Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-01 / 59. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 59. szám 1979. március 1., csütörtök óra: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Illést tartott a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága Napirenden a munkásvédelem • Kevesebb a baleset, de súlyosabb ■ Rövidesen jönnek a személyi számok örvendetes: a népgazdaság egészében az elmúlt években az üzemi balesetek — ezen belül is a halálos balesetek és a foglalkozási megbetegedések száma csökkenő tendenciát mutat. Kevésbé örvendetes: e balesetek súlyossága, tömeges jellege domborodik ki mindinkább, növekedőben az égés, robbanás és mérgezés okozta sérülések száma. Ezen országos képhez „hűen" igazodik Baranya is, mint azt tegnap délelőtt a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságán a résztvevők - a téma előterjesztői - megállapították. A vállalatok, üzemek, néhány kivételtől eltekintve évről évre komoly pénzösszegeket fordítottak a dolgozóik életés munkakörülményeinek javítására, a munkásvédelemre, egyre „komolyabban" foglalkoznak a témával. Minde mellett balesetfronton soha nem tehetünk eleget és soha nem lehetünk elégedettek. Mindenesetre néhány örömteli tényről örömmel számolunk be. A munkásvédelem helyzetével és a tennivalókkal foglalkozó előterjesztésben — melyet a tanács munkaügyi osztálya készített — tallózva szembeötlő, hogy a megye kereskedelmi vállalatainál az 1976-ban balesetek miatt kiesett 3051 munkanappal szemben 1978-ban csak 1800-ról beszélhetünk. A megye mezőgazdasági üzemeiben 1970-ben 1532 baleset volt, tavaly pedig csak 898 - persze még így is magas a termelőszövetkezetekben a 100 főre jutó üzemi balesetek száma. (24,2) Kedvezőtlen viszont a kép a tanácsi irányítás alá tartozó szakmunkásképző iskoláknál — vajon mi lehet az ok? —, ahol az 1976. évi 37-ről 121-re nőtt a balesetek száma, s a kiesett munkanapoké 481-ről 1206-ra. A napirend tárgyalásának vitájában dr. Diófási Lajos, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet pécsi kutatóállomásának igazgatója beszélt az utóbbi időkben tapasztalt örvendetes jelenségekről, közte a vezetők-dolgozók szemléletváltozásáról. Mint mondotta: a munkásvédelemmel való foglalkozás terén javulás tapasztalható. Sérelmezte viszont a munkavédelmi eszközök, ruhák sokszor munkát hátráltató kivitelét. Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányák igazgatója a vállalaton belüli premizálás és baleseti helyzet kapcsolatát feszegette, míg dr. Szalmási Lajos megyei főügyész a munkavédelmi szabályzatok esetenkénti túlburjánzásáról, a téma túlszabályozottságáról beszélt. Szorgalmazta a munkavédelmi szabályzatok korszerűsítésének , az élethez való igazításának — szükségességét. Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke összefoglalójában még egyszer kiemelte a téma fontosságát, kihangsúlyozva: hasznos intézkedések megtételére az üzem, a munkahely képes elsődlegesen. Ugyanakkor mindanynyiunk feladata a balesetek megelőzésében való részvétel: kinek-kinek a maga posztján kell segíteni a prevenciós törekvéseket. S e prevenciós törekvések első és sarkalatos pontja: a szemléletváltozás. A végrehajtó bizottságot ezt követően a tanácsok népességnyilvántartási feladatairól tájékoztatta dr. Molnár István, a tanács igazgatási osztályának vezetője. Mint az már köztudott, minden magyar állampolgár rövidesen újabb megkülönböztető jelzőt, egy 11 jegyű számot kap. E szám bekerül a személyi igazolványokba. E