Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-30 / 177. szám

Német céhlegények Ceglédpusztán Hat ács járja a világot Hórukk! A munkavégzés egyik ősi vezényszava hozza össze a német céhlegényeket és a helybélieket Merenye- Ceglédpusztán, a faluház épí­tésén. Hat Hamburg környéki ács járja a világot pár esz­tendeje, hogy elmélyítse mes­terségbeli tudását. Szokatlan, nehéz feladatokat vállalnak, mint a Dobszához tartozó másfél száz lakosú kis telepü­lésen is, ahol csak fából ala­kítják ki a könyvtárt, klubo­kat, mozit, orvosi rendelőt, vendéglátóipari egységet, rendezvénytermet magába foglaló létesítményt. A kupo­lás építmény megjelenésében festő rózsára emlékeztet majd. Tervezője a Makona Építés­­tervező Mérnöki gmk. — Csak egy hazai kivitele­ző jött volna, az is félmillió forint munkadíjért — mondja Kolics Pál, a Dobszai Általá­nos Művelődési Központ igaz­gatója. — Sokalltuk az ösz­­szeget. Végül is a Népműve­lési Intézet egy nyugatnémet építőcéh vándorcsoportját ajánlotta, amely ingyen dol­gozik, mindössze ellátást kér az építkezés idejére. Ceglédpuszta egy a Dob­szához tartozó 11 helység kö­zül, a legtávolabbi és a leg­gyengébben ellátott. A kis fa­lucskában június elejétől ácsolnak, faragnak a nyugat­német szakemberek Lutz Matt­hews irányításával, ő a leg­idősebb, 29 éves. A legfiata­labb 23 éves. Mindnyájan nőtlenek. Munka közben egy­forma bársonyruhát és puha bőr lábbelit viselnek. Fejükön tűző napban is ott van a nagy, lecsüngő karimájú ka­lap. A ruhán az övtől a bo­káig kicsi és nagy zsebek, tele szerszámokkal, szegekkel, apró anyagokkal. Súlyos te­her, mégis könnyedén mozog­nak vele a földön és az áll­ványzaton. övcsatjukat címer díszíti, felirata­ a két össze­­támasztott szekerce felett né­metül: „Magasra fel, te ács­­művészi”. Tavaly a Domini­kai-szigeteken, idén már Ausztriában építkeztek. A Dobsza környéki településen augusztusban végeznek a 120 négyzetméteres alapterületű, majd tíz méter magas faluház megépítésével. S ha idejükből engedi, buszvárót is szerelnek össze ugyancsak fából. Utána Jugoszlávia következik. Még néhány esztendeig járják a vi­lágot, hogy az otthoni vizsga után elnyerjék a mesterleve­let. Megmozdult a környék. El­lenszolgáltatás nélkül segít többek között a helyi tsz, a művelődési központ szerelő­brigádja, a Szigetvári Á. G., a barcsi fűrészüzem, az orfűi fafaragó tábor. Koppányi Jó­zsef és Büki István szervezi a helybelieket, akik 200 000 forint értékű társadalmi mun­kára tettek ígéretet. Ha szo­rít a határidő, anyagellátási gond adódna, a lakók pénzt adnak össze. Másfél millió helyett 600 000 forintért jut közművelődési és egészség­­ügyi létesítményhez Cegléd­puszta. A tervek szerint még idén. Csuti J. A dobszai pusztán faluházat építenek — „Magasra fel, tá­ncsművész'' Egy ugrásra a Balatontól 1­80 négyzetméteres eladótér Minden nap Kánaán? Csábító kínálat Mindig friss áru Készül a 200 férőhelyes parkoló Magyar József, a Marcali Áfész új ABC áruházának a vezetője szerint nincs rosszabb, mint amikor egy bolt megnyi­tásakor a vevő úgy érzi, hogy Kánaánba érkezett, azután el­fogy a nyitókészlet és követ­keznek a „guggoló" hétközna­pok. Marcaliban már a nyitás előtt elhatározták, hogy náluk nem lesz leguggolás. — Tehát mindennap Kána­án? — Ha nem is Kánaán, de folyamatos ellátás biztosítása az alapelvünk. Úgy érzem, ed­dig sikerült ezt az elhatározá­sunkat tartani. Ma ugyanannyi az árukészletünk, mint a nyi­táskor volt. Az árukészlet kapcsán máris híre futott az áruháznak. Kü­lönösen a húsáru és a zöld­ségfélék kapcsán. Például: le­het rendszeresen velőscsontot kapni, sőt marhafarkot is, a tőkehús-választékuk elsőrangú. Minden újdonság megtalálha­tó a polcokon. Magyar József így fogalmaz: ami bejött az országba, annak itt kell lennie a polcainkon! Sokan azt mondják, kész csoda. Ám legyen, de akkor ez a második csoda. Mert ma­napság az is felírható a cso­dák közé hogy az áruház 1 év és 1 hónappal előbb lett kész a tervezettnél. 