Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-22 / 260. szám

1981. szeptember 22., kedd Moszkvai Rádió pécsi baráti klub Évfordulóra, kiállításra készülnek 1929 októberében kezdte meg a külföldnek szóló adásait su­gározni a Moszkvai Rádió. Jö­vő év szeptember 6-án lesz öt­venedik évfordulója, hogy a magyar nyelvű adás is megkez­dődött. A Moszkvai Rádiónak több baráti klubja működik Ma­gyarországon, köztük a Haza­fias Népfront városi bizottsága mellett működő pécsi is, amely 1976-ban alakult. A törzstagok száma meghaladja a negyve­net, de rajtuk kívül esetenkét több százan vesznek részt a klub különböző rendezvényein, s több ezren tekintik meg a Szovjetunió életét bemutató ki­állításait. A klub tegnapi összejövete­lén a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásai közelgő ötvene­dik évfordulójának méltó meg­ünneplését határozta el a klub­tagság. Egy kiállítás céljából jövő szeptemberig összegyűjtik az ötven év történetének fel­lelhető dokumentumait, meg­próbálják felkutatni a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásai­nak régi hallgatóit, egykori szerkesztőit, bemondóit. A szep­temberi kiállítás megnyitójára meghívják a mostani szerkesz­tőség vezetőit Baranyába. Vénasszonyok nyara Beköszöntött a vénasszonyok nyara , hétfőn országszerte meleg volt az idő. Több he­lyen, így Szolnokon és Pakson kora délutánra 29 fokig emel­kedett a hőmérséklet, ami a jú­liusi időjárásnak felel meg, de az ország más részein is 25 fo­kot mértek. A szeptember végi jó idő a délnyugat felől a Kár­pát-medencébe áramló forró légtömegnek tulajdonítható. A kellemes idő azonban az Országos Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint csupán a hét közepéig marad. Anglia fe­lett nagy kiterjedésű ciklon ör­vénylik, amely Nyugat-Európá­­ban záporokat, zivatarokat okoz, s ez a ciklon hamarosan, ha legyengülve is, de eléri Kö­­zép-Európát. Ennek nyomán va­lamivel kevesebb lesz a napsü­tés, gyakran számolhatunk zá­porokkal, ennek ellenére azon­ban még mindig marad a me­leg. Dunantúli napló Évente 400 tehergépkocsi festhető Nagy teljesítményű fényező­csarnok az ÉPFU-nál Az épület kész, kezdődhet a technológiai szerelés A korallszínre festett csarno­kot egyelőre állványerdő borít­ja, odabenn villanyszerelők dolgoznak. Koncz István, az ÉPFU pécsi üzemegységének igazgatója örömmel jegyzi meg: végre idáig is eljutottak. Hamarosan üzembe helyezhe­tik ugyanis azt a nagy teljesít­ményű fényezőcsarnokot, ami hosszú időre megoldja az ÉPFU gépjárműveinek dukkó­zási gondjait. Eddig is rendel­keztek fényezőműhellyel, de a két és fél évtizeddel ezelőtt épített létesítmény csupán há­rom és fél tonnás tehergépko­csik befogadására volt képes. Időközben a Csepeleket és a ZIL-eket nagyobb teherbírású „szerelvények", illetve speciális járművek váltották és váltják föl. A ma használatos MAZ-ok nyolc és tizenkét tonna teher­­bírásúak, és méreteik sem ha­sonlíthatók a korábbi típuso­kéhoz. A legalább hétmillió forintba kerülő beruházás — amit saját fejlesztési alapból valósítanak meg — kivitelezése a régi mű­hely lebontásával kezdődött, amelyhez nagy segítséget nyúj­tottak az üzemegység szocia­lista brigádjai is. Az új csarnok kivitelezési munkálatait a Pé­csi Építőipari Szövetkezet vál­lalta, a műszaki átadásra a napokban kerül sor, majd azt követően érkezik a fényező­­szárítóberendezés Sopronból, az AFIT ottani Autófelszerelési Vállalatától. A technológiai szerelést és üzembe helyezést