Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-27 / 58. szám
Régi hagyományt elevenített fel a Tatabányai Bányász női kézilabda-szakosztálya, mikor a bajnokság szünetére kiírta a vidék NB I-es és NB I. B-ben szereplő női kézilabdacsapatainak a vidéki bajnokságot. Régi hagyományról szóltunk, mivel a hatvanas években a sportág egyik legnagyobb eseményét jelentették a „Hat város tornája" elnevezésű rendezvények, amelyeket évről évre más városban rendeztek meg nyaranként: Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged női és férfi csapatainak részvételével. Később, ha egy város távol maradt, a kezdő hatásból léptek csatasorba olyan városok csapatai, ahol újabb fellegvárai keletkeztek az egyre népszerűbbé váló kézilabdának, így Békéscsaba, Ózd, Tatabánya. E népszerűsítő feladatot vállalta most a Tatabányai Bányász, mikor az NB I-ben szereplő együttesek mellé meghívta a női NB I. B-s mezőny legjobbjait is. Mindaz várható volt , a február 5-én Pécsett lebonyolított első fordulóban a két I. osztályú gárda, a PMSC és a Tatabányai Bányász szerepelt a legjobban. Mindketten két mérkőzést játszottak és pontveszteség nélkül kezdhették a tegnap lebonyolított második fordulót, ahol egymással is találkoztak. Még a miskolci második forduló előtt kérdeztük meg a pécsi piros-feketék edzőjét, Hang Jánost, hogy esélyesnek tartja-e csapatát a vidék bajnoka címre? — Az első forduló tapasztalatai alapján mondhatom, hogy a két veretlen gárda mind fizikai, mind technikai területen kiemelkedik a mezőnyből, öröm ezt mondani, mikor tudatában vagyok annak, hogy a torna többi résztvevője az első forduló időpontjában jóval előrébb tartott az alapozásban mint mi. A kézilabdaszövetség által előírt követelményrendszer meghatározta felkészülését, mi a Vasas elleni MNK mérkőzés miatt ugyanis később kezdhettük el. Még külön öröm számomra, hogy jelenleg 24-es kerettel készülhetünk a bajnokságra. Nem hinném, hogy az utóbbi tíz évben dicsekedhetett hasonló hírrel Pécsett NB-s női kézilabdacsapat-edző. — Hallhatnánk valamit az oly régen várt erősítésről? • — Elsősorban kell megemlítenem, hogy ami évek hosszú során a pécsi csapatok gyengéje volt, ma sikerült megoldani. Jelenleg két balkezes játékos is a csapat rendelkezésére áll. Czerbusz Ilona a Nagykanizsai Olajbányásztól, Apáti Éva pedig Dombóvárról került hozzánk. Ugyancsak erősítést jelent a Pécsi Sportiskolától igazolt Csirke Ágnes és az Universitas PEAC-ból hozzánk került Kovács Gabriella, aki előzően a mindig nagyszerű utánpótlást nevelő Rába ETO játékosa volt, és aki most a térd-porcműtéten átesett, utánpólás válogatott Boóz Ilonát tudja helyettesíteni. De készenlétben állnak a többiek is, akiket a Dunántúli Napló terembajnokságán láthatott a pécsi közönség. — Térjünk vissza a vidékbajnokság taglalására. — Minthogy nagy szolgálatot tett a csapat építésében a Dunántúli Napló Kupa, ugyanúgy nagy szerep jut ezen területen a vidékbajnokságnak is. Az új emberek tétremenő küzdelmekben épülhetnek be a csapatba. Az első forduló valóban meglepő eredménnyel zárult számunkra, hiszen mindkét ellenfelünk az I. osztályban játszik és a tavalyi bajnokságban ellenük a hazai pályán mindössze egy pontot sikerült szereznünk. A Bakony ellen vesztettünk, míg a Borsodi Bányász egy pontot rabolt Pécsett. Mindezek figyelembevételével a vidék bajnoka cím minden valószínűség szerint most Miskolcon, a Tatabányai Bányász elleni mérkőzésen dől el. De ott találkozunk még az I. osztályba visszakerült Győri Textiles gárdájával is. A március 5-i győri fordulót — mikoris a Dunaújvárosi Kohász az ellenfelünk - minden bizonnyal elhalasztjuk, ezen időpontra ugyanis meghívásunk van a hagyományos eszéki tornára, így a halasztott mérkőzést Dunaújvárosban játsszuk le. Az utolsó fordulóra Tatabányán kerül sor, ahol a szintén újonc NB I-es Eger lesz