1986. január he­lyett 1984. decemberben adta át a kaposvári Tanácsi Építő­ipari Vállalat a közel hatvan­­milliós létesítményt, egyáltalán nem kisvárosi méretű. 1180 négyzetméter alapterületű az eladótere, 580 bevásárlókosár várja a vásárlókat és hét pénz­tár biztosítja a gyors vevő­áramlást. A havi forgalmat 10 millió forintra tervezték, jelen­leg 9 millió körül teljesítik. A méretek mögött semmiféle gi­gantománia nem húzódik meg. Arról van szó, hogy nem csu­pán Marcali város, hanem a vonzáskörzet mintegy har­minc kistelepülésének az ellá­tását is szolgálja, városi szín­vonalon. És természetesen fel­készült a balatoni idegenforga­lomra is. A Balaton egy kar­nyújtásnyira van, várható, hogy ha felfedezik, tömegesen keresik fel az új ABC áruházát a déli parton üdülők is._ — Mi a titka a kitűnő vá­lasztéknak? — Nincs titkunk. — mondja Magyar József. — Tőkehússal a Böhönyei Állami Gazdaság húsüzeme lát el bennünket, egyéb húsárut a nagykanizsai, a keszthelyi húsüzem és a ka­posvári Húskombinát szállít. Tőlük kapjuk a sertéslábat, húsoscsontot, velőscsontot és a marhafarkot. Ezek állandó cik­keink. Persze előfordulhat ki­maradás. Hiszen, ha például a húskombinátban elromlik egy gép, nem vágnak. Akkor átmenetileg nem kapunk ser­téslábat. De ezek a kivételes esetek. — És a friss zöldség? — Az alapot a böhönyei és a keszthelyi Zöldért szállítja. Ilyen a hagyma, a burgonya, az elálló gyümölcsök. A friss árut, az összes készletünk 50— 60 százalékát viszont közvetle­nül a termelőktől szerezzük be. Az a paprika, amit a pul­ton lát a vevő délelőtt hajnal­ban még a tövén volt. Ez a jellemző a gyümölcsökre is. Ha szükséges, a termelők délután is szállítanak. — Mitől ropogós a péksüte­ményük? — Egyszerű. Friss. Reggelen­ként előszállítást kapunk a sü­tőipartól. Szinte kemencemele­gen. Délután kapjuk a követ­kező szállítást, szintén még melegen. Ennyi. — Milyen különlegességet ajánlana a vevőkörének? — Különlegesség? Talán azt, hogy minden pénteken juh­­bélbe töltött virslit tudunk kí­nálni. A további tervekhez tartozik még az is, hogy az ABC áru­ház épülete mögött készül a kétszáz férőhelyes parkoló. A vevők a bevásárlókocsikat ki­tolhatják majd az autójukhoz, a visszajuttatásról az üzlet dolgozói gondoskodnak. Kánaán? Majd eldönti a vá­sárló. De bizonyos, hogy Bala­­tonmária térségében nyaralók­nak is „jól jött” a marcali ABC. K. P. Ha van, miért nincs? Unicum: édes-keserű gyomorkeserű ízek és illatok a likőripari vegykonyhából Hová mennyiért vándorol a gömbölyű üveg? Harmincféle import gyógynövényből — dollárért A pesti Ferencváros egyik híres gyárának, a Budapesti Likőripari Vállalat Ipar utcai központjának látogatói gyak­ran mondják dr. Kupás Sándor igazgatónak: könnyű nekik hi­szen piacgondjaik nincsenek, legkeresettebb termékükből, az Unicum gyomorkeserűből any­­nyit adhatnak el, amennyit csak tudnak. . . Az igazság azonban, mint annyiszor, most is másképpen van... — Néhány évvel ezelőtt még évi négy vagonra valót készí­tettünk a jellegzetes, gömbölyű palackos nedűből, az idén már havonta gyártunk négyszer ennyit, de ez is kevés — mond­ja keserűen az igazgató. — A megnőtt kereslet oka, hogy a fogyasztók ízlése jócskán meg­változott: nem a konyak, a whyski a sláger hanem a ke­serű italok. A külföldi, ha megfordul nálunk, nem barack­vagy szilvapálinkát vesz ma­gyar különlegességként, hanem Unicumot. Elsősorban azért nem örülünk ennek, mert az Unicum mintegy 28—30-féle gyógynövényből készül, és ezek zömét a dél-európai országok­ból vagy a Földközi-tenger túlpartjáról kemény valutáért kell beszerezni. Dollárt kell adni azért, hogy Unicumot ihassunk. . . Az italt egyébként — mint egy régi, híres plakáton is lát­ható — a vállalat egyik jog­elődje , Zwack József és Tia cég találta ki. Zwack fiával, aki Itáliában folytatta a szesz­mesterséget és jól menő gyára van ott, igen jó a kapcsolatuk — az utóbbi időben még a mi Unicumunk ausztriai, NSZK-beli forgalmazása is szóba került. Miből, hogyan készül? Al­kotóelemeinek