szakközépiskolások aránya 46,7 százalékról 51,3 százalékra emelkedett. Ez tehát azt jelenti, hogy ma már az elsős középiskolások sorában több a szakközépiskolás, mint a gimnazista. Mindenki tudja, mindenki úgy tartja, hogy a szocialista nevelésügy feladatainak megvalósításában az egyik legfontosabb tényező a pedagógusok személyisége. Ha elfogult lehetnék, személy szerint azt állítanám: a legfontosabb. Másként szólva, nem mindegy, hogy ki tanít, még inkább: ki nevel? - A politikus politikusán fogalmaz, az újságíró újságíróként. De lényegében egyetérthetünk. Az egész oktatásügy korszerűsítése, annak feladatai elsősorban a pedagógusok ideológiai-politikai-pedagógiai felkészültségétől, felkészültségük színvonalától, a pedagóguspálya társadalmi presztízsétől és a nevelők közérzetétől, nem utolsó sorban a pedagógus-létszámtól függ. A személyi feltételek biztosítására a pedagógusokat képző intézmények felvételi keretszámát — a lehetőségek határai között — lényegesen megemeltük. Ennek ellenére sincs elég pedagógus, különösen az általános iskolák alsó tagozatában, egyes felsős szakokon és az óvodákban. Az elmúlt tanévben 16 450 óvónő és 64 000 általános iskolai tanító, szaktanár dolgozott alsófokú intézményeinkben. A képesítés nélküli pedagógusok alkalmazását egyelőre nem tudjuk felszámolni. A pályázati rendszer az úgynevezett finomítások ellenére sem biztosítja az egyenletes és a szükségleteknek megfelelő létszámot. A nyugdíjasok reaktiválása — ismételt munkába állítása — sem eredményezett jelentős változást. Az óvodákban 1969-ben 1054 képesítés nélküli dolgozott (a teljes létszám 9 százaléka), 1973-ban már 3334 (azaz az óvónők 20,3 százaléka). Az általános iskolákban 1969-70-ben 2700 (az itt dolgozó pedagógusok 4,3 százaléka), 1973-74-ben már 3780 (5,5 százalékuk) képesítés nélküli tanító vagy tanár alkalmazására kényszerültek a tanácsok, illetve az intézmények vezetői. Társadalompolitikai értelemben feltétlenül szükséges hangsúlyozni, hogy a képesítés nélkülieket túlnyomórészt az amúgy is hátrányos helyzetben levő kisebb települések óvodáiban, iskoláiban alkalmazzák. Az utóbbi két évben azonban már a városokban, sőt a fővárosban is dolgoznak. Alkalmazásuk mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a negyedik ötéves terv idejére meghatározott óvodai hálózatfejlesztés, valamint az általános iskolák napközis ellátottságának javítása — éppen az igényeknek, szükségletnek megfelelően — lényegesen gyorsabban és nagyobb mértékben valósul meg, mint ahogy eredetileg képzeltük. Mindezt az 1969—70-es tanév óta jelentősen megnövelt pedagógusképzés sem tudta időben követni. Annak érdekében, hogy a különböző területek közötti színvonalkülönbségek javuljanak, a pedagógusellátottságban is kiegyenlítődés következzék be, s hogy ne gyarapodjanak a képesítés nélküliek, sőt mérséklődjön alkalmazásuk mértéke: az eltelt időszakban több intézkedést is életbe léptettünk. Az 1972—73-as tanévtől kezdve bevezettük a középfokú óvónőképzést, most pedig fokozatosan növeljük az így képzettek számát Emellett segítettük és gyorsítottuk a képesítés nélküliek oklevélszerző képzését is. Országosan több mint kétszeres „keretben" tettük lehetővé a nyugdíjas pedagógusok alkalmazását — újbóli alkalmazását úgy, hogy keresetük mellett teljes nyugdíjukat is megkapják. — Ezúttal nem elemzem a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésére hozott intézkedéseinket Csupán emlékeztetek arra, hogy Apáczai Csere János-díjat alapított a Minisztertanács, minden eddiginél többen kapnak