Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-22 / 80. szám
1983. március 22., kedd A tudományos hetek mai programja Délután 3 órakor a pécsi Technika Házában, a Magyar Kémikusok Egyesülete rendezvényén ismertetik az 1982. évi díjnyertes pályamunkákat. Lóránd Tamás—Földes András: Potenciálisan biológiailag aktív pirido (4,3—d) pirimidinek szintézise. Radnainé dr. Gyöngyösi Zsuzsanna: A mecseki szenek porozitása és gáztartalma, valamint ezek jelentősége a váratlan szén- és gázkitörések elhárításában. Horváth András—Szomolányi Ildikó: Uránipari hulladékok kloridtartalmának hasznosítása ioncserés eljárással. A Baromfifeldoltó és Forgalmazó Közös Vállalatnál (Edison u. 13.) délután 2 órakor Békés Lajos főmérnök és Román János főgépész tart előadást. Témájuk: fogyasztási technológia a hármas alagút beépítésével, hidraulikus adagolószerkezet működtetésével a baromfiiparban. Az előadás a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület és a Magyar Agrártudományi Egyesület rendezvénye. A MÁV Oktatási Főnökségének tanácstermében (Lenin tér 1.) délután 2 órakor, a Közlekedéstudományi Egyesület rendezvényén két előadás hangzik el. Markovics Pál, az Autóközlekedési Tanintézet gyakorlati oktatója az energiatakarékos gépjárművezetés technikájáról, Koncz István, az Építőipari Szállítási Vállalat igazgatója az energiafelhasználás csökkentéséről szól a gépjárműveknél. A barlangklíma kutatásának legújabb eredményeit ismerteti dr. Fodor István kandidátus, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének osztályvezetője dél 4 órakor, a JPTE Tanárképző Kar Földrajzi Intézetében (Ifjúság útja 6.). Az előadás a Magyar Meteorológiai Társaság rendezvénye. Az ökológiai és ökonómiai követelmények összhangja a korszerű mezőgazdasági termelésben címmel dr. Sántha Attila kandidátus, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdaságtudományi karának adjunktusa tart előadást délután 2 órakor a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelőszövetkezet tanácstermében. A Magyar Közgazdasági Társaság rendezvénye. A Dunántúli napló A tanulópénz gyakran többszörös Ráció és melioráció (2.) Nem egységes a szemlélet, következetlen a számonkérés Társadalmi, területfejlesztési következmények Mi és mennyi hát a meliorációban a ráció. Hogy közelről győződhessünk meg róla, megyebejárásra vállalkoztunk König István szakmérnökkel, a megyei növényvédelmi állomás kisbuszán. Első állomásunk a kis hegyháti falu, Mindszentgodisa. Már a kocsiból is látszik, hogy a dombok lábánál és a dombhátakon többnyire szépek a földek, gondozottak a rétek, de végig az út mentén — s ezen korántsem csak az út közvetlen közelsége értendő! — mindent felvet a gaz: elszomorítóan sivár a kép. Ugyanez Kovács Gyula tszelnök és közvetlen munkatársai szavai nyomán, szakszerűbben a következőképp jellemezhető: A szövetkezet több mint ezeregyszáz hektáros szántóterületének kétharmadát évekkel ezelőtt már „meliorálták", ám ez a jelentős, mintegy 15 millió foointos költség ellenére sem alakult úgy, ahogy elképzelték. Egyrészt a munkálatok - talán mert a Hegyháton ők kerültek sorra először - műszakilag, technikailag sem sikerültek tökéletesen, másrészt — részben emiatt, részben más okokból — termelésszerkezetüket sem tudták kellőképpen átalakítani: rétjük, szántójuk valójában nem lett több, mint azelőtt. Ezért úgy döntöttek, még az idén hozzálátnak a korábbi munkákból kimaradt mintegy 300 hektáros terület — a