is ők végzik el december köze­pére. A két műszakban működő fényezőegység évente legalább négyszáz gépjármű újjávará­zsolásának elvégzésére alkal­mas, és mint ilyen elsőként va­lósul meg az ÉPFU üzemegy­ségei közül. A két egységből álló létesítményben a személy­­kocsiktól a nagyszerelvényekig bármilyen típusú jármű fénye­zése elvégezhető. A festék­szemcsék lekötésére az akna­rendszerben kiépített vízfüggö­­nyös permetezés szolgál, amit nagy teljesítményű elszívó , ven­tillátorok egészítenek ki. A ti­zennégy méter hosszú szárító­helyiségben két, óránként har­minchatezer köbméternyi meleg levegőt fúvó ventillátor biztosít­ja majd a gépkocsik festék­rétegének gyors szárítását. A rendszer energiaellátását a már korábban megvalósult üzemi hőközpont biztosítja. A pécsi telephelyen haszná­latban levő szállítójárműveken kívül itt végzik majd el a kom­lói, a mohácsi, valamint nagy­­harsányi kirendeltségek teher­autóinak újradukkózását is. S. Gy. Óriás tartály a traileren Hétszáztíz köbméter térfoga­tú, tizenöt és fél méter hosszú, több mint tizenegy méter ma­gas, negyven tonna súlyú sav­álló óriás tartályt indítottak útnak hétfőn a Vegyépszer sal­gótarjáni gyárából a Paksi Atomerőmű építkezésre. A szál­lítmánnyal a nyergesvontató várhatóan csütörtök reggelre ér rendeltetési helyére. A Vegyépszer salgótarjáni gyárának dolgozói különleges méretű és minőségű tartályok­kal és más szerkezetekkel szin­te kezdettől fogva részt vesznek hazánk első atomerőművének kivitelezésében. A hétfőn elindí­tott berendezés volt eddig a legnagyobb az általuk épített „paksi" tartályok közül. A Konzum Áruház nemzeti hetei népszerűek a lakosság körében. A bolgár hét alkal­mából szeptember 21-től 26- ig árusítják a baráti ország termékeit. Az élelmiszerosztály vegyi részlegénél bolgár fogkrém, rózsaolaj és tortagyertya kap­ható. A lakástextilen népmű­vészeti szőttesek és szettek, ágytakarók és népművészeti szőnyegek kaphatók. A ruhá­­zatin­ olcsó, rövid ujjú gyermek­pólók, férfiingek és sildes férfi szőrmesapkák közül le­het választani. A konfekció­osztályra gyermek fehér és sötétkék színű tengerésznad­rágok, leánykakötények, ru­hák, női félkötények érkez­tek. A cipőosztály árui voltak a nyitás pillanatában a leg­­kapósabbak: reklámáron kí­nálták a gyermek, házi és ut­cai cipőket és a felnőtteknek házipapucsokat. Az edényosz­tályon kerámiából készült, pipa alakú boros-kávés-likő­­rös készlet, bőrrel kombinált kerámia kulacs, kis méretű, fedeles hőálló főzőedény, hu­szonnégy részes, többféle vi­rágmintával készült étkészlet, négyrészes gyermekétkészlet és egyedi teáscsészék közül lehet válogatni. A gyermekek­ről sem feledkeztek meg: út­hengert, elektromos traktort, játékautó,készletet, elemes te­herautót, markolót, babákat és reklámáron a kedvelt mű­anyag dömpert kínálják. A sportosztályon színes gyermek és felnőtt sportmezeket és komplett csapatmezeket aján­lanak. Ezenkívül díszgyertyá­kat, diplomatatáskákat, gyer­mekkocsikat árusítanak a földszinten. A bolgár hét alkalmából az étterem ételspecialitáso­kat kínál a vendégeknek. Szabó Zoltán konyhafőnök­­helyettes az étlapból néhány jellegzetes bolgár ételt em­lített. Többek között a para­dicsomból, uborkából, áfo­­nyás borecetből, hagymából és juhtúróból készült sopska salátát, a vízimalmi pecse­nyét, a bolgár saslikot, a tűz­delt birkapecsenyét és bol­gár szőlős palacsintát kínál­ják keddtől péntekig 18 órá­tól 23 óráig a vendégeknek. Á. E. Bolgárhét