személyi számok állampolgári mankóul szolgálnak majd — szolgálhatnak majd — hiszen segítségükkel az állampolgári nyilvántartás gépesítése megoldható, s végső soron egyszerűbbé, gyorsabbá válik az adatszolgáltatás, ügyintézés. E szem mindenkit élete végéig elkísér - csak példaként: Olaszországban e személyi számokat már régen kiosztották — és ahol tud, megsegít. (Ismét egy példa: a számítógép e személyi szám bemondása után pillanatok alatt megmondhatja, hogy kinek merre van esetleges ingatlana, s amellett, hogy a már hihetetlenné dagadó manuális „keresési-iktatási" munka elkerülhető, az ügyfél is hamarabb kaphatja kézbe az igazolást.) A népességnyilvántartási munka rövidesen megkezdődik, a személyi számok kiosztását 1979. november 30-ig el kell végezni. K. F. Aczél György látogatása Pécsett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Baranya megye 1. számú országgyűlési választókerületének képviselője tegnap Pécsre látogatott Délelőtt a Mecseki Szénbányák Vállalat központjában képviselői fogadónapot tartott. Jelen volt Lukács János, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a városi pártbizottság első titkára, dr. Schwarcz József, a Mecseki Szénbányák V. pártbizottságának titkára, dr. Galabár Tibor, Pécs megyei város Tanácsa végrehajtó bizottságának titkára és dr. Sárvári János, a végrehajtó bizottság hivatalának elnökhelyettese. A fogadónapon 39-en fordultak ügyesbajos dolgaikkal — közéleti kérdésekkel, lakásproblémákkal, nyugdíjpanasszal stb. — a képviselőhöz. Délután a magasházban levő tanácsteremben a városi párt-végrehajtó bizottság tagjaival és a pécsi országgyűlési képviselőkkel találkozott és folytatott eszmecserét Aczél György. A találkozón részt vett dr. Nagy József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A találkozó után Aczél György, dr. Nagy József és Horváth Lajos megyei tanácselnök kíséretében kulturális intézményeket keresett fel. f /I _ Motel épül Mohácson A létesítmény télennyáron üzemel A Mecsek-Tourist megbízásából még 1977-ben elkészítette a terveket a Pécsi Tervező Vállalat kollektívája Gettó József irányításával. A Duna-parti épület százszemélyesnek készül, de szükség esetén pótágyak beállításával százötvenen is lakhatják. Minden szobája kétágyas lesz, s valamennyihez előszoba, fürdőszoba, WC járul. Az előszobában beépített szekrények szolgálják a kényelmet. A motel télen-nyáron üzemelni fog, a hideg évszakokban központi fűtés adja a meleget. A kivitelező, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat 1977. augusztus 1-én kezdett a munkához. 1978 novemberében azonban leállították az építkezést, mert dolgozóikat át kellett irányítaniuk az egyedi kiemelt beruházás keretében épülő Szekszárdi Húskombináthoz. Most márciustól újra megkezdődik a munka a mohácsi Duna-parton. Mégpedig gyorsított ütemben. A kivitelező ugyanis azt ígéri, hogy a kimaradás ellenére tartani fogják az eredeti határidőt: 1979. december 20-át. Az ígéretet szereződés rögzíti, tehát remélhetőleg a téli csúcsidényben, a karácsony és szilveszter közötti időszakokban már legalább százan élvezhetik az új motel kényelmét. Közvetlenül az épülő motel szomszédságában található a Halászcsárda. Már régóta nem megfelelő a kapacitása, most azonban, hogy a motel éttermének a szerepét is be fogja tölteni, egyre sürgetőbbé vált felújítása. A feladatot a Mohácsi Halászati Termelőszövetkezet vállalta magára. Az épületet konzolos megoldással bővítik, s az éttermi szintre viszik fel a konyhát, amelynek kapacitása