az ellenfelünk. K. L. : Páros versenyfutás II legjobb vidéki női kézilabdázó címért Sporthírek TARÓCZY A DÖNTŐBEN - GYŐZELEM NASTASE ELLEN Ocean Cityben a nemzetközi teniszversenyennagyszerű magyar siker született: Taróczy Balázs kitűnő játékkal, 6:4, 6:3-ra győzött a román Ilie Nastase ellen, s ezzel bekerült a döntőbe, ahol a dél-afrikai Ray Moore lesz az ellenfele, miután 6:4, 0:6, 6:2-re nyert az amerikai Vitas Gerulaitis ellen. KISS ÉVA GYŐZELME LENGYELORSZÁGBAN A lengyelországi Bydgoszczban bolgár, angol, magyar, NDK-beli, román, nyugatnémet, svéd, csehszlovák és lengyel sportolók részvételével lebonyolított nemzetközi úszóversenyen, a 200 méteres női mellúszásban a magyar Kiss Éva 2:38.1 perces idővel megszerezte a győzelmet. Kosárlabda PVSK-Egri Tanárképző 86:65 (58:29) NB I. női mérkőzés, Pécs, városi sportcsarnok, 200 néző. V.: Gergely, Kardos. PVSK: Szabóné (16), Bundászné (16), Notaisz (17), Verbőcziné (4), Russainé (19). Csere: Padragi (4), Németh (-), Csankó (2), Hanke (4), Somogyvári (4). Edző: Horváth Imre. A sereghajtó Eger legyőzése nem okozott gondot a PVSK-nak. Az egriek legjobbjai: Dombrády (21), és G. Hideg (17) voltak. I db 10 tonnás, üzemképes, betonplatós hídmérleg Megtekinthető a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet malompéterpusztai telepén. Érdeklődni lehet: 10 582 telefonon. Büntető Nagy reményeket fűztek Pécsett a vasárnap Miskolcon megrendezett női vidéki kézilabda-bajnokság második fordulójához. A kettős mérkőzésen azonban felborult a „papírforma”. A Tatabánya ellen készülő pécsiek nem számoltak az NB I. újoncával, a győri lányokkal, így történhetett, hogy a veretlenek rangadóján elért tízgólos győzelem ellenére keserűen kellett elhagyniuk a miskolci sportcsarnokot. Jóllehet a győri textilesek ellen is megvolt a lehetőségük a pontszerzésre, de az időntúli büntetőt nem tudták értékesíteni a mecsekaljiak. PMSC—Tatabányai Bányász 19:9 (12:4). A pécsiek legjobb góldobói: Balázsné 8, Pálvölgyiné 6, Sólyomné 3. Győri Textiles-PMSC 19:18 (12:11). A pécsiek legjobb góllövői: Balázsné 7, Pálvölgyiné 5, Fajcsiné 2. Tanulságos győzelem Kilencven percig tart a mérkőzés Legjobb a végével kezdeni valamit: egy székesfehérvári szurkoló előttem rezignáltan jegyezte meg a mérkőzés végén, hogy nem az utolsó öt percben kell játszani... De hogy egy gól micsoda lázba tudja hozni a közönséget, s a lázbajött közönség milyen hatással van a csapatra, azt az a pécsi szurkoló tudja igazán, aki ugyanakkor jegyezte meg: ha még negyedóra van, hát képesek kiegyenlíteni... Folytassuk az összbenyomással. A mérkőzés egésze, tehát mindkét csapat munkája vegyes érzelmeket keltett. Láttunk finom, elegáns, itt-ott bravúros megoldásokat, pontos, hosszú labdákat, szép levételeket mindkét fél részéről, és láttunk banális hibákat, durva belemenéseket, hajmeresztő megoldásokat, szintén mindkét fél részéről. A mieink, lévén fiatalabbak, jobban bírták erővel, a fehérvári vasutasok lévén öregebbek, ritkábban nehezedtek a pécsi kapura, amelynek védője — Fiedler — ezen a mérkőzésen, jóllehet a gólokról nem tehet, nem bizonyította, hogy méltó utóda vagy helyettese Katzirz Bélának. A pécsi csapat fegyelmezetten játszott, látszik, hogy a fegyelem nagy erőssége Kovács Imre vezetőedzőnek, ez a fegyelem csak akkor lazult meg, amikor a fehérvári nyomás megnőtt. A vendéglátók nem tudták kihasználni lehetőségeiket, mindenesetre megzavarták olykor az egyébként kitűnő pécsi védelmet. A véletlen általában nekünk kedvezett, s amikor a labda a tizenhatoson belül ide-oda pattogott, az volt az érzésem, hogy a tévéből jól ismert jégkorong-játékra hasonlít a dolo- csoda, hogy öngól nem lett belőle. A pécsi gólok szépek voltak. Talán az érdemelne külön említést, amelyiket Kiss a hosszúsarokba küldött. A fehérváriak góljai inkább tanulságosak voltak, semmint