a Konzumban Az étteremben ételspecialitások 4 Újabb 119 kiváló minőségű termék A kiváló áruk fórumának az őszi BNV alkalmából meghirde­tett pályázatára 67 gyártó üzem 215 termékkel nevezett be, amelyből a bíráló bizottság 53 gyártó 119 termékét találta mél­tónak a megkülönböztető KÁF- jelzésre. Az elfogadott termé­kek alkotóinak hétfőn Lauthán Ferenc belkereskedelmi minisz­terhelyettes adta át a jó minő­ség elismerését tanúsító okle­velet A kitüntetett termékek már forgalomban vannak, vagy még az idén megjelennek az üzle­tekben. A minőség iránti igényeket és törekvéseket jelzi, hogy ezúttal több gyártó és termék vett részt a pályázaton, mint a múlt év­ben. Az elfogadott pályázatok aránya azonban most kisebb, mert a bíráló bizottság szigo­rúbb mércével dolgozott. Ked­vező, hogy különösen sok, ösz­­szesen 92 élelmiszerrel jelent­keztek a gyártók. Vendégünk­ volt Róbert László Sokan ráköszönnek Pécsett Róbert Lászlóra, aki szívesen jár vissza szülővárosába, gyer­mekkora színhelyére. Tegnap a megyei könyvtár olvasótermében volt ő az Ars poetica-est vendé­ge, s vele beszélgetett a má­sik pécsi, Galsai Pongrác író, az egykori iskolatárs. Mi a Nádor Kávéházban kérdeztük a neves külpolitikai újságírót, korábbi párizsi tudósítónkat élményei­ről, találkozásairól, mostani munkájáról. Most készült el a libanoni kommunistákról szóló filmje és ezzel párhuzamosan egy másik is a libanoni hétköznapokról, arról az életről, amit harminc éve a háború határoz meg. Az­tán a Graham Greene regénye alapján készített filmsorozat, Az isztambuli vonat kapcsán felidéződött Róbert László egy korábbi filmje, melyben Graham Greene-t szólaltatta meg a harminc évvel ezelőtti Vietnam­ról. — Különös élmény volt Sai­gonban 1972-ben a Hotel Ma­jestic teraszán Greene Csendes amerikaiját olvasni. Diplomata­ként voltam akkor Saigonban, mint a nemzetközi ellenőrző bi­zottság tagja — operatőr, kame-­ re nélkül. Szingapúrban szerez­tem kamerát, a feketepiacon filmet, s egy magyar távírász meg az egyik újságíró kollégám segítségével készült el ott a Filmlevél Graham Greene-hez. Hozzájutottam a Dien Bien Phu­­nál forgatott hanoi dokumen­tumfilmekhez, melyeknek az operatőrei mind elestek, s Pá­rizsban aztán sikerült találkoz­nom Graham Greene-nel. Egy véletlenül kint tartózkodó ma­gyar stábbal forgattuk az inter­jút, aztán jött egy kényszerszü­net, nem tudtunk vágni, s ek­kor „véletlenül" megindult az offenzíva Saigonért... így állt össze a film. Azóta is levele­zünk, jó barátságba kerültünk Greene-nek­,aki az erről készült könyvem angol kiadásához elő­szót írt, és aki tervezi, hogy el­­jön velünk Nicaraguába, a Tisztelendők ottani forgatására. Jó adag szerencse kellett Ró­bert László izgalmas, nem egy­szer életveszélyes munkáihoz — gondolja bennem ilyenkor az újságíró. Mondjuk az ajatollah gépére való feljutáshoz. - .. . Meg ez is, hogy érde­keljen mindig az esemény, mint a legszemélyesebb magán­ügyem, hogy azt akarjam, má­sok úgy lássák a dolgot, aho­gyan én,­­ és a legizgalmasabb ri­port ...? - Ahol a legjobban izgul­tam és a legjobban féltem, az egy párizsi kocsma volt, a Pá­rizsban élő egykori magyar idegenlégiósok törzshelye a Bastille mögött, madame Niná­­nál, akinek mindig magyar sze­retője van. Ezek a férfiak festik a párizsi magasépületek, köztük az Eiffel-torony vastraverzeit, és madame Ninánál isznak min­den hétvégén. Végül az ő ese­tükben is a lelkükhöz szerettem volna közel kerülni, lehántani az