Dunántúli Napló, 1980. június (37. évfolyam, 149-178. szám)
1980-06-01 / 149. szám
Győrbe győriek - némi joggal - vélik, hogy ez a járatinkább a pécsieknek kedv. Ez valóban így van, hisz a pécsiek elég korán :eznek Győrbe ahhoz, hogy vidéki buszpályaudvaron ely közel van a vasúti paudvarhoz) még felszálljak egy-egy buszra, mely iszi őket Győr-Sopron meg legszebb tájaira, például mnonhalmára, Sopronba, sonmagyaróvárra, Csornára, Kapuvárra. A délutáni gyorsot késés nélkül elérhetik és estére már otthon, Pécsett lehetnek. Ugyanezt nem mondhatják el a győriek, akik szintén kíváncsiak Baranya megye szép tájaira. Ugyanis Győrből a vonat Pécsre mindennap este 17.38 órakor indul, és 22.30 órakor érkezik meg. Tehát, ha kirándulni akarnak, akkor szállást kell keresniük és csak másnap reggel indulhatnak várost és szép tájakat nézni. Térkép helyett Ami a város lakóinak nagy gond, az a turistát segítő tájékozódási vonal: Győrt kettészeli a budapest—bécsi M—1-es közút és a vasút. Ettől a vonaltól északra a folyókig terül el a történelmi városmag, itt koncentrálódnak a hivatalok, a kulturális intézmények és a boltok. Az útvonal keleti, „budapesti” oldalán helyezkedik a gyárak nagy része, s itt van a Rába ETO modern stadionja is. Erre az útvonalra csatlakozik be a Székesfehérvárról és a Pápáról jövő két útvonal, mintegy n betűt rajzolva. A két út között, a belvárosból dél felé haladva kórházakat találunk a kertes házak között, majd új, modern lakónegyedeket. Adyváros építése befejeződött, közel 49 ezren laknak itt, a Pápai út mellett pedig most rajzolódik ki a majd ekkorára tervezett KunBéla-lakótelep. Ezen a vidéken az épülő és a meglévő víztorony jelent tájékozódási pontot. Az új lakótelepek összenőttek Szabadheggyel, a hajdani különálló faluval, melynek egyik dombján a tv-reléhálózat tornya ad viszonyítási pontot. A vasútállomástól a másik irányban elindulva, a belvároson keresztül előbb-utóbb elérjük a Kis-Dunát vagy a Rábát, amelyek különben a városban, a Káptalandomb alatt találkoznak. Az Erzsébet-hídra emlékeztető, de mérete miatt csak Böske-híd néven ismert átkelőhely révfalui oldalán emelkednek a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola modern épületei, a híd másik oldalán, a Duna-parton pedig csónakházak sorakoznak. Nem meszsze a hídtól, a Kekszgyár mellett torkollik a Rábca a Kis-Dunába. Ha a Rába kettős hídján hagyjuk el a belvárost, a Szigetbe érünk, itt szép ráctemplomot találhatunk, s hangulatos, régi utcákat, melyeket halászok, hajósok építettek a múlt századokban. Színház, balett, zenei Nemcsak Győr, hanem az egész ország kulturális életének eseménye volt az új Kisfaludy Színház avatása két évvel ezelőtt: a hétszáz személyes teátrum — amelynek falát kívül Vasarely mozaikja, az előcsarnokát Szász Endre két kerámia faliképe díszíti —, építészeti látványosságnak sem utolsó, bár sok szakember szerint éppen elég vitára ad okot. A közönséget azonban nem túlságosan érdeklik ezek a viták: Győr büszke a színházára és kíváncsi arra, ami a falakon belül történik, pontosabban arra, ami a színpadon látható. Az új színházban megerősödött a társulat zenés tagozata: az eddigi operettek és musicalek mellett operák is színre kerültek. Az idén a Don Pasqualét, tavaly a Holdbéli csónakost, két éve a Titkos házasságot mutatták be a társulat tagjai mellett vendégek is felléptek. A prózai társulat jelentős bemutatója volt tavaly Osztrovszkij Vihar című drámája Harag György, az idén pedig Brecht Kurázsi mamája Iglódi István vendégrendezésében. Mindkettőben főszerepet játszott Törőcsik Mari, aki a mostani évad kezdete óta a színház művészeti vezetője. A közvélemény figyelmét azonban elsősorban a balett irányítja Győr felé. Markó Iván, a Bejárt-társulat szólistája egy végzős osztállyal alapított társulatot Győrött , mint annak idején Eck Imre Pécsett. Első bemutatójukkal, A Nap szeretteivel