szépek, de hát ez érthető, a pécsinek nem tetszik a kapott gól. Az egyéni teljesítményekről csak annyit, hogy a védelmet Pál kitűnően dirigálta, Kincses nehezebben győzte apró termetű szélsőjét, Litviket tartani, a középpályán Lutz mutatta meg oroszlánkörmeit, a csatársorban pedig Kiss, Kardos nagy kedvvel játszott, bár bravúros megmozdulásai után rendre elhibázott mindent. Bejátszotta viszont az egész pályát. A talaj sáros, mély volt, nem lehetett jó rajta játszani, Palotai hibátlanul vezette a mérkőzést. Kampis Péter Felcsillant a remény Két mérkőzésen három pont Két hazai mérkőzés szerepelt a Kaposvári Rákóczi múlt heti programjában. Két sorsdöntő találkozó, amikor a zöld-fehéreknek (akik mindkét esetben — talán kabalából — narancssárga színű mezt öltöttek) feledtetni kellett a sikertelen tavaszi rajtot. Az e heti mérleg merőben más, mint az előző volt. Két hazai mérkőzésen három pontot szerzett a kaposvári együttes s bizony nem sok hiányzott, hogy nem négyet. De kezdjük a fordulatot jelentő szerdai találkozóval, amikor a havas, jeges talajú pályán végre egy „új" Rákóczinak tapsolhatott a kemény téli napon is összegyűlt négyezer hazai szurkoló. Valójában csak összetételében volt új ez a csapat. A szív a régi volt. Ezért is sikerült a Kaposvárnak biztosabban nyernie a Haladás ellen, mint amit az 1:0-ás győzelem sejtet. Jól jött a Rákóczinak a szerdai győzelme, hogy ez mennyire felrázta a hazai tábort, azt a Videoton elleni meccs bizonyította. Tízezer szurkoló várta a szombati mérkőzést. Akik látták a vidi elleni találkozót, biztos nem sajnálják, hogy e tavaszias napon kimentek a kaposvári stadionba. Nem csupán azért, mert a sereghajtó Rákóczi pontot szerzett a bajnokaspiráns Videoton ellen. Többet mond ennél az, ahonnan kiharcolta a hazai legénység ezt a döntetlent. A Videotont nem kell ma külön bemutatni a sportág kedvelőinek. A tavaszi évadban még az első helyet is birtokolták a fehérváriak. A csapatkapitány Karsai, nagyon magabiztosan jelentette ki a kaposvári mérkőzés előtt, hogy két pontért jöttek. Aztán a végén, a válogatottat megjárt játékosokkal telitűzdelt Fehérvár örvendezhetett az egy pontnak. Igaz, hogy Buús, a kaposváriak kapitánya most is jópár lövést tett ártalmatlanná. (Ez a dolgom — mondta a kitűnő kapus.) De még több dolga volt a Videoton hálóját őrző Kovácsnak. Az első félidőben brillírozó (szünet után már elfáradt) Kiss László bombáit csak bravúrral vagy védőtársai, Fejes meg Végh segítségével tudta menteni a volt válogatott kapus. Aztán egyszer már ő is verve volt, hisz Konrád pompás labdájával Túrai besétálhatott volna a kapuba. A legeredményesebb Rákóczi-csatár azonban idegességében, abszolút helyzetben fölé durrantott, és ezért a végén a Rákóczinak is be kellett érnie egy ponttal. Kaposvárott tehát megcsillant a remény ... Kovács Sándor A labdarúgó-vb története A nagy csata kezdetét jelentő pillanat Münchenben. Középen, labdával a kezében Taylor, az emlékező játékvezető. 1974: az NSZK-ban Taylor a játékvezető Ismét Európa, ezúttal a Német Szövetségi Köztársaság volt a házigazdája a sorrendben 10-ik labdarúgó világbajnokságnak. Az öt földrész országainak labdarúgó válogatottjai 255 mérkőzést vívtak, hogy a végső győztes négy esztendeig őrizhesse a kupát, minden labdarúgó díj legrangosabbját. Az elődjéért, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség egykori elnöke, Jules Rímet által felajánlott kupáért negyven esztendeig küzdöttek a labdarúgó válogatottak. E negyven esztendő a labdarúgás világméretű elterjedését, a játék fejlődését és népszerűségét hozta. Abban, hogy megtorpanás nélkül egyre feljebb ívelt a labdarúgás fejlődése, nem kis része volt a négyévenként megismétlődő kupaküzdelmeknek a Rímet Kupáért, amelyet Brazília együttese 1970-ben Mexikóvárosban aratott harmadik győzelmével véglegesen