jutalmat, kitüntetéseket. Bérrendezést hajtottunk végre, munkaidő-, illetve óraszámcsökkentést vezettünk be. A pedagógusnők helyzetének javítására javasoltuk a szabadnap biztosítását. A lakásjuttatások, a kedvezményes építési kölcsönök, a letelepedési segélyek emelése, az előnyös gépkocsivásárlási lehetőségek valamelyest javítottak életkörülményeiken. A realitás kedvéért azonban itt még hozzáteszem: a bér- és egyéb intézkedések az áremelkedés következtében már elvesztették kezdeti hatásukat. személyiségfejlesztés, a nevelés valamennyi korosztálynál hangsúlyt kapott az eltelt időszakban. Nyilvánvalóan azért is, mert az eredmények nem egészen kielégítőek. Az intézkedések, a kezdeti lépések közismertek. Ezúttal a felsőoktatás nevelésügyének egy sajátos területéről, a marxista-leninista képzésről beszélgessünk. — Az utóbbi esztendőkben a marxizmus—leninizmus oktatása jobban figyelembe veszi az egyetemeken és a főiskolákon az adott intézmény jellegét Az eddigi tapasztalatok máris azt igazolják, hogy a hallgatók érdeklődése megnőtt a világnézeti-politikai kérdések iránt. A marxizmus—leninizmus oktatása egyúttal gyakorlatibbá, a mindennapi élet, a közélet valóságainak feltárójává vált. Másképpen szólva: az oktatás ebben az értelemben is közelebb került a szocializmus gyakorlatához, a korábbinál meggyőzőbben ad választ napjaink világnézeti-társadalmi kérdéseire, a diákokat minden eddiginél eredményesebben készteti a szocialista elkötelezettségre. Mindebből persze még nem következik, hogy a nevelés, az oktatás már mindenben megfelelne a mindinkább kiteljesedő igényeknek. Például nem mindig tart lépést a hallgatók érdeklődésével. Sohasem szabad — ebben az értelemben sem — a valóságtól elszakadnunk, és irreális ábrándokat kergetnünk. Máig is probléma továbbá, hogy a hallgatók egy bizonyos köre — ez is különböző forrásokból ered — közömbös a világnézeti-politikai kérdések iránt Ennél a csekély hányadnál ez visszavezethető a politikai-közéleti érdektelenségre, passzivitásra, a világnézetnevelés helyenként és időnként nem megfelelő pedagógiai módszereire és természetesen az ideológiai-politikai fogékonyságot is tompító túlterhelésre. A Magyar Nemzeti Bank közleménye Március 1-től megváltozik egyes konvertibilis valuták árfolyama. A változás — a svájci frank kivételével — az érintett valuták leértékelését jelenti a forinthoz viszonyítva. A fel nem sorolt valuták forint árfolyamáról a valutakiAz árfolyamok fenti módosítását a konvertibilis valuták árfolyamaiban az utóbbi két szolgáltató és beváltó helyek adnak felvilágosítást. Az árfolyamok változásával kapcsolatban a külkereskedelmet érintő intézkedések bevezetésére ugyancsak március 1-i hatállyal kerül sor. hónapban bekövetkezett pénzpiaci változások tették szükségessé. Források környezetvédelme Környezetvédelmi szakmai délutánt rendezett a Magyar Hidrológiai Társaság pécsi csoportja tegnap délután Pécsett a Technika Házában. A szakmai délutánt Hernádi Alajos, a Magyar Hidrológiai Társaság pécsi csoportjának elnöke, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője nyitotta meg, majd „A pécsi rókusdombi források és vizek az egészségügyi és felsőoktatási környezetben" címmel tartott előadást, melynek során a környezetvédelem szempontjából elemezte a megyeszékhely forrásait, azok hidrogeológiai viszonyait. Ezt követően Várnai Tibor, a Baranya megyei KÖJÁL főmérnöke a Tettyeforrás hidrogeológiai védelmének fontosságáról, a pécsi források védelméről szólt, amely előadáshoz Bátai János, az UNIBER főmérnöke tartott korreferátumot. A