háromnegyed ré­sze import: narancshéj, zittvar­­gyökér, liángyökér, üröm- és citromfű borsmenta, fahéj, szegfűszeg, Columbus- és en­ciángyökér, rebarbara, kínaké­­reg, vidrafű és ízesítőanyagok. Mindezek szeszes elegyét áz­tatják, lefejtik, majd desztillál­ják. Az eredmény ismeretes — azazhogy... előkelő helye van a hiánycikklistán. Ehhez hozzájárul a hazai kereskedelem egy s más fur­csasága is: az Unicum az ál­lami boltokba, elosztóhelyekre kerül, ám innen jelentős része azonnal „átvándorol” a szer­ződéses üzletekbe. Természete­sen csúszópénz ellenében — állítják és konkrét tényekkel igazolják a gyáriak akik azt sem értik, miért élveznek az „ellátni kötelező" felszólítás­sal is megerősített előnyt a szerződéses üzletek?... A do­log — számukra is — annál bosszantóbb, mivel 500-600 forintért látják viszont e bol­tokban azt az Unicumot, ami­nek literjéért nekik csak mint­egy 170 forintot fizet a keres­kedelem. . . Persze, lehet bosszankodni és füstölögni, de újítani, fej­leszteni is kell. A titokzatos li­kőripari vegykonyhákban új üdítő­italok épp úgy főnek, mint azok az új röviditalok, amelyekkel az OMÉK-on akar­nak sikert aratni: a különleges zamaté Vadász, a Borbolett, az Aqua-vitae pálinka és li­kőr, no meg a Budapest-bitter, a korábbi Ó-Hungária campa­­riszerű változata... Egészségünkre! Varga J. Az sem baj, ha nem fiatal Szupernő az előszobában Tudja-e ön, hogy a narancs­salátát, a makarónit és a spa­gettit kanállal és villával kell fogyasztani? Mit tenne akkor, ha a környezetében valaki el­ájul? Tisztában van a gazda­ságirányítási rendszerünkkel, az államhatalmi, az államigazga­tási szervek munkájával, a mun­kajogi viták fórumaival? És ha emellett még azt is megfigyel­te, hogyan lehet a beosztotta­kat zavarni, a főnököt megté­veszteni?! — és mindez kelle­mes megjelenéssel, nem utolsó­sorban derűlátással párosul: alkalmas a pályára! A főnöke is így álmodta meg az ideális titkárnőt. A titkárnőt, aki még nem is olyan régen a mosollyal kísért élcelődések célpontja volt. Mindenekelőtt fiatal és csinos legyen, az sem árt, ha tud egy kicsit gépelni, és ha egy leve­let önállóan megfogalmaz, már kész főnyeremény! Az ajánlás mellett a követelmény csupán ennyi volt a rossznyelvek sze­rint, ha egy vállalatvezető tit­kárnőt keresett. A titkárnői foglalkozás az Országos Szakmai Jegyzékben nem szerepel. A TIT Budapesti Szabadegyeteme által szerve­zett titkárnőképző kollégium keretében azonban több mint 20 éve folyik a képzés. De Pé­csett is van már —közel 10 éves — múltja a titkárnőképző tanfolyamoknak. A közelmúltban 60 titkárnő, illetve leendő titkárnő vette át a TIT városi szervezeténél a 10 hónapos továbbképző tanfo­lyam elvégzését igazoló bizo­nyítványt. Ez már azt is tanúsí­totta — eltérően a korábbi si­ma igazolástól —, hogy milyen szinten sajátították el a tan­anyagot, avagy kiváló, jó vagy csak megfelelő a vizsga ered­ménye. A vizsgakérdések elgondol­kodtatóak. Talán nem is ártana kötelezővé tenni ezt a tanfo­lyamot. A hallgatók a 180 órá­ban gazdasági alapismereteket tanultak, megismerkedtek a jö­vedelemszabályozás, a munka­erő-gazdálkodás, a bérgazdál­kodás és a tervezés alapfogal­maival. Tanultak pszichológiát és etikát, beszédtechnikát, leve­lezést. De a jó titkárnőnek el kell igazodnia a jogi útvesztő­ben is. Megismerkedtek a Mun­ka Törvénykönyvének legfonto­sabb rendelkezéseivel, a szer­ződésekkel, betekintettek az ál­lamjogba és a családjogba. Az sem árt, ha ért a baleseti elsősegélynyújtáshoz és tisztá­ban van az idegrendszer tűrő­képességével. Ez volt az alaptanfolyam. Az előadásokat a POTE és a JAPATE Közgazdasági, Tanár­képző és Jogi Karának oktatói, továbbá ügyészek és a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság szakemberei tartották. A TIT tervezi, hogy a közeljövőben emeltszintű titkárnőképzőt indít. Erre csak azok jelentkezhetnek, akiknek van bizonyítványuk az alapismeretekről. Marton Gy. Hatvan­tkkárnő vizsgázott Pécsett vasárnapi 3

Next