Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-05 / 213. szám

1990. november 5., hétfő L ---------------------------------- -------------­ aj Dunántúli napló abdarúgó IK­E I.K­Sz PMSC-Vasas 1-0 (0-0) Újmecsekalja, 3000 néző. V.: Nagy L. PMSC: Bodnár - Kónya, Czérna, Braun, Vókó - Megyeri, Bérczy, Nagy (Tomka, 83. percben) - Lovász (Lehota, a 66. percben), Be­­lansky. Edző: Garami József. Vasas: Hámori — Turbók, Zen­­­ tai, Klink, Geress — Linka (Ziai, a 46. percben), Bücs, Duró - Zvara (Zircher, a 75. percben), Galaschek, Sza­­lánszky. Edző: Mészáros Fe­renc. A 74. percben Belansky ját­szotta magát tisztára, a 10 méterről leadott lövését a jobb felső sarokból ütötte ki Hámori, amit Czéh ismételhe­tett, de azt is hárította a hosszú kapus. A partdobás után Megyeri kanyarított a kapu elé és a jókor érkező Bérczy öt méterről bólintott a hálóba. (1-0). A Vasas eddigi jó idegen­beli szereplései nyomán nagy önbizalommal lépett a pécsi pályára. Növelte esélyeiket, hogy a péntek esti esőtől megkímélt gyepet alaposan beáztatta a délben beindult mai áldás. Hiába támadott többet már az első félidőben is a PMSC, a hazai csatáro­kat szoros emberfogással kí­sérő vendégek a csúszós ta­lajon megakasztották már a térfél közepén a kísérleteket. Mindezek ellenére a széleken operáló hazaiak többször is a Vasas „páncélinge” mögé kerültek, csakhogy a belőtt labdák sorra elzúgtak a belül fejelni érkezők homloka fö­lött. Szünet után még na­gyobb sebességre kapcsoltak a pécsiek, s ekkor már a vizes füvön is el-eljutottak a vendégek kapujáig, csakhogy akkor ott szemben találták magukat a nagyszerű napot kifogott Hámori kapussal. Vé­gül is — a sokadik kísérlet eredményeként — egy régen óhajtott Bérczy-fejessel sike­rült otthon tartani a két pon­tot. A pécsi kapuban Bodnár­nak nem sok dolga akadt, ez egyben jó kritika az újonnan toborzott védősornak, amely­ben Czérna sallangmentes já­tékával, Braun jó emberfogó teljesítményével emelkedett társai fölé. A középpályások sokat voltak játékban, éppen ezért sok hibapontot is be­gyűjtöttek. A négyesfogatból ezúttal a Bérczy—Megyeri pá­ros volt a jobb kettős, a csa­tárok közül a higanymozgású, állandó veszélyt jelentő Be­lansky teljesítménye volt jó. A vendégeknél - és ez is kritika - a kapuvédő Hámo­ri nyújtott kiemelkedő teljesít­ményt. Jó segítőtársa volt munkájában Zentai és Turbók. A középpályán Duró, míg a csatársorban Galaschek je­lentett veszélyt. Garami József: - A talaj miatt nehezített feltételek kö­zött játszottak a csapatok. Győzelmünk azért is értékes, mert egy jól védekező, és ját­szó csapat ellen sikerült el­érni. Mészáros Ferenc: - Nagyon súlyos egyéni hiba előzte meg a vereséget jelentő gólt. Biz­tosak voltunk, hogy ezen a talajon az egy gólt szerző csapat nyer. A pécsi gólt megelőzően Belansky bombája után Czéh közeli lövését is bántotta Hámori kapus Fotó: Szundi György Működtek a mecseki jégelhárítók A vak ló bátorságával nyi­latkozta pénteken a Nemzeti Sport munkatársának Klink, a Vasas hátvédje: ,,Úgy elverjük a Pécset, mint jég a határt!" Ezek után mit kellett tenni a baranyaiaknak? Megszervezni a megyében már különben is kipróbált jégelhárítási rend­szert. Ugyanis minden jel ar­ra mutatott, hogy a tatabá­nyai, a siófoki és a Hungária körúti pályát győzelemmel el­hagyó piros-kékek „farkasvak­ságukban” megfeledkeztek ar­ról, hogy előttük az Újpest, a Debrecen és a Siófok is „meglékelt” fejjel távozott az újmecsekaljai pályáról, nem is szólva arról, hogy a pont­gyűjtésbe Szegeden is bele­kóstolt pécsieknek alaposan megjött az étvágyuk az újabb pontok „lenyelésére”. Az is igaz azonban, hogy pénteken délután a sárga la­pok miatt Balog és Palaczky védőit