szakmai délután második részében a helyi források környezetvédelmét vitatták meg a szakemberek. Eredményes évzáró a kesztyűs szövetkezetnél Eredményes gazdasági évről számolt be Steiner Jenő elnök, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet tegnap Pécsett, a Pannónia Szálló nagytermében megtartott 1974. évi mérlegzáró közgyűlésén. A szövetkezet az elmúlt esztendőben 560 ezer pár kesztyűt készített, négyezer párral többet, mint az azt megelőző esztendőben. A síkesztyűkből 34 ezer párral többet gyártottak, hagyományos kesztyűből viszont 30 ezerrel kevesebbet. A bőrdíszmű részleg 120 ezer divattáska és 30 ezer év készítését tervezte tavaly, melyet ötezer divattáskával és nyolcezer évvel teljesítettek túl. A szövetkezet értékesítését tavaly is elsősorban az export határozta meg: a kesztyűtermelés 94,2 százaléka, a bőrdíszműtermelésnek pedig 77,9 százaléka került külföldön értékesítésre. A szövetkezet határidőre eleget tett mind a szocialista, mind pedig a tőkés exportkötelezettségeinek. A kesztyűexport 16 ezer párral nőtt 1973-hoz képest, a belföldi igények változatlan kielégítése mellett. Bőrdíszműáruik jó része a szocialista országokba jutott el. Belkereskedelmi értékesítésüket 7 ezer darabbal növelték. Javult a szövetkezet három szaküzletének ellátása, amelyek 31 százalékos forgalomnövekedést értek el 1973- hoz képest, s árbevételük meghaladta a 3,7 millió forintot. Beszámolójában a szövetkezet elnöke elmondta azt is, hogy a termelési költségek tavaly 1,9 millió forinttal csökkentek. Szólt arról, hogy a gazdálkodás egyik alapvető céljának tartja a szövetkezet vezetősége, hogy a tagság jövedelme évről évre növekedjék. Ezért a bérfejlesztési lehetőségeiket kihasználva a szövetkezet igen alacsony - 1773 forint/fő - kárszínvonalát közel nyolc százalékkal növelték. A gazdálkodás során képződő több mint 11,6 millió forintos nyereségből beruházásra 4,1 millió forintot fordítottak. Többek között Szederkényben telephelyet hoztak létre, Fonyódon átépítették az energiaelosztó rendszert, felszerelték a TMK-műhelyt, húsz Parkert- Lasch varrógépet vásároltak. A szövetkezet 1300 dolgozójának év végi nyereségként több mint kétmillió forintot fizetnek ki. (Mécs) 1975. március 1., szombat Megnyílt kiállítása Kondor Béla Komlón Felszabadulás utáni képzőművészeti életünk egyik legérdekesebb, jelentős egyéniségének, a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt Kondor Bélának a műveiből rendezett kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria és a komlói művelődési házak igazgatósága Komlón, a Május 1. Művelődési Központ kiállítótermében. A tegnap délutáni tárlatnyitó nagyszámú közönségének Anka Mária, a Nemzeti Galéria művészettörténésze olvasta fel dr. Dávid Katalin bevezetőjét, majd Harkányi János, a Pécsi Nemzeti Színház művésze — a költőként is ismert Kondor Béla Boldogságtöredék című verseskötetének néhány darabját adta elő. Az ünnepi műsorban fellépett még a kenderföldi iskola kórusa, Szabó Szabolcs vezényletével. A tárlat része annak a sorozatnak, amelynek legközelebb előzménye Hézső Ferenc kiállítása volt. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező grafikák március 14-ig tekinthetők meg naponta 16-tól 20 óráig. !!!!