kisbesztercei és a bakócai völgy — rendezéséhez is. Kérik — és valószínűleg meg is kapják — ehhez a 60 százalékos állami támogatást, a „saját erőt" pedig hozzászerzik, részben hitelből. Megtehetik már csak azért is, mert a korábbi 12 milliós veszteséggel szemben 1982-t már két és félmilliós „eredménnyel" zárták. Ez nagyrészt éppen a korábbi meliorációs munkáknak köszönhető. Ám ez nem változtat azon, hogy ennyire is csak a tavalyi jó időjárás közepette lehettek nyereségesek. Ha viszont az idén sok lesz az eső, nemcsak a nyereség vész el, hanem még rá is fizetnek ismét. Súlyosbítja gondjainkat — szögezi le az elnök —, hogy még a régi meliorációs terület után képződő évi 820 ezer forintos alapot sem tudjuk ésszerűen felhasználni. Ennyit ugyanis a korábban rendezett területre kötelezően be kell invesztálni fenntartási költségként. Ha ezt nem tesszük, nem kapjuk meg a további támogatást. Ebből a pénzből viszont inkább az idén meliorációra fogandó völgyfenéki részekre költenénk szívesebben, ha lehetne ... — Hadd jegyezzem meg — veti közbe König István —, hogy a fenntartási pénzt ésszerűen és szakszerűen kell felhasználni, s nem a szükségtelen, rossz árkokat kotorgatni... — Mit várnak az idén induló meliorációtól? - kérdem. — Két éven belül nyolcvan mázsás kukoricaátlagot, vagy legalább hatvan mázsa kalászost a 326 hektáros területen — feleli Dezse Károly főmezőgazdász.— Oroszló, majd Kishajmás, Okorvölgy és Hetvehely felé haladunk tovább. König István megjegyzi: ebben a hosszúhosszú völgyben is még egy több száz hektáros területet lehetne a termelésnek „megmenteni", majd arra figyelmeztet: mindenütt ottmaradtak a távírópóznák a régi vasútvonal mellett, holott a MÁV szerint ezt a területet a mezőgazdaságnak „rendben visszaadták". Szentlőrinctől nyugatra kedvezőbb a kép: itt már valóban látszik a meliorációból a „ráció” ... A vasút és a 6-os út közti területen csatornaásógépek, vontatók dolgoznak, csakhamar elérjük a nagypeterdi szövetkezet rózsafai területét, amely a korábbi 40—50 helyett — a jól tervezett és megvalósított munkák után — több mint 100 mázsa kukoricát adott tavaly hektáronként. A melioráció megyei helyzetéről Sellyén, a Vízgazdálkodási Társulat vezető szakembereitől kapunk áttekintést. Térképeket tesznek elénk, melyekről szemléletesen kitűnik, merre és mennyire előrehaladottak a vízrendezési és talajvédelmi munkák a hozzájuk tartozó 220 000 hektáron. A térképeiken rögzített tények szerint a melioráció gyakorlatilag megoldottnak - de nem befejezettnek! — tekinthető a 6-os úttól délre eső részeken és a Hegyháton. A többi területek viszont a Zselic egésze, valamint a Pécstől nyugatra, északnyugatra és délre fekvő vidék — jelentős hátrányban vannak. Készült ugyan részletes rendezési terv ezek zömére is, de a tényleges megvalósításra — épp a csökkenő állami támogatás miatt — egyelőre remény sincsen. Pedig „csupán" a Dráva mentén 84 000, a Zselicben pedig 22 000 hektár víz- és talajrendezését kellene megoldani. Kérdés: idejében kerülhet-e erre sor, ha Baranya — mint most — országos viszonylatban a legutolsók közt áll a meliorációs támogatásban részesülő megyék sorában? S éppen emiatt elégedetlenek a korábbi jelentős deinvesztálások, illetve az ezekből elvégzett munkák szakszerű fenntartásának számonkérésével is, hiszen a melioráció nem eseti feladatot, hanem egy állapot tartós fenntartását jelenti. Tegyünk-e, tehetünk-e ehhez hozzá valamit? Keszei Tamás ekként mutat rá a