Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-20 / 227. szám
Mint egy kandalló, szombaton úgy tüzelt az újmecsekaljai stadion. Az újpestiek idegeit mégsem a hőség, hanem inkább a mérkőzés fordulatai viselték meg. Göröcs korai kettős cseréje kockázatos, de jól bevált hadvezéri tett volt. De hogy milyen állapotban döntött, azt mutatta, hogy a hajdani finompengéjű csatár a pályáról lejövet meglehetősen bárdolatlan hangon szidta Palkovicsot és Grószt, vagy éppen azt, aki hozzá szólni merészelt. Múltbeli kenyéradó gazdái, a méltóságos olajsejkek bizonyára burnuszuk mögé rejtették volna arcukat kifejezései hallatán. Az utolsó sípszó után az egyébként kitűnően játszó Kiss Sanyi vérbenforgó szereikkel ordítozott a nemrég még neki tapsoló szurkolókkal. Szendrei, a Fernandel arcú kapus által a bírónak előadott magánszám is olyan messze volt a humortól, mint Makó Jeruzsálemtől. Persze, ha dicséretes nem is, de azért némiképp érthető volt a vendégek viselkedése. Szünetben a vereség réme, végül pedig az elmaradt győzelem sokkolta őket. És a pécsiek? Nos, ők nem mosolyogtak, de idegháborúba azért nem keveredtek senkivel. Kiszaladtak megköszönni a törzsszurkolók biztatását, aztán bekocogtak az öltözőbe szomorkodni. A csapat legjobbja, Róth szinte bódultan trappolt végig a folyosón. — Nem, egyszerűen nem emlékszem semmire! — ingatta a fejét, amikor második góljáról kérdeztük. — Csak azt tudom, hogy „belekapáltam" egyet a labdába ballal, a rosszabbik lábammal, aztán elsötétült minden. Hozzá a sötétség, a csapathoz viszont a reménysugár érkezett meg a 90. percben. A döntetlennél ugyan jobbat vártunk, de a vereség egyenesen kínos lett volna. Arra viszont, hogy ez a mérkőzés miért csak 15 percig volt a szerdaihoz hasonló diadalmenet, nehéz válaszolni, hiszen az Újpest talán csak egy „rostányival” jobb Puskás dr. legénységénél. — Elfáradtak a fiatalok, akik olyan jól szerepeltek a Vasas és a Debrecen ellen — tárta szét karját Garami József, a PMSC vezető edzője. Lehet, hiszen az ifjú titánoknál még gyakori a formaingadozás. De hadd tegyük hozzá: az a gyanúnk, ezek a fiúk játszani nagyon tudnak már, küzdeni talán kevésbé. Pedig ha csillogni nem képes egy csapat, akkor izzadnia, feszülnie kell. Győzni látványosan szebb, de szenvedve sem szégyen. Akaraterőből viszont ezen a találkozón csak az „öregek” vizsgáztak jól. Persze semmi baj, ha a nehezen kicsikart 2-2-es döntetlen okulásul szolgál a nagyreményű Garami-csapat számára a hosszú bajnoki menetelés alatt. Belénessy Csaba : így láttam A 2-2-es döntetlenre végződött PMSC-V. Dózsa-mérkőzésen Várnagy Ferenc, a csapat régi szurkolója a következőképpen értékelte a pécsiek teljesítményét: Bodnár (6) — Kónya (7), Torna (6), Róth (8), Brezniczky dr. (5) — Csoboth (7), Túri (6), Rendes 5, Lőrincz (5) — Lovász (6), Mészáros (5). Labdarúgó MB I. Győzni szenvedve sem szégyen Ki lesz a győztes? Túri átadását Rendes várja, az újpesti Rostás és Herédi feszülten figyeli a pécsi támadást. Erb János felvétele A bajnokcsapat is megizzadt Siófokon Mit mondott Szepesi György? Nagy várakozás előzte meg a bajnok Bp. Honvéd siófoki szereplését, több mint 10 ezer ember óriási biztatása