§ Javult a vetőmagvak minősége A kimagasló termelés kulcsa a jó vetőmag „Aki ocsút vet, az gazt arat" — az ősi közmondás a mezőgazdaság mai, intenzív fejlődésének szakaszában különösen helytálló, s intelemmel szolgál: csak megfelelő vetőmagvakkal lehet kimagasló terméseredményt elérni. A mezőgazdaságban már több éve meghonosult iparszerű termelési rendszerek tapasztalatai azt mutatják, hogy a növénytermesztés hozamainak növelésére irányuló termelésfejlesztési tényezők között kiemelt helyet foglal el a magas belső értékű, nagy teljesítőképességű növényfajták és hibridek termesztése és a jó minőségű vetőmagvak használata. E téma jelentőségét, időszerűségét ismerve, a Baranya megyei Tanács, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete, a Megyei Vetőmag Felügyelőség tegnap a Bólyi Állami Gazdaság központjában vetőmagtermesztési tanácskozást rendezett. A tanácskozáson, melyen több mint száz baranyai növénytermesztő vett részt, jelen volt dr. Kasza Béla, a MÉM főosztályvezetőhelyettese, Barada Lajos, az Országos Vetőmag Felügyelőség főosztályvezetője. A vitaindító referátumot Álló Miklós, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője tartotta. Kiemelte, hogy a megyénkben többek között a tervszerű vetőmagellátási munkának köszönhető, hogy tavaly a búza termésátlaga 7, a kukorica 16, a burgonya 47, a cukorrépa pedig 32 százalékkal haladta meg az 1973. évit. Hangsúlyozta, hogy olyan növényfajtákra van szükség, amelyek tenyészideje leginkább megfelel klimatikus viszonyainknak és kiemelkedő termésátlagot biztosít. Mert az ilyen fajta termesztése energiamegtakarítást is eredményez. Közismert, hogy egy mázsa kukorica megtermeléséhez kevesebb energia szükséges, mint ugyanannyi termény szárításához. A vitaindító után Pusztai Ernő, a Megyei Vetőmagfelügyelőség vezetője a baranyai vetőmaggazdálkodásról tartott előadást. Szólt arról, hogy a vetőmagvak minőségének állami ellenőrzése hazánkban majd 100 éves múltra tekint vissza és ma is szigorú rendelkezések szabályozzák — mint az 1968- ban kiadott „Vetőmag-törvény” —, a termesztés, forgalmazás rendjét és a minőségvédelmet. Elmondta, hogy megyénkben a gazdaságok területi koncentrációja, a termesztési rendszerek bevezetése a vetőmagtermelés terén is érezteti hatását: míg 1972-ben 73, addig tavaly csak félszáz gazdaság foglalkozott vetőmagszaporítással, és az általuk előállított vetőmagvak minősége javult. Az ország és a megye vetőmaggazdálkodását értékelve az előadó elmondta, hogy a „Vetőmagtörvény” jól szolgálta mezőgazdaságunk érdekeit, de akadtak hiányosságok is, így például javítani kell a vetőmagtermesztés műszaki-technikai bázisát, a legkorszerűbb fajtákat kell beszerezni, hatékonyabbá kell tenni a nemesítési tevékenységet, a termesztésnél jobban figyelembe kell venni a költségtényezőket, sürgető feladat a fajtaforgalmazás meggyorsítása is. Az előadást követően Kern József, a Szentlőrinci ÁG. igazgatója, Gábris Zoltán, a Bólyi ÁG. főmérnöke, Horváth Gergely, a babarci tsz szaktanácsadója, a Solarium vetőburgonya-, a „Pisó-szója-borsó-, valamint a búza-, borsótermesztés iparszerű rendszereinek vetőmagtermesztési és ellátási eredményeiről és gondjairól számolt be. (M) TANÁCSKOZÁS BÓLYBAN Pályakezdők fotókiállítása Magasfokú technikai bravúrral jó megjelenítő készséggel mutatja be az élet jelenségeit Cseri László, a három pályakezdő fotóművész közül a legmarkánsabb egyéniség. Képei állásfoglalásra késztetnek. Regős István fotói stúdiójellegűek, Pauer Tamás fázisfotói fejlődési folyamatokat érzékeltetnek, melyek alkotó elemzésre adnak lehetőséget. Tegnap este a Doktor Sándor Művelődési Központban nyitotta meg Halász Rezső, a Mecseki Fotóklub ügyvezető elnöke a három pályakezdő kiállítását. A Mecseki Fotóklub kiállítóhelyiségében minden hétfőn, szerdán, pénteken este 17 órától megtekinthetőek a fotók, március 15-ig.