melioráció — végső soron — társadalompolitikai, területfejlesztési öszszefüggéseire egy, a zselici meliorációról szóló tanulmányában : „Az elnéptelenedő községek nagy része (Gyürüfü, Kisibata, Korpád stb.) erre a térségre esik, és ezek pusztulásában nem kis szerepe van a kedvezőtlen termőhelyi adottságoknak. Hosszú távon azonban sem népgazdasági, sem környezetvédelmi szempontból nem engedhetjük meg, hogy az ország amúgy is csökkenő termőterülete lepusztuljon. Amikor világviszonylatban 10-20 dollár közti hektáronkénti ráfordítással is végeznek meliorációt, illetve rekultivációt (NSZK, USA), a hazai viszonylatban bár jelentős megterhelést okozó, de még mindig jóval mérsékeltebb beruházást állami támogatással és kedvező hitelfeltételekkel lehetőleg támogatni, kell.” Lehetőleg? Varga János háztájiban mennyi mindenre kell ügyelnie a gazdának, hogy tevékenysége haszonnal járjon. Nem elég az etetés, az almozás, a törődés. Mind több több a leskelődő veszély. Sok helyütt hamvasztják el a lángok az értékeket. A gazda szeme hizlalja a jószágot — tartja a régi igazság, amit úgy is meg lehetne toldani, a gazda figyelmetlensége meg pusztítja azt. A mohácsi gazda hogy is sejthette volna, hogy 700 csibéje és az ól tetőszerkezete a lángok martalékává válik. Milyen renddel foglalkozott a csibékkel, a hűvös-hideg napokon még olajkályhával is fűtött. A csibeól kéményébe épített faszerkezet a nagy hőtől begyulladt, odalett, értelmetlenné vált a munkája. A kára 30 000 forint. Az infralámpa sugárzó hője annyi értéket semmisített már meg! Nem ártana körültekintőbben használni azt az amúgy kényelmes fűtést. Fazekasbodán nem vették észre, hogy a sertésólban fűtő infralámpa túl közel melegít az ólom fölött. A szalma lángot fogott, az ólban elpuszult az anyakoca 8 malacával. A kár 30 ezer forint. A szigetvári Pap-pusztán a fatüzeléses kályha kipattanó szikrája húzta keresztül a gazda számítását. A szikrától lángra kapott az alom, bent égett a két anyakoca 21 malaccal. A húsfüstölés — ha figyelmetlenül végzik — könnyen megbosszulja magát és a füstölésből végül is égetés lesz. Mint Gerden. A családi ház padlásterében (!) füstölték a töltelékárut. A parázs és füst helyett nyílt láng éledt, ez lángra lobbantotta a közelben lévő, égerfamagot tartalmazó, kartondobozt. Elégett a füstölni való és más is. Veszendőbe ment 30 ezer forint érték. Márciusban eddig közel egymilliós tűzkárral járt a szabadban való tüzelés. Különösen a hétvégék tüzesek Baranyában. A kert-, szőlőtulajdonosok égetik a száraz gazt, a kirándulók eldobják a parázsló cigarettát, az égő gyufát. Szándékos-e a mozdulatuk, vagy megszokott, figyelmetlenek-e, vagy felelőtlenek? Legtöbb „tűzcsiholó” személyére utólag sem derül fény. Februárban Marácsán és Sósvertikén is meggyulladt az avar — nem magától! —, a tovaterjedő tűz kiégette a tölgy-, illetve az étercsemetést. A két helyen több mint százezres a kár. Megyénkben március 10-én rendelték el a tűzgyújtási tilalmat, megelőzendő az avar- és erdőtüzeket. A tiltás ellenére sorra csapnak fel a lángok. Március 10—15. között már 16 személy ellen tettek szabálysértési feljelentést. A kiszabott pénzbírság elgondolkodtat, de az üszkös csemetést, erdőt, gyümölcsöst már nem kelti életre. Figyelmetlenségünk gyakori következménye a lángtenger. A nagyharsányi étteremben zárórakor parázsló cigarettát felejtettek a tálalóasztalon, a mecsekjánosi ház padlásfeljárójának falépcsőjét használta hamutartónak a gazda, a