mellett indult a mérkőzés. A hazai szurkolók, de még a játékosok kedvét sem szegte az, hogy már a 2. percben a siófoki hálóban táncolt a labda, mert ezután a csapat nagyon rákapcsolt, teljesen beszorította a kispestieket. Hazai helyzetek sokasága maradt kihasználatlanul, bizony csak az óriási szerencse, no meg a rutin segítette hozzá a Honvéd csapatát, hogy győztesen hagyhassa el a játékteret. A mérkőzés végén dr. Szepesi György, az MLSZ elnöke úgy nyilatkozott, hogy igen jó benyomást kelt a siófoki csapat, amely balszerencsés vereséget szenvedett és méltó ellenfele volt a bajnoknak. Komora Imre, a Honvéd edzője szerint egy sokkal jobb ellenféllel találták magukat szembe, mint ahogy azt várták, igen meg kellett küzdeniük a győzelemért. Szőke Miklós, a siófokiak mestere egy kissé elkeseredve mondta, hogy ezt a mérkőzést, ha helyzeteiket kihasználják, megnyerhették volna, de a határozatlan és a kapu előtt igen körülményes csatársor miatt ez nem sikerült. Jankovics Sándort, a siófoki csapat egyik legjobb formában lévő játékosát nehezen lehetett szóra bírni, de megállapította, hogy már igen régen játszott ilyen balszerencsés mérkőzésen, ahol a végig támadó csapat marad alul. Legalább az egyik pont jogos lett volna. Szólni kell még a lelkes közönségről is, amely az egész mérkőzésen végig biztatta a hazai csapatot. A szurkolók megállapították, hogy a Siófoknak nem a Honvéddal, hanem a vele egy súlycsoportban lévő csapatokkal kell megbirkóznia, és ha ez sikerül, akkor a végelszámolásnál nem lehet baj. Molnár József Nem sok babér termett a fehér mezes Fitosnak az őt körülvevő siófokiak — Nagy, Kovács, Olajos és Pardavi — gyűrűjében Török László felvétele A KSH SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ÉS ÜGYVITELSZERVEZŐ VÁLLALAT PÉCSI SZÁMÍTÓKÖZPONTJA FELVESZ számítógép-üzemeltető mérnök vagy üzemmérnököket FELADATA: számítógépek üzemeltetése, hardver-fejlesztés. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEK: 0 szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség; szakmai gyakorlat és idegen nyelv ismerete előny. A munkakör 1985. szeptember 1 -től betölthető. ALAPFIZETÉS: Az érvényes rendelkezések és a vállalati kollektív szerződés szerint. JELENTKEZNI LEHET: A KSH SZÜV PÉCSI SZÁMÍTÓKÖZPONT SZEMÉLYZETI ELŐADÓJÁNÁL (7633 Pécs, Szántó K. J. u. 3.) A játékvezetők és a kánikula A labdarúgó NB I. őszi rajtjánál nemcsak néhány meglepő eredmény szolgáltatta a beszédtémát, a kelleténél többet foglalkoztak a szakemberek és a szurkolók a játékvezetők teljesítményével is. A szabálykönyv szerint a a játékvezető a pálya tartozéka, ugyanúgy mint például a szögletzászló. Ez első hallásra kissé furcsának tűnik, de valóban így van. Nagyszerű példa erre az egykori világhírű olasz játékvezető, Lo Bello esete, aki első mérkőzésén bíró létére gólt szerzett a vendégcsapatnak. Az történt, hogy a kapu közelében helyezkedett és egy beadást követően róla pattant a labda a hálóba. Ez ugyanúgy gól, mintha a kapufáról perdült volna a gólvonal mögé. A hazai szurkolók igencsak dühösek voltak Lo Bellora, aki sikeres játékvezetői pályafutása végén is erre az esetre emlékezett vissza a leggyakrabban. Ezt hangoztatta gyakran mármint, hogy a játékvezető a pálya tartozéka Zsolt István is, JB elnöksége alatt. Az egykori kitűnő játékvezető úgy vélte, hogy a mérkőzés bírája ne nyilatkozzon, nem feladata, és jó lenne, ha a sajtó sem értékelné a teljesítményét. Példaként Angliát emlegette, ahol a lapokban nem jelenik meg a játékvezető neve, kivétel a kupadöntő. Van ebben némi túlzás, mert néha nem árt, ha a játékvezető kommentárt fűzhet egy-egy döntéshez. Gondoljanak csak a PMSC—Debrecen találkozóra, amikor nehéz volt a nézőtér egyes pontjairól eldönteni, hogy Lovász emelésénél valóban túljutott-e a labda a gólvonalon. Azt is túlzásnak tartom viszont, hogy mindent a játékvezető nyakába varrjunk. Különösen hajlamosak erre az edzők, természetesen akkor, ha csapatuk veszít. A szerdai forduló után viszont nem lehetett szó nélkül hagyni a játékvezető gyengébb teljesítményét. Nyilatkozott a JB elnökhelyettese is, aki szerencsére önkritikusan szólt a tévedésekről. Szóba jött a rendkívüli meleg, ami a bírókat is alaposan próbára tette. Igaza van abban is, hogy nem szabad a fordított ítéleteknél a tudatosságot feltételezni. Egy mondatánál viszont — és erről nem ő tehet — „kinyílt a bicska a zsebemben". Döbbenten olvastam, hogy Puhl játékvezető azért nem merte felmutatni a piros lapot Garabának, mert egy játékvezető hasonló esetért elmarasztalásban részesült. A válogatott csapat vezetői ugyanis rossz szemmel nézik, ha a nemzeti tizenegy valamely tagja a kiállítás sorsára jut. Ilyenkor nem a vétkes játékost marasztalják el, hanem a játékvezetőt, aki volt olyan bátor és kiállította a sportszerűtlen labdarúgót. Ugyancsak megdöbbentett, hogy az MLSZ is a játékos pártját fogja, a fegyelmi bizottság pedig nem hoz büntető ítéletet ezen játékosok ellen. Nem hiszem, hogy a magyar labdarúgás sikere csak azon múlna, hogy mindent elnézünk a válogatottaknak. Ezek a labdarúgók az érdeklődés középpontjában vannak, elsősorban nekik kellene sportszerűségből példát mutatniuk. Ehelyett sok mindent megengednek maguknak, mert tudják, ha hibáznak, akkor úgyis szemet hunynak felette. Ez az út nem járható tovább és nagyon remélem, hogy az MLSZ képes lesz más álláspontra helyezkedni a sportszerűtlen labdarúgókkal szemben. A VDN totótippjeit a 34. játékhétre Katona Péter pécsi lakos állította össze, aki a Színház téri totózó törzstagja. Tíz éve játszik rendszeresen sima szelvénnyel, eddig legmagasabb találata egy 10-es volt. A 34. HÉT TIPPJEI: 1. AIK Stockholm—Brage. Tipp: 1. 2. Göteborg—Oster. Tipp: 1. 3. Kalmar—Orgryte. Tipp: 1, x. 4. Mjallby—Hammarby. Tipp: 1. 5. Norrköping—Malmö. Tipp: x, 2. 6. Trelleborg—Halmstad. Tipp: 1. 7. Brönshöj—Lyngby. Tipp: 2, 1. 8. Frem—Bröndby. Tipp: 1. 9. Aarhus—Vejle. Tipp: 1. 10. Kastrup—B 1903 (Koppenhága) Tipp: 1. 11 Kongsvinger—Viking. Tipp: x, 1. 12. Molde—Valerengen. Tipp: 2, x. 13. Kristiansand—Brann. Tipp: 1, 2. 1 14. Bryne— Rosenborg. Tipp: x. A SZÁV pécsi Állomása felvételt hirdet Mohács környéki lakással és gépkocsival rendelkező mezőgazdasági technikusi vagy szakközépiskolai végzettségű körzeti állattenyésztő munkakörbe. JELENTKEZNI LEHET: PÉCS, FÜRST S. U. 69. SZ. ALATT AZ ÁLLOMÁSVEZETŐNÉL.