elnyert. De kanyarodjunk vissza az 1974-es VB-re, amelynek már az előzményei is rendkívüli sok érdekességet ígértek. Mire befejeződtek a selejtezők, vajon ki gondolta volna, hogy jó néhány előzetes esélyes, patinás futballhagyományokkal rendelkező ország nem lesz ott a VB 16-os döntőjében? Így például az európai csoportból az 1966- os VB-győztes Angliának, továbbá Portugáliának, Belgiumnak, Magyarországnak, Spanyolországnak és Franciaországnak sem sikerült kiharcolni a döntőbe jutást. Ugyanakkor a résztvevők sorában üdvözölhettük „a fekete földrész" képviseletében Haiti, Zaire, továbbá Ausztrália válogatottját. Mint az eddigi világbajnokságok során mindig, úgy ezúttal is megindultak már jó előre a találgatások: vajon kit jelölnek a döntő játékvezetőjéül? Az angol Taylor játékvezető indult a pálya közepe felé... Ha egy olyan csodálatos történetnek, mint a labdarúgó-világbajnokság, volt valaha igazi csattanója, az ő személyének a kijelölése az volt. Világbajnoki döntőt vezetni eddig kiváltságos „kegy" volt, vagy még inkább, egy játékvezetői pályafutás, egy játékvezető életének megkoronázása. Most, viszonylag egy fiatal bíró lépkedett előre, s a kezdésnél ő volt a legjelentéktelenebb ember a pályán. Ami nem baj. Amire azt mondják, úgy is kell, akkor működik jól a játékvezető, ha észrevétlen, hogy a pályán van. De mi lesz vele később, majd ha élesedik a játék! A világszerte óriási érdeklődéssel várt NSZK—Hollandia 1974-es VB-döntő 57. másodpercére ugrott a müncheni olimpiai stadion órája, amikor Hoeness a büntetőterületen belül, buktatta Cruyffot, a hollandok világsztárját. Az esettől mindössze öt (!!!) méterre álló angol Taylor mit sem törődve a nyolcvanezer őrjöngésével, határozottan mutatott a tizenegyes pontra. Johan Neeskens nagy biztonsággal lőtte be a büntetőt, de meglepetésemre a hollandok nem törték kezüket-lábukat, hogy tovább építsék előnyüket. Cruyff alkotókedvét néhány könyörtelen belemenés törte darabokra és Berti Vogts-ot egy különösen kemény danos után figyelmeztetnem is kellett. A németek egyenlítése után Jongbloednek, a holland kapusnak a játék következő szakaszában mindkét keze tele volt munkával, mert a nyugatnémetek mind erőteljesebben támadtak, a másik oldalon viszont Rep egy csodálatos alkalmat szalasztott el, hogy újra vezetést szerezzen Hollandiának. Amint a hollandok mindinkább védelembe szorultak, Neeskenst figyelmeztetnem kellett, aztán, fél perccel a szünet előtt Gerd Müller belőtte a nyugatnémetek második gólját, amely döntőnek bizonyult. Az első félidő néhány másodpercre rá véget ért, s ahogy az alagút felé ballagtunk, az egyik holland játékos dühösen felém rúgta a labdát. Arrafelé indultam, de a következő pillanatban Cruyff bukkant fel előttem és azt mondta: — Nagyobb védelmet kérek öntől. Ebben nem találtam kivetni valót, hát így szóltam: — Rendben van, nagyobb védelmet kér. Most távozzék. Félig elfordult, mi tovább mentünk az alagút felé, de Cruyff rögtön vissza is jött és megint azt mondta, hogy nagyobb védelmet kér. Még valamit hozzátett, de azt nem értettem. — Rendben van — mondtam. — Hallottam. Most azonban elég legyen ebből. Ha még vitatkozni akar, intézkednem kell. Elfordult, de harmadszor is visszajött és akkor figyelmeztettem engedetlensége miatt. Azzal, hogy harmadszor is viszszajött, nyilvánvalóan le akart járatni. Tekintet nélkül arra, hogy mit mondott, a viselkedésével akarta az összes jelenlevők tudomására hozni, nem ért egyet működésemmel. Ahogy felmutattam a sárga lapot, Cruyff elment és többé egy szó sem esett az ügyről. * Az esti bankett nagyszerű volt és München utcáin mindenfelé táncoltak, énekeltek az emberek. Mire végül lefeküdtem, órákig nem tudtam elaludni, újra meg újra átéltem a döntőt. És egy hatalmas gombóc volt a torkomban, — emlékezik vissza a játékvezető. Somos István Hétfői □