tarrósi ház fali füstcsőnyílását papírral tömték be, a szikrától kigyulladt a fürdőszobai papírdugó, kiesett, meggyújtotta a szennyes ruhát. A pécsi lakókocsiban hősugárzóval fűtöttek, az éjjeliőr elszunyókált, a sugárzó hőtől kigyulladt, kiégett a lakókocsi, az idős férfi soha nem ébredt fel. A februári tűzkárstatisztika Baranyában 39 tűzesetet, egy halálesetet és 406 000 forint tűzkárt rögzít. Az okok mezőnyét a dohányzás vezeti, 12 avartűz volt. M. L. 3 MINIVÁZÁK AZ USA-BA. Az egysült államokbeli Franklincég 11 ezer minivázát rendelt májusi, majd szeptemberi szállításra a Zsolnay Porcelángyártól. Egyféle porcelánfajansz termékről van szó, melynek magassága mindössze nyolc centi, kézzel festett, azonos dekorációval készül. Az érdekességet a gyűjtőknek szánja a kereskedelmi cég, mégpedig úgy, hogy 25 darabos kollekciót állít össze, melyben csak egyetlen darab lesz pécsi, a többinek más és más lesz a gyártója. Többek között az angol Wedgwood, a nyugatnémet Hutschen Reuter, a spanyol L' Lano, a francia Limoges gyár. Mindegyik világhírű készítője az egyedi, speciális porceláncikkeknek. Hazánkból és a többi szocialista országból, más gyártó nem szerepel a díszes gyűjteményben. A Zsolnay történetében a minivázaprogram nyitányát jelzi az ez évi megrendelés. A dollárhaszon jónak mondható, a következő években legalább háromszor enynyit szeretnének gyártani a Franklinnak. (Csuti János) * ÚJ GYÜMÖLCSVÁLOGATÓ BIKALON. A Bikali Állami Gazdaság kertészei, gépészei, mérnökök és technikusok olyan gyümölcsosztályozó-gép kialakításán dolgoznak, mely válogatni tudja a gyümölcsfákról rázógépekkel „leszedett" gyümölcsöket. A gép ugyanis „egyberáz” mindent, az aprót a nagytól, az éretlent az érett gyümölcstől nem képes szétválogatni, s ez megnehezíti az eladást, a konzervgyári feldolgozást. A gép kipróbálását az idei szezonra tervezik. Segítsé g SZOKATLAN MUNKA A MEZŐGÉPNÉL. A technikai megoldást illetően is impozáns megrendelést kapott a cserkúti Mezőgép Vállalat, az NSZK-beli Mauer cégtől. Egy 380 tonnás hangtompító és füstgázelvezető speciális berendezést kell gyártaniuk májusi határidőre egy nyugatnémet repülőtéri próbatermi hangárba. A munka szokatlanul egyedi, elkészítését a szigetvári és a villányi gyáregységek vállalták. A gyártási és a szálllítási határidő rendkívül szoros. A vállalat korábban még csak hasonló berendezést sem állított elő, így szokatlanok, magasak a műszaki követelmények. A bonyolult fémszerkezet egységei oly nagy méretűek, hogy több darabban állítják elő, és így kerülnek szállításra is. Valószínű, hogy egy 45 vagonos célvonat fogja vinni az árut. A várható devizabevétel megközelíti a 400 ezer márkát. (Cs. J.) givel nyilván piacképesebbé tehető a bikali gyümölcs, idehaza és a külpiacokon egyaránt. (Varga János) DOLLÁR A FORMATERVEZETT SZŐNYEGEKÉRT. Új piacokat keresett és talált az idén a sellyei fogyasztási szövetkezet csányoszrói szőnyegszövő üzeme. Tovább bővítették svédországi és NSZK-beli piacaikat, szép szőnyegjeik iránt újabbat? Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, sőt Amerikában is érdeklődnek. Nyilván szerepe van ebben annak, hogy — az Artex segítségével — gondos piackutatást végeznek, no meg annak is, hogy termékeik „formatervezettek”: szőnyegeik tervét Ardai Ildikó textiltervező iparművész készíti. Tavaly összesen 320 ezer dollárért keltek el az ormánsági szőnyegek, az idén ennél mintegy 10 százalékkal nagyobb bevételre számítanak (V. J.)