nélkülözni kényszerülő Garami József mester csak azért rimánkodott az égiekhez a meteorológián keresztül, hogy kerüljék­ el az esőt hozó fellegek a pécsi pályát. Ezért is vonták be vízhatlan taka­rókkal a zöld gyepet, s mint végül is kiderült, nem hiába, mert a péntek esti felhősza­kadás nem tehetett nagyobb kárt a pálya gyepszőnyegé­ben. Szombaton pedig — leg­alábbis délelőtt úgy tűnt — nem is lesz rá szükség. Saj­nos, nem így történt, mert mintegy a déli harangszóra megeredtek az ég csatornái és olyan elkeseredéssel öntötték a vizet, mintha minden bána­tukat most akarták volna ki­sírni. Már-már az érdektelenség­től üresen ásító lelátók kísér­tették a mérkőzés kezdetét, ám mégis győzött a szurkolók labdarúgás-szeretete, s mire Nagy játékvezető sípjával jelt adott a labda elindítására, több mint háromezren bújtak össze esernyőik alatt a be­tonkaréjban. A pályán pedig elkezdődött a körömszakadtá­ig tartó sárdagasztás, s csak­hamar kiderült, hogy miért is volt bátorság a Vasas védő­jének vagabund nyilatkozata. A pécsiek ugyanis, mintegy magukat melegítve vették ost­rom alá Hámori kapuját, s bizony a nagyszerű formában lévő kapusnak a szerencsére is nagy szüksége volt a gól elkerülésében. Amikor pedig az idegen pályákon gólképes­nek bizonyult Vasas trió roha­mozott, akkor kiderült: Gara­mi edző valóban jól megszer­vezte a pécsi kapu „jégelhá­rítását”. A fiatal Vókó valósággal hi­degre tette Zvafát, Duróval Bérczy birkózott eredményesen, sőt olyan eredményesen, hogy még a győzelmet jelentő gól is belefért munkájába. Az utóbbi időben gólokat ontó (6 gólos) Galascheknak pe­dig Braun vette el a kedvét - legalábbis ezen a délutá­non — a Tiálószaggatástól. Mögöttük pedig Czérna fér­­celte eredményesen össze a kinyíló védelmi réseket, hogy „szegény" Bodnárnak már­­már a munkanélküli segélyen kellett törnie a fejét. Igaz, megkapták testresza­­bott őrzőiket a pécsi támadók is, hiszen Lovászt Klink zavar­ta ígéretéhez híven, Czéhnek a barnabőrű fiaival kellett ka­kasviadalt folytatnia, míg a legveszélyesebb pécsit, B­e­­lanskyt Turbék kísérte végig a pályán. Mindezek ellenére győzött a mecseki „radar”, így aztán megnyugodva me­legíthették magukat a piros­fekete játékosok a szombati hidegzuhanyozás után a va­sárnapi meleg fürdőben. K. L. További eredmények Tatabányai Bányász-Video­­ton-Waltham 0-0. Tatabánya,­ 2000 néző. V.: Puhl. Siófoki Bányász-Bp. Honvéd 1-0 (1-0). Siófok, 2500 néző. V.: Kovács I. Góllövő: Páli (26. p.). Újpest-Rába ETO 2-2 (1-0). Megyeri út, 1000 néző. V.: Huták. Góllövő: Bácsi (36. p.), Miovecz (58. p.), ill. Virágh (50. p.), Mörtel (60. p.). Ferencváros-Bp. Volán 1-0 (0-0). Üllői út, 10 000 néző. V.: Vágner. Góllövő: Keresz­túri (53. p.). Békéscsabai Előre Sparta­­cus-Veszprém 2-0 (2-0). Bé­késcsaba, 4000 néző. V.: ♦Hartmann. Góllövő: Miklya (9. p.), Szenti (43. p.). Váci Izzó-Debrecen 2-1 (1-1). Debrecen, 2500 néző. V.: Stemier. Góllövő: Nagy (35. p.), Füle (78. p.), ill. Sándor (7. p.). Szeged-MTK-VM 0-0. Sze­ged, 4000 néző. V.: Lazin. AZ NB I. ÁLLÁSA: November 7. (szerda). Elmaradt mérkőzések: Vác—Tatabánya, 13. Videoton-Waltham—V. Dózsa, , 16. A 13. forduló (november 10.) műsora. Szombat: Volán—Ú. Dózsa, Váci Izzó—Szeged, Bp. Honvéd— PMSC, Vasas—Békéscsaba, Veszp­rém—Ferencváros (valamennyi 13), Videoton-Waltham—DVSC, Rába ETO—Tatabánya, MTK-VM—Siófok (valamennyi 15): 1.Vác 118 2 118- 918 2.Bp. Honvéd 118 1 2­20- 717 3.FTC 117 2 223- 616 4.Veszprém 125 6 113-1016 5.Tatabánya 115 4 214-11­14 6.Pécs 127 2 512- 914 7.Békéscsaba 125 2 515-1412 8.Siófok 123 6 311-1012 9.MTK-VM 124 3 513-1611 10.,Rába ETO 114 2 518-1610 11.Szeged 113 4 4­6-1210 12.Vasas 124 1 717-229 13.0. Dózsa 113 2 