előítéleteket — akárcsak a töb­bi munkámban - és megmu­tatni, hogy bár kicsit szeren­csétlenebbek, vagányabbak, de lényegében ugyanolyan embe­­­rek, mint a többi. Gállos Orsolya A megértésről „Az előítéletek leküzdése nem könnyű dolog. Nem is mondhatom, hogy ez a megál­lapítás, amely szerint a relati­vitáselméletet csupán tizenket­­ten értik, helytelen. Épp annyi­ra értelmetlen, mint azt mon­dani. Csak tizenkét ember érti igazán Beethovent. A párhu­zam a matematika és a zene, Einstein és Beethoven között érthető mindazok számára, akik a matematikát és a zenét egyaránt szeretik" — írja Leo­pold Infeld Einsteinről írott, is­mert könyvében. Majd így foly­tatja: „Tény és való, hogy a tudo­mányban nemcsak egyféle megértés lehetséges. A megér­tésnek több fokozata van. Vá­laszthatunk olyan magas fokot is, amelyet valóban csak keve­sek érhetnek el. De kik lenné­nek ezek? Kollégáim közül va­laki (egy kitűnő matematikus) komoly kétségét fejezte ki az iránt, hogy vajon maga Ein­stein egyike-e a három ember­nek, akik Einsteint legjobban értik." „Einstein nem tartozhatna amg kevesek közé, akik leghat­­hatósabban befolyásolták szá­zadunkat, ha gondolatait csak kevesen értenék meg. Eljön az idő, amikor a relativitáselmé­let alapjait már a középiskolá­ban is tanítani fogják. A rela­tivitáselmélet nem csupán a tu­domány főpapjainak szól.” Fogas kérdés: ki érti hát meg valóban Einsteint? Lehet, hogy ő maga se egészen, le­het, hogy a középiskolás is? A vita (bár már nemcsak a re­lativitáselméletről, hanem bár­mily szélesebb értelemben) tu­lajdonképpen folytatható. Ki érti igazán a jelenségeket? Ki tud világosságot teremteni az ismeretek egyre sűrűsödő er­dejében? Hol van az átlagem­ber számára valami fogódzó, valami kis fénysugár, ha beté­ved ebbe az erdőbe? Nézem a tévét, hétről hétre fogalmak, problémák, jelensé­gek százait látom bedobni, amelyeknek körvonalai bizony­talanok, kifejtésük egyoldalú, szegényes, érintőleges, megfo­galmazásuk nem egyértelmű, gondolatmenetük csapongó. Valamit már-már megfognak, aztán elröppen, mielőtt testet öltene, világossá válna. Na­gyon ritka a tiszta gondolat, a kerek, világos mondatok rendje, a bonyolultat megfog­­hatóvá tévő megfogalmazás. S valószínű, hogy ettől olyan le­­nyűgözőek az olyasfajta egyé­niségek, mint amilyen Lánczos Kornél, a neves matematikus, ettől olyan székhez szögezőek az olyan beszélgetések, mint ami vele folyt szombaton dél­után is. Matematikáról, fiziká­ról, tudományról, világképről folyt a szó, de mindig követhe­tően, kristálytisztán, világosan. Milyen öröm és gazdaságos nemcsak a szép, pontos be­széd, de a szép, pontos gon­dolat! Ugyanakkor ebben a beszél­getésben Lánczos Kornél Ein­steinről is szólott, akivel együtt dolgozott (a beszélgetőpartner hibája, hogy ennek körülmé­nyeire, konkrétumaira nem tér­tek itt ki). Bizonyos, hogy ha elhinnnénk is a „tizenkét értő ember” teóriáját, Lánczos Kor­nélt közéjük sorolnánk. De nemcsak ennek regisztrálását nyújtották az ő Einstein elmé­letéről, jelentőségéről szóló szavai. Hanem a megértés híd­­ját is építették, hiszen ilyen egyszerűen és kristálytisztán aligha találkozhatott az átlag­ember a relativitáselmélet alapgondolatával. Ha elfogadjuk a matematika és a zene párhuzamát, azt mondhatjuk: ha Beethovent már jóval többen értik igazán, mint tizenketten, abban része van a „zenei propagandának" is. A matematika (és a többi tudomány) számára sem ha­szontalan az ilyen propagan­da... H. E.

Next