ötszörösére növekszik. A felszerelést is teljes egészében felújítják, tehát újjászületett halászcsárda fogja várni a motel lakóit és a többi turistát is. A csárda felújításának határideje 1979. december 28., azonban a szövetkezet nyolc nappal előbbre kívánja hozni az időpontot, hogy a motellal egyidőben megnyílhasson a Halászcsárda is. Tófalvi Éva Képünk még a kényszerpihenő idején készült. Márciustól azonban gyorsított ütemben halad majd az építkezés. Műszaki fejlesztés, csak gazdasági számítások alapján Vágathajtó gépsor a szászvári bányában Automatizálás a nagymányoki brikettgyárban A Mecseki Szénbányák termelő bányaüzemei közül Szászváron indult el legkésőbb a műszaki fejlesztés. A széntelepek elhelyezkedése a frontfejtések kialakítását, a gépesítést nem tette lehetővé. A napi 500-600 tonnás termelés pedig fajlagosan a gépesítést nagyon megdrágította, nem mindegy ugyanis, hogy a milliós értékű gépek milyen nagyságrendű széntermelést szolgálnak. Battai György főmérnök szerint Szászváron a műszaki fejlesztési elképzelések során kétszeresen számolni kell a bányában alkalmazható technikai megválasztásnál annak várható gazdaságosságával. Ilyen kis mennyiségű széntermelés mellett sok esetben lehetetlen ezek egyeztetése. A szászvári bányaüzemet járva talán valamennyi mecseki szénbánya közül itt érződik legjobban a bányászat küzdelmes története: a kamrafejtésekben még a fabiztosítás az úr, a vágatokban még kézierővel csilléznek, s hát még a lapát is főszerszám itt. Az üzem kapuján belépve a több mint 100 esztendős Alkotmány akna valóságos történelmi jelképként (egyébként egyik legértékesebb ipari műemlékünk) őrködik az üzem felett, már hosszú évek óta csak biztonsági tartalékként. A mostani műszaki fejlesztési elképzelésekből azonban világosan kitűnik, hogy a kitűnő minőségű szenet termelő üzemben (az itt bányászott szén egy részét Pécsre szállítva a kokszszén minőségének javítására használják fel), erőteljesen előre kívánnak lépni a bánya gépesítésében. Az Alkotmány-telepi koncentrációban már a múlt évben beépítettek 200 méter kaparót, amelyet csökkent munkaképességű bányászok kezelnek, az erejük teljében lévő csilléseket pedig más munkahelyre csoportosították. Az idén azt tervezik, hogy az összes alapvágaton megszüntetik a kézi csillézést. Ezzel függ össze az a terv is, amely szerint 1979-ben egy BÚR vagy TAMROCK típusú fúrókocsival, a szovjet kanalas rakodógéppel, a gép mögött kaparószalaggal, a feltárásban és fejtéselőkészítő vágatokban gépsort alakítanak ki, a vágathajtáshoz, majdan a fejtéshez szükséges anyagok beszállítását pedig függővasúttal oldják meg. A jövőben a költséges, sok munkást lekötő, hagyományos bányavasút csak az irányvágatokon közlekedne. A fejtésekben ismét megkísérlik a fabiztosítás helyett a korszerű Thüssent-támok alkalmazását, a girbe-görbe csapású és dőlésű telepekben pedig a szállításra kanyar kaparók beépítésével kísérleteznek. A külszínen ugyan, de a biztonságos bányaművelést elősegítő fontos berendezés épül még Szászváron, a bányabeli tüzek megakadályozására. Iszapolót létesítenek nyolcmillió forintos költséggel, amelyet várhatóan 1980-ban helyeznek, üzembe. Az Északi-bánya és brikettüzem nagymányoki brikettgyárában is eseménydús esztendő előtt állnak: a brikettgyártás automatizálását tervezik, s ezzel párhuzamosan itt szeretnék megszervezni a Mecseki Szénbányák vagonettjeinek, váltóinak javítását, gyártását, ehhez új üzemcsarnokot is építenek. L. J. A szászvári Béke-akna géptermében