az elmúlt héten vendégszerepeltek Olaszországban, Küzdelmek című produkciójukat itthon, június közepéig láthatja a közönség. De látható még az évad végéig a Kurázsi mama, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Szép Heléna és egy örmény író Élünk egymás mellett című drámája is. A Baranyából Győrbe látogató zenekedvelőknek az év minden szakában tudunk programot javasolni: az Országos Filharmónia nagyzenekari bérletsorozatában gyakran lépnek fel az ország neves együttesei a Győri Filharmonikusok mellett; a győri zenekart most Jancsovics Antal vezeti. A megyei művelődési központban, a városi tanács dísztermében kamarazenekari koncertek, a Rába Művelődési Központban győri művészek hangversenyei várják az érdeklődőket. A győri nyár néven ismert rendezvénysorozatot az idén tizenötödször rendezik meg, s nem véletlenül viseli évek óta már nevében is a „zenei” jelzőt: fő profilja a zene, mégpedig — mint az elmúlt esztendőt sikerei jelzik — az orate , és a kamarazenei produk vonzzák a közönséget. Az idei győri zenei nyár eseményei látványos vízikarnevállal kezdődnek július 5-én. Július 7-én a színházban Haydn Teremtés című oratóriumát mutatják be a Győri Filharmonikusok a Miskolci Oratórikus Kórus és az Operaház szólistáinak közreműködésével. A Győri ütőegyüttes, a Győri Fúvósötös, a Budapesti Reneszánsz kvintett hangversenye, Pászthy Júlia és Gregor József dalestjei mellett Vivaldi Olimpiádé című operájának koncertszerű előadását említjük meg a gazdag programból, valamint a Vasas fúvószfenekarok országos fesztiválját. Az új győri színház nemrég gyarapodott Szász Endre két faliképével, melyeket porcelánlapokra festett a művész. A nagyüzemek városa Ha az országban bárkit megkérdeznénk, tudja-e mit jelent ez a rövidítés: MVG — akkor nem biztos, hogy rábólint, de ha azt hallja: Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, rögtön tudja miről van szó. Már az ország lakosságának csak 4,2 százaléka él Győr-Sopron megyében, mégis ez a megye adja nemzeti jövedelmünk közel tíz százalékát. Az ipari termelés 37 százaléka kerül innen exportra. Természetesen ezeknek a jelentős eredményeknek eléréséhez erőteljesen hozzájárult az MVG. A gyár elődjét 1896. december 28-án alapították. A nagy fordulat évének az 1964-es esztendőt tartják, ugyanis ekkor egyesítették a vagongyárat és a szerszámgépgyárat, ekkor indult meg az intenzív felzárkózás. A gyár már csak nevében őrzi egykori profilját, ma már a járműipar legnagyobb központja. Nemcsak motorokat és futómű-elemeket gyártanak, itt készülnek a kamionok és a különböző mezőgazdasági erőgépek is, mely utóbbit a Steiger-céggel kötött szerződés nyomán kezdték el gyártani. A gyár dolgozói — a tervek szerint — az idei évben elérik a 20 milliárdos termelési értéket. A Győr-Sopron megyei nagyvállalatok között a második helyet foglalja el a Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár. Tizenkét évvel ezelőtt jutottak el odáig, hogy 24 millió négyzetméter terméket állítottak elő. Nemcsak divatcikkeket, műanyagpadlót, hanem sátrat, ponyvát, és konténert is gyártanak. 3300 dolgozója van a gyárnak, a közelmúltban adták át azt a 200 személyes munkásotthont, amely „A”-kategóriás szállodával azonos színvonalú. A pécsiek a Graboplast egyik termékét jól ismerik, hiszen a Hullámfürdő uszodája feletti sátortetőt ők készítették. Győr-Sopron megye az ország egyik legjelentősebb textilipari központjának számít. Itt találjuk a híres Rába Text Győ-őri Textilipari Vállalatot, a Richards Finomposztó Gyárat, mely elsősorban a jersey-anyag gyártásával hívta fel magára a figyelmet. A hazai függönyter- melés 40 százalékát a Gardenia Csipkefüggöny Gyárban állítják elő. A Lenfonó- és Szövő-, ipari nagyvállalat is tekintélyes múlttal rendelkezik. Elsősorban farmeranyagokat és könnyű lentermékeket állítanak elő. Meg kell még említeni a Győri Kötöttkesztyű Gyárat is, ahol jelentősen tudták növelni az exportálható termékek arányát. A megyében még több ipari várost is találhatunk. Azok bemutatására nem tudunk vállalkkozni, csak a jelentősebbek közül sorolunk fel néhányat. Sopronban a Szőnyeggyár és a Ruhagyár a jelentős, (ez utóbbiban a dolgozók zöme 30 éven aluli). A világhírű Triumphcéggel a soproni Ciklámen Szövetkezet kötött bérmunkamegállapodást, melltartók gyártására. Mosonmagyaróváron a kötöttárugyár, a fémszerelvénygyár és a timföldgyár a nevezetes: Bódi Ágnes Győrt bemutató cikkeinket a Pécsről elszármazott győri újságírók írták: Bódi Ágnes, Gárdonyi Béla, és Pió Márta A fotókat Cseh László készítette Most Győrre Hét éven keresztül voltam Győr lakosa. Az egyetem hermetikus, világosan hierarchikus, steril üvegházából elkerülve itt tanultam, végképp önállóan itt próbáltam az életet. A diákbarátságok és hazugságok tét nélküli izgalmait, élményeit itt váltották fel számomra a „vérre” menő emberi kapcsolatok. Alkalmasint ezek bárhol hasonlóképpen történtek volna, de mert Győrött estek meg, odafűz sok minden most már örökké. Kicsit győri lettem csalódásaim, sikereim, élményeim okán. Ha van a földrajzilag körülhatárolható hovatartozásnak is jelentősége e pár óra utazásnyi országban, akkor csak ez lehet, hol érték meghatározó változások az embert. De ezeket csak elmondani lehet, éreztetni aligha, nem vetekedhetnek bárki élményeivel. Tulajdonképpen a vizek jelentették a fő csábítást. Négy folyó egy helyütt, amikor gyerekkoromat kis patak iszapos vize vitte tovább!? De a Kis- Duna, a Rába, a Rábca s a Marcal regényes vize igazán akkor lett nagyszerű, amikor B-vel, T-vel elindultunk kajakokon rajtuk. Velük így lett teljes a vizek varázsa. A nagyszerű győri színházról sem az avatás nyakkendős napja jut előre emlékeim sorában, hanem hogy J-vel katakombákat kerestünk. A színház helyén ugyanis laktanya volt, s mikor bontani kezdték, híre terjedt, katakombákat rejt a föld mélye, tán még Pannonhalmáig is elérnek. Vállalkozásunk nem vonult be a régészet történetébe ... • Nem sokkal ezelőtt mondta egy országos vezető: Győrött a gyárkémények füstje eltakarja a kultúrát. Bántva éreztem magam én is, talán ezért vállalkoztunk a romantikus régészkedésre — hirtelen megtalálni, s fölmutatni a cáfolatot. De csak szívós munkával épülhetettfel délibábos kalandunk helyén a színház, ahonnan most cáfolhatnak, s nem megleléssel, de teremtéssel a győri, vagy éppen a Pécsről odakerült, élményeik alatt győrivé váló művészek. Ha várost, lakást, munkahelyet változtat valaki, reményében teszi többnyire, kevesebb hántásra, több elismerésre talál. Közben a múlt, az elhagyott egyre szebbé válik. Pedig hát egy történik Rajkától Mohácsig, az emberek is csak mások, nem különbözők ott vagy itt. Dehát ezek csak leírhatók, s meg nem oszthatók. Vélem, kedvet sem fakasztanak elutazni Győrbe. A szépet, a múltat kedvelőknek inkább az, ha mondom, a vonatról kiszállva induljanak torony iránt a Püspökvárba, s kanyarodjanak az óra mutatóival a városban: a Szent László hermáját találják az úton, mellette a Borsos-gyűjteményt, aljában a Kreszta-ház, padlásán a Kovács Margit „sufniját”. A ház földszintjén a pécsi Fürtös György kerámiaberendezésén éhüket, szomjukat olthatják, hogy aztán megcsodálhassák hazánk legszebb barokk terét patikamúzeumostól, sarokerkélyestől, vándorlegények búcsúszögeitől vassá lett fájóstul. Kik gyógyulni szeretnének, menjenek tovább, Duna—Rába —Rábca-szögben áztathatják reumájukat a hévízben, s kik vásárolni szeretnek, menjenek jobbra az állomástól, műbőrt venni a Graboplast mintaboltjában, függönyt a Gardéniában, bútort a Cardóban, a többit meg kérdezzék a győriektől ... Mert mindenki magának fedezni csak fel egy várost. Csak magának teremthet élményeket. Ha marad ideje, nemcsak épületeivel, lakosaival is. Nemcsak a nosztalgia mondatja, érdemes megpróbálni. Bodó László