6­16-208 14.Videoton­ W. 112 3 611-197 13.Debrecen 121 4 7­5-146 16.Volán 12 2 2 1012-294 Tartalék­bajnokság Vasas—PMSC 3-0 (2-0). Pécs, 100 néző. V.: Kral. PMSC: Kovácsevics (Bogyay) — Báli, Somogyvári, Paizs, Tóth — Mike, Knézsics, Takács (Katus), Jóvér — Teszárik, Hanzs (Ónodi). Edző: Guzs­­vány János. Végig a Vasas irányított, s mezőnyfölénye gólokban is megmutatkozott. A fiatal pé­csiek a jobb erőkből álló Va­sas ellen alul maradtak. A hazaiak az utolsó fél órát sé­rülés miatt tíz emberrel ját­szották. A pécsiek legjobbjai: Bogyay, Somogyvári. 7 Balczó András Pécsett Az egykori kiváló sportember már csak hitének él Született 1938-ban. Első világbajnokságán, 20 évesen 6. lett. Az ezt követő 14 év alatt vb-iben egy negyedik hely mellett egyéniben egy bronz-, két ezüst- és öt aranyérmet nyert. Ötszörös csapatvilágbajnok. Kétszer olimpiai bajnok csapatunk tagja, egyéni ezüstérme mellett Münchenben sikerült olimpiai bajnoki címmel koronáznia pályafutását. Emellett nyolcszor nyert magyar bajnoki címet öttusában, egyszer pár­bajtőrben. Háromszor az év sportolója, egyszer sportszerűségi díjjal jutalmazták. Sportpályafutását Dávid Sándor Balczó c. könyvében, Kása Ferenc pedig Küldetés c. filmjében összegezte. Fenti sorok a Sportlexikon­ból származnak, és alig hi­szem, hogy ha név nem is szerepelne mellettük, lenne valaki Magyarországon, aki ne találta volna ki rögtön, hogy ezek az eredmények öt­tusasportunk legkiemelkedőbb alakjától, Balczó Andrástól származnak. Ugyan a mai ti­zen- és huszonévesek már csak filmen láthatták őt úsz­ni, futni, vívni, lőni és lova­golni, hihetetlen küzdeni aka­rása és elszántsága méltán vívott ki tiszteletet számára ezen korosztályokban is. A tv nemrégiben mutatta be a mozikban korábban már vetített Küldetés c. filmet. Ta­lán ez is közrejátszott abban, hogy éppen most kapott meg­hívást Pécsre, és az Universi­­tas-kollégium­ban tartott elő­adást, majd beszélgetett az egyetemistákkal. Külsőleg alig változott. Fia­­tala­bbnak látszik koránál, ta­lán csak érettebbé váltak vo­násai, mint a fimben láthat­tuk. És a gondolatai? Úgy tű­nik, itt már lényegesebb a változás. Balczó Andrást az emlékeken kívül ma már sem­mi sem fűzi egykori sportágá­hoz, mint elmondta, csak Is­tennek és családjának él. Bár korábban vallásos nevel­tetése ellenére sem volt híve, 1982-ben édesapja halálhírére hirtelen megváltozott benne minden. Istenfélő és hitét má­sokkal is megosztani akaró ember lett. E hit vezérli éle­tét, ennek szellemében neveli 9 gye­rmekét. A müncheni olimpia után 35 évesen abbahagyta a spor­tolást. Akkor még voltak sport­vezetői ambíciói, ezért a TF- en minden, az öttusához kap­csolódó edzői, sportvezetői szakot, tanfolyamot elvégzett, ám mint kiderült, hiába. A sportélet akkori vezetői sze­mében Balczó szálka volt." Egyes akkori kijelentései párt­vezetőkről, sportdiplomáciáról — melyeket, mint megtudtuk, számos feljelentő akta őriz ma is — és amelyeken a hallga­tóság most jót derült, akkor véresen komolynak és ellenzé­kinek számítottak. Olyannyira, hogy a legutóbbi időkig a közönségtalálkozókon is síri csönd honolt, ha ezekről be­szélt. Ezek mellett pedig ered­ményei és képzettsége sem bizonyult elegendőnek, hogy az őt megillető helyre kerül­jön. Ez azonban ma már egyál­talán nem zavarja, sőt örül, hogy így alakult az élete. A meghívásoknak is csak azért tesz eleget, mert meggyőző­dése, hogy az ország rossz úton halad, és — hogy a róla készült film címével éljek — küldetésének érzi, hogy má­sokat is az általa helyesnek vélt útra, Isten követésére sar­kalljon. Azok közül, akik ott voltak, sokan talán kissé csalódva hallgatták, amint saját maga nyilvánítja egykori sportsike­reit értéktelennek, és miként beszél arról, hogy időközben­­felismerte, akikoriban tévúton já­rt. Balc­zónak a politikáról is határozott véleménye van. Olyannyira, hogy a jelenlevő SZDSZ- és FIDESZ-szimpati­­zánsokkal hovatovább szóba sem állt. A sajtóra — főként a televízióra — tett megjegyzései pedig már-már becsületsértés­­számba mentek. Balczóval mindezekkel együtt lehet vitatkozni, vagy egyet­érteni, de figyelmen kívül­­hagyni semmi esetre sem. Azt, aki bármit mond is most sa­ját eredményeiről, mégis csak olimpiai és világbajnokunk. Szűcs Zsolt Lipcsei randalírozás Egy halott, sok sérült Egy halott, három súlyos és hat könnyebb sebesült a szo­morú mérlege a német futball­­huligánok­ és a rendőrök kö­zötti, immár hagyományosnak tekinthető összecsapások szom­bati fejezetének. A súlyos utcai zavargások helyszíne Lipcse volt, ahol a szombati bajnoki forduló al­kalmából az FC Berlin csapa­ta vendégszerepelt. A mérkő­zésre több száz berlini „szur­koló” érkezett a vásárváros­ba, köztük számos bajkeverő, akik a fővárosi csapat mécs­esein rendszeresen gondos­kodnak a „balhéról". Utób­biak már a lipcsei pályaud­varon rátámadtak a rendőrök­re, majd gyorsvasúttal az egyik elővárosban levő sta­dionhoz mentek. Maga a mérkőzés félórás késéssel kezdődhetett csak el, mert a játékvezetőnek meg kellett várnia, amíg a rend­őrök kivezették a stadionból a kezdettől fogva a rendza­varásra összpontosító huligá­nokat. Ezekkel mintegy 500-ra nőtt a stadionon kívül rekedt bajkeverők száma, akik lét­számfölényüket látva, rátá­madtak a rendőrökre, petár­dákat, köveket és vasrudakat vetve be az akcióban. A kivezényelt osztag pa­rancsnoka előbb könnygázzal próbálta megfékezni a meg­vadult tömeget, ám ez nem hozott eredményt. A huligá­nok bekerítették és egyre job­ban fenyegették a rendőröket, akiknek parancsnoka ekkor utasítást adott a lőfegyver­­használatra. A lövések követ­keztében egy 18 éves berlini fiatal életét vesztette, három huligán súlyosan,­­hat pedig könnyebben megsérült. A lö­vések nyomán a randalírozók a belváros felé menekültek, útjukat bezúzott kirakatok, fel­borított és megrongált autók - köztük két rendőrségi jár­mű — jelezték. Mint Karl-Heinz Krompholz rendőrtanácsos szombat esti tájékoztatóján elmondta, a lipcsei rendőrség az egy év­vel ezelőtti állományhoz ké­pest egyharmadára zsugoro­dott. Ráadásul a szombati mérkőzés rendjének biztosítá­sára tervezett kontingensből csütörtökön jelentős erőket át­vezényelt a főparancsnokság más körzetekbe. Ennek követ­keztében olyan helyzet állt elő, hogy a rendőrök képtelenek voltak szavatolni a közbizton­ságot é s ez a jövőben is így lesz, amennyiben nem történik változás a labdarúgó-mérkő­zésekkel kapcsolatos felsőbb szintű hozzáállásban. A mérkőzés, amelyen a ha­zai Sachsen Leipzig bizonyí­tani akarta a szurkolóinak, hogy az előző fordulóban Drezdá­ban elszenvedett 0-7 csupán kisiklás volt, ismét lipcsei "ve­reséggel ért véget, az FC Ber­lin 4-1 arányú győzelmével mindkét bajno­ki pontot elvit­te a vásárvárosból. Hannoverben is akadt dol­guk a rendfenntartóknak, a Hannover 96—SV Hamburg né­met kupamérkőzés kapcsán. A rendőrség már a hamburgiak megérkezésekor 15 személyt letartóztatott, akik elkezdték a botrányomozást, ez a találko­zón folytatódott, majd azt kö­vetően újabb hét letartózta­tással zárult. A két szurkoló­­tábor összecsapásakor gáz- és világító pisztolyokat használ­tak a rendbontók, elég sok volt a sérült, többek között hat rendőr is. Amint a DPA jelenti, a­­hosszabbítás miatt 120 percre nyúlt mérkőzésen (az ered­mény így is 0-0 volt) Peter Mölmn játékvezető többször­ is megszakította a találkozót, s valójában csak